1.Móz 49,29 - 50,21

 

Jákób meghal. Hatalmas temetése lesz. Kánaán földjére viszik, ott temetik el, ahol Ábrahámot és Izsákot. Ez a temetés nekem egy klasszikus magyar vidéki temetést juttatott eszembe. Sőt még az is, hogy a nyugvóhelyet meg kell vásárolni.

Ezután a testvérek félni kezdtek, hogy József talán bosszút áll rajtuk ezért sietve kértek bocsánatot tőle, amiért a múltban gonoszul viselkedtek vele. Majd hozzá teszik: „Bocsásd meg hát azoknak a hitszegését, akik atyád Istenének a szolgái.” Magukat „atyád Istenének a szolgái”-nak nevezik, ami egyfajta megtérésre mutat.

„Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa.” Ez is egy kijelentés a jövőre nézve: sok nép életét megtartsa. A testvérek megtérésével el lett hárítva, annak akadálya, hogy a 12 törzs együtt vigye tovább az atyai áldást, és így Júda leszármazottjából születhet meg majd Jézus Krisztus.

1.Móz 45,16 - 46,34

 

Csodálatos, hogy Jézus miközben dicsőségesen nagy Urunk és királyunk, egy velünk, testvérünk. Józsefben is megtestesülhetett ez. Egyszerre az irgalom és az igazságosság. A Szolga Király című dal jutott eszembe. Jákób fiainak a fáraó a földjéből a legjavát adta. Összesen 66 fő ment fel Egyiptomba Izrael családja, de Jákób egész háza népe, amely Egyiptomba ment 70 lélek, Józseffel, feleségével és két gyermekével. Így a család egyesítés megtörtént, elveszés helyett megmenekülés. Már másodszor fordul elő, hogy az egyiptomiak tisztátalannak, utálatosnak tartják a hébereket, mert minden juhpásztort annak tartanak. De a fáraó örömmel fogadta őket. Milyen érdekesen több szereplős történet, a fáraó, aki tudja honnan emelte fel Józsefet, segítő közreműködő egy család gyógyításában, József isteni értelméért. Tehát Izrael mindig kilógott, és tisztátalannak tartott volt Egyiptomba, szinte elkerülhetetlen volt, hogy később rabszolgák legyenek.

1.Móz 43,1 - 45,15

 

A testvérek nagyon bebiztosították magukat, hogy visszamenjenek ahhoz az emberhez, segítséget kérni. Egyiptomba. Minden bebiztosításuk ellenére, mégis tőrbe lettek csalva. Józsefnek szembesíteni kellett őket bűneikkel. Kezében van, hogy segítsen családján, hogy az éhség idején életben maradjanak, mert, ahogy ő is mondja, Istennek volt akarata, hogy ez így történt, ahogy, vagyis, ő kormányzó lett Egyiptomban, mert így Izraelnek lesz maradéka. A csel, szerintem magasabb intelligenciájú, mint amit a testvérek először érthettek. De később biztos megértették:

„Hát nem tudjátok, hogy a magamfajta ember jósolni is szokott?” Egyiptomi tisztségére utal. De József itt utal serdülőkorára is, Testvéreinek szegezi ezt a kérdést. „Isten hozta napvilágra szolgáid bűnét.” – mondja Júda. Isten a titkok tudója, ő a kijelentő. A jövendőmondók, pogány papok olyat nem tudnak tenni, mint Isten, aki ad álmokat, beteljesíti és magyarázza azokat. Józsefben isteni bölcsesség lakott, ő rég tudta ezt szenvedései és győzelmei által. Testvérei még nem. Ahogy azt sem tudták József a testvérük áll előttük, akiben ez az isteni bölcsesség lakik. Nem pogány pap ő, hanem ősatyáik Istenének szolgája.

A testvérek hatalmas megigazításon esnek keresztül, de nemcsak a múlt bűnei miatt, hanem az Istennel kapcsolatos gondolataikban is, illetve az erkölcsi normákban is. Nem mintha már nem eléggé felkészültek volna, de a dolgoknak a mélyére is kellett hatolni. Leginkább pedig József szívének van szüksége gyógyulásra, aminek már kezdete a felbukkanó sírásai. Nem bírja türtőztetni magát. Szeretete olyan nagy testvére, Benjamin és apja iránt. Nagyobb, mint a benne lévő fájdalom. Erősebb a szeretet. Jézus főpapi imája jutott eszembe, amikor így imádkozik: „Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál” Jn 17,24. Józsefben is hasonló szeretet lehetett családja, testvérei iránt.

1.Móz 42,1-38

 

József egész Egyiptom kormányzója lett. Jákób meghallotta, hogy van gabona Egyiptomban ezért elküldi oda fiait. Amikor Józsefhez érnek, József azonnal felismeri őket, de ők nem. Ők a földre borulnak előtte, de ő keményen beszél velük. József ekkor visszaemlékezett az álmokra, amiket annak idején kapott, hogy meg fog előtte hajolni apja, anyja és testvérei. Milyen lehet Isten kijelentésének hordozója lenni, és megvalósulásának résztvevőjévé válni, miközben emberileg dúl benne a harag, a fájdalom, és közben Istennek kegyelmének az a megtapasztalása, hogy ő is a Mindenható kezében van? Az a kontraszt, hogy birtokosa Istennek ilyen jóindulatának, hogy Vele van az Úr, és az, hogy most szemei előtt láthatja Isten ígéreteinek beteljesedését, közben felszakítódik szívében megannyi fájdalom, amit testvérei okoztak. Nyilvánvaló, hogy ezek olyan fájdalmak, amiket csak Isten tud meggyógyítani szívében. És nyilvánvaló, hogy most ő bosszút állhatna, mert olyan helyzetbe került, hogy megtehetné. Vajon mire használja Isten kijelentését, Isten vezetését, Isten áldását? Egész életünk erről szól, vajon Isten kegyelme, amit bennünk és velünk elvégzett, hiábavaló lesz, esetleg rombolunk vele, vagy áldássá leszünk, túljutva minden minket ért sérelmen? József Benjamint kéri, mint bizonyítékot, hogy nem kémek. De Benjamint apja jogosan nem engedi el. A testvérekben elindul, a lelkiismeret hangja, hogy Józsefért kell most börtönben bűnhődniük, Isten igazságos ítélete miatt. József azonban értette beszédüket, mert azok nyelvét beszélte, azok pedig nem tudták, hogy József érti őket, mert tolmács volt közöttük. József pedig elfordult és sírt. Olyan fájdalmasan megható jelenet, hogy az olvasóember újra és újra sírni kezd, amikor olvassa ezt itt. Simeont börtönbe vetette, többi testvérét gabonával haza küldte, de pénzüket visszatetette.

Azok pedig haza mentek és elmondtak mindent apjuknak. Erről tudom meg, hogy becsületesek vagytok, ha legkisebb testvéreteket elhozzátok. Becsületesek. József azt kereste, mennyire változtak meg testvérei.

Egy igazi családi dráma. Az apa sírni kezd, hogy elveszíti fiait, mire Rúben felajánlja, az ő két fiát öljék meg, ha nem hozza vissza Benjamint. Micsoda hihetetlen együttérzés apjával! Talán már ott tartanak, hogy elmondják a teljes igazságot József testvérükkel kapcsolatban, de hogyan lehetne fokozni apjuk fájdalmát ilyen kritikus időszakban? Istennek olyan hihetetlen erős keze nehezedik rájuk, aminek Jákób valóban áldozata, a testvéreknek pedig a megigazítás ideje.

Hihetetlen, összetett lelki folyamatokban pillanthatunk bele, ráadásul több embernél egyszerre. A Biblia egyik legszívbemarkolóbb része ez, egy már nagy közösségnek mondható nagycsalád emberi drámai krízise. Ki gondolta volna, hogy egy serdülő gyermeknek - Istentől kapott - álma 20 év múlva ide vezethet? Mindennek van következménye. És ezt már ők is tudják, ezért megfontoltak, a hogyan továbbal. Nem akarnak újabbat véteni.

És mint egy ismétlődő rigmus hallatszik József szívének vágya, minden igaz hívőében: 

Testvéreimet keresem.

Vajon megtalálom-e őket?

1.Móz 40,1 - 41,57

 

Isten embereivel gyakran megesik ez: „galádul raboltak el engemet a héberek földjéről, és itt sem csináltam semmi rosszat, mégis tömlöcbe vetettek.” De Isten elkészíti a szabadítás útját, mégha nem várt módon is érkezik, mert Isten útjai kifürkészhetetlenek.

A pogány fáraó ellen vétettek az ő pogány magasrendű szolgái, akiket ezért őrizetbe tétetett. Egy napon mind a ketten álmot láttak. József észrevette másnap búskomorságukat és rákérdezett, hogy miért szomorúak. Azért mert álmot láttak, de nincs, aki megfejtse. József itt azt mondja, Isten az, aki meg tudja fejteni az álmokat. Ővé a titkok és a kijelentések. Isten a Látás Istene. Az álom magyarázása Isten kegyelmi ajándéka, ezzel rendelkezett József. Elmondták neki az álmukat és ő megfejtette, úgy ahogy az később be is teljesedett. József tehát használta Isten kegyelmi ajándékainak sokaságát, a méltatlan és igaztalan rabsága idején. De Józsefről elfeledkezett, a főpohárnok. Úgy tűnik, hiábavaló volt Isten kegyelmi ajándékait használnia. 

József még két évig rab marad. Milyen érdekes, hogy Isten ad álmokat, olyan embereknek is, akik nem az Ő Útján járnak. Isten az egész világot felhasználja tervének megvalósulásához. Főképp pedig a /pogány/ országok, birodalmak vezetőinek ad álmot. Megmutatja nekik a jövendőt. A fáraó is álmot látott. Nyugtalan lett. Egyiptom minden jövendőmondója és bölcse se tudta megfejteni. Amikor a főpohárnoknak eszébejutott, hogy az ő álmát ki fejtette meg, annak idején. Hiteles tanú volt arra, hogy az az ember ott a börtönben igaz módon fejti meg az álmokat. Ezért a fáraó hozatta Józsefet. József megfejti az álmot és mivel jó gazdálkodó volt, gyakorolta már ezt évekig, ezért rögtön megoldási javaslatai is lesznek. Mivel tetszett a fáraónak a beszéd, és lenne-e más, akiben ilyen isteni lélek van, házának gondviselőjévé tette Józsefet. A fáraó elnevezte Józsefet Cáfenat-Panéahnak, minden magas tisztséget megkapott az államvezetéshez, sőt hozzá adta feleségül a pap leányát, amivel József még bizonyos papi tisztséget is kapott. Tehát Isten ajándékait mindig jól használni, nem elvesztegetett idő. Ekkor József 30 éves volt. A kútba vetésétől 13 év telt el. Gyermekeinek névválasztásában Isten és a múltja közötti kapcsolatára világít rá. Ezzel is rendelkezett, hogy még évtizedekig emlékezzenek utódai, hogy milyen gyötrelmeken ment át, de elfeledtette vele Isten, és megszaporította őt nyomorúsága földjén. Isten azáltal szabadította meg Józsefet, és tette gazdaggá, ami által bajba került: az álmok által. Istennek emígyen van humora, revánsa és bölcsessége a dolgokban. Mindig Isten a győztes.

És az álommagyarázata ismét igaznak bizonyult, hét év múlva eljött az éhség.

1.Móz 39,1-23

 

József Potifár házába került, ahol mind feljebb és feljebb került a ranglétrán, míg végül Potifár minden vagyona feletti gondviselője lett. Az egyiptomi feleség azonban megkívánta őt, de József nagyon okosan elmondta, hogy bár Potifár minden vagyona felett gazdálkodik kivéve a felesége felett. Az asszony mégis meg akarta veszejteni Józsefet. Haragra gerjedt ellene, és bevádolta őt a férjénél, aki ezért börtönbe vetette. A börtönben azonban szintén feljebb és feljebb került, míg a börtönparancsnok rábízta, a foglyok munkavégzésének felügyelőjévé tette. Nyilván a börtönparancsnok látta az „önéletrajzát”, hogy ehhez ért, de nyilván kipróbálta és látta, hogy valóban hasznát veszi ennek a fogolynak. József olyan jól végezte a munkáját, a börtönparancsnoknak, (ahogy annak idején Potifárnak), hogy annak nem kellett törődnie semmivel, ami rá volt bízva. Ez már az áldás jegye. Nyilván megvolt az előzménye, kiképzése Józsefnek Jákóbtól, de ezt a rábízott értékeket József jól forgatta, nemcsak maga helyzete lett jobb általa, hanem áldássá lett gazdáinak is. A befektettet munka sosem vész kárba, bár időnként elrabolják tőlünk, vagy elpusztítják, de mivel hozzánk köthető, bárhová megyünk, velünk lesz az Úr és újra áldássá teszi körülöttünk a siralomvölgyét és a pusztát. Általunk, akiken Isten áldása nyugszik.

1.Móz 37,1-36

 

A neveknek jelentése van. Valamiért adják a neveket. Valamit jelölnek vele, tulajdonságot, történést. Amely történés isteni okból történik. Tehát a névadás egy isteni akarat elismerése.

Mint ahogy látjuk, az álom, mint isteni kijelentés elfogadása, ez az ősatyáknál természetes Istentől jövő üzenet. Sokszor nemcsak kijelentést, de kiválasztást is hordoz magán, ezért áldást is. Az ilyen álmokhoz – az áldáshoz - való viszony azt is megmutatja, hogy ki mennyire fogadja el Istent urának. Függetlenül attól, ki kapja az álmot, ha isteni, a kijelentés megtörténtéhez való viszony vízválasztó, nyilvánvalóvá teszi az emberek szívének Isten felé állapotát. József 17 évesen természetesen még nem volt annyira okos, hogy tudta volna, hogy testvérei már régen elfordultak Istentől, szívükben nemcsak őt a kedvenc gyermeket gyűlölték, hanem magát atyáik Istenét. Elfordultak az áldás lehetőségétől. József viszont atyjának reménysége volt, hogy az áldást, a küldetést, amit ő kapott, tovább viszi. Ezért foglalkozhatott jobban és többet Jákób Józseffel.

Mit keresel? Testvéreimet keresem. – mondja József a pusztában bolyongva

Micsoda sokatmondó, mély tartalmú, és távolra is mutató kijelentés. 

Még apja is megdorgálta az álmáért. Mit gondol magában ez a fiú, talán leboruljon előtte? Még ő sem értette meg, hogy a kijelentés nem a fiú nagyravágyásának kivetülése, hanem a távoli jövőre szól. Hiszen így mondta József: egyszer csak. Egyszer csak: ki tudja miért, ki tudja milyen előzményekkel, egyszer csak megtörtént ez. Nem ővé, akié az érdem, hanem ez egyszer csak meg fog történni. Nehéz ezt elhordozni az embereknek. Hogy Isten az, aki kiválaszt, Isten az, aki megáld, Isten az, aki felemel.

Rúben az, aki meg akarja menteni a gyermeket testvérei kezétől. Júda az, aki kitalálja, hogy adják el inkább rabszolgának. De nem sikerül nekik, mert a midjánaiták kihúzzák a kútból és eladják őt egy éppen arra járó izmaelita kereskedőkaravánnak, akik Egyiptomba viszik. Testvérek pedig levágtak egy kecskebakot, József köpenyét belemártották a vérbe és elvitték apjuknak. Ki tudja, hogy talán ez a kecskebak, nem azonos-e azzal a későbbi hagyománnyal, amit Azázelnek a pusztába küldenek a nagy engeszteléskor.

1.Móz 30,25 - 31,54

 

Jákób tehát Lábán hűbéressége alá tartozott, de viszonyuk jónak mondható. Mikor Jákób már nagy családdá terebélyesedett szeretett volna, családjára is dolgozni. Lábán megértve ezt, kéri, hogy ő maga Jákób mondja meg, hogy mi legyen a bére a munkájáért. Itt történik egy olyan juh és kecske választás, ami minden bizonnyal Jákób hosszú-hosszú évek megfigyelésének köszönhető tapasztalatából ered. Minden bizonnyal Jákób dolgozott hétköznapi közelségben az állatokkal és nem Lábán, ezért ő tudta mi módon szaporíthatja meg magának gazdagon a javadalmat, ha ezt már egyszer megtette urának.

Eljöhet az idő, hogy mennünk kell tovább, annak ellenére, hogy áldássá lettünk azoknak az embereknek, akikkel együtt éltünk, mert akikkel éltünk ők nem bírják feldolgozni, hogy mi áldás vagyunk magunknak is. Ilyen helyzetben Isten azt tanácsolja nekünk, hogy menjünk tovább. Jákóbnak, hogy térjen vissza hazájába. Az asszonyok részéről van egy teljesen logikus gazdasági megfontolás is, hogy Jákóbbal tartanak. Nincs misztikum benne. Ők már idegenek az apjuk házában. Titokban mentek el. „Ez egyszer balgán cselekedtél.” Micsoda dicséret ez. Csak egyszer. Lábánt figyelmeztette Isten, hogy se jót, se rosszat ne mondjon Jákóbnak, akinél a házi istenét kereste, de nem találta meg. Ekkor Jákób elmond egy csodálatos védőbeszédet, az elmúlt nyomorúságos 20 évéről, mire Lábán kibékül vele. A helyet pedig ahol szövetséget kötöttek elnevezték. Egy kőrakást tettek, fogadalmat tettek, és tanúul hívták az Isten. Ez egy nagyon csodálatos szép tanulnivaló megegyezés.

A feleségeknek úgy tűnik olyan értékűk volt, hogy ez a mi mai eszünkkel fel se fogható. Az ősatyák történetéből az tűnik ki, a férj dolgozik a családjára és a feleségére. Szó nincs „én meg te” megkülönböztetésről, mint a mai viszonyokban, ahol vagyonnyilatkozatot is tesznek. Sőt még a közös „miénk” fogalom is hiányzik. Itt úgy tűnik a férj dolgozik a felességéért, és később a feleségének. Még az „Ádám-Évai” fogalom is hiányzik, hogy a feleség segítőtársa a férjének. Vagy ahogy a régebbi fordítás hozta: asszonyállat. Vagyis egy hasznos szolgai állatja. Itt a feleségnek egy olyan hercegnői állapotját láthatjuk, ami magasan mindenek felé emeli az asszonyt. Felette van a gyerekeinek, felette a vagyonnak. Egyedül az Isten akarata van az asszonynak felette, amit a férj álomban, kijelentésben kap meg. De az asszonynak még ebben is szabad akarata van, hogy elmegy-e férjével a férje Istenét szolgálni. Hihetetlen jogokat, kiváltságokat, tekintélyt, tiszteletet láthatunk meg a történetek mögött. Amely alapvetően járt a nőnek, attól függetlenül, hol mikor kinek a gyermeke. Értéke van. Olyan értéke, hogy a férjnek időként le is kell tagadni, (ahogy Ábrahám és Izsák is megtette) hogy ez az asszony a felesége, hogy meg ne öljék miatta. Ahogy például később Dávid esetében Uzzijás járt.

Személyes történet. 20 éves korában az egyik barátnőm elment Tunéziába nyaralni. Egyszer bement egy üzletbe és ott az üzletvezetővel beszélgetni kezdtek angolul. Mire az üzletvezető egyszer azt mondta, hogy szeretné a fiának bemutatni, visszamenne-e még majd máskor, hogy találkozzanak. Természetesen a barátnőm azt mondta, hogy nem. Az üzletvezető erősen kezdte győzködni, és elmondta, hogy milyen élete lenne nála, mint feleségnek, arany élete. Természetesen az európai modern barátnőm nevetett és mondta, hogy nem. Ekkor megkérdezte a barátnőmet, hogy mennyi az ára. Természetesen nem mondott árat a barátnőm, meglepte a kérdés. Ekkor nagyon komolyan azt mondta az üzletvezető, ő ad érte 3.000 tevét az apjának. Mondja meg az apjának, és jöjjön vissza a válasszal. Nos ebből is látszik, hogy a mai napig a keleti tájakon így maradt ez a szokás. Tehát a Biblia elbeszélése nagyon is reális talajokon áll, a nő megbecsülésében. Felfoghatatlan számunkra, hogy milyen értékként tekintenek rá.

1.Móz 28,10 - 29,30

 

Tehát Jákób engedelmeskedett apjának és elment Paddan Arámba, hogy onnan feleséget vegyen magának. Ézsau ezt az engedelmességet látja, ezért elindul ő is a megigazulás útján, hogy az engedelmesség útjára lépjen.

Nem más ez, mint Isten háza és a menny kapuja. – amikor Jákób álmot lát ezt a megállapítást teszi. Ahogy annak idején az ókori emberek piramisokkal igyekeztek ezt a kaput elérni, Jákóbnak egyszer csak ott van egy létra formájában, annak tetején az ÚR állt, aki maga ad áldást Jákóbnak, hasonlót, mint Ábrahámnak.

Jákób részéről történik egy fogadalom, mint ami rárímel Jézusnak: ne aggódjatok mit egyetek, mibe öltözködjetek, mert az Úrnak gondja van erre, hanem keressétek először Isten országát. Jákób fordítva teszi, ha látja, hogy lesz neki, akkor az ÚR lesz az én Istenem. A kőből, amin aludt oszlopot állít, a helyet elnevezi Bételnek. Itt történik a tized másodszori megemlítése a Bibliában. Ábrahám Melkisédeknek ad tizedet. Jákób Istennek fog, ez a kő pedig, amit lehelyez: Isten temploma lesz. Jézus tehát az a kő. Ennek alapját Jákób helyezi el Bételben. Jákób aztán Háránba ér, ott a kútnál találkozik a későbbi feleségével. Részletes leírásban láthatjuk megismerkedésüket. Úgy tűnik ez a régi időkben fontos volt az embereknek, elmondani, hogyan találkozott össze a házaspár.

Az ősi hagyományok tisztességesek, ha még rokonom is vagy, nem akarom, hogy ingyen szolgálj nekem, mondd meg a béred – kérte Lábán Jákóbot. Jákób Ráhelt kéri feleségének 7 év szolgálataiért. Mire itt történik egy csere, és először a nagyobbikat kapja meg, és újabb 7 év után Ráhelt. Hogy tisztességes volt-e ez, az kérdés, de mivel Jákób elfogadta a feltételeket, úgy tűnik ez is elfogadott volt az ősi világban. Úgy tűnik voltak olyan törvényes csalások, amik mindkét fél számára eredményességük miatt elfogadottak voltak, mai világunkban ez elképzelhetetlen: erőszak, agresszió, bíróság után kiált rögtön minden jogtalanság, vagy jogtalanságnak tűnő dolog, hiszen nem kölcsönös, hanem egyoldalú kihasználás történik. Rokonok pedig előszeretettel semmizik ki egymást. Itt láthatunk a mai világunktól teljesen elütő gyakorlatot és moralitást.

1.Móz 27,1 - 28,9

 

Milyen fontos volt abban időben, az embereknek az áldás. Egészen másképpen gondolkoztak, az adott szóról. És egészen hittek benne, mert tartalma volt. A Bibliai beszámoló szerint pedig Isten kiválasztott embereinek a kéréseit meghallgatja Isten és teljesíti. Abban az időben – úgy tűnik ebből a részből – ez teljesen természetes volt. Az édesanya viselkedése, hogy Jákóbot tolta előtérbe, arra enged következtetni, hogy Ézsau hettita lányok miatt, már tévútra keveredett, az eredeti Isteni elhívástól. Hiszen, Isten egyrészt nem avatkozik be a történésekbe, másrészt meg is áldja Jákóbot majd. Legalábbis azt az isteni útat, amin járni törekszik majd, és amihez Isten maga is segítséget ad neki. A feleség nagy szerepe is kitűnik itt. Közreműködik a csalásban, nemcsak motivál, de kreatív is. Amikor Háránba küldi Jákóbot a halál elől, abban látszik, hogy Izsáknak elmondja, hogy azért, hogy onnan vegyen feleséget magának. Tehát itt hazudik férjének abban, hogy miért megy el a fia, - nem mondja el, hogy mert meg akarják ölni – másrészt elmondja, hogy miért támogatta a csalásba a fiút. Szerintem, Izsák, nem látott, de érzett: tapintott, szagolt. Mégha öreg is volt, egy vadast könnyű megkülönböztetni egy tapasztalt gasztronómusnak, ami egy ilyen nomád embernél valószínűsíthető. Véleményem, hogy felismerte, hogy Jákób van előtte. Az áldás úgy gondolom részéről is jóváhagyott volt. A felesége miután elmondta Jákób tervezett útját újra megáldja Izsák Jákóbot. Tehát a házaspár igen jól működött, kölcsönösen együttműködött ez nemcsak élethosszig tartó boldog szerelem volt. Ézsau jellemfejlődésében is egy pillantást kapunk, hogy felismeri ebben, hogy szülei rossznak tartották a házasságát, igyekszik ezt kijavítani. Nyilvánvaló, nemcsak a szülők miatt, akiken nyilvánvaló Isten kezét látta, hanem felismerve miért veszítette el az áldás lehetőségét, az anno engedelmessége hiánya miatt. Az Isteni útra Jákób ráléphet tehát, Ézsautól pedig ez elvétetett, mert nem ismerte fel „meglátogatásának” idejét, kiválasztottságának Isteni magasabbrendűségét. Ebből a történetből azt veszem le, hogy Ézsau itt elindul a megigazulás útján, ha már ő elveszítette az áldásos isteni kiküldetést ezt tudomásul veszi, de eltökélt, hogy amit lehet azt még helyretegye. Isten és maga között.

1.Móz 25,1 - 26,35

 

Izsák menekül az éhség elől, mint annak idején atyja, de ő nem úgy lesz áldott, hogy nem derül ki a turpissága, hanem mivel kiderül, ezért nem lesznek átkozottak befogadói, hanem, nyilvánvalóvá lesz, minden és ezért lesz áldott. Sőt 100 szoros termése lesz ezek után. A filiszteusok irigyek lesznek. A filiszteusok félni kezdenek tőle, nehogy föléjük kerekedjen. Izsák kutakat ás. Előássa Ábrahám kutjait is. Amiket a filiszteusok betömtek. Milyen fontos a víz. Milyen sokat kell ásni egy kútért. Mélyen. És ha nem sikerül éppen ott? Újrakezdeni. Ha újra tudja kezdeni, és újra tudta, milyen gazdag! Közben pedig szövetséget köt ellenségeivel, akik megkeresik őt, mert látják áldott. Vele van az Úr, félnek tőle. De Izsáknak ki kell ásnia a kutakat, amiket ellenségei betömtek. Hozzá kell férnie a vízhez.

Jézus az utolsó vacsora előtti igerészében, úgy van írva: Júdás, aki a 12 apostol közül való volt. Pedig szólhatott volna úgyis az Ige: Júdás, aki az ellenség közül való volt, és Jézus mégis kiválasztotta. Ezután pedig azt írja az ige, lesz egy ember, aki a fején korsót visz vízzel, azt kövessék, hogy megtalálják a szállást. A föld ahová megyünk, bár jövevények vagyunk, sátort húzunk, vizet keresünk, letelepszünk és segítségül hívjuk ott az ÚR nevét. Ez az elhivatottság. Közben néha, szövetséget kötünk az ellenséggel is, hogy küldetésünk bevégezzük.

Izsák 20 évig imádkozik feleségéért, hogy gyermeke legyen. Ikrek lesznek, mire Rebeka belekeseredik már a terhességébe is. Két nép fog születni belőle. Ézsau depressziós lesz, mert azt hiszi meg fog halni, ezért eladja elsőszülöttségi jogát, - minek az neki? - így gondolja. Jákób, aki elméletileg sátorlakó, szelíd ember csaló lesz, mert mindvégig többet akar. 

Jézus azt mondja, aki benne hisz annak belsejéből élő vizek folyamai ömlenek.

1.Móz 24,1-67

 

Ábrahám szolgáját elküldi, hogy fiának feleséget hozzon. De megkérte, hogy nem a kánaánitáktól, hanem rokonságából hozzon neki. A szolga elment Náhór városában és ott segítségül hívta az Urat, amikor megpihent. Ismét a víz jelenik meg a történetben, egy kút mellett találkoztak. Egy segítőkész leányt kért segítéségül, Rebeka jött, akire a segítségéért ékszereket adott neki. Ábrahám rokonai befogadták a szolgát, megmosták a lábát, ettek és elmondta miért jött. A rokonság úgy döntött, hogy az Úrtól jött ez a dolog és elviheti feleségként Rebekát. A szolga erre újabb drága ajándékokat adott. A lány is beleegyezett, hogy elmegy. Izsák a Délvidéken lakott, éppen megérkezett egy kúttól, amikor megérkezett a lány. A szolga beszámolt, Izsák pedig bevitte anyjának sátrába, feleségül vette Rebekát, és megvigasztalódott anyja halála után.

A szövetségkötés két ember között, a házasság. Ez egy érdekes leánykérés volt. tulajdonképpen nem jelenik meg a történetben Isten, hanem emberek elhatározásai és döntései. 

Szövetségkötésről szólt az előző rész. Szövetségkötés Ábrahám és Isten között. Isten folyamatosan szól, megerősít. Megakadályoz, vagy megerősít. Maga Isten. Itt ebben a Rebeka történetben engedte az emberi folyamatokat, aminek a folyománya egy házasság szövetségkötés lett, ami Ábrahám és Isten közötti szövetségkötés továbbvitele. Menjetek és szaporodjatok is, ilyen Istentől rendelt szövetségkötés továbbfolytatása a házasság. Isten és Ábrahám közötti szövetség továbbvitelét is, a házasság és az utódlás viszi tovább.

Jézus és a Menyasszony. Isten Fia és az Ő egyháza. Itt is az emberi szinten, ha úgy tetszik személyes döntések, megtérések vagy szövetségkötések viszik tovább Isten Fiának nagy szövetségkötését. 

1.Móz 21,1 - 22,19

 

Hágár megint menekülni kényszerült, itt úgy olvassuk, hogy Isten is beleegyezését adta ebbe. A pusztában az ÚR meghallotta a fiú hangját. Hágár ismét látott egy forrást. A fiú pedig felnövekedett és íjász lett. A víz ezen a területen nagyon fontos. A kútért harcolnak. Ábrahám itt jövevényként van. Szövetségeket köt. A föld azonban nem az övé, csak ígérete van rá Istentől. Ábrahámhoz szól Isten, hogy fogd a te egyetlenedet, akit szeretsz, Izsákot és áldozza föl egy hegyen. – Olyan érdekes, hogy az ember hajlamos nem értelmezni a szöveget. Isten mondta, hogy menjen el áldozza fel a fiát, ahogyan a Moloknak is megteszik más népek, hogy lecsillapítsák a haragvó Istent. Szamárral ment. Ahogy Jézus Jeruzsálembe vonult be. És harmadik napon látta meg a hegyet Ábrahám. A fiú megkérdezte, hogy de hol van az áldozatra való bárány. Hiszen ő nem tudta, amit már akkor Ábrahám tudott, hogy őt kell feláldoznia. Megtette volna Ábrahám? Isten majd gondoskodik az áldozatra való bárányról.

Ez az egész történet, akkor játszódik le, amikor a zsidó nép még nem létezik, nincs a páska ünnepe, nincs a bárány vérével való ajtófélfa meghintve. De már Ábrahám, az áldozatra való bárányról beszél. Ábrahámnak csak ez az egy fia maradt, a másikat elüldözte, és most kést emel rá, hogy megölje. Amikor szól az Úr angyal, ne tedd, látom, hogy Istenfélő vagy, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat. Itt Isten újra megáldja Ábrahámot, hogy magára esküszik, hogy megszaporítja utódait, és annyian lesznek, mint az ég csillagai, vagy a homokszemek. A te utódod birtokolni fogja ellenségei kapuját. És a te utódod által nyer áldást a föld valamennyi népe. Mert hallgattál szavamra.

A te utódod kifejezés, valamikorra a távoli jövőre mutat. A mi Urunkra, Jézus Krisztusra. Akárhogy is, de fontossá vált az is, hogy a föld valamennyi népe kapjon áldást.

1.Móz 18,1 - 19,38

 

Még mielőtt Izsák megszületne, mi történik abban az egy évben Ábrahámmal?

Megjelent előtte az ÚR, három férfi állt előtte. Eléjük futott, földre borult és kérlelte őket, hogy maradjanak. 

Vajon milyen lehettek megjelenésükben, hogy ilyen reakciót váltott ki, egy idős férfiból? Vendéglátást készített nekik.

Az egyik férfi azt mondta: Egy év múlva visszatérek hozzád, és Sárának fia lesz. – Sára ott hallgatódzott a háta mögött a sátor bejáratánál és nevetett.

Van-e valami lehetetlen az ÚR számára?

Ezt a kérdéses kijelentő mondatot a mai világunkban lépten-nyomon kiplakátoznám. Hogy mindenhol, mindenkit, mindig szembesítsen ezzel a kérdéssel.

Az ÚR így szólt: De bizony nevettél! – késő tagadni. – Van-e valami lehetetlen az ÚR számára? – Késő már: nevettél. Hitetlenség egy hívőben.

Szükséges volt-e megjelenni ennek a három mennybeli lénynek Ábrahámnak? A szövetség már megköttetett. Sára így is úgy is szült volna. A szembesítés miatt igen. Isten Ábrahámot választotta ki arra, hogy megparancsolja fiainak és háza népének is, hogy őrizzék meg az ÚR útját, cselekedjenek az igazságnak és jognak megfelelően, hogy az ÚR is beteljesítse, amit megígért Ábrahámnak.

Igazság és jog. Sodomában éppen nem ez volt. Sok jajkiáltás hatott fel az égig, a jogtalanság miatt. Az Úr lejött, hogy megnézze így van-e. Vajon az egész föld bírája nem tenne-e igaz ítéletet? Ábrahám közben jár az igazakért, hátha van abban a romlott városban 50 igaz? Hátha van 45? Hátha 40? Hátha 30? Hátha 20? Hátha 10? Ha csak 10 igazat talált volna ott az ÚR, nem pusztította volna el.

Lót hasonló lelkülettel fogadta a két angyalt, mint Ábrahám. De a sodomai férfiak már nem. Már éppen Lót is nagy bajba került, amikor a két angyal vaksággal verte meg a kint álló sodomi férfiakat. Lótnak mondták mentse meg mindazt, ami itt az ővé, vőit, lányait, feleségét, mert elpusztítják a várost. Lót így is cselekedett, de a vői nem akartak vele menni. Még Lót is tétovázott, amikor az angyalok vezették ki őket a városon kívülre. Cóarba menekült Lót. Sodoma és Gomorára napfelkeltekor kénköves tüzes eső esett. Így pusztította el az ÚR azokat a városokat, a környéket, a lakosságot és a növényzetet is. Lót felesége viszont hátratekintett és sóbálvánnyá lett.

Mikor reggel fölkelt Ábrahám, elnézett arra és látta, hogy már csak füst szállt a föld felett. De nem feledkezett meg Isten Ábrahámról, kivezette Lótot. Nem 10 igazat, mert annyi nem volt, csak 1-et. Végtére is Lót félt Coárban lakni, nem tudni miért, és felment leányaival a hegyre, egy barlangban laktak. Ott a lányai két éjszaka leitatták, az egyik éjjel a nagyobbik, aztán a kisebbik és vele hált. Móáb és Ammón fiainak az ősatyja származik tőle. Lót pedig mit sem tudott erről.

Később a móábita Ruth fog szerepelni Jézus Krisztus leszármazási vonalában. Annak ellenére, hogy a móábitákat Isten súlyosan megátkozta. Isten Ruth történetében is megmutatja, hogy minden embernek a szívét nézi, nem egész népekkel (azok bűneivel) együtt ítéli el az embereket. Személyre szólóan van Nála a kegyelem. És kollektíve van nála az áldás: Általa nyer áldást a föld minden népe. 18,18

1.Móz 17,1-27

 

Isten megjelent a 99 éves Ábrámnak, és a következő történik. Névváltoztatás Isten részéről. Abrámot Ábrahámnak nevezi el. Mert sok nép atyjává teszi. Örök szövetséget köt vele és utódaival.

- Istened leszek és utódaidnak is

- Neked adom a földet, ahol jövevény vagy és utódaidnak*

Aki ezt megteszi Isten. Nem emberi erőlködésből. 

Tartsd meg a szövetséget. „Metéljétek körül szeméremtestetek bőrét, ez lesz a veletek kötött szövetségem jele.” 

Ez a körülmetélés szövetsége. Erről később az újszövetségbe Krisztusban így szól: „Mivel tehát már elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, éljetek is őbenne.” Kol2,6 „Benne vagytok körülmetélve is, de nem kézzel végzett körülmetéléssel, hanem a Krisztus szerinti körülmetéléssel, a bűn testének levetése által.”Kol2,11

Abrámnak el kell nevezni feleségét is Sárának, mert megáldja őt is, és fiút fog szülni. Mire Ábrahám nevetni kezd: lehet-e a 90 éves feleségének gyereke? Isten kiigazítja, szövetségre lép Sárával is. Egy év múlva szülni fog. És itt már kimondja az új gyermek nevét: Izsákkal fog szövetségre lépni. 

Izmaelt a most 13 éves fiút is nagy néppé teszi 12 fejedelem fog származni belőle, de csak Izsákkal lép szövetségre. Ábrahám még azon a napon körülmetélt a házában minden férfit.

*17,8: „földet ahol jövevény vagy”, más fordítások szerint: Bujdosásod földje; zarándokságod földje; ahol most idegenként tartózkodsz. 

1.Móz 15,1 - 16,16

 

Tudd meg, mondta az ÚR Abrámnak: Jövevények lesznek az utódaid. – 1. Ezt érti, hogy a zsidó nép Egyiptom földjén, 2. de érti a mai napjainkra is. Jövevények voltak Egyiptom földjén – kifejezés oly sokszor fordul elő a Bibliában értve a zsidó népre, visszautalva, honnan jöttek ki, a szolgaság földjéről, de így is szól az Ige: „Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek.” Ef 2,19 Szól mindazokhoz, akik hittek Jézus váltságáldozatában. Mert ahogy az Efezusi levél taglalja a szövetségen kívüli volt minden nép Krisztusig. Azonban Krisztus által belekeresztelkedtünk Isten és Abrám szövetségébe is.

Isten itt ugyanis, szövetséget köt Abrámmal, amikor Abrám az utódja felől érdeklődik. Nem volt saját fia még. Itt hangzik el az a fontos mondat: Az lesz az örökösöd, aki tőled fog származni. – Ezt érti Izsákra, de Jézus Krisztusra is, akit nemzetségtáblázatában felsorolva látjuk. És értjük alatta mindazokat, akik hittek, és hit által lettek Ábrahám utódai. Jézus Krisztusban. Ezen a napon kötött az ÚR szövetséget Ábrámmal, a terület nagyságára is: Egyiptom folyójától az Eufráteszig. Ez a hatalmas terület, a Jelenések könyvében is Jézus új földi sátorának (szent Jeruzsálem) adataival is méretileg megegyezik. (21,10-)

És itt szó van még egy fiúról, Izmaelről, Hágártól. Ő Abrám leszármazottja. Száraj, Abrám felesége küldte be férjének szolgálóját, hogy szüljön helyette, mert ő meddő volt. De később Száraj megbánta ezt, és üldözte a terhes Hágárt. Hágárnak Isten angyala jelenik meg menekülésében. 

Aki így nevezte el az Urat: a látás Istene. – megjegyzem: Milyen érdekes, hogy későbbiekben Allah egyik ábrázolási formája a szem is.

Itt Izmaelre elhangzik egy jövendölés: Kezet emel mindenkire, de rá is mindenki, kárt tesz testvéreinek, ahol csak tanyázik.

Isten óvva tekint a terhes anyákra. Minden gyermek számít neki. Mégha rossz elgondolásból is jönnek az ember cselekedetei, megengedi, és mégha rossz származik is belőle, megengedi. Istent semmi emberi döntés, sem jó, sem rossz nem akadályozza abban, hogy az Ő akarata beteljesüljön.

Visszatérve a jövevény szóra, ez a kifejezés még mást is hordoz: „Tudd meg, hogy a te utódaid jövevények lesznek egy olyan országban, amely nem az övék: rabszolgákká teszik” – Ez pedig még a mai napig, Krisztusban minden Ábrahám leszármazottjára igaz, Isten gyermekeire, amíg ezen a Földön Krisztus, mint Király nem jön vissza uralkodni, rabszolgák vagyunk, jövevények. Tovább mutat, előre, vigasztalás nekünk is, hogy lesz Országunk, ami a miénk. Nem leszünk mindig rabszolgák, hanem szabadok, Krisztus felszabadítottjai, az Ő dicsőséges országában.

1.Móz 13,1 - 14,24

 

Amikor Abrám visszajött Egyiptomból, igen gazdag volt. Sok jószággal. Lót is vele jött, az unokaöccse. Akinek szintén sok jószága volt. Pásztoraik veszekedtek egymással, mert kevés volt a hely egymásnak. Ekkor beszélték meg, hogy elválnak egymástól. Lót a Jordán környékét választotta. Abrámtól keletre. Az ottani városok, mint például Sodoma, romlott lakossággal volt tele.

Abrám Mamré tölgyesében táborozott le, ami valószínűleg egy embert (királyt) is jelöl. Itt épített az Úrnak oltárt. Ez többször ki van hangsúlyozva, hogy Abrám, ahová csak letelepedett, segítségül hívta az Úr nevét, és oltárt épített Neki.

Itt értesülünk egy háborúról. És egy érdekes földrajzi beszámolásról. Hogy ahol most a Sós tenger van Sziddim völgye volt, ahol összegyülekeztek a királyok háborúra. Mivel Lót fogságba esett, és erről, amikor hírt kapott Abram, fogta 318 legényét, és üldözte Lót fogvatartóit, egészen Dánig. Amikor a Sodoma királya meg akarta köszönni Abrám visszautasította, csak a szükséges élelmet tartotta meg, és hogy Mamré és testvéreinek, akik ezek szerint vele tartottak fegyvereseikkel, kérte ki a részét.

Ez azért fontos, amint mondja is Abrám, hogy ne mondhassa senki, hogy Sodoma királya tette gazdaggá őt. Ugyanis előtte Melkísedek királyával találkozott, aki a Felségesnek a papja, Sálem királya, megáldja őt, bort és kenyeret vitt elé, ami a mi későbbi úrvacsorai képeinkben is jelen van. Abrám neki tizedet adott mindenből, ami a későbbi Lévitáknak, adott Úr szolgáinak járó adományt jelképezi. Abrám ezzel megerősíti mindazt, ami a későbbi Mózes törvényekben és majd az újszövetségi Jézus Krisztusi beteljesülésben végbemegy. Nem a gonosszá lett világ teszi gazdaggá Isten gyermekeit, hanem a Felséges és a Neki való szolgálat.

Abrámhoz ugyanis szól a Felséges, hogy mindaz a terület, ahová csak ellát, északra, délre, keletre, és nyugatra, neki adja és az utódainak, és annyi utóda lesz, mint a föld pora, amit nem tud megszámolni senki sem. Abrám a kenyérben, a borban és ebben a kijelentésben, gondolatban, szívében és cselekedeteiben is megerősíti itt, hogy a Felséges ígéreteinek beteljesülésében hisz és remél. Abrám a hit példaképe, és atyja mindazoknak, akik hisznek a Mindható ígéreteiben. Számuk már valószínű annyi, mint a föld pora, amit nem tud megszámolni senki sem.

1.Móz 12,1-9

 

Sosem késő. Ábrám 75 éves volt. Nóé 600 éves volt, amikor özönvíz lett a Földön. Egyszer kiszámoltam, hogy Noé még találkozhatott személyesen akár Ádámmal és Évával is. (Ábrahám már például nem láthatta Noét.) A radikális életcsökkentést én el tudom képzelni. Elméletem is van rá, hogy miért történt. Isten elkezdte forgatni a Földet. Az özönvíz azért történt meg, mert a Föld – eszméletlen gyorsan, ugyanis a Föld forgása nagyon gyorsnak számít most, a bolygók között - elkezdett forogni, addig lassan forgott, vagy egyáltalán nem is. A Föld forgása kihatással volt a tektonikára, hegyek születtek. Hatással volt a földi élőlények élettartamára is. Túl gyorsan élünk. Hatalmas energiákat emészt fel, a rajta lakóktól, egy forgó bolygó. 

Ismét Isten megszólít egy embert: Menj el földedről. E parancsnak való engedelmesség, következményeit élhetjük a mai napig, mindazok, akik Ábrahámhoz számítják magukat. Ábrahám hitből élt, és ezt számította be Isten neki – és utódainak – igazságul. Mi több ebből a hitből vagyunk. keresztények. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége. Jézus Ábrahámtól származik testileg.

Ábrám akár több ezer kilométert is megtehetett, hogy eljusson, új földjére. Ott oltárt épített az Úrnak, aki megjelent neki, és segítségül hívta az ÚR nevét. Igaz Táré, aki elindult, de Ábrám volt a megszólított, lehetséges, hogy az ÚR láthatóan jelent meg, Ábrámnak az elhíváskor és az egész családja engedelmeskedett.

1.Móz 11,1-9

 

A nyelv. A közös nyelv felbecsülhetetlen érték. Az emberi tehetségek olyan széles skálán mozognak és olyan mély értékűek, hogyha ezeket összeadjuk, szorozzuk egymással, nyelvi gátak nélkül, minden bizonnyal, hogy elképzelhetetlen gyógyászati, tudományos, kulturális magasságokban járnánk. Nem véletlen, hogy az emberiség hatalmas erőfeszítéseket tesz azért, hogy a közöttünk akadályként tornyosuló nyelvi különbségeket legyűrje, hogy egyedül a fő célnak rendelje alá. El nem engedve egyetlen kicsiny tehetséget, gondolatot sem. Nem véletlen az internet örök memóriája. A kialakított hatalmas adatbázisok, és azok feldolgozására tervezett és már kialakított különböző logaritmusok. Célja van: a fejlődés.

Hogy miért? Maga a szó hordozza magában a választ: feljebb és feljebb, ahol Isten lakik.

Tornyot akartak építeni Bábelben, és ez már majdnem sikerült is. Istennek magának kellett beavatkoznia ismét. Mint az özönvíz idején. Hogyan? Hát miért nem pusztítja el az emberiséget? Isten szövetségre lépett az emberrel, nem akarja elpusztítatni, sem akkor, Bábel idején, sem most. De az ember céljai szüntelen rossz. Isten ellen lázadó. A fejlődés maga állandó gyújtópontja a következő fokozatnak: az Isten káromlásnak. De szükséges fejlődnünk, és fejlődünk is, hiszen az emberben benne lévő kreativitás, tudomány, isteni bölcsesség erre predesztinálja. De a mérleg nyelvét mindig egyenesben kell tartania Istennek. Ha túl szalad a tudomány és az ember isteni méltóságnak gondolja magát földi testében, Isten ellenében, szükséges a beavatkozás, még mielőtt az emberiség önmagát irtaná ki, anélkül, hogy minden ember megismerhette volna Isten eleve elrendelt kegyelmét. Istennek ugyanis ez a célja: hogy minden ember üdvözüljön.

Az Istentelen embernek pedig az a célja, hogy növekedjen, gazdagodjon, erősödjön, vagyis fejlődjön, minden áron, akár fájdalmak, szenvedések, pusztítások által is.

1.Móz 6,1 - 9,17

 

Hogyan lehet, hogy az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz?

Pedig így van. Ez egy olyan tény, amit Ádám és Éva bukása után, minden Földön élőre igaz. Mindenki rossz útra tért a földön. 

Isten azt mondta akkor: Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem; az emberrel együtt az állatokat, a csúszómászókat és az égi madarakat is, mert megbántam, hogy alkottam őket.

Milyen kemény kijelentés ez, hogy az emberrel együtt, mindent, amit teremtett. Ráadásul ez a kemény kijelentés kétszer van megerősítve, ahogy általában Noé történeténél a fontosabb dolgok.

Elhatároztam, hogy minden élőnek véget vetek, mert erőszakossággal telt meg miattuk a föld. Ezért elpusztítom őket a földdel együtt. 

Ez annyira fontos kijelentés Isten részéről, hogy értenünk kell. Ha másodszor másképpen, de ugyanazt elmondja. Értetni akarja velünk az ítéletet. A súlyos helyzetet, helyzetünket, felelősségünket, tehetetlenségünket, kiszolgáltatottságunkat, semmisségünket, hogy amikor az Ő kegyelmének elrendeléséből, látjuk majd világunkat, mint Noé leszármazottai, a megmaradottak, akkor értékelni tudjuk azt, hogy Ő így döntött, így végzett, de mégis igazságos volt. És mivel élünk, mégis kegyelmes. Igazságos, mert Noé igaz ember volt, feddhetetlen. Istennel járt. Őt meghagyta. Sőt rendelkezett utódairól és még az élőlényekről is. Még mielőtt az Özönvíz elkezdődött volna szövetségre lépett Noéval. Miután kijött Noé újra szövetségre lépett vele, de úgy mint minden ezután születendő emberek megbízott követével. Ott rendelkezett az embertől várt rendről és az ígéretéről. Ebben a szövetségkötésben, aminek jele a szivárvány, már Isten rendelkezik a vérrel kapcsolatban. Majd az ígérete: többé nem átkozom meg a Földet és özönvízzel nem pusztítom el az ember miatt. Micsoda kegyelem, hiszen az ember, ahogy itt is írva van, bűnös marad és lesz továbbra is.

Mégis amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka. Mi mindannyian, akik élünk, Noé leszármazottai vagyunk és ennek a szövetségnek a tagjai.

Ezután az első teremtés történethez hasonlóan Isten újra hasonlóan, és ugyanúgy rendelkezik, újraindít:

Isten megáldotta Nóét és fiait, (Sémet, Hámot és Jáfetet) és ezt mondta nekik: Szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek be a földet! Féljen és rettegjen tőletek minden földi állat és minden égi madár, kezetekbe adom őket minden földi csúszómászóval és a tenger minden halával együtt. 

Az özönvízben: A víz százötven napig áradt a földön. A víz állandóan fogyott a tizedik hónapig. A tizedik hónap első napján láthatókká váltak a hegyek csúcsai. 

1. hollót

2. galambot 

3. ismét galambot - olajfalevél

4. ismét galambot - nem tért vissza

Amikor Noé kijött a bárkából, égőáldozatot mutatott be Istennek, ami kedves volt Isten előtt.