"Mert minden ember, akit megsértettünk és megbántottunk, egy azok közül, akiket Jézus testvéreinek nevezett. Amit pedig ellene követtünk el, azt Isten ellen követtük el. Minden ember a Krisztus testvére."

2015. december 27., vasárnap

Nonszensz


Sosem láttam ilyet, hogy a fügefánk decemberben, karácsonykor rügyezzen. Most ilyet is láttam. Lefényképeztem nektek.
Közben eszembe jutott, az Ige:

Máté evangéliuma 24, 32-33:

"Vegyetek példát a fügefáról: amikor már zsenge az ága és a levelei kihajtottak, tudjátok, hogy közel van a nyár. Így ti is, amikor mindezeket meglátjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtóban."

"amikor mindezeket meglátjátok,
tudjátok meg,
hogy közel van, az ajtóban"

Természetesen le fog fagyni, hacsak nem, akkor a jövő hónapban, eljön a nyár:




Az alábbi linken, ahogy normálisan szokott lenni, májusba a rügyezés. Itt látható a teljesen normális, a normális időben a kis hajtások:
http://testveremnek.blogspot.hu/2013/05/no-lam.html

2015. december 24., csütörtök

Áldott Ünnepeket


Abban az időben így szólt Jézus:

"Áldalak téged Atyám, menny és föld ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.

Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű - és nyugalmat találtok lelketeknek. Mert az én igám édes és az én terhem könnyű."

(Máté evangéliuma 11,25-30)


Ezzel az Igével kívánok minden olvasómnak kellemes ünnepeket és boldog új évet.

Találkozzunk jövőre.

Minden napon, amíg el nem jön:
A Messiást várjuk
Jövel Uram Jézus
Maranatha


2015. december 20., vasárnap

Karácsony előtt


December 16. napján meglátogattam a szeretett kistestvéreket. Mióta elköltöztek Monorról, nem találkoztam velük. Kaptam ajándékba tőlük egy csodálatos könyvet.
Boldog Charles de Foucauld: Levelek és jegyzetek
Az alábbi linken ti is rendelhettek.
A katolikus szerzetesek közül, ő az egyetlen közeli hozzám. Eszmeisége minden tekintetben fedi az enyémet. Elhívásuk Názáret.
Talán engednem kell annak, a vágynak, és akaratnak, amiért őket Isten elém hozta. Bizonyos, hogy nem véletlen. Mindig melegséggel önti el szívemet, ha találkozhatom velük. Ők nekem testvérek.



http://www.nazaret.hu/hu/65-uj-koenyv-jelent-meg-2

Ahogy kistestvérekre emlékeztem és olvasni kezdtem a könyvet, eszembe jutott Basilea anya. Ő a protestáns elhívatott közösségépítő. Kánaán.

A linkjét itt találjátok.
http://marianoverek.hu/kezdolap

Csodálatos dolognak tartom, hogy Foucauld és Basilea anya az életem részét képezheti. Eldöntöttem, hogy ahogy Isten elém hozta egészen közel a szívembe sőt városomba, annak idején a kistestvéreket, így jövőre felkeresem Kutásón a Mária nővéreket is.

Meglátjuk. Biztos vagyok benne, hogy a már 7 éves ismeretségben, (és közben a közösség keresésemben) nem véletlen, hogy egymásra találtunk a kistestvérekkel. Istennek célja van ezzel. Türelmesen várok. Magamra, az időkre és Isten vezetésére.

Addig is, hálát adok minden jó téteményéért.


2015. december 15., kedd

Huszonkilencedik mérföldkő - 6 - 6 - 9 / 29.


A jövő:

Ismét föltekintettem, és láttam, hogy négy harci kocsi jön ki két hegy közül. Ezek a hegyek érchegyek voltak.

Az első kocsiba vörös lovak voltak fogva, a második kocsiba fekete lovak, a harmadik kocsiba fehér lovak, a negyedik kocsiba pedig erős, tarka lovak.

Megszólaltam, és ezt kérdeztem a velem beszélő angyaltól: Mire valók ezek, uram?

Az angyal így felelt nekem: Ezek most indulnak a négy égtáj felé, miután ott álltak az egész föld Ura előtt.

A fekete lovak észak földjére mennek; utánuk mennek a fehérek, a tarkák pedig dél földjére mennek.

Az erősek is előálltak, és indulni akartak, hogy bejárják a földet. Ezt mondta: Menjetek, járjátok be a földet! Be is járták a földet.

Majd odakiáltott hozzám, és így szólt: Lásd, amelyek észak földjére mentek, megnyugtatták lelkemet észak földjén.

Így szólt hozzám az ÚR igéje:

Vedd át a fogságban maradtak adományát Heldajtól, Tóbijjától és Jedajától, akik Babilóniából jöttek. Menj el még ma Jósijjának, Cefanjá fiának a házához, és vedd át az ezüstöt és az aranyat, csináltass koronát, és tedd Jósua főpapnak, Jócádák fiának a fejére.

Ezt mondd neki: Így szól a Seregek URa: Van egy férfi, akinek Sarjadék a neve, mert helyette sarjad, és felépíti az ÚR templomát.

Ő fogja felépíteni az ÚR templomát, és nagy méltóságra emelkedik, trónra lép, és uralkodik. Egy pap is lesz mellette a trónon, és békés egyetértés lesz kettőjük között.

A korona pedig legyen ott az ÚR templomában, hogy emlékeztessen Heldajra, Tóbijjára, Jedajára és Cefanjá fiának a jóságára.

Eljönnek a távol lakók is, és építik az ÚR templomát. Akkor megtudjátok, hogy a Seregek URa küldött engem hozzátok. Így lesz, ha engedelmesen hallgattok Isteneteknek, az ÚRnak a szavára.


Zakariás próféta 6,1-15

2015. december 14., hétfő

Ez egy fura nap


Amikor a boltba elmentem, hátraléptem és véletlenül neki dőltem egy embernek. Bocsánatot akartam kérni tőle, de nem volt ott senki. Hirtelen körbenéztem. De nem volt körülöttem senki. Pedig fizikailag éreztem a bal karom hozzáért.

Álmaimban Jézus mindig a bal oldalamnál volt.

Furcsán éreztem magam. Mintha egyetlen egy ember se lett volna a boltban. Mintha nem lett volna idő és tér. Csak ez az ember, aki tehát nem is volt ott.

Most meg olyan fura bejegyzésvázlat szerkesztődött a blogom kezelőfelületén.
Megosztom veletek:
Ez:


Hogy lehet megosztani valamit, ami nincs is?

Ezt a bejegyzést el se kezdtem, be se aktiváltam, hogy lehetett akkor megosztani kilencszer?


Lehet, hogy érdemes lenne ezek után, mégis közzétenni?

Nap kitörés volt? csak a gépem szórakozik?...  a számok, a számok.

Nem 100.000 ez, hanem sokkal több? Vagy sokkal kevesebb.

Csak Egy.


Boldog születésnapot!


100.000 kattintás / 5 év = Ezentúl hivatalosan is kinyilvánítom, december 14. napját a blogom születésnapjának.

Köszönöm fiamnak, ezt a gyönyörű tortát, amit készített.
Finom volt.

Legközelebb 1.000.000 -nál ünneplünk.

Huszonnyolcadik mérföldkő - 6 - 6 - 9 / 28.


Mikeás próféta 6,6-9

Mivel járuljak az ÚR elé? 
Hajlongjak-e a magasságos Isten előtt? 
Talán égőáldozattal járuljak elébe, 
esztendős borjakkal? 
Talán kedvét leli az ÚR a kosok ezreiben, 
vagy az olajpatakok tízezreiben? 
Talán elsőszülöttemet áldozzam bűnömért, 
drága gyermekemet vétkes életemért? 
Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, 
és hogy mit kíván tőled az ÚR! 
Csak azt, hogy élj törvény szerint, 
törekedj szeretetre, 
és légy alázatos Isteneddel szemben. 
Az ÚR hangosan kiált a városnak 
- és üdvös dolog félni az ő nevét -: 
Engedelmeskedjetek a vesszőnek, 
és annak, aki azt rendelte! 


2015. december 13., vasárnap

Huszonhetedik mérföldkő 6 - 6 - 9 / 27


Mindenkinek joga van jót írni.

A híreket olvasva csak ámulok. Szóra sem érdemesek.
Keresnék egy olyan csatornát, ami jót ad.
Pl.: A barátság napi megélése.
Nem képekben, nem szavakban. Nem egy honlap felületén. Hanem az élet valóságában.

Tehát jogom van, jót írni. Magamról. Másokról. Istenről, az Egész Teljes Életről.
Nem a facebookon, nem itt a googlon, hanem a szívemben.

Már az is fura, hogy ez a mai napjainkban megfogalmazódott. Bizony ez az agyag és vas keverékéből összeállt, anyag. Nem arany. Nem ékes. A mai korunkban alig akad, ami érték. Nincs értelmes szerető kapcsolat. Ha igen, és mégis, akkor azt meg kell keresni.
Ha valami arany, ebben a világban, a Szeretet fényessége. Jogom van, azt írnom: várom a Mindenhatót. Várom megjelenését, emberi érintésekben, üdvözlésekben, mosolyban, szóban.
 Nem is hiába várom.

Jézus születése megtörtént. Munkája is bevégeztetett. Az Atya jobbján ül dicsőségben.
Velünk van a világvégezetéig mindennap.
Küldi Szent Lelkét nekünk.

Agyag, vas, e semmire való világunk, de felette van arany. Van hely és van csatorna, ami által földi életünk értékes.

Kettősség e dolog, mely földi utunkban rajzolódik. Szükséges rossz, a fájdalom és a por. Szükséges jó a kegyelem, hogy Ő mindvégig velünk van. Nem egy foton látjuk meg, nem egy fényképpel prezentáljuk.

--- > Ez a mérföldkő is megvolt <---

Nem a pénz, a gazdagság a cél. Hanem a szerető élő kapcsolat. Amelyen minden nap dolgozni kell. A barátság.


Ámosz 6,6-9:

Kelyhekből isszák a bort, és finom olajjal kenik magukat, de József romlásával nem törődnek. Ezért majd ők mennek a foglyok élén fogságba, és vége lesz a terpeszkedők mulatozásának. Önmagára esküdött az én Uram, az ÚR. Így szól az ÚR, a Seregek Istene: Utálom Jákób kevélységét, gyűlölöm palotáit: prédára vetem a várost mindenestül. Ha tíz ember marad meg egy házban, azok is meghalnak.


Közeledve a százezredik rákattintásomra


Nem gondoltam, hogy még idén elérjük.
Az oroszok voltak. A héten megelőzve, minden más nációt.
Oroszország - Magyarország : 286 - 203

Egyébként, 2010 óta több, mint 120 országból jött látogató az oldalamra.
A legérdekesebb Szaúd-Arábia, Kína és Nigéria volt.

Mit is mondhatnék?

Párszor akartam véglegesen törölni a blogomat.
Egy-kétszer arra gondoltam csak úgy befejezem. Titkosítom, néhány embernek elérhetővé teszem.
Végül mindig minden törlési őrültségemtől megakadályoztak rokonaim és a barátaim.

Néha cikinek éreztem.
Arra gondoltam bizonyos embereket biztosan kínosan érint. Nem kellett volna.
Aztán arra gondoltam ez a lélekfejlődésem, mégis kellett, hogy lássák ilyen is van.

Fejlődés? Hm.

Gyümölcsöket látok. Csodálatosakat fiam életében. Rá vagyok a legbüszkébb. Kitűnő tanuló, a legjobb iskolákból válogathat, hogy továbbtanuljon.

Az én életemben 8.000 levezetett kilométert ebben az évben. Kezdő jogosítvánnyal már dolgoztam is, munkavégzésemhez.

Élek.
Talán ez a legnagyobb.

Most itthon vagyok újra munkanélkül, de ebben az évben, szakmailag mindent elérhettem, amit akartam. Ha kértem az Úrat megadta.
Csak hát, ugye az a kérdés bennem, hogy én mit akarok.
Érdekes állásinterjúim voltak.
Éreztem, hogy kellenék, megbecsülnek, de éreztem a hiányosságaimat is. Hol, mit van még fejlődnöm.

Döntéseket kellett meghoznom.

Aztán egyszer valaki egy állásinterjún azt kérdezte: mikor írom már meg a könyvemet?
Zavarba is jöttem és dühös lettem.
Állásért jöttem, nem azért, hogy az én írói képességeimről beszélgessünk.

Ebben az évben megkeresett egy könyvkiadó is. Türelmesen, és kitartóan érdeklődött, írnék-e nekik?

Ez a hagyományos, bogis kivárás és menekülési reflexek. Oké, nevet változtatok. Eltűnök a világ szeme elől. Senki se fogja tudni írok, létezek és stb. Kapok egy jó nyugis, eldugott állást egy irodában, és ... majd egyszer, kiadok egy könyvet, álnéven.

Vagy talán csak egyszerűen megvárom az Úr útjait. Ráérek.

Minden lassan megér.
Az álmok: jelzések. Az Úr velünk.

Nem a cél a lényeg, hanem a feladat. Elvégezni feladatunkat, amit az Úr ránk bízott.
Őrizni a szőlőjét. Gondozni a kertjét.

Szóval élek. Nagy dolog ez.

És mivel közeledünk a 100.000-dikhez. (no, jól írtam-e?) Ezért készítünk fiammal egy banántortát.
Mivel, hogy ő bírja a világ legjobb piskóta tésztáját.

Készítünk majd fotót is, feltesszük. Ünnepeljetek velünk, és egyetek ti is a közös örömünkre.

Megérdemeljük.

Köszönöm, hogy velem voltatok.
Isten áldjon meg titeket.


2015. december 2., szerda

Az örök eső


Mihály Sándor: Az örök eső

Kietlen tájakat végigjárva már nem vágytam sehova.
Hol elpárolog minden érzés, nincs remény se csoda;
Aztán egy váratlan Szellő egy esőfelhőt hozott;
De a gonosz sötétsége mégis fogott.
Nem volt más előttem, léptem tovább.
Talán majd egyszer eshet árnyék még rám.
Ahogy Rá gondoltam, ki sem mondtam még.
Könny is csordult arcomon.
Az égből küldött eső végét nem látom.
Minden port lemosott, ami volt ruhámon.
Azóta néhányszor erős szél is támad,
De az eső fölöttem már el nem állhat.

Az első valódi esős napot már nem feledem.
Az első esőcsepptől, mit hagytam, változott életem.
Már nincsen esőkabátom, sem esernyőm;
Hagyom, hogy vigyen az Éltetőm.
Héj, te kabátos ember, figyelj most rám,
Nem tudhattad eddig, ki vigyázna rád.
Vesd le minden álruhád és állj az ég alá:
Térj meg te is Őhozzá!

Az égből küldött eső végét nem látom.
Minden port lemosott, ami volt ruhámon.
Azóta néhányszor erős szél is támad,
De az eső fölöttem már el nem állhat.
Az égből küldött eső végét nem látom.
Minden port lemosott, ami volt ruhámon.
Azóta néhányszor erős szél is támad,
De az eső fölöttem már el nem állhat.

A dal meghallgatható itt:
https://drive.google.com/file/d/0B6RSz-P0XAXueVUtREdfRldZSlU/view?usp=sharing


Hóseás próféta 6,1-3


Nyomorúságukban csakhamar hozzám sietnek:

     'Jöjjetek, térjünk vissza az Úrhoz
       Mert ő sebzett meg,
          de ő gyógyít is meg minket,
     megvert, de gondjába is vesz minket.
       Két nap múlva ismét életre kelt
         minket;
      harmadnapon feltámaszt,
         és élünk majd színe előtt.
      Ismerjük meg, törekedjünk megismerni
         az Urat!
     Biztosan eljön az Úr, mint a hajnal,
     eljön hozzánk, mint az őszi eső,
     és mint a tavaszi eső a földre.'


Huszonhatodik mérföldkő - 6 - 6 - 9 / 26


Hóseás próféta 6. fejezet 6. verse és 9. verse


Isten mondja:

Mert szeretetet kívánok, és nem áldozatot, 

Isten ismeretét, és nem égőáldozatokat.


A papok testülete olyan, mint az emberekre leselkedő rablóbanda: 

gyilkolnak a sikemi úton, galádságokat követnek el.


Dániel próféta 2,20-23


 "Áldott legyen az Úr neve
     örökkön-örökké,
 mert övé a bölcsesség és a hatalom!
     Ő változtatja meg az időket
       és a korokat,
 ő dönt meg és alkot országokat,
 ő ad bölcsességet a bölcseknek,
 és tudást a tudomány értelmeseinek.
     Ő nyilatkoztatja ki a mélységes
       és elrejtett titkokat,
 tudja azt, ami a sötétben történik,
 s a világosság nála van.
     Neked adok hálát, atyáink Istene,
 és téged dicsérlek én,
 mert bölcsességet és erőt adtál nekem,
 és megmutattad most nekem,
       amit kértünk tőled,
 s a király ügyét
       kinyilatkoztattad nekünk."

75. zsoltár (74)


 Dicsérünk téged, Isten, dicsérünk,
szólítjuk nevedet: csodáidat hirdetjük.

 Ha eljön az ideje,
igazságos ítéletet mondok.
 Olvadjon bár el a föld
    és minden lakója,
én megszilárdítom oszlopait.

Azt mondom a kérkedőknek:
    "Ne kérkedjetek!"
s a vétkezőknek: "Ne pöffeszkedjetek!
Ne pöffeszkedjetek, ne beszéljetek
    Isten ellen gonoszat!"

 Mert nem jön szabadulás sem
    napkeletről, sem napnyugatról,
sem a puszta hegyek felől.
 Mert Isten a bíró:
az egyiket megalázza,
    a másikat fölmagasztalja.

 Mert serleg van az Úr kezében,
teletöltve színtiszta borral.
Tölt belőle mindenfelé;
Még a seprőjét is inni fogják,
issza majd minden bűnös a földön.

 Én pedig hirdetem ezt mindenkor,
énekelek Jákob Istenének.
 A pöffeszkedő bűnösöket összetöröm,
s az igazakat fölmagasztalom.


2015. december 1., kedd

Példázat vagy történet?


Nem régiben kaptam egy kérdést, emailen. A kérdés arról szólt, hogy 'a gazdag ember és a szegény Lázár' -ról szóló Jézus beszéde, példázat, avagy történet? Magyarul: megtörténhetett-e, avagy sem?
Köszönöm a kérdést.

A történet Lukács evangéliumában található, a 16. fejezetben, a 19. verstől a 31. versig.

"Volt egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött, és nap mint nap fényes lakomát rendezett. Volt egy Lázár nevű koldus is, aki ott feküdt a gazdag előtt, fekélyekkel tele, és azt kívánta, hogy bárcsak jóllakhatna a gazdag asztaláról lehulló morzsákkal; de csak a kutyák jöttek hozzá, és nyaldosták a sebeit. Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és felvitték az angyalok Ábrahám kebelére. Meghalt a gazdag is, és eltemették. Amint ez a pokolban kínok között gyötrődve felemelte a tekintetét, látta távolról Ábrahámot és kebelén Lázárt. Ekkor felkiáltott: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét mártsa vízbe, és hűsítse meg a nyelvemet, mert igen gyötrődöm e lángban. De Ábrahám így válaszolt: Fiam, jusson eszedbe, hogy te megkaptad javaidat életedben, éppen úgy, mint Lázár a rosszat. Ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz. Ezen felül még közöttünk és közöttetek nagy szakadék is tátong, hogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, se onnan ide át ne jöhessen senki. Ő pedig így szólt: Akkor arra kérlek, atyám, hogy küldd el őt apám házához; mert van öt testvérem, beszéljen a lelkükre, nehogy ők is ide kerüljenek, a gyötrelem helyére. Ábrahám így válaszolt: Van Mózesük, és vannak prófétáik, hallgassanak azokra! De az erre ezt mondta: Nem úgy, atyám, Ábrahám, hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, akkor megtérnek. Ábrahám ezt felelte: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül."


A halott gazdag ember így szól, Ábrahámhoz, Könyörülj rajtam!

Jézus, az előzőekben, a törvényről magyaráz. A Tóra megtartásának követelményéről. Elmarasztalja a törvény tanítókat. A pénzszerelméről, a bűnök bocsánatáról, a vagyon helyes használatáról, az elveszett bárányról, a tékozló fiúról és a megtalált bárányról ill. a megtért fiúról beszél.

Csupa hétköznapi történeten keresztül mutatja be a törvény szabályainak betartásának fontosságát.

Mózes törvényeit áthatja az Isten tisztelete, és az emberek iránti tisztelet, segítőkészség, és az együttélés alapnormái. Aki eszerint, akart élni, helyesen élte az életét, emberek és Isten előtt.

A képmutatók azok voltak, akik eljátszották, hogy ezen normák szerint élik az életüket, de valójában a színfalak mögött, nem így gondolták és nem így tették.

Jézus ezért itt felhívja a figyelmet, hogy "Isten ismeri a szíveteket" (Lk16,15)

Ábrahámmal beszélt az ÚR.

A Teremtés Könyvében, (Mózes első könyve) 18. fejezetében Isten követe és maga az ÚR, Ábrahám vendége.

Ábrahám itt ebben az ószövetségi történetben, könyörögni kezd, a nyilvánvaló gonosz emberekért, illetve azért a  helyért, ahol laknak, hogy ne puszítsa el az ÚR.
Nagyon szépen, hosszan és plasztikusan van leírva, az a történet, ami bizonyosan így is történt.
Bent a városban, Sodomában, szintén plasztikus életszerű leírást kapunk arról, hogy Lót pedig a vejeivel együtt furcsának találja az idegenek kérését, hogy távozzanak a városból, mert az el lesz pusztítva. Az angyalok kézen fogva, viszik ki Lótot és családját a városból. Szinte vonszolják, hogy hagyja le a bűnös várost.

A bűn.

Ebből a történetből számomra az jött le, hogy az emberek egyrészt vakok a bűnre.
Másrészt, mindig felmentést keresnek a bűnösöknek, a bűnösök maguknak.
Harmadrészt, Isten a bűntetést, a maga kezébe veszi.
Negyedrészt, Isten meghallgatja az igazakat, beszél velük, tárgyal velük, engedd a kérésüknek.

A Pokolban a gazdag ember, Ábrahámhoz szólt.
Tudta a Törvényből, hogy Ábrahám igaz, és meghallgatja őt az Úr, sőt, nyilvánvalóan már felruházta uralkodói jogokkal. Parancsolhat.

Az élet.

A földi életünkben, a bűn jelenvalósága nem is kérdés egyikünk előtt sem. Háborúk, éhség, rabszolgaság, kínzás, gyilkosság, kihasználás, bérek meg nem fizetése, bűn bűn bűn.
Magyarul a gazdag ember azon kérése, hogy
Akkor arra kérlek, atyám, hogy küldd el őt apám házához; mert van öt testvérem, beszéljen a lelkükre.
Nem jogos kérés.
Hiszen, ahogy Ábrahám válaszol: az emberek előtt, nyilvánvaló a rossz és a jó.
Tudják az életben, hogy mi a helyes, és mi a helytelen.
A zsidóknak van erre, törvényük, sőt kaptak prófétákat.
A pogányoknak van lelkiismeretük.
Jézus óta pedig az egész világra eljutott a kegyelem tana, és a szeretet törvénye.

Vajon megtörténhetett-e ez a jelenet valaha a Földön?:

de csak a kutyák jöttek hozzá, és nyaldosták a sebeit

Igen.
Tudjuk, hogy igen.

Sokan láttunk, hajléktalan, nincstelen embereket. Néhányan láttak, fekélyeket is. Én is.
Tudjuk mit jelent, gondoskodni egy beteg lábról.
Egy beteg, büdös, gennyező, fekélyes lábról.
Tudjuk, hogy ha nincs kezelve, a beteg ember: meghal.

A szegény ember, tehát, gondozás és étel hiján meghal.

Kész tény.
Nem tudom, hány ember van tudatában annak, itt az interneten olvasva engem, hogy most ebben a pillanatban, a világon, hány ember hal meg, pont emiatt?

Tudjuk-e azt, hogy ezeknek az embereknek, ebben a pillanatban nem kellene meghalniuk ilyen méltatlan körmények között, ha a mellettük élők, gondoskodnának róluk?

Vajon igazságtalan az Isten, ha azokat megjutalmazza, akik gondoskodnak embertársaikról, azokat pedig, akik megtehetnék, de nem teszik, a Pokolra taszítja?

Közöttetek volt-e már olyan, aki éhezett?
Aki nem kapott orvosi ellátást, és szenvedett?
Volt olyan eset az életetekben, hogy csak kóbor és beteg kutyák jöttek vigasztalni?

Lehet, hogy veletek, nem. De rajtatok kívül sok százezeren. Ma is.

Ami a mi részünk, hogy az élet szabályait betartsuk, arra Jézus felhívja a figyelmet, amit tudsz, amit megtehetsz, a Jóért, azt tedd meg, gondolkozás nélkül.

Hiszen a földi lét során, számtalan alkalom lett volna a jót meglátni, megszeretni, kívánni és követni.
A Jóban benne van Krisztus, hiszen az életforrása és fenntartója Ő. A jó szeretete, az emberek segítése, a békés élet tehát mind Istenből ered, de önmagában még nem belépőjegy a mennyei életre. De szükséges feltétele.

Jézus Krisztus ezért küldte ki a tanítványait, hogy rávilágítsanak bizonyos kérdésekre, amik mellett egyébként elmennének, az emberek, pedig az ember földi élete ezért is adatott, hogy a sötétségben, hitre találjunk, hitet őrizzünk és hitet tegyünk, mindvégig megállva a Jézus Krisztusban való hitben. Ez az a győzelem, amely feljogosít az örökéletre. Minden embert.


Válaszom a kérdésre:
Szerintem 'a gazdag ember és a szegény Lázár' -ról szóló Jézus beszéde, a VALÓSÁGBAN IS MEGTÖRTÉNT. Mind a két része, a Földön is és a Halottak hazájában is. Nem példázat.


Köszönöm, hogy elolvastattok.