/2Mózes 16,33.35; Zsidók 9,4/
Ezt a korsót az Írás csak két esetben említi, mégpedig a fent idézett helyeken. Az eljövendő dolgok előrevetítésében van neki nagy jelentősége. Már a szent kenyerekről való elmélkedésben fölismertünk az ÚRra, mint az élet kenyerére mutató előképet. Ezeket a kenyereket minden esetre csak a papok fogyaszthatták. Másképpen volt ez a manna esetében, amely az egész népé volt. Így ma is az ÚR az élet kenyere minden gyermeke számára. Ez a kenyér nincs semmilyen különleges rend számára fenntartva, az Ő népének minden tagja fogyaszthatja.
Mózes Isten megbízásából megparancsolta, hogy egy korsót töltsenek meg mannával, és őrizzék meg azt emlékezetül és Isten hűségének örök bizonyítékaként Izráel vándorlásának idejéből. A korsót a frigyládában őrizték /Zsid 9,4/. A szent hajlék minden eszköze az ÚRra mutat, aki a Zsidók 9,11 szerint egy nem kézzel csinált, tökéletes sátoron keresztül jelent meg. A mannának azért van nagy jelentősége, mert az ÚR önmagát nevezi mannának, vagyis kenyérnek, amely az égből jött /vö. Jn 6,31-35/.
Honnan jött a manna? Az égből. Az ÚR azt mondta Mózesnek: "Esőképpen bocsátok nektek kenyeret az égből" /2Móz 16,4/. A manna tehát nem a föld termése volt, hanem Istennek egy teljesen meg nem érdemelt és nem emberi kézzel előállított önkéntes adománya. Krisztus, Isten ajándéka, a valódi manna is a mennyből jött /Jn 3,16; 6,51; Ef 4,10/. Ahogy tehát a mi testi ellátásunk onnan felülről jön /Jak 1,17/, ugyanúgy azok az ajándékok is, amelyekre a belső embernek van szüksége. A mannát Mózes közbenjárására kapta Izráel hálátlan és zúgolódó népe. A zúgolódás súlyos bűn, Isten megbántása /1Kor 10,10; Zsid 3,7-14/. Mégis milyen csodálatra méltó, hogy a kegyelmes Isten mennyei kenyérrel válaszol a zúgolódásra! Jó adományokkal válaszolunk-e embertársaink zúgolódásaira? Nem kívánunk-e sokkal inkább jégesőt vagy más csapást rájuk, mint ahogy az az egyiptomiakat sújtotta? /2Móz 7-12/. Tanuljunk tehát a mi Istenünktől, ahogy Pál mondja: "Legyetek annakokáért követői Istennek" /Ef 5,1/. Isten kegyelmének nagysága leírhatatlan /Róm 5,8/. Már az első emberpár bűnbeesésekor Isten megígérte az Ő Fiát /1Móz 3,15/. Krisztusnak Izráel által történt elvetése után elküldte Szent Szellemét /Jn 14,16/, és az első keresztyének zúgolódására Isten hét Szent Szellemmel teljes férfit adott a gyülekezetbe /Csel 6,1-6/. Ó, mily imádatra méltó Isten!
Ennek a mennyei eledelnek a neve. Amikor a nép az isteni ígéretet követő reggel kiment a tábor elé és az adományt gazdagon terítve találta a földön, azt mondta: "Man hu", azaz: mi ez? Érthető, hogy nem ismerte ezt az ajándékot. Nem hasonlóan vagyunk mi is az ÚRral, a mennyei mannával? A világ nem ismeri Őt /Jn 1,10/. Ha megismerte volna, akkor nem feszítette volna keresztre /1Kor 2,8/.
A manna ott feküdt a nép előtt a harmaton. Aki fel akarta szedni, annak le kellett érte hajolnia. Ugyanilyen tartásban kell az URat is befogadni az embernek! A természeti ember büszke, és nem szívesen hajtja meg magát. Aki be akarja Őt fogadni, annak le kell szállnia büszkesége magaslatáról, ahogy egykor Zákeus az eperfáról ezt tette /Lk 19, 5-6/. Boruljunk térdre még nagyobb alázattal, és úgy fogadjuk el a Krisztusban gazdagon felkínált áldásokat /Ef 6,18-20/
A manna Isten gondoskodása volt éhező népe számára. Izráel útiélelme elfogyott, és a puszta semmiféle táplálékot nem kínált. Képzeljük bele magunkat Izráel nehéz helyzetébe. Az eddigi sok csoda már elegendő bizonyítékát adta Isten hűségének, de vajon mi másképpen cselekedtünk volna? Isten az Ő kegyelméből nem Izráel hűtlenségére tekintett, hanem a szövetségre, amelyt atyáinak esküdött. Gondoljunk Dávid hűségére a Jonatánnal kötött szövetségben, ahogy érte Méfibósetet befogadta, de Isten még sokkal hűségesebb. Isten tehát Izráel hűtlensége ellenére adta a mannát, de éppen így az Ő Fiát a mi bűneinkért /Róm 5,6/.
Mikor kellett a mannát összeszedni? A manna a földet elborító harmatra hullott, amíg Izráel aludt. Elmékezzünk csak az igére: "Nem szunnyad és nem alszik Izráel őrizője" /Zsolt 121,4/. A mannát napfelkelte előtt kellett összegyűjteni, mivel a napon elolvadt. Végzetes azt később keresni. A henyélők, akik későn jöttek, semmit sem találtak. Nem ugyanígy cselekedtek-e a balga szüzek is /Mt 25,1-10/? Ézsau könnyei nem későn jöttek-e /Zsid 12,17/? A gazdag ember csak a pokolban emelte föl tekintetét, amikor már késő volt. Noé napjaiban csak azután jöttek az emberek, hogy megmeneküljenek az özönvíztől, amikor a bárka zárva volt; tehát ők is elkéstek.
Nem hasonló-e a helyzet a mi mannánkkal, Isten Igéjével? Korán kell azt összegyűjteni /Zsolt 5,4; 63,2; 90,14; 143,8; Péld 8,17; Préd 11,6/. Továbbá azt olvassuk: "Fölkelt Ábrahám jókor reggel" /vö. Józs 3,1; 6,12; 7,16; 8,10/. Fölkelsz-e korán, hogy a mannát, az Igét magadhoz vedd? Aki nem szakít időt korán reggel a csöndességre, az belső emberében erőtlen lesz, nem tud győzni a Sátán, a test és a világ fölött: kudarcot vall /1Tim 2,1-2/. Az Írás az első, ami után nyúlsz jókor reggel?
Mikor adta Isten a mannát? Éjszaka. Isten az Ő Fiát, mint megmentőt, az elveszett világnak éjszaka adta /Lk 2,8-14/. Vissza is éjszaka jön majd. "Éjfélkor pedig kiáltás hangzik: Íme jön a vőlegény" /Mt 25,6/. Izráel történetének legsötétebb órájában, a nagy nyomorúság végén fog az ÚR eljönni, hogy népét a fenevad, az Antikrisztus karmaiból kimentse /Zak 9,10-12; 12,9-10; Jel 19,11-21; Mt 24,27/. Hozzánk is a bűn sötét éjszakájában jött, világosságot hozott, és mennyei kenyérrel etetett /Lk 2,12; Jn 6,48/.
Izráel naponta volt ráutalva a mannára /2Móz 16,4/. Az Úr így tanított minket imádkozni: "A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma". A népnek, ha nem akart éhezni, naponta kellett kimennie és összegyűjtenie a mannát. Csak egy napra gyűjtött, amit azon felül szedett össze, az elromlott. Mi is naponta vesszük a szellemi /1Kor 10,3/ táplálékot magunkhoz? Vannak, akik csak vasárnap szednek. Isten sok gyermeke csak ritkán részesül különös megtapasztalásban Istennel, és ha már egyszer ilyenről beszélnek, ez gyakran évekre nyúlik vissza, legtöbbször hitéletük kezdetére, az első szeretet idejére /Jel 2,4/. Egészen más lenne a helyzetük, ha naponta gyűjtenének, ahogy az ÚR parancsolta /Mt 5,6/.
De ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a naponkénti kenyér teljesen elegendő. Az ÚR mondja: "Ne aggodalmaskodjatok, a ti Atyátok tudja, mire van szükségetek", Ó, azok a kellemetlen és haszontalan gondok, az elraktározási igyekezet, ahogy Izráel is megpróbálta. A kishitűségből összegyűjtött javak megbűzhödnek, mint a manna, amely megférgesedett. Így bűzlik nem egy vagyon, és hemzseg a pusztulás és az igazságtalanság férgeitől.
Szombaton a manna elmaradt /2Móz 16,23-27/. Isten egy nappal előbb gondoskodott arról, hogy Izráel szükség nélkül, tökéletesen pihenhessen. Mit teszünk mi a vasárnappal? Pihenünk ezen a napon, vagy száguldozunk a világban? Aki Krisztussal, a valódi mannával foglalatoskodik, az egykor élvezi a valódi szombatot is, bemegy a nyugalomba /Zsid 4,1/. Az ÚR a mi lelkünk nyugodalma /Mt 11,29/.
Pompás lehetett a manna íze. Angyali eledelnek nevezték /Zsolt 78,24-25/. Pál szellemi eledelnek mondja /1Kor 10,3/. Szellemi embereknek szellemi táplálékra van szükségük. Te mivel táplálod belső emberedet? Talán csak egy néhány igét tartalmazó naptárral, vagy valamilyen áhítatos könyvvel?
A manna olyan ízű volt, mint a mézeskalács /2Móz16,31/. Isten Igéje a mézzel hasonlítható össze /Zsolt 19,11/. Salamon így szól: "Egyél fiam mézet" /Péld 24,13/. Jónatán egy kevés mézet evett a sziklából, és mindjárt ragyogni kezdett a szeme /1Sám 14,29/. A mannát különbözőképpen használták fel: rántva, sütve, főve; ugyanígy az Igét is különböző módon élvezhetjük: úgy mint építő, intő, tanító stb Igét.
Izráel hálátlanságának rettenetes szavait olvassuk a 4Mózes 21,5-ben: "Szívből utáljuk ezt a hitvány eledelt". Ez egyúttal Isten megsértése volt a legszégyenletesebb módon. Ezt ugyanaz a nép mondta, amely korábban lelkesedéssel gyűjtötte a mannát.
Nem ismétlődik meg ez a súlyos bűn egészen napjainkig? Én nem találkozunk gyakran sajnos olyan emberekkel, akik egykor szerették az URat, de akikre Péter drasztikus szavai illenek: "A kutya visszatér a saját okádására, és a megfürdött disznó a sárban hempereg" /2Pét 2,22/? Azonnal súlyos büntetés következett Izráelre /4Móz 21,6/. A nép bűnbánatot tartott, és Isten felállíttatta az érckígyót. Aki erre rátekintett, az életben maradt. S ha egy visszaeső olvassa ezeket a sorokat, kérem őt, ismerje be, ahogy Izráel: "Vétkeztem", és tekintsen az ÚRra a kereszten. Ez az egyetlen út, amely által megmenekül az örök kárhozattól /Jn 3,14-16/!
Elég a manna /Zsolt 37,19; 132,15/. Elegendő minden napra és az egész pusztai vándorlásra. Senki sem szenvedett hiányt a negyven esztendő alatt. Az ÚR, a mi mannánk, biztosít bennünket: "Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled" /Zsid 13,5/. Izráel addig ette a mannát, amíg Kánaán földjére nem ért. Amikor megérkezett, ott élvezhette a föld gyümölcseit /2Móz 16,35; Józs 5,11-12/. Isten biztosítékot adott nemcsak a földi szükségletek kielégítésére, hanem az örökkévalóság szempontjából is /Fil 1,6/ Isten gondoskodása Izráelről gazdag volt, és az is maradt mindezideig. Bőséget nyújt: mindennel megajándékoz Krisztusban, ami az istenfélő élethez szükséges /2Pét 1,3/. Az ötezer megvendégelésénél kosarak maradtak tele, és az ÚR megparancsolta, hogy szedjék azokat össze, nyilván azért, hogy még más éhezőket is megelégítsen /vö. Jn 10,16/. Hozd a te bőségedet az éhezőknek, akkor nem emelnek panaszt majd ellened a nagy ítélet napján, ahogy a Betesda-tavi beteg vádolta egészséges embertársait ezekkel a szavakkal: "URam, nincs emberem" /Jn 5,7/. És még egy utolsó szót:
Az elrejtett manna. Erről az ÚR a Jelenések 2,17-ben beszél, és megmondja, ki fogyaszthatja azt. Azok, akik győztek, emberek, akik szellemben a szentek szentjében élnek, akik átélik az egész Krisztust, akik Benne találnak életet és teljes megelégedést. Többé nem vágyakoznak vissza a pitvarba. "Benne fölöttébb diadalmaskodunk" /vö. Róm 8,37; 1Jn 5,4/. Az elrejtett mannában az ÚR bizonyára a szövetségládában levő mannás arany korsóra gondol.
Georg R. Brinke
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése