Közeledve a százezredik rákattintásomra

Nem gondoltam, hogy még idén elérjük.
Az oroszok voltak. A héten megelőzve, minden más nációt.
Oroszország - Magyarország : 286 - 203

Egyébként, 2010 óta több, mint 120 országból jött látogató az oldalamra.
A legérdekesebb Szaúd-Arábia, Kína és Nigéria volt.

Mit is mondhatnék?

Párszor akartam véglegesen törölni a blogomat.
Egy-kétszer arra gondoltam csak úgy befejezem. Titkosítom, néhány embernek elérhetővé teszem.
Végül mindig minden törlési őrültségemtől megakadályoztak rokonaim és a barátaim.

Néha cikinek éreztem.
Arra gondoltam bizonyos embereket biztosan kínosan érint. Nem kellett volna.
Aztán arra gondoltam ez a lélekfejlődésem, mégis kellett, hogy lássák ilyen is van.

Fejlődés? Hm.

Gyümölcsöket látok. Csodálatosakat fiam életében. Rá vagyok a legbüszkébb. Kitűnő tanuló, a legjobb iskolákból válogathat, hogy továbbtanuljon.

Az én életemben 8.000 levezetett kilométert ebben az évben. Kezdő jogosítvánnyal már dolgoztam is, munkavégzésemhez.

Élek.
Talán ez a legnagyobb.

Most itthon vagyok újra munkanélkül, de ebben az évben, szakmailag mindent elérhettem, amit akartam. Ha kértem az Úrat megadta.
Csak hát, ugye az a kérdés bennem, hogy én mit akarok.
Érdekes állásinterjúim voltak.
Éreztem, hogy kellenék, megbecsülnek, de éreztem a hiányosságaimat is. Hol, mit van még fejlődnöm.

Döntéseket kellett meghoznom.

Aztán egyszer valaki egy állásinterjún azt kérdezte: mikor írom már meg a könyvemet?
Zavarba is jöttem és dühös lettem.
Állásért jöttem, nem azért, hogy az én írói képességeimről beszélgessünk.

Ebben az évben megkeresett egy könyvkiadó is. Türelmesen, és kitartóan érdeklődött, írnék-e nekik?

Ez a hagyományos, bogis kivárás és menekülési reflexek. Oké, nevet változtatok. Eltűnök a világ szeme elől. Senki se fogja tudni írok, létezek és stb. Kapok egy jó nyugis, eldugott állást egy irodában, és ... majd egyszer, kiadok egy könyvet, álnéven.

Vagy talán csak egyszerűen megvárom az Úr útjait. Ráérek.

Minden lassan megér.
Az álmok: jelzések. Az Úr velünk.

Nem a cél a lényeg, hanem a feladat. Elvégezni feladatunkat, amit az Úr ránk bízott.
Őrizni a szőlőjét. Gondozni a kertjét.

Szóval élek. Nagy dolog ez.

És mivel közeledünk a 100.000-dikhez. (no, jól írtam-e?) Ezért készítünk fiammal egy banántortát.
Mivel, hogy ő bírja a világ legjobb piskóta tésztáját.

Készítünk majd fotót is, feltesszük. Ünnepeljetek velünk, és egyetek ti is a közös örömünkre.

Megérdemeljük.

Köszönöm, hogy velem voltatok.
Isten áldjon meg titeket.