"Bár kicsiny és megvetett vagyok,
utasításaidat mégsem felejtem el.
Igazságod örökké igaz,
és törvényed maradandó.
Inség és nyomorúság ért engem
parancsolataid mégis gyönyörködtetnek!"
Zsolt 119,141-143
Kedves Testvérem!
Te mindent tudsz rólam. Ismered gyötrődéseimet, és kérdéseimet.
A legnagyobb kérdés számomra, hogy miért kell, ezeket a dolgokat leírnom?
Egyáltalán miért kell írnom?
Isten keze nagyon hatalmasan rajtam van.
Ahogyan 2005 őszétől rámtette, egészen 2006-os évben, amikor megkért, hogy imádkozzam az emberekért, Magyarországért, mert igen nagy bajba fog kerülni ez a nép, és nagyon nagy lesz a nyomor.
Akkor én a nyomás miatt nem tudtam mást csinálni, mint engedelmeskedni.
Egy évig imádkoztam, egyedül. Szerdán, és pénteken teljes böjtöt tartottam, /ha valaki akarja számolja ki az mennyi volt összesen abban az évben/. De ezenkívül sokszor részleges böjtöt is.
Igen sokat gyötrődtem imáimban, zokogva könyörögtem, Isten előtt, hogy még, tartsa vissza a kezét, hogy ne szakadjon a nyomorúság e népre.
A 2006-os évben igen sok kijelentést kaptam az Úrtól. Álmokat és látásokat.
Három álmom volt, amire nem kaptam semmilyen magyarázatot, évek alatt se.
Ebből az egyik a Hold és a Nap álmom, amiről már elkezdtem írni.
A második, a Pápa álmom.
A harmadik a Hegy. (Ld itt leírását: A híd)
Ezektől az álmoktól igen sokat gyötrődtem, - kezdetben azt hittem rólam szól, de később beláttam nem.
Az idő haladtával semmit sem múlt nyomasztó erejük. Egyre inkább követeltem magyarázza meg az Isten.
Ezt a három álmom írom le a Reménység csillaga címke alatt.
Most leírom a második álmomat.
A Pápa
Azt álmodtam, hogy a Pápa haldoklik. Ezért elmentem hozzá.
Egy hatalmas, ódivatú, fekete várkastélyban volt. A Puszta mellett.
Egy nagy hatalmas vastag, lassan nyíló várkapun kopogtattam, apácák engedtek be.
Igen nagy gyász volt odabent.
A Pápa tudott rólam. Ismert. Érkezésem hírére felkelt az ágyából, elindult a szobájából.
Jött le a lépcsőn, teljesen fekete reverendában.
Elé mentem, fel a lépcsőn egy kis darabon. Felém nyújtotta a kezét, én megfogtam és
megcsókoltam az ujján lévő gyűrűt. Enyhén térdet hajtottam.
Ránéztem.
Ismerte a gondolataimat, nem szóltam, de tudta, hogy arra gondolok, hogy nem-e lehetne,
hogy ne haljon meg. Mintha legalábbis csak tőle függött volna ez a dolog.
Nagyon szomorú volt, sajnálkozva rámnézett és azt mondta a tekintetével, hogy ennek így kell lennie.
Neki meg kell halnia.
Akkor én igen szomorú voltam, felkeltem és elindultam kifelé.
Az apácák, becsukták mögöttem az ajtót. Hallottam a nagy várkapu csapódását, és ahogy a hatalmas reteszt ráteszik belülről a tartójára.
Akkor kint voltam a Pusztában.
Elindultam.
Szomorúan.
Keresve egy kulcsot.
Egy homokos helyre értem.
Elkezdtem ásni, és hirtelen egy sátorban találtam magam, ahol világos volt.
A csupasz kezemmel ástam a homokban.
Tudtam, hogy itt van az a kulcs. Pedig senki se mutatta meg nekem.
És akkor találtam egy kulcsot, aminek nem volt meg csak a zárat nyitó nyelve.
Ezért használhatatlan volt, mert ugyan, a nyelve nyitja a zárat, de nem lehetett megtekerni a zárban.
Ekkor tovább kerestem.
Valahogy tudtam Dávid kulcsát keresem. Úgy gondoltam, biztos ahhoz a nagy várkastélyhoz
lesz jó, ahol a Pápa lakik. Nem tudtam, hová lesz jó.
Ástam tovább és találtam még egy arany kulcsot.
Ez is ugyanakkora volt mint az előző. kb. 30 cm.
De ezen a kulcson a fogazata hiányzott, ezért ez is használhatatlan volt.
Ekkor, ástam tovább, és végre megtaláltam az igazi tökéletes kulcsot.
Ezek a kulcsok mind egy méretűek voltak, mindegyik aranyból.
Fogtam a jó aranykulcsot és kimentem a sátorból.
Elindultam.
És ekkor három farkas jelent meg az erdőből a hátam mögött.
És ekkor elkezdtem futni.
--
Idáig tartott az álmom.
---
Lásd még a pápáról egy másik álmom, ami beteljesedett prófécia:
http://testveremnek.blogspot.hu/2013/02/a-busz.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése