"Hová lettek az emberek?"

A valóságot keresed?


Igen én is észrevettem, hogy eltűntek az emberek az utcákról. Mintha elrabolták volna őket.

Tudni akarod, hol vannak?

Egyik fele otthon, szorongva néma.
A másik fele meghalt.
Aki maradt elmenekült az országból.

Kedves Testvérem!

Szeretném, ha nem a depresszió beszélne belőlem.

De miért is tagadnám? Fáj a szívem.

Emlékszel? Én mindent jó előre megkaptam az Istentől. Előre mindent elmondott és én elmondtam nektek. Nem tűrtöztettem a torkomat. Azt is megmondtam, ez volt/ez lesz a harmadik világháború.
És, hogy még nemzet nem élt olyat a világon, ami velünk történt. Saját magunkat emésztettük fel.

Igen, felülről irányították.
Na és?

Nézd mi néhányan maradtunk itt.

Én is elmehettem volna.
Volt egy nyitott kapu. De hezitáltam. A nem látott, nem érzett testvéreim tartottak itthon, pedig tudtam, minden romba dől majd. Mi volt, ami itthon tartott? Csak annyi: együtt szenvedek, együtt halok, de itthonról el nem megyek. Szükségük van rám, ha elmegyek nekik többé nem leszek. Noha senki nem is volt körülöttem. Én mégis azt mondtam, már pedig a kicsinyekkel maradok, egészen odáig, ahol kivégzik őket.

Tudtam, lesz egy maradék. És azt is tudtam, jobb a szegénység.
Nem, nem mondta az Úr, hogy vállaljam.
Én magamtól mentem a munkába. Az Ő szőlőjébe. Kötözni. Metszeni.

Csak az fáj, hogy a vidámság maradt el.

Gyermekkori kedves emlék. Képek, hogy nagyszüleim kicsiny szőlőjükben szomszédokkal, rokonokkal vidáman együtt dolgoznak. Még mindig köszönnek az emberek nekem, - pedig 20, 30, 40 év is eltelt - és mondják, mennyire szerettek minket.
Ők a szegénységben is vidámak voltak.
Igen.


----

Szőlő.

Volt valami  munka, az Úr szőlőskertjében.
Hogy kiment az Isten a piacra, megnézze, kik álldogálnak ottan, hogy munkába küldje őket.

Én jó korán kimentem a piacra, vártam, hogy jön-e majd valaki, aki munkát adna nekem.

Hamar jött az Isten. Hamar mondta, hogy menj.
Én először akadékoskodtam. Alig akartam elmenni, de végül elmentem. Megegyeztünk a bérben.

Sokat fáradtam a szőlőben, tűzött a nap. Nehéz volt a munka.

Utolsó voltam, vagy első?
Nem láttam, hogy még jönnének utánam ebbe a szőlőbe.
Sőt azt se láttam, hogy lennének mellettem.
Azt láttam, hogy voltak itt régen, sokan, jól gondozott szőlő. De, hogy most hová lettek az emberek?

Úgy érzem, már most sokat fáradtam ebben a szőlőskertben.

Leültem a sor végére.
Összerakosgatom az emlékeket.
A béremen gondolkozom.

Napi egy dénár.

Az előttem lévők is ennyit kaptak.
Az utánam lévők is ennyit kapnak.
(mellettem meg senki sincsen)
Az is igaz, csak egy napig kell dolgozni.

Elfáradtam.
Minek jöttem ki ilyen hamar a szőlőbe?
Ha később jöttem volna, akkoris egy dénárt kapok.

Ülök a sorvégén.
Játszok a homokban.
Nézem a bogarat, ahogy örvényt formáz testével. Eszembejut anyukám biológus, mesélt erről a bogárról. Aláfekszem a szőlőnek, nézem a lágyan ringó fürtöket. Milyen szépek lesznek.
Elképzelem a borsajtó körül zajongó gyerekeket. A csordogáló levet.
Hallom a szomszédok nevetését, ahogy örömükkel körbe vesznek. ... szomszédok, akik már nincsenek...

Aztán, ahogy el fogna a sírás, mert nincsen, ... mert nincsenek, mégis elképzelem, hogy akkor, ha az Isten visszajön, mégis lesz öröm. Még egy kicsi idő, és jön a szüret, ha elfáradtam, addig ülök itten, amíg jól esik énnekem.
Várok az Istenre.
A béremre.

Azt mondja:

100x annyi ház

100x annyi testvér

100x annyi apa

100x annyi anya

100x annyi gyermek

100x annyi föld

és az örök élet

 

Ennyi egy dénár bér!

(Mt 19,29)

---

Tehát Isten gyermeke, kedvesem! Aki esetleg ott vagy valahol a szőlőben, messze. Vagy te, aki  még el se indultál a piacra, figyelj ide:
Nincs elsőrangú és nincs másodrangú Istennek gyermeke, mindenkinek u g y a n a n n y i  lesz a bére:

"Hanem amekkora annak a része, aki elment a harcba, akkora legyen annak a része is, aki a fölszerelésnél maradt. Egyforma részt kapjanak!"
1 Sám30,24

"Ha a felszerelést őrzitek is,

ezüstszárnyú galambot kaptok,

aranyos zöld tollakkal.

Amikor a Mindenható

szétszórja a királyokat,

fehér lesz a Calmón, mint a hó."

 

Zsolt 68,14-15

 

"Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni,
mint neked.
Hát nem szabad-e nekem azt tennem a javaimmal,
amit akarok?"
Mt 20,14-15


 

De hát azért kesereghetem, egy kicsikét, itt a szőlő alá feküdve, nem? hogy minek jöttem ki ilyen hamar, ebbe a szőlőskertbe. Legalább jönne valaki, hogy beszélgethetnék vele, a munka is jobban esne.

 Oh! Tudod mi a jó?
hogy nagyon szeret engem az Isten!
- Mosoly -
- Sóhaj -


Én nem tűntem el,
Itt vagyok, itt leszek Neked.
Istennek, kicsiny drága gyermeke!!