Márk 15,42-16,20

 Jézus temetése. Arimátiai József bátran kérte el a testet. Más evangéliumokból tudjuk, hogy ő egy gazdag ember volt, és a saját sírjába tette Jézust, ahol még nem feküdt senki. Pilátus meggyőződött arról, a századoson keresztül, hogy Jézus meghalt. 

Számolás. 

Miután 3 óra után halt meg Jézus a kereszten és esteledésig le kellett őt venni, mivel a zsidóknál már este – sötétedéskor - kezdődik a másnap, és az ünnep volt, ezért a temetés nem tarthatott sokáig. Gondolom József lemosta a testet, és úgy tekerte a gyolcsba. Másik evangéliumban szerepel, hogy illattal is megkente. Erre tehát én úgy számolom, hogy 3-4 órája lehetett. Nem sok idő, ha beleveszünk mindent. A kikérést, a szállítást, a mosást, elhelyezést, kőhengerítést stb. Biztos, hogy siettek a temetéssel.

A 7. nap következett – itt én nem szeretem a mai napnevén nevezni, hanem számozni szeretem a napokat, mert csak belebonyolódik az ember. Egyébként is akkor még nem volt Gergely naptár, a Hold fázisa szerint számlálták – indították a hét napos - heteket. Nem szombat, hanem a nyugalom napja volt. 7. Ekkor a zsidó törvényeknek megfelelően nem mehettek oda a tanítványok. Hanem a nyugalom napját követően, a hét első napján reggel találkoztak a tanítványai először vele és látták, hogy ő él. Magyarul egy új hét kezdődött Jézus feltámadásával. /Zsidó levél 4. rész/

Érdekes, hogy feltámadásakor először nőkkel találkozott. Magdalai Máriával, Máriával (József és vagy Jakab, talán ugyanarról az anyáról van szó, vagy kettő különböző, vagy talán épp a saját anyjáról) és Salomé. Nem érdekes, hogy nőkkel találkozik először Jézus? Nekem igen, de nem tudom miért. Megtehette volna, hogy először rögvest tanítványaihoz megy. De nem ezt tette. Vajon miért?

Jézus megjelenéséről röviden számol be az evangélista. Az is zárójelben van, tehát a legrégebbi iratokban nincs benne. De elhangzik benne a legfontosabb: menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik üdvözül, aki pedig nem hisz elkárhozik.

Mintegy lezárásként szerepel az, hogy a tanítványok ezt megtették, hirdették az Igét, az Úr pedig együtt munkálkodott velük a jelekkel. Itt tulajdonképpen vége is a történetnek. Az ember leteszi a könyvet és megnyugszik, jó történet volt. Ha csak egy regény lett volna. És, ha csak ez az egy híradás lett volna Jézusról a Földön, akkor gondolhatnánk ezt. Azonban még számtalan levél, írás, és más is utal arra, hogy ez nem csak egy mítosz a régi időkből, nemcsak egy Homéroszi eposz, ez annál több. Jézus személye, most is élő és ható. És noha kimondhatjuk Vége, mert az Idő Őelőtte semmi, de amíg itt élünk, nekünk is ugyanaz a szerepünk és a dolgunk, mint a tanítványainak, akinek az üzeneteit személyesen átadta. Amíg mi is be nem jutunk a nyugalom napjára.

„Ne féljetek, higgyetek, én vagyok az.”

Márk 15,20-41

 

A százados, aki a kereszt előtt állt, és mindezt látta, hogyan lehelte ki a lelkét, azt mondta: Isten Fia volt. Neki megerősítés volt, hogy később megtudta, hogy a templom kárpitja kettéhasadt, amikor Jézus kilehelte a lelkét. Amit hat ökörrel se lehetett kettészakítani.

A gúnyolódók azt mondták a szenvedő Jézusnak, aki azt mondja lerombolja a templomot, három nap alatt felépíti a templomot, mentsd meg magadat szállj le a keresztről. 

Az írástudók és főpapok hasonlóan, így mondták: másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni. A Krisztus Az Izrael királya szálljon le a keresztről, hogy lássuk, és higgyünk.

A főpapok egy erős királyt szerettek volna maguknak. Aki másokat megment. A sokaság, megállás nélküli folyamatos csodákat akar. Mindenki a maga álláspontját látta visszaigazolódni abban, ahogy Jézus meghalt. A vádolók szerint csaló volt. Vagy nem? Mert ha ismerték volna az írásokat, vagy nyitott lett volna a szemük, akkor ahogy mindenki más látta, hogy Ő a Krisztus, ők is látták, de nem akarták elfogadni. Nekik a saját elképzeléseik, döntéseik szerint kellett egy Király, erre a Földre, erre a földi életükre. Nemzetben gondolkoztak!

Miért halt meg Jézus? Le tudott volna szállni a keresztről, de Istennek van egy (menet)rendje, amit az Ószövetségben is kijelentett. Fölötte van a földinek, beleszületett Jézus ebbe a földi valóságba, mint földi ember, hogy megmentse a földi embereket a Mennynek. A Mennyben van Isten Országa. "Az én országom nem e világból van" – mondja Jézus Pilátusnak. Magyarul nem harcol azokkal a földi eszközökkel, amivel a földi uralkodók, nem is szükséges. Ez a világ elmúlik. A Menny örökkévaló. 

Jézus örökkévaló Király, örökkévaló országgal. Jézus megmutatta tulajdonképpen a feltámadásával, hogy a Mennyben van az Ő országa, Felette való ennek a világnak, miközben bevégezte áldozati küldetését, hogy földi embereket vigyen magával országába.

Az isteni menetrend tiszteletében Jézus példát, és utat mutatott nekünk. Ahogyan Ő tisztelte az Atya akaratát, törvényeit, és cselekedte azt, nekünk is így kell, kiállva végig a vérig. Ez az igaz engedelmesség, előtérbe helyezni a mennyei elrendelést, a földi célok, félelmek elé.

Márk 15,1-19

 Ismét egy kérdés: "te vagy a zsidók királya?" Mindenki azt a kérdést teszi fel, ami a legjobban izgatja, amire választ szeretne tudni. Pilátusnak politikailag volt fontos ez a válasz. Jézus azonban csak annyit mondott: "te mondod". Majd többet nem felelt. A zsidó vallási vezetők vádolták be Jézust ezzel a vádcímmel, a római helytartónál, aki a császár barátja akart lenni. De Pilátus tudta, hogy mindez koncepciós per, irigységből tették. Pilátushoz felment a sokaság, hogy engedjen el egy foglyot, ahogy szokott az ünnepen. Ekkor folytatott még egy ’beszélgetést’ Pilátus a sokasággal is. Mit tegyen azzal, akit ők a zsidók királyának mondanak? Ők mondják ezt, a sokaság, hogy király. Jézus itt hallgat. Jézus ugyanis más kérdésre válaszol: "Te vagy e az Isten Fia?" "Én vagyok." 

Jézus kigúnyolása is egy palotában történik meg, ahol királyi ruháknak megfelelő színekbe öltöztetik, és megalázták. De Jézus nem a zsidók királya. Hiába teszik fel majd a vádat a feje felé a kereszten. Ő az Isten fia. Az egész Föld minden nemzetének és emberének királya. A magasságos Isten magasságos Fia.

Az, hogy Jézus a zsidók királya, avagy Isten Fia mindig politikai fegyvertény maradt a vallásban. Amit önös haszonszerzésért használták. Mindig túlkapások jöttek belőle, ha csak a zsidókra királyára hegyezték ki. Ez csak egy vád. A teljes igazság: Jézus a zsidók királya IS. Ez alól a zsidók sehogyan se lógnak ki, se pro se kontra, se be se ki. Nekik is Jézus Krisztus az Igaz Bírójuk és Királyuk, mint minden más népnek.

Márk 14,43-72

 „Ezt az ismertető jelet adta meg nekik.” Erről a hal, jutott eszembe, mint keresztények ismertető jele, de persze itt másról van szó, az ellentetjéről, Jézus elárulásáról, egy csókról. Júdás azt mondja: „fogjátok el, és vigyétek be biztos kísérettel.” Milyen kemény rideg szavak, amelyek tükrözik a volt ’tanítvány’ teljes hitetlenségét. Jézus ugyanis, ha akarta volna mennyei seregeket hívott volna segítségül, vagy szájának leheletével fújta volna el őket. „A nagytanács bizonyítékokat keresett ellene, de nem találtak.” Hamis vallomások alapján ítélték el, mert mindenképp meg akarták ölni. Ekkor elhangzik a világtörténelem legfontosabb kérdése: „Te vagy a Krisztus, az Áldottnak Fia?” – Már nem arról van tehát szó „kinek mondanak engem az emberek”, hanem felteszik neki: ki vagy te? Jézus pedig válaszol, és elhangzik a világtörténelem legfontosabb kijelentése, amin minden, de minden áll vagy bukik: „Én vagyok” … azok pedig együttesen kimondták az ítéletet: méltó a … (méltó minden dicsőségre) a halálra. A világ azóta is így áll, egyesek kimondják, Jézus átkozott, méltó a halálra, mások dicsérik és magasztalják, mint Isten Egyetlen Fiát. És vannak a tanítványok, akiknek milyen sok idő megérteni, felfogni, felvállalni, kinyilvánítani és cselekedni Isten akaratát. Ilyen példaként áll előttünk, Péter apostol. Az ő elbukásával, mert tagadott, de később megtért a nyilvánosság előtti tagadásából. Júdás azonban hitetlen volt és pénzsóvár. Mindketten képmutatók voltak, Júdás Jézus felé és a tanítványok felé, érdekből, Péter azonban félelemből az emberek felé. Nagyon fontos, hogy titokban, szívünk mélyén hogyan gondolunk Jézusra. Ha őszintén Isten Fiának gondoljuk. Ha ez az iránytűnk, akkor Isten mindig meg fog tudni igazítani minket, és megerősít minden gyengeségünkből, hogy nyíltan fel tudjuk vállalni Őt. Nincs az az elbukás, amiből ne tudna helyreállítani, ha szívünkkel hiszünk. Ellenben ha hitetlenek vagyunk, nincs az a csoda se, ami hívővé tehetne.

Márk 14,12-42

 Korsó víz. – ez engem nagyon megfogott Lukács evangéliumában is. Ez az egész rész Lukács evangéliumi résszel nagyon hasonló. /Ami új, Péter fogadkozása, hogy kitart Jézus mellett./

Ima a Getsemáné kertben. Gyötrelem Jézusnak. Elalszanak a tanítványok. Jézus tudta mikor jön el az órája. Ezt a részt nagyon sokszor átgondoltam. Nekem nagyon sok tartalom van benne. /Sosem néztem meg a Passió című filmet és nem is fogom. Saját képzelőerőm elég./

Eljött a kovásztalan kenyerek első napja, amikor a húsvéti bárányt szokták áldozni. Ez nagyon fontos időmeghatározás.

Valójában páska, virrasztás, ima, ének, vacsora, gyötrelem, számok, (12, 3, 2, 1) víz, vér, szőlőtő termése, olajfák, pásztor, juhok, feltámadás, előttetek megy, kenyér, az ember fogadkozása, árulás, kitartás, megbukás, a vita, Jézus mindenható tudása is ott van, Jézus feloldása, az összes fontos szimbólum itt van ebben a részben.

Márk 14,1-11

 Közeledett a páska ünnepe. A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogy csellel hogyan öljék meg. Nem az ünnepen, hogy zavargás ne legyen a nép között. Egyesek megharagudtak, hogy az asszony Jézus fejét megkeni drága kenettel. Ez tipikus emberi reakció. Elítélték az asszonyt, hogy elpazarolta a vagyonát, jobban fel lehetett volna használni ezt – valódi és drága - az olajat és tartót. Nem látták, hogy Jézus nem csak egy ember. Jézus azt mondja előre megkente a testét a temetésre, (a feltámadásra) és erről az asszonyról is beszélnek, ahol hirdetik az evangéliumot. Júdás elment elárulni őt. Jézus már tudta, hogy elközelgett az ideje, két nap múlva.

Halála után nem volt idejük megkeni Jézust. Csak begöngyölték gyolcsba. /János evangéliumában másképp van, ott Nikodémus - aloé és mirhát vásárolt 100 fontnyit - a testet a zsidó hagyomány szerint gyolcsba tekerték az illatszerekkel együtt./

Márk 13,3-37

 Ez az a rész, aminél sok kérdőjel van bennem. Egy biztos, semmit sem tudok jobban elképzelni, mint azt, ahogy eltűnik az ég. Szinte látom magam előtt, az átélt nyomorúságot, és ahogy az ég az Isten Fiának fényessége előtt eltűnik. Nem kell levegő, nem kell félni, nincs semmi, csak az odaszegezett tekintet az égre. Szinte látom, ahogy Jézus megérkezik seregeivel. Az, ahogy Ő megjelenik már egyáltalán nem földi és bennem sem úgy él. Várom, hogy ezt a pillanatot megéljem. Ha van valami, ami megnyugtató lelkemnek, akkor ez a jelenet. És az az Ige, hogy közel van Ő, az ajtó előtt.

Itt szól az Ige arról, hogy „és akkor elküldi az angyalokat, és összegyűjti választottait a világ négy tájáról, a föld sarkától az ég sarkáig.” Megjelennek az angyalok egy összeomlott Föld felett és összegyűjtik a Jézus Krisztusban hívőket.

Márk 12,35-13,2

 A nagy sokaság szívesen hallgatta Őt, azt hiszem ezzel én is így lennék. Szívesen hallgatnám személyesen az Úr Jézust most is. Jézus beszél az írástudókról, hogy óvakodjanak tőlük. A tanítókra súlyosabb ítélet vár, hogy merre vezetik hallgatóságukat. Azok, akik képmutatók, és színlelésből jónak mutatják magukat, de közben felemésztik az özvegyek házát, nincstelenné teszik őket, őreájuk vár a legsúlyosabb ítélet. Nos, az ember nem is gondolná, hogy büntetés és büntetés között is lehet különbség súlyosságát tekintve. Az embernek talán már nem mindegy, ha büntetést kap? Ezek szerint nem. Kifosztani embereket, egy ámítással, a legsúlyosabb ítélet hozza magával. Jézus körül is gazdag özvegyasszonyok és nők szolgáltak. De sosem használta ki őket, igaz emberként, igaz emberséggel jó tanítóként szolgált közöttük. Az egészséges kölcsönös szolgálat emberek között a krisztusi. Nem a mennyiség a fontos, hanem, a mérték. Magunkhoz képest mi mennyit adunk? Ha nem a fölöslegünkből adunk, hanem már szinte fáj – a titokban tett - adakozásunk, vagy jó szolgálatunk, akkor cselekszünk helyesen. Mert akkor már nem a luxus kirakatnak tettük, hanem igaz teljes értékű áldozatot hoztunk.

Zimányi Józsi bácsi mondta, „jaj nekünk, ha nem üldöznek minket Krisztus nevéért, mert akkor már nem Krisztust követjük” – én ennek módján mondom: jaj nekünk, ha nem fáj áldozatunk, mert akkor még nem tettünk semmit.

Ha sebeimre gondolok, - műtétekre – amit szegény emberek szolgálata során szerzett betegségeim nyomai, fájdalmai, bár kényelmetlen és haszontalannak tűnnek, hiszen azok az emberek már nem élnek, akiket szolgáltam, és csak néhány évvel, hónappal hosszabbítottam meg életüket erőfeszítéseimmel, mégis, nem bántam meg, hogy mértékemen felül is segítettem. A test ugyanis elmúlik, semmi haszna. Az Isten által - szeretetből - másokért hozott áldozat viszont örök. 

Kő kövön nem marad. Még a legszentebb Istennek szentelt földi templom is lehullt. Krisztus megmaradt.

Márk 12,1-34

 A szőlő.

Ekkor szerették volna elkapni Őt, rájöttek ugyanis, hogy róluk mondta a példázatot.

A fügefa, Isten és az ember közötti kapcsolatot ábrázolja. A szőlő az embereknek szánt szolgálatunkat. A szőlőt gondozni kell. Sok munka. Én élénken emlékszem gyermekkoromból, hogy nagyszüleimhez segítő szomszédok, rokonok jöttek még rajtunk kívül is, hogy metszünk, kötözzünk, kapáljunk, szüreteljünk. És örüljünk. Mert a munkában öröm volt, hát még a szüretben. Minden ilyen munkakapcsolat az emberekkel mindig eseménydús, örömteli volt, akkor is, ha munka volt. Az emberekkel való nevetések, kapcsolattartások ilyenformája nagyon gazdaggá tette az életemet. Nagyszüleim már évtizedek óta nincsenek az élők között, de még mindig élnek azok az emberek, akik örömmel emlékeznek vissza ezekre a napokra, velem együtt. Ilyen megvilágításban ez a bibliai horrorisztikus történet a szőlőmunkásokkal számomra – és szerintem minden normális embernek - maga a botrány. Mégis megtörtént. Noha Jézus műfajilag példázatban mondta el, a történet igaz, szó szerint is vehetendő, Őreá, és a zsidó vallási vezetőkre vonatkoztatva.

Ezek után ellenségei azon voltak, hogy szóval csalják tőrbe. Ha Ő a Messiás, már pedig ennek igen nagy a valószínűsége, hiszen halottakat támasztott, vakot, süketet, némát gyógyított, akkor ők lesznek az ellenségei (a farizeusok és Heródes pártiak). A csapda egyértelmű. Ha Isten Fia Jézus, akkor Ő nagyobb még a római császárnál is. Ha pedig igaz, akkor ezt neki ki is kell nyilvánítani magáról. Ha megkérdezik válaszolnia kell rá, és máris csapdába esett, beperelhető a magát istennek valló császár előtt.

Megjelentek a szadduceusok is, és itt bepillantást nyerhetünk Jézus válaszával a túlvilági életformába is. Megjelentek az írástudók is. Melyik a legfőbb parancsolat kérdéssel, amivel Jézus által megértjük, hogy a szeretet a legfőbb parancsolat, amely az Isten országába delegál.

Horrorból/gyilkosságból - szeretetbe ívelő biblia részlet. A szőlő.

Márk 11,1-33

 Jézus bevonul Jeruzsálembe. Előtte és utána egy fügefáról van szó. A jeruzsálemi templom kapuját is egy fügefa faragvány díszítette.

Tehát itt ennél a résznél nagyon erősen A FÜGEFÁRÓL van szó. Vajon mit jelképez? Az ószövetségi zsidó népet? Vagy valami mást? Isten és az ember kapcsolatát? Egyszer végigfuttattam, egy kereső programmal, hogy hányszor és hol szerepel a fügefa a Bibliában. Rögtön az elején az Édenkertben. Meglepő, hogy elég gyakran a szőlővel együtt szerepel. 

Egy élő személyes tapasztalatot írok le. Amikor 14 évvel ezelőtt visszaköltöztem Monorra szüleimhez, ma már azonban újra Budapesten élek, szóval szüleim évekkel előtte, hogy visszaköltöztem Monorra ültettek egy fügefabokrot, a kertünkbe, amit minden télen betakargattak, mert hogy ne fagyjon el. Amikor megérkeztem, éppen azon gondolkoztak, hogy kivágják, mert sosem hoz gyümölcsöt és már évek óta babusgatják. Azt mondtam nekik, várjanak, hadd próbáljam meg én is, amíg itt élek. Mert érteni akartam a Bibliából, hogy Isten miért gondol olyan másképp a fügefára. Ezért a következő 12 évben mindent Isten tanításának vettem, a fügefa személyes gondozásában. Először is abbahagytam a téli betakarását. Sokáig valóban úgy tűnt ez a fa egyszerűen elpusztul. Még évek teltek el, hogy gondoztam, azzal, hogy semmi termés nem volt, csak a nagy levelek és télen a száraz kórok. Elkezdtem metszegetni is, minden tavasszal. Évek és évek, míg a fa elültetésétől 12 év múlva, megjelentek az első gyümölcsök, anyukám boldogan ette meg. Amikor egyszer olvastam valahol, hogy az igazi füge valóban 6 vagy 2x6 év múlva hoz először gyümölcsöt. És szüleim kivágták volna pedig a fa jól működött. Nos, azonban történt még egy érdekesség itt. A kertünkben réges-régen még a nagyapám idejében volt szőlő is. Azt véglegesen évtizedekig el volt tüntetve, tőkéstől ki volt irtva. Mégis, ott ahol sosem volt előtte, a fügefa mellett elkezdett egy kicsi hajtás megjelenni. Apukám gondozni kezdte, és évek, és évek teltek el, mire már bőségesen szüretelhettem a finom igazi kék szőlőt /a fügével egyetemben/, ami magától termett oda a semmiből. Egyszer, amikor már költözni készültünk vissza Budapestre, tehát 14 év múlva, amikor kimentem a kertbe egy szép napon, azt láttam, hogy a szőlő egészen magasan felkúszott a fügefa tetejére, már a gesztenyefára mászik a fügefán keresztül. És ebből értettem meg, hogy Isten üzeni nekem még utoljára ezzel az élő képpel, hogy gondolkozzam majd azon el, hogy Ő miért ábrázolja együtt a fügefát a szőlővel a Bibliában. 

Jézus, itt az Igében megátkozta a fügefát, mert nem volt rajta gyümölcs. Ami másnapra elpusztult. A fügefám gondozásában, amikor először lettek a rügyezésnél kicsi fügék, akkor értettem meg Jézus példázatát. Ugyanis a rügyek után közvetlenül a levelek megjelenése előtt jelenek meg a kicsi füge kezdemények. Vagy már előbb! Erről fotókat is készítettem. Tehát még a levelek megjelenése előtt látni lehet, hogy lesz-e gyümölcse. Zseniális, hogy igaziból láthattam, hogy Jézus nem oknélkül átkozta meg a fügefát, ugyanis már a rügyezésnél ténylegesen előre látható, hogy lesz-e rajta gyümölcs.

Jézus itt a mi hitünkről tesz tanulságot, ha akkora hitünk van, és kérünk, annak meg is adatik. Gyümölcsei lesznek. Nos én hittem, hogy a fügefám ápolása megmutatja nekem Isten tanítását. Sokszor, sokat és sokan üldögéltünk a fügefa mellett, jó barátok, hívők, és rokonok. A kert ékessége lett. Nekem a megnyugvás, ahogy a gesztenyefa alól rátekinthettem. A költözésünk napja előtt, egy dugványt is tettem le a földre, hogyha meggyökeredzik elvihessem tovább. 

A fügefa a mi Istenbe vetett hitünket – bizalmunkat - jelképezi.

Márk 10,17-52

 Sokat olvastam már a Bibliát. Ez a rész pedig különösen kedves nekem, sokszor sokat gondolkoztam rajta. Most mégis valami más ragadott meg, mint eddig. Odafutott Jézushoz egy ember és leborult előtte. Nos, ez az ember, már tökéletesnek hitte magát, azelőtt, hogy Jézushoz ment volna. Hiszen jól tudta, minden törvényt betűről betűre betartott, eddig. Ő jó. Ezért Jézus első kérdése: Miért mondasz engem jónak? Megkérdezhette volna azt is, ettől az embertől, mivel a szívébe látott: Miért tartod magad jónak? De nem ezt tette, mert nem sértegetni, hanem tanítani jött. Nos, miért tartjuk Jézust jónak? Válaszoljunk erre a kérdésre mi. Nemde azért, mert mindenét a szegényeknek adta? Amikor Jézus erre az útra hívja ezt az embert, ennek az embernek elborul az arca, mert nagy vagyona volt. Oh mily gyarló az olvasó ember, hogy azon kezd el gondolkozni: miért nem sajnálta meg Jézus, miért volt ily kérlelhetetlen, miért kért ily nagy dolgot ettől a szerencsétlen embertől, hiszen tudhatta volna, hogy egy gazdaságot fenntartani, az egy életvitel? Miért talán bűn lenne, ha valaki gazdag? Talán nem lehetne így is tökéletes, szent, Isten előtt? És ráadásul Jézus ezt megtetézi azzal, amit mond: nehezen mennek be a mennyek országába a gazdagok. – Micsoda! – jajdultak fel a tanítványok, hiszen ez itt egy mindenben tökéletes ember volt, egy pici baja maradt, hogy nem akart megszabadulni – teljesen normális módon – a vagyonától. Hát akkor kicsoda üdvözülhet? Jézus válaszolt a ki nem mondott rémületükre: nehéz az Isten országába bejutni. Könnyebb a tevének a tű fokán. A tű foka az volt, amin csak egy szamár fért el, talán teve is, nagy nehezen, ha térdein csúszik és a púpját áttaszigálják. Talán. Nos, mindannyian mérhetetlenül gazdagok vagyunk. Tetszik, nem tetszik vagyonunkat a szegényeknek kell adni. Pont, ahogy Jézus megalázta magát, miértünk emberekért, és szolgai formát vett fel. Méghozzá egy nincstelen, kiszolgáltatott rabszolgaformát … vagy gyermekformát? Jézus sosem kér lehetetlen dolgot, mindig mindennek értelme volt és van.

Ami nekem még mindig nagyon tetszik: Jézus előttük haladt. A jelmondatom is lehetne.

Ez bizony így van. Akik vele voltak álmélkodtak, akik követték: féltek. Ezek után Jézus megint tetéz, nem elég, hogy már félnek, elkezd ismét beszélni szenvedéseiről és a haláláról. Jézus ismét az Ő követésére hívja őket, de továbblép. Nemcsak a vagyonainkról kell lemondani. Meg kell keresztelkedni, azzal a keresztséggel, amivel Ő. A tanítványok szinte rögvest válaszoltak lelkesen, igen meg tudnak; de ekkor még nem tudták, amit csak később, hogy ez a keresztség a legnagyobb, legmeghittebb, legszentebb, a legvégső. Az igaz szeretet pecsétje. A szenvedés keresztsége.

Ezek után Jerikóba érnek, hol annak idején lehulltak a falak. Itt egy vak ember látni fog, mert azt kéri, hogy láthasson. Nos, tudunk mi is kérni? Hogy meglássuk Jézust? Tudjuk azt kérni, hogy zsigerileg érthessük, higgyük, Ő miért Jó?

Márk 10,1-16

 Nekem az jutott eszembe, hogy a mai világunkban kicsoda kérdezné meg, hogy szabad-e elválni? Az emberek többsége nem. Hívők közül talán egy-kettő. Miért ne szabadna elválni - mondaná a mai ember – ha megromlott a kapcsolatunk? Egy mai pszichológiával, mai társadalomban élő ember számára ez a párbeszéd teljesen értelmezhetetlen a tanítványokkal. A mai világunk parázna nemzetség. Ki is gondolná komolyan a házassági esküt, hogy csak a halál válasszon el minket. A szerelem, a lángolás, és utána az anyagi érdekek mentén alakul minden. 

Jézus itt azt mondja: amit Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza. Egy mai ember már ezen fennakadna. Mi az, hogy a házasságot Isten köti egybe? Nem érthetik szellemi vakságukban, hogy az egész férfi-nő kapcsolat automatikus Isten alá rendelődik. Mert, kezdetben a teremtéskor már így rendelkezett erről Isten. Ezért akárhogy is legyen az esküvő formája, polgári vagy egyházi, akkor is Isten előtt köttetik. Ez ellen senki ki nem bújik. Mint Noé szivárványa olyan szövetség ez. Sőt, ha nyilvános ceremónia nélkül is marad – Isten, mint harmadik láthatatlan tanú ad áldást rá. Nincs olyan, hogy bizonyos emberek kimaradnak Isten természetfeletti törvényeiből. Bizonyos emberek úgy gondolhatják a bűn nem bűn, és számukra nincs ítélet. Hogy a házasságtörő, nem házasságtörő Isten előtt, mert nem vallási ceremónián kötötte házasságát. Pedig nincs olyan, hogy Isten a bűnösöket felmentené, mert nem hittek Benne. Mégis Jézus - később máshol - mondja, hogy a bűn, az hogy nem hisznek Benne. Aki nem hisz Jézusban Isten minden törvényét megszegi. Bűnös. Aki Jézus törvényeit megszegi Isten törvényeit szegi meg. Tehát az, hogy a világ elfajult parázna nemzetség, és nem is értené ezt, hogy elválni nem szabad, az azért van, mert Jézust sem ismerik fel, már eleve vakságban, bűnben vannak. Ez az igei rész megtérés nélkül egyáltalán nem értelmezhető egy világi embernek.

Írja tovább az Ige, hogy ekkor egy gyermeket vittek hozzá.

Ekkor. A két szövegrész össze van kapcsolva. Vannak a felnőttek, szerelmeikkel, házasságaikkal, válásaikkal, butaságaikkal, és Isten elleni lázadásaikkal és a gyermekek.

Jézus azt mondja, aki nem úgy fogadja… Isten országát, mint egy gyermek. És mennyi ilyen gyermeki lelkület van manapság? Nem sok. Csak olyan emberekből áll a világ, akik szerelmek, válások, dorbézolások, anyagi kereset, jólét hajkurászásával, a mindennapi életükkel vannak elfoglalva. De egy csendes magába mélyedés? Ahol azon elmélkedik, mint egy gyermek, hogy nekem anyum, apum itt van, szeret engem én is szeretem őket? Szeretek velük lenni, jó velük lennem – gyermeki attitűd? Hol van a Nagy felnőttekből?

Márk 9,2-32

Amikor Jézus felment egy magas hegyre, magával vitte Pétert, Jakabot és Jánost. Ekkor elváltozott és fehér lett a ruhája. Dániel próféta könyvében olvassuk ugyanezt, az öregkorúról: „ruhája fehér volt, mint a hó”.

Nekem az volt ma erről a gondolatom, hogy az emberek készek követni náluk nagyobb hatalmakat. Készek engedelmeskedni nekik. Még akkor is, ha kevés – igaz - információjuk van arról, akit követnek. A követés, az emberben mélyen bele van kódolva. Alapjában is beleszületik az ember egy család-, nemzetközösségbe, de később a megélhetésért, jobb létért, más közösséghez is kapcsolódnak az emberek. Akár benne maradnak az eredeti közösségükben, akár kilépnek belőle, és úgy csatlakoznak, vagy követnek másokat. Amikor Jézus mellett megjelenik Illés és Mózes, akkor Péter automatikusan mondja: jó itt nekünk, maradjunk itt, készítsünk sátrakat. Mózes és Illés az ó zsidó közösséget szimbolizálja. Azt a két ember, akiknek teste haláluk után eltűnt, mert Isten elragadta őket, és akik valószínű az utolsó legnagyobb földi csatában újra megjelenek ebben a testben. Ez egy csoda, hogy Isten így rendelkezett ezekről a szent emberekről. Péter itt melléfogott, mert felhő jelent meg, és hang hallatszott: „ez az én szeretett Fiam, reá hallgassatok.” – Isten úgy rendelkezett, hogy Jézussal véget vet az ószövetségi időknek. Figyelmezteti a tanítványokat Isten mennyei hangja, hogy új idők jöttek el. Az ó zsidó közösségnek vége. Ennek megértése Jézus tanításaiban fog számukra megtörténni. És Jézus most már egyre inkább többet beszél a tanítványaival. Tanítja őket. Beszél az elkövetkező szenvedéseiről és haláláról, sőt feltámadásáról. Tanítványai nem értik. Ezért kérdezik meg, hogy nem-e Illésnek kell előbb eljönnie. És Jézus válaszol: ha így lenne, és így is volt, és Illés helyreállította Izraelt, ahogy meghívta őket a megtérésre, és sokan hallgattak is rá, akkor mégis hogy lehet, hogy ez a zsidó közösség mégsem fogadja be az Emberfiát, amikor megjelenik? Miért kell szenvednie és meghalnia? A tanítványai nem értik még. De Jézus emlékezetükben is vési, hogy mindezekről csak akkor beszéljenek, ha már Ő elvégezte a küldetését, hiszen addig nem is érthetik sem a hegyen történt megdicsőülést, sem azt, amiről beszél, hogy szenvedni fog, meghal és feltámad.

A közösséghez való csatlakozásban, az emberek valamikor céllal teszik, valamikor csak belekeverednek és ott vannak. Ha megkérdeznénk az embereket miért van ebben és ebben a közösségben, akkor többnyire a megélhetést hozza fel. Mert itt van mit ennem, van hol laknom, van mit dolgoznom, mert itt vannak barátaim, mert jó itt, vagy azt mondaná: így hozta a sors.

Pedig Isten mindenkit, mindig céllal tesz ide vagy oda, és Nála nélkül nem történik semmi a Földön. Mégis Isten arra érzékenyen felhívta a figyelmet, hogy szellemi dolgokban Fia tanításait kövessük. Jézus tanításait ezért átszövik, hogy a mindennapi életünk felől ne aggodalmaskodjunk, majd Ő gondoskodik rólunk. Jézus az ó zsidó közösség fogalmát újradefiniálja egy újra: Igaz Hit közösségre. Így lesznek az Ő követői Isten gyermekei, már elválasztva az ó idők zsidó nép közösségétől, de mégis azoknak igaz hívő szentjeinek seregeivel szoros közösségben maradva, így lesz a kettő egy nép. 

Ezért amikor lejön a hegyről, és meghallja az apát, aki azt mondja: „tanítványaid nem tudták kiűzni a gonosz lelket”, Jézus így kiált fel az apa hitetlensége ellen: „Ó hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek?” Az apa megérti, hogy hitetlen – és ez az első eset most, hogy valaki hitetlenségében közeledett Jézushoz, aki ezért hitet kért tőle: „Segíts a hitetlenségemen!” Jézus pedig segített.

Jézus mindig a probléma gyökerére reagált, és soha sem ment el anélkül, hogy fel ne hívta volna rá a figyelmet, és ha látta, hogy van változásra hajlandóság, mindig segített.  Tanítványai is ki tudták volna űzni az ördögöt tehát, de hozzáteszi nekik, hogy az ilyen fajta nem űzhető ki csak imádsággal. 

Márk 8,1-9,1

Kérdez Jézus: Mit gondolnak rólam az emberek? Egy prófétát.

És mit gondoltok ti rólam, akik sokat hallgattok, mindig velem vagytok? Te vagy a Krisztus.

A Sátán az emberek szerint gondolkodik. Nekem az emberek szerint való gondolkodás mindig a pénzt jelenti. Mindent érdekből csinálnak. A jó dolgokat is. A segítést is. A munkát is. Nincs hivatás, nincs szeretet, csak a még több pénz. Először gondoltam, hogy a dicsőségéért is megéri az embereknek, de mostani életkoromra megértettem az emberek előtti tetszelgésük is csak azt a célt szolgálja, hogy még több javuk, pénzük legyen, hiszen önmagukban is tudják, hogy semmirekellő emberek. Először gondoltam, hogy félelemből teszik, hogy öregkorúkra pénzt halmoznak, hogy legyen pénzük fogászra, orvosra, talán félnek az elmúlástól. Ma már tudom, megoldanák másképp, mert céljuk mindenképp a kényelem. Ehhez képest Jézus kijelentése, hogy sokat kell szenvednie és megölik, felért egy lórúgással. Jézus mégis nyíltan beszélt arról, hogy fel is fog támadni. Ezt már ugyanúgy nem hallották meg a tanítványai, mint ahogy a kenyerek szaporítását se értették meg.

Ugyanolyan keményszívűek voltak, mint a farizeusok, akik mennyei jelt követeltek Jézustól. Jézus épp megtette a csodáit, vakot gyógyított, kenyeret szaporított, mi lenne hát ennél nagyobb mennyei jel? Ez már pedig kevés volt. Sosem lehetséges kielégíteni a gonosz szívű emberek igényeit. Nincs az az Isten. A megtérés számukra elengedhetetlen. Mit jelent Jézust követni? Hogyan kell? Jézus a lemondásról beszél. A világról, amely habzsolni és bővölködni, halmozni kíván, és fog is, - csalás, rablás, hazugságok eszközeivel - és magáról és a követőiről, akik nem. Mert hát a test jóléte csak még megoldható pénzből, de a lélek váltsága, amit Isten előtt adni kell? Jézus (ezt) a világot parázna és bűnös nemzedéknek mondja. Joggal.

Jézus a követésére hív fel minket, mert azt mondja, az örök életben majd Ő mindent megad nekünk, amiről itt le kellett mondanunk. Sőt! már itt megadja, 100x annyit, mennyei kincsekben. Csak keressük Őt és az Ő országát.

Márk 7,24-7,37

 Azt akarta Jézus, hogy senki se tudja meg az ottlétét, hogy titokban maradjon. Mégis egy görög származású asszony megkereste, aki kérte, hogy a tisztátalan lelket űzze ki a lányából. A görögök filozofikus nép. Az értelem és a sok istenhit hívei. Itt is arról lehet szó, hogy az asszony már jó sok tudóst, orvost felkereshetett a segítségért, ha már egy másik nép, más Istenében hívőhöz járul segítségért. Sőt leborul előtte.

Itt lezajlik egy párbeszéd, ami arról szól, hogy Izrael, Isten népe kap először Isten ajándékából. Az asszony mivel ezt látta, hogy így van, folyamatában van ez a dolog, hogy Izrael népe felé szolgál az Isten most, ezért azt mondta, hogy az éppen asztalnál étkező családnál is hullnak morzsák le, azt a kutyák eszik meg. Tehát szó nincs arról a megkülönböztetésről, hogy nem zsidó származású az kutya lenne, hanem arról, hogy Jézus Izrael népéhez jött, először feléjük szolgált. Ezt a görög asszony megértette, hogy hamarabb kéri, mint erre az idő eljött volna, talán pont azért értette meg ilyen jól, Jézus válaszát, mert görög volt a filozofikus gondolkodásából, de mindenképpen mert hite volt.  Jézusba vetett hite, hogy Ő Istentől küldött, válaszolta, hogy „de a kutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból.” Jézus ezt mondta: „Ezért a szóért mondom: menj el, leányodból kiment az ördög.” 

Az első eset, amit ír a Biblia, hogy Jézus a távolba gyógyított, mire az asszony hazaért, a lánya gyógyultan volt az ágyon.

Márk 6,53-7,23

 

A gonoszságok mind belülről – az ember szívéből – fakadnak. Gonoszság a 

- gonosz gondolatok

- paráznaság

- lopás

- gyilkosság

- házasságtörés

- kapzsiság

- gonoszságok

- csalás

- kicsapongás

- irigység

- istenkáromlás

- gőg

- esztelenség

Ezek teszik tisztátalanná az embert, Isten és emberek előtt, nem az, ha nem tartja meg a – a vallási hagyománnyá lett - mosakodási ceremóniát.

Esztelenséget is gonoszságnak nevezi, pl.: esztelen dolog a határokat feszegetni. Ez meggondolatlanság, vagy a sors önmagunk ellen való kihívása. Akár adott esetben vagányságnak tűnő vakbátorság. Merészség szélsőséges formája, ami öncélú, céltalan vagy veszélyes. Amely bolondság. Mert adott pillanatnak szól, semmi haszna. De esztelen lehet a túlhajszoltság is, értéknek látott célért. Vagy esztelenség az álnyugalom, a restség is, a tétlenség, ha dolog lenne.  Esztelenség az önpusztítás is, droggal, alkohollal. Az önmarcangolás – lelki betegség - indokkal elkövetett rombolás.

Eszes dolog viszont a bölcsesség. Jézus itt nyit erre egy kaput. Minden étel tiszta. Mert biológiailag lebomlik, de nem így minden lelki dolog. A jó lelki dolgok jót gyümölcsöznek, a rosszak rosszat. Az étel ellenben csak étel, elmúlik. Minden lelki dolog/étel viszont meghatároz minket, Isten és emberek előtt is. 

Sok esztelenség lehet, minden embernek magában kell felkutatnia, és felszámolnia, hogy Isten előtt megállhasson a végső számadásnál.

Márk 6,7-6,52

Jézus elég korán kiküldi a tanítványait, hogy hasonlóan cselekedjenek, mint Ő. Megbízza őket az Ige hirdetésével, és felkészíti őket azzal, hogy ahol nem fogadják be őket, onnan menjenek is tovább. Egyetlen egy vándorbotot vigyenek magukkal. Mint Mózes, amikor megszabadította Izrael népét Egyiptomból.

„Jézus neve közismertté vált.” Már a király is hallott róla. Milyen érdekes, hogy ez a király már egyszer védelembe vett egy szent embert, Keresztelő Szent Jánost. A saját családja ellen kellett megmentenie, de csapdába ejtették, és lefejeztette azt az embert, akitől félt is, akit szívesen hallgatott is, akit védelmezni is akart. Ennyire szabad csak bízni a világi királyokban. Könnyelműek. Világi csábításoknak jobban és azonnal engednek, mint Isten Szent Szavának. („azonnal elküldte a hóhért”)

Az emberek minden városból összefutottak Jézushoz, hogy hallgassák Őt. Itt azt írja az Ige, hogy amikor Jézus meglátta a sokaságot, megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok, és kezdte őket sok mindenre tanítani. Azért tanított Jézus, hogy az Ő népét minden Igazságra megtanítsa, hogy éljenek azok által. Azért tanított Jézus, hogy egy felkészített népet állítson Isten elé.

Lakatlan hely volt ez, ahol nem volt élelem. 5.000 ember (csak a férfiak száma) volt egy helyen. A tanítványok, 200 dénárért gondoltak ennyi embernek kenyeret venni. Egyszer kiszámoltam, a dénár értékét a kenyérből, a mai árfolyamra, és azt a szomorú igazságot láttam meg, hogy a jelenlegi Magyarországon annyi az átlagjövedelem, mint az akkori egyiptomi csapásokkal sújtott Izraelben. Ebből megértettem, hogy Magyarország jelenleg abban az állapotában van, mint amikor megjelent Izraelnek Jézus. Nagyon rossz, szomorú gazdasági állapotban, ami hozza magával, a nagyon rossz szellemi és egészségi állapotot. 

Öt kenyerük és két haluk volt, amit Jézus keze által, megszaporodott, és azt szétosztották a tömegben, úgy, hogy még 12 tele kosárral maradt.

Azt hiszem, ilyen hittel kell Jézushoz mennünk, nekünk tanítványainak, bízni és hinni minden szavában, minden körülmények között.

Jézus a tengeren jár. A hajó az éjszaka közepén, tanítványok küszködnek az ellenszéllel. Jézus el akart menni mellettük. Milyen érdekes. Miközben küszködünk, észre se vesszük, hogy körülöttünk Jézus 'járkál'. Nem jön hozzánk, nem akar beszélni, csak körbejárja a hajónkat. Amikor észrevették, hogy jár körülöttük valaki, szellemet hittek. Jézus azt mondta nekik: bízzatok, én vagyok, ne féljetek! Nem szellem jár körülöttetek. A tanítványok nem okultak a kenyér szaporításból, még nem hittek, kemény volt a szívük. Viszont szerfölött csodálkoztak magukban.

Márk 5,21-6,6

Jézus ahogy jár-kel, emberek gyógyulnak meg. Sokan lehettek, aki már Ő előtte sok orvost felkerestek bajaikkal. Ilyen volt a vérfolyásos asszony is. Úgy írja a Biblia sok orvostól sokat szenvedett. Ezt én igazán megértem, mert 16 éves korom óta – 24 éve – folyamatos orvosi kontroll alatt kell élnem, de hála Istennek, nekem nem volt részem szenvedésben az orvosok felől. Nélkülük – a segítségük nélkül - már 24 éve nem élnék. De amikor szenvedtem, kórházi ágyamban, akkor én is felkiáltottam magamban egy sóhajjal: „Isten, ha vagy, segíts nekem.” Így azt gondolom ez az asszony is meghallotta, hogy mit mondanak Jézusról. Nemcsak azt, hogy gyógyít, hanem hogy prófétát, szent embert emlegetnek benne. Talán az a gondolat fogant meg benne, hogy ’megnézem, tényleg Istentől való-e?’ „Hátulról megérintette a ruháját.” Titokban tette, mert hát az Isten úgyis mindent lát. Ő egyébként is már undorodhatott az orvosoktól, csalódott bennük. Talán úgy volt vele, jobb, ha Jézus csak egy kuruzsló orvos, szerencsésebb ránézve, ha ’nem veszi kézbe’, nem is tud róla, ha pedig Istentől van, elég ha csak megérinti, hiszen Isten. 

Úgy írja a Biblia: Jézus azonnal észrevette.

Hogy is ne lehetne észrevenni ekkora bizalmat? Mi emberek, ha csak látjuk, érezzük, ki, mit, hogyan gondol rólunk, Jézusnak pedig látnia se kellett, hogy tudja.

Ez a bizalom! Jézus körülnézett, hogy lássa AZT AZ asszonyt.

Sokan megérintjük Jézust, tolongunk körülötte. Céljaink nyíltak, azt akarjuk gyógyítson meg minket. Segítsen rajtunk. Sok áldozatot hozzunk, sok megvetést is hordozunk hitünkért, de az igazán nagy hit a titokban lévő, belső, amely nincs kihangosítva. Isten értékeli ezt a hitet.

Miután az asszony lelepleződött, elmondta a teljes igazságot. Tehát hogy régtől fogva beteg, sokat szenvedett orvosoktól és ezért tette, amit tett, hogy titokban érintette meg Jézust. Jézus tudta, az egyszerű tettek igazán mély mozgatórúgóit, értékelte azokat. Ezt mondta: „Leányom, a hited megtartott téged”

Így, ilyen egyszerűen: Leányom, a hited megtartott téged. Légy egészséges.

Jézus azért indult el, mert egy elöljáró megkérte, hogy látogassa meg a súlyos beteg lányát. „Jöjj tedd rá a kezed, hogy meggyógyuljon” Jézus mire odaért, a kislány meghalt. Valóban súlyos beteg volt. Nos mi is, nem-e megesik velünk, hogy elbagatellizáljuk mások nyomorúságát, betegségét, fájdalmát? Vajon mi mindig mindent megteszünk másokért? Komolyan vesszük őket? Ez az apa felelősségteljes volt. Tudta, hogy nagy a baj. Az apa nyilván már sok orvost hívott lányához, talán már meg is mondták neki, nincs tovább. Végül tehát nem maradt neki más hátra, amiről hallott: Jézus, aki Istentől küldött. De mire Jézussal hazaérnének, a kislány meghal. Jézus az apa hitét is látta, „ne félj csak higgy” – mondja neki, amikor a küldöttektől meghallja, hogy a lány meghalt. Miben higgyen az apa ezek után? Miben hitt? Abban hitt, amit a körben lévő emberek suttogtak: Jézus az Istentől küldött próféta. 

Miben hiszünk mi emberek, ha Jézusra gondolunk? Ez a kérdés merül fel. Jézus ekkor olyan csodát tesz, amit még előtte nem. Feltámasztja a kislányt a halálból. 

Tanításai során álmélkodtak róla. Miféle bölcsesség, honnan veszi ezeket? Miféle csodák ezek, melyek keze nyomán támadnak? Egyesek felismerik Jézusban a titkos szívük mélyén, hogy Jézus az Istentől jött, ők hisznek, látnak és meggyógyulnak, míg mások azt kezdték mondogatni: „Nemde az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvére? Nem itt élnek-e közöttünk húgai is? És megbotránkoztak benne.” Ha valaki ez utóbbival közelíti Jézust, nem talál csodát, sem gyógyulást, mert Jézus onnan tovább megy. Olyan városokba, falvakba, ahol nyitott szívekre talál.

A kérdés tehát az, ki nekünk Jézus?

Márk 4,35-5,20

Jézus egy hajóban volt,  „Más hajók is voltak a nyomában”. A tenger lecsendesítése, nem csak azokat érintette, akik Vele együtt egy hajóban voltak, hanem azokat is, akik más hajóban követték. Nekem erről az ökumenizmus jutott eszembe. A különféle keresztény egyházak, mint hajók. Egymás mellett mennek a viharos tengeren.

Izrael földjén Jézus idejében azok a csapások valósultak meg, ami egyiptomiakra szálltak átokként. Isten azt mondta, ha nem követik az Ő parancsait, Isten népe, akkor nem áldás, hanem átok alatt lesznek. Jézus odaszületett, arra a vidékre, ahol a legnagyobb sötétség volt. Az a föld látott nagy világosságot, ahol és amikor a legnagyobb volt a sötétség. Igen tragikus állapotban volt Izrael a választott nemzetség. Jézus volt az áldás, és a remény, hogy Izrael elpártolásából eredő következményekből megszabadulhatnak. Zsidók számára tilos volt, disznót enni, mégis itt azt olvassuk, hogy disznó nyájat legeltettek. Amit persze tehetett más nemzetiségű ott élő is, de mutatja, hogy ezek az emberek képesek voltak annak a környéknek a lakosait felbuzdítani arra, hogy küldjék el Jézust, mert talán azt mondták, hogy a gazdaságuknak ez nem fog jót tenni. Voltak tehát, akik a szabadulás, gyógyulás, és az áldás - vagyis Jézus, az igazi gazdagság - helyett, a földi gazdagságot választották. Jézus tehát elment onnan. A megszabadított embert pedig továbbküldte, hogy menjen el és tegyen bizonyságot a saját szülővárosában a vele történt csodálatos csodáról.

Márk 4,1-34

 

A magvető az Igét veti.

Amit elfojthat a világ gondja, gazdagság csábítása, vagy egyéb dolgok megkívánása. 

Úgy, ha ezek közül valamelyik megtörténik, akkor nem hoz termést.

Meggyökeredzik, azt jelenti, hogy szívükkel meghallják és befogadják az Igét, és aszerint élnek is. Ezután magától terem, nagyobb lesz minden veteménynél, hatalmas lesz, mint egy fa. Gyümölcsöt terem és árnyékot ad még másoknak is.