Jézus mondja:
"Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön."
Máté 28,18
"Mert Isten (az Atya) mindent az ő (Jézus) lába alá vetett.
Amikor pedig azt mondja, hogy minden alá van vetve,
nyilvánvaló, hogy annak kivételével, aki neki alávetett mindent.
Amikor pedig majd alávettetett neki minden,
akkor maga a Fiú is aláveti magát annak,
aki alávetett neki mindent,
hogy Isten legyen minden mindenekben."
1Kor 15,27-28
Jelenések könyvében írva van, hogy "a királyi széken ülőé (az Atyáé) és a Bárányé (a Fiúé) az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké." (Jel 5,13)
Az Atyáé, és az Ő Fiáé, minden hatalom, minden dicsőség.
Méghozzá örökkön-örökké.
A Jelenések könyvének 19. részében írva van egy menyegző. A Bárány menyegzője.
Erről tudunk, ezt várjuk:
"Örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük Őt, mert eljött a Bárány menyegzője, felkészült a menyasszonya, és megadatott neki, hogy felöltözzék fényes, tiszta gyolcsba. Ez a gyolcs a szentek igaz cselekedeteit jelenti." Jel. 19,78
Jézus ezzel a menyasszonnyal fog 1000 évig uralkodni a Földön. Ebben a menyasszonyban az Ő Lelke. Ők egyek. Ez a menyasszony tiszta és feddhetetlen. Lakóhelyüket a szentek táborának nevezi, és szeretett városnak, de még nem a mennyeinek, nem az új Jeruzsálemnek. (Jel 20,9)
A Jelenések könyvének 20. részétől írva van az ezeréves uralom a Földön.
"Boldog és szent az, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak, hanem az Isten és a Krisztus papjai lesznek, és vele fognak uralkodni ezer esztendeig." Jel 20,6
Lehet úgy hívni ezt a korszakot, a szentek valódi szent közössége (azaz a Krisztus Teste, a Fejjel együtt, Jézus Krisztussal magával) a régi Földön. /Ez az ezeréves korszak a földi és a mennyei találkozása. Jézus Krisztus ezt hordozza magán, ezt a feladatot vállalta, tehát a földi és a mennyei találkozását. Ő volt, aki értünk földi lett, pedig mennyei. Ő volt, aki kezdetektől közbenjárt értünk, emberekért. Ez az ezerév mintegy utolsó előszoba a tisztán Mennyeibe./
Ám ezek után látunk egy "másik" menyasszonyt. Vagyis, ahogy a Biblia írja: mintegy menyasszony. Ezt közvetlenül azután mondja, hogy az Atya ítél. Miután minden ember az Ő (az Atya) trónusa előtt megállt. (Jel 20,11-15)
Ez a menyasszony, új Jeruzsálem 'már nem' a szentek igaz cselekedetei, 'már nem' az a Krisztus Teste, amely földi is, hanem a Menyből száll alá. Mint egy elkészítve az Atyától a szenteknek, és a Fiának, az új Földön, és új Ég alatt, ez az Új Jeruzsálem. Mintegy Krisztusnak és az Ő népének szállása. Gyönyörűen van leírva, hogy milyen lesz. Gondolom, hogy azok, akik mennyei látogatásokat tesznek, ebben a most készülő - szerintem folyamatosan készülő - mennyei városban járnak. (Jel 21,10-21)
Ez pedig, ez az Új Jeruzsálem, az Atya nagy ünnepsége Fiával, és az Ő - véren szerzett - népével. Ez az Atya ajándéka a Fiúnak, és ez az a pont, amikor az Atya visszakap minden hatalmat a Fiútól. A tökéletes beteljesedés minden értelemben. Megszűnik a földi, és mennyei lesz minden. Végre Isten népe együtt az Atyával, teljes egységben, a Fiúban.
"És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé. És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve." Jel 21,1-2
"Elvitt engem lélekben egy nagy és magas hegyre, és megmutatta nekem a szent várost, Jeruzsálemet, amely az Istentől, a mennyből szállt alá." Jel 21,10
"Benne volt az Isten dicsősége" Jel 21,11
Tehát Isten Fiának minden a lába alá lett vetve, egy ideig, amíg Ő is maga alá nem veti annak (az Atyának), aki neki alávetette. Így lesz Isten mindenekben. Az Atya a Fiúban, Fiú az Atyában. És az egész teremtettség maradéktalanul Istenben. Egységben a Szentséggel. Vagyis a tökéletes Szeretetben. Itt már a régiek elmúlnak, és egészen új lesz minden, ebben az újban teljesen tökéletesen benne lesz az Isten (az Atya) dicsősége. Maga a Menny lesz ez, és többé nem lesz ezenkívül semmi sem.
"Napra sincs szüksége a városnak, sem holdra, hogy világítsanak neki, mert az Isten dicsősége világosította meg, és lámpása a Bárány. (Jel 21,23)
Az ezeréves királyságban Krisztus van az Ő - vérén szerzett - népével a régi Földön. Az Atya pedig a Mennyekben van.
Itt ebben az ezeréves korszakban egy trónt látunk, a Krisztusét, illetve trónokat, akik együtt uralkodnak Jézussal (Jel 20,4). Még tehát a régi Földön, és még egyszer megtámadván a régi rendszertől.
Az új Ég, és új Földön, az Új Jeruzsálemben már egy másik helyzetet látunk: "az Isten (az Atya) és a Bárány (az Ő Fiának) trónusa lesz benne." Jel. 22,3 Vagyis Krisztus mellett benne látjuk az Atyáét is.
Az Atya (az Isteni, vagy Isteni dicsőség) tehát nem beleereszkedik, beleszáll a régibe, hanem egészen újat ad. Azt hozza, ami, vagyis tisztán a mennyeit, egyesítve az Istenit az Emberivel. Jézus Krisztusban. Aki leszállt az a Fiú volt.
"És szolgái imádják Őt (az Atyát), és látni fogják az Ő (az Atya) arcát, és az ő neve lesz a homlokukon. Éjszaka sem lesz többé, és nem lesz szükségük lámpásra, sem napvilágra, mert az Úr Isten fénylik fölöttük, és uralkodnak örökkön-örökké." (Jel. 22,3-5)
Jézus mondja: "Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk." (Jel 17,22)
Az ezeréves királyság után, az Új Jeruzsálemben színről színre látni és érteni fogjuk, az Atya és a Fiú szándékukban, akaratukban, vágyaikban, szentségükben egyek. Bennünk pedig semmi félelem nem lesz, mert mi is Ővelük együtt leszünk. Minden gonoszság, és sötétség eltöröltetik. Ez már a Menny.
Tisztán: mennyei. Vagy másképpen a Szentek Szentje. A tökéletes helyreállítás.
A történet vége és célja tehát ez.
Jézus Krisztus az egyedüli,
aki az Atya dicsősége elé állíthat minket,
feddhetetlenségben, ujjongó örömmel.
Júd 1,24
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése