Egri Sándor: A Szent kenet hatalma alatt
"És néktek kenetetek van a Szenttől, és mindent tudtok. Ezeket írtam néktek azok felől, a kik elhitetnek titeket. És az a kenet, a melyet ti kaptatok tőle, bennetek marad, és így nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; hanem a mint az a kenet megtanít titeket mindenre, úgy igaz is az és nem hazugság, és a miként megtanított titeket, úgy maradjatok ő benne." (1Jn 2,20.26-27)
A mi hívő életünknek nagyon lényeges kérdése ez. Mi Isten gyermekei vagyunk, és mint Isten gyermekei az Ő Szelleme által születtünk újjá, és a Szent Szellem hatalma alatt éljük a hívő életünket. Aki egyszer megszületett földi értelemben, arra – akarva, nem akarva – vonatkozik a földi életnek a törvénye. Minden embernek az élete veszélyben forog, ha nem a szerint a törvény szerint él. Most vizsgáljuk meg, hogy milyen jelentősége van a Szent Szellem kenetének a hívő ember életében!
Ez a kifejezés, hogy "kenet", az ószövetségből származik. Az ószövetségi korban az Úr papjait, később a királyokat kenték fel a próféták a szolgálatra. Ezt azért hívták kenetnek, mert erre a célra készített tiszta, szent olajat használtak a felkenetésre, amelyet az illető fejére öntöttek. Ez a szó odaszentelést, elpecsételést is jelent, amikor valaki kiszakad a közönséges életből, és Isten céljaira szenteli egész életét, vagy gyülekezeti, vagy egy nép, vagy missziói szolgálatra. Ezt a felkenést az ószövetségi korban általában a próféták, vagy kiváló szent emberek végezték. Ez azt is jelentette, hogy Isten a népért minden felelősséget rájuk ruházott. Ez alól a felelősség alól nem lehetett kibújni, és ha valaki ezt a megbízatását nem hűségesen teljesítette, azt Isten súlyos ítéletben részesítette. Ez a felkenetés földi olajjal, földi szolgálatra való felkenetés volt. De most az a kérdés, hogy ki kente fel a prófétákat? Ezeket kivétel nélkül Isten kente fel. Sohasem történt olyan, hogy egyik próféta felkente volna a másikat. Egyetlen helyen olvasunk arról, hogy Isten parancsot adott Illésnek, hogy kenje fel prófétává maga helyett Elizeust, de ez a felkenetés nem olajjal történt, hanem csak úgy, hogy Illés Elizeusra terítette a palástját. Csak azoknak a prófétáknak volt joguk földi papi vagy királyi szolgálatra felkenni másokat, akiket Isten maga kent fel Szent Szellemével. Ez már előképe volt az újszövetségi felkenetésnek. Nekünk nincsen szükségünk arra, hogy emberek kenjenek fel bennünket, egyetlen hívőt sem, semmiféle szolgálatra, mert maga az Úr határozza meg minden egyes gyermekének a szolgálatát. Ezt a kifejezést csak János apostol használja ilyen értelemben. De ez a kijelentés minden emberre vonatkozik, aki Istentől született.
Most vizsgáljuk, meg milyen jelentősége van ennek az újszövetségi korban az egyes hívő ember életében! Négyféle vonatkozásban: A Szent Szellem kenete tesz Isten gyermekévé. - Ez a kenet tanít! - Ez tesz alkalmassá a szolgálatra! - És a kenet elvesztéséből fakadó ítélet. Vizsgáljuk meg sorjában ezeket a kérdéseket!
Először is ez a kenet tesz Isten gyermekévé. Az újjászületés által örökre el vagyunk pecsételve Isten számára. Jn 1,12-13: "Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek; A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek." Ha valaki egyszer Isten gyermeke lett, ezáltal isteni méltóságot kapott. Egy fejedelmi, mennyei családnak lettünk a tagjai, és ennek a kenetnek a védelme alatt élünk attól a pillanattól fogva, amikor befogadtuk hit által Jézus Krisztust. Ez a kiindulási pontja a Szent Szellem munkájának. Azután következik az 1Jn 3,1-3: "Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Őt. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, a mint van. És a kiben megvan ez a reménység Ő iránta, az mind megtisztítja ő magát, a miképen Ő is tiszta." Ez a méltóság természetesen azt is jelenti, hogy újjászületésünk után nem élhetünk közönséges életet, az előbbihez hasonlót. Egy király gyermeke nem viselkedhet úgy, mint egy utcagyermek. Nem barátkozhat akárkivel, csak a hozzá hasonlókkal. Azt olvastuk, hogy akiben megvan ez a reménység, az megtisztítja magát! Kérdezhetnénk, hogy hát nem Jézus Krisztus, vagy a Szent Szellem tisztít meg bennünket? Ilyen is van! Elsősorban Jézus Krisztus vére tisztított meg bennünket, azután a Szent Szellem szentelt meg bennünket. Nekünk pedig az a feladatunk, hogy tartsuk távol magunkat minden szennyes gondolattól, beszédtől és cselekedettől, vagyis vigyázzunk szellemi ruhánkra. Erre minden egyes újjászületett hívő képes, akit az Úr már megszabadított minden bűnös szenvedélytől.
Aztán azt olvastuk, hogy ez a kenet megtanít mindenre, és nincsen arra szükség, hogy Isten gyermekei egymást tanítsák. A Szent Szellemnek ez a tanító-nevelő munkája belülről indul ki. A szívben születik az igazi bölcsesség. A Szent Szellem által növekedik, és gondolkodás, értelem által munkálkodik. A Szent Szellem nevelve tanít, mint az édesanya az ő gyermekét, ahol nincs előírva semmiféle nevelési szabályzat. Az édesanya minden szívverése, minden mozdulata, minden szava példaadó nevelési munka a gyermeke számára. Később persze az apa is nevelheti a gyermekét. Ennek a tanításnak az alapja a bennünk lévő Krisztusi élet törvénye. Róm 8,2: "Mert a Jézus Krisztusban való élet szellemének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől." Teljesen értelmetlen és lehetetlen dolog a csecsemőt arra tanítani, hogy mikor éhes és szomjas, vagy mikor szennyes. Az élő egészséges gyermek még tudat alatt is érzi ezt a szükséget vagy kellemetlenséget. Erre az élő szervezet tanítja meg. Hasonlóképpen az újjászületett Isten gyermeke is így vágyik a szellemi eledel és ital után, és sír, ha valami nincsen rendben az életében. Később is a gyermek leginkább azt teszi, amit a szüleitől és másoktól, a környezetétől lát. Ha valaki Isten közelében él, és közössége van Jézus Krisztussal, akkor igyekszik úgy élni, és azt tenni, amit Tőle tanult, ha nem is sikerül mindig megvalósítania azt. Természetesen a lelkiismereti törvény is Istentől van, csak alacsonyabb fokon.
A Szent Szellem, mint a legbölcsebb tanító, fokozatosan nevel, tanít, és formálja az életünket, hogy megtanuljuk a feladott leckét. Jn 16,12-15: "Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok. De amikor eljő amaz, az igazságnak Szelleme, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, a miket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek. Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek. Mindaz, a mi az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek."
Most még az a kérdés, hogy nekünk mi szükséges ahhoz, hogy Isten Szelleme tanítani tudjon minket? Ehhez szükséges: a tantárgy szeretete, a szorgalom, amely áldozattal és erőfeszítéssel jár, és az engedelmesség. Aki nem szeret valamit megtanulni, azt nagyon kínosan magolja, és így hamar el is felejti, amit tanult. Ha valaki nagyon szereti az Igét, nagyon hamar meg is érti, és így hamar meg is tanulja. Csak az szereti az Igét, aki örömmel kész engedelmeskedni neki. Az ilyen hívő ember mindig több és több gyönyörűséget talál Isten Igéjében. Az ilyen ember olyan, mint a kutató, aki mindig új dolgokat fedez fel Isten Igéjében. Ebben a hívő ember nagyon sok maradandó mennyei kincset talál. Aki szereti az Isten Igéjét, az szorgalmasan kutatja, vizsgálja, és nem sajnál áldozni érte sem időt, sem erőt és semmi más áldozatot sem. Vagyis abból lesz nyilvánvaló, hogy mi a földi vagy a mennyei kincseket szeretjük-e és értékeljük-e többre, hogy melyikért áldozunk és fáradozunk többet és szívesebben. A mennyei kincsek gyűjtéséért is éppen úgy kell fáradozni, mint a földiekért. Amint a földi kincseket az ember nem csupán önmagáért gyűjti, éppen így a mennyei kincseket sem, hanem hogy másoknak örömöt szerezzünk vele, és áldására legyünk sokaknak. Minél több a kincsünk, az ismeretünk, annál többet tudunk adni másoknak. Persze minden tudásnak, bölcsességnek és szellemi gazdagságnak az alapja a felismert igazságoknak való engedelmesség. A szellemi élet gyors vagy lassú fejlődése éppen attól függ, hogy valaki mennyire engedelmeskedik Isten akaratának.
Tegyünk fel még egy kérdést: Vajon nem mond-e ellent ez az Ige annak, amit az Efézusi levél 4. részében olvasunk, hogy Ő adott némelyeket tanítókul, hogy a szenteket felkészítse a szolgálat munkájára? Nem! Azok a tanítók, akiket az Úr a gyülekezet építésére használ eszközül, csak arra valók, mint a tanító az iskolában, mikor feladja a házi feladatot, és elengedi a tanulókat, hogy most szépen menjetek haza, és odahaza oldjátok meg. Minden egyes hívő ember Isten Szellemének az ereje, tanácsa által tudja valóra váltani Isten akaratát, amit akár a gyülekezetben, akár odahaza olvasott vagy hallott.
A Szent Szellem tesz alkalmassá a szolgálatra, az áldások hordozására is. Nézzünk meg erre vonatkozóan, három különböző igehelyet! Az első az Úr Jézus életére vonatkozik, a második az apostolokra, a harmadik minden idők hívő emberére, akiket az Úr a szolgálatban használni akar és tud. Lk 4,18-19: "Az Úrnak Szelleme van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliomot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat. Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét." Csel 1,4-8: "És velök összejővén, meghagyá nékik, hogy el ne menjenek Jeruzsálemből, hanem várják be az Atyának ígéretét, melyet úgymond, hallottatok tőlem: Hogy János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szent Szellemmel fogtok megkereszteltetni nem sok nap múlva. Mikor azért azok egybegyűltek, megkérdék őt, mondván: Uram, avagy nem ez időben állítod-é helyre az országot Izráelnek? Monda pedig nékik: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett. Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Szellem eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samáriában és a földnek mind végső határáig." 1Kor 12,4-11: "A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a Szellem. A szolgálatokban is különbség van, de ugyanaz az Úr. És különbség van a cselekedetekben is, de ugyanaz az Isten, a ki cselekszi mindezt mindenkiben. Mindenkinek azonban haszonra adatik a Szellemnek kijelentése. Némelyiknek ugyanis bölcsességnek beszéde adatik a Szellem által; másiknak pedig tudománynak beszéde ugyanazon Szellem szerint; Egynek hit ugyanazon Szellem által; másnak pedig gyógyítás ajándékai azon egy Szellem által; Némelyiknek csodatévő erőknek munkái; némelyiknek meg prófétálás; némelyiknek pedig szellemeknek megítélése; másiknak nyelvek nemei; másnak pedig nyelvek magyarázása: De mindezeket egy és ugyanaz a Szellem cselekszi, osztogatván mindenkinek külön, a mint akarja." Az igazi örömüzenetet csak az tudja Isten akarata szerint hordozni, és segíteni másokon, akiket Isten Szelleme kent fel erre a szolgálatra. De mindennemű szolgálatra, amit Isten akar az Ő gyermekei által végezni, csak a Szent Szellem kenete által válhatunk alkalmassá. Ennek a szolgálatnak az egyik fő alapja az, hogy soha senkinek nem akarunk ártani, rosszat tenni. Az nem biztos, hogy nem ártunk a legjobb akaratunk mellett is, de a szándék meg van szentelve.
Nézzünk meg egy pár Igét az ószövetségből is, hogy milyenek a következményei annak, ha az Úr kenete van Isten szolgáin és Isten népén! 133. zsoltár: "Ímé, mily jó és mily gyönyörűséges, a mikor együtt lakoznak az atyafiak! Mint a drága olaj a fejen, a mely aláfoly a szakállon, az Áron szakállán, a mely lefoly köntöse prémjére; Mint a Hermon harmatja, a mely leszáll Sion hegyeire. Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké!" Ennek az áldásnak a titka, hogy ott van az Áron szakállán a kenet. Ott van egy isteni jel, ahol együtt vannak Isten gyermekei, Isten családja. A mi főpapunk Jézus Krisztus, Aki fel lett kenve, Akinek a megdicsőült életéből folyt alá az a drága kenet, a Szent Szellem, amely egybekapcsolja az ő népét, gyermekeit; de csak ott, ahol boldogan, örömmel élnek együtt az Úr gyermekei. Ahol az Úrnak ez a kenete van, oda az Úr életet és áldást ad minden időben.
Ez a kenet tesz alkalmassá a mi királyi hivatásunk helyes betöltésére is: 1Sám 16,13: "Vevé azért Sámuel az olajos szarut, és felkené őt testvérei között. És attól a naptól fogva az Úrnak szelleme Dávidra szálla, és azután is."
Végül figyeljük meg, hogy Isten kenete milyen ítéletet jelent azok számára, akik nem engedelmeskednek neki. 1Kor 3,16-17: "Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Szelleme lakozik bennetek? Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt Isten. Mert az Istennek temploma szent, ezek vagytok ti." Zsid 10,26-27: "Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és tűznek lángja, a mely megemészti az ellenszegülőket." Ez a kenet biztos védelem azoknak, akik ehhez méltón járnak el. De biztos ítélet azok számára, akik visszaélnek vele és meggyalázzák Isten nevét.
Még figyeljünk meg az ószövetségből egy elrettentő példát! 1Sám 31,4-13: "És mondá Saul az ő fegyverhordozójának: Húzd ki kardodat, és szúrj keresztül azzal engem, hogy valami módon reám ne jőjjenek e körűlmetéletlenek, és keresztűlszúrjanak engemet és gúnyt űzzenek belőlem. De fegyverhordozója nem akará, mert nagyon félt. Akkor Saul vevé a kardot és belébocsátkozék. És fegyverhordozója a mint meglátta, hogy Saul meghalt, ő is belébocsátkozék az ő kardjába, és vele együtt meghala. És meghala Saul és az ő három fia és fegyverhordozója, sőt emberei is mindnyájan egyenlőképen azon a napon. És mikor meglátták az Izráel férfiai, a kik a völgyön túl és a Jordánon túl laktak vala, hogy Izráel férfiai elfutottak, és hogy Saul és az ő fiai meghalának: elhagyták a városokat és elfutának. A Filiszteusok pedig eljövének, és lakának azokban. És történt másnap, mikor a Filiszteusok kimentek, hogy kirabolják az elesetteket, megtalálták Sault és az ő három fiát, a kik a Gilboa hegyén esének el. És levágták fejét és fegyverzetét lehúzták, és elküldötték a Filiszteusok tartományába szerénszerte, hogy hírt mondanának bálványaiknak templomában és a nép között. És fegyverzetét Astarot templomában helyezték el, testét pedig felfüggeszték Bethsán kerítésére. Mikor pedig értesültek felőle Jábes-Gileád lakói, hogy mit cselekedtek a Filiszteusok Saullal: Felkelének mindnyájan a vitéz férfiak, és menének egész éjjel, és miután levették Saul testét és az ő fiainak testeit Bethsán kerítéséről, elmentek Jábesbe, és ott megégették őket; Csontjaikat pedig felszedték, és eltemették a tamaris fa alatt Jábesben; és bőjtölének hét napig." Ez radikális, borzalmas ítélet volt. Öngyilkosság! Felakasztás! Megcsonkítás! Elégetés! Végül temetés! Az átok valóságos ítélete. Még egy Igét nézzünk meg! 2Sám 1,21: "Gilboa hegyei, se harmat, se eső ti reátok ne szálljon, és mezőtök ne teremjen semmi áldozatra valót; mert ott hányatott el az erős vitézek paizsa, Saulnak paizsa, mintha meg nem kenettetett volna olajjal." Mintha meg sem kenettetett volna olajjal! Ebből mi is megtanulhatjuk, hogy milyen súlyos azoknak az ítélete, akik megvetik Isten kegyelmét. Nagy kegyelem, nagy kiváltság Isten gyermekének lenni, de éppen olyan nagy a felelősségünk is.
Adjunk hálát Istennek azért a kegyelemért, amelyben minket is részesített!
Ámen.
Kunágota, 1977-79.
Egri Sándor
(1915 - 1999)
Nagyszalontán született. Kilencéves korától özvegyen maradt édesanyja nevelte. Kiváló képességű volt, és tanárai felkínálták a továbbtanulás lehetőségét, de ehhez az édesanyja nem adta a beleegyezését. Ragaszkodott ahhoz, hogy egyetlen fia közelében maradhasson.
Közvetlen környezetében csizmadia és cipész mesterség elsajátítására volt lehetősége. Egészen 1956-ig ezzel kereste kenyerét maga és népes családja számára.
Isten 25 éves korában, súlyos testi-lelki próbák között jelentette ki magát neki. Akkor azonnal és teljesen átadta életét az Úrnak feltétel nélküli engedelmességre. A sarkadkeresztúri, majd később a dobozi baptista gyülekezethez csatlakozott. A Szentírás szorgalmas olvasása, tanulmányozása és a Szent Szellem kijelentése által a szellemi élete gyorsan növekedett. A gyülekezet elöljárói hamarosan felkérték bizonyságtételre, igehirdetésre, különböző alkalmak vezetésére a helyi és környékbeli gyülekezetekben. Ezt a szellemi munkát a kenyérkeresés terhe, a háborús megpróbáltatások és az azt követő szegénység mellett is mindig nagy örömmel és hűségesen végezte.
Az Úr 1952-ben tovább vezette, és a Testvérgyülekezetben talált szellemi közösségre.
1956-ban családjával együtt Kunágotára költözött. Itt nem tudta folytatni a mesterségét, földműves lett. Ekkor nyitotta ki az Úr előtte a kaput, hogy szélesebb körben hirdesse az evangéliumot, mivel szellemileg is alkalmassá tette erre, és ideje is lett. Novembertől áprilisig teljesen szabad volt, de volt pár hete a tavaszi és a nyári munkák után is. Így idejének nagy részét missziói munkával töltötte. Főleg magyarországi, de romániai és szlovákiai gyülekezeteket, kisebb közösségeket, sőt több településen egyetlen testvért is rendszeresen látogatott, felekezeti megkülönböztetés nélkül, több mint 30 éven át. Az evangélium örömüzenetének hirdetésével áldott szolgálatot tett azokban az időkben, amikor magnetofon, és rádiós istentisztelet hallgatására alig volt lehetőség, és a nyomtatott evangéliumi irodalom is szűkös volt. A személyes beszélgetéseket, biztatásokat, tanácsokat, intéseket, buzdításokat, vagy egyszerűen a testvéri találkozás örömét pedig semmi sem pótolta.
Zord időjárási viszonyok között, tikkasztó hőségben, esőben, fagyban, hóban, jeges úton vagy sárban járt; eleinte gyalog, kerékpárral, később vonattal, autóbusszal. Jövetele előtt pár sorban értesítette a testvéreket, és mindig "menetrendszerűen" érkezett. Lehetett rá számítani. Csak élete vége felé adatott meg, hogy a testvérek személygépkocsival vitték el egy-egy helyre. Amerre járt, szerették, tisztelték és örömmel várták, mert megérezték, hogy amit hirdet, az megbízatásból, az Úr iránti forró szeretetből, és mély hitbeli meggyőződésből fakad. Igehirdetései érthetőek, világosak voltak, az Úr Jézushoz hasonlóan sok példát mondott. A gyerekek is szerették, és szívesen hallgatták.
A testvérek kérésére 1979-ben megírta önéletrajzát. Szinte minden igehirdetése ránk maradt magnószalagon vagy kézirat (mintegy 60 kötet, írógéppel sokszorosított könyv) formájában. Ebből adunk most közre egy válogatást azzal a reménységgel, hogy hasznos és áldásos szellemi táplálék lesz ma is minden olvasónak.
Debrecen, 2004. október
Most vizsgáljuk, meg milyen jelentősége van ennek az újszövetségi korban az egyes hívő ember életében! Négyféle vonatkozásban: A Szent Szellem kenete tesz Isten gyermekévé. - Ez a kenet tanít! - Ez tesz alkalmassá a szolgálatra! - És a kenet elvesztéséből fakadó ítélet. Vizsgáljuk meg sorjában ezeket a kérdéseket!
Először is ez a kenet tesz Isten gyermekévé. Az újjászületés által örökre el vagyunk pecsételve Isten számára. Jn 1,12-13: "Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek; A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek." Ha valaki egyszer Isten gyermeke lett, ezáltal isteni méltóságot kapott. Egy fejedelmi, mennyei családnak lettünk a tagjai, és ennek a kenetnek a védelme alatt élünk attól a pillanattól fogva, amikor befogadtuk hit által Jézus Krisztust. Ez a kiindulási pontja a Szent Szellem munkájának. Azután következik az 1Jn 3,1-3: "Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Őt. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, a mint van. És a kiben megvan ez a reménység Ő iránta, az mind megtisztítja ő magát, a miképen Ő is tiszta." Ez a méltóság természetesen azt is jelenti, hogy újjászületésünk után nem élhetünk közönséges életet, az előbbihez hasonlót. Egy király gyermeke nem viselkedhet úgy, mint egy utcagyermek. Nem barátkozhat akárkivel, csak a hozzá hasonlókkal. Azt olvastuk, hogy akiben megvan ez a reménység, az megtisztítja magát! Kérdezhetnénk, hogy hát nem Jézus Krisztus, vagy a Szent Szellem tisztít meg bennünket? Ilyen is van! Elsősorban Jézus Krisztus vére tisztított meg bennünket, azután a Szent Szellem szentelt meg bennünket. Nekünk pedig az a feladatunk, hogy tartsuk távol magunkat minden szennyes gondolattól, beszédtől és cselekedettől, vagyis vigyázzunk szellemi ruhánkra. Erre minden egyes újjászületett hívő képes, akit az Úr már megszabadított minden bűnös szenvedélytől.
Aztán azt olvastuk, hogy ez a kenet megtanít mindenre, és nincsen arra szükség, hogy Isten gyermekei egymást tanítsák. A Szent Szellemnek ez a tanító-nevelő munkája belülről indul ki. A szívben születik az igazi bölcsesség. A Szent Szellem által növekedik, és gondolkodás, értelem által munkálkodik. A Szent Szellem nevelve tanít, mint az édesanya az ő gyermekét, ahol nincs előírva semmiféle nevelési szabályzat. Az édesanya minden szívverése, minden mozdulata, minden szava példaadó nevelési munka a gyermeke számára. Később persze az apa is nevelheti a gyermekét. Ennek a tanításnak az alapja a bennünk lévő Krisztusi élet törvénye. Róm 8,2: "Mert a Jézus Krisztusban való élet szellemének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől." Teljesen értelmetlen és lehetetlen dolog a csecsemőt arra tanítani, hogy mikor éhes és szomjas, vagy mikor szennyes. Az élő egészséges gyermek még tudat alatt is érzi ezt a szükséget vagy kellemetlenséget. Erre az élő szervezet tanítja meg. Hasonlóképpen az újjászületett Isten gyermeke is így vágyik a szellemi eledel és ital után, és sír, ha valami nincsen rendben az életében. Később is a gyermek leginkább azt teszi, amit a szüleitől és másoktól, a környezetétől lát. Ha valaki Isten közelében él, és közössége van Jézus Krisztussal, akkor igyekszik úgy élni, és azt tenni, amit Tőle tanult, ha nem is sikerül mindig megvalósítania azt. Természetesen a lelkiismereti törvény is Istentől van, csak alacsonyabb fokon.
A Szent Szellem, mint a legbölcsebb tanító, fokozatosan nevel, tanít, és formálja az életünket, hogy megtanuljuk a feladott leckét. Jn 16,12-15: "Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok. De amikor eljő amaz, az igazságnak Szelleme, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, a miket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek. Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek. Mindaz, a mi az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek."
Most még az a kérdés, hogy nekünk mi szükséges ahhoz, hogy Isten Szelleme tanítani tudjon minket? Ehhez szükséges: a tantárgy szeretete, a szorgalom, amely áldozattal és erőfeszítéssel jár, és az engedelmesség. Aki nem szeret valamit megtanulni, azt nagyon kínosan magolja, és így hamar el is felejti, amit tanult. Ha valaki nagyon szereti az Igét, nagyon hamar meg is érti, és így hamar meg is tanulja. Csak az szereti az Igét, aki örömmel kész engedelmeskedni neki. Az ilyen hívő ember mindig több és több gyönyörűséget talál Isten Igéjében. Az ilyen ember olyan, mint a kutató, aki mindig új dolgokat fedez fel Isten Igéjében. Ebben a hívő ember nagyon sok maradandó mennyei kincset talál. Aki szereti az Isten Igéjét, az szorgalmasan kutatja, vizsgálja, és nem sajnál áldozni érte sem időt, sem erőt és semmi más áldozatot sem. Vagyis abból lesz nyilvánvaló, hogy mi a földi vagy a mennyei kincseket szeretjük-e és értékeljük-e többre, hogy melyikért áldozunk és fáradozunk többet és szívesebben. A mennyei kincsek gyűjtéséért is éppen úgy kell fáradozni, mint a földiekért. Amint a földi kincseket az ember nem csupán önmagáért gyűjti, éppen így a mennyei kincseket sem, hanem hogy másoknak örömöt szerezzünk vele, és áldására legyünk sokaknak. Minél több a kincsünk, az ismeretünk, annál többet tudunk adni másoknak. Persze minden tudásnak, bölcsességnek és szellemi gazdagságnak az alapja a felismert igazságoknak való engedelmesség. A szellemi élet gyors vagy lassú fejlődése éppen attól függ, hogy valaki mennyire engedelmeskedik Isten akaratának.
Tegyünk fel még egy kérdést: Vajon nem mond-e ellent ez az Ige annak, amit az Efézusi levél 4. részében olvasunk, hogy Ő adott némelyeket tanítókul, hogy a szenteket felkészítse a szolgálat munkájára? Nem! Azok a tanítók, akiket az Úr a gyülekezet építésére használ eszközül, csak arra valók, mint a tanító az iskolában, mikor feladja a házi feladatot, és elengedi a tanulókat, hogy most szépen menjetek haza, és odahaza oldjátok meg. Minden egyes hívő ember Isten Szellemének az ereje, tanácsa által tudja valóra váltani Isten akaratát, amit akár a gyülekezetben, akár odahaza olvasott vagy hallott.
A Szent Szellem tesz alkalmassá a szolgálatra, az áldások hordozására is. Nézzünk meg erre vonatkozóan, három különböző igehelyet! Az első az Úr Jézus életére vonatkozik, a második az apostolokra, a harmadik minden idők hívő emberére, akiket az Úr a szolgálatban használni akar és tud. Lk 4,18-19: "Az Úrnak Szelleme van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliomot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat. Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét." Csel 1,4-8: "És velök összejővén, meghagyá nékik, hogy el ne menjenek Jeruzsálemből, hanem várják be az Atyának ígéretét, melyet úgymond, hallottatok tőlem: Hogy János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szent Szellemmel fogtok megkereszteltetni nem sok nap múlva. Mikor azért azok egybegyűltek, megkérdék őt, mondván: Uram, avagy nem ez időben állítod-é helyre az országot Izráelnek? Monda pedig nékik: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett. Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Szellem eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samáriában és a földnek mind végső határáig." 1Kor 12,4-11: "A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a Szellem. A szolgálatokban is különbség van, de ugyanaz az Úr. És különbség van a cselekedetekben is, de ugyanaz az Isten, a ki cselekszi mindezt mindenkiben. Mindenkinek azonban haszonra adatik a Szellemnek kijelentése. Némelyiknek ugyanis bölcsességnek beszéde adatik a Szellem által; másiknak pedig tudománynak beszéde ugyanazon Szellem szerint; Egynek hit ugyanazon Szellem által; másnak pedig gyógyítás ajándékai azon egy Szellem által; Némelyiknek csodatévő erőknek munkái; némelyiknek meg prófétálás; némelyiknek pedig szellemeknek megítélése; másiknak nyelvek nemei; másnak pedig nyelvek magyarázása: De mindezeket egy és ugyanaz a Szellem cselekszi, osztogatván mindenkinek külön, a mint akarja." Az igazi örömüzenetet csak az tudja Isten akarata szerint hordozni, és segíteni másokon, akiket Isten Szelleme kent fel erre a szolgálatra. De mindennemű szolgálatra, amit Isten akar az Ő gyermekei által végezni, csak a Szent Szellem kenete által válhatunk alkalmassá. Ennek a szolgálatnak az egyik fő alapja az, hogy soha senkinek nem akarunk ártani, rosszat tenni. Az nem biztos, hogy nem ártunk a legjobb akaratunk mellett is, de a szándék meg van szentelve.
Nézzünk meg egy pár Igét az ószövetségből is, hogy milyenek a következményei annak, ha az Úr kenete van Isten szolgáin és Isten népén! 133. zsoltár: "Ímé, mily jó és mily gyönyörűséges, a mikor együtt lakoznak az atyafiak! Mint a drága olaj a fejen, a mely aláfoly a szakállon, az Áron szakállán, a mely lefoly köntöse prémjére; Mint a Hermon harmatja, a mely leszáll Sion hegyeire. Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké!" Ennek az áldásnak a titka, hogy ott van az Áron szakállán a kenet. Ott van egy isteni jel, ahol együtt vannak Isten gyermekei, Isten családja. A mi főpapunk Jézus Krisztus, Aki fel lett kenve, Akinek a megdicsőült életéből folyt alá az a drága kenet, a Szent Szellem, amely egybekapcsolja az ő népét, gyermekeit; de csak ott, ahol boldogan, örömmel élnek együtt az Úr gyermekei. Ahol az Úrnak ez a kenete van, oda az Úr életet és áldást ad minden időben.
Ez a kenet tesz alkalmassá a mi királyi hivatásunk helyes betöltésére is: 1Sám 16,13: "Vevé azért Sámuel az olajos szarut, és felkené őt testvérei között. És attól a naptól fogva az Úrnak szelleme Dávidra szálla, és azután is."
Végül figyeljük meg, hogy Isten kenete milyen ítéletet jelent azok számára, akik nem engedelmeskednek neki. 1Kor 3,16-17: "Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Szelleme lakozik bennetek? Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt Isten. Mert az Istennek temploma szent, ezek vagytok ti." Zsid 10,26-27: "Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és tűznek lángja, a mely megemészti az ellenszegülőket." Ez a kenet biztos védelem azoknak, akik ehhez méltón járnak el. De biztos ítélet azok számára, akik visszaélnek vele és meggyalázzák Isten nevét.
Még figyeljünk meg az ószövetségből egy elrettentő példát! 1Sám 31,4-13: "És mondá Saul az ő fegyverhordozójának: Húzd ki kardodat, és szúrj keresztül azzal engem, hogy valami módon reám ne jőjjenek e körűlmetéletlenek, és keresztűlszúrjanak engemet és gúnyt űzzenek belőlem. De fegyverhordozója nem akará, mert nagyon félt. Akkor Saul vevé a kardot és belébocsátkozék. És fegyverhordozója a mint meglátta, hogy Saul meghalt, ő is belébocsátkozék az ő kardjába, és vele együtt meghala. És meghala Saul és az ő három fia és fegyverhordozója, sőt emberei is mindnyájan egyenlőképen azon a napon. És mikor meglátták az Izráel férfiai, a kik a völgyön túl és a Jordánon túl laktak vala, hogy Izráel férfiai elfutottak, és hogy Saul és az ő fiai meghalának: elhagyták a városokat és elfutának. A Filiszteusok pedig eljövének, és lakának azokban. És történt másnap, mikor a Filiszteusok kimentek, hogy kirabolják az elesetteket, megtalálták Sault és az ő három fiát, a kik a Gilboa hegyén esének el. És levágták fejét és fegyverzetét lehúzták, és elküldötték a Filiszteusok tartományába szerénszerte, hogy hírt mondanának bálványaiknak templomában és a nép között. És fegyverzetét Astarot templomában helyezték el, testét pedig felfüggeszték Bethsán kerítésére. Mikor pedig értesültek felőle Jábes-Gileád lakói, hogy mit cselekedtek a Filiszteusok Saullal: Felkelének mindnyájan a vitéz férfiak, és menének egész éjjel, és miután levették Saul testét és az ő fiainak testeit Bethsán kerítéséről, elmentek Jábesbe, és ott megégették őket; Csontjaikat pedig felszedték, és eltemették a tamaris fa alatt Jábesben; és bőjtölének hét napig." Ez radikális, borzalmas ítélet volt. Öngyilkosság! Felakasztás! Megcsonkítás! Elégetés! Végül temetés! Az átok valóságos ítélete. Még egy Igét nézzünk meg! 2Sám 1,21: "Gilboa hegyei, se harmat, se eső ti reátok ne szálljon, és mezőtök ne teremjen semmi áldozatra valót; mert ott hányatott el az erős vitézek paizsa, Saulnak paizsa, mintha meg nem kenettetett volna olajjal." Mintha meg sem kenettetett volna olajjal! Ebből mi is megtanulhatjuk, hogy milyen súlyos azoknak az ítélete, akik megvetik Isten kegyelmét. Nagy kegyelem, nagy kiváltság Isten gyermekének lenni, de éppen olyan nagy a felelősségünk is.
Adjunk hálát Istennek azért a kegyelemért, amelyben minket is részesített!
Ámen.
Kunágota, 1977-79.
Egri Sándor
(1915 - 1999)
Nagyszalontán született. Kilencéves korától özvegyen maradt édesanyja nevelte. Kiváló képességű volt, és tanárai felkínálták a továbbtanulás lehetőségét, de ehhez az édesanyja nem adta a beleegyezését. Ragaszkodott ahhoz, hogy egyetlen fia közelében maradhasson.
Közvetlen környezetében csizmadia és cipész mesterség elsajátítására volt lehetősége. Egészen 1956-ig ezzel kereste kenyerét maga és népes családja számára.
Isten 25 éves korában, súlyos testi-lelki próbák között jelentette ki magát neki. Akkor azonnal és teljesen átadta életét az Úrnak feltétel nélküli engedelmességre. A sarkadkeresztúri, majd később a dobozi baptista gyülekezethez csatlakozott. A Szentírás szorgalmas olvasása, tanulmányozása és a Szent Szellem kijelentése által a szellemi élete gyorsan növekedett. A gyülekezet elöljárói hamarosan felkérték bizonyságtételre, igehirdetésre, különböző alkalmak vezetésére a helyi és környékbeli gyülekezetekben. Ezt a szellemi munkát a kenyérkeresés terhe, a háborús megpróbáltatások és az azt követő szegénység mellett is mindig nagy örömmel és hűségesen végezte.
Az Úr 1952-ben tovább vezette, és a Testvérgyülekezetben talált szellemi közösségre.
1956-ban családjával együtt Kunágotára költözött. Itt nem tudta folytatni a mesterségét, földműves lett. Ekkor nyitotta ki az Úr előtte a kaput, hogy szélesebb körben hirdesse az evangéliumot, mivel szellemileg is alkalmassá tette erre, és ideje is lett. Novembertől áprilisig teljesen szabad volt, de volt pár hete a tavaszi és a nyári munkák után is. Így idejének nagy részét missziói munkával töltötte. Főleg magyarországi, de romániai és szlovákiai gyülekezeteket, kisebb közösségeket, sőt több településen egyetlen testvért is rendszeresen látogatott, felekezeti megkülönböztetés nélkül, több mint 30 éven át. Az evangélium örömüzenetének hirdetésével áldott szolgálatot tett azokban az időkben, amikor magnetofon, és rádiós istentisztelet hallgatására alig volt lehetőség, és a nyomtatott evangéliumi irodalom is szűkös volt. A személyes beszélgetéseket, biztatásokat, tanácsokat, intéseket, buzdításokat, vagy egyszerűen a testvéri találkozás örömét pedig semmi sem pótolta.
Zord időjárási viszonyok között, tikkasztó hőségben, esőben, fagyban, hóban, jeges úton vagy sárban járt; eleinte gyalog, kerékpárral, később vonattal, autóbusszal. Jövetele előtt pár sorban értesítette a testvéreket, és mindig "menetrendszerűen" érkezett. Lehetett rá számítani. Csak élete vége felé adatott meg, hogy a testvérek személygépkocsival vitték el egy-egy helyre. Amerre járt, szerették, tisztelték és örömmel várták, mert megérezték, hogy amit hirdet, az megbízatásból, az Úr iránti forró szeretetből, és mély hitbeli meggyőződésből fakad. Igehirdetései érthetőek, világosak voltak, az Úr Jézushoz hasonlóan sok példát mondott. A gyerekek is szerették, és szívesen hallgatták.
A testvérek kérésére 1979-ben megírta önéletrajzát. Szinte minden igehirdetése ránk maradt magnószalagon vagy kézirat (mintegy 60 kötet, írógéppel sokszorosított könyv) formájában. Ebből adunk most közre egy válogatást azzal a reménységgel, hogy hasznos és áldásos szellemi táplálék lesz ma is minden olvasónak.
Debrecen, 2004. október
Találati hely, írásai olvashatók: http://www.detektor.hu/egrisandor/index.htm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése