József Potifár házába került, ahol mind feljebb és feljebb került a ranglétrán, míg végül Potifár minden vagyona feletti gondviselője lett. Az egyiptomi feleség azonban megkívánta őt, de József nagyon okosan elmondta, hogy bár Potifár minden vagyona felett gazdálkodik kivéve a felesége felett. Az asszony mégis meg akarta veszejteni Józsefet. Haragra gerjedt ellene, és bevádolta őt a férjénél, aki ezért börtönbe vetette. A börtönben azonban szintén feljebb és feljebb került, míg a börtönparancsnok rábízta, a foglyok munkavégzésének felügyelőjévé tette. Nyilván a börtönparancsnok látta az „önéletrajzát”, hogy ehhez ért, de nyilván kipróbálta és látta, hogy valóban hasznát veszi ennek a fogolynak. József olyan jól végezte a munkáját, a börtönparancsnoknak, (ahogy annak idején Potifárnak), hogy annak nem kellett törődnie semmivel, ami rá volt bízva. Ez már az áldás jegye. Nyilván megvolt az előzménye, kiképzése Józsefnek Jákóbtól, de ezt a rábízott értékeket József jól forgatta, nemcsak maga helyzete lett jobb általa, hanem áldássá lett gazdáinak is. A befektettet munka sosem vész kárba, bár időnként elrabolják tőlünk, vagy elpusztítják, de mivel hozzánk köthető, bárhová megyünk, velünk lesz az Úr és újra áldássá teszi körülöttünk a siralomvölgyét és a pusztát. Általunk, akiken Isten áldása nyugszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése