Meddig még?

 

Mi nem az alkotmány (jelenleg Mo.-n Alaptörvény) ellen lépünk fel, hanem az alkotmányból lépünk ki. Nem követünk el semmilyen bűncselekményt, amikor kinyilvánítjuk saját szabadságunkat a jelenlegi magyar alkotmánytól és a kormány törvényhozása alól. Egy Jézus Krisztus követő ember hitével erkölcsileg, és így jogilag is mindig jóval felette áll bármilyen állam alkotta szabályon.

Már 2013-ban elmondtam, hogy felesleges szavazni. A lapok le vannak osztva. 2010 óta nyilvánvalóan, de már előtte is, hogy nem volt, és most sincs demokrácia Magyarországon. Ezért szórakozásból persze el lehet menni szavazni, de tényleges jelentősége nincs. Nem mi határozzuk meg az országunk gazdasági vonatkozásait. Nem is a globális piacrendszer, ami állítólag önszabályozó módon működik. 

Amiért én nyilvánvalóan jobban haragszom mindenki másnál Orbán Viktorra, az, hogy ő becsapta azokat a magyar embereket, akik hittek benne, hogy hazafi módon megvédi hazájukat és felvirágoztatja az országot magyar emberként. Előttem nyilvánvaló volt 1989 óta, hogy egy nagyszerű színész (vagy beteg ember) Orbán Viktor, de nem magyar hazafi. Sokan nem akarták látni, csak a reményt benne. Ezt a reményt lovagolta meg, és szalasztott 700 ezer magyar honfitársunkat külföldre, és verte szét hazánk közösségeit, önkormányzatait. Ebben minden politikus vétkes. De Orbán Viktor, a színjátszásának köszönhetően, mindenkin túltett. Én személy szerint nem haragszom rá, hanem sajnálom azokat az embereket, akik az életüket, kapcsolataikat tették erre a félistennek beállított ember imádatára. Most egy évtizedet vesztettek az emberek, illetve a valódi haza, amíg bámulták, mint csodaszarvast az állatkertben. Nehéz az ébredés és fájdalmas a csalódottaknak, de még mindig megéri számukra. Most már nyilvánvaló, hogy nincs hová menekülnünk, hálásak lehetünk a koronajárványnak, hogy magyar földet taposva halhatunk meg eszményeinknek, a szeretet legnagyobb vezérelvének. Hálásak vagyunk, hogy áldozatokat mutathatunk be, hogy közösségeinket, önmagunkat megszervezzük, minden politikától mentesen tiszta fejjel. Ez az igazi szeretet diadala lesz. Képmutatás nélkül, igaz áldozathozatallal.

Van egy nagyobb érdek annál, mint ami a földit meghatározza. Ez pedig a menyegzői ruha. (Mt22,11)

Sokáig gondolkoztam miért vonz a haldoklók megsegítése? Miért is voltam ott a halálos ágyuknál, ha munkám gyümölcse úgymond hirtelen semmivé válik előttem? Míg nem a Bibliából mostanra megértettem, hogy nekünk Isten előtti kötelességünk, hogy felkészüljünk a menyegzőre. Az Istennel való „egyesülésünkre”. A menyegzői ruha elkészítése. A haldoklóval a neki adott kegyelmi idő alatt segítettem, hogy úgy mondjam a ruha elkészítésében, a varrásban, a szegélyek megigazításában. Vagy esetleg magának a ruhának a kimosásában. Lelkében tisztán járulhatott Teremtője elé. Így van ez, láttam. Tudom. Ez a megtiszteltetés, hogy én ott lehettem mellette, földi életünk feladatának bevégzésénél. Nem tettem hozzá semmit, csak segítettem tartani a tűt, vagy beszőttem, ha ő már nem látott oly jól.

A példabeszédben úgy áll: „összeszedtek mindenkit” tudniillik a menyegzőre. Jókat és gonoszokat egyaránt. De egy menyegzőre mégiscsak menyegzői ruhában kell menni. A lehetőség mindenkinek adott volt, hogy felöltözzék méltóképpen, lélekben Istennek tetsző módon. Mindegyis, hogy most pár perce maradt, vagy pár órája, hónapja, vagy éve. Ez idő alatt elő kell keresni a szekrényből a legszebb ruhát, vagy venni egyet a boltban. Minél hamarabb annál biztosabb. Senki se tudhatja mennyi van még hátra életéből, hogy felkészüljön, nem, nem a halálra, hanem a Teremtőjével való találkozásra. Ez minden ember sorsa. Ez meg fog történni. Nincs kibújás. Könyvek nyittatnak meg. De nem mások előtt testvérem, hanem előtted a sajátod. Nincs megalázás Isten előtt. Nem bosszúálló Isten, hanem igazságos. Szólnia se kell, mindent magad fogsz látni, mert írva van minden örökre a szellemi szférákban. Minden gondolatod, minden tetted, az egész életed, vagy életeid. Hogy cselekedtél? Vajon haladtál-e a keskeny úton a Szeretet beteljesítése felé? Vagy önámító képmutató voltál, embereket csaltál tévútra, vakvágányra, pusztulásba taszítva lelküket? Vajon magad körül a jót teremtetted földi életedben, vagy a gonosz tudat kiáradása voltál? A fekete lyuk, amely magába szippantja még az igazakat is? Vajon mekkora áldozatot kellett hozniuk az embereknek melletted élve, hogy a Jót cselekedjék? Halálra is kellett szánniuk magukat? Földönfutó mártírok lettek? Akik továbbra is áldottak téged, és imádkoztak érted, ezzel is betöltve Krisztus minden parancsát? Vajon gúnnyal gondoltál-e a mártírok ezreire, gyermekekre és öregekre, nőkre és férfiakra, mikor láttad vesztüket? Ki vagy te, oh hatalmas félisten, bálványok bálványa, hogy szobrot emelsz és döntést hozol, Istennek képzelve magad, hogy megoszd az embereket juhokra és kecskékre, védettekre és oltatlanokra? Ki vagy te, oh isten, aki e földi létben szellemi érték nélkül döntesz? Gonoszul vihogva magadban szánalomra méltó tetteden? Embereket tönkretéve, családokat megrokkantva, halálba taszítva, kétségbeesés néma sikolyába? 

Törvényeket hozol, amely törvények téged fognak utolérni, a nagy szembesítésnél. Van-e véged testvérem? Mert testvérem vagy utolsó rohadó porszemeddel is, féreg járta szíveddel is. Lesz-e véged testvérem? Meddig járod a földes utat, meddig a kín, hogy magadat emészted Istened, a Teremtőd ellen? Mintha nem lenne halál? Mintha nem Ő lenne, aki kihúzza Napodat konnektorodból mit magadnak csináltál, hogy soha ne halj meg? Te is tudod testvérem, hogy nincs idő, miért hát, hogy nem tudod, amit tudnod kell, neked bizony véged, az örök sötétség nyel el téged. Legyen csak egy perc az életedből, hogy visszakapaszkodj a fény szélére, legyen csak egy perced, hogy világosságod támadjon, hogy valami felderengjen: utolsókból elsők! Kit akarsz te megölni feneketlen sötétségeddel? Hisz magad is jól tudod, örökélet a részük, nincs fegyvered, nincs időd, nincs tered ó Sötétség. Mikor hagyod már fel értelmetlen küzdelmedet? Miért vihogsz értelmetlenül, mint egy óvodás gyermek? Miért nem nősz fel ahhoz, aki vagy, emberi Lény, az Örök Szellemi Fénylényedre?

A tudás nem hatalom, hanem felelősség.

Test - szentség

Pali bácsi nyaktól béna volt, reggelente elmentem hozzá, segíteni, beadni a gyógyszerét.
Egyszer egy ilyen ügyködésemben, nézett engem, majd ezt mondta:
"Magát biztosan sok férfi szerette volna megszerezni.!"

Hirtelen megállt bennem a levegő, éreztem tagjaimban a fiatalság vitalitását, többet, mint a nőiességet. Az erőt, a dinamizmust. Picit a szavakon merengtem még, a múltam is átvillant agyamon, sőt a jelenem is, hogyan és milyen intenzitással szeretnek engem az emberek. Hogyan válaszolhatnék, frappánsul?
Majd kajánul elmosolyodtam és azt mondtam:
"Pali bácsi, ha tudná!? És hogy nemcsak férfiak, de nők is!"

Huncutul elmosolyodott "Képzelem" - mondta, és én tudtam, hogy aznapra megszereztem neki az örömöt.

---

Igen. Sosem értettem, milyen hatással vagyok az emberekre.
De nyilvánvalóvá lett előttem is, az a természetes adottságom, hogy vonzódnak hozzám.
Akár tetszik nekem, akár nem.
Ahogy testvérem egyszer jól megfogalmazta:
"Bogi, te egyszerűen kiprovokálod az emberekből, hogy szeressenek!"

Általános iskolában a legszebb és legokosabb fiú barátságát élvezhettem.
Majdnem mindennap hazakísért az iskolából.
Szerencsés voltam, nyolcadikig, megőrizhettem az ő barátságát,
úgy, hogy közben titokban szerelmes voltam belé, vágytam rá, hogy megfogja a kezem,
esetleg megcsókoljon.
Mégis, sosem került erre sor, vigyázott rám, valahogy mind a ketten tudtuk a mi barátságunk így jó,
a legjobb, a legtökéletesebb tini fiú-lány mély barátság.
Tehát ebben is volt részem!

Ritka szerencsések közé voltam sorolt. Pedig sosem voltam szent, ha úgy adódott volna, hogyne rosszalkodtam volna! De ettől megőrzött az Úr.
Szinte az összes osztálytársam szeretett.
És csak nagyon későn tudtam meg, hogy engem tartottak a legszebb lánynak.
A fiúk egyszer összevesztek a jelenlétemben, amikor véletlenül kikotyogták előttem,
hogy szerelmesek belém.
Csak csodálkozva néztem, meg se mertem szólalni, belém?
Oh, ha tudtam volna, lehet kacérkodtam volna is.
Végtére is, miért is ne? Az egyik nekem is tetszett.

Fiam mondja, oh anya, régi osztálytársaid biztos azt gondolják, milyen szerencsés az a férfi, aki a férjed lett.
És valóban, tényleg hallottam már férfiakat, amikor ezt mondták nekem.

Később, láttam, valami mély benyomást teszek az emberekre.
Talán a szép arcom?
Vagy a finomságom?
Vagy talán ismertségem is tette ezt. Nem tehettem róla milyen családba születtem.
Sosem gondolkoztam rajta.
Sem hátrány, sem előny nem ért belőle.
Sőt, talán inkább előny, mert mégis családi nevünket a munka után járó tisztelet övezte, ha ismerték.

Egyszer megállított egy rendőrautó, amikor a stoptáblánál nem álltam meg a motrommal.
Egyébként is, nagyon rám voltak cuppanva, gondolom egy szép nő, egy szép motron, állandóan kimutogattak a rendőrautóból, kiszóltak hozzám. Az agyamra mentek.
Megmondom őszintén akkorra már elégé megdühödtem rájuk, mert mégis csak egy védtelen nő vagyok, zaklatásnak vettem.

Akkor, amikor megállítottak, hibát vétettem. Csak lassítottam, de nem álltam meg ott, ahol kellett volna.
Tehát, jogosan rámdudáltak, hogy álljak meg.
Volt már élesebb találkozásom rendőrökkel. Akkor egy fiatal lányt kellett volna kísérnem rendőrségi elmeszakértői vizsgálatra. Mivel nem bírtam a lánnyal és nem értünk időbe be, a rendőrök kijöttek elénk.
Autójukkal úgy fékeztek le mellettünk, mintha éppen gyilkosságból jöttünk volna.
Kiugrottak a kocsiból, átugrották az árkot, előrántották a gumibotokat.
Mivel nem tudták melyikünk a behívott személy, a kísért elé ugrottam, védelmül és kitartottam a kezem.
Csillapítva, hogy álljanak meg, minden rendben. Akkor megenyhültek, és eltették a gumibotokat, mindent tökéletesen jól kezeltek. Az egész filmbe illő jelenet volt, szerintem zene is szólt alatta. Nem mondom, hogy nem féltem.

Tehát most is a rendőrök e védtelen nőre, vagyis rám, mint a fenti hasonló esetnél kiugrottak az autóból, mintha valami fegyveres bűnöző lennék. Na jó, tényleg várták már, mikor történik ez meg. Raádásul másik csodálatosan szép barátnőmmel voltam. No, de, most, tényleg, melyik férfi ment volna el mellettünk szónélkül? Ha adódik egy ilyen alkalom? Ki ne csapna le?
A közelünkbe érve lassítottak. A motromat felhúztam.
Kérték a papírjaim.
Amikor a rendőr a személyim nézte, rámnézett, "a maga anyukája a gimnáziumi rajztanárnő?" - kérdezte.
Oh - gondoltam magamban - "remélem, nem buktatta meg!" - válaszoltam szinte csipőből, hangosan kiejtve gondolataimat. Hirtelen meg is ijedtem magamtól, ugye nem tiszteletlen dolog így beszélni egy közeggel?
Látszott, hogy megenyhül, belseje olyan lágy lett, mint a vaj, "nem, - mondta - nagyon szerettem a rajzot."
Aztán rendezte múltba révedő gondolatait, kezembe nyomta a papírokat és azt mondta: "anyukájára való tekintettel, mehet."

Sokszor megéltem ezekhez hasonlót.
Lépten-nyomon, hol apukám, hol anyukám, hol nagybátyám, hol nagyszüleim, vagy a magam révén is, hol az Istenlelke tette, sok kedvességet láttam magam irányába.
Ellenségeskedéssel szinte egész életemben nem találkoztam.
Ha igen, az is, ha beszélni kezdtem múló árnyként elmúlt.

Soha nem kellett védenem magam.
Sem elbújni, az mögé, hogy én vagyok valaki.
Ilyenekre nem adtam.

Hanem sőt, még inkább meglepett, ha azt láttam, szeretnek az emberek, sőt, önmagamért szeretnek, úgy ahogy vagyok.

Szóval ugye te is belátod, ritka szerencsés vagyok!

---

Egyébként pedig semmire nem is lehetek büszke.

Csak a Szentlélekről gondolkoztam.
És a testről.

A Rómabeliekhez írt levélben van írva, hogy Lélek által öldököljük meg a test vágyait, szenvedélyeit tagjainkban, hogy egyre inkább a Lélek szerint járjunk.

Valahogy csak annyi, Krisztus menyasszonya vagyunk, a fele-sége.
A másik fele.
A Szentlélek tesz képessé minket minden szentségre, amelyet az Ő Lelkéből kaptuk.
Nem a saját erőnkből.

Valahogy azt értettem meg, ha Krisztus a vőlegény, nem is csoda, hogy kizárólagos jogot szeretne formálni testünkre is! Senki, és 'semmi' tisztátalan nem érintheti.
Ahogy a menyasszony testét, senki más nem is érintheti, csak a vőlegény. Az az Övé.

Szent dolgok ezek.
Nem is véletlen, hogy Krisztus a feltámadott új mennyei testünk kizárólagos birtokosa, Tőle kapjuk majd ajándékba.

---

A Szentlelket annak jelenlétét, megtérésem óta mindig érzékeltem, sokat tudnék és fogok még Róla írni.
Bizonyságokat is.

bogi

A fehér ruháról

A nagy mennyei vásárlás

"Nem tudod, 
hogy te vagy a nyomorult, 
a szánalmas és 

a szegény, 
a vak és 
a mezítelen?"

(Jel 3,17)

Jézus vásárlási cetlije:


"Tanácsolom neked,
végy
1. tőlem tűzben izzított aranyat, hogy ----> meggazdagodj,
és
2. fehér ruhát, hogy ----> felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged;

és végy
3. gyógyító írt, hogy ----> bekend a szemed,és láss."
(Jel 3,18)



1. A tűzben izzított arany:
A hit

"A ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, dicsőségre és tisztességre."
(1Pt 1,7)

Mennyből származó minden lelki ajándék, a mi gazdagságunk, aranyunk.
"a Mindenható lesz az aranyad és válogatott ezüstöd" (Jób 22,25)
Gyöngy, a bölcsesség.
Jób 28,18 (Legdrágább kincs az okosan beszélő száj. Pl. 20,15)

Só, a kedvesség. (ezzel fűszerezhetjük  minden kapott mennyei ajándékunk)
Használj mindent békével, kedvességgel! Embertársaid javára.



2. A fehér ruha:
Jó cselekedetek Igazságban

Szép a hit! De mit ér cselekedetek nélkül? Kérdezi Jakab apostol is.


Ám a cselekedetekben is különbség van!
Miután teljesen felkészítettek vagyunk a mennyei jó cselekedetek végzésére, hit által, cselekedjünk Igazság által. Hogy igazak lehessünk.

- igazak (Isten hívők, akik a világi életükben élik meg hitüket)
- szentek (Jézust követők ---> tanítványok ---> szentek,
                                                                            a világtól elkülönültek
                                                                            az Ige szolgálatára)

I. Az igazak meghatározását, úgy fogalmaztam meg, hogy mélyen Isten hívők a pogányok között, világi javakkal rendelkeznek.
Cselekedeteikben igazak, ám nem elkülönültek a gonosz nemzedéktől, hanem abban benne élnek.
Az ítélet elől kimenekülnek, ill. kimenti őket Isten, mint ld. Lótot, és Nóét.
Mind a kettőt igaznak mondja az Ige.
(Erről lásd írásom)

"Az igaz ember a hite által él." Hab 2,4

Néhány igaznak nevezett személy a Bibliából: Ábel, Ábrahám, Zakariás, János, József, Nátánáel, Kornéliusz, Jézus Krisztus (pl.: Mk12,14; Mt 27,24),

/Isten is igaz (pl: Jn 17,3)/

Isten tesz igazzá.

"hogy e mostani időben mutassa meg igazságát: 

mert ahogyan ő igaz, igazzá teszi azt is, aki Jézusban hisz." 

(Róm 3,26)

Megigazultság által lesz igaz, és törvénycselekvő.

"egynek engedelmessége által is sokan lettek igazakká"

(Róm 5,19)

Igazak és a szentek között, nem minőségi különbség van, hanem a világtól való elkülönültségben.

A szentek elkülönülnek a világtól, hogy teljesen Isten szolgálatára álljanak.
Mint Anna prófétanő, (ő böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal) vagy Simeon próféta a templomban.

Más különbség nincs igaz és szent között. Mind a kettőnek fehér ruhája van.
Mind a kettő csoportból kerülnek ki vértanú halállal haltak.

Az igazak szolgálhatnak Isten gyülekezetében, tölthetnek be vallási, gyülekezeti funkciót, diakónusok, püspökök, vezetők stb. de nem 'teljes idejű szolgálók', mint a szentek.
A szent megjelölést a Biblia használja minőségi, magatartási fogalomként is, de ez a jellemző természetes, ha szentekről beszélünk, és igaz az igazakra is. Azaz a szentekre illő minőségi tartalommal az igazak is rendelkeznek!

A szent megjelölés értelme: teljesen Istennek elválasztott. Minőségi, magatartási, szolgálati, stb. Istennek elkülönítette magát a szolgálatra. Az Igével szolgálóknak mindig kétszeres megbecsülés jár, hát még a szenteknek!

---

"Örülni fog az ÚRban az igaz, 

mert nála talált oltalmat, 

dicséretet mondanak a tiszta szívűek."

Zsolt 64,11

 "aki pedig egy igaz embert fogad be azért, 

mert az igaz, 

igaz embernek járó jutalmat kap." 

Mt 10,41

"Akkor majd az igazak fénylenek 

Atyjuk országában, mint a nap. 

Akinek van füle, hallja!" 

Mt 13,43

"De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, 

és képességet adott nekünk arra, hogy felismerjük az Igazat; 

és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban. 

Ő az igaz Isten és az örök élet. "

1Jn5,20

---


"Ti vagytok a tanúim és az Isten: milyen
szentek, igazak és feddhetetlenek voltunk közöttetek, akik hisztek."
(1Tessz 2,10)

Azt gondolom az igazak, akik találkoztak Jézussal, hisznek benne, szeretik Őt, útmutatásai szerint élnek. Mai világunkban, ha megélik az igaz életüket, akkor keresztényeknek hívjuk őket.
A keresztények mondhatják magukra, ami igazán Biblikus: igazak vagyunk!

Talán álszerénységből, vagy mert nem látják jól Isten előtti helyzetüket, ezzel a szóval még a legbátrabb keresztények se élnek.

Fogalom tisztázásból írom ezeket, mert neked mondanom se kell, hogy sokan vannak, akik kereszténynek vallják magukat, de cselekedeteik elárulják, hogy nem (az) igazak. Ők a képmutatók, vagy a haszonlesők, akik azért nevezik keresztényeknek magukat, mert ebből - pillanatnyilag - profitálnak. Vagy egyszerűen nem tudják, vagy nem veszik figyelembe, hogy cselekedeteikkel egyszer el kell számolni Isten előtt. ("Aki gyűlőli testvérét, az még mindig a sötétségben van" 1Jn2,9)

Úgy gondolom, hogy az álkeresztények élősködésének az ideje, nagyon hamar le fog járni a társadalom előtt. Ugyanis minden ember át fog látni ezeken a látszat dolgokon. A vallási intézmények társadalmi megrendülésének ez az oka. Hatalmas átalakulások vannak a világban, a hitelesség mezsgyéjén.

Ez az átalakulás egyértelműsíti, hogy mindenki legyen is az, aminek vallja magát. Vagyis a saját hitelességében. Egyébiránt egyetlen eszmének a vallójának sem lesz érdemes lenni, nyerészkedésből, vagy álságos okokból. Mivel önmagában nem fog sem pénzt, sem elismerést hozni. Ugyanis az emberek fogják megítélni, és ítéletet tenni nemcsak a vallásosak felett, de minden eszmei irányzat felett is. Legyen szó hitről vagy politikáról.
Ez egy új - világi szinten lévő - áramlat, amely tisztulást okoz minden nemzetben. Amelynek a vallás, és így a keresztény intézményesítettség is az emberek hitelességi megítélésének őrlőkereke alá kerül.
Lehet egy ideig még védekezni, pereskedni, jó hírnevet védeni, vagy sunyítva csöndben maradni, esetleg bűneikért bocsánatot kérni.
De elsöprő tény marad, az emberek nem fognak maguknak gagyikat 'vásárolni', és nem lesz érdekükben ilyenekhez ragaszkodni. A hitelesség mindent vinni fog. Ami átverés volt, elsorvad.

Az álkeresztények abba a társadalmi elvárásba fognak ütközni, hogy aszerint a tanítás szerint élnek-e, amint írva van a Bibliában? A világ előtt fognak ugyanis lelepleződni. A világ nem fogja őket támogatni.

A katolikus egyház pápai szinten történő - nagymértékű - egyébként ilyen irányváltoztatása is ennek az áramlatnak az ereje alá sorolható. Bizonyos kényszerből történik. Először is belső elvárás fogalmazódott meg, a hívek - az igazak - által támasztott morális igény, másrészt a külső hatás. Továbbiakban már fenntarthatatlan helyzet állt elő, szakadék a szavak (a tanítás) és a valóság között.
Az emberek szemében a lényeg ezentúl az lesz:
"Amit mondunk, azt éljük!"; "Amit mondtok azt élitek?"
Másért nem fognak fizetni, tagok lenni stb.
A keresztények jajgathatnak amiatt, hogy világ egyre gonoszabb, de tény marad, nem bújhatunk ki alóla, a világban tapasztalható hitelességi mérce  nem feltétlenül a gonoszság mutatója. Mi igaz keresztények pont ehhez a világhoz küldettünk, őket kell - az erős kritikai szeműeket - meggyőznünk Jézusról, nemcsak szavainkkal, de igaz hiteles életünkkel is. Ami most még talán nehézségnek tűnik, pont később egy nagy megtérési hullámot is okozhat, ha a valódi keresztények szavai ilyen mód majd teret és figyelmet nyernek a hitetlen világ részéről.

Az új időben a valódi hitelesség magát az életben maradást - a fennmaradást - fogja jelenteni. Az életben maradást itt nem a drasztikus értelmében írom, hanem társadalmi elfogadottság értelmében. Gyors reagálásúak lesznek az emberek, és azonnal fognak váltani egyik eszméről a másikra. Váltás szempontja kizárólag, az a kérdés lesz a mérvadó, hogy az van-e mögötte, amit árul?
Ha nem, otthagyják azt a vallást, irányzatot stb. Az pedig - emberek hiányában - idővel meg is szűnik. Napjainkra az emberekben kialakult ez a fajta bátor szelektáló látás és tudatos választás. Nincs mit veszíteniük. Igen, hívhatjuk önzőségnek, vagy hitetlen látás módnak, ami nem keresi Istent, de lássunk is túl rajta! Ki vitathatná el a jogot egy embertől, hogy megvizsgáljon valamit és arra azt mondja, hogy nem hiteles ezért másikat keres?

Érdekes volt megfigyelni, hogy Magyarországon a statisztikai adatok szerint máris 1,5 millióan kevesebben gondolták magukat katolikusnak, mint az előző népszámláláskor.
Azt kell mondani, hogy az emberek ebben a világban élnek, és ebben az új hitelességi-áramlatban vannak. Nincs érdekükben olyat mondani, ami nem igaz. Világos lett számukra a hitelesség kérdése. Szerintem itt ennél a kérdésnél feltették azt a kérdést, és meg is válaszolták: "Miért valljam magam katolikusnak, ha semmi se függ tőle? Ha számomra nem azt adja, amit ígér?"

Ez a fajta felismerési ébredési hullám az idő haladtával csak terjedni fog.


II. A szentek

Jellemzőjük:
Ők is igazak, de
1. maguktól kimennek a gonoszok közül, a gonoszságokból, és
2. önként, minden vagyonukat a szegényeknek adják, - az adást sok értelmében lehet használni,
     nemcsak anyagi, de szellemit is lehet adni -
3. utána követik Jézust.

Először követők, később tanítványok, aztán szentek.
Ők azok az igazak, akik már földi életükben megmossák ruhájukat a bárány vérében.
Tudatosan Krisztus követők. Isten szolgái. A gyakorlati életben is.
/Mai világunkban lehetnek szerzetesek, papok, szolgálók gyülekezeti, vallási életben,
de nem intézményesített egyházakon kívül is léteznek Istennek szolgái.
Sőt. Szükségszerű, hogy legyenek. Később pedig csak így lesznek.
Létezésük nem intézményi támogatástól függ.
Úgy mondanánk teljes idejű szolgálók, akik Isten Igéjért a világi előrejutást, pozíciójukat elvesztették. Valamit - /életüket/ - valamiért - /az Életért/ - tudatosan elvesztő Krisztus követők./
Nincs statisztikai felmérés létezésükről, de gyanítom többen vannak, mint sejtjük.
Ők elrejtett, csendes, szelíd lelkű emberek, nem kürtöltetnek maguk előtt. Nem képmutatók.
Ám annál többet szolgálnak - Isten Igéjével - az emberek között.

A Biblia az Ószövetségben egész Izrael népére is használta, hogy szent nép.
Ez azért van, mert a többi néptől elkülönítette őket Isten magának.
Azonban megszentelésüket nem vitték végbe, noha Jézusban ez adott volt, és adott számukra.
Jézus nélkül nem tudnak szentté válni. (Kivéve az utolsó időkben lévő maradék.)
Ő a Bevégző. Az Omega.
Sajnos mivel Jézus keresztre feszítésekor, Jézus vérét, mint átkot kérték magukra és utódaikra, a világ népei üldözik őket. Szellemi törvényszerűség ez. A világi honpolgár számos összeesküvés alapján üldözheti a zsidó népet, de a keresztényeknek nem az összeesküvések sokféleségét - vagy egyféleségét - kell nézni, hanem, szellemi gyökerében, hogy miért, vagyis az átok működését kell meglátnia mögötte. Sajnos.

Az átok megszűnésének egyetlen útja van. Jézust el kell fogadni.
Addig - félek - csak a menekülés, és a védekezés marad a zsidó nép számára.
Semmilyen antiszemitizmus, gyűlölet nem elfogadható.
Isten áldja meg a zsidó népet, és adjon nekik békét!

A szentek - világi javak szempontjából - szegények! (sok felkiáltójel)
Nem rendelkeznek világi javakkal! (megint sok felkiáltójel)

Ez egy fontos biblikus jellemzőjük.

Számukra gyűjtést rendeznek, az igazak, maguk között.
Az igazak saját javaikból részesítik a szenteket! Nem más valakiktől gyűjtik be!
Főleg nem hitetlenektől.
A szentek támogatását az igazak oldják meg, saját javaikból.
Ki más támogatta volna őket?

Szenteket helyileg különböztetik meg, lakóhelyük szerint.
- jeruzsálemi szentek; filippi; efezusi stb. -
Krisztus testének építői.
Szentek imádságai különleges helyet foglalnak el Istennél. (Jel 8,3-4)
Lábmosás gyakorlatánál: A szenteknek a lábait mosták meg. (1Tim 5,10)
De a szentek egymás lábát is megmossák! - ahogy Jézus mondta.
A szentek személyei nyilvánvalóak az igazak előtt. Róluk gondoskodnak.

Hozok közeli időnkből szenteket, hogy kikre gondolok például, ha szentekről beszélek:
Pl: Smith Wigglesworth, Basilea anya
Ők mind elkülönültek a világtól, és az Igére bízták magukat.
Az Ige szolgálatára.
Azt mondták Jézus Urunknak: "annyim lesz, amennyit adsz, 
de ha csak egyszer is éhezni fogok visszatérek a hivatásomhoz!"
(Lásd erről korábbi írásom: Vagyontalan szolgálat)

Egyszer se éheztek.
Milyen boldogító tudat ez! Ha az Úrnak szolgálsz, megbecsül az Atya! (Jn 12,26)
Amit megígért, azt meg is tartja, bátran ráállhatunk az Úr szolgálatának útjára.


Fehér ruha
A szentek és az igazak fehér ruhában vannak, már földi létezésük során.
Azoknak van  fehér ruhájuk, akik megtérnek Jézushoz és elkezdik az útat.
Tehát ők az igazak és a szentek.

A vértanúk seregében, a Mennyekben vannak ruhátlanok, amely azt jelentheti, hogy ők megtértek, de nem tudták cselekedni - élni - Jézus életét, mert - hamarabb, minthogy élni tudták volna azt, a Földön - megölték őket hitükért. Ezért kérdezhetik Istentől, meddig nem állsz még bosszút, azért mert megöltek minket?
(Jel 6,10)

A fehér ruhát kapjuk. A Mennyből.
A fehér ruhához való jutás lépcsőfoka, az út:
1. Kérj először Istentől aranyat, kincset, drágaságot.
2. Azután, kérj fehér ruhát.
3. Ezután kérj szemet, hogy mindazt amid van, meglásd.

Mindenkinek lesz fehér ruhája. Látjuk a folyamatot, ahogy a ruhátlan szentek is, ruhát kapnak.
Fehér ruhában állnak a szentek a mennyei trónus előtt.
(Jel 7,9)

Látod, hogy tulajdonképpen ezzel a kategorizálással a vallási tanrendszerben jelenlévő laikus és klérikus fogalmakat helyettesítettem, ill. szüntettem meg, és tettem biblikussá Krisztus Testét. Igaz és szent felosztásra. Egyébiránt mindannyian testvérek vagyunk,.

Ahhoz, hogy egy Krisztus hívő igaz ember szentté legyen, vagyis elkülönült, egy következő lépcsőfok, amelyet maga az ember dönt el, Jézus javára. Annyira személyes döntés, hogy ebben a döntésében, maga Isten vezeti. Tehát, hogy kinél, hogyan valósul meg, egyedi és a jövő titka. Bizonyos, hogy sok áldást tartogat, mégha oly nehéznek is tűnik a kivonulás, különösen az elején.

---

Keresztények a világban tapasztalható hitelességi áramlatnak a súlyát érzik lelkükben. Keresztény vezetőink ehhez a változáshoz képest reagálásukban, lomhának, sőt bénultnak bizonyultak. Pedig éppen ez az ébredés, amiért imádkoztak! Igaz nem úgy jött el, ahogy várták, de tény, az embereknek nem kellenek többé a hazug szólamok. (Ez az ébredés fogalom itt nem egyenlő a keresztény megtéréssel. Világi ébredés: feleszmélés).

Mit jelentene az ébredés, a hitetlenek részéről, ha épp nem azt, hogy az emberek készségesen álljanak annak elébe, hogy megkülönböztessék jobb kezüket a baltól, a hamisságot a jótól? Tulajdonképpen ez történik a világban.  Nekünk keresztényeknek ennek örülnünk kellene. Habár nyilvánvaló ennek a hitelességi kritikának - ébredésnek - az első "áldozatai" épp a keresztény intézményesített egyházak lettek.

Radikális felszólítás lett ez számunkra hívőknek: Jézust add! Valóságosan és ahogy megéled!

Merész kihívás a világtól! De ösztönző lehet az igazak számára, hogy még igazabban éljenek! Szentektől, hogy még szentebbek.
Még bátrabban éljék meg hitüket, hirdessék Urukat! Összhangban azzal, ahogy megélik.

---

Hiszem, hogy a keresztény egyházakban tapasztalható tanácstalanság, csak rövid ideig tartó földrengés, ha az ítélet elvonul, igaz vezetőink megtisztulnak és helyreállnak, és újra képesek lesznek hitelesen vezetni. A próféták elhallgatnak.


Ruha, ami nem tiszta:


"Józsua ugyanis piszkos ruhába öltözve állt az angyal előtt.
Azután ezt mondta az angyal az előtte állóknak: Vegyétek le róla a piszkos ruhát!
Neki pedig ezt mondta: Nézd! Elvettem a bűnödet, és díszes ruhába öltöztetlek téged.
Majd így szólt: Tegyetek a fejére tiszta süveget!
Akkor tiszta süveget tettek a fejére, és tiszta ruhába öltöztették, miközben az ÚR angyala ott állt."
Zak3,3-5


"Mindnyájan olyanok lettünk, mint a tisztátalanok, minden igazságunk olyan, mint a szennyes ruha. Elhervadunk mindnyájan, mint a falevél, bűneink elsodornak bennünket, mint a szél."
Ézs 64,5


"Nagy örömöm telik az ÚRban, víg örömre indít Istenem, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett, az igazság palástját terítette rám, mint vőlegényre, ki fölteszi fejdíszét, mint menyasszonyra, ki fölrakja ékszereit." Ézs 61,10


"De vannak nálad néhányan Szárdiszban, akik nem szennyezték be a ruhájukat, és fehérben fognak járni velem együtt, mert méltók rá."
Jel 3,4


Ruhamosás
 
Ha már van fehér ruhád, de piszkos lett, van lehetőség mosásra.

"Beszennyezték magukat cselekedeteikkel, erkölcstelen tetteikkel." Zsolt 106,39

"Jöjjetek, szálljunk vitába! - mondja az ÚR. Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok, ha vörösek is, mint a bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú." Ézs 1,18
"Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó." Zsolt 51,9

Minden igazságunk.

Skarlát piros, vér piros, életünkhöz bűn tapad!

Jézus mondta: Én vagyok az út az igazság és az élet.

Jézus igazsága, tündöklő hófehér!

"És szemük láttára elváltozott: arca fénylett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a fény." Mt 17,2

Öltözzetek Krisztusba!
Ő az.
A te ruhád, Krisztus maga.

Van ruha.

Ádám és Éva állatruhát kapott Istentől. Utalás volt arra, hogy Isten el akarja takarni szégyenletes mezítelenségünket. Ebből azt lehet következtetni, hogy Ádám és Éva a paradicsomban még mennyei tiszta ruhát viselt. Megváltozott állapotukhoz Isten állatot vágott, vért ontott, hogy új ruhát adjon. Feltehetőleg báránybőr ruha.

Így van ez a mennyei ruhánkkal is. A mennyei bárány halt meg a mennyei ruhánkért.
Alatta is tiszták vagyunk, szeplőtelenül, sömörgözés nélküliek. (Ef 5,27)
Mivel ahogyan Jézus is tiszta.
Tisztává tett minket, az Ő áldozata! Öltözzetek új ruhába! Amelyet a mennyei bárány ad nekünk! (A töredelmes szívűeknek, 51. zsoltár)
- Csak hogy - viccesen - jobban megjegyezd: tényleg báránybőrbe bújtunk :)

Ugyanabból a magból születtünk, mint Jézus!
Ugyanaz a ruha, mint rajta!
Ugyanaz az ÚR. Magának váltott meg minket.
Mindenben hasonlatosak lettünk Hozzá.
Egyedül a megváltásban nem hasonlítunk Hozzá, mert Neki nem volt szüksége megváltásra.
Ő ugyanis mindig is Igaz volt. Mi ellenben nem.
Nekünk volt szükségünk bűneinkből való megváltásra. Ő mindig is fehér ruhát viselt.
Az Ő vére értünk adatott.

A vér adott.

"Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, 

és megmosták ruhájukat, 

és megfehérítették a Bárány vérében."

(Jel 7,14)

Van egy vér, Jézus vére, amely fehérít!


Hogy hogyan moshatunk benne?
Az Igazságban - Jézusban - való cselekvés által.

Manapság egyes tanítók - teológiájukban - felmentéseket adnak arra, hogy nem kell jó cselekedeteket végezni, mert Jézus vére elég a megváltáshoz. Ez igaz! De szeretnék valamire rámutatni.
Az útnak van folytatása, és az pedig az, hogy cselekedeteinkkel teszünk pecsétet hitünkre.
A hitünknek megfelelő cselekvés nélkül mik lennénk: élettelen bábuk?
Miért adta volna az Ő erejét, hatalmát, Szent Lelkét, ha utána nincs cselekvés?
Ezt Isten semmiképp nem akarja.
Mi haszna lenne létezésünknek a világon, ha nem cselekedhetnénk?

Miközben talán a kárhoztató lelkiismeret alól mentenének fel az újkori tanítások, hogy megvagy váltva, ne tegyél hozzá semmit, ugyanakkor beletaszít a cselekvőképtelenségbe, vagy rosszabb esetben egy összezavarodott meghatározhatatlan cselekvésbe? Bénultságba?

Hát nem tudjuk mi a jó? Vagy talán azért óvnak minket a cselekvéstől, mert a cselekvésnek adnánk valami misztikusságot? Talán olyan buták lennénk, hogy önmagunknak tulajdonítsunk valamit?

A cselekvés maga a gyakorlati élet. A megélt hit.
Nem hitpótlék, hanem hitbeteljesedés.
Hitünk egyszerű következménye, hogy egyszerűen jók vagyunk.
Minden erőnk Tőle van, Neki adunk hálát. Nála nélkül semmit sem cselekedhetünk.
Ez a legboldogítóbb dolog a világon, hogy Krisztusért, Krisztussal jók lehetünk.
A legjobbak.

Miért ne cselekednénk a jót, ha arra készít fel az Ige?! Talán rosszat kellene tennünk?
Miért ne lennénk boldogok cselekedeteinkben, hogy embertársaink javára élhetünk?!
Ennek olyan természetesnek kellene lennie - és szerintem az is, az igazaknál - mint ahogy lélegzetet veszünk.

Jó magatartásoddal, jó példáddal, és az Ige hirdetéseddel gyógyulására vagy a világnak! Jézus gyógyítani jött, és hogy életet adjon.
Az Ige jött a világba, ez az Ige van szívedben, ezzel szabadon szolgálhatsz, kárhoztatás nélkül.

Ahogy Jézus, mi is gyógyítók vagyunk, ki-ki a maga helyén, a maga feladatában.
Szabadulj fel a jó cselekvésére! És vedd el a jó cselekedeteid után járó mennyei örömet, és megnyugvást.
Érezd át, hogy megbecsül téged az Atya.
Ne legyél bénaságra ítélve, mert mások azt mondják elég a hit az üdvözüléshez. Ahhoz elég, de a kitelejesedett élethez nem! Kérj többet!

Az igaz ösvényen járni kell.

Miért félnél a jó cselekedetektől? Az Igaz úttól? A tökélesedésre vívő úttól?
Hiszen igaz cselekedteink, mint a legértékesebb ima, egészen elégő kedves áldozat az, az Úr oltárán, az ÚR előtt.
Ajánld Istennek, jó illatú áldozatként.
Ami tűzben elég, eltűnik, jó illatként felszáll a füstje a Mennybe,
- ha örvendeztél Őelőtte és hálát adtál -
menj, keress újabb alkalmat, mutass be újra illatáldozatot!

A múltadban már nincs mi újra elégethető lenne.
Mindig új, friss kell! A múlt jó cselekedetei már mit se használnának mai illatáldozatodhoz.

Cselekedetek tekintetében valójában részünkről oly kevés követeltetik,
kevéssel is lehet, nagy szeretet adni.
A többit az Úr maga végzi. Az Életet Ő tartja fenn.
Mindent Ő akar befejezni. :) Nemcsak akar, de Ő is fog.
Lásd meg az Ő része sokkal több, mint a tiéd valaha lehet!

"nem szorul emberi kéz szolgálatára, mintha hiányt szenvedne valamiből;

hiszen ő ad mindenkinek életet, leheletet és mindent."
Apcsel 17,25


---

"megnyugszanak fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik őket" Jel 14,13

"Ezt mondja a Seregek URa: Ha az én utamon jársz, és ha teljesíted, amit rád bíztam, akkor ítélkezhetsz házamban, és felügyelhetsz udvaraimra, sőt megengedem neked, hogy az itt állók között járj-kelj."
Zak3,7


3. És láss!

Miután mindez megvan, szükséges, hogy lásd is magad!
Lásd mennyei kincseid.
Lásd fehér ruhád.
Lásd, hogy ki vagy:

végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed és láss.

Láss!
Hogy megbecsüld magad.
Ahogy megbecsül téged az Atya.
Azért adott neked kincset.
Azért adott neked fehér ruhát.
És milyen drágán vásárolt meg téged?!
A te felbecsült értéked, Jézus Krisztus drága vére!

Az ember számára minden hasztalan erőlködés a Földön.

"Ahogyan világra jött anyja méhéből, mezítelenül,
úgy megy el ismét, ahogy jött; semmit sem kap fáradozásáért,
amit magával vihetne. Ez is fájdalmasan rossz dolog,
hogy ahogyan jött, ugyanúgy kell elmennie.
Mi haszna van céltalan fáradozásából?"
Préd 5,14-15

 Nekünk azonban már most, mennyei kincseket adott, amit soha el nem veszíthetünk,
az örök élettel:

"Én örök életet adok nekik,

és nem vesznek el soha,

mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből."
Jn 10,28

---

Lásd meg, van-e rajtad egyáltalán ruha?
Ha eddig ruhátlan voltál?
Ne légy az oltár alatt ruhátlanul. Mihamarabb ÉLD az evangéliumot.
Cselekedj!
Mutass be jó illatú áldozatot! Jártadban, jöttödben, ahol teheted.

Lásd meg, ha van ruhád, nem-e piszkos?
Mielőtt cselekednél, menj mosd meg!

Lásd meg van-e mennyei kincsed?
Ha igen, mi az? Mérd föl! Tudd meg!
Használj vele! Azért adta az ÚR!

Örvendezz!
A győzelem  kapujában vagy.
ÉLD a hitedet!

"Aki győz, 

azt öltöztetik fehér ruhába,

 annak a nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, 

hanem vallást teszek nevéről az én Atyám előtt és angyalai előtt."

Jel 3,5