Az igazgyöngy

A drágagyöngy Mt 13,45-46-ban

     Jézus Mt 13,44-ben a szántóföldben elrejtett kincsről beszél, amely Izráelt ábrázolja, majd folytatja a gyöngyről szóló példabeszéddel, amely a Gyülekezet képe. Az igazgyöngy a tengerből származik, és a Gyülekezet is a népek tengeréből jön elő. Az Úr Jézus maga szállt alá a Gyülekezetért a nyomorúság legmélyebb vizeibe, még az életét is odaadta, hogy ezt a gyöngyöt megtalálja. Rendkívüli értékét csak akkor ismerjük meg, ha szemügyre vesszük:

Az igazgyöngy keletkezése

     A tengerfenekén elrejtve fekvő gyöngyöt búvárok keresik és hozzák a felszínre. A gyöngy szenvedések terméke. Az emberi szem elől elrejtve, sok más kagylóval együtt él a gyöngy anyja, kemény, kívülről jelentéktelen kagylójában. A kagyló nyílásán keresztül véletlenül egy idegen test (homokszem) hatolt be. Ez a homokszem a gyöngy anyja lágy részeinek heves fájdalmat okoz. Ezt az idegen testet eltávolítani nem tudja, s ezért nyálkaszerű váladékkal veszi körül. Ezt a folyamatot számtalanszor megismétli, amíg csak gyöngy nem lesz belőle. Ez a titokzatos, láthatatlan, fájdalmas folyamat teremti a gyöngyöt, és teszi azt oly széppé, hogy a szivárvány minden színében pompázik.

A gyöngy tehát keletkezését a kagyló lágy részei igen fájdalmas sérülésének köszönheti.

A hasonlat a Gyülekezet származásának az előképe. Ő az idegen, fájdalmat okozó homokszem, akit azonban Isten kiválasztott és megdicsőített.

Amikor Isten Évát teremtette, mély álmot bocsátott Ádámra, s annak bordájából formálta az asszonyt. Éva teremtése előképe egy dicsőséges új teremtésnek, ti. a Gyülekezetének. A Gyülekezet a második Ádám oldalából származik, akit a kereszten lándzsával oldalba szúrtak (Jn 19,34; Ef 5,30; Ézs 53,10). A gyöngy a kagylóban fájdalom útján támadt, s az Úr Lelkének golgotai szenvedése által keletkezett a Gyülekezet. A gyöngy miatt szenvedett és pusztult el a kagyló, s egy Gyöngyért, a Gyülekezetért szenvedett és halt meg Jézus Krisztus.

A gyöngykapuk szépsége és nagysága

     Az Antikrisztus felesége, "a nagy parázna" gyöngyökkel díszíti magát (Jel 17,4). A Bárány menyasszonya még soha nem ismert ékszert hord. A tizenkét kapu (a mennyei Jeruzsálemben blogger.) egy-egy gyöngyből áll. Mi már a kagyló színpompáját is megcsodáljuk, és örülünk a kis gyöngy szépségének. Szótlanná válunk majd azonban a csodálkozástól, amikor a gyöngyöket isteni méreteiben látjuk. Itt gondoljunk Pál apostol szavaira:

"Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az Őt szeretőknek" (1Kor 2,9)

     A kapuk mesébe illő nagysága különösen akkor érzékelhető, ha a 9000 km hosszú és 75 m magas jáspisfalra gondolunk. A kapuknak a falhoz képest arányosoknak kell lenniök, mert ott már nem lesz "szoros kapu". Ha a fal 75 méter magas, akkor a kapuknak 50-60 méter magasnak kell lenniök. E földön egyetlen építőmester sem tud ilyen nagy kaput készíteni, ott azonban a mennyei Építőmester egyetlen gyöngyből (Jel 21,21) készít el ilyet.


/G. R. Brinke: A túlvilágról c könyvből 41-42 old/

A kép innen

Az Atya és a Fiú együtt

Jézus mondja:

"Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön."

Máté 28,18

Ezen az Igén gondolkoztam:

"Mert Isten (az Atya) mindent az ő (Jézus) lába alá vetett. 

Amikor pedig azt mondja, hogy minden alá van vetve, 

nyilvánvaló, hogy annak kivételével, aki neki alávetett mindent. 

Amikor pedig majd alávettetett neki minden, 

akkor maga a Fiú is aláveti magát annak, 

aki alávetett neki mindent, 

hogy Isten legyen minden mindenekben."

1Kor 15,27-28

Jelenések könyvében írva van, hogy "a királyi széken ülőé (az Atyáé) és a Bárányé (a Fiúé) az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké." (Jel 5,13)

Az Atyáé, és az Ő Fiáé, minden hatalom, minden dicsőség. 

Méghozzá örökkön-örökké.

A Jelenések könyvének 19. részében írva van egy menyegző. A Bárány menyegzője.

Erről tudunk, ezt várjuk:

"Örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük Őt, mert eljött a Bárány menyegzője, felkészült a menyasszonya, és megadatott neki, hogy felöltözzék fényes, tiszta gyolcsba. Ez a gyolcs a szentek igaz cselekedeteit jelenti." Jel. 19,78

Jézus ezzel a menyasszonnyal fog 1000 évig uralkodni a Földön. Ebben a menyasszonyban az Ő Lelke. Ők egyek. Ez a menyasszony tiszta és feddhetetlen. Lakóhelyüket a szentek táborának nevezi, és szeretett városnak, de még nem a mennyeinek, nem az új Jeruzsálemnek. (Jel 20,9)

A Jelenések könyvének 20. részétől írva van az ezeréves uralom a Földön.

"Boldog és szent az, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak, hanem az Isten és a Krisztus papjai lesznek, és vele fognak uralkodni ezer esztendeig." Jel 20,6

Lehet úgy hívni ezt a korszakot, a szentek valódi szent közössége (azaz a Krisztus Teste, a Fejjel együtt, Jézus Krisztussal magával) a régi Földön. /Ez az ezeréves korszak a földi és a mennyei találkozása. Jézus Krisztus ezt hordozza magán, ezt a feladatot vállalta, tehát a földi és a mennyei találkozását. Ő volt, aki értünk földi lett, pedig mennyei. Ő volt, aki kezdetektől közbenjárt értünk, emberekért. Ez az ezerév mintegy utolsó előszoba a tisztán Mennyeibe./

Ám ezek után látunk egy "másik" menyasszonyt. Vagyis, ahogy a Biblia írja: mintegy menyasszony. Ezt közvetlenül azután mondja, hogy az Atya ítél. Miután minden ember az Ő (az Atya) trónusa előtt megállt. (Jel 20,11-15)

Ez a menyasszony, új Jeruzsálem 'már nem' a szentek igaz cselekedetei, 'már nem' az a Krisztus Teste, amely földi is, hanem a Menyből száll alá. Mint egy elkészítve az Atyától a szenteknek, és a Fiának, az új Földön, és új Ég alatt, ez az Új Jeruzsálem. Mintegy Krisztusnak és az Ő népének szállása. Gyönyörűen van leírva, hogy milyen lesz. Gondolom, hogy azok, akik mennyei látogatásokat tesznek, ebben a most készülő - szerintem folyamatosan készülő - mennyei városban járnak. (Jel 21,10-21)

Ez pedig, ez az Új Jeruzsálem, az Atya nagy ünnepsége Fiával, és az Ő - véren szerzett - népével. Ez az Atya ajándéka a Fiúnak, és ez az a pont, amikor az Atya visszakap minden hatalmat a Fiútól. A tökéletes beteljesedés minden értelemben. Megszűnik a földi, és mennyei lesz minden. Végre Isten népe együtt az Atyával, teljes egységben, a Fiúban.

"És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé. És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve." Jel 21,1-2

"Elvitt engem lélekben egy nagy és magas hegyre, és megmutatta nekem a szent várost, Jeruzsálemet, amely az Istentől, a mennyből szállt alá." Jel 21,10

"Benne volt az Isten dicsősége" Jel 21,11

Tehát Isten Fiának minden a lába alá lett vetve, egy ideig, amíg Ő is maga alá nem veti annak (az Atyának), aki neki alávetette. Így lesz Isten mindenekben. Az Atya a Fiúban, Fiú az Atyában. És az egész teremtettség maradéktalanul Istenben. Egységben a Szentséggel. Vagyis a tökéletes Szeretetben. Itt már a régiek elmúlnak, és egészen új lesz minden, ebben az újban teljesen tökéletesen benne lesz az Isten (az Atya) dicsősége. Maga a Menny lesz ez, és többé nem lesz ezenkívül semmi sem.

"Napra sincs szüksége a városnak, sem holdra, hogy világítsanak neki, mert az Isten dicsősége világosította meg, és lámpása a Bárány. (Jel 21,23)

Az ezeréves királyság egy közbülső megszabott idő. A szentek felkészítésének ideje, színről színre együtt Krisztussal, aki terelgeti őket, mint jó pásztor és tanítja őket, hogy az Atya elé állíttassanak.
Az ezeréves királyságban Krisztus van az Ő - vérén szerzett - népével a régi Földön. Az Atya pedig a Mennyekben van.
Itt ebben az ezeréves korszakban egy trónt látunk, a Krisztusét, illetve trónokat, akik együtt uralkodnak Jézussal (Jel 20,4). Még tehát a régi Földön, és még egyszer megtámadván a régi rendszertől.

Az új Ég, és új Földön, az Új Jeruzsálemben már egy másik helyzetet látunk: "az Isten (az Atya) és a Bárány (az Ő Fiának) trónusa lesz benne." Jel. 22,3 Vagyis Krisztus mellett benne látjuk az Atyáét is.

Az Atya (az Isteni, vagy Isteni dicsőség) tehát nem beleereszkedik, beleszáll a régibe, hanem egészen újat ad. Azt hozza, ami, vagyis tisztán a mennyeit, egyesítve az Istenit az Emberivel. Jézus Krisztusban. Aki leszállt az a Fiú volt.

"És szolgái imádják Őt (az Atyát), és látni fogják az Ő (az Atya) arcát, és az ő neve lesz a homlokukon. Éjszaka sem lesz többé, és nem lesz szükségük lámpásra, sem napvilágra, mert az Úr Isten fénylik fölöttük, és uralkodnak örökkön-örökké." (Jel. 22,3-5)

Jézus mondja: "Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk." (Jel 17,22)

Ez eddig nem láthattuk mi szentek - az ezeréves királyság alatt sem - az Atyát, csak a Fiút. Ám az ezeréves királyság után, mi is látni fogjuk az Atyát, akik tisztelik az Ő Fiát. Színről színre, ahogyan a Fiú. Mert szentségben tökéletessé tesz erre minket az Ő Fia. Mi is trónokat kapunk, és velük együtt, az Ő dicsőségükben (az Atya és a Fiú dicsőségében) fogunk uralkodni.
Az ezeréves királyság után, az Új Jeruzsálemben színről színre látni és érteni fogjuk, az Atya és a Fiú szándékukban, akaratukban, vágyaikban, szentségükben egyek. Bennünk pedig semmi félelem nem lesz, mert mi is Ővelük együtt leszünk. Minden gonoszság, és sötétség eltöröltetik. Ez már a Menny.
Tisztán: mennyei. Vagy másképpen a Szentek Szentje. A tökéletes helyreállítás.

A történet vége és célja tehát ez.

Jézus Krisztus az egyedüli,

aki az Atya dicsősége elé állíthat minket, 

feddhetetlenségben, ujjongó örömmel.

Júd 1,24

Jeruzsálem neve: Sion

"Falaidra, Jeruzsálem, őröket állítottam. Soha ne hallgassanak, se nappal, se éjjel! Ti, akik az URat emlékeztetitek, ne legyetek némák! Ne engedjétek, hogy néma maradjon, amíg helyre nem állítja, és dicséretének helyévé nem teszi Jeruzsálemet a földön."
(Ézsaiás 62,6-7)

"Nem megyek be addig házamba,
nem fekszem le fekvőhelyemre,
szememet nem hagyom aludni,
szempilláimat nyugodni,
míg nem találok helyet az ÚRnak,
lakóhelyet Jákób erős Istenének!"
(Zsoltárok 132,3-5)

"Mert a Siont választotta ki az ÚR,
azt kívánta lakóhelyéül:
Ez lesz lakóhelyem örökre,
itt fogok lakni, mert így kívánom!
Gazdagon megáldom eledelét,
szegényeit jól tartom kenyérrel,
papjait körülveszem szabadításommal,
hívei vígan ujjonganak.
Ott növelem meg Dávid hatalmát,
gondom lesz felkentem mécsesére.
Ellenségeire szégyent borítok,
őrajta azonban ragyogni fog koronája."
(Zsoltárok 132,13-18)

Sion
(jelentése I: hegytömb, vár, erősség; a messze sugárzó, felállított emlékmű; jel.
Jelentése II.: rombolás, pusztítás, összeomlás; a ragyogó; erősség.
Jelentése III: magas, emelkedett, sok csúcsú; hatalmasan kiemelkedő)

Sion egyike azoknak a domboknak, amelyeken Jeruzsálem épült, eredetileg jebuzeus erődítmény (2Sám 5,6-9), amelyet Dávid elfoglalt; oda vitette a frigyládát is (2Sám 6,10-12); később neve kiterjedt Mórija hegyére is (Ézs 8,18; 18,7; 24,23; Mik 4,7); majd még később egész Jeruzsálemet jelentette (2Kir 19,21; Zsolt 48; 69, 36); átvitt értelemben használták a zsidó népközösségre és államra (Zsolt 126,1; 129,5), valamint a mennyországra (Zsid 12,22; vö. Jel 14,1).

A Biblia többek között úgy utal rá mint, Istennek kemencéje, tűzhelye, zsámolya, ahol az ÚR városa van, Dávid városa van.

"Hozzád kerül a Libánon dicsősége: ciprus, kőris és fenyő egyaránt, hogy ékesítse szent helyemet. Így teszem lábam zsámolyát dicsőségessé. Meghajolva járulnak eléd sanyargatóid fiai, lábad elé borulnak mind, akik megvetettek, és így neveznek: Az ÚR városa, Izráel Szentjének Sionja. Bár elhagyott és gyűlölt voltál, feléd sem járt senki, de majd örökre fenségessé teszlek, és örvendezővé nemzedékről nemzedékre."
Ézsaiás 60,13-15

Látkép, Jeruzsálemtől keletre

Még több információ Sion hegyéről:
http://koszikla.hit.hu/gyalogt/biblia/sion.html

Babiloni fogságban

Vágyakozás Jeruzsálemre.

"Amikor Babilon folyói mellett laktunk,
sírtunk, ha a Sionra gondoltunk.
Az ott lévő fűzfákra akasztottuk hárfáinkat.
Mert akik elhurcoltak minket, énekszót követeltek tőlünk,
és akik sanyargattak, öröméneket:
Énekeljetek nekünk a Sion-énekekből!

Hogyan énekelhetnénk éneket az ÚRról
idegen földön?

Ha megfeledkezem rólad Jeruzsálem,
bénuljon meg a jobb kezem!
Nyelvem tapadjon az ínyemhez,
ha nem emlékszem rád,
ha nem Jeruzsálemet tartom legfőbb örömömnek!

Emlékezz, URam, az edómiakra,
akik ezt mondták Jeruzsálem napján:
Romboljátok le, romboljátok le, egészen az alapjáig!
Babilon pusztulásra méltó népe!
Boldog lesz, aki megfizet neked azért,
amit velünk elkövettél.
Boldog lesz, aki megragadja, és a sziklához
csapja csecsemőidet!"

Zsoltárok könyve 137.

Jeruzsálem neve: A Bárány felesége

"És jött egy a hét angyal közül, akiknél a hét pohár volt, telve a hét utolsó csapással, és így szólt hozzám:

"Jöjj, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány feleségét". 

Elvitt engem lélekben egy nagy és magas hegyre, és megmutatta nekem a szent várost, Jeruzsálemet, amely az Istentől, a mennyből szállt alá. Benne volt az Isten dicsősége; ragyogása hasonló volt a legdrágább kőhöz, a kristályfényű jáspishoz, fala nagy és magas volt, tizenkét kapuja, előtte tizenkét angyal, és a kapura nevek írva, Izráel fiai tizenkét törzsének nevei: keletről három kapu, északról három kapu, délről is három kapu, és nyugatról is három kapu. A város falának tizenkét alapköve volt, és azokon a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve.

Aki velem beszélt, annál volt egy arany mérővessző, hogy megmérje a várost, annak kapuit és falát: a város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége; és megmérte a várost a mérővesszővel: tizenkétezer futam, hossza, szélessége és magassága egyenlő. Megmérte a falát is: száznegyvennégy könyök, ember mértékével, ami az angyalé is. Falának építőanyaga jáspis, és a város színarany, tiszta üveghez hasonló. A város falának alapköveit mindenféle drágakő ékesítette: az első alapkő jáspis, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd; az ötödik szárdonix, a hatodik karneol, a hetedik krizolit, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik jácint, a tizenkettedik ametiszt. A tizenkét kapu tizenkét gyöngy volt, a kapuk mindegyike egy-egy gyöngyből, és a város utcája színarany, mint az átlátszó üveg.

Nem láttam templomot a városban, mert az Úr, a mindenható Isten és a Bárány annak a temploma. Napra sincs szüksége a városnak, sem holdra, hogy világítsanak neki, mert az Isten dicsősége világosította meg, és lámpása a Bárány: a népek az ő világosságában fognak járni, és a föld királyai oda viszik be dicsőségüket. Kapuit nem zárják be nappal, éjszaka pedig nem lesz. A népek odaviszik dicsőségüket és tiszteletüket, tisztátalanok pedig nem jutnak be oda, sem olyanok, akik utálatosságot vagy hazugságot cselekszenek: hanem csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe."

Jelenések könyve 21,9-27

Lásd még: http://keskenyut.files.wordpress.com/2012/08/s-bratlie-a-menyasszony-es-a-parazna.pdf

Jeruzsálem neve: Ékes korona

"Nem hallgathatok Sion miatt, nem nyughatom Jeruzsálem miatt, míg nem ragyog igazsága, mint a hajnalfény, és szabadulása, mint az égő fáklya. Látni fogják igazságodat a népek, dicsőségedet az összes királyok. Új nevet adnak neked, melyet az ÚR maga határoz meg. Ékes korona leszel az ÚR kezében, királyi fejdísz Istened tenyerén. Nem mondanak többé elhagyottnak, országodat sem mondják pusztaságnak, hanem úgy hívnak, hogy gyönyörűségem, országodat pedig úgy, hogy férjnél van. Mert gyönyörködik majd benned az ÚR, és országodnak ő lesz a férje. Mert ahogy az ifjú elveszi a hajadont, úgy vesz el téged, aki felépít; ahogy a vőlegény örül menyasszonyának, úgy örül majd neked Istened. Falaidra, Jeruzsálem, őröket állítottam. Soha ne hallgassanak, se nappal, se éjjel! Ti, akik az URat emlékeztetitek, ne legyetek némák! Ne engedjétek, hogy néma maradjon, amíg helyre nem állítja, és dicséretének helyévé nem teszi Jeruzsálemet a földön. Az ÚR esküre emelte jobb kezét, erős karját: Nem adom többé gabonádat eledelül ellenségeidnek. Nem isszák többé idegenek mustodat, amelyért te fáradoztál, hanem azok élvezik, akik betakarítják, és dicsérik az URat: azok isszák meg szent udvaraimban, akik leszüretelik. Vonuljatok, vonuljatok ki a kapukon, készítsetek utat a népnek! Töltsétek, töltsétek föl az országutat, hányjátok le róla a köveket, állítsatok útjelzőket a népek között! Hírül adta az ÚR a föld széléig: Mondjátok meg Sion leányának: Jön már Szabadítód, vele jön szerzeménye, előtte jön munkája eredménye. Szent népnek nevezik őket, az ÚR megváltottainak, téged pedig sokat látogatott városnak hívnak, nem leszel elhagyatott!"

Ézsaiás próféta könyve 62,1-12

Jeruzsálem neve: Ariél

Ariél jelentése = oroszlánom Isten; erőm Isten, vagy Isten tűzhelye, áldozati helye

"Jaj Ariélnak, Ariélnak, a városnak, ahol Dávid táborozott! Évek telnek egymás után, ünnepek váltják egymást, azután ostromot indítok Ariél ellen. Akkor lesz sírás-rívás, mert égő oltárrá teszem. Táborral veszlek körül, sáncot vonok köréd, felállítom az ostromműveket. Megalázottan fogsz beszélni a földből, és megtörten hangzik szavad a porból. Olyan lesz a hangod, mint a föld alatti kísérteté, és szavad a porból suttog. De ízzé-porrá törik ellenségeid serege, a szálló polyvához hasonló lesz az erőszakosok hada. Egy szempillantás alatt következik be!

Mert a Seregek URa meglátogat téged mennydörgés, 

földrengés, nagy zúgás, viharos forgószél és emésztő tüzes lángok közepette. 

Olyan lesz, mint az álom, mint egy éjszakai látomás valamennyi nép serege, 

amely Ariél ellen hadakozott, és ostromot indított egész hadereje és sziklavára ellen. 

Mint az éhező, aki azt álmodja, hogy eszik, de ha fölébred, üres a gyomra, vagy mint a szomjazó, aki azt álmodja, hogy iszik, de ha fölébred, eltikkadt és szomjas,

úgy jár a népek egész serege, amely Sion hegye ellen hadakozott. 

Ámuljatok és bámuljatok, vakoskodjatok és vakuljatok meg! Legyetek részegek, de ne bortól, tántorogjatok, de ne az italtól! Mert rátok árasztotta az ÚR a kábultság lelkét. Bezárta szemeiteket: a prófétákat, befödte fejeiteket: a látnokokat. Olyan lett számotokra minden látomás, mint a lepecsételt irat szavai. Ha odaadják íráshoz értő embernek, és ezt mondják: Olvasd el! - ő ezt fogja mondani: Nem tudom, mert le van pecsételve. Ha pedig íráshoz nem értőnek adják az iratot, és ezt mondják: Olvasd el! - ő ezt fogja mondani: Nem értek az íráshoz. Így szól az Úr: Mivel ez a nép csak szájával közeledik hozzám, és ajkával dicsőít engem, de szíve távol van tőlem, istenfélelme pedig csupán betanult emberi parancsolat, azért én úgy bánok majd ezzel a néppel, hogy csodálkozni fog, igen csodálkozni: vége lesz a bölcsek bölcsességének, az értelmesek értelme homályos marad.

Jaj azoknak, akik el akarják titkolni tervüket az ÚR elől! Sötétben hajtják végre tettüket, mert azt gondolják: Ki lát minket, ki ismer bennünket? Micsoda fonákság! Egyenlőnek tartható-e az agyag a fazekassal? Mondhatja-e az alkotás alkotójának: Nem ő alkotott engem?! Mondhatja-e a fazék a fazekasnak: Nem ért a dolgához?!

Már csak kevés idő van hátra, és a Libánon kertté válik, a kert pedig erdőnek látszik. Azon a napon a süketek is meghallják az írás beszédét, a vakok szemei pedig látni fognak a homály és a sötétség után.

Újra örömüket lelik az alázatosak az ÚRban, 

vigadnak a szegény emberek Izráel Szentje előtt, 

mert vége lesz a zsarnoknak, és elpusztul a csúfolódó! 

Kiirtják mindazokat, akiknek gonoszságon jár az eszük, 

akik vétkesnek nyilvánítják az embert a peres ügyekben, 

és tőrbe ejtik, aki feddeni meri őket a kapuban, 

semmit érő ürüggyel fosztják meg jogától az igazat.

 Ezért így szól Jákób házához az ÚR, aki megváltotta Ábrahámot: Nem szégyenül meg többé Jákób, nem sápad el többé az arca, mert ha gyermekei meglátják kezem munkáját, szentnek vallják nevemet. Szentnek vallják Jákób Szentjét, és rettegnek Izráel Istenétől. A tévelygő lelkek észhez térnek, és a zúgolódók levonják a tanulságot."

Ézsaiás próféta könyve 29,1-24

A mi anyánk

"Mert meg van írva, hogy Ábrahámnak két fia volt: az egyik a rabszolganőtől, a másik a szabadtól. De a rabszolganőtől való csak test szerint született, a szabadtól való viszont az ígéret által. Ezeket átvitt értelemben kell venni, mert ezek az asszonyok két szövetséget jelentenek. Az egyik a Sinai-hegyi szövetség, amely szolgaságra szül: ez Hágár. Mert Hágár a Sinai-hegy Arábiában - megfelel a mostani Jeruzsálemnek -, amely szolgaságban van fiaival együtt.

De a mennyei Jeruzsálem szabad: ez a mi anyánk.

Mert meg van írva: "Ujjongj, te meddő, aki nem szültél, vigadj és örvendj, aki nem vajúdtál, mert több a gyermeke az elhagyottnak, mint a férjes asszonynak." Ti pedig, testvéreim, Izsák módjára az ígéret gyermekei vagytok. De amint akkor a test szerint született üldözte a Lélek szerintit, úgy van ez most is. De mit mond az Írás? "Űzd el a rabszolganőt és a fiát, mert nem örökölhet együtt a rabszolganő fia a szabad asszony fiával." Ezért tehát testvéreim: mi nem a rabszolganő, hanem a szabad asszony gyermekei vagyunk."

Galatabeliekhez írt levél 4,22-31