Engedelmesség

"Eddig jól futottatok: 

ki akadályozott meg titeket abban, 

hogy az igazságnak engedelmeskedjetek?"

Gal 5,7

Kinek engedelmeskedjünk?

Olyan egyszerű kérdés ez, és olyan bonyolulttá tudtuk tenni.
Az Igének engedelmeskedni, vagy egy embernek?
Ahhoz, hogy az Igének engedelmeskedjünk folyton kutatnunk kell az Igét.
Ha kikutattuk, akkor mivel hitben járunk, hitben is kell engedelmeskednünk.

Az összökötő kapocs, amely az Istenhez fűz minket, az engedelmesség.
Ez az Isten iránt való feltétlen bizodalomban, Isten hűségébe vetett hitben és szeretetben való
bizakodásban gyökeredzik.

Csak annyira tudok engedelmeskedni, amennyire bízok Istenben.
Ha szól hozzám az Isten Igéje, amit hittel elfogadok, akkor, bátorsággal kell engedelmeskedem Neki,
így valóságosan hitben járok, Ővele.

Ebben a tekintetben sokszor, sokféleképpen tudott minket az ősi kígyó megcsalni.

Az egyik módja a megcsalattatásnak, az 'engedelmesség'. Kinek engedelmeskedjünk?
Az ördög nem mutatkozik be nyíltan, nem mondja: "Jó napot kívánok, én az ördög vagyok, Isten ellensége, és azért jöttem, hogy Őt rossz színben tüntessem fel, és téged örökre tönkre tegyelek! 
Kérdéseket intézek hozzád az engedelmesség és a földi közösség tárgykörében; tapasztalataid és a kérdéseim által bebizonyítom neked, hogy az Isten nem szeret téged. És, hogy az Isten Igéje nem igaz."

Mi köze az engedelmességnek a "gyülekezethez" vagy földi szervezethez? Semmi.
Az engedelmességnek egyedül Istennek és az Ő Igéjéhez van köze.
Mégis miért akartunk inkább embereknek engedelmeskedni?
Könnyebb útnak látszik, de nem Isten szerinti, megkötöz és mélybe taszít. Sok káros következménye van, és nehéz a gyógyulás belőle.

KINEK ENGEDELMESKEDJÜNK?

"Mi sem áll jobban érdekünkben, mi sem olyan mérhetetlen fontosságú, mint a feltétlen és szigorúan pontos engedelmesség az Isten Igéjének. Isten szava engedelmességre kötelez, egyszerűen azért, mert Isten szava.
Mi teremtmények vagyunk, Isten alkotónk; méltán, teljes joggal követelhet tőlünk engedelmességet. A hitetlen "vak engedelmességnek" nevezheti ezt; Isten gyermeke azonban "értelmes engedelmességnek" nevezi, mivel azon a tudáson épül fel, hogy Isten szava az, amelynek engedelmeskedik. Ha egy ember nem ismeri Isten Igéjét, el lehet róla mondani, hogy vakságban, sötétségben van, mert nincs bennünk, sem körülöttünk az isteni fény egyetlenegy sugara sem, ami ne Isten tiszta és örök Igéjéből eredne.

Csak azt kell valamiről tudunk, hogy Isten mondta, és engedelmességünk értelmi képességünk legmagasabb fokú cselekménye lesz. Amikor a lélek Istenhez emelkedik, a tekintély legmagasabb forrását érte el.

Egyetlenegy ember, sem semmiféle emberi testület sem követelhet engedelmességet szavának csak azért, mert az ő szava.

Ha pl. egy egyházi testület saját rendelkezései, törvényei számára engedelmességet követel, Isten előjogát ragadja magához és mindazok, akik neki engedelmeskednek, Istent fosztják meg jogától. Az ilyen testület Isten és a lelkiismeret közé áll, és ki teheti ezt büntetés nélkül?

Ha Isten szól, az ember kötelessége az engedelmeskedés. Boldog, aki ezt megteszi. És jaj annak az embernek, aki ezt elmulasztja! A hitetlenség kérdezheti: vajon Isten mondta-e; a babonaság állíthat emberi tekintélyt lelkiismeretem és Isten szava közé; ha helyt adok ezeknek, mindkét esetben elrabolják tőlem az Ige iránti engedelmesség mély áldásait."

Mackintosh, Elmélkedések Mózes 1. könyvéről


Ajánlom még:

http://testveremnek.blogspot.hu/2012/10/milyen-hatalommal.html