A Hold és a Nap

Kezdjük hát az első álmommal.
Már egyszer leírtam.


Álmomban: dolgozni mentem, egy szokásos reggelen. A Nap egészen délután egy óráig rendben ment, ahogy minden nap telik. Amikor is délután egy óra után, a Nap, - tehát Délen - mint égitest visszafelé kezdett haladni a pályáján. Kb ugyanannyi idő alatt, amelyben előre kellett volna mennie, Kelet felé ment. Visszament egészen reggel nyolc óráig és ott megállt, majd szürkület lett, mintha letakarták volna valami zsákkal.

Valahogy így

A Föld forgásában teljesen megállt.

Az emberek akkor megzavarodtak, mert nem tudták, hogy most hány óra is van. Dolgozni menjenek vagy aludni? Amikor este nyolc órának kellett volna lennie, reggel nyolc óra volt. Ezért mindenki átállította az óráját, aszerint ahogyan a Nap az égbolton állt, reggel nyolc órára. Én akkor mentem hazafelé, a vonatállomásról, anyukámmal. Ő nyugtatott engem, "semmi baj nem lesz, minden rendben lesz, majd meglátod." - mondta. Ahogy mentünk az utcánkon, benéztem oldalt az egyik utcába, ahol a Hold - teli hold alakjában - egészen közel jött a Földhöz. /Dél-keleten alacsonyan állva/

Valahogy így

Kb. húszszorosa /áh nem tudom megmondani hányszorosa volt, lehet 20szorosa vagy 50szerese/ szóval nagyon nagy volt a jelenlegi nagyságához képest, de nem zuhant a Földbe, mint ahogy rendesen a gravitációtól kellett volna, hanem lebegett, vakító fehérségében, mint egy rendes éjjel, teliholdkor. Félelmetes volt.

Amikor éjjel felébredtem az álmomból, mély rettegés volt rajtam, nagyobb mint egy rémálom után, mert a jövőben megtörténő igaz dolognak éreztem. Ugyanakkor szokatlan volt ez a félelmem, hiszen az ÚR mindig kedvességekkel halmozott el - kényeztetett - engem álmaimban. Szinte soha nincsenek rémálmaim.

Ezért abban a pillanatban az ÚRat kértem, ha Tőle volt ez az álmom, vegye el azonnal tőlem a félelmet, de reggel emlékezzem az álmomra.
Abban a pillanatban megszűnt a félelmem és rögtön visszaaludtam. Ez csoda volt. Reggel bizonyságként megőriztem az álmot magamnak és azt, hogy egy szavamra elvette tőlem a félelmem, tehát az Úr békességben fog megőrizni azokban a félelmes napokban is, amikor mindezek megtörténnek, vagy amikor mindezeket megértem.

Amikor reggel felébredtem, teljes egészében emlékeztem az álmomra, arra, hogy megszabadított a félelmemtől, és hogy azonnal visszaaludtam. A Bibliában kikerestem az álmomhoz hasonló igéket.

"És lesznek jelek a Napban, Holdban és csillagokban és a Földön nemzetek szorongása a kétség miatt, mikor a tenger és a hab zúgni fog. Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, amik e Föld kerekségére következnek, mert az egek erősségei megrendülnek. És akkor meglátják az Embernek Fiát eljőni felhőben, hatalommal és nagy dicsőséggel." Lk. 21,25-27
"A Nap sötétséggé változik, és a Hold vérré, minekelőtte eljő az Úrnak ama nagy és fényes napja. És lészen, hogy mindaz, aki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik." Apcs. 2,20-21

Az álmomra 7 évig nem kaptam magyarázatot.
Folyamatosan az emlékezetemben volt, nem tudtam tőle megszabadulni.

De még le kell írnom, majd másik kettőt hozzá. Mert három álmot kaptam, és magyarázatuk szorosan összefügg.

Ezt az álmot nevezzük el 'A Hold és a Nap' álmának. Később így fogok rá hivatkozni.
Írtam, hogy hol állt a Nap, és a Hold.
Fontos, mert csillagászatilag is helyes volt az álmom.
Amikor álmodtam, szinte semmit nem tudtam a csillagászatról.
Az álmaim miatt kezdtem tanulmányozni.
Tehát érdekes, hogy, noha én nem értettem a csillagászathoz, mégis tudományosan helyénvaló volt az álom.

Ha a Földhöz ilyen közel jön a Hold, valóban nagyon lelassul, vagy meg is áll a Föld forgásában.

Előre ennyit.

Majd folytatom.

Folytatás:
Magyarázat 1.
Magyarázat 2.