/2Mózes 28/
Isten azt parancsolta Mózesnek: "Csinálj szent ruhákat testvérednek, Áronnak, dicsőségül és ékességül" /2/. Áron ruháinak tehát a harmadik, a legértékesebb és legfontosabb része az efód. Aranyból, kék és piros bíborból, karmazsinból és fehér lenfonalból készült. Olyan volt, mint egy talár, tulajdonképpen két darabból állt egy elülső és egy hátulsó részből, és a két darabot egy-egy vállpánt, valamint egy öv tartotta össze. Ez a felső ruha a nagyszerű övvel és a váll-lapokon levő két onixkővel első pillantásra megkülönböztette a főpapot a többi paptól. Az efód a váll-lapokkal és a mellpajzzsal a legszorosabb kapcsolatban volt. A vállon függött és kb. a térdig ért. A legdrágább és a legfinomabb anyagokból készült. A rabbik véleménye szerint a ruha jelképezte a jellemet, az öv pedig a munkához való erőt és energiát. Férfiaknak, akik méltókká tétettek arra, hogy belépjenek a szentélybe, szenteknek, szilárd jelleműeknek, a szolgálatra készeknek és erőseknek kell lenniük.
Fontos volt az efódon a két váll-lap, egy-egy ónixkővel mindegyik vállon. Az "emlékeztetés köveinek" nevezték őket, mert ezáltal gondoltak Izráel gyermekeire. Amikor Áron az Úr elé lépett, Isten ott látta a maga által választott jelben szeretett népét Áron vállain. Áron tehát Isten szeretett népét jelképesen a vállán hordozta. A váll közismerten az erő jelképe. Ez azt kívánja szemünk elé tárni, hogy a mi Főpapunk az összes megváltottat, akit Isten neki adott, erős vállain hordozza és célba viszi, miközben szívbeli imával lép közbe érettünk Atyja előtt /Jn 6,37-40; 10,27.29; 17,18-26/.
Gyönyörű képet nyújt az Úr nekünk a jó pásztor példázatában, ahogyan az a megtalált juhot vállára veszi és hazaviszi /Lk 15,4-7; Zsolt 23; 55,23; Ézs 40,11; 46,4; 63,9/. Azáltal, hogy azok az aranyba foglalt onixkövek Áron vállain voltak, legyen világossá számunkra az a dicső és örökké biztos hely, amelyet az Úr a tanítványoknak a következő szavakkal ígér meg: "Örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben" /Lk 10,20/. Igen, a mi csodálatos helyzetünket Krisztusban, sok hibánk és gyöngeségünk ellenére az Írásban világosan szemünk elé tárja /Ef 1,3-14; Ez 16,10-14; Zsolt 45,14-16/. A két ónixkő nagy értéke arra a végtelenül nagyobb értékelésre mutat, amellyel Isten szemléli és szereti népét.
Fontos és nagyon jelentős az arany mellpajzs /hósen/ /15-30/. A mellpajzson tizenkét aranyba foglalt drágakő csillogott.
A pajzs négyzet alakú volt, és négyszer hármas sorokban voltak rajta elrendezve a drágakövek. A köveken levő nevek megfeleltek Izráel táborozási rendjének, ahogy az a 4Mózes 2-ben le van írva. A táborrend és a mellpajzs tehát megegyezett egymással. Más volt a helyzet a váll-lapokon levő kövek esetében, azok életkor szerint voltak elrendezve /9-11/. Izráel szét lehet szórva az ég mind a négy tája felé, a főpap mégsem feledkezhet el róla. Abból a tényből, hogy neveik felirattatnak a mennyei Jeruzsálem 12 kapujára /Jel 21,12/, felismerhetjük Istennek népe iránti végtelen hűségét. Valóban igaza van a költőnek:
Mit elhatároz magában,
S mit csak tenni akar,
A cél és szándék egyaránt
Teljesül csakhamar.
Izráel királysága a földnek mind a négy széle felé kiterjeszkedik, és a Dániel 2,35 szerint az egész földet be fogja tölteni. Izráel különös kegyelmi helyzetben találta magát Isten előtt, aki nem gyöngeségeire tekintett, hanem a fénylő nevekre. Egyedülálló módon csilloghattak szivárványos pompájukban ezek a valódi drágakövek a hétágú arany gyertyatartó fényében. Ne felejtsük el, hogy mi sem vagyunk kevésbé drágák a mi Főpapunk számára. Mily bátorító és felemelő ez a gondolat, különösen Isten megpróbált és ide-oda hányatott gyermekeinek. Az a tudat, hogy Isten őket a mi Főpapunk szívén látja változatlan ragyogásban, töltsön el minden hívő keresztyént új hitben való bátorsággal. A mi Krisztusban dicsőséges helyzetünknek felismerése felold az önző élettől, és életünket áldozatkész életté teszi. Győzelmes és megszentelt életvitelhez vezet, amelyben gyakorlatilag olyanoknak mutatkozhatunk, ahogy Isten az Ő gyermekeit látni akarja, amikor elnyerik jótetszését /1Jn 3,1-6; 2Tesz 1,11-12/.
Fontos ez a kép a mi közösségi életünkre vonatkozólag is. Tanuljunk meg hitben társainkra úgy tekinteni, mint Isten drágaköveire, s akkor szeretni fogjuk őket, és hordozni gyöngeségeiket, ahogy ezt Isten is teszi.
Tekintsük a váll-lapokat és mellpajzsot egységként, s ez nagyszerű szolgálatot jelent: a váll és a szív szolgálatát. Ezt a szolgálatot az Úr állandóan végzi az övéiért. Vajon ugyanúgy végezzük-e mi is ezt hívő testvéreinkért? Szeretjük-e és hordozzuk-e azokat is, akik nehézséget okoznak nekünk ugyanolyan türelemmel, ahogy az Úr hordoz minket? Ahogy egykor mindnyájan elveszett bűnösök voltunk, úgy vagyunk most mindnyájan az Ő szerettei, ugyanazzal a drága vérrel megvásárolva.
Megemlítjük továbbá az "urimot és tummimot". Ezek jelentése: fény és jog (vagy igazságosság és tökéletesség /blogíró megjegyzése/). Az arany mellpajzs alsó végét visszahajtották, s így ez egy zsebféleséget képezett, és ebben voltak elhelyezve.
Azt nem tudjuk, miből álltak ezek, kövekből, vesszőkből vagy valami más anyagokból, amelyek az Úr megkérdezésére szolgáltak. Erre használta pl. Józsué /4Móz 27,21/. A megvetett Saul király is megpróbálta ezt, de hűtlensége miatt Isten nem válaszolt neki /1Sám 28,6/. Isten nem hagyja övéit sötétségben, megmutatja nekik az utat. Ma ez főképpen Igéje által történik. Nem szabad azonban az Írást úgy használni, mint valami varázsdobozt, ahogy ezt az a férfi tette, akinek szokása volt, hogy becsukja szemét, és azután rátegye ujját egy igehelyre. Azt gondolta, hogy így megtudja Isten akaratát. És amikor egy nap ismét ezt tette, ujját a Máté 27,5-re helyezte: "Kiment és felakasztotta magát", akkor azt mondta, ez nem lehet helyes. Megpróbálkozott még egyszer, és ujját a Lukács 10,37-re tette, ahol rémülten olvasta: "Eredj el, és te is ekképpen cselekedj". Barátunk most észrevette, hogy ez nem Isten jótetszésének útja volt, így használni az Írást. Könyörgött az Úrhoz, és az Úr megmutatta a helyes utat. Hála Istennek, ismerjük Őt, akit így hívnak: "Csodálatos, Tanácsos..." /Ézs 9,6; 28,29/, aki követi Őt, nem marad sötétségben /Jn 8,12/. Igen, észreveheti, az Úr bennünk lakik az Ő Szelleme által /Róm 8,10/. Ő tanít és emlékeztet bennünket mindenre /Jn 14,26; 15,26/.
Olvasunk az értékes övről is, amely aranyból és más hasonló anyagból készült. Ez tartotta össze az efódot. Az öv a szolgálat jelképe. "Övezd fel magadat, és szolgálj" - így olvassuk a Lukács 17,8-ban. Illés felövezte derekát /1Kir 18,46/. Azt mondta Géházinak, amikor parancsot adott neki: "Övezd fel derekadat" /2Kir 4,29/. Mivel a főpap öve ilyen művészi munka volt, annak különösen nagy jelentősége lehetett. A János 13-ban látjuk, hogy amikor az Úr szolgálni készül tanítványainak, övvel köti magát körül /4/. A Jelenések 1,13-ban pedig arany övvel felövezve látjuk Őt. Ő mindig készen volt a szolgálatra, akár a földön, akár a mennyben. Szertejárt és mindenkinek szolgált, aki engedte /Csel 10,38/. Szakadatlanul szolgál bennünket a Felövezett, s gazdag áldást, kegyelmet, irgalmat és erőt közvetít a belső emberünk számára, de mindenekelőtt teljes győzelmet a bűn fölött /1Kor 15,57; 2Kor 2,14/. "Övezzétek körül derekatokat" - szólít fel Pál az Efézus 6,14-ben, azaz legyetek szolgálatkészek az Ő számára és testvéreitek számára, ahogy példaként hagyta ezt nekünk /Jn 13,15/.
Végül megemlítjük az arany homloklapot /36-38/. Ez a főpapi süvegen vagy turbánon volt, rajta a következő szöveggel: "Szentség az Úrnak". Az arany homloklap a felirattal a mi nagy Főpapunk isteni szentségét ábrázolja ki. A homloklapnak mindig látszania kellett hivatali tisztségében Áron homlokán, ami egyértelműen rámutatott szolgálata állandó voltára Izráelben. A mi Főpapunk állandóan Isten jelenlétében tartózkodik miérettünk. Szentsége átterjed Isten előtti helyzetünkre, és Ő maga visz minket oda, amire rendelve vagyunk, abba a helyzetünkbe, amely biztosítva van számunkra /1Pét 2,5.9/.
Eljön majd az idő, amikor Izráelben nemcsak a főpap hordja a "Szentség az Úrnak" feliratot, hanem ez lesz olvasható a lovak csengettyűin éppen úgy, mint a fazekakon /Zak 14,20-21/. Nálunk már ma így kell lennie. "Szentség az Úrnak" - hadd legyen ez látható mindenfelé, minden szobában, minden helyiségben és mindenütt, ahol csak megfordulunk. Akkor elmondhatjuk Jákóbbal együtt: "Itt van a menny kapuja" /1Móz 28,17/.
Georg R. Brinke
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése