Ha a Föld megáll

Emlékeztek, amikor azt írtam, mi van, akkor, ha a Föld megáll a forgásában? Egész hosszan laikusan fejtegettem a tudományos Hold, Föld, Nap állásokat, azok következményeit egy álmom kapcsán.

Mai hírekben olvastam:

 

lassul a Föld forgása

"A Nap és a Hold óceánokra gyakorolt hatása miatt lassul a Föld forgása"

Tegnap is, ma is eszembejutott az álmom. A Hold és a Nap.

Nem, ez nem pánikkeltés. / Csak egy másodperc ... az idő... "nincs idő" /

... és mi van, ha megáll ...

A híd

Nahát, azt látom, hogy ezt az álmom lehet, hogy nem is írtam még le? (vagy valahová)

Ez volt a híd.

2007-ben álmodtam.

Álltam egy híd előtt.
A híd nagyon magasan volt. Alatta egy város terült el.
Pontosan így:

Ma már tudom hol van.
Az egyik hegyen áll Krisztus szobra.

Két hegy között feszült álmomban egy híd. A szemközti hegy, amire tartottam:

Isten lakóhelye.

Voltam lent a városban.

Elindultam felfelé is.

A lábam is véres lett.

Feljutottam.

Állok. Vagyok. Létezem.

Ez volt az utolsó. Vagy az első. Nem mindegy?

Ha előre megyek. Csak illúzió. Lábam mögött felbomlik a híd. Hátrafelé nem. Előre is ... csak illúzió ... mert már ott vagyok. Valaki sétál, fut, vagy gurul. A cél mégis, hogy már ott vagyunk.

Isten hegyén.

A híd nincs alattunk.

Nincs mit törölni

A múltamon gondolkoztam.
Nagy takarítást végeztem.
Telefonom is kezembe került.
Névjegyek, sms-ek.
Minden simán ment,
megkönnyebbültem, vége.
Minden kivan törölve.
Aztán, amikor visszalépegettem telefonomban
hogy megnézzem teljes-e a törlés,
látom, hogy maradt egy sms.
Rányomom a törlés gombot.
A telefon kiírja:

NINCS MIT TÖRÖLNI

Nézem, dehát látom, hogy van mit,
rányomok megint a delete gombra,
a válasz újra:

NINCS MIT TÖRÖLNI

Jó hosszú perceket eltöltöttem, ezzel,
idegességemben sűrűn egymás után nyomkodni kezdtem a deletet,
a válasz:

NINCS MIT TÖRÖLNI
NINCS MIT TÖRÖLNI
NINCS MIT TÖRÖLNI

Megálltam.
Uram!
Ez egy üzenet??
Meg akartam szabadulni a múltamtól, Te meg azt mondod


NINCS MIT TÖRÖLNI (?)


Egy pillanatra megálltam, a kudarcomon csodálkozva.
Hát persze, a múltamat nem tudom megváltoztatni.
Szégyellni sincs mit rajta, de a jövőm az én kezemben van.

Sokan kimennek külföldre és megértem őket.

Az utcán megállítanak az emberek, vagy becsöngetnek:
"Bogi nincs mit enni"

- Kik mondják ezt? - kérdezte testvérem Angliából.
- Mindenki - mondom, - aki csak megállít. - válaszoltam.
- Most már nem a fűtés a gond, hanem nincs mit enni.
- Akik önzetlenül, önként segítenek azok is kétségbeesetten panaszkodni kezdenek: "Bogi nem tudok ennyit adni, nekem sincs már mit enni."
Testvérem mondta, Angliában sok magyar él, és biztos van bennük tenni akarás, hogy a hazaiakat segítsék.

Igen.
Mindenkinek választ kell adnia a felmerült országos problémákra.
Az is egy válasz, ha elmegyünk, ahol életben maradunk, és onnan segítjük azokat, akiket kényszerűségből elhagytunk.

De sok millióan azonban itthon maradnak, akiknek semmilyen segítségük nincsen, nekik is választ kell adniuk.

A gondolat.

Olyan nehezemre esett írni.
Írni arról mi történt, írni arról mit remélek.
Leírni a saját gondolataim, az én életem.
Mert itt így, vagy úgy, de mindig félelemben tartották az embereket,
ha nem akkor csak néztek rá, mint egy aranyos csudabogárra. Még a saját múltunkról se beszélhettünk nyíltan.
Sok ember csak élni akart - nem akart gondolkodni, arról, hogy valami nem stimel.
Igaz, sokakat még mindig nem érdekli, hová lesz az országból 3 millió magyar, de annak a 3 milliónak választ kell adnia.

Nevetem a híreket, hogy a közbeszerzések 80% zsír.
Nekem titoktartási kötelezettségem van. Arról nem beszélhetek mit látott a saját szemem, mit írt a saját kezem.
De nevetem ezeket a komoly cikkeket, oh ti kis buták! Ha tudnátok, ezek milyen egyszerűen működnek.

És?

Attól  még 3 millió magyar éhezik.
És nekünk más válaszokat kell adni, mint eddig adtunk.
Csak körbe-körbe forogtunk.

Kiknek kell más válaszokat adni?
Hát nem a politikusoknak, és az ország vezetőinek, hanem Krisztus igazi követőinek.

Nekünk.
Megkeresni, és megérteni Jézus mit mondott, hogyan éljünk ebben a világban.

Minket Krisztus követőket, nagyon lefoglalnak azok a dolgok, hogy itt a világvége.
Szinte nap, mint nap azt várjuk mikor jön vissza Jézus. Menekülés. Feladat áttolás ez.
Míg más keresztényeket meg nem érdekel, csak az, hogy jól éljenek, és megalkudnak a világgal.

Mind a két keresztény rossz választ adott.
Ugyanis egyik sem tölti be a küldetését. /"Menjetek el, tegyetek tanítvánnyá.../
Az egyik reszketve otthon vár, feszülten készül a világvégére, olvasgatja prófétáit, a másik vidáman kezet fog azzal, akivel nem kéne.

A kérdés az: Hogyan éljünk ebben a világban Istennek tetsző módon?

Szerintem ez az első generális pont, merj gondolkozni és merj beszélni.
Eddig nem mertünk.
Második, akkoris merj, ha szegény vagy. Vagy ha megfélemlítenek.
Vállald fel minden gondolatodat.

A PRÓBÁKAT KI KELL ÁLLNI.

Legyen bátorítás számodra:

NINCS MIT TÖRÖLNI.

KRISZTUSBAN MÁR MOST GYŐZTÉL.

Az igazi jó válaszok, ezután fognak születni, a múltadból és a Bibliából.
Nincs mitől félni. Nyugodtan beszélj róla, írd le, elemezz, szólj, kiálts, cselekedj.
Nem vagy egyedül.
Sokan vannak, akik választ és megoldást keresnek. Akár elmentek külföldre, akár itthon maradtak.

A 'Hold és a Nap' álmom magyarázatának 2. része

Előzmény, az álmom.


Mi az én Napom?


Ha nincs benned Isten Igéje, hogyan lehetne benned szeretet?

A szeretetet forgatták ki. Ahogyan én is, a szoc. munkával.

Van valami kavarás. Egy nyomás az Isten gyermekei felé, ami arról szól, hogy más értékeket hozzunk az Isten Igéje helyébe, vagy keverjük azokat. Így könnyen fennáll a veszélye, hogy hígul, egyes részei az Igének így erőtlenné lesznek, közönségessé válnak, míg más területek a világból felmagasztosulnak, amelyek pedig nem szentségek. Első tekintetre ez nem olyan nagy baj. Ám.

Az IGE a NAP.

A Nap középen, fenn délben, ennek mindig fenn kell lennie.

Az Isten Lelke, Szava, és Teste. Ez a Szeretet, a Világosság.

ezt rajzoltam.
A Gonosz láncokkal megállítja a Föld forgását.

Másképp nem volt lehetséges, hogy a Föld visszafelé kezdjen forogni, vagyis én, ha valami meg nem kötözött előtte, és ellenkező irányba nem húzott engem, és ez a szociális munka volt, vagyis én bennem, mint a szegények szolgálata. Ez volt az én bálványom. Ő önmaga nem tudott volna megkötözni, ha én magam nem hagyom magam megkötözni tőle.

Ez egy magam által talált elmélet volt, miközben az Ige fénye már felettem ragyogott.
A szolgálat szó, mint olyan, megzavart. A szó nem vonatkozhat másra, csak Isten szolgálatára.
Másoknak csak ajánlhatjuk magunkat, mint Istennek jó szolgáit.
Szegények szolgálata, szókapcsolat Isten Igéjében nem létezik, sem formailag, sem tartalmilag.
Leginkább pedig, nem lehet az első helyen.

A gonosz mindaz, ami nem engedi, hogy Ige szerint éljek, gondolkozzam, szóljak, cselekedjek.
Ha a szociális munka ebben akadályozott, akár belsőmben, akár külsőleg, akkor a Föld - vagyis az én belsőm - forgását visszafelé húzta.
Mindegy mivel húzza vissza az Isten gyermekeit, mindenkit mással húzza vissza. Nekem ez a szociális munka volt. A jónak álcázva.
Másnak lehet egészen más dolog, a lényeg, hogy az jónak tűnik. Isten gyermeke csak azt érzi, valamiért csak nem teljesedik ki, Istenben, hanem megvan kötözve.

Komoly szellemi munka megkeresni, mi az a terület, ami megkötöz.
Valamikor Istennek álmokat kell küldenie, hogy rávilágítson bennünk.
Én ezt az álmot még akkor kaptam, amikor el se kezdtem a szociális munkát, hanem csak elterveztem.
Isten ugyanis jó előre figyelmeztet minket!
Hogy hamarjában igazítsuk meg magunkat.
Jellemző: makacs voltam.
Végig akartam vinni, mi lesz, hogyan lesz a vége. A saját erőmre támaszkodtam, noha imádkoztam, stb.

Az álmokat, ha megkapjuk a magyarázatára sokszor igen sokat kell várnunk. Legkésőbb akkor értjük meg amikor betelik.
De még az is lehet, hogy egy testvérünk segítségére lesz szükségünk.
Sőt lehet, hogy más kapja meg velünk kapcsolatban az álmot.
Figyelni kell ezekre a kijelentésekre.
Mert azért vannak, hogy segítsenek minket Krisztus útján járni, sőt MARADNI.


Önmagunk feltérképezése, átvilágítása igen hasznos.
Ha  megvan miről van szó, igen nagy bátorság kilépni belőle. Ugyanis ez az értékünk.
Ez az a valami, ami gazdagságunk, jó hírünk, valami, amire büszkék vagyunk.
Amit Mi csináltunk.
A miénk.

Ilyenkor lép a képbe a következő aranyszabály:

Mindent kárnak ítéltem, Krisztusért.

"Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem."
Fil 3,8


És valaki Isten országáért bármit elhagyj ...



"Ő pedig ezt mondta nekik: "Bizony, mondom néktek, hogy senki sincs, aki elhagyta házát vagy feleségét, testvéreit, szüleit vagy gyermekeit az Isten országáért, hogy ne kapná vissza sokszorosát már ebben a világban, a jövendő világban pedig az örök életet."
Lk 18,29-30


Nem az ember az érték, hiszen nincsen benne semmi jó.
Nem a szeretet, mint érzés, az érték, mert az múlandó.
Nem a szegények szolgálata az érték.
Nem a szociális munka az érték.
Semmi sem érték, amit Mi csinálunk.

Az IGE egyedül az érték.

Belőle születtünk.
Ez tart meg minket.
Ez a mi jövőnk.
Életünk.
Az Ige fénye ragyogjon benned!

Az Isten tisztelete az, amikor Ő van az első helyen. Az Ige tisztelete, az amikor mindenek felett Ő irányít minket. Ez jelenti, szeretni az Urat.

Az a helyzet, úgy érzem, megtaláltam az Igazi Értéket. Az pedig az IGE.
Kelj fel Napom! Mindig is te voltál világosságom!

Világosodjál!

- Hu, de kíváncsi lennék, Anikó véleményére, aki egyik 'blog-követőm', együtt végeztük a szoc. munkát, annak idején, hogyan gondol ő erre? - 

A Pápa

"Bár kicsiny és megvetett vagyok,

utasításaidat mégsem felejtem el.

Igazságod örökké igaz,

és törvényed maradandó.

Inség és nyomorúság ért engem

parancsolataid mégis gyönyörködtetnek!"

Zsolt 119,141-143

Kedves Testvérem!

Te mindent tudsz rólam. Ismered gyötrődéseimet, és kérdéseimet.
A legnagyobb kérdés számomra, hogy miért kell, ezeket a dolgokat leírnom?
Egyáltalán miért kell írnom?
Isten keze nagyon hatalmasan rajtam van.
Ahogyan 2005 őszétől rámtette, egészen 2006-os évben, amikor megkért, hogy imádkozzam az emberekért,  Magyarországért, mert igen nagy bajba fog kerülni ez a nép, és nagyon nagy lesz a nyomor.

Akkor én a nyomás miatt nem tudtam mást csinálni, mint engedelmeskedni.
Egy évig imádkoztam, egyedül. Szerdán, és pénteken teljes böjtöt tartottam, /ha valaki akarja számolja ki az mennyi volt összesen abban az évben/.  De ezenkívül sokszor részleges böjtöt is.

Igen sokat gyötrődtem  imáimban, zokogva könyörögtem, Isten előtt, hogy még, tartsa vissza a kezét, hogy ne szakadjon a nyomorúság e népre.

A 2006-os évben igen sok kijelentést kaptam az Úrtól. Álmokat és látásokat.
Három álmom volt, amire nem kaptam semmilyen magyarázatot, évek alatt se.

Ebből az egyik a Hold és a Nap álmom, amiről már elkezdtem írni.
A második, a Pápa álmom.
A harmadik a Hegy. (Ld itt leírását: A híd)
Ezektől az álmoktól igen sokat gyötrődtem, - kezdetben azt hittem rólam szól, de később beláttam nem.
Az idő haladtával semmit sem múlt nyomasztó erejük. Egyre inkább követeltem magyarázza meg az Isten.

Ezt a három álmom írom le a Reménység csillaga címke alatt.

Most leírom a második álmomat. 

A Pápa

Azt álmodtam, hogy a Pápa haldoklik. Ezért elmentem hozzá.
Egy hatalmas, ódivatú, fekete várkastélyban volt. A Puszta mellett.
Egy nagy hatalmas vastag, lassan nyíló várkapun kopogtattam, apácák engedtek be.
Igen nagy gyász volt odabent.

A Pápa tudott rólam. Ismert. Érkezésem hírére felkelt az ágyából, elindult a szobájából.
Jött le a lépcsőn, teljesen fekete reverendában.
Elé mentem, fel a lépcsőn egy kis darabon. Felém nyújtotta a kezét, én megfogtam és
megcsókoltam az ujján lévő gyűrűt. Enyhén térdet hajtottam.
Ránéztem.
Ismerte a gondolataimat, nem szóltam, de tudta, hogy arra gondolok, hogy nem-e lehetne,
hogy ne haljon meg. Mintha legalábbis csak tőle függött volna ez a dolog.

Nagyon szomorú volt, sajnálkozva rámnézett és azt mondta a tekintetével, hogy ennek így kell lennie.
Neki meg kell halnia.
Akkor én igen szomorú voltam, felkeltem és elindultam kifelé.
Az apácák, becsukták mögöttem az ajtót. Hallottam a nagy várkapu csapódását, és ahogy a hatalmas reteszt ráteszik belülről a tartójára.

Akkor kint voltam a Pusztában.

Elindultam.

Szomorúan.

Keresve egy kulcsot.

Egy homokos helyre értem.

Elkezdtem ásni, és hirtelen egy sátorban találtam magam, ahol világos volt.

A csupasz kezemmel ástam a homokban.

Tudtam, hogy itt van az a kulcs. Pedig senki se mutatta meg nekem.

És akkor találtam egy kulcsot, aminek nem volt meg csak a zárat nyitó nyelve.
Ezért használhatatlan volt, mert ugyan, a nyelve nyitja a zárat, de nem lehetett megtekerni a zárban.

Ekkor tovább kerestem.
Valahogy tudtam Dávid kulcsát keresem. Úgy gondoltam, biztos ahhoz a nagy várkastélyhoz
lesz jó, ahol a Pápa lakik. Nem tudtam, hová lesz jó.
Ástam tovább és találtam még egy arany kulcsot.
Ez is ugyanakkora volt mint az előző. kb. 30 cm.
De ezen a kulcson a fogazata hiányzott, ezért ez is használhatatlan volt.
Ekkor, ástam tovább, és végre megtaláltam az igazi tökéletes kulcsot.

Ezek a kulcsok mind egy méretűek voltak, mindegyik aranyból.

Fogtam a jó aranykulcsot és kimentem a sátorból.

Elindultam.

És ekkor három farkas jelent meg az erdőből a hátam mögött.

És ekkor elkezdtem futni.

--

Idáig tartott az álmom.

---

Lásd még a pápáról egy másik álmom, ami beteljesedett prófécia:

http://testveremnek.blogspot.hu/2013/02/a-busz.html

A 'Hold és a Nap' álmom magyarázatának 1. része

     Amikor álmomban a Nap visszafelé kezdett haladni és megállt, a Hold hatalmas lett, mert közel jött a Földhöz, megijedtem.
A Nap is az ő helyén maradt. Tehát állt a Föld. Ez a kép örökre bennem maradt.

Első gondolatom akkor az volt, hogy ez az egész a világra vonatkozik. A büntetés elkezdődött.
Később azt gondoltam, ez rám vonatkozik az én életemre. Az én büntetésem.
Harmadsorra megértettem ez a világra is, rám is vonatkozik, de leginkább pedig tanítás az ÚRtól. És nem a büntetésre vonatkozik.

Ennek az egy álomnak több értelmezését megadta az ÚR. 

Azt annak idején nem tudtam, csak most, hogy csillagászatilag tökéletesen helyénvaló volt ez az álom. Ugyanis, mivel helyi környezetbe volt helyezve az álmom, pontosan tudtam merre van Kelet, és Nyugat.
Később azt is megtudtam, hogyha a Hold közel jönne a Földhöz, akkor a Földnek megállna a tengely körüli forgása.

Ebből aztán azt következtettem, mivan akkor, ha ...
Ha az Édenkori állapotokban a Föld teljesen állt.
Ádám és Éva mit láthatott volna a horizonton.
Mivel Édenben Keletre helyezte az Úr a kertet, azt láthatták, hogy mindig alkonyodik. A Nap mindig egy kellemes reggeli időt ad. Mivel a Keleten elhelyezkedő Nap, a mi forgásos időnkben is, a finom reggelt jelenti.

A Hold azonban hatalmas alakú lehetett volna, mert közel volt a Földhöz, és gyorsan keringett a pályáján, mert a Hold a Föld mostani forgását szükségszerűen átvenné. - Ezek valami természeti törvények, én nem sokat konyítok hozzá.

Ebből azt következtettem, ha ez így lett volna, akkor a Hold havi ciklusa, vagyis a fogyó, növő, delelő alakjának változásai Ádám és Éva idejében, az ő szemeik előtt, egy nap alatt történt volna meg.

Az 'egy nap' lehetett a mai 24 óránk, de a Hold 'akkori' pályáját, nem ismerem. A tömegvonzások miatt, így is, úgy is, alakulhatott volna időben. Most 27,2.. - 29,... napig terjed, amíg a Hold a fázisciklusait végig viszi. 

Kigondoltam tehát, hogy a Hold kb. egy óra alatt kerülte meg a Földet. Tehát maradtam a mi mostani 24 óránknál. Egy nap 24 óra az Édenkori állapotokban is. - Tehát arra gondolok, ha Ádámnak lett volna faliórája ugyanannyi időegységet jelentett volna egy nap, mint most nekünk - De a Nap folyamatosan világít 24 órán át. A Hold összesen 12 óráig látszik egyik és másik féltekén. Fele időben itt, a nappali oldalon, fele idejében a másik oldalon. Harminc percenként megjelenve, hol itt, hol ott.

Egyébként ezek pontos kiszámítására egyenletek vannak. Én nem tudom kiszámolni. 
De ha még ki is lehetne számolni, szerintem léteznek még olyan - űrből, Napból jövő tömegvonzások, amelyek hatnak ebben az esetben (is). Azokat nem lehetne kiszámolni szerintem. Szerintem nem is tudnak mindenről a tudósok.
Tehát csak az én feltételezésem, hogy egy óra alatt volt egy Hold fázis. Mintahogy az egész csak egy feltételezés.

Tehát a Hold változásai jelezték a napok idejét. Újhold  fázisban kezdődik a nap, míg a teljes sötét Hold jelzi annak végét. Egy óra kezdetét jelzi, amikor feltűnik a Hold a pályája elején, harminc perc alatt végig vágtázik a horizonton, harminc percig eltűnik sötét féltekére, és harminc perc múlva újra megjelenik Keleten, a napos  oldalon. Megkezdve a következő órát, a következő holdfázisába.

Mivel a Föld egyik oldalát világította csak a Nap, a Hold pedig kering a Föld körül, a sötét oldalra világítótestként egyedül a Hold és a csillagok jutnak.

Természetesen ebben az esetben a világosság, és sötétség fogalmak helyhez kötöttek lesznek.
A Föld egyik felén mindig világosság van, a másik oldalán mindig sötétség van, vagyis éjjel. Ott éjjeli állatok vannak. Például, mint a bagoly, denevér, éjjeli bogarak stb. Ott van a tenger is. A tengeri állatokkal.

Mit csináljon a fülesbagoly nappal?
Alszik.
Elég morcos miatta, nem?

Nem gondolom hogy a helyhez kötött - tehát nem az időhöz kötött - éjszaka, és nappal Ige ellenes lenne, sőt azt gondolom éppen ez által értünk meg sok olyan Igét, amely értelmezhetetlen volt eddig, erről később szólok, most itt annyi:

"Megalkotta a nagy égitesteket, mert örökké tart szeretete, 

a napot, hogy uralkodjék nappal, mert örökké tart szeretete, 

a holdat és a csillagokat, hogy uralkodjanak éjjel, 

mert örökké tart szeretete."

Zsolt 136,7

A mostani időnkben mondjuk akkor van nappal, amikor a Nap süt. A Nap tehát uralkodik nappal, a Hold éjjel, jól lehet sokszor még fényes nappal is látható a Hold. Így ez megtörténhet az Édenkerti időkben, a Nap a nappalos oldalon uralkodik, a Hold az éjszaki oldalon, noha a Hold is láthatóvá lesz az órák felére vagyis 30 percenként a nappalos oldalon.

A Hold pályája Földön állva nekünk azt a képzetet adja, hogy ugyanazon, Keletről, Nyugatra megy, mint a Nap. Noha pedig a Nap egyhelyben áll, mi forgunk a tengelyünk körül és Hold pedig kering körülöttünk.
Tehát szemeink előtt Keletről Nyugatra megy a Hold is, és a Nap is.
Ha az Édenkori időben állt a Föld forgásában, akkor a Nap egyhelyen van, a Hold kering a pályáján, ami nekünk a Földön állva jelenti Keletről Nyugatra halad.

Ha a Föld egy kicsi porszem lenne, a Hold fázisok akkoris megtörténnének  Mert a Nap világítja meg a Holdat méghozzá folyamatosan, annak szüntelen egyik felét, mivel a Hold nem forog a tengelye körül, de az a Földről fázisok szerint látható csupán, hol sarló, hol telihold, hol pedig nem is látható, akkor, amikor a Hold a Föld előtt van a Nap felé; vagyis, a Hold a Föld és a Nap között van. 

Holdfázis változások tehát abból adódik, hogy a Földről látható Hold megvilágítás, éppen annak a Hold-féltekének megvilágosításából éppen mennyit képes látni a földlakó.

Tehát nem a Föld takarja el, és nem a Föld takarásából származnak a holdfázisok. Én például ez se tudtam.

A Hold pályájának van dőlésszöge, ami miatt, hol picit mindig felette áll a Földnek, hol picit alatta.

Lehetségesnek, tartom tehát, hogy az Édenkerti állapotokban, a Föld állt, Isten nem forgatta meg még a Földet.
Én lehetségesnek tartom ezt.
Mert az Ige írja, jön majd még idő, amikor megállítja a Földet forgásában. Visszahozza a Holdat a Föld közelébe?

"A nap és a hold lakóhelyén marad, amikor nyilaid villogva cikáznak, és dárdád ragyogva villámlik."

Hab 3,11

Mivel ha állt a Föld, akkor az az ő rendes állapotja, az azt jelenti, hogy magából a forgásból származik sok olyan dolog, amely a Földet katasztrófaként érinti. A földmozgások, földrengések, kontinensek távolodása, közeledése, tűzhányók, viharok. stb. De ugyanígy, ha megállíttatik  kezdetben szintén katasztrófákhoz vezet. Például a tengerek elindulnának a pólusok felé.

Az özönvíz idejét gondolom annak, amikor Isten elindította forgásában a Földet.
Gondolom először lassan. Tehát ahogy a Hold, lassan kezdett távolodni a Földtől. Lassan indult meg a Föld forgása. Gondolom annyi idő alatt, amíg Noé a bárkában volt. Egy év.
A Hold okozza az árapályt, dagályt a tengereken.

Az özönvízkor a vizek felfakadtak a mélységből. Megnyittattak. Miközben tehát felülről is kezdetben 40 napig esett az eső. 
El tudjuk ugye képzelni, ha az álló Föld lassan elkezd forogni. Nyilván, hogy lemeztektonikai folyamatok indulnak el, amik a mai napig tartanak. Főleg, ha hozzávesszük, hogy ebből kifolyólag mindenféle tömegvonzás is megváltozott az eredetihez képest.

---

Abból, hogy forog a Föld sok minden származik.
Abból is, ha áll.
Ha az Édenkorban állt, az azt jelenti, hogy folyamatosan világít a Nap, a fénynek megfelelően, a növények, állatok sokkal magasabbak lesznek. Pl.: dinoszauroszok, de egyébként a jelenlegi állatok is nagyobbak voltak. Ezt régészetileg tudjuk.
Így tehát az ember is nagyobb. Ezt is tudjuk. 
Az élővilág életkora is több. Életterük kedvezőbb, tehát egészségesebbek.
Így lehetséges az is, hogy Ádám és Éva és utódaik közel ezer éveket élhessenek, Táré - az özönvíz után - már csak 205 - Ábrahám 175. Tehát, amikor a Föld elkezdett forogni, éppen úgy alakul az életkor, ahogy Isten mondja, 120. Érdekes, hogy az Úr pont ekkor határozza meg, hogy legyen az ember életkora 120. Tehát mégis csak összefügghet ez valami nagyobb Földtani változással.

"Akkor ezt mondta az ÚR: Ne maradjon lelkem örökké az emberben, 

hiszen ő csak test. 

Legyen az életkora százhúsz esztendő." 

1Móz 6,3 

Azon se csodálkozom hogy Noé, amikor kijött a bárkából, szőlőt ültetett és lerészegedett. Lehet én is leittam volna magam, ha az előző állapotokhoz képest ilyen változásokat látok az égen, és a Földön. Látom, ahogy felkel a Nap és lenyugszik, sötét lesz, látom, hogy hegyek vannak. Viharok, szelek, stb. Gondolom a Föld is morajlik.

Tehát a Föld tengely körüli forgásának elindulásának oka a bűnbeesés volt, később Ádám és Éva utódainak hatalmas gonoszsága, erőszakosság elterjedése a közvetlen kiváltó ok. Maga a folyamat az özönvíz alatt indul el és állítódik be.

---

Hegyek.
A forgásból, lemez mozgásokból alakultak ki a hegyek.
Ha állt a Föld arra nem volt szükség. A hegyek a Föld forgásának súrlódását is csökkentik.
Nos mégis azt mondom, volt mélység. Mert ott lakott a sötétség. Erről később. A következő álmom a hegyről szól. Majd ott.

---

Most beszéljünk a világosságról.
Úgy tudjuk, hogy a Föld a Nap nélkül fekete bolygóként suhanna a világűrben. Élet se lenne rajta.


A Biblia első lapján áll, az első mondatok között:

"Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! 

És lett világosság.

Látta Isten, hogy a világosság jó, elválasztotta tehát Isten a világosságot a sötétségtől.

És elnevezte Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának nevezte. Így lett este, és lett reggel: első nap." 

1Móz 1,3-5

Az első nap tehát Isten megteremtette a világosságot.
Nos, az Igéből azt gondolom, a világosság maga Jézus Krisztus. Mert Ő magáról is ezt mondja. Ugyanaz a világosság, ami itt írva van.

A Biblia szerint tehát a világossághoz nincs szükség égitestre.
Mert ez a világosság nincs összekötve a Nappal, Holddal, csillagokkal. Hanem önmagában van.
Mégis, Isten a harmadik nap megteremti a Földön a növényeket, és csak a negyedik napon az égitesteket.
Hogy is van ez?
A növények tehát először nem a Nap fényéből éltek, hanem ama első világosságból.

Arra is felhívom a figyelmet, hogy a teremtés napok vége nem sötétséggel, éjszakával ér véget.
Hanem: lett este, és lett reggel.
Mi volt közte?
Könnyen lehet, hogy természetesen akkor is: világosság.

Próbáljuk meg elképzelni, hogy úgy van világosság, hogy nem a Nap fényéből.
Hanem a Föld mindkét féltekén, sőt az egész világűrben és mindig.
Aztán próbáljuk meg elképzelni, amikor ez a világosság helyett, a Nap világossága ragyogja be a Földet fizika törvénye szerint. Megszabva a sötétséget és a világosságot, az éjjel és a nappal idejét, helyét.
Próbáljuk meg elképzelni, hogy a Föld áll, nem forog. Egyik féltekén a Nap fénye, a másik féltekén a csillagok ragyognak és a Hold.

A Föld azonban most forog.
Ám a Bibliából tudjuk ez nem mindig lesz így.
Hanem a világosság lesz újra az uralkodó, és ehhez a világossághoz ismét nem lesz szükség Napra.
Sőt, minden egészen újjá lesz teremtve, így áll az Igében:

"És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé." 

Jel 21,1

"Napra sincs szüksége a városnak, sem holdra, hogy világítsanak neki, mert az Isten dicsősége világosította meg, 

és lámpása a Bárány: a népek az ő világosságában fognak járni, és a föld királyai oda viszik be dicsőségüket." 

Jel 21,23-24

---

Világosságról, és Jézusról igék:

"Ragyogása maga a világosság, fénysugarak villognak mellette: abban rejtőzik az ereje."

Hab 3,4

"Én, az ÚR, elhívtalak az igazságért, én fogom a kezedet. Megőrizlek, és benned ajándékozom meg szövetségemmel népemet, világosságommal a nemzeteket."
Ézs 42,6

"Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: "Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága." Jn 8,12

"Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága."

Jn 1,4



"A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be."

Jn 1,5

"Nem a nap lesz többé napvilágod, és nem a hold fénye világít neked, hanem az ÚR lesz örök világosságod, és Istened lesz ékességed."

Ézs 60,19

"Övé egyedül a halhatatlanság, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit az emberek közül senki sem látott, és nem is láthat: övé a tisztelet és az örökkévaló hatalom. Ámen."

1Tim 6,16

"Ez pedig az az üzenet, amelyet tőle hallottunk, és hirdetünk nektek, hogy az Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség."

1Jn 1,5

---

Nekünk: 

"Az ÚR az Isten, ő adott nekünk világosságot."
Zsolt 118,27


"Igéd kijelentése világosságot gyújt,"
Zsolt 119,130


"Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba."
Jn 1,9


"Jézus így válaszolt: "Nem tizenkét órája van-e a nappalnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja a világ világosságát."
Jn 11,9


"De ha valaki éjjel jár, megbotlik, mert nincs világossága."
Jn 11,10


Jézus mondta: "Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon a sötétségben."
Jn 12,46


---


"A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog."
Ézs 9,1


"Nem megy le többé napod, és holdad nem fogy el. Az ÚR lesz örök világosságod, letelnek gyászod napjai."
Ézs 60,20


"Az ítélet pedig azt jelenti, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak."
Jn 3,19


"Mert aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek a cselekedetei."
Jn 3,20


"Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy kitűnjék cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat."
Jn 3,21


----


"Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város."
Mt 5,14


"Amíg nálatok van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek!" Ezeket mondta Jézus, majd eltávozott és elrejtőzött előlük."
Jn 12,36


"Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei."
Ef 5,8


"Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket."
1Pt 2,9


"A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség."
Ef 5,9


"Hiszen valamennyien a világosság és a nappal fiai vagytok, nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé."
1Thessz 5,5


"Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása."
Jak 1,17


"Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől."
1Jn 1,7


"Aki azt mondja, hogy a világosságban van, de gyűlöli a testvérét, az még mindig a sötétségben van."
1Jn 2,9


"Aki szereti a testvérét, az a világosságban van, és nincs benne semmi megbotránkoztató."
1Jn 2,10


---



"Viszont új parancsolatot írok nektek: azt, ami igaz őbenne és tibennetek, hogy múlik a sötétség, és már fénylik az igazi világosság."
1Jn 2,8


"A népek az ő világosságában fognak járni, és a föld királyai oda viszik be dicsőségüket."
Jel 21,24


Találati helyek a Holdról stb tudományos dolgokról:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Kronol%C3%B3gia

http://astro.u-szeged.hu/oktatas/csillagaszat/6_Naprendszer/01030301Fold/fold.html

http://astro.u-szeged.hu/oktatas/csillagaszat/6_Naprendszer/01030302Hold/lunation_anim.gif

http://astro.u-szeged.hu/szakdolg/bodacsi/dip4.html

A Hold és a Nap

Kezdjük hát az első álmommal.
Már egyszer leírtam.


Álmomban: dolgozni mentem, egy szokásos reggelen. A Nap egészen délután egy óráig rendben ment, ahogy minden nap telik. Amikor is délután egy óra után, a Nap, - tehát Délen - mint égitest visszafelé kezdett haladni a pályáján. Kb ugyanannyi idő alatt, amelyben előre kellett volna mennie, Kelet felé ment. Visszament egészen reggel nyolc óráig és ott megállt, majd szürkület lett, mintha letakarták volna valami zsákkal.

Valahogy így

A Föld forgásában teljesen megállt.

Az emberek akkor megzavarodtak, mert nem tudták, hogy most hány óra is van. Dolgozni menjenek vagy aludni? Amikor este nyolc órának kellett volna lennie, reggel nyolc óra volt. Ezért mindenki átállította az óráját, aszerint ahogyan a Nap az égbolton állt, reggel nyolc órára. Én akkor mentem hazafelé, a vonatállomásról, anyukámmal. Ő nyugtatott engem, "semmi baj nem lesz, minden rendben lesz, majd meglátod." - mondta. Ahogy mentünk az utcánkon, benéztem oldalt az egyik utcába, ahol a Hold - teli hold alakjában - egészen közel jött a Földhöz. /Dél-keleten alacsonyan állva/

Valahogy így

Kb. húszszorosa /áh nem tudom megmondani hányszorosa volt, lehet 20szorosa vagy 50szerese/ szóval nagyon nagy volt a jelenlegi nagyságához képest, de nem zuhant a Földbe, mint ahogy rendesen a gravitációtól kellett volna, hanem lebegett, vakító fehérségében, mint egy rendes éjjel, teliholdkor. Félelmetes volt.

Amikor éjjel felébredtem az álmomból, mély rettegés volt rajtam, nagyobb mint egy rémálom után, mert a jövőben megtörténő igaz dolognak éreztem. Ugyanakkor szokatlan volt ez a félelmem, hiszen az ÚR mindig kedvességekkel halmozott el - kényeztetett - engem álmaimban. Szinte soha nincsenek rémálmaim.

Ezért abban a pillanatban az ÚRat kértem, ha Tőle volt ez az álmom, vegye el azonnal tőlem a félelmet, de reggel emlékezzem az álmomra.
Abban a pillanatban megszűnt a félelmem és rögtön visszaaludtam. Ez csoda volt. Reggel bizonyságként megőriztem az álmot magamnak és azt, hogy egy szavamra elvette tőlem a félelmem, tehát az Úr békességben fog megőrizni azokban a félelmes napokban is, amikor mindezek megtörténnek, vagy amikor mindezeket megértem.

Amikor reggel felébredtem, teljes egészében emlékeztem az álmomra, arra, hogy megszabadított a félelmemtől, és hogy azonnal visszaaludtam. A Bibliában kikerestem az álmomhoz hasonló igéket.

"És lesznek jelek a Napban, Holdban és csillagokban és a Földön nemzetek szorongása a kétség miatt, mikor a tenger és a hab zúgni fog. Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, amik e Föld kerekségére következnek, mert az egek erősségei megrendülnek. És akkor meglátják az Embernek Fiát eljőni felhőben, hatalommal és nagy dicsőséggel." Lk. 21,25-27
"A Nap sötétséggé változik, és a Hold vérré, minekelőtte eljő az Úrnak ama nagy és fényes napja. És lészen, hogy mindaz, aki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik." Apcs. 2,20-21

Az álmomra 7 évig nem kaptam magyarázatot.
Folyamatosan az emlékezetemben volt, nem tudtam tőle megszabadulni.

De még le kell írnom, majd másik kettőt hozzá. Mert három álmot kaptam, és magyarázatuk szorosan összefügg.

Ezt az álmot nevezzük el 'A Hold és a Nap' álmának. Később így fogok rá hivatkozni.
Írtam, hogy hol állt a Nap, és a Hold.
Fontos, mert csillagászatilag is helyes volt az álmom.
Amikor álmodtam, szinte semmit nem tudtam a csillagászatról.
Az álmaim miatt kezdtem tanulmányozni.
Tehát érdekes, hogy, noha én nem értettem a csillagászathoz, mégis tudományosan helyénvaló volt az álom.

Ha a Földhöz ilyen közel jön a Hold, valóban nagyon lelassul, vagy meg is áll a Föld forgásában.

Előre ennyit.

Majd folytatom.

Folytatás:
Magyarázat 1.
Magyarázat 2.

"Mi az élet?"

Naplóm!

Túl sok minden történik velem.

Az utcánkban elkezdtek meghalni az emberek.
Még gyermekkoromban észrevettem, hogy ha a kaszás egy utcában jár, végigsorjázza a házakat.

Temetés.
Megemlékezés.
Számomra múlt-lezárások.
Gyermekkorom emlékei újra felidéződnek.
Akikkel együtt nőttem fel, azoknak szüleik.
A közös boldog pillanataink, dolgaink.
A sok rosszaságom.
A felnőttek jósága.
Jó emberek. Rossz emberek.
De többnyire jók.

Leesésem a padlásról.
Már régen eltemetett nagyszüleim emléke.
Minden huncutság, minden nevetés, minden futás.
Szánkózás, csúszdázás, fürdés.
Meleg, hideg, tél, nyár.
Vetés, aratás.
Pinpong, tollas, autószerelés.
Szerelem, házasság, szülés.
Betegség, gyógyulás, és végül halál.

Mi lehet?
Hirtelen a figyelmem ráterelődött azokra, akik itt maradtak velem.
Együtt megbeszéljük a gyász fájdalmát.
A felelevenítődött eltemetett öregeket, és emlékeket.
Még mindig nevetünk, amin nevetni kell.

A közös emlékezésben nincs negatív rezgés.
Néha el- elpityergés.
Gyorsan siet a másik, "Ne sírj, jó helyen van!"
Hol én, hol ő sír, hol én, hol ő vigasztal.
Megjelenik az élő hit.
Az ölelés. A felfele mutatás: "Én is odamegyek!"
"Mi is odamegyünk!" "Találkozunk!"

Olyan jó, ahogy megöleljük egymást.
Mert a másikat, aki elment, már nem ölelhetjük.
Nem halljuk hangját, többet.
Hiányzik, és most őt ölelnénk, benned, bennem őt öleljük,
és mégis egymást.

Közösség.
Kerestem.
Benne élek. Itt a Mező utcán.
Nem akarom elveszíteni.
Ezt a közösséget.
Olyan jó együtt lenni.
Talán keveset foglalkoztunk eddig egymással.
Mert most hirtelen megkérdezzük: Mi az élet?
"Bogi, komolyan elgondolkoztam azon, mi az élet?
Egész életünkben güriztünk, dolgoztunk, és most nézd meg!"
Együtt sírunk.
"Én is elgondolkoztam" - mondom.

"Mi az élet?"
Kérdeztem tőled, ahogy mentünk a Mező utcán.
Emlékszel?
Elmegyünk.
Elmegyünk mindnyájan.
Sokan elmentek külföldre.
Akik itt maradtak, azok közül még messzebbre, a túlvilágra mentek.
Itt hagytak minket, és mindent, emlékeket, hiányt.

Olyan szépen beszélt a pap.
Azt mondta, Isten egyik kezéből áttette a másikba.
Néha ő is elsírta volna magát, azt mondta:
"Nem érthetjük miért, ilyen fiatalon, olyan jó ember volt."

Csak egy sóhaj fakadt fel belőlem.
Ebből a jóból én is kaptam.

Remélem én is jó vagyok.
Remélem még adhatok.

"Bogika, ha újra kezdeném, azt csinálnám, amit maga!"
mondta Pali bácsi nekem, halála előtt.
Ez jár a fejemben, ahogy keresem a választ: hogyan tovább?
Pali bácsi mondta.
Pali bácsi ezt tenné.

És én? Mit tennék?

Erre azt álmodom, hogy Teréz anya rám néz.
És nagyon komolyan azt mondja nekem: "Folytasd!"
De mit?

Csak szeretnék, csak imádkoznék, és csak segítenék.
Csak úgy élnék, ahogy Krisztus mondta.

Lassan elérkezem a határvonalhoz.
Lassan itt a vége. ---> aztán egy fényrobbanás

Csak szeretek?
Csak imádkozom?
Csak segítek, ahogy tudok?
Nem aggódom?

Még van 5%.
Ennyi maradt, hogy végleg döntést  hozzak.
Legbelül magamban.

A kérdéseim lassan elenyésznek.
Mert magam is megszűntem.
Már csak 5 %-ban létezem.
És minden egyes nappal, egyre kevesebb vagyok.

Ha a Föld a Napba zuhant.
A Föld megszűnik, és Csillag lesz.
Lehetséges?
Az újjászületés?

És íme minden újjá lett!

Ha a Csillag fog szeretni, imádkozni,
több lesz az, mint amikor még csak Földként létezett.

Megértettem.

Én élek, és mégis, újjászületek.
Itt, a Földön állva.
Csillag leszek.

Íme minden: újjá lesz!

Bevezetés

... ahhoz, amit majd álmaimról írok.


Arra gondolok sok esetben nem kell kidobni a fürdőkádat a gyerekkel együtt.
(A vizet persze megőrizzük, mert az nagy kincs, manapság.)

Az elszakadt köteleket, szétesett világunkban, amikor már semmi sem olyan, mint amilyen volt, hiába is keressük.

Noha vannak belénk ívódott kódok, amelyeket igyekszünk megtartani, ha nem most, akkor Isten ítéletében fog az is szétmálani.

Mert a tűz, mindent felemészt. Ami fa, széna, pozdorja.

Mégis a legtisztább anyag, az arany, amelyet sokszor kell tisztítani, minél lágyabb, annál tisztább lesz.

Sok ember keresi Megváltóját!
A kegyelem idejét éljük, noha sűrűsödnek fölöttünk a fenyegető felhők.

Sok rossz dolog van, amihez Istennek semmi köze, ez a mi társadalmi, gazdasági világunk.
Ha a rosszfelé megyünk, rosszat kapjuk. Ha egymást becsapjuk, kihasználjuk, örvényeket csinálunk, ami egy idő után fejünkre zuhan. Ebből is van megtérés, de kevesen térnek meg.
Ha örvényben vagyunk, megkeményedünk.
Ha kemények leszünk, Isten nem tud velünk mit tenni. A kemény emberek hogyan hívják segítségül az Úrat? Sehogyan. Ha megis tennék, csak külső látszatból, vagy belső indítatásból, hogy Istent maguk alatt tudják, saját hasznukra. Ezért lesznek a természeti katasztrófák, azoknak, akik már semmilyen mód nem lehet Isten ismeretétre felébreszteni, de itt is csak kevesen térnek meg.
A természeti katasztrófák pedig sok embert fognak érinteni. Egyre többet, a Föld lakosságának 1/3-át. Benne lesz keresztény és hamis egyaránt. (Több, mint kétmilliárd ember - gondold el Jer 25,33 úgy mondja, annyi lesz, mint a trágya.)

Isten azonban Mindenható! Király, Uraknak Ura! Teremtő. Jó. Igaz. Szent. Nagyon szeret minket, a természeti csapásokat is azért küldi. Az Ő kezében van minden. Ismerjük fel ezt, és adjuk Neki a dicsőséget.

---

Harminchat évesen tettem fel azt a kérdést magamnak, milyen érzés lehet engem szeretni?
Megkérdeztem magamtól mi a szeretet?

---

Harminchat évesen azt is feltettem kérdést, hogy az ember életútja, meghatározhatja-e, akadálya lehet-e az Istenhez való jutásához? Mint például a nyomorúságos élet, az elvetettség, az elutasítottság?

Mind a két kérdésre egyértelmű választ találtam magamban. Miközben Swedenborg-ot és Lober Jakabot olvastam (erről a honlapról: http://jezusatyank.hu/) , és miközben olvastam őket három gyötrő álmomon gondolkoztam, amire magyarázatot kerestem. /Megjegyzés: Ezen a honlapon sok olyan írás van, amivel egyáltalán nem értek egyet, nem ajánlom, és elhatárolódom. Az, hogy a két fent említett írót olvastam, nem tükrözi hitemet. Őket is fenntartással ajánlom, erős hívőknek, akik a megítélés képességének birtokában vannak. Sok olyan dologról tesznek bizonyságot, ami nem lehetséges, csak szellemi kinyilatkoztatás által. Hogy milyen szellem által, az a vizsgálat tárgya. Vannak keresztények, tanítók, akik egyértelműen gonosz szellemeknek tulajdonítják ezeknek az embereknek az írásait.
Én a magam részéről szükségesnek tartom, hogy aki Igét hirdet, minden 'irányzatról' tudjon. Nem gondolom, hogy bármitől félni kellene, de azt igen, hogy le kell tudnunk leplezni minden tévtanítást. Ehhez pedig szükséges az ismeret. Egyébiránt azt is vallom, hogy minden által tud szólni hozzánk a bennünk lakozó Szent Lélek. Új területeket tud megvilágosítani. Lehet pont egy tévtanítás felismerése által. Azt is gondolom, hogy sokszor idő kell egy-egy vizsgálathoz, leleplezéshez, sőt azt tartom, hogy a bennünk lakozó Szent Lélek világosít meg, és leplez, ezt pedig akkor teszi, amikor szükséges. Swedenborgról nem gondolom, hogy hamis tanító, igaz nem olvastam minden művét./

Az emberi lélek, két oldalról kutakodik, először is szeretné megérteni a miérteket a világban, másodsorban, azt, ami benne van.

Három álmot kaptam, ami évek óta nyomott engem. /2006-tól/
Sehogyan se értettem meg. Rendkívüli álmok! Félelmetesek! Mélyre hatóak. Mélyebbre, mint ahol én vagyok.
Az elmúlt egy évem erről a gyötrelmemről szólt, kutakodtam, kerestem, és kértem az Urat, magyarázza meg, mit jelentenek az álmok, ha kell vigyen feljebb.
Láttam életemben minden álmom Istentől volt, szóról szóra betelt, a jövendőm meglett, mégis van ez a három álmom, ővelük mi lesz? Követeltem a feleletet.

Ahogy könyveket olvasok a Lélek bennem, mindenre figyelmeztet. Ha van mire.
Kijelentéseket ad, magyaráz.
Sokszor egészen másról, és máshogy, mint amit olvasok.
Sokszor egészen máshova is jutok, mintahová a könyv vezetett volna. Hiszen éppen így vezet a Lélek.

Vannak Lélekben írt könyvek is, amelyeket egyébként sem lehet, és nem szabad a betűje szerint olvasni.

Én nem tudok így írni, nem is akarok. És szellemileg nem is látok, olyan mélyre, hogy így írhatnék. A nálam lévő igen, valóban igen, a nem pedig nem.
Ennél többem nincsen, mert nem vagyok rá képes, semilyen szinten. Sem pozítiv kinyilatkoztatásban, sem képmutatás szintjén.
Ez sokszor problémákhoz vezet emberekkel való kapcsolatomban, akik mindennapi életükben másoktól ehhez vannak szokva.
Ha azt mondom szeretlek, nem hiszik.
Ha azt mondom Jézus az ÚR és az élet, azt hiszik én nem hiszem, csak mondom.

Pedig, amit én írok, és mondok azt úgy gondolom, ahogy mondom.
Ezért lesznek írásaim prózaiak, Lélekben talán nem úgy felemelőek.

Én ezt kaptam. Erre vagyok képes.
Ám a lelkem igenis nagy magasságokban jár. Kibeszélhetetlen titkokat ért meg.
Amire nincsenek szavaim, bár nem is keresek. Gügyögök, és ismétlek, mint egy kisgyermek.
Egyébként is mérhetetlenül fáraszt a beszéd, az írás, sokkal több gondolat, kinyilatkoztatás van bennem, mint ami leírok. Tele vannak a füzeteim. Nem is gondolom, csak remélem, hogy egyszer végére érek, hogy ide a blogomban olvashatóan leírjam. /na csak azért, mert a kézírásomat még én se tudom elolvasni./

Most tehát a következőkben neki gyűröm magam, hogy írjak erről a három gyötrő álomról, és azokról a dolgokról, amiket megértettem.

Lehet valahol ismétlek majd, meg hosszú lesz, vagy éppen rövid. Egy biztos, valamit megértettem. Amihez aztán embernek nem sok köze, csak az Istennek, bármit olvastam is közben. Bármi történt is velem.

Azt is tudom, hogy mivel rendkívüli, lehet majd kevesen értik meg. Félreértik, félremagyarázzák, sőt megtámadják majd magyarázatomat. Lehet, kútba is dobnának, csak fogjam be a számat.
Akiket viszont a Lélek tanít, azok megértik, éppenúgy, ahogy nekik kell megérteniük, amihez nekem nem lesz sok közöm.
Ha csak egyetlen egy embernek hasznos lesz, az örökéletre, az én mennyei jutalmam nagy lesz!
Boldog leszek.
Azt a vigasztalást is tudom, hogy a szeretet mindennél nagyobb, ahogy Márti barátnőm mondta:
"Bogi! nem értem, amit mondasz, de tudom, hogy az ÚRban vagy, bízom benned!"

Én sem értem testvérem! De, ami fontos, hogy te szeretsz engem és én is szeretlek téged. Tudom, hogy számíthatok rád, és te is számíthatsz szeretetemre, bármit is jelent ki nekünk az Isten, álomban, és bárhogyan is magyarázza azt meg, a szeretet a legfontosabb, bármi is történjék velünk az életben.
A többi nem érdekes! Csak egy mese szép séta, értetlenkedőkkel, nyavalygókkal, ellenségekkel, és barátokkal. Mi kövessük Jézust! Még hozzá: ÖRÖMMEL:

O, de szeretném látni, ahogy János követte Jézust, a tengerparton!
Mert ő örömmel követte, magától.
Míg Péter hátrafordult:
Uram és vele mi lesz? - kérdezte.
Jézus pedig így válaszolt:
Mit törődsz te vele, te kövess engem!
Pétertől nem oly rég háromszor kellett megkérdeznie,
szeretsz te engem?
János azonban boldogan, ragaszkodva követte, mindenhová,
még oda is, ahová senki más apostol, a kereszthez.
O, de szeretném látni János szeretetét!
Micsoda öröm a szívnek.