"Mert minden ember, akit megsértettünk és megbántottunk, egy azok közül, akiket Jézus testvéreinek nevezett. Amit pedig ellene követtünk el, azt Isten ellen követtük el. Minden ember a Krisztus testvére."
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Pál apostol. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Pál apostol. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. november 4., vasárnap

Egyáltalában ne ítéljetek?





Hogy is van ez?

"Egyáltalán ne ítéljetek azért addig, míg el nem jön az Úr. Ő majd megvilágítja a sötétség titkait, és nyilvánvalóvá teszi a szívek szándékait, és akkor mindenki Istentől kapja meg a dicséretet." (1 Kor 4,5)


Pál apostol ezek előtt közvetlenül, arról beszél, hogy egyik ember így hirdeti az evangéliumot, a másik pedig úgy. Van ugye ő, aki ruhátlanul, éhezve, és szomjazva, saját kezével fáradozva, és vannak, mint például talán Apollós, aki másképp.
Arról beszél senki se fuvalkodjék fel az egyik tanítóval dicsekedve a másik ellen. (1 Kor 4,6) És e tekintetben ne is ítélkezzenek.

Arról is beszél, hogy őt ezek az ítéletek és dicséretek nem hatják meg. Mert ő még önmaga felett se ítélkezik. Mert egy a cél, hogy mindegyikünk hűségesnek bizonyuljon, abban, amit az ÚR rábízott.

Bizony, ha minden lelki kegyelmi ajándékban bővölködünk, - és ha csak abban, mert anyagiak nincsenek, - azt kell adnunk, ami belül van, amit közvetlenül az Istentől kaptunk, lelkünkben, és adjuk tovább az Igehirdetés által.


Azt adjátok oda alamizsnául, amit kaptatok, ami belül van. (Lk. 11,41)

Adjátok el vagyonotokat és adjátok alamizsnául.
(Lk 12,33)

Ki tehát a hű és okos sáfár, akit az úr szolgái fölé rendel, hogy idejében kiadja élelmüket?
 (Lk 12,42)



Tehát afelől, hogy ki hogyan adja ki azt, amit az ÚRtól kapott, eledelül azoknak, akiket az ÚR rábízott, egyedül az a nap fogja világossá tenni, amikor Ő visszajön. Hiszen Ő tudja a szívek szándékait.



De, akkor mit is ítélhetünk, testvéreim?

Már pedig hiszen van köteleségünk ítélni is!


Azt mondja Pál apostol: Távolítsátok el a gonoszt magatok közül!

A módját is tudjuk, hogy - legalább - ketten kell inteni testvérünket.

Pál apostol ebben az esetben a nyilvánvaló bűnről beszél.

"Már megírtam nektek, hogy nem szabad kapcsolatot tartani paráznákkal. De nem általában e világ paráznáival vagy nyerészkedőivel, harácsolóival vagy bálványimádóival, hiszen akkor ki kellene mennetek a világból. Most tehát azt írom nektek, hogy ne éljetek közösségben azzal, akit bár testvérnek neveznek, de parázna vagy nyerészkedő, bálványimádó, vagy rágalmazó, részeges vagy harácsoló. Mert mit tartozik rám, hogy a kívül levők felett ítélkezzem? Nem, a belül levők felett ítélkeztek-e ti is? A kívül levőket pedig Isten fogja megítélni. Távolítsátok el azért a gonoszt magatok közül!" (1 Kor 5,9-12)


Tehát testvéreim, különböztessük meg, hogy mi által ítélkezhetünk testvéreink felett.
Igehirdetés módja miatt nem. Egyik így hirdeti a másik amúgy. Mindenki úgy sáfárkodik Isten titkaival, ahogy akar, a rábízott kegyelmi ajándék mértéke szerint, ha akar. Hogy ő a rábízott kegyelmi ajándékokat kiosztotta-e azoknak, akik erre rászorulnak az a nap fogja megmutatni, amikor Jézus eljön, és Ő fogja megítélni.

Ellenben, mégis ítélhetjük testvéreinket, abban a tekintetben, ha bűnben vannak. Testvéreim, jól különböztessétek meg mi a bűn. A paráznaság, nyerészkedés, bálványimádás, rágalmazás, részegeskedés, harácsolás az. Ha ilyeneket láttok, akkor ha bár az testvérnek nevezi magát, de együtt se egyetek vele. Pál apostol azt mondja, távolítsátok el az ilyen embert magatok közül, mert megfertőz titeket.

Pál apostol magát állítja példaképnek, nélkülözésben, nehézségben, de abban, hogy senkire nem szorult rá, saját kezével dolgozott magáért. Nincs benne nyerészkedés bűne. Ellenben ezzel a életstílusával a világ bolondja lett, azzal az üzenettel együtt, amit hirdet is, márpedig Isten bölcsességét, ami nem a világ bölcsessége.


Pál apostol azt mondja, legyetek követőim. (1 Kor 4,16)




2012. október 15., hétfő

Milyen hatalommal?


Mi a hatalom?

tegnap Pál apostol Rómabeliekhez írt levélből olvastam:  Róma 13.
"Minden lélek engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, az az Istentől rendeltetett."
Azon gondolkoztam, hogy Ige szerint mi a felettes hatalom? Vajon lehet a munkahelyem is az? Hiszen ott is alárendelt vagyok.
Lehet különbséget tenni a munkahelyi alárendeltség és az állami vezetők között?
Vagy itt Magyarországon egyébként minden - szolgáltató - intézmény, cég, vállalkozás is, egyben hatóságként működik? Ezt külföldön nem értik, Magyarországon például az egészségügy, az oktatás, és a szociális intézmények is tudnak hatalmi ágként viselkedni. Hatóságra jellemző modorban diskurálni a szolgáltatást felhasználókkal vagy munkahelyek a munkavállalóikkal.
 
Természetesen lehetséges, hogy a közintézmények, szolgáltatók, egyesületek, vállalkozók, cégek a hatalom ilyen formán kinyújtott karjai, de én inkább arra gondolok, hogy egy rossz beidegződés, szándékosan rosszul értelmezett, és rosszul használt "kiváltságok", az állampolgárok pedig kiszolgáltatott voltából eredően, jogtalan elszenvedői.
Magyarul jogtalanság.
Semmiképpen nem hatalmi szervek, hanem a közjóért, vagy a jóért, vagy önmagáért - a profitért - létrehozott szolgáltatók visszaélései.
 
Beszéljünk magunkról:
Minden hívő engedelmeskedjék minden hatalomnak?
Nem! Nem ez van írva!
Hanem az, hogy minden lélek, (vagyis minden ember), a felettes hatalmaknak (vagyis a hatóságoknak).
Ebben nem a hívek kötelezettségeiről beszél, hanem minden ember kötelezettségéről, és nem minden cég, vállalat, szolgálat felettes hatalom. Vagy talán a szomszéd utcában lévő asztalosműhely az számomra?
Nem mindenki felé tartozunk engedelmességgel, hanem az állami hatóságnak.
 
Más fordításokban jobban kitűnik, hogy amikor a felettes hatalomról ír, A hatóságra gondol.
A hatóság, tőlem függetlenül hozott, mindenkire érvényes törvényeket tartatja be, adót szed, ellenőriz, akár testi fenyítést is alkalmaz, amely a fennálló államiszervezet kiszolgáló szerve. Pál Isten szolgájának nevezi.
Pál apostol megkülönbözteti minden más szervezettől azzal, hogy akinél a kard van.
Demokráciában négy évente változóan, másnál van a kard. Pál apostol szerint, amíg azonban hatalmon van, tűrni kell.
 
Pál úgy írja, minden lélek. Tehát nemcsak a hívők, hanem minden ember. Ellenben ezeket az instrukciókat, a híveknek írja, a híveknek adja ezt a tanítást, hogyan tudják megmagyarázni keresztény tanításunkat, minden más nem hívőnek,  hogy minden ember miért engedelmeskedjen. Mi ugyanis a békesség követei vagyunk.
Valamint további útmutatást ad, - itt már csak - a híveknek, hogy senkinek semmivel ne tartozzanak.
Akinek a vámmal, vámot fizessenek, akinek adóval, adót fizessen, akinek a félelemmel, félelmet, akinek tisztelettel tiszteletet.
 
Senkinek semmivel ne tartozzunk, hacsak azzal nem, hogy szeretjük.
 
Na itt megálltam. Tehát a szeretettel jogosan tartozhatom?
Azt írja, ha ezzel sem tartozunk, akkor betöltöttük a törvényt (tartalmat adtunk neki). Ezek szerint azzal tartozhatunk elvileg, hogy nem szeretünk. De:
Micsoda örömujjongás, ha azzal sem tartozunk! Isten fiai vagyunk.
 
Mi a szeretet?
Kiterjesztett módon több mint, amikor azokat szereted, akik téged is szeretnek. Az barátság.
A keresztény szeretet, nem tesz rosszat a felebarátjával és ellenségével. Mi a rossz? Ha igazságtalanság ér, nem vágsz vissza. Ha arcul ütnek, nem ütsz vissza, ha rágalmaznak, nem rágalmazol vissza. Tehát, aki ellened rosszat tett, annak nem fizetsz rosszal.
Nem keresed az alkalmat, hogy mikor fizethetnéd vissza azt a rosszat. Ez a bosszúról való lemondás, és a bosszú átadása Istennek.
 
Továbbá:
Ha minden embernek engedelmeskednie kell a fennálló hatalomnak, akkor ezt a kijelentését Pál itt nem az egyház belső felépítési rendjére vonatkoztatta. Hiszen minden ember nem engedelmeskedhet, az egyháznak, ami a Krisztus Teste. Tehát következtetés, ezen Ige alapján az egyház - a hívek közössége - nem viselkedhet hatalomként a hívei felett.
 
Az egyház, hívő emberek közössége, Pál teljesen más parancsolatokat hagyott az egyház tagjaira, egymásra nézve. A Biblia a testvérek közösségére nem használja az engedelmesség szót, - ha igen akkor Istennek engedelmeskedjetek - hanem a szeretetet. Nem parancsuralmi szervezet. Hanem szeretetközösség. Szeretetközösség, amelynek tagjai kifelé engedelmességben tartoznak az állami szervezet felé, ugyanúgy, mint minden ember. Pál szerint: nekünk Krisztus uralma alatt lévőknek nincsenek kiváltságaink a világi hatalomban. (Adókönnyítés, vámmentesség, felmentés stb.)
Ez azonban manapság nincs így. Minden történelmi egyháznak, vagy bejegyzett egyháznak vannak törvényi mentességei. Sőt, állami anyagi támogatottsága is.
Eredetileg azonban az egyház tagjai is, engedelmeskednek az állami hatóságnak. Mindenben. Nem kérnek és nem követlenek kiváltságokat. A törvényt betartják. Ha valaki az állam törvényei ellen vét, állam által hozott büntetést kell viselnie. - Lásd pedofil papokat milyen sokáig - évtizedekig, évszázadokig - védte a katolikus egyház, mondván saját jogkörben bánik el velük. Vagyis nem bánt el velük.
 
Továbbá Pál apostol idejében az egyház struktúrája is mentes volt a hatalmi, hierarchia rendjétől. Pál apostol fejében akkoriban ez meg se fordult. Annyira jól értelmezte mindenki a testvér szót, annyira egyenlő volt mindenki, hogy ebben kellett rendet raknia.
Megmagyaráznia a Lelki ajándékokat, de még mindig szolgálatról beszélt, ki-ki amilye van azzal szolgáljon szeretetben, és nem engedelmességről.
 
Tehát ha rettegve féled a te egyházi vezetőidet és mint a hatóságnak engedelmeskedsz nekik, mintha fegyvert viselnének, akkor erősen élhet benned a gyanú nem keresztény testvéri közösségben vagy.
 
A teljes szeretet kiűzi a félelmet.
Ítéljétek meg magatok mi a testvéri közösség, és mi a világi hatalom. Ki és miért akar a világi hatalom képével fellépni? Mintha neki arra joga lenne.
Ki és miért harcol ki magának kiváltságokat a kardot viselő államtól, hogy ő is kardot viseljen? Mit kell cserébe teljesítenie? Mert ugye semmi sincs ingyen.
 
Bátorság!
Aki engedelmeskedik a hatóságnak és több adót fizet, mert többet rótak ki rá, azzal nem tesz rosszat, hanem jót. Ha az állam által hozott törvényt betartjuk, és törvény szerint viselkedünk, minden másban szabadok vagyunk!
Lehet és kell a kicsinyeket védenünk, szavunkat felemelni az elnyomottak érdekében. Tenni értük.
Lehet és kell az igazság szerint cselekednünk és figyelmeztetni másokat, - minden egyházat, céget, vállalatot, magánvállalkozót, szolgáltatót, magánembert - ha nem az állam törvényei szerint járnak.
Ez az igazság pedig magában foglalja a tisztes adófizetést, a bérek kifizetését, a tisztességes eljárást. A munka megbecsülését. Az emberi méltóság tiszteletét. A jog szerint való bánásmódot.
 
Ki vagyok én, hogy az állami hatalmat bíráljam, de bírálhatom minden alatta lévőt, aki nem az állami törvények tiszta rendje szerint jár el, és nem viseli az állam kardját, hanem azt kijátszva megkerüli.
 
Bizony a bűneink vittek minket a sárba.
Ha mindenki magába nézne, látná, ha csak az állami törvényeket tartotta volna be, az elmúlt húsz évben, nem tartana itt Magyarország.
Ki volt az, aki rendesen adózott? Ki volt az, aki nem volt korrupt? Ki volt az, aki megbecsülte a munkavállalóit? Ki volt az, aki minden járandóságot mindig befizetett utánuk? Ki volt az, aki betű szerint minden magyar törvényt pontosan betartott?
Bizony, minden módon, hatalmi eszközökkel lettek elnyomva, azok akiknek nem volt joguk és hatalmuk. Annak látszatja sem.
Minden kisember jajszava felhallatszik az égbe, akik tisztességesen dolgoztak, de nem adták meg nekik a bért.
Bérük az égben kiált.
Magyarországon nem volt demokrácia az elmúlt 20 évben. Mert nem volt jog a kisemberek kezében, hogy érvényt szerezzenek jogaiknak és behajtattassák jogos bérüket.
 
Nem, nem a hitel okozta az összeomlást. Nemcsak az állami vezetőink, és a rossz gazdasági döntéseik. Ezek is.
Hanem karöltve az igazságtalansággal, jogtalansággal, csalással, elnyomással, és meglopással azok által, akik állami hatalom nélkül, de hatalmaskodtak rajtunk.
 
Minden bűnünk utol fog érni minket! Csak az a kérdés, észrevesszük-e miért esett ez rajtunk? Vajon megtérünk?
Vajon lesz őszinte bűnbánat? Önként kiigazítás minden állampolgárnál? Ha nem, akkor a hatalomnak magának kell elszámolnia minden törvényt megszegővel.
Még hozzá karddal.
 
De nekünk, kicsinyeknek, elnyomottaknak, kisemmizetteknek és törvényt betartóknak nincs mitől félnünk. - Elvileg -
Hacsak a gonoszság más bugyrai nem támadnak. Imádkozzunk, hogy békességben éljünk, imádkozzunk a hatalom birtokosaiért, hogy bölcs, igazságos, és jó döntéseket hozzanak.
 
Megyjegyzés: Semmi bajom nincs azzal, ha egyházak kapnak kiváltságokat vagy támogatást az államtól, csak az a kérdés, milyen meghatározás szerint, és mire használják, vagy mit kérnek cserébe.
A meghatározásokról, kitételekről, feltételekről nem tudok, de ha csak belső sugallatra teszi is az államhatalom, még ahhoz is joga van, és még azt is Isten vezérli. Támogatást vissza is lehet utasítani, ha tisztességtelen ellenszolgáltatást kérnek cserébe.
Egyébiránt Isten nyájának nincs szüksége, csak Istenre, mindenféle támogatottság tekintetében. Az állami törvényeket pedig be kell tartania, minden léleknek.

2012. szeptember 10., hétfő

Gond ne terheljen titeket



"Azt szeretném, hogy gond ne terheljen titeket."
- mondja Pál apostol. (Kol 7,32)


"Ezért én úgy gondolom: ne terheljük meg azokat a pogányokat, akik megtérnek Istenhez"
- mondja Jakab apostol (ApCsel 15,19)



"Mert a Szentlélek jónak látta, és vele együtt mi is úgy láttuk jónak, 
hogy ne tegyünk több terhet rátok annál, ami föltétlenül szükséges."
- mondják az apostolok. (ApCsel 15,28)


Ha valakit érdekel, mi az, ami föltétlen szükséges, olvassa el Apcsel 15,20-at és az Apcsel 15,29-et.

A Biblia szerint van különbség a bűn és a teher /felesleges gond, már nehezen hordozandó dolog/ között.

Megítélnünk is meg kell, mi a teher, és mi az Isten előtti bűn, és ezután


"tegyünk le minden ránk nehezedő terhet
és a bennünk megkörnyékező bűnt."
(Zsid 12,1)


Miért tegyük le ezeket?

"hogy állhatatossággal fussuk meg az előttünk lévő pályát."
(Zsid 12,1)

Terhekkel agyonnyomkodva, bűnöktől roskadozva nem tudunk futni, pedig nekünk győzőknek kell lennünk.

Nyilván másképp kell letenni a bűnt és letenni a terheket.

A bűn elleni harcban egészen a vérig kell kiállni.
A bűn elleni harcban Isten meg is fenyíthet minket, mint fiakat, hogy tegyük le bűneinket.
(Zsid 12,4-11)

A ránk rakott, vagy felvett - főképp vallási, társadalmi terheket - azonban már önként rakjuk le. Szabad döntés, /és bátorság kérdése/, hogy Jézus parancsait tisztán hordozzuk, vagy Istentől nem rendelt emberi /vallási/ kötöttségekkel, anyagi és egyéb elkötelezettségekkel. Ha utóbbival, akkor kétség, hogy Jézus parancsait egyáltalán végre tudjuk-e hajtani.
Miért?

Jézus azt mondja, jaj nektek farizeusok, és törvénytudók, mert elhordozhatatlan terhet raktok az emberekre.
A vallási vezetők magukhoz vették az ismeret kulcsát, ők nem mennek be, - bűneik miatt - és azokat is megakadályozzák, akik be akarnak menni. Lefoglalva az embereket a terhek hordozgatásával.
(Lk 11,42-52)

Jézus nem akarja, hogy gondterheltek legyünk.
Nem akarja, hogy terheket viseljünk. Se magunkért, se társadalmi nyomásra, se másokért. Se vallásilag, se anyagilag. Sehogy. Azt akarja, hogy Őreá figyeljünk, a Mennyek országát kutassuk.

Azt kéri, hogy az Ő igáját, és az Ő terhét vegyük magunkra, (Mt 11,30) ne pedig a farizeusok, törvénytudók, és vallási tanítóink ránk rakott terheit, amelyek elhordozhatatlanok, és csak akadályoznak minket, hogy előrejussunk.




Ezen túlmenően pedig ne legyünk egymás terhére. Pál apostol oly sokszor ismétli:


nem voltam terhetekre
nem leszek terhetekre
nem vagyok terhetekre

Egy valódi Úrtól való apostol, egy valódi tanító, és egy valódi Krisztus követő semilyen terhet nem rak ránk! 


"Nem éltünk senkinél ingyen kenyéren, hanem fáradsággal
 és vesződséggel dolgoztunk éjjel és nappal, 
nehogy valakit is megterheljünk közületek.
(2Thessz 3,8)


2012. július 25., szerda

Kedvenc Igém



Fesztusz hangosan így kiáltott:

"Bolond vagy te, Pál! 
A sok tudomány őrültségbe visz." 


Pál azonban így válaszolt:

"Nem vagyok bolond, 
nagyra becsült Fesztusz, 
hanem igaz és józan beszédet szólok.

Mert tud ezekről a király, akihez bátran szólok, 
mert nem hiszem, hogy rejtve volna előtte ezek közül bármi is, 
hiszen nem valami zugban történt dolgok ezek. 

Hiszel-e Agrippa király a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel." 


Agrippa így szólt Pálhoz:

"Majdnem ráveszel engem is, hogy keresztyénnyé legyek!" 


Pál pedig így válaszolt:

"Kérem az Istentől, hogy előbb vagy utóbb 
nem csak te, hanem azok is, 
akik ma hallgatnak engem, 
olyanná legyenek, 
amilyen én is vagyok e bilincsek nélkül." 


Ezután felállt a király, a helytartó, Bereniké, és felálltak a velük együtt ülők.

Távozóban így beszélgettek egymás között:

"Semmi halálra vagy fogságra méltó dolgot 
nem tett ez az ember."


Agrippa pedig ezt mondta Fesztusznak:

"Szabadon lehetne bocsátani ezt az embert, 
ha nem fellebbezett volna a császárhoz."


Apcsel 26,24-32

2011. szeptember 1., csütörtök

Pál apostol a keresztényekhez

     Emlékezzetek tehát arra, hogy ti egykor pogányok voltatok, úgynevezett körülmetéletlenek a körülmetéltek szerint, akik viszont azért nevezik magukat így, mert testükön emberkéz által körül vannak metélve. Ti abban az időben Krisztus nélkül éltetek, Izráel közösségétől elkülönítve, és mint az ígéret szövetségein kívül álló idegenek, reménység nélkül és Isten nélkül éltetek a világban.

     Most pedig Krisztus Jézusban ti, akik egykor "távol" voltatok, "közel" kerültetek a Krisztus vére által.

     Mert ő a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést, miután a tételes parancsolatokból álló törvényt érvénytelenné tette, hogy békességet szerezve, a kettőt egy új emberré teremtse önmagában.

     Megbékéltette mindkettőt egy testben az Istennel, miután a kereszt által megölte az ellenségeskedést önmagában, és eljött, és "békességet hirdetett nektek, a távoliaknak, és békességet a közelieknek". Mert általa van szabad utunk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához.

     Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban, és akiben ti is együtt épültök az Isten hajlékává a Lélek által.

Efezus 2,11-22


     Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás, mert ezek miatt haragszik Isten. Ti is ezeket tettétek egykor, amikor ezekben éltetek; most azonban vessétek el magatoktól mindezt: a haragot, az indulatot, a gonoszságot, az istenkáromlást, és szátokból a gyalázatos beszédet. Ne hazudjatok egymásnak, mert levetkőztétek a régi embert cselekedeteivel együtt, és felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt. Itt már nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus.

     Öltsetek tehát magatokra - mint Isten választottai, szentek és szeretettek

könyörületes szívet,

jóságot,

alázatot,

szelídséget,

türelmet.

Viseljétek el egymást,

és bocsássatok meg egymásnak,

ha valakinek panasza volna valaki ellen:
ahogyan az Úr is megbocsátott nektek,
úgy tegyetek ti is.

Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet,
mert az tökéletesen összefog mindent.

És Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben,
hiszen erre vagytok elhíva az egy testben.

És legyetek háládatosak.

A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy,
hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel,
és intsétek egymást zsoltárokkal,
dicséretekkel, lelkiénekekkel;
hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek.

Amit pedig szóltok vagy cselekesztek,
mind az Úr Jézus nevében tegyétek,
hálát adva az Atya Istennek őáltala.

Kolossé 3,5-17

2010. szeptember 26., vasárnap

Pál apostol tanítása a testvéri szeretetről



Meg vagyok győződve, atyámfiai, magam is, hogy telve vagytok jóindulattal, telve vagytok ismerettel, úgy annyira, hogy egymást inteni is tudjátok. (Római levél 15:14)

Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyengédek, tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek.
A jó igyekezetben ne legyetek restek; Lélekben buzgók legyetek, mert az Úr az, akinek szolgáltok.
A reménységben örvendezők, a háborúságban béketűrők, az imádkozásban állhatatosak legyetek. ...
Áldjátok, akik üldöznek titeket, áldjátok, és ne átkozzátok.
Örüljetek az örülőkkel és sírjatok a sírókkal.
Egymással egyetértésben éljetek. Ne legyetek fönnhéjázók, járjatok az alázatosokkal. ...
Senkinek rosszal rosszért ne fizessetek. ...
Ha lehetséges, s amennyiben rajtatok áll, minden emberrel békességben éljetek.
Magatokért bosszút ne álljatok, szeretteim, bízzátok ezt az Isten haragjára. ...
Ha tehát éhezik a te ellenséged, adj ennie; ha szomjazik, adj innia; mert ha ezt cselekszed, eleven szenet gyűjtesz a fejére.
Ne engedd, hogy a gonosz legyőzzön, hanem te győzd le a gonoszt JÓVAL.
(Római levél 12: 10 től, Ravasz László fordítása szerint)