Kincs akarok lenni az Úrban, másoknak.
(Más nem is, és itt a pont, de azért folytatom.)
Most ez jutott eszembe, most, hogy úgy érzem elvesztett identitásomat ma újra megtaláltam. Hogy ez hogyan történt? Nem is tudom. Talán azt még kifundálhatom, hogy mikor veszítettem el, Micimackó Malackával meg is beszélte. De hogy pont ma miért is találtam meg? Azt ki tudná megmondani? Sok csillag együttállása. Vagy megannyi eseménysor összeérése, azt kifejteni megint egy újabb élet lenne. Ne is ragozzuk.
Most kicsit felszabadultabb vagyok. Sikerélményekkel gazdagodva.
Lehet nem kellene borúlátónak lennem. Már 9 éve az vagyok. (vagy több?
) Ha lehetne borúlátásért tiltani ebben az országban, akkor bizonnyal az elmúlt 9 évben nem írhattam volna le egyetlen egy sort sem. Hála Istennek írhattam, le is írtam, amit akartam. Ám ami meg késik nem múlik. Ahogy eltelt a 9 év borúlátásomban, úgy telik majd el a következő 9 hallgatásommal?, és ki tudja, hol fogom azt tölteni? Van, amikor már nem kell beszélni, de cselekedni sem. Hanem némán arrébb állni. Ahogy egyszer valaki mondta: "a fű kinő utánad." Persze a néma odébbállásom nem is biztos, hogy annyira néma lesz. Az elmúlt pár évben is írtam, a fióknak, és a főiskolának, lesz mit majd felraknom ide a blogomra. Később is fogok írni, ha Isten is úgy akarja, mert én akarok, csak legyen újra erőm és időm.
Egyetértek ezekkel a sorokkal: "A 21. században nyitott, szolidáris, a világot megértő, ahhoz alkalmazkodó társadalomra van szükség. Ha egy kormányzat és társadalma nem ilyet épít, akkor az az ország el fog tűnni, gyorsabban, mint gondoljuk." A keresztyének nem tűntek el, mert belül Krisztushoz és önmagukhoz voltak szolidárisak. Akármennyire üldözték őket. Ezzel a belső önazonosságukkal és szolidaritásukkal vívták ki, hogy létezzenek a világban. Jézus Krisztus Országa a Mennyekben van, és azoknak szívében, akik hordozzák ŐT! Erről fogok továbbra is újra és újra írni itt a blogomon. Mert hiszem nekünk keresztyéneknek, bármit látunk magunk körül, bármit érezzünk ott belül, van remény. Erről a reményről kell számot adnunk, magunknak és másoknak, hogy felbuzduljunk egymás hite által.
(https://168ora.hu/itthon/a-kormany-dramai-gyorsasaggal-hulyiti-el-a-magyarokat-155226?fbclid=IwAR37lvw_6Ysw52cCEtp09fwdDa4J9Dhcz7HifMRpsldD8k27qSLYDvyGIyg)
Valóban nagyon fontos, hogy honnan nézzük ezt is:
"Nagyon fontosnak éreztem Sólyom László egykori köztársasági elnök világos megkülönböztetését, miszerint van a politikai kereszténység és a hitből fakadó kereszténység. Az előbbiről elég sokat hallunk a médiában, ez azt jelenti, hogy az európai hagyományokat keresztény értékként azonosítják. Azt mindenkinek magában kell eldönteni, hogy ez elfogadható-e, vagy sem. Bevallom, hogy én ennek egyáltalán nem örülök, mert ez a szemlélet megzavarja az embereket. De hogy tisztábban lássuk, mindenképp érdemes újra és újra tisztázni, mit tartunk keresztény értéknek: a család védelmét, az élet védelmét, a közjót, a békét. Tehát minden benne van, ami a normális emberi gondolkodásban is. És korántsem magától értetődő, hogy ezeket az értékeket azok a pártok képviselik, amelyek ezt a leginkább hangoztatják."
(https://magyarhang.org/belfold/2018/12/21/beer-miklos-nem-dughatjuk-homokba-a-fejunket/)
Nem mindig az az üldözött, aki a leginkább kiabálja, hogy üldözik. Sőt. - Ennyivel egészíteném ki Beer Miklós fenti szavait a magam számára.
"Ő (Lékai) nagyon megijedt Bulányitól, mert ha elismeri az általa szervezett bázisközösséget az egyház, akkor a kommunista állammal szemben nagyon rossz helyzetbe kerülünk. Az Állami Egyházügyi Hivatalnál nem tűrtek semmilyen rendszerellenes kilengést. Márpedig a fegyveres szolgálat megtagadása ennek számított. Ez egy csapdahelyzet volt, ezért inkább Bulányiról mondtak le: elítélte az egyház teológiai érvekkel azért, hogy az állam ne piszkálódjon. És hagyták bebörtönözni. Az pedig különösen szomorú, hogy a hivatalos vatikáni rehabilitáció után sem állt mellé a magyar egyház. Egyszerűen nem mertek szóba állni vele. Politikai nyomásra elárultuk Bulányi Györgyöt, később pedig kényes lett volna kimondani, hogy neki volt igaza."
később pedig
kényes lett volna kimondani, hogy neki volt igaza
kényes lett volna kimondani, hogy neki volt igaza
Pedig ki kell mondani. Kinek volt igaza. Ennyi hallgatás között elveszik az érték, és helyette marad a sok kacat. Ami még világi értelmében is undort keltő, hát még ha a mennyei részét keresnénk.
Ennek ellenére nem szabad elkeserednünk. Van kincs, amit Isten egészen a szívünkbe írt. A világ lehet sötétül, akiknek beszélniük kellene hallgatnak, vagy beszédüket vaslappal, kacattal, sittel fedték, vagy égették, ahogy érték, mégis van remény. A Biblia a kezünkben van. Érdemes vele együtt élnünk s akár halnunk meg. Kell ez a belső mély, bátor elhatározás. Enélkül semmi csodát nem látunk. S csodát ne ott kinn a világban keresd, hanem a szívedben és mások szívében, amikor szavad mennyei lángot gyújt.
Most pedig nézzük a mai mérföldkövet:
"Lehetetlen ugyanis, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, s megízlelték a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szentléleknek, akik megízlelték az Isten felséges beszédét és a jövendő világ erőit, de elestek: azok ismét megújuljanak és megtérjenek; hiszen újra megfeszítik önmaguknak az Isten Fiát, és meggyalázzák őt. Mert az a föld, amely beissza a gyakran ráhulló esőt, és hasznos növényt terem azoknak, akik számára művelik, áldást nyer az Istentől; amelyik pedig tüskebokrot és bogáncskórót terem, az megvetett, közel van az átokhoz; és a vége: megégetés. Felőletek azonban szeretteim, jobbat gondolunk, ami üdvöséggel jár, még ha így beszélünk is." Zsidókhoz írt levél 6,4-9
UI: ide, mert ide, ebbe a bejegyzésembe akartam írni. Szakdolgozatomat megvédtem. Kitűnő értékelést kaptam. A TDK versenyen indultam vele, harmadik helyzet lettem. Ezek a fejlemények igazán mind megleptek engem, és örömmel töltenek el. Ujjong szívem, hogy gondolataim nem falakba ütköztek, hanem kapukat nyitottak. Így legyen. Isten dicsőségére és sok ember megtérésére. Igazán kemény időszak van mögöttem.
