"Mert minden ember, akit megsértettünk és megbántottunk, egy azok közül, akiket Jézus testvéreinek nevezett. Amit pedig ellene követtünk el, azt Isten ellen követtük el. Minden ember a Krisztus testvére."

2011. június 30., csütörtök



"Isten nemcsak kimondta ígéretét,
hanem meg is esküdött rá;
s mivel nagyobbra nem esküdhetett,
magára esküdött.
Mindezt pedig azért, hogy bátran bízhassunk benne.
A hitetlen hazuggá,
sőt hamisan esküvővé tenné Istent,
mert ha a hitetlennek igaza volna,
Isten nemcsak Igéjéhez volna hűtelen, hanem esküjéhez is."



"Attól, hogy a hitet elveszítsük, csak az óv meg,
hogyha a hitet gyakoroljuk!"


"Szent dolgok a leggyöngédebben is alig érinthetők."


"Hit által nem lehet anélkül élni, hogy a Szent Szellem szigorú fegyelmében ne élnénk.

Istenbe vetett hit és bizalom,
emberek iránt tanúsított hűség és becsületesség
karöltve járnak az életben."

2011. június 29., szerda

Vannak-e szentek? / 2.

Tudod mire jöttem rá, hogy olvasom előző bejegyzésem: Vannak-e szentek?
Írhattam volna így is: Vannak-e Testvéreink?
Emígyen: Szent vagyok, azt jelenti: Testvéred vagyok! Ha valóban ugyanaz a Lélek, amely átitat minket.
Aki szent, az egyben az én Testvérem. Aki Testvérem, az egyben szent.
Sóhaj.
Szent és tökéletes. Örökkön örökké, most és mindenkor.

bogi

2011. június 27., hétfő

Vannak-e szentek?

Kedves TestVérem!

Nagy az én bűnöm! Felettébb nagy: szent vagyok.

Most nem fogok Igéket írni. Csak magam védem magamat.

Nagy az én bűnöm! Hiszek a Bibliának. Amely azt mondja: szentek vagytok!
Elhittem és vállalom. Ezért nagyon tud bántani az, ha valaki, lekezelően azt mondja nekem: te szentnek és tökéletesnek gondolod magad ... (de nem vagy az, csak egy beképzelt gúnár).
Nem fáj semmi jobban, mintha egyesek, valami mást állítanak, mint, ami az Igazság.
Én hittem, és hiszem, Jézus minden egyes szavát. Azokat is, amiket rám mondott.
Például a szőlőtős példázatban, vagy a főpapi imában. 

Tudom, nehéz felfogni és elhinni, de vannak közöttünk szentek. Én is az vagyok.
Tudom, hogy könnyebb az önsajnálatba merülni, és azt mondani, hogy nekem semmi se sikerül. Majd végtelen időkig nyaldosni vélelmezett sérelmeinket, és a kiteljesedésben akadályozó tényezőket ragozni.

Oh nem, én nem vagyok ilyen. Én hittem, hogy az ÚR megváltott engem! Hittem, hogy az Ő vére, elég, a földi életemhez és a végtelenhez.
Nem akartam többet. És mivel leszámoltam mindennel, ami után vágyhatnék, bőven elég lett az Isten kegyelme. Tudom, felfoghatatlan titok. Sokan azt hiszik, kamu ez a szöveg, valójában azért e lazaság, mert semmi gondom. Vagy a gondjaimat lekicsinylik, mivelhogy azok nem anyagiak. Ja, igen. Még a gondjaim megválasztásához sem lehet semmi jogom? Tudom, borzasztó egyeseknek, hogy nincsenek anyagi gondjaim, vagyis pontosabban nincsenek emiatti frusztrációim. Ez önmagában is, az irigységet és a félreértést generálja a kommunikációban. Nem mondom, hogy gazdag lennék, mégis úgy tűnik. Ez látszatra felfuvalkodottá és beképzeltté tehet. Pedig, ez csak a látszat! Nincs többem, mint másoknak, csak elég az amim van. Sőt! Valójában kevesebbem van, de mégsem érdekel. (Visszaemlékszem, amikor egyik kedves ismerősünk lakásunkban állva, őszintén csalódva kiált fel: hát azért Isten ennél jobban is megáldhatna titeket! - Éppen akkor tataroztunk ki.  - Ennyit az én irigyelt anyagi jólétemről, de hát ugye, ismerjük a magyarokat.)
Nem az anyagiak hozzák vagy viszik a boldogságomat, boldogságom tényezője Egy, mennyei és Állandó. Hallom is, bogi neked semmi gondod nincs. A te gondjaid, nem is gondok. Te tökéletesnek és szentnek hiszed magad, a föld felett jársz, álmodozol, és valamiben hiszel, ami nem létezik, de mi megsimogatjuk a te kis buksidat, bár jól lenne, ha egyszer felébrednél.
Van egy rossz hírem mindazok számára, akik azt várják, hogy egyszer megváltozzam. Akik azt hiszik, hogy a sok gúnyolódás, és kifigurázás majd megtör és Normális, igazi kesergő magyar leszek.
Sajnos, ki kell ábrándítanom, nem leszek.
Ugyanilyen boldog, megelégedett ember leszek, mindig. Mert az Úr elégít meg engem. Mert Ő bőven ad nekem.
Semmi mást nem kérek kritikusaimtól, csak ezt az egy dolgot értsék meg, higgyék el, fogadják el tőlem, -  hogy végre alapja legyen beszélgetéseinknek - én őszintén hiszem, számomra ez az igazság, ezt élem meg: Az ÚR bőven elég nekem, megelégít engem. Erről beszéljünk! Mit jelent ez?
Többé már nem lehetek földi, magyar kesergő ember, mivelhogy mennyei állampolgár lettem.

És egyébként, senki se bántson: szent vagyok! Nem én mondtam, hanem az Isten. Ha nem hiszi valaki, akkor olvassa el a Bibliát, keresse meg, mit mond azokról, akik Jézus Krisztusban hisznek, az Ő váltságművében. Aki azt mondja, hogy nem vagyok szent és tökéletes, vagyis hogy az a Vér, amely engem tisztára mosott, nem szent és nem tökéletes, az hazudik! A hazugokkal pedig nem törődöm, csak azokkal, akik őszintén keresik az Istent, és az Ő Igazságát.

Tudom egyesek azt mondanák: miért törődsz te ilyen emberekkel? Miért idegesíted magad fölöslegesen? A Lélek dolgait, csak azok érthetik, akikben magukban is a Lélek munkálkodik.
- Igazuk van. Köszönöm a véleményüket, ők az én Testvéreim.
Mások azt mondják: Nem ezt mondtuk bogi, másról beszéltünk neked. Másban kritizálunk.
- Nekik nincs igazuk. Írják meg miben tévedtem. Hozzanak tényeket, és sorakoztassák föl ellenem, állítván saját érvelésüket, hogy mégsem vagyok szent és tökéletes. Sőt! Hogy megátalkodott bűnös ember vagyok! - jaj azoknak, akik az igazakra azt mondják bűnösök, a bűnösökre pedig azt mondják, hogy szentek. Vagy csavarva ezen, csak ennyit mondanak: nincsenek szentek!
Ha pedig, mint tökéletlen embert kritizálnak, mert szerintük rengeteg hibát ejtek, jól teszik, nem mondtam, hogy nem hibázok. Erre a helyzetre mégis más Igék illenének, Testvérek között, a szeretetbeni megintés, türelem, hosszútűrés, ahelyett, hogy teológiailag vitába szálljanak velem, és hitemet támadva hozzám vágják: nem vagy szent és tökéletes!

Vannak-e szentek!? Közöttünk! A kicsinyek között, a szegények között, a gyengék között, a bűnösök között? Vagy hiába halt meg értünk Krisztus?
Vagy, aki nem szent, az már fel se tudja fogni, hogy valaki az is lehet? Minden erről szóló beszéd, szemükben csak kérkedésnek tűnik?
Mit jelent szentnek lenni?
bogi

"Megszabadítalak"

SZEMÉLYES ÉLETÜNKET KÖRÜLVEVŐ
ISTENI OLTALOM

"Veled vagyok én, hogy megszabadítsalak téged - mondja az Úr." Jeremiás 1,8

Isten megígérte Jeremiásnak, hogy személyesen megszabadítja: "A te lelkedet zsákmányul adom neked" (Jeremiás 45,5). Ez minden, amit Isten az Ő gyermekeinek ígér. Bárhova küld is, megoltalmazza életünket. Személyes tulajdonunk vagy birtokunk lényegtelen, csak egész lazán fogjuk őket, mert ha nem, akkor könnyen ránk tör a félelem, a szívfájdalom és a nyomor. Ilyen szorosan körülvesz minket Isten személyes szabadítása.
A Hegyi beszéd arra mutat rá, hogy amikor Jézus Krisztus szolgálatában vagyunk, nincs időnk önmagunkért síkra szállni. Jézus valóban mondja is: "Ne törődj azzal, hogy igazságosan bánnak-e veled, vagy nem." Ha igazságot vársz a magad számára, elhajoltál a Krisztusnak átadott élettől. Ebben a világban ne keress igazságot, de te mindig légy igazságos. Ha igazunkat keressük, zúgolódni és méltatlankodni kezdünk, önsajnálkozásnak és elégedetlenségnek adunk helyet. 'Miért kell velem így bánni?' - Ha Jézus Krisztusnak kiszolgáltattuk magunkat, nem kell törődnünk azzal, ami ér, akár igazságos az, akár igazságtalan. Jézus így szól: 'Folytasd csak hűségesen, amivel megbíztalak, és én megőrzöm az életedet. Ha magad próbálod védeni magad, kimozdulsz az én oltalmamból.' Ebben a tekintetben még a legkegyesebb élet is istentelenné válik: nem hiszünk Istenben; józan eszünket ültetjük a trónra, Isten nevét pedig csak fölé akasztjuk. Saját értelmünkre támaszkodunk, ahelyett, hogy egész szívünkkel Istenben bíznánk.


Oswald Chambers

2011. június 24., péntek

Zsidókhoz írt levél 11,16


"... jobb után vágyakoztak, mégpedig mennyei után. 
Ezért nem szégyelli az Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék ..."


 "... Instead, they were longing for a better country - a heavenly one. Therefore God is not ashamed to be called their God, for he has prepared a city for them."



"Mert a megszentelő és a megszenteltek mind egytől származnak, 
ezért nem szégyelli őket testvéreinek nevezni"

Zsidókhoz írt levél 2,11

Tanuljunk Jézustól!

"Nem lehet egy nap alatt vagy egyszerűen egy mosollyal jóvátenni a visszaéléseket, sem begyógyítani sebeit és eltüntetni szenvedését azoknak, akik kórházban, börtönben vagy gettókba zárva tengődnek, akik kétségbeesettek vagy magányosak, akik éhesek és szomjasak." Jean Vanier

"Menj keresd meg azt ami elveszett. Keresd meg elveszett juhaimat."
Mondta az ÚR nekem 1995. július 14-én.


Tanuljunk Jézustól!


Tanuljuk meg az alázatot.
Ő megüresítette magát, Istenségét levetette és emberi formát öltött. Kicsiny lett. Megalázta magát, hogy felmagasztaltassék. Nem önmaga dicsőítette magát és nem tanítványai. Az Isten dicsőítette fel. Törekedjünk erre!
Kiüresítve önmagunkat, magunkat a legkisebbnek tartani és mégis, mint Jézus, tudjuk helyünket. Tudni azt, hol van a helyünk a világban. Krisztus testében, a gyülekezetben, és szűkebb környezetünkben. Ahogy Jézus is tudta a dolgát, de még sem kérkedett, dicsekedett, hanem felvette a keresztet. Vegyük fel mi is a keresztünket, megharcolva azt a harcot, és azon az ösvényen járva, amit Jézus bemutatott.

"Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az Ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal." Jn 1,14
Az ÚR kegyelmes és igazságos. Milyen nehéz igazságosnak lenni, de ugyanakkor kegyelmesnek.

Tanuljuk meg a békességet.
"Boldogok a békességesek: ők Isten fiai" Mt 5,9
Ahogy Krisztus adja, ahogyan Krisztusnak is nyugodalma volt abban, hogy Ő az Atyában van és az Atya is Őbenne, mi is tudjuk azt, hogy Jézus Krisztusban vagyunk és Ő is bennünk. Ez vezérelje utunkat!
Legyen békességünk az öröm napján, amikor Jeruzsálembe vonulunk és legyen ez a békességünk, amikor meggyaláznak és megölnek minket, tudva azt, Jézus Krisztusért gyaláznak és ölnek meg minket.

Tanuljuk meg Tőle a hűséget!
Jézus hűséges maradt "elhívatásához", Atyjához (Isten=szeretet) és hozzánk emberekhez. El nem múlt szeretete még akkor sem mikor verték, leköpték. S akkor sem amikor dicsőítették, felmagasztalták (amikor Jeruzsálembe vonult). Nekünk is meg kell tanulnunk, hogy hűségesek legyünk a szeretetben, mert a szeretet nem csupán múló lelkesedés, egy boldog pillanat.
"A hűség pedig azt jelenti, hogy elszántan kitartunk, túllépve minden fajta kritikán, gúnyolódáson, kísértésen, amelyek ránk zúdulhatnak. Meg kell tanulnunk a személyes szeretethez való hűséget, aki arra hív, hogy fényben és a békében járjunk Vele. A szeretet elűzi a félelmet." Jean Vanier

Tanuljunk meg imádkozni!
Ahogy Krisztus mutatta. Intézzük szavainkat egyenest az Istenhez, a mi Mennyei Atyánkhoz, aki fiaivá fogadott minket.
Semmi ima ne legyen hiába való. Isten nem szavakat akar, a szív gondolatait kéri. Ahogyan Apáddal beszélnél, intézd szavaidat egyszerűen Őhozzá. Ő meghallgat. És Te úgy beszélj, hogy tudd hallgat téged, hallja szavaidat és látja szívedet. Vajon összhangban van ez a kettő? Ha nincs az imád célt téveszt, nem Istenhez, hanem belső emberedhez szól, legfőképpen pedig önmagad csapod be.
Ezt a legnehezebb megvalósítani, csoportos imánál, nehéz a zavaró körülményeket kizárni. Sehol sem tudok úgy imádkozni, mint legbelsőbb szobámban. Alázattal, tisztelettel, imádással, hálaadással, könyörgéssel.
Szívből kell imádkozni, a Szent Lélektől. Ezt ragad meg mindig, készítsd fel erre a szívedet, hogy mindenhol képes legyél megnyílni az imádkozásra.
"Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért." Tim 2,1
"Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt." Tim 2,3

Tanuljunk meg a mában élni!
Ne aggódjunk a holnap miatt, a holnap majd aggódik magáért. (vö. Mt 6,34)
Örüljünk a mának, a mai nap ajándékainak. Azoknak az embereknek, bajoknak, örömöknek, fájdalmaknak. Örüljünk és vessük bizodalmunkat az ÚRba. Bízzunk Benne, bízzunk oltalmában, védelmében, szeretetében. Hiszen vigyáz gyermekeire. Nem hagyja, hogy bármi történjen velünk. Nem azért fogadta el Jézus áldozatát, nem azért kötött szövetséget velünk Jézus Krisztus vére által, hogy a problémák és az ellenség láttán eldobjon minket.
Fogadjuk el a mai nap ajándékait. És tanuljunk azokból!
"Tudjuk, hogy Istent szeretőknek minden a javukra szolgál, azoknak, akiket rendelése értelmében (szentségre) hívott." Róma 8,28

Tanuljunk meg együtt szenvedni és együtt örülni Krisztussal!
Nézzük meg a Bibliában, mikor volt boldog Jézus, és mikor volt boldog Isten. Nézzük meg mikor volt szomorú, mikor szomorodott meg, vagy indult fel. Nézzük meg szenvedés történetét. Éljük át halálát, meghalva óemberünknek, meghalva a bűnnek, bűnös vágyainknak.
Vegyük komolyan Jézus elhívását. "Tegyetek minden népet tanítvánnyá." Menjünk, lépjünk rá az útra. Az út, hogy elvezessük az embereket Krisztushoz, Ő pedig elvezeti őket az Atyához. Imádkozzunk barátainkért, rokonainkért, az országért és a világért. Higgyünk abban: az ÚR meghallgatja imáinkat, ha túl sokat zörgetünk végül megnyittatik és teljesíti kérésünket.
Soha ne lankadjunk el, szilárdítsuk meg hitünket a napsütésben, éjszaka és a hidegben emlékezzünk az ÚR melegségére.

Törekedjünk a tökéletességre!
Nem túlzott kívánság ez? Az ember mindig mindenhol akarja az Istennek tetszőt, mind belső emberének jellemvonásában, mind pedig a problémák megoldásában. Legyünk minden tekintetben tökéletesek. Vajon lehetséges ez?
"Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes." Mt 5,48
Ha az ÚR ilyet kíván, akkor valószínűleg lehetséges. Legyen imánk is erre forduló, vigyük végbe, tegyük meg mit az ÚR kér!

Annyit bőven elég tudnod: Jézus kegyelmében tart. Megőriz minden gonosztól, megőrzi a te szívedet Jézus Krisztusban. Halleluja! Dicsőség az ÚRnak, aki kegyelmében tart és megszenteli az övéit. Megtisztít, új teremtést hoz létre bennem, hogy áldjam és magasztaljam nevét. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít. Van erőm a hitre, a reménységre, a szeretetre. Az ÚR erősíti meg bennem ezeket. Ő végzi bennem az akaratát, a cselekvést és a szólást. Övé vagyok mindenestől, hogy áldjam szent nevét.
Vajon mi választhat el Krisztus szeretetétől? Vajon maga Krisztus eldobna-e? Oh, nem Krisztus megmentett, kihozott a halálból és Ő elvégzi rajtam munkáját. És vajon ki választhat el még is az Ő szeretetétől? Senki! Mert Ő a Király, Ő a leghatalmasabb, aki győzött a bűn és a gonosz felett. Legyen áldott a mi Urunk, a mi Istenünk mindörökké, Ámen.

"Ne aggódjatok semmi miatt, hanem kéréseiteket vigyétek az ÚR elé, aki meghallgat és megőrzi a ti szíveiteket és gondolataitokat az ÚR Jézus Krisztusban."
Bárhová küld, kételkedés, hitetlenkedés, aggódás nélkül megyek. Áldom az Urat, az én kősziklámat

Jézus Krisztus bennem van. Vajon magamévá tettem én már ezt?
Valódi hit kezdete az aggodalom vége. Nem aggódom. Az ÚRra bíztam minden gondom, életem jövőjét.

Nos végre ott tartok, hogy nem emberekhez viszonyítom magamat, hanem Jézus Krisztushoz. Hogy nem emberek kritikáját megfogadva változom, hanem amit az ÚR mond a Bibliában, azt megfogadva cselekszem. Végre nem emberekhez akarok hasonlítani, hanem Jézushoz.
Ezért tanulmányozom a Bibliát, hogy Krisztus minden jellem vonása bennem legyen. Tanulmányozom és kérem az Urat teljesítse be rajtam ezeket, azt mondta az ÚR, legyetek tökéletesek, én hiszem, hogy meg lehet ezt valósítani, nem az emberek szerinti tökéletességet, hanem a Krisztusit, amint az apostolok is írják a Bibliában.
Mert az mondta az ÚR: legyetek szentek, mert én is szent vagyok.

Mi a keresztény ember célja?
Számomra az, hogy amikor az ÚR eljön, a szemébe tudjak nézni. Hogy oly tiszta legyek, hogy Ő ne szégyenkezzen miattam. Mikor elé állok, a szerető tüzes szemébe nézek, akkor ne égjek el. Hogy most tudjam, már most, nem csak, hogy üdvözülök, de jutalmat is kapok (1Kor 3,14) és az pedig a megtérésem utáni cselekvésemtől függ. Cselekvés pedig, hogy halljam és tegyem Uram akaratát. A hallás pedig jelenti, hogy tiszta vagyok, és az ÚR cselekvőképesnek tart, ha pedig ez így van akkor én nem ítélkezhetem magam felett, hogy nem vagyok képes arra, amire az ÚR elhívott.

De vajon mi számít cselekvésnek?
Annak okaként elengedem, hiábavaló gondolataimat és álmaimat, hogy az ÚR mondja meg mit kell tennem. Mindenek előtt pedig a csöndes szeretetet, amely erősebb minden beszédnél.
"Mert nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben." 1Kor 4,20

Ne követeld jogaidat Istentől! A jogaiddal légy tisztában!
Az ÚR tudja mire van szükséged, az ÚR szeret téged, megadja akkor is, ha nem kéred.
Beszélgess az ÚRral, beszéld meg Vele problémáidat. Soha ne felejtsd el az ÚR szeretettel közeledik hozzád, te is a szeretet hangján kérd Őt. A szeretet az a csatorna, amin át eljuttat hozzád minden dolgot. És te ha aggódsz valamiért, miért tennéd, talán úgy gondolod az ÚR nem visel arról is gondot. Ne félj, az ÚR számon tartja minden hajszáladat. Még ki se mondod kérésedet, Ő már tudja azt. Ismer a kisujjadtól, a fejtetődig, tudja mikor dobban kicsi szíved, mert Ő mindentudó. Isten az Atyád, Ő a teremtőd, alkotód.

A beszéded legyen tiszta!
Minden szavad, minden cselekvésed ítélve lesz. Te magad leszel megítélve. A szerető Istenre hallgass, aki javítgatja hibáidat. És ha megmutatja javítsd ki azokat. Valószínűleg ki tudod őket javítani, ha már megmutatta.

Te önmagadat mindenkinél kisebbnek tartsd, de tudd amire az ÚR elhív, arra képes vagy.
Alázattal végezd a dolgod. Boldogíts másokat és úgy légy boldog, az Isten akaratát a magad akarata elé helyezd. Isten akarata, hogy minden ember üdvözüljön. Mert Isten maga a szeretet.
Hallgass a szívedre és akképpen cselekedjél!

"Ti azonban szeretteim épüljetek szentséges hitetekben, imádkozzatok a Szent Lélek által, tartsátok meg magatokat Isten szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmát az örök életre." Jud 20.

"Bölcsesség építi a házat, értelem szilárdítja meg és ismeret tölti meg a szobákat mindenféle drága és kedves értékkel." Péld 24,3-4

"Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az egész földön és mindenen, ami a földön csúszik-mászik." 1Móz 1,26

"Micsoda a halandó - mondom - hogy törődsz vele és az emberfia, hogy gondod van rá? Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg. Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél."
Zsolt 8,5-7

Monor, 1995. július 27.

bogi
"Menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik:
Felmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz,
az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez."

Jézus Krisztus magdalai Máriához
János evangéliuma 20,18

2011. június 23., csütörtök


"A kevés is ezerré nő, a kicsiny is hatalmas néppé.
Én, az ÚR rövid idő múlva megvalósítom ezt."

Ézsaiás próféta 60,22

2011. június 22., szerda

Ha rád nézek

Azt vettem észre, hogy ha rád nézek, nem is látlak téged.
   Látok egy valakit, akit nagyon szeretek, de nem a testedet, hanem amikor rád nézek beléd látok, egészen mélyen. És te is meglátod a szívemet és találkozik a két szív és megrendül. "Hát te is szeretsz?" - így kiált fel. És ez a legédesebb pillanat, ekkor le kell vennem rólad a tekintetemet, mert tovább nem bírom elviselni a Végtelent. És ezt te is érzed. Boldog vagyok, mert az ember a legnagyobb titok, és boldog vagyok, mert ennek a részese vagyok. Csak tudnám, mi ez a szó: szeretet? Csak tudnám mi ez? Isten, a szeretet.

Uram, Téged megismerni, jelenti: a szeretetet megismerni. Uram, Téged látlak az emberekben és az emberek Téged látnak bennem. Mert Te vagy a szeretet. Összeköt engem az emberekkel a Te lényed és Te magad kötsz össze magaddal engem. Uram a foglyod vagyok! Egészen megrészegedtem: szerelmes vagyok a szeretetbe.

"Maradjatok meg az én szeretetemben."

bogi

Az Ő kezében

Minden új értelmet nyert.
Az ÚR gazdagon bocsájtja le áldásait, ha megteszel egy olyan dolgot, amely számodra áldozatot jelent.
Mindennap egyre többet adni életedből, hogy majdan életed végén az egészet át tud adni az Ő kezébe.

Ahogy olvasom az Igét, egyre intenzívebb, mélyebb, megrendítőbb.
Szüntelen kénytelen vagyok, újra meg újra azt mondani: Igen Uram, igazad van. Bölcsen vezetted utam, nincs nyelv, amelyiknek joga volna átkozni téged.
Melyik bölcs lehet olyan bölcs, mint Te? Te a bölcsek alkotója, a világ teremtője, az élet gyökere, az élet értelme. Ki fogható Tehozzád?

Mindennap egyre nyíltabb lesz agyam. Kinyilik, mint a hajnali rózsa, úgy ébredezik, már-már illatozna. Kiáltani a világba: szeretlek, szeretlek! Szeretlek, még ha farkasok táncolnak is a hátamon. Szeretlek.

bogi

2011. június 20., hétfő

Tartalomjegyzék

A szent sátor szimbólumai
Tartalomjegyzék


A szent sátor szimbólumai - bevezetés
http://testveremnek.blogspot.com/2011/01/szent-sator-szimbolumai-bevezetes.html


A húsvéti bárány (Páskabárány) - 1. rész
http://testveremnek.blogspot.com/2011/01/husveti-barany-paskabarany-1-resz.html


Egy biztos vezető - 2. rész
http://testveremnek.blogspot.com/2011/01/egy-biztos-vezeto-2-resz.html


A szent sátor építői - 3. rész
http://testveremnek.blogspot.com/2011/01/szent-sator-epitoi-3-resz.html


Izráel önkéntes adakozása a Szent Sátor építésére - 4. rész
http://testveremnek.blogspot.com/2011/01/izrael-onkentes-adakozasa-szent-sator.html


A váltságdíj - 5. rész
http://testveremnek.blogspot.com/2011/01/valtsagdij-5-resz.html


Hol lakik a jó Isten? - 6. rész
http://testveremnek.blogspot.com/2011/01/hol-lakik-jo-isten-6-resz.html


A pitvar (előudvar) - 7. rész
http://testveremnek.blogspot.com/2011/01/pitvar-eloudvar-7-resz.html


Az ajtó - 8. rész
http://testveremnek.blogspot.com/2011/01/az-ajto-8-resz.html


Az égőáldozati vagy rézoltár - 9. rész
http://testveremnek.blogspot.com/2011/01/az-egoaldozati-vagy-rezoltar-9-resz.html


Az értékes vér - 10. rész
http://testveremnek.blogspot.com/2011/01/az-ertekes-ver-10-resz.html

A nagy engesztelési nap - 11. rész
http://testveremnek.blogspot.com/2011/01/nagy-engesztelesi-nap-11-resz.html


A két kecskebak - 12. rész
http://testveremnek.blogspot.com/2011/01/ket-kecskebak-12-resz.html


A réz mosdómedence - 13. rész
http://testveremnek.blogspot.com/2011/01/rez-mosdomedence.html


Az arany ház - 14. rész
http://testveremnek.blogspot.com/2011/01/az-arany-haz-14-resz.html

A szent sátor takarói - 15. rész
http://testveremnek.blogspot.com/2011/02/szent-sator-takaroi-15-resz.html

Az arany illatáldozati oltár - 16. rész
http://testveremnek.blogspot.com/2011/02/az-arany-illataldozati-oltar-16-resz.html


"Van oltárunk" - 17. rész
http://testveremnek.blogspot.com/2011/02/van-oltarunk-17-resz.html

A szent kenyerek asztala - 18. rész
http://testveremnek.blogspot.com/2011/02/szent-kenyerek-asztala-18-resz.html


Az arany gyertyatartó - 19. rész
http://testveremnek.blogspot.com/2011/02/az-arany-gyertyatarto-19-resz.html

A szent sátor függönyei (kárpitja) - 20. rész
http://testveremnek.blogspot.com/2011/02/szent-sator-fuggonyei-karpitja-20-resz.html


A szentek szentje - 21. rész
http://testveremnek.blogspot.com/2011/02/szentek-szentje-21-resz.html


Az engesztelés födele, vagy a kegyelem széke - 22. rész
http://testveremnek.blogspot.com/2011/03/az-engeszteles-fodele-vagy-kegyelem.html


A nagyszabású meghívás - 23. rész
http://testveremnek.blogspot.com/2011/03/nagyszabasu-meghivas-23-resz.html


Isten a frigyláda által nyilvánítja ki hatalmát - 24. rész
http://testveremnek.blogspot.com/2011/03/isten-frigylada-altal-nyilvanitja-ki.html


Mit mondhat számunkra ma a frigyláda? - 25. rész
http://testveremnek.blogspot.com/2011/03/mit-mondhat-szamunkra-ma-frigylada-25.html


A mannás arany korsó - 26. rész
http://testveremnek.blogspot.com/2011/03/mannas-arany-korso-26-resz.html


Áron kivirágzott vesszője I. - 27. rész
http://testveremnek.blogspot.com/2011/03/aron-kiviragzott-vesszoje-i-27-resz.html


Áron kivirágzott vesszője II. rész - 28. rész
http://testveremnek.blogspot.com/2011/04/aron-kiviragzott-vesszoje-ii-resz-28.html


Áron kivirágzott vesszője III. rész - 29. rész
http://testveremnek.blogspot.com/2011/04/aron-kiviragzott-vesszoje-iii-resz-29.html


A Törvénytáblák (vagy a Szövetség táblái) - 30. rész
http://testveremnek.blogspot.com/2011/04/torvenytablak-vagy-szovetseg-tablai-30.html


A kerubok - 31. rész
http://testveremnek.blogspot.com/2011/04/kerubok-31-resz.html


A szent sátor felállítása - 32. rész
http://testveremnek.blogspot.com/2011/05/szent-sator-felallitasa-32-resz.html


A szent kenet olaja - 33. rész
http://testveremnek.blogspot.com/2011/05/szent-kenet-olaja-33-resz.html


Izráel főpapja - 34. rész
http://testveremnek.blogspot.com/2011/05/izrael-fopapja-34-resz.html


Az efód - 35. rész
http://testveremnek.blogspot.com/2011/05/az-efod-35-resz.html


>>Dicsőséges és ékes ruhák<< - 36. rész
http://testveremnek.blogspot.com/2011/06/dicsoseges-es-ekes-ruhak-36-resz.html


A szentély papjai - 37. rész
http://testveremnek.blogspot.com/2011/06/szentely-papjai-37-resz.html


A papok felszentelése - 38. rész
http://testveremnek.blogspot.com/2011/06/papok-folszentelese-38-resz.html


A szent sátor költöztetése 39. rész
http://testveremnek.blogspot.com/2011/06/szent-sator-koltoztetese-39-utolso-resz.html

2011. június 19., vasárnap

A szent sátor szimbólumai - bevezetés

Georg R. Brinke: A szent sátor szimbólumai című könyvből

Bevezetés

   Több mint ötven évvel ezelőtt, közvetlenül megtérésem után, egy angol prédikátor jött a gyülekezetünkbe, és kezében tartotta előadása témájának, a szent sátornak a modelljét, amely nagy benyomást tett rá, és felejthetetlen maradt számomra. Később kezembe került Kargelnek, a mennoniták prédikátorának "Fény az árnyékból" című könyve, amely megbarátkoztatott engem az ószövetség előképeivel. Ugyanakkor James Smith írása is serkentőleg hatott rám a Szentírás szimbólumaira vonatkozólag. Így bontakoztak ki bennem hitéletem kezdetével egyidejűleg a szent sátor nagyszerű igazságai, és ezen keresztül egyre jobban megismertem és megszerettem az Urat. A szent sátorról szóló tanulmányunkban magát az U rat keressük, ez a törekvésünk a most következő elmélkedéseinkben. Ez kötelességünk is, mert maga az Úr parancsolta: "Tudakozzátok az Írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van az örök életetek. És ezek azok, amelyek tanúskodnak rólam" /Jn 5,39/. Hogy milyen nagy jelentőséget tulajdonított az Úr az ószövetségi iratoknak, azt láthatjuk az emmausi tanítványokkal folytatott beszélgetésből is: "És Mózestől kezdve valamennyi prófétán át megmagyarázta mindazt, ami az Írásokban róla szól" /Lk 24,27/. Más szavakkal: Bizonyságot tett önmagáról az Ószövetség alapján. Ezzel azt is bizonyította, hogy a mózesi könyvek éppen róla beszélnek. A szent sátorról szóló tárgyalásunk célja és szándéka az, hogy abban megkeressük és meg is találjuk az Urat. Minden helyiségben ott van Ő: az udvarban, mint aki értünk meghalt és feltámadott; a szentélyben mint főpapunk, aki él és esedezik érettünk /Zsid 7,25b/, és a szentek szentjében pedig mint az, aki a trónon ül /Jel 5,13b/, mindent irányít és uralkodik minden felett, de meg is ítél mindeneket /2Tim 4,1/. Dolmannak van egy ismert könyve, amelynek találó címet választott: "Jézus a szent sátorban". Igen, az Úr ott van a szent sátorban. Sajnálatos tény, hogy Isten gyermekei közül sokan, mert nem zsidók, elmennek a szent sátor mellett, mert úgy gondolják, hogy ez kevésbé építő. Ezek az olvasók azonban elfelejtik, hogy az ószövetség az Úrnak és apostolainak a Bibliája volt, abban éltek, és abból prédikáltak.

   A jobb érthetőség és az összefüggések érdekében rövid áttekintést nyújtunk Izráel történetéről és kiválasztásáról. Izráel népének gyökere Ábrahámban található, akit Isten kiválasztott magának, és a káldeabeli Úr városából Kánaán földjére vezetett, ahol mint idegen és vándor élt. A Józsué 24,2-ben ezt olvassuk: "A folyóvízen túl éltek egykor ősatyáitok: Táré, Ábrahámnak és Náhornak atyja, és idegen isteneknek szolgáltak". Mózes így szól az 5Mózes 26,5-ben Ábrahám eredetéről: "Apám bolyongó arám volt, aki lement Egyiptomba, és jövevény volt ott kevesedmagával". Isten mindig a jelentékteleneket és a senkiket választja ki, hogy azokból a maga tiszteletére valakiket formáljon /1Kor 1,27/. Vigasztalás ez mindnyájunk számára, akik meg vagyunk győződve, hogy semmik vagyunk. Az 1Mózes 15,9-21 szerint Isten megmutatta Ábrahámnak látomásban, hogy utódai idegen országba jutnak, és ott szenvednek majd, mint egy tüzes kemencében. Ugyanakkor azonban azt is megígérte, hogy kivezeti onnan őket, és nekik adja azt a földet, ahol most Ábrahám, mint idegen tartózkodik. Józsefnek Egyiptomba történő eladásával /1Móz 37/ kezdődött a "kemence" begyújtása /Zsolt 105,17-19/, hasonlóan a három ifjúhoz Babilonban /Dán 3/. Egyiptomban később Jákób egész házára nagy szükség és nyomorúság következett, és a kezdeti nagy előnyöket csakhamar követte az olvasztótégely. Ekkor tapasztalta meg a nép az Ábrahámnak adott jövendölést. Izráel égő kemencében volt, de maga az Úr ült az olvasztótégely mellett, hogy megtisztítsa az ezüstöt /Mal 3,3/. Mindaz, amit Isten cselekszik, szeretetből történik, hasznunkra, megszentelődésünkre, átformálódásunkra. Népére csak addig enged megpróbáltatást, amíg azt szükségesnek tartja. Talán az olvasók között is vannak olyanok, akiknek nehéz úton kell menniök, ezek tanulják meg, hogy olvasztónk a hőséget egyetlen fokkal sem emeli a szükségesnél magasabbra, csak addig, míg a kemencéből salak nélkül folyik ki az ezüst /Zsid 12,7-11/.

   A 2 Mózes 3,7-8-ban olvassuk a következőt: "Láttam az én népem nyomorúságát, mely Egyiptomban van, és meghallgattam sanyargatóik miatt való kiáltásukat, mert ismerem szenvedésüket; leszállok, hogy megszabadítsam az egyiptomiak kezéből, és elvigyem őket a földről egy jó és tágas földre, tejjel és mézzel folyó földre". Isten szívét mélyen megindította népének nyomorúsága. Figyeljük csak meg: hallotta, látta, ismerte, lejött, kivezette, megmentette őket, és tejet, mézet adott nekik. Milyen szerető Istenünk és Atyánk van mindnyájunknak! Szeretetének mily nagy folyama ömlik a szorongatottak számára.

   A 10. vers szerint Isten Mózest választotta eszközül Izráel kivezetéséhez, és ezt mondja neki: "Most azért eredj, elküldelek a fáraóhoz, hogy kihozd az én népemet, az Izráel fiait Egyiptomból". A 2Mózes 4,14-16-ból tudjuk, hogy Isten segítőtársat adott Áronban Mózesnek. Mindketten Isten megbízásából, isteni paranccsal mennek a fáraóhoz: "Engedd el népemet, hogy nekem szolgáljanak a pusztában". Mindjárt itt a kezdetben megtudjuk, Isten azért vált meg embereket, hogy Neki szolgáljanak. Mindannyian felismertük már ezt? A fáraó makacsul vonakodott Istennek engedelmeskedni, és azt mondta: "Kicsoda az Úr, hogy szavára hallgassak, és elbocsássam a népet?" /2Móz 5,2/. A fáraó megkeményítette szívét Istennel szemben, és mivel nem engedte Izráelt kivonulni, Isten súlyos ítéletcsodákkal kényszerítette őt engedelmességre. Egyszer, a jégesőnél, mintha engedne a fáraó, és beismeri: "vétkeztem". Amint Mózes közbenjárására megszűnt az ítélet, kitűnt, hogy a fáraó bűnbánata látszat volt. Sajnos, a fáraónak ma is van sok ilyen követője. Kilenc, egyre súlyosabb ítélet sújtotta a fáraót és népét, de a király újból és újból ellenállt az Úrnak. Milyen balga is a tehetetlen ember, hogy megpróbál ellenállni a mindenható Istennek! Nem kell a mi Urunknak ma is sok embert keményen megfenyíteni, míg végül tiszteletet ad neki és meghajlik előtte? Végül azt mondja az Úr Mózesnek: "Még egy csapást hozok a fáraóra és Egyiptomra, azután elbocsát titeket" /2Móz 11,1/. Ezzel a tizedik csapással folytatjuk elmélkedésünket, amelyik nagyon megrendítő és tanulságos.

2011. június 18., szombat

A húsvéti bárány (Páskabárány) - 1. rész

/2 Mózes 12/

   A tizedik csapás volt a legsúlyosabb, amelyet Istennek a fáraóra, a kemény nyakú királyra és annak népére küldenie kellett, és magát a királyt is nagyon érzékenyen érintette. Nemcsak elengedte Izráelt, hanem igyekezett ki is űzni az országból. Felismerte, őrültség Isten ellen harcolni, és észrevette, hogy ez az ő és népe romlását jelenti. Kérjük, olvassa el mindenki az 1Mózes 11-12 fejezeteket, így elhagyhatjuk a hosszabb leírást.

   Időzzünk egy kicsit a tizedik csapásnál és a húsvéti báránynál, mert jelképes értelemmel bírnak. A húsvéti bárány, az 1Korintus 5,7 és Ézsaiás 53,7 szerint előképe a mi Urunknak, az Isten Bárányának, Aki hordozza a világ bűnét /Jn 1,29/.

   Miből is állt a tizedik ítéletcsoda, és mit eredményezett? Az Úr tudatta Mózesen keresztül népével, hogy az első hónap 14. napján minden elsőszülött, legyen az ember vagy barom, elpusztul Egyiptomban a fáraó elsőszülöttétől a legkisebb rabszolga elsőszülöttéig, de egész Izráellel szemben Isten kivételt tesz. Isten sohasem ítéli el azokat az embereket, akik hisznek az értékes vérben és elfogadják azt, mert "Nincsen immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak" /Róm 8,1/. A húsvéti bárány története az egyik legvilágosabb és legnagyszerűbb utalás a mi húsvéti Bárányunkra, Krisztusra, aki megöletett értünk. Az események sorrendje röviden a következő:

   Az isteni halálos ítélet.

"Átmegyek Egyiptom földjén ezen az éjszakán, és megölök minden elsőszülöttet" /12,12/. Ez a megrendítő bírói ítélet mindenkire vonatkozott az országban, akár egyiptomi volt, akár izráelita, Isten nem ismer és nem is tehet különbséget: "Mert mindnyájan vétkeztek és szűkölködnek Isten dicsősége nélkül" /Róm 3,23/. A halálfélelem rájuk nehezedett, és szorongott, remegett, reszketett mindenki az éjszakától.

   Az isteni kegyelmi ajánlat

/5/. Ahogy a halálos ítélet kivétel nélkül vonatkozott minden elsőszülöttre, ugyanúgy érvényes volt az országban mindenkire Isten kegyelmi ajánlata is. Aki hitelt adott ennek az ajánlatnak, leölt a nyájból egy bárányt, mint helyettest az ítéletben. Valakinek ugyanis meg kellett halnia, vagy az elsőszülöttnek saját és családja bűnei miatt, vagy az egyéves báránynak. A báránynak hibátlannak kellett lennie, mert csak az ilyen közelíthette meg Jézus Krisztusnak, Isten Bárányának előképét /1Pét 1,19; Zsid 9,14; Mal 1,14/. A Bárány, mint a bűnösök helyettese, már a világ alapjának lerakása előtt szerepelt Isten üdvtervében /Jel 13,8b; 1Pét 1,20/. Az 1Mózes 3,21-ben látjuk, Isten maga volt az, aki az ember megmentéséért és bűnének elfedezéséért az első vért ontotta. A bűnös vétkeiért vérnek kell folynia. Isten maga gondoskodott egy bárányról, ahogy előbb Izsák feláldozásánál is ezt tette /1Móz 22,9-13/. Ugyanezt a gondolatot látjuk Ábel áldozatánál /1Móz 4,4/. Minden leölt bárány csakis az Egy bárányra mutat: "Isten Bárányára".

   A bárány mint a helyettesítés képe

/3/. Isten ítélete alapján Egyiptomban minden elsőszülöttnek szüksége volt egy helyettesre, mert csak így kerülhette el a halálos csapást. Amit Izráelnek a páskabárány jelentett, azt ma számunkra Isten Báránya jelenti. Csak aki Isten Bárányát választotta hitben, az nem megy ítéletre /Jn 3,16; 5, 24/. Jézus Krisztus, Istennek Báránya helyettünk halt meg /1Pét 1,18-19/, "bűnné tétetett értünk" /2Kor 5,21/. A bárány az ártatlanság, a hibátlanság képe, mely tiltakozás nélkül, némán áll nyírója előtt. Nagyszerű előképe ez Krisztusnak, Isten Bárányának.

   A bárány vérének alkalmazási módja

/7/. A családfő a bárány vérével bekente a két ajtófélfát és a szemöldökfát. A halál elől az egyetlen biztos menedéket a vér helyes használata jelentette. Az Úr azt mondta: "Meglátom a vért és elmegyek mellettetek, és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre" /13/. Isten nem a vétkező bűnösre, hanem a vérre tekintett /Zsolt 130, 3-4; Zsid 9,11-28/. A vérben van bűneink egyedüli engesztelése. Krisztus vére eleget tett a törvénynek és Isten igazságosságának is; ugyanakkor a vérben nyilvánult meg mérhetetlen szeretete és kegyelme /Jn 3,16/, úgyhogy akin Isten meglátja a vért, az szabadon közlekedhet Őhozzá /Zsid 10,19/. Kedves olvasóm, látja-e rajtad Isten ezt a vért? Ha látja, akkor olyan biztosan állsz az ítéletben, mint Egyiptomban a vér által megmentett elsőszülött az öldöklő angyal előtt.

   A nagyszerű szabadulás.

Az Úr azt mondta, mindenütt, ahol a vért meglátja, elmegy mellette az öldöklő angyal. Miért? Mert azokban a házakban volt már halott. A bárány "meghalt" az elsőszülött helyett, s ezért az megszabadult. Az öldöklő angyal csak azt a házat sújtotta, amelyikről hiányzott a vér. A bűnös, aki hisz a vérben, megtisztul minden bűntől /1Jn 1,7/, nem rabja többé a halálfélelemnek /Zsid 2,15/, sőt ellenkezőleg, örül mint Pál, hogy Krisztusban van /Fil 1,21.23/.

   A vér ezen az éjszakán Izráel népének elsőszülöttjeit nemcsak a haláltól, hanem egyúttal a fáraó félelmetes rabszolgaságától is megszabadította. Isten gyermekei közül sokan sajnos a vér hatásának csak az egyik oldalát ismerik, bűneik bocsánatát, de a bűn hatalmából való szabadulást nem látják. Az elsőszülött mindkettőt egyszerre élte át. Sokan elfelejtik azt az igazságot, hogy Krisztussal együtt meghaltak és fel is támadtak /Gal 2,20/. Isten gyermeke minden szenvedélytől megszabadult, és ezután nem kell a bűn szolgájának lennie. Szabad lett a bűn törvényétől, élhet Istennek. Az Úr megmondatta a fáraónak, hogy az Ő népének Isten számára kell szolgálnia a pusztában, ezért szabadította meg őket. Hasonló módon, ha hiszel a drága vér általi megbocsátásban, számolhatsz azzal, hogy minden bűntől és kötözöttségtől szabad vagy.

   A bárány táplálékul is adatott Izráelnek.

Láttuk, hogy a bárány vére megváltást és szabadulást hozott a népnek, de azt is láthatjuk, hogy a bárány húsa táplálékul szolgált. A bárányt tűzön kellett megsütni, hogy a család elfogyassza; ez adott erőt az úthoz, amelyre még ezen az éjszakán indultak. Krisztus nemcsak a vérét ontotta, hanem teljesen odaadta magát értünk. Ezért mondja az Úr: "Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élete van annak" /Jn 6,54/

   Ennek a fejezetnek a részletei olyan fontosak és értékesek, hogy nem futhatunk át rajtuk felületesen, jóllehet szemlélődésünk tulajdonképpeni tárgya a szent sátor. A bárányt megsütötték a tűzön, és ez Isten Bárányára mutat, aki a szenvedések tüzében égett. A bárányt keserű füvekkel kellett elfogyasztani, ami szintén Krisztus keserű halálára mutat.

   Vessünk még egy futó pillantást arra, hogyan fogyasztották el az izráeliták a bárányt. Azon az éjszakán vonultak ki, tehát mint zarándokok, állva és menetkészen ették a bárányt. A Krisztus vérében rejlő üdvösség jövevényekké és idegenekké tesz bennünket /1Pét 2,11/. Nincsen itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük /Zsid 13,14/. Izráelnek továbbá kovásztalan kenyérrel kellett ennie a bárányt. Előzőleg minden kovászt el kellett takarítani. A kovász a Bibliában a bűn, a gonosz képe. Isten népe szent nép, és ezért minden kovászt, azaz fölismert bűnt eltávolít /1Kor 5,7-8/. Izráel sietve ette a bárányt, várva a pillanatra, amikor Isten parancsot ad a kivonulásra. Ez Isten népének útja ma is: kivonult e világ Egyiptomából, és megy a visszajövő Úr, az Ígéret földje felé. Mint a világtól és a bűntől elkülönültek, sietünk Őutána, a mi Tűz- és Felhőoszlopunk után, és kiáltjuk: "Jövel hamar, Uram Jézus!"

   Mi történt az egyiptombeliekkel?

Nem hittek Istennek és az Ő szavának. Meg van írva: "Aki pedig nem hisz, elkárhozik" /Mk 16, 16/. Azon az éjszakán, amikor Izráel elsőszülöttei megmenekültek, Egyiptomban minden elsőszülött meghalt. Leírhatatlan az az ijedelem, amely ébredéskor elfogta a népet. A pusztító angyal minden házból, amelynek ajtajáról hiányzott a vér, elragadta az összes elsőszülöttet. Nem volt ház, amelyben ne lett volna halott. Egyiptom történelme során eddig nem hallatszott még olyan jajveszékelés, mint ezen az éjszakán. Pedig ők is megmenekülhettek volna, ha hisznek Isten szavának, és oltalmat keresnek a bárány vére alatt. Hasonlóképpen lesz majd egyszer, amikor Isten népe kivonul és beköltözik a mennyei Kánaánba, öröm és gyönyörűség tölti el akkor őket; de sírás és jajgatás hallatszik azoknál, akik az elközelgő ítélet felé mennek. Megtapasztaltad már a megtisztító vért a szíveden? Csak így tudsz majd részt venni az eljövendő nagy kivonuláson.

Georg R. Brinke

Közösségben

Kedves TestVérem!

Úton vagy. Lelki atyád felé. Talán már az IC-én ülsz Pécs felé.
Lélekben veled vagyok.
Most bekapcsoltam Katie Meluát, hogy rendeződjenek gondolataim.



Elmerengek.
A napok tüzes forgatagában, annyi érzés között hányódva, körülölelve, kedves emberek szeretetében.
Vágyódás a blogírás után, kiált a szó bennem, de csöndre van ítélve.
Egyik helyről a másikra baktatva, újabb és újabb gondok, feladatok megoldása közben, készülve egy debreceni barátnőm hétvégi esküvőjére, boldogság önt el, hogy tudhatom, nemcsak a baj, de az öröm is ott van az emberek életében. És közben az alaphang bennem és benned: "Közösség, az ÚRban. Mi is ez?"
Az állomáson megöleltél, és azt mondtad: már most hiányzol. - Milyen kedves szavak ezek.
Kattog a vonat kereke. Lélekben, hol Pécsett vagy, hol még itt Monoron lehetsz.
Vajon milyen gondolatok születnek benned? Még én se tudhatom. Erősítésem is oly gyenge: minden rendben lesz. Miért is lenne másképpen?

Csak egy pici örömöt akartam adni az embereknek, de Isten nagyobbat tervezett velem ... tudod mit, örülök is, hogy így van ez! Csak légy boldog te is... Hadd kattogjon a vonat kereke, vidd el monori Örömünket Pécsre. Isten szeret minket! Valami mélységes mély kutat nyitott nekünk a szívünkben. Ha nem hiszik majd meglátják a gyümölcsöket.

A bennünk lévő Öröm, nagyobb erő, mint a hivatalos egyháztól való Félelem. Ha attól félsz, hogy közösségben vagy velem? Tudod! Rájöttem, engem így fog hagyni az Isten. Örömben, szeretetben, erőben, hitben és szabadságban, a Pusztában száguldó Istennel. Ezerszer bocsánatot kérnék tőled, hogy így alakult. Hogy nem lehettem katolikus, és nem vagyok egy hivatalos egyház tagja sem, csak hogy neked könnyebb legyen, amikor megfelelsz lelkivezetődnek.
Olyan időket élünk, amikor nem az a szent, aki katolikus, hanem, aki az ÚRban van. Hitünk gyümölcse, jó cselekedeteink fognak bizonyságot tenni rólunk, mert az ÚR áldja meg. Engem pedig más nem is érdekel, minthogy valóban az ÚR áldjon meg. Makacs, és szabad vagyok, nem hat rám emberi egyházaktól jövő félelem, vagy zsarolás, hogy higgyek Jézus Krisztus bűntörlő vérének erejében. Közösségem van az ÚRral, mert hiszek Benne. Ennek okaként közösségem van mindenkivel, aki Őbenne hisz. Ez nem egyházi név, vagy keret függvénye, ez maga a megváltoztathatatlan tény, mivel maga Isten szerezte. Közösségünk van egymással TestVérem, mert előbb volt az, hogy közösségünk van az ÚRral. Előbb voltunk Őbenne, hogy közösségben lehessünk.

A közösséget Isten szerezte. Anélkül, hogy mi bármit is tehettünk volna érte. Közösségünk alapja Jézus teste és vére. Ő önmaga. Előbb volt Ő, és lettünk utána mi. Előbb volt a hit, és csak utána a cselekedet. Előbb volt az ÚRral való egyéni, egyenkénti szeretetkapcsolat s csak utána a testvéri. Nem a közösség - ilyen vagy olyan egyház - volt előbb, és tart meg, hanem az Isten. Mindig Ő az első. S csak utána következünk mi. Az első tisztelet az ÚRé, s csak utána jön a testvéri.

Reggel lett. Talán most ébredsz. Isten áldjon meg!

bogi

2011. június 17., péntek

Egy biztos vezető - 2. rész

/2 Mózes 13,20-22; 14,20/

Izráel népének története Egyiptomtól Kánaánig, Isten szeretete megnyilvánulásának, kijelentéseinek és csodáinak szakadatlan sorozata. Az útra kelésnél két dolgot élt át a nép: Isten kedvessé tette őt az egyiptomiak szemében, és Isten parancsa szerint kapott drága arany, ezüst ajándékokat és ruhákat /2Móz 12,35-36/. Így gondoskodott a hű Isten előre az ő népéről, mert Izráel a pusztában nem tudott dolgozni, sem vásárolni. Izráelnek évszázadokon át kellett ingyen dolgoznia; a kivonuláskor elnyert jutalmát, ahogy meg van írva: "Nem fáradnak hiába" /Ézs 65,23/. A másik nagy meglepetés az eddig ismeretlen tűzoszlop megjelenése volt. Amint a nép menetkész lett és kitekintett a sötét éjszakába, ott állt előtte vezére tűzoszlop alakjában. Sokaknak összeszorulhatott a szíve, de a tüzes felhő eloszlatott minden félelmet. Hasonlóan járnak mindazok, akik e világ Egyiptomát elhagyták, annak hátat fordítva Krisztus követésének útjára léptek. A Sátán megpróbálja a szívet aggodalommal eltölteni, hogy lehetetlennek lássa az új utat. De nézzünk Jézusra, és elmúlik a szorongás, mint ahogy a hó elolvad a napon /Zsid 12,2/. Megtapasztaljuk az Úr nagyszerű vezetését, s átéljük hatalmának és jóságának csodáját. Maradjunk még egy kicsit a felhőoszlopnál.


   A felhőoszlop Isten természetfölötti csodája volt.
Isten nemcsak kiszabadította Izráelt a kegyetlen szolgaságból, hanem láthatóan kísérte is veszélyekkel tele útján. A felhőoszlop nem szokásos felhő volt, mert azt a sivatag vihara csakhamar elfújta volna. Isten maga rejtőzött a felhőben, mint egy köntösben. Látszólag egy gyenge felhő, de valóságban erős oszlop. Egészen úgy, mint Urunk, aki gyönge gyermekként született, de elmondhatta magáról: "Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön" /Mt 28,18/. Ahogy az Úr a felhőben volt, úgy olvassuk, hogy Isten Krisztusban volt /2Kor 5,19/. Ahogy a felhőben, ugyanúgy Krisztusban egyesült a gyöngeség és az erő. A felhő változtatta külsejét. Nappal mint felhőoszlop, éjjel mint mint tűzoszlop volt látható, de mindig ugyanaz a felhő volt. Így jelent meg az Úr az emmausi tanítványoknak is más alakban, nemsokára azonban észrevették, hogy az ő Uruk volt az /Lk 24,31/. Az Úr ugyanaz az örömben, mint a szenvedésben, az egészségben, mint a betegség napjaiban. Számíthatunk minden helyzetben az ő jelenlétére /Mt 28,20; Zsid 13,5-6.8/.

   A felhőoszlop volt Izráel vezetője.
Ez az oszlop vezette ki a népet a régi életből, és vezette be az új életbe, és ez választotta ki az utat is /5Móz 1,33; Zsolt 78,14/. Úgy vezette Izráelt, mint apa a gyermekét. A felhő Izráelt kezdetben nem a szárazföldön vezette át, hanem a Vöröstenger mélységének útján, vagyis látszólag lehetetlen úton. Éppen ezen az úton kellett a népnek meglátnia Isten dicsőségét és erejét. Mint ahogy Lázár betegségénél emberi gondolkodás szerint az Úr későn jött, de éppen így nyilvánította ki dicsőségét Lázár feltámasztásában /Jn 11/. A felhő tehát megtanít bennünket minden saját véleményünk és utunk feladására, és arra, hogy kövessük a Bárányt, ahová megy /Zsolt 23,4; 32,8/. Nekünk csak várnunk kell és csöndben maradni /Ézs 30,15; Csel 1,4/, de el is indulni, ha fölemelkedik a felhő /4Móz 9,15-23/. Egyszer, amikor Pál bizonytalan volt útját illetően, vezetésért könyörgött; Isten látomásban felelt neki: látott egy macedón férfit, aki kérte: "Jöjj át és segíts nekünk" /Csel 16,9/. Pál és munkatársai azonnal felkerekedtek, és Görögországba utaztak. Ahogy a felhő vezette, úgy ment az apostol. Hasonló történetet olvasunk a Cselekedetek 8,26-tól: Fülöp parancsot kapott a Szent Szellemtől Samáriában, hogy a pusztán át menjen, és amint ment, találkozott a kamarással, akit az Úrhoz vezetett. Engedjük-e mi is, hogy az Úr válassza meg útjainkat? Követjük-e a felhőt, ha vezetni akar, például: a párválasztásban, a hivatás megválasztásában, a lakásproblémában? Ki dönt ezekben? Az Úr, vagy anyagi előnyök? Nem minden izráelitának volt joga belépni a szentélybe, de mindegyiknek szabad volt nézni és követni a felhőt. Jaj nekünk, ha olyan helyen járunk, ahol nem megy előttünk a felhő. Ezt Izráel megtapasztalta, amikor a felhő nélkül vonult harcba, és vereséget szenvedett az ellenségtől /4Móz 14,41.45; Zsolt 44,9-13/. Amikor Izráel elhagyta az Urat és idegen istenek után ment, fogságba került Babilonba. Ott nélkülözniük kellett a felhő vezetését, sírtak és hárfáikat a fűzfákra akasztották. /Zsolt 137,1-2/. Ez a felhő velünk sem jön, ha mi is, mint Démás, megszeretjük a világot, mert a világ barátsága ellenségeskedés Istennel. /Jak 4,4/.

   A felhő volt Izráel oltalmazója.
Izráel útja kiút nélküli völgyön vezetett át. Egyszerre ott állt a nép a mély és széles Vöröstenger előtt. Mögöttük jöttek az egyiptomiak, akik vissza akarták vinni őket a fogságba. Izráel Istenhez kiáltott, és Isten meghallgatta kiáltásukat: "Ne féljetek, álljatok meg és nézzétek az Úr szabadítását, amelyet ma cselekszik veletek, mert az egyiptomiakat, akiket ma láttok, soha többé nem fogjátok látni. Az Úr hadakozik értetek, ti pedig csöndben legyetek" /2Móz 14,13-14/. Mózes Isten parancsára rásújtott a tengerre, és az szétvált. Izráel hit által átment a tengeren. De figyeljük csak meg, mi is történt most. A felhő, amely egyébként Izráel előtt ment, hirtelen megváltoztatta a helyzetét, és Izráel és az egyiptomiak közé lépett. Ha az egyiptomiak meg akarták támadni Izráelt, akkor Isten ellen kellett harcolniuk, és ennek következményeit ismert a fáraó. Az izráeliták oldalát megvilágította a felhő, az egyiptomiak oldalát sötétségbe borította, és az üldözőket összezavarta. Izráel akadálytalanul vonulhatott tovább /2Móz 14,19.29/. Isten népének nem kell félnie semmilyen helyzetben és semmilyen ellenségtől, mert az Úr vele van /Róm 8,31-34/. "Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én Szellemem által, mondja az Úr" /Zak 4,6/. Az evangéliumnak ugyanaz a hatása, mint a felhőnek. A hívőknek élet illata az életre, a hitetleneknek pedig az ellenkezője /2Kor 2,15-16/. Olvassuk még: Lk 1,68-75/. Az Úr ma is köztünk és ellenségeink között áll, és engedi, hogy meglássuk és az Ő hatalmát és dicsőségét.


   A felhő Isten kinyilatkoztatásának helye Izráel számára.
A felhőből beszélt Isten az Ő népével /2Móz 14,15.26; 4Móz 9,15.23/. A felhő ott nyugodott a szent sátoron és a frigyládán, és Isten szólt: "Innen fogok veletek beszélni". Nekünk is van egy felhőnk, amelyet megkérdezhetünk, ez Istennek szilárd és megbízható Igéje, "mint sötét helyen világítő szövétnek" /2Pét 1,19/. A felhő mutatta az utat Izráelnek /4Móz 9,18/, Izráel kinyilatkoztatási helye volt /Zsolt 99,7/ és a nép dicsősége /2Móz 40,34/. Figyelemre méltó az is, hogy a felhő csak a szent sátoron pihent meg; így mindenki látta, hol lehetett, mert akkor, mint tűzoszlop világított. Így találhatjuk meg mi is az Urat minden időben és minden alkalomkor az Igében.

   A felhő volt Izráel gondviselője.
A naponkénti manna a felhő közelébe hullott. Ha Izráel saját útján ment volna, vagy egy szép pálmaligetben maradt volna, amikor a felhő fölemelkedett, akkor éhen halt volna. Ahová Isten állított minket, ott külsőleg és belsőleg is gondot visel rólunk. Missziós utamon Afrika belsejében kétszer kerültem nehéz anyagi helyzetbe. Azt mondtam az Úrnak: "Nem azért küldtél engem ide, hogy éhen haljak, hanem, hogy hirdessem az evangéliumot." És időben, csodálatos módon gondoskodott rólam az Úr. Ő tudja, hogy éppen az egyik vagy a másik bokor alatt fekszik egy éhező, mint Illés, és kielégíti éhségét /1Kir 19,5 kk./

   A felhő fénnyel ajándékozta meg Izráelt.
Éjjel és nappal Izráel előtt ment, hogy minden körülmények között akadálytalanul vonulhasson a nép /2Móz 13,21-22/. Később azt mondta Józsué Izráelnek: "Hiszen nem jártatok még soha ezen az úton" /Józs 3,4/, és így volt ez most is, zarándokútjuk kezdetén. Isten gyermekei minden időben biztosa lehetnek az Úr vezetésében, és haladhatnak éjjel és nappal. Gyakran van sötétség körülöttünk. Dávid azt mondja: "Lábam szövétneke a te Igéd" /Zsolt 119,105/. Továbbá ugyanez a zsoltáros mondja: "Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy" /Zsolt 23,4/. A minap meglátogattam egy haldokló testvért; teljes várakozással lépett be e sötét völgybe, mint István, és gondolt a fénylő kijáratra /Csel 7,55/.

   A felhő beárnyékolta a Szent sátrat
/2Móz 40,34/. Isten mindene volt népének: vezére, gondviselője, világossága, oltalmazója. A pusztában, ahol izzón sütött a nap, szétterült a felhő, mint egy hatalmas ernyő, és árnyékot adott. A trópuson az éjszakák közismerten hidegek, de a tűzoszlop meleggel ajándékozta meg a népet. A felhő őrzőjük is volt, mert Izráel őrizője nem alszik, még csak nem is szunnyad el /Zsolt 121,5-6; 105, 39/. Senki sem merte volna Izráelt megtámadni, az ellenség nagyon jól látta a felhőoszlopot. Izráelnek ez a hatalmas Istene a mi Istenünk is!

Georg R. Brinke

2011. június 16., csütörtök

F.E. álmai

Egy harmincöt éves, - középsúlyosan - értelmi sérült nő álmai, 2011 tavaszán. Saját élő szavait, hűen írtam le, azután, hogy közvetlenül megálmodta.

1. Álom

"Az álmodtam, hogy meghaltam. Otthon. Testemből kibújtam. Jött az Isten, fehér ruhában, őszhajú, ősz szakállú, megfogta a kezemet és azt mondta, hogy ne féljek. Én meg remegtem, hogy mi lesz a testemmel. Féltem. Ő meg mondta, hogy ne féljek, el fog rohadni a tested, és új tested lesz, ami igazán nem test, hanem szellemi. Fönn voltam a Mennyben, addig amíg meg nem mondta nekem, hogy mi lesz velem. Aztán leküldött a Földre szociális otthonba mentem. Ott dolgoztam, megismerkedtem egy férfival, komoly kapcsolat lett. Lett egy kislányom, szőke hajú szemüveges, Zsuzsi. Tíz éves lett. Akkor nyáron bejöttünk ide a Máltai Szeretetszolgálathoz, tik is itt voltatok mindnyájan - körbenézett az értelmi sérültek napközijében - itt volt a Laci, és Vera és újak, és régiek. És itt játszottattok. Vera nem szedett gyógyszert, és terhes volt. Már utolsó hónapban volt, kezdett neki fájni a hasa. Közben elküldtem a lányom fagyizni, de a lányom nem jött vissza, csak vártam, csak vártam. Kérdeztem tőletek, hol van és elmentem utána. Kerestem hol van a Zsuzsi, és azt mondták itt van. Behoztam ide megráncigáltam. Mondták nekem a többiek, hogy miért bántom a lányomat. Azért, mert nem akar szót fogadni, mindig visszafelesel. És akkor mondta a Vera, nekem, hogy te is ilyen voltál. Én meg mondtam, tudom, hogy ilyen voltam, de fogadjon szót saját anyjának. Hat hónapos terhes voltam. Verának elkezdődtek a szülési fájdalmai. Szülei, az összes szülei mindenki ott volt körülötte, elvitték Verát, jöttek az angyalok, körülötte voltak, védőangyalok. Voltak hattyúk, meg vizek, paradicsom kert, nagyon aggódtam, izgultam, hogy mi lesz vele, közben szólt a telefonom - a valóságban - és így lett vége."

2. Álom

"Meghaltam. Ugyanúgy. Feltámadtam, ugyanúgy jött Isten, fehér ruhában volt. Kérdezte, hogy mit szeretnék, mi a kívánságom. Az volt a kívánságom, hogy anyukámmal találkozzam. - Anyukája több éve már meghalt.
Felvitt a Mennybe. Voltak hattyúk, madarak, kővel folyó volt. Öregotthonban volt anyu. Beszéltem vele. Utána Isten elvitt egy sötét barlangba. Ott voltak ördögök, sikítottak, ordítottak, huhogtak. Mondtam: Úristen, hova kerültem?! Mondta az Isten ne félj, itt van apukád. Miért van itt? Mondta: rossz ember volt. Csak a betegsége miatt. Apu sovány volt, lefogyott, nem volt már 120 kg. Fiatal, sovány volt, én meg mondtam, nem ez az apukám. Nem tudott járni. Ott tudott járni. Elhoztuk Aput a másik otthonba. Ott volt nagymama, nagypapa, anyu mellett. Én nem ismerem a nagyszüleimet, és mondta anyu, én nem ismerem a nagyszüleimet, de, hogy ők azok. Itt éltünk a Mennyben boldogan. Aput visszavitték a pokolba, megint huhogtak az ördögök. 
Megkérdeztem tőle, milyen volt a pokol?
- Sötét, fekete, hideg, égett minden, - vulkán lávát nem ismerte azt a maga módján pontosan körbemagyarázta -,  barlangok voltak. Megmozdult a föld. Volt szag: büdös volt.
Nagyon részletesen számolt be a pokolról, az ördögökről, angyalokról, óriásokról. Falakon sétált át, szagokat érzett, félelemmel mesélt.
Megkérdeztem tőle, hogyan mentél le a pokolba?
- Isten fogta a kezemet, repültem.
Aztán felébredtem, - még mindig az álmában - megijedtem a sötétől, hideg volt, hajnali négy óra volt. Aggódtam, hogy mi lesz a nővéremmel és mondta az Isten, nem mehetsz vissza, mert elhunytál, és kihűlt a testem."

lejegyezte,
bogi

A szent sátor építői - 3. rész

/2Mózes 31,1-11; 36,1-4/

   Minden épületnek van tervezője és kivitelezője. Így volt ez a szent sátor esetében is. A fő építésvezető Mózes volt, ez érthető is, hiszen a hegyen mindent tulajdon szemével látott /2Móz 25,40/. A tulajdonképpeni építők Bésáléel, Urinak fia és Aholiáb voltak, és mindkettőjük nevének nagy a jelentősége. Bésáléel azt jelenti: "Isten árnyékában". A Zsoltár 57,2-ben ezt olvashatjuk: "Benned bízik a lelkem, és szárnyaid árnyékába menekülök". Bésáléel bizonyára gyakran így cselekedett, amikor ránehezedett a munka. Aholiáb azt jelenti: "Az én sátram az Atya". Ha az Ő árnyékában és sátrában dolgozunk, áldott eredményeket mutathatunk fel. Mózes mindazt látta a hegyen, amit el kellett végezni, betekintett a mennyei világba, és mint szolga "hű volt az ő egész házában" /Zsid 3,5/. Természetesen mindkét építésvezetőnek a lelkére kötötte, hogy mindent pontosan az isteni terv szerint csináljanak. Ne felejtsük el azt sem, hogy Mózes, aki ezt az isteni mintát először megtekintette, negyven napon át böjtölt Isten előtt, hogy fogékony legyen mindarra, amit Isten neki különösen ki akart jelenteni. Nem önhatalmú cselekedet volt ez, mint ahogy Uzza elkövette a hibát /1Krón 13,7-11/, hanem szigorú engedelmesség. Isten eme hajlékán azonban nemcsak ez a két ember dolgozott, hanem mindazok, akik készséges szívvel akartak segítséget nyújtani, az asszonyok is, akik varrótűvel ügyeskedtek. Néhány szép részletet tudhatunk meg mindkét férfiről.

   Mindketten, Bésáléel és Aholiáb, egykor rabszolgák voltak Egyiptomban, de megszabadultak a páskabárány vére által. Isten szándékát hűségesen teljesítették, mert Isten kijelentette a fáraónak: Izráel nekem szolgáljon a pusztában. Ez a két férfi teljesítette Isten akaratát, pontosan úgy, mint később a tesszalonikabeliek, akik megtértek, hogy szolgáljanak az élő és igaz Istennek /1Tesz 1,9/. Istent csak megszabadított ember képes szolgálni. Nem teológiai  tanulmány, hanem az újonnan születés és Isten elhívása jogosít fel a szolgálatra.

   Mindkettőt név szerint hívta el Isten /31,2/, mint később Barnabást és Sault /Csel 13,2/. Ma az Igének nagyon sok hivatásos szolgája van, de nagyon kevés elhívott bizonyságtevője, akik az 1János 1,1 szavaival elmondhatják: "Amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, amit szemléltünk és kezeinkkel érintettünk, azt hirdetjük az élet Igéjéről". Csak az elhívottak képesek építeni /Ef 2,10/. Pál azt írja az 1Korintus 3,10-ben: "Mint bölcs építőmester fundamentumot fektettem le." Valóban, ő építhetett, mert erre Isten hívta el /Csel 9, 15/. Valamilyen szolgálatra Isten minden gyermeke el van híva: "Hogy hirdessék annak hatalmas dolgait", aki megmentette őket /1Pét 2,9/. Felismertük már elhívatásunkat, és meg is valósítjuk azt?

   Mindketten izráeliták voltak, de különböző törzsekből. Bésáléel a legnagyobb törzsből, a Júda törzséből, Aholiáb pedig a legkisebb törzsből, Dán törzséből származott. Isten nagy tudású embereket, mint Pált, éppen úgy elhív, mint egyszerű, tanulatlan embereket, pl. halászokat, mint Pétert. Hívja a derék Nikodémust éppúgy, mint az elesett samáriai asszonyt, hogy mindkettőt felhasználja a maga szolgálatában. Annak feltétele, hogy Isten minket használhasson, az, hogy benne maradjunk /Jn 15,5/.

   Mindkettőt Isten készítette föl /3/. "Betöltöttem Szent Szellemmel és bölcsességgel." A gyümölcsöző szolgálatnak mindig feltétele volt a Szellemmel történő teljes beteljesedés /Csel 1,8; 6,3/. Pál azt írja az efézusbelieknek: "Teljesedjetek be Szent Szellemmel" /Ef 5,18/. És hol kezdődik a valódi bölcsesség? "Az Úrnak félelme a megismerés kezdete" /Péld 1,7/ - ennek alapkőnek kell lennie, mert bölcsesség által kapunk betekintést. Figyeljünk meg ebben a fejezetben néhány szép és alapvető igét: "Betöltöttem őket Istennek Szellemével"; "Én hívtam el őket"; "Betöltöttem őket bölcsességgel és értelemmel." Gondoljunk csak ezeknek a férfiaknak sokoldalú munkájára. Dolgoztak arannyal, ezüsttel, rézzel; vágták és csiszolták a drágaköveket, dolgoztak fával, és készítették a szőnyegtakarókat stb. Ez csak isteni felkészítés által volt lehetséges. Hol van az a szakember, aki egyszerre ennyi hivatásban dolgozik? Akit azonban az Úr bízott meg, az mondhatja Pállal: "Mindenre van erőm a Krisztusban, Aki engem megerősít" /Fil 4,13/. Egyiptomban az izráeliták csak téglát vetettek, most azonban az Úr képessé tette őket arra, hogy Neki szent hajlékot építsenek a legcsodálatosabb tárgyakkal, mint pl. a hétágú gyertyatartóval vagy a kerubokkal az engesztelési fedélen /2Móz 25, 17-18/

   Egy órásmester a következő történetet mesélte el nekem: Egyik nap bejött az üzletébe egy férfi az órájával, amellyel már jó néhány órásnál járt, de egyik sem tudta megjavítani. Ez a férfi azt hallotta valakitől, hogy az Üdvözítőnél minden lehetséges. Jó, mondta magában; meglátjuk, igaz-e, amit mondanak. Amikor ezt órásmester barátunk meghallotta, munkához látott. De az óra nem akart megindulni. Ekkor térdeire ereszkedett és elmondta az Úrnak, hogy az Ő dicsősége függ a sikeres munkától. Hamarosan fel is fedezett egy hajszálat két kis kerék között; eltávolította azt, és az óra hibátlanul járt. Az órás bevallotta ügyfelének, hogy először vele is ugyanaz történt, mint kollégáival: az óra nem indult el. Ekkor komolyan imádkozott, mire az Úr megmutatta, hol a hiba. Az ügyfél annyira meglepődött, hogy elkezdte keresni az Urat és megtalálta őt. Így ad az Úr bölcsességet azoknak, akik kérnek tőle /Jak 1,5/. Kérd azt minden helyzetben, és megtapasztalod Istent, mint ahogy a szent hajlék építői is megtapasztalták. Az Úr képessé tesz a szolgálatra. Ő ad tehetséget, amellyel nekünk gazdálkodnunk kell /vö. Lk 19,12-26/. Dávid elmondja az 1Krónika 28,19-ben, hogy őt az Írás tanította meg a szentély munkáira.

   Mindketten együtt szolgáltak egy Mesternek. Gyakran nem férnek meg egymással az Ige szolgái. A Sátán szét tudta választani Evódiát és Sintikhét, akik az evangélium szolgálatában álltak /Fil 4,2/. Ez sikerült még Pál és Barnabás esetében is, akiket a Szent Szellem egyesített /vö. Csel 13,2; 15, 36-41/. Együtt munkálkodunk, vagy csak hibát találunk a másikban? A közös munkának és a közös imának nagy ígérete van, és eredményekben gazdag szolgálathoz vezet. Az Úr a szolgáit párosával küldte ki. Az Írás nem ismer egyszemélyes rendszert /Préd 4, 9-12/.

Mindketten engedelmes szolgák voltak. Mózes odafent az Úrnál a legkisebb részletekig látta a szent sátrat, és azt a feladatot kapta, hogy mindent pontosan a képmás alapján állítson elő. Mindkét embernek a lelkére kötötte, hogy mindent, a legkisebb részletekig hűséggel, az isteni minta szerint készítsenek el. Mint ahogy Mózes, a két szolgáló is biztosan hűséges volt az egész munkában. Rájuk is vonatkozik az ige: "Amit mond nektek, azt megtegyétek" /Jn 2,5/ Ilyen pontosan vesszük-e mi is Isten Igéjét, vagy kényelemből eltérünk attól? Tudjuk pl., hogy az Úrnak nem tetszik, ha meg nem tért emberrel törünk kenyeret /veszünk úrvacsorát/, mégis ezt tesszük, hogy senkit meg ne sértsünk. Hűség ez az Igéhez, szeretet az Úr iránt? /Jn 14, 23-24/

   Mindketten befejezték a munkát, és jutalmát vették. Munkájuk feltehetően nagyon nehéz és szokatlan volt. Gyakran állhattak problémák előtt, de imádkoztak a munkáért, és így befejezhették azt. Napjainkban sokan fiatal csikó módjára lelkesedve nekiugranak a munkának, azután visszahúzódnak, mint egy csiga, a házukba. Urunk azonban azt mondta: "Elvégeztem a munkát, amit reám bíztál" /Jn 17,4/ Hasonlóan beszélhetett Pál is /2Tim 4,7-8/. Végre elérkezett a nap, amikor minden készen volt, Mózes véleményt mondott a munkájukról, és megdicsérhette őket. Ez a dicséret azonban nemcsak emberi elismerésben állt, hanem mindenekelőtt abban, hogy a szent sátrat maga az Úr vette birtokába, és beköltözött abba. A felhő, mely Isten jelenlétének volt a jele, betöltötte a sátrat /2Móz 40,34/. Egy napon az Úr a neki végzett munkánkat is megítéli. Hogyan fog végződni vajon ez az ítélet? Mondhatja-e majd: hűséges szolgám, vagy azt kell mondania, ami a Mt 25,26-ban van leírva? Egy napon mindnyájunknak számot kell adnunk a ránk bízott talentumokról. Semmi sincs, amit sajátunknak nevezhetünk, minden tőle és érte van. Adottságaink, képességünk, időnk, pénzünk, mind az övé. Mindennel a Ő dicsőségére sáfárkodunk? Jutalmat kapunk, vagy kárt szenvedünk, ahogy Pál írja az 1Kor 3,12-15-ben?

Georg R. Brinke

2011. június 15., szerda

Izráel önkéntes adakozása a Szent Sátor építésére - 4. rész

/2 Mózes 25,1-9/

   Gondoljunk ismét arra, hogy a szent hajlék építésében mindent pontosan Isten útmutatása szerint kellett elvégezni. Ehhez tartozott az anyagbeszerzés is, amelyet Isten elvárt utazó népétől, mint nagy és önkéntes áldozatot. Mai fogalmak szerint ezt vagyondézsmának neveznék.
   Izráel egyik legjellemzőbb tulajdonsága: ragaszkodása Isten házához. Ez feltűnik különböző alkalmakkor, mindenekelőtt éppen a szent sátor építésekor. De ugyanígy a templomépítésnél is, amikor szinte leírhatatlan nagy áldozatokat hoztak /1Krón 29/. További példát láthatunk a templom helyreállításakor, amikor a zsidók visszatértek Babilonból /vö. Ezsd 2; Neh 7/. Az ilyen áldozatkészségről szóló leírásnak hasonló áldozathozatalra kell ösztönöznie bennünket. Izráel ragaszkodása Isten házához nem csupán külsőség volt. A zsoltárokból látjuk, hogy a nép belsőképp csüggött rajta /Zsolt 84,3.11; 96,8; 100,4/. De a legjobb példát maga az Úr mutatja, aki állandóan felkereste Atyjának házát. Ezt a vágyát már mint gyermek kifejezésre juttatta /Lk 2,49/.
   A szent hajlék építésére szóló parancsot Mózes kapta; de annak megépítését maga Isten kívánta, aki arra vágyott, hogy lakóhelye legyen népe között. Ez a hajlék egy darab menny volt a földön, mert megfelelt a mennyei mintának, Isten imádatának és neki szóló áldozatok bemutatásának volt a helye. Ezen a helyen sok nagy áldozatot mutattak be, és fáradhatatlanul énekelték a dicsőítő énekeket. Már útban Isten háza felé felcsendültek a magasztaló énekek és az ujjongás hangjai. Ez volt az a hely, ahol az ember visszajuthatott az Istennel való közösségbe, és elmondhatta imáját úgy, mint Anna /1Sám 1/ vagy Salamon /2Krón 6/. Ez volt Isten választott kinyilatkoztatási helye és áldásainak a helye is. /2Móz 39,43; 40,34/. Bűnösök jöttek ide, és megigazultakként tértek haza /Lk 18,13-14/. A tisztátalanok megmosakodtak, és így eljutottak a szentélybe. A hűségesek rendkívüli áldást nyertek /4Móz 6,22-26/. Izráel az Isten házához való ragaszkodás és szeretet lenyűgöző példáját mutatja be nekünk. Elmondhatjuk-e ezt magunkról is?

   Az önkéntes adományok gazdag áradata. Hálatelt szívvel adták oda ajándékaikat. Az Írás ennek a túláradó ajándékozási készségnek a forrását ezekkel a szavakkal fejezi ki: "mindenki, akit arra indít a szíve". A szívek gyengéden szerették Őt; ez tette képessé őket ilyen készségre. Az a gondolat, hogy az az Isten, aki kiszabadította őket a szolgaságból, most még közöttük is akar lakni, ez tette őket oly készségessé, hogy számára mindent meghozzanak, s ezáltal siettessék eljövetelét és közöttük lakozását. A szív nélküli adományoknak nincs értékük, és Isten előtt nem kedves az olyan adomány, amely nem Iránta való szeretetből fakad.
   Az egész nép kivette részét: férfiak, nők, gazdagok, szegények egyaránt. A gazdagok aranyukat hozták. A szegények erejüket adták az építkezéshez. Az ügyes asszonyok művészi szövetet készítettek a függönyök és a papi ruhák számára. Olyan volt ez a szolgálatkészség, mint az első gyülekezetben /Csel 2,44-45/; itt nem hiányzott, mint sajnos Izráelnél a későbbi időkben /Mal 1/.

   Nevezzünk meg néhány ajándékot. Aranytól és drágakövektől kezdve a kecskeszőrig mindent elhoztak, amijük csak volt. Az asszonyok levették arany ékszereiket, és elvitték Mózeshez. A férfiak kimentek az erdőbe kemény akácfákat vágni. Soroljuk fel röviden, amit hozniuk kellett, de közben figyeljük meg a kért dolgok szimbolikus jelentését is.
  • Arany: a Fiú dicsőségének képe.
  • Ezüst: a megváltás képe.
  • Vörösréz: Krisztus bírói alakjára mutat.
  • Kecskeszőr: Krisztus halálára mutat.
  • Vörösre festett kosbőr: a fájdalmak emberére utal.
  • Borzbőr: arra mutat, Akinek "alakja nem volt kívánatos".
  • Akácfa: Krisztus ember voltát ábrázolja.
  • Világító olaj: Ő a világ világossága.
  • Füstölő: Krisztus kedves, jó illat /Ef 5,1-2/.
  • A főpap mellpajzsának drágakövei: Érték és dicsőség /Ézs 43,4/.
   Kik hozták mindezt? Mondjuk el még egyszer: "Mindenki, akit arra indított a szíve", mindazok, akik örültek a szent hajléknak. Aki készséggel és örömmel adakozik, az gazdagon adakozik. Így volt ez itt is. Sőt, Mózesnek kérnie kellett a népet, hogy ne hozzon több ajándékot, mert túl sokat adott /2Móz 36,5/. Itt nem volt koldulás, gyűjtés, bazár; így kellene mindig lennie. Az adakozás nem lehet kényszer; - hanem örömet kell szereznie. Izráel azt hozta, amije volt. Gyakran volt hasonló tapasztalatom Afrika belsejében. A négereknek akkoriban nem volt pénzük. Az adás-vétel cserekereskedelem formájában zajlott le. Mit tettek a perselybe? Néhányan tojást hoztak, mások lisztet, ismét mások gyümölcsöt. Olyan volt vasárnaponként a gyülekezet, mint nálunk aratási hálaünnepkor. A jókedvű adakozókat szereti Isten. Kövessük mindnyájan Izráelnek vagy az apostolok idejében élő szegény macedóniaknak a példáját /2Kor 8,1-4/.

   Még egy másik áldozathozatal is szükséges volt: az idő odaáldozása. Sokan készek ugyan adni, de nincs idejük, hogy Isten munkájában gyakorlatilag részt vegyenek. Az üzlet, a háztartás vagy a baráti kör teljesen lefoglalja idejüket. De mit mond az Ige? "Életem ideje kezedben van" /Zsolt 31,16/. Dávidnak, mint királynak, bizonyára sok dolga volt, mégis kimondhatatlanul sok előkészítő munkát végzett a templom építése érdekében, és nagy áldozatokat hozott idő tekintetében is. "Nincs időm!" - ma ez divatos szólás. Nincs idő az imaórára, a vasárnapi iskolára, a gyülekezeti terem kitakarítására és más munkákra az Úrért.

   Emellett folyamatos áldozathozatal is volt. A szent sátor nemcsak egyszeri, hanem állandó áldozathozatalt is megkövetelt mint pl.: az égőáldozathoz való fát, a lámpához való olajat, az asztalra való kenyereket, az aranyoltárra való füstölőszert és sok más dolgot. Isten Igéje nem ismeri az egyszeri, hanem csak a folyamatos áldozathozatalt. Izráelben ott volt a tized. Valaki ezt mondta: "Aki visszatartja Istentől a tizedet, az templomrabló." John Wesley nem hitt addig egy megtérésben, amíg a pénztárca meg nem tért. Aki visszatartja az Úrtól azt, ami az övé, az lopásból él. Ne felejtsük el soha, hogy az Úr ott ül a perselynél, figyeli az adakozót, ismeri gondolatait, és helyesen értékeli áldozathozatalát /Mk 12,41-44/.

   Honnan vette Izráel a pusztában a bemutatott adományt? Mielőtt Izráel kivonult volna Egyiptomból, azt mondta az Úr Mózesnek: kérjen a nép az egyiptomiaktól ezüst és arany eszközöket /2Móz 11,2/. Ennek a rendelkezésnek az alapja nyilván az volt, hogy Izráel évszázadokon át ingyen dolgozott Egyiptomban, és így ezeket az értékeket mintegy megérdemelt fizetségnek tekintették. Hisz az Úr mondja az Ézsaiás 65,23-ban: "Nem fáradnak hiába". A 2Mózes 12,35-36-ban olvashatjuk, hogy az egyiptomiak készséggel odaadták Izráelnek mindazt, amit Isten megígért nekik. De hogyan használta fel Izráel az egyiptomi adományokat, melyeket Isten jóságából kapott? Visszaadta neki a szent hajlék építéséhez. Vajon úgy tekintjük-e munkabérünket, mint Isten ajándékát, vagy úgy, mint a mi keresetünket? Olyan szívesen és készséggel adjuk-e vissza legalább egy részét annak, amit Isten az Ő jóságából és hűségéből ajándékoz nekünk, mint Izráel?

   Mi volt Isten szándéka a szent sátor építésével? Az, ami már megmondatott a fáraónak: "Bocsásd el népemet, hogy nekem ünnepet üljön" /2Móz 5,1/. Egész Izráel papi királyságra volt rendelve. Mily nagyszerű látvány lehetett Izráelben Isten háza! Erről szól valamit Bálám /4Móz 24,5-6/. A tábor közepén ott állt a szent hajlék a felhővel, mely Isten jelenlétének volt a jele. Körülötte táboroztak rendben a törzsek: éjjel a tűzoszlop világította meg az egész tábort, s ez arról tett bizonyságot, hogy Izráel Istene nem alszik, még csak nem is szunnyad /Zsolt 121,4/. A hajlékban pedig ott álltak Isten papjai éjjel és nappal, és imádták Istenüket /Zsolt 134,1-2/.

Georg R. Brinke

2011. június 14., kedd

Jézus, felebarátaink álarca mögött

"Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. Összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja." "Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg."
"Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre. Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg voltam, börtönben voltam, és nem látogattatok meg. Akkor ezek is így válaszolnak neki: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, jövevénynek vagy mezítelennek, betegen vagy börtönben, amikor nem szolgáltunk neked? Akkor így felel nekik: Bizony, mondom néktek, amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg. És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre."

Máté evangéliuma 25,31-46


Nos kedves Testvérem, ha fontos neked ez az ige, hadd mondjam el neked, mire vonatkozik az, hogy a jobb keze felől állókhoz tartozzál.
Ha úgy teszed jó cselekedeteidet, hogy jutalmadat, fizetségedet nem veszed el érte. Tehát: nincs fizetés, nincs normatív támogatás, nincs adóvisszatérítés, nincs semmi se. 
Ha úgy teszed jó tetteidet, hogy észre sem veszed, ha megtetted. Na, ezért fog a mennyei király megdicsérni téged.
Ha civil szolgálatnál teszed humanitárius tetteidet, akkor ezt mond magadnak, mindennap: csak haszontalan szolga voltam, azt tettem, ami kötelességem. 
Hiszen bérlapod alapján fizetséged átutalták számládra. 
mennyei királytól, miért kapnál érte dicséretet? 


Mi Isten gyermekei, ingyen kaptuk, ingyen adjuk. Minden jó tettünk kötelességünk. Az Ő szolgálatában vagyunk. Ő az, aki megfizet nekünk.
Így ingyenességünk: kötelességünk, ha pedig megfizetnek érte, köszönettel, és hálával elfogadjuk, azzal a tudattal, hogy mennyei királyunktól a jutalmat elszalasztottuk.


Mi Isten gyermekei a világ bolondjai lettünk. Szegényekké és hontalanokká tettük magunkat, hogy szólhassuk az Isten királyságáról szóló örömhírt.
Mivel számunkra ebből a világból csak ez a fontos, Isten királyságának hirdetése, hogy halálunk után, valamiképpen méltón megállhassunk az Ő királyi széke előtt.


Igaz ez? Valóban szegények és hontalanok lettünk? Még sem egészen, hiszen a király majd megkérdezi tőlünk, szenvedtetek-e valamiben hiányt?
A válaszod elárulja: nem igen.
A világ szemében lettünk bolondok. Isten szemében, a legdrágábbak vagyunk.
Mindenünk meg volt, amire a király elküldött minket. 


Az Ő útjai magasabbak, mint a miéink. Nem érthetjük Őt: e világon miért választotta a szegénységet? És számunkra is, miért ezt tartotta a legtökéletesebbnek?


De!
Jól van ez így Testvérem, e világon élve, szeresd a szegénységet! 





Az Atya akaratát cselekedni

HOGY ÉRTED EZT?

"Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja az ő barátaiért... Titeket pedig barátaimnak mondalak." János evangéliuma 15,13.15

Jézus nem azt kéri tőlem, hogy meghaljak érte, hanem hogy életemet engedjem át neki. Péter azt mondja: "Az életemet adom érted" (János evangéliuma 13,37) és így is gondolta; nagyszerű érzéke volt a hősiesség iránt. Baj volna, ha képtelenek lennénk hasonló kijelentést tenni, mint Péter. Kötelességérzetünk csak akkor válik valóra, ha hősiesen elszánjuk rá magunkat. Kérdezte-e már valaha tőled az Úr: "Leteszed-e az életedet énértem?" Sokkal könnyebb meghalni, mint napról-napra letenni az életemet magas elhivatásom tudatában. Nem ragyogó pillanatokért születtünk, de fényükben kell járnunk hétköznapi útjainkat. Jézus életében csak egy ragyogó pillanat volt: a megdicsőülés hegyén, amikor másodszor is megüresítette önmagát a dicsőségtől és lejött a gonosz szellemektől megszállt völgybe. Jézus harminchárom éven keresztül mindig újra letette az életét azért, hogy az Atya akaratát cselekedje, és János azt mondja: "mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi testvéreinkért" (1János 3,16). Ez ellenkezik az ember természetével.
Ha Jézus barátja vagyok, önként és átgondoltan le kell tennem az életemet érte. Nehéz dolog ez és hála Istennek, hogy nehéz. Könnyű a váltságot elfogadni, mert az Istennek került sokba, de nehéz az életemmel bebizonyítani, hogy megváltott vagyok. Isten megment egy embert, megtölti Szentlelkével és így szól: "Most munkáld ki, légy hű hozzám, noha a körülötted levő dolgok hűtlenségre csábítanak". "Titeket pedig barátaimnak mondalak". Légy hű Barátodhoz, gondolj arra, hogy e testben élt életedben az Ő becsülete forog kockán.

Oswald Chambers

A váltságdíj - 5. rész

/2Mózes 30,11-16; 4Mózes 1,2; 2/

   Isten az engesztelési pénzt felajánlásnak nevezte. Ez az egyetlen eset, amikor Isten fizetést kíván az embertől vétkei engesztelésére. Izráelnek fel kellett ismernie, hogy nem minden további nélkül szabadult meg a szolgaságból Isten hatalma által, hanem bizonyos díjat kellett fizetnie ezért a szabadulásért. Elhangzott Isten parancsa: Minden húsz évnél idősebb izráelita férfinek fél ezüst siklust kellett hoznia. Ez a követelés ígéretet vont maga után: "hogy ne legyen rajtuk csapás". A fizetés teljesítése után tehát nem volt többé tartozás. Minden kiváltott férfi az Úr harcosainak sorába lépett, és Isten vitéze lett. Csak a tartozásaiktól megszabadultak szolgálhatnak Istennek.

   Ezt az engesztelési pénzt nem lehetett másban, csak ezüstben kifizetni. Az Írás említ néhány adás-vételt, amelyet ezüstpénzben bonyolítottak le. Így vásárolta meg Ábrahám is Makpelá barlangját 400 ezüst siklusért /1Móz 23,15/. Józsefet 20 ezüstért adták el /1Móz 37,28/. Urunkat pedig 30 ezüst pénzért árulták el gyalázatos módon /Mt 26,15/. Hogy gyermekeinek örök szabadságot vásároljon, Urunk maga képezte a vételárat /Mt 20,28/. Igen nagy áron vásárolt meg minket /1Kor 6,19-20; Jel 5,9; 1Pét 1,18-19/. Mihelyst egy bűnös kapcsolatba jut Istennel, előtérbe kerül bűneinek kérdése. Csak egy tökéletes váltságdíj mentheti meg a haláltól, mert Isten előtt a bűnöst nem védi más, csak Krisztus vére.

   Erre a kiváltásra minden izráelitának szüksége volt /12/. Ugyanazt az összeget kellett fizetnie mindekinek, a gazdagnak éppúgy, mint a szegénynek, a fejedelemnek éppúgy, mint a pásztornak. A test szerinti származás nem számított /Róm 3,23/. A fél siklus igei értelmében kifejezte annak elismerését, hogy "vétkeztem". A pénzt nem volt szabad összegyűjteni, és mint összbüntetést befizetni, hanem mindenkinek személyesen kellett elhoznia /14.v.; Zsolt 49,8-9/. Nem elég tehát azt mondani: igen, mi mindnyájan bűnösök vagyunk; nem, személyes vallomásnak kell elhangzania: én bűnös vagyok! Istenhez való viszonyában minden ember egyforma.

   Az izráeliták az ezüstöt előzőleg Isten segítségével az egyiptomiaktól kapták, most Isten elé hozták azt, mint váltságdíjat. Vagyis mindenkinek azt kellett hoznia, amit Isten adott neki az Ő szeretett Fia által /Jn 6,53-58/. A Sátán ma is eláltatja az embereket, azt hazudja, hogy a keresztség külső ceremóniája, vagy más hasonló üres formákká merevedett dolgok elégségesek.

   Az árat Isten szabta meg /13/. Fél sekel, sem több, sem kevesebb. Senki sem adakozhatott saját belátása szerint. Mondhatta volna valaki, talán mint Manassé: vétkem oly nagy, ezért többet kell adnom /2Krón 33,12 kk./, vagy Abdiás, aki ifjúságától fogva szolgálta az Urat, gondolhatta volna azt: nekem elég egy kis váltságdíj /1Kir 18,1-16/. Nem, mindenkiért ugyanazt az árat kellett megfizetni. A Jób 33,24-ben ezt a prófétai szót olvassuk: "Váltsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba". De hol található ez a váltság? Egyedül Isten szívében /Jn 3,16/. Az ár pedig: "Az én szeretett Fiam, akiben én gyönyörködöm" /Mt 3,17/.

   Csak a szent sekel szerinti pénz volt érvényes /13/. Nem a kereskedelemben használatos, hanem a szentély számára érvényes sekelről volt szó. Így hangzik a közmondás: "Az igazi kereskedő még magát is eladná." Itt tehát nem számít az önbecsülés, vagy az emberek előtti jó hírnév, vagy éppen a jó vallásos nevelés súlya, hanem kizárólag a tiszta Ige és Isten csalhatatlan mértékegysége. Az Úr is, aki számunkra az egyedül érvényes engesztelés, megméretett, de nem találtatott könnyűnek, mint Belsazár. Nála teljes súlyt lehetett megállapítani. Ő a törvényt és a prófétákat teljesen betöltötte /Róm 10,4; Mt 26,54/. Benne volt a teljes igazságosság, amely egyedül számít Isten előtt. Isten egyetlen szellemi hamis pénzt sem tűr el. Vannak, akik azt mondják: "Igen, Krisztus váltsága szükséges, de az én imám és kegyességem sem értéktelen Isten előtt." Aki más evangéliumot hirdet, mint Krisztus egyedül tökéletes áldozatának evangéliumát, az elzárja a bűnös elől a mennybe vezető utat. Aki úgy hirdeti a megigazulást, mint saját munkájának eredményét, egyenesen bűnt követ el.

   Így hangzott Izráelben a jelszó: fél sekel, sem több, sem kevesebb! Hozzátenni vagy elvenni, mindkettő súlyos következményekkel jár /Jel 22,18-19/. Mindenki adós, akár 50, akár 5000 pénzzel is tartozik. Isten előtt mindenki csődbe jutott és fizetésképtelen. Saul /Pál/ büszke lehetett páratlan származására, amely Benjámin ősatyáig volt visszavezethető, de mit használt ez neki? Hogy Isten felvegyen valakit seregébe harcosnak, abban nem segít semmiféle emberi származás.

   Az engesztelési pénz üzenete. Mit mondott ez a fiatal izráelita számára? Tudta, hogy jó származása, nevelése vagy vallásos kötelességének pontos teljesítése mellett sem alkalmas a szolgálatra, csak ha teljesen kifizette az engesztelési pénzt. Minket is csak a Krisztus vére általi engesztelés tesz alkalmassá arra, hogy méltóan szolgáljuk az Urat. Csak aki hisz Isten Fiában, annak van örök élete /Jn 3,18.36/.

   Aki lefizette az engesztelési pénzt, az belépett a seregbe. Az ilyentől elvárták, hogy Istenének és népének hűséggel szolgáljon /4Móz 1,54/. Isten gyermekei szabaddá lettek a szolgálatra /Lk 1,74-75; Tit 2,14; Csel 27,23 kk./. Mivel nagy áron vásároltattunk meg, Isten parancsa így hangzik: "Dicsőítsétek azért Istent testetekben és szellemetekben" /1Kor 6,20/. Ha azonban helyesen szolgálunk és küzdünk /2Tim2,5/, akkor a győzelem ígérete is a mienk /1Kor 15,57/. Zsákmánnyal és dicsérő énekkel térünk haza /Zsolt 118,15; Ézs 30,29/. Hiszen a mi harcunk Istenünk harca. Ő maga küzd értünk, az övéiért /2Móz 14,14; Józs 10,14; Zsolt 107,1-3/.

   Mi történt az engesztelési pénzzel? Az ezüstöt beolvasztották, és felhasználása fontos tanításul szolgált a szentély látogatójának. Az összegyűjtött pénz súlya meghaladta az 50 mázsát. A szentély maga, azaz a 48 db arannyal bevont deszka egyenként két ezüst lábazaton állt, melyeknek súlya kb. 60 kg volt /2Móz 38,27/. A mi hitünk Krisztus váltságának örök és szétrombolhatatlan fundamentumán nyugszik. Amikor az izráelita föltekintett a pitvar kárpitjaira, látta, hogy azok ezüst kampókon függenek. Ha pedig a földre nézett, ott is láthatta, hogy az engesztelési pénzt mire használták fel. A megváltás ezüstjét éppúgy meg lehet találni és magasztalni fent, mint lent. Odafönn énekelnek a megváltottak a megöletett Bárányról /Jel 5/, e földön ugyanezt tesszük az úrvacsoránál, amikor a pohárért, mint Krisztus vérének jelképéért hálát adunk.

   Mi történt azokkal, akik nem fizették meg a fél sekelt? Védtelenül járták útjukat. Védtelenek voltak a csapásokkal szemben. A meg nem váltott ember alkalmatlan az Úrért való szolgálatra és munkára, és a legszörnyűbb csapás, az örök kárhozat felé halad.

Georg R. Brinke