A mosdómedence az udvar másik eszköze volt. Pontosan a szentélyhez vezető út vonalában állt. Nagy kerek edénynek kellett lennie, méretei azonban nem állnak rendelkezésünkre. Salamon templomának mosdómedencéje kb. 3000 bat /kb. 110.000 liter/ űrtartalmú volt /1 bat = 36,44 liter/ /2Krón 4,5/. Ebben fürdött meg a pap, miután levetkőzött, ezzel magyarázható nagy mérete. Alul valószínűleg volt egy nyílás, amelyen keresztül kifolyhatott a víz a lábmosáshoz. A rézoltár, ha visszaemlékezünk, Krisztus keresztjére mutatott rá. A mosdómedence szimbolikus jelentése egy lépéssel tovább vezet bennünket, a Szent Szellemnek a hívőben való munkálkodására utal, az Ige általi megtisztulásra. A medence vízzel volt tele, ez pedig Isten Igéjének a képe.
 |
| Egy lehetséges elképzelése a rézmedencének |
 |
| ... és egy másik elképzelés szerint. |
A medence anyaga /2Móz 38,8/. A mosdómedence egészen sajátos módon készült, mégpedig azokból a tükrökből, amelyeket az asszonyok hoztak önkéntes áldozatul. Némelyik asszonynak ez nem is lehetett olyan könnyű, hiszen a tükröt előszeretettel használják nem csak a külső ápolására, hanem gyakran szépségük megcsodálására is. Ezek a tükrök azonban nem üvegből készültek, mint ma - hiszen akkor még nem ismerték az üveget - hanem fényes, csiszolt vörösrézből. Az ember kétféle módon szemlélheti önmagát: vagy az öntetszelgés saját tükrében, vagy Isten Igéjének tükrében. Ez utóbbit tette zsoltáríró: "vizsgálj meg, ismerj meg, próbálj meg engem" /Zsolt 139,23/. Aki az Ige fényében szemléli önmagát, csakhamar azt mondja, amit Ézsaiás: "Jaj nekem, mivel tisztátalan vagyok" /Ézs 6,5/. A hívők ezzel a felismeréssel hálásak a réz mosdómedencéért. Itt eltűnik minden büszkeség, minden vélt szépség vagy magasztosság és ezekhez hasonlók. Itt megszűnik a bennünk lakozó bűntől való állítólagos szabadságnak minden testi dicsekedése. És itt sokkal inkább beismerjük mély alázattal Pállal együtt: "Az én testemben nem lakik semmi jó" /Róm 7,18/.
Sokan járnak úgy, mint annak az afrikai törzsfőnöknek a felesége, aki tükröt kapott egy misszionáriustól. Azelőtt sohasem nézett tükörbe. Az asszonynak rút arca volt, bár eddig azt gondolta, hogy mint királynő, ő a legszebb. Ahogy most belenézett a tükörbe, megkérdezte a misszionáriust, ki az a csúnya asszony, aki rátekint a tükörből. A misszionárius megmondta, hogy ő saját maga. Erre az asszony mérgében földhöz vágta a tükröt, és az darabokra tört. Napjainkban sok hívő éppen ilyen balgán viselkedik, mint ez az asszony, bosszankodnak a tükörképükön, amelyet az Ige eléjük tart figyelmeztetőül. Például azt gondolják, hogy csak a prédikátor célozgatott azzal rájuk. Így és hasonlóan beszélnek sokan, ahelyett, hogy csendesen beletekintenének Isten Igéjének tükrébe, és levonnák a helyes következtetést. Ebbe a tükörbe nézett bele Nikodémus, és felismerte, hogy újonnan kell születnie /Jn 3,7; 19,39/. Ugyanezt tette a samáriai asszony is, aki ebben a tükörben felismerte bűneit és megtért. Nemcsak rútságát látta meg, hanem engedte magát bűneitől is megtisztítani /Jn 4/.
Kik mosakodtak ebben a medencében? A papok. Nem fürödtek ők már meg előzőleg, nem voltak ők már tiszták? Amikor az Úr megmosta a tanítványok lábát, Péter tiltakozott, de az Úr azt mondta neki: "Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám" /Jn 13,8/. A 10. versben továbbá azt mondja az Úr: "Aki megfürdött, nincs másra szüksége, mint hogy a lábát megmossa" /vö. 1Jn 1,7-10/.
Figyeljünk meg először kétféle megtisztulást, amelyet az Írás tanít.
1/ Megtisztulás vér által.
Mint már láttuk, ez a rézoltáron történt. Ott folyt az engesztelés vére, és a bűnös megigazultan tért haza. Ott tapasztalta meg bűneinek bocsánatát /Ef 1,7/.
Láttuk, hogy ez a megtisztulás olyan alapos volt, hogy az áldozati állat hamuját is eltüntették. Ez jelképezte a teljes megbocsátást. A vér megtisztít minden bűntől. A rézoltáron megigazult az izraelita, mert bűne a bárányra tétetett, amely helyette szenvedte el a halált. Semmi sem kárhoztatta már őt /Róm 8,1/. Isten nem látta többé a bűnét, mert az a bárányon volt, és a báránnyal együtt elpusztult /vö. Róm 6,6/. Ez a vér általi megmosatás az, amely igazzá tesz bennünket Isten előtt. Fogadd el ezt hitben, és mondhatod Pállal a Róma 5,1 szerint: "Békességünk van Istennel". A vér általi megtisztulás az Istennel való békességnek és az üdvösségnek az előfeltétele. A vízzel való megtisztulás vezet a közösséghez.
2/ Megtisztulás a víz által.
Olvassuk el ehhez az Efezésu 5,25-27-et. A 25. vers azt mondja, hogy Krisztus odaadta magát a Gyülekezetért, vagyis meghalt érte; ez a vér általi megtisztulás. A 26. vers azonban így hangzik: "Hogy megszentelje, megtisztítva a víznek fürdőjében, az Ige által.". A következő vers ennek a tisztításnak a szándékáról beszél: "Azért, hogy önmaga elé állítsa a Gyülekezetet dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt vagy ránc, vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen". Ez összefüggésben a mosdómedencével azt jelenti tehát: elkészítve a szentélybe való belépésre és az Istennel való asztalközösségre. A Titus 3,4-7-ben találunk egy másik helyet, ahol az újonnan születés fürdőjéről van szó. Maga az Úr mondja: "születik víztől és Szellemtől" /Jn 3,5/. A víz az Ige jelképe. A sivatagi vándorlás során a legnagyobb elővigyázatosság ellenére is poros lett az ember lába, ezért volt a mosakodási parancs. Nem lesz-e poros a mi lábunk is, amikor a világban vándorolunk, pl. valamilyen barátságtalan szó vagy gonosz gondolat által? Nem szükséges-e nekünk is megmosakodnunk az Ige által?
A Zsidók 10,22-23 összefogja a rézoltárt és a mosdómedencét. Ezt olvassuk itt: "akiknek szívük tiszta", tehát megvolt a vérrel való meghintés, azután következett a test megmosása tiszta vízzel, vagyis az Ige általi megtisztulás. Mindkettő szükséges a szentélybe való belépéshez, hogy ne haljunk meg. Ha magunkat ítéljük meg, nem ítéltetünk el /1Kor 11,31/.
Hogyan megy végbe ez az Ige általi megtisztulás a gyakorlatban? A pap, mielőtt reggel belépett volna a szentélybe, odament a mosdómedencéhez. A mi mosdómedencénk az Ige. Nyissuk fel azt, olvassuk mindennap korán reggel az Úr előtt, és megtapasztaljuk, hogy megítél bennünket a lelkiismeretünkben: "Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel, hanem cselekedettel és valósággal" /1Jn 3,18/. Lelkiismeretem azt mondja: ezt elmulasztottad! Vagy olvashatok a szentségtelen és üres fecsegésről /1Tim 6,20/, az ige azt mondja nekem: ilyesmi pedig ne jöjjön ki a szádból. Így fenyít és így figyelmeztet az Ige. Lehet, hogy a pénz vagy a világ szeretete akar lebilincselni, s ekkor ezt olvasom: "A világ elmúlik és annak kívánsága is" /1Jn 2,17/. Így győz meg engem ez az ige is. Mit kell tennem? Odamegyek a mosdómedencéhez, hogy ismét megtisztuljak és kész legyek az Istennel való közösségre.
Ezt a megtisztulást nagyszerűen szolgálja a bibliaóra is, amikor a hallott Ige fenyít és megaláz. Ezért tart távol a Sátán olyan sok hívőt az igehirdetési alkalmaktól. Sokan elhanyagolják a gyülekezetüket, és a Zsidók 10,25 szerint ezeknek is a mosdómedencéhez kell jönniök, hogy megtisztuljanak ezektől a mulasztásoktól. A mosdómedence a gyakorlati megszentelődésünket ábrázolja. "Törekedjetek... szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat" /Zsid 12,14/. A mosdómedencében való mosakodás nélkül egyetlen pap sem léphetett a szentélybe. Pál azt mondja a 2Korintus 7,1-ben: "Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és szellemi tisztátalanságtól, és Isten félelmében vigyük véghez a mi megszentelődésünket."
Miért különbözik annyira a mosdómedence a szent sátor többi berendezésétől? A többi tárgyban fát is találunk. Ott van például a rézoltár, amely akácfából és rézből készült. A mosdómedence nem az Úr, hanem a Szent Szellem szimbóluma, Aki a hívőkben munkálkodik. A Szent Szellem nem Isten és ember egyszerre, mint az Úr Jézus, ezért a medence csak egy fajta anyagból áll. Sem alakja, sem mérete nincs megadva, mint a többi tárgynak. Mulasztás lenne ez vagy véletlen? Egyik sem. Erre vonatkozik a János 3,8: "A szél /Szent Szellem/ fúj, ahová akar". Őt nem lehet megmérni, sem formába önteni.
Vizsgáljuk meg a medence tartalmát. Hogy a szent hajlék medencéje milyen nagy volt, nem tudjuk, de Salamon temploma medencéjének űrmérete 3000 bat /kb. 110.000 liter/ volt. Ez a medence, mint már hallottuk, nem vérrel, hanem vízzel volt megtöltve. Az égőáldozati rézoltáron vér folyt, itt víz. A Zakariás 12,10 szerint először fel kell ismerni azt, Akit átszegeztek, utána üdv forrása fakad számunkra /Zak 13,1/. Az Ézsaiás 12-ben az elfordult haragról olvasunk, amely az Úr Jézusra hárult; ezután olvashatjuk: "Örömmel fogtok vizet meríteni a szabadulás forrásából" /3/.
Felkészítve a szolgálatra és a közösségre. A pap két okból ment a szentélybe: azért, hogy szolgáljon és hogy élvezze a közösséget a szent kenyerek asztalánál. Előbb azonban meg kellett tisztulnia a medencében.
Hiszen mi sem eszünk kenyeret piszkos kézzel. Annak, aki az Urat akarja szolgálni, tisztának kell lennie. Dávid újra szolgálni akart az Úrnak, hogy a bűnösök megtérjenek, de előtte így imádkozott: "Egészen moss meg engem" /Zsolt 51,4.15/. A szív tisztasága boldogságot jelent, ez a követelménye a szolgálatnak és az Istennel való közösségnek is /Mt 5,8/. "Tisztítsátok meg magatokat, akik az Úrnak edényeit hordozzátok" /Ézs 52,11/.
Megemlítünk még röviden néhány tanulságot:
Milyen gyakran kellett a medencében megtisztulni? Naponta! Gondoljuk csak meg, mi történt, ha a pap elmulasztotta a megtisztulást: Meg kellett halnia! /2Móz 30,19-21/. Vajon Isten sok gyermeke nem halt-e meg belsőleg, és így képtelen szolgálni, vagy közösségben lenni, mert nem tisztítja meg magát? "Az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy" /Jel 3,1/. A mosakodás tehát igen szükséges dolog. "Ha azt mondjuk, nincs bűn mibennünk, magunkat csaljuk meg, és az igazság nincs mibennünk" /1Jn 1,8/.
A medence továbbá arra is tanít, hogy akik Istent akarták szolgálni, azt csak az elvégzett megtisztulás után tehették /Zsolt 24,3-5; 26,6/. Senki sem szolgálhatja Istent, aki nem szentelődik meg személyesen. Ennek az a feltétele, hogy engedjük magunkat állandóan az Ige által átvilágítani és megtisztítani.
A medencét mindig tiszta vízzel kellett megtölteni. De honnan volt víz a pusztában? A megütött sziklából /2Móz 17,6/. Ez az Újszövetség fényében maga Krisztus /1Kor 10,4/.
Gondoljunk még Jánosnak egy igen fontos megfigyelésére. Arról tesz tanúbizonyságot, hogy amikor az Úr meghalt, oldalából vér és víz folyt /Jn 19,37/. Nem éppen erről beszél nekünk a szent hajlék? Először a vér folyt az oltáron, azután a víz a medencéből.
Az is érdekes, hogy nem történik említés sem a medence súlyáról, sem a szállításhoz szükséges rudakról. Tehát tudomásul kell vennünk, hogy a medence azokhoz a dolgokhoz tartozik, amelyek nincsenek teljesen fölfedve előttünk. Biztosan lesz olyan bibliaolvasó, aki éppen a medencével kapcsolatban több értékes dolgot fog még felfedezni az Írásban.
Georg R. Brinke
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése