"Sokszor azt tapasztaljuk, hogy Isten imádságunkat elutasítja. Az Úr kérésünk külső szavai mellett meghallja azok tulajdonképpeni tartalmát is, és inkább a Szent Szellem értelmében felel, mint tökéletlen és helytelen sóvárgásunk szerint. Végtelen bölcsességében sokszor azáltal ad nagyobb áldást, hogy amit kérünk, megvonja tőlünk. Ezért a helyesen imádkozó nem úgy hisz az isteni meghallgatásban, hogy Isten feltétlen a mi módunkon, a mi időnkben, a tőlünk kifejezett kívánságok értelmében hallgat meg, hanem inkább a bennünk levő kibeszélhetetlen óhaj értelmében, amit Ő jobban ért, mint mi."

"Akármilyen nagy is a szegénységünk, s akármily sokáig kell is Istenre várnunk, sohasem fog elmaradni a segítség, ha Isten ígéreteiben hiszünk és kötelességeinket híven betöltjük. A meghallgatás kérésének is határozott célja van. Isten azért hagyja, hogy hozzá kiáltsunk anélkül, hogy felelne, hogy egyrészt hitünket és állhatatosságunkat kipróbálja, másrészt egyebeket, akik Istennek velünk tett utairól hallanak, a hitben megerősítsen."

    "Az élet sokkal rövidebb és sokkal becsesebb, mint hogy téves utakra merészkedhetnénk. Annak, aki megszokta, hogy Isten vezeti, egész lénye úgy megnyílik az isteni benyomások előtt, hogy az Ő akaratát külső jel nélkül is felismeri bensejében, és azt választja. Isten nem vezet mindig látható jelekkel, hanem gyakran úgy is, hogy elhatározásainkat irányítja.

    Hogy szívünk állapota helyes-e, annak legbiztosabb jele, ha mindenféle látszólagos akadállyal szemben teljes nyugalmunk van. Aki valóban csak Isten akaratát kívánja megismerni, s arra vár, azt a nehézségek nem rémítik meg, sőt, bizonyos értelemben szívesen látja őket, mivel új alkalmakat nyújtanak Isten beavatkozására. Ha valóban a felhő- és tűzoszlopot követjük, a Vörös-tenger sem rémít meg, színtért látunk benne, amelyen újra megnyilvánulhat Isten hatalma, aki a vizeknek is parancsolni tud; Akinek szavára a vizek falakként emelkednek fel, amíg mi száraz lábbal megyünk át a tengeren. S ha a Sátán maga gördít is elénk akadályokat (1Tesz 2,18), mégse csüggedjünk: Isten megengedi, hogy valami egy időre utunkat állja, de csak türelmünket és hitünket próbálja."

"Isten nemcsak kimondta ígéretét,

hanem meg is esküdött rá;

s mivel nagyobbra nem esküdhetett,

magára esküdött.

Mindezt pedig azért, hogy bátran bízhassunk benne.

A hitetlen hazuggá,

sőt hamisan esküvővé tenné Istent,

mert ha a hitetlennek igaza volna,

Isten nemcsak Igéjéhez volna hűtelen, hanem esküjéhez is."

"Attól, hogy a hitet elveszítsük, csak az óv meg,

hogyha a hitet gyakoroljuk!"

"Szent dolgok a leggyöngédebben is alig érinthetők."

"Hit által nem lehet anélkül élni, hogy a Szent Szellem szigorú fegyelmében ne élnénk.

Istenbe vetett hit és bizalom,

emberek iránt tanúsított hűség és becsületesség

karöltve járnak az életben."