A Zsidók 9,4 szerint a frigyládában a mannás aranykorsót, Áron kivirágzott vesszőjét és a szövetség tábláit helyezték el. A legfontosabbak és legjelentősebbek nyilván a törvénytáblák voltak. Isten saját kezűleg írta azokat. Jóllehet Izráel szent ígéretet tett, hogy megtartja a törvényt, de csakhamar megszegte az első parancsolatot: "Ne legyen más istened rajtam kívül" /2Móz 20,3/. Izráel hódolt az aranyborjú előtt, és dicsekedett bálványaival. Mózes meglátta Izráel súlyos bűnét, összetörte a törvénytáblákat. Hiszen az isteni parancsolatokat Izráel áthágta. Isten kegyelméből és hosszútűréséből másik két táblát írt, és ezek kerültek a frigyládába megőrzés végett. Itt óvták ezeket.
Törvény vagy kegyelem.
Miután Isten tulajdon népéül választotta ki Izráelt, a törvényét adta neki. Ígérete horderejének teljes tudatlanságában mondta Izráel Mózesnek. "Mindazt, amit az Úr parancsolt, megtesszük" /19,8; 24,3/. Izráel talán így gondolkozhatott: ha évszázadokon át meg kellett tartanunk az igazságtalan fáraó kemény parancsolatait, és meg is tudtuk azt tenni, bizonyára teljesíthetjük majd az igazságos és jóságos Isten parancsolatait is. Miért nem könyörgött Izráel Istenhez erőért és kegyelemért, hogy hasonló kapcsolatban maradhasson vele, mint ősatyáik? Gondoljunk arra a bensőséges viszonyra Istennel, amely nem a törvényen, hanem a kegyelmen nyugszik. A törvény elfogadásával Izráel egyre jobban távolodott Istenétől, hiszen egyre gyakrabban szegte meg parancsolatait. Ha nem teremtett volna Isten maga a szent sátor építése és az ehhez kapcsolódó áldozaton keresztül kivezető utat ebből a komoly helyzetből, akkor csakhamar az egész nép ugyanazon az úton mehetett volna a pusztulásba mint ahogy pl.: Kóré csoportja /2Móz 16/. Az ember elvakultságában saját erejéből véghezvitt teljesítménnyel akar Isten előtt megállni, de nem gondol bűnös lényére és tehetetlenségére. Lelkigondozás során gyakran találkozom emberekkel, akik át akarják adni magukat Istennek, és ennek érdekében komolyan gondolt fogadalmakat tesznek; valahogy így mondják: "Többé nem akarok vétkezni, hanem meg akarom tartani a te parancsolataidat". Az ilyen kijelentéseket állandóan helyesbítenem kellett. "Mert akik a törvény cselekedeteiből vannak, átok alatt vannak" /Gal 3,10/. Ilyen fogadalmak bizonyára jó és becsületes szándékból fakadnak, de az ember nem ismeri a saját gyöngeségét, sem a Sátán hatalmát és alattomosságát /1Pét 5,8/.
A törvénytáblák tartalma
a tíz parancsolatból állt, amely sok olvasó számára már az iskolából ismert. Sőt még több, hiszen teljes komolysággal mindannyiunk számára ismertté lett tulajdon sajnálatos kudarcainkból. Isten ezekben a parancsolatokban mutatja meg hozzá, mint Teremtőhöz és Törvényadóhoz való viszonyunkat. Továbbá azt is megmutatja, hogyan kell kialakítanunk kapcsolatainkat felebarátainkkal, ha meg akarunk állni Őelőtte. Engedelmes követésének jutalma az örök élet. Ezt mondta az Úr a gazdag ifjúnak, aki a legégetőbb kérdéssel fordult hozzá: "Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" /Mt 19,16-26/. Embereknek, akik az Úrhoz jönnek és megkérdezik tőle, mit kell cselekedniük, hogy elnyerjék az örök életet, a törvényre utal: "Cselekedd, és élni fogsz!" Aki ki akarja érdemelni az örök életet, annak ügyelnie kell, hogy a törvényt a legkisebb részletéig megtartsa, mint az Úr Jézus. Jól ismerjük a gazdag ifjúval folytatott beszélgetés kimenetelét. Az ő Istene, akibe bizalmát helyezte, végső soron a vagyona volt. Az igaz és élő Isten számára csak a második helyet gondolta átengedni.A törvény legjobb értelmezése.
Ezt az Úr maga mondja el nekünk a Hegyi beszédben. Olvassunk csak olyan igéket, mint a Máté 5,21-37. Ekkor észreveszi az olvasó, hogy itt nem csupán betűkről van szó, hanem végtelenül többről: Isten és az Ő parancsolatai, valamint a felebarát iránti szent szeretetről. Ehhez krisztusi érzületre van szükség. Amikor egyik nap egy írástudó a legnagyobb parancsolatról kérdezte Őt, az Úr ezzel az igével válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből, és felebarátodat mint magadat. E kettőben van az egész törvény és a próféták". A farizeus, aki igazolni akarja magát, tovább kérdez: "De ki az én felebarátom?" Az Úr csodálatos választ ad az irgalmas samaritánus történetével. Vajon az írástudó önmagára ismert-e a továbbhaladó papban és lévitában /Lk 10,25-37/? A törvény helyes értelmezésekor mindnyájan csődöt mondunk Istennel és emberekkel szemben.
Képes-e az ember betölteni a törvényt?
Ismét az Írás egy példáján keresztül kapunk helyes választ. Amikor az első gyülekezetben törvényeskedő zsidók követelték a pogányokból lett hívők körülmetélését és a mózesi törvények betartását /Csel 15,1-32/, Péter alázatos beismerést tett: "Mit kísértítek Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, amelyet sem a mi atyáink, sem mi el nem hordozhattunk. Sőt, hisszük, hogy az Úr Jézus Krisztus kegyelme által megtartatunk, mint ők is /10-11/."
Hála Istennek, ismerünk egy embert, az ember Krisztus Jézust, aki hűségesen betöltötte a törvényt a legapróbb részletéig Ő elmondhatta: "A világ fejedelme jön, de nincs bennem semmije /Jn 14,30/. Éppen így kérdezhette is: "Ki vádolhat közületek engem bűnnel? /Jn 8,46/. Csak egyedül Ő nyújtotta Istennek azt az életet, amely Istent tisztelte és megdicsőítette. Ádám minden utóda, még a legjobbak is csődöt mondtak, mert "mindnyájan szűkölködnek Isten dicsősége nélkül" /Róm 3,23/. Ámde akkor jött az Úr Jézus az Ő vallomásával: "Akaratodat, ó Isten, hadd cselekedjem", és meg is tette azt. Most Isten előtt áll egy Ember, aki a törvényt helyettünk betöltötte. Csak arra támaszkodva, amit helyettem és érettem cselekedett, jelenhetek meg félelem nélkül az ítéleten. Krisztusnak Isten által történt elfogadása tökéletességétől függött, de vele Isten engem is elfogadott, mert Ő betöltötte a törvényt.
A törvénytáblák a frigyládában.
A vérrel hintett engesztelési födél alatt őrizték azokat. Ahogy a táblák a ládában nyugodtak, úgy nyugodott a törvény az Úr belsejében. A törvény új szövetséggé változott át Krisztus vérében /Mt 26,28/. Az Ő vérét egy jobb engesztelési fedélre hintették a mennyei szentélyben, arra a ládára, amelyet János a mennyben látott /Jel 11,19/. Ennek a szövetségnek örökösei Isten új alkotásai /2Kor 5,17/; új emberek /Jn 3,3; Ef 2,15/. Az értünk folyt jobb vérnek új alapján állnak. Új és élő úton tartózkodnak, és többé nincsenek alárendelve a holt betűknek /2Kor 3,6/. És végül bemennek egy új égbe /2Pét 3,13/. Ez mind annak munkálkodása által történik, aki azt mondta: "Íme, újjá teszek mindent" /Jel 21,5/. A Szent Szellem által, akit az újonnan születésben kaptunk, a törvény is a szívünkben van. Ő maga munkálja bennünk mind az akarást, mind a véghezvitelt, az Ő jótetszéséből /Fil 2,13/.
De ez még nem minden. Az Úr nemcsak hogy maradéktalanul betöltötte a törvényt, hanem paradicsom ajtaja előtt álló kivont kardú kerub kezéből kivette a kardot, úgyhogy én, mint egykor a lator, beléphetek a paradicsomba. Az, aki számomra ezt a kiváltságot megszerezte, éppen úgy vár rám, mint egykor Istvánra /Csel 7,55/. Igen, vágyakozik utánam /Jn 17,24/. Vétkeim hatalmas tartozását maradéktalanul kifizette. A háromszor szent Istennek nincs többé semmi követelése tőlem. Jézus Krisztus számomra teljesítette azt. Ez a tudat végtelen nyugalmat és békét nyújt szívünknek. Tehát a hit teljes bizonyosságában szívünk meg van hintve és mosva tiszta vízzel, és Isten elé állíttattunk fedhetetlenül /Zsid 10,22/. "Nincs többé semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak" /Róm 8,1/.
Georg R. Brinke
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése