2015. 02. 20.

"Amikor helyes viszonyban vagy Istennel, akkor felszabadultan, szabadságban és örömben élsz, mert te magad vagy Isten akarata, s józan eszednek minden döntése is az Ő akarata számodra, kivéve, ha Ő meg nem állít. A vele való tökéletes, örömteli barátságban elhatározol dolgokat, és tudod, hogy ha elhatározásaid helytelenek, Ő mindig megállít. Amikor pedig Ő megállít, azonnal állj meg."
Oswald Chambers


Olyan kapcsolatba kerültem Istennel, hogy nem is kell kérnem, hogy mutassa meg akaratát az életemben, mert nyitott kapukat adott elém. Ez azt jelenti, hogy közeledek a hitben való élet iskolájának utolsó osztályához.

Ez a helyzet kezdetben, olyan szokatlan volt előttem, hogy magamat hibáztattam, talán már nincs is velem Isten. Egyedül hagyott, egy nyitott ajtóval.

Mivel még mindig nem szól, és nem látom életemben, merre mutat, csak azt tudom, józan eszemmel, hogy kövessem Őt, azon az úton, amin eddig mentem, az Ő követésében, szívemben maradjak tiszta, Isten gyermeke, a magam döntésére kell hagyatkoznom.

Vagy Istenben vagyok, Jézus által, és döntésem helyes, vagy megállít az úton. Még azt se tudom megmondani így lesz-e. Egészen egyedül maradtam, ráhagyatkoztam.
Nem tudok jobbat: Minden józan eszemmel, úgy látom most egyenest előre kell mennem.

Nincs álom, nincs kijelentés, sem akadály, hogy ebben megerősítsen, vagy utam állja el.

A valóság van.

Nem tudom, hogy tud-e még Isten használni, hasznára leszek-e még az embereknek.
Mintha egy 90 fokos mosóprogrammal kimostak volna, és száradok valahol.
Talán összementem, vagy kinyúltam.
Ezen mégsem elmélkedem. Túl vagyok rajta. Megyek előre. Meglátjuk mi lesz.


"Helyes, ha eltűnődünk azon, hogyan végezzünk el valamit rendesen. De az már baj, ha tett helyett tűnődünk. Miután Urunk ilyen csodálatos dolgokat mondott tanítványainak, azt várnánk, hogy a csendességbe küldi őket, elmélkedni a hallottak felett. De Urunk sohasem engedte őket elmerengeni "a holdfényben". Amikor azért keressük Istennel a kapcsolatot, hogy megértsük kívánságát, ezen eltűnődhetünk, de ha időnket álmodozásra pazaroljuk akkor is, amikor Isten megmondta, hogy mit tegyünk: ez már helytelen és soha nincs rajta Isten áldása. Isten ilyenkor azzal kezdi, hogy oldalba löki az álmodozót és ráparancsol: ne ülj, ne is állj, hanem indulj!"
Oswald Chambers

A Bölcsességről 1.

A SZEMPONT

"De hála az Istennek, aki mindig diadalra visz minket a Krisztusban." 2 Kor 2,14

Isten munkatársának olyan szempontból kell néznie a dolgokat, amely nemcsak megközelíti az elérhető legmagasabbat, hanem a l e g m a g a s a b b is. Vigyázz, hogy kitartóan Isten szempontjából nézd a dolgokat és ezt érvényesítsd napról-napra, lépésről-lépésre; ne a véges dolgokat tartsd szem előtt. Semmilyen külső erő nem téríthet el Isten szempontjától.

Abból a szempontból kell néznünk az életünket, hogy csak egyetlen célból vagyunk itt, azért hogy foglyok legyünk Krisztus diadalmenetében. Nem vagyunk Isten kiállítási tárgyai. Azért vagyunk itt, hogy egy valamit bemutassunk: mindenestül Jézus Krisztus foglyaiként élünk. Milyen kicsinyesek a többi szempontok: "Egyedül állok Jézusért harcolva" - "Krisztus ügyét meg kell védenem és ezt az erődítményt az Ő céljára kell megtartanom". Pál ennyit mond: "a Győztes menetében vagyok, nem számítanak a nehézségek, Ő mindig győzelemre vezet." Kialakul-e és győz-e ez a szempont a gyakorlati életünkben?

Pál titkos öröme az volt, hogy Isten megragadta őt; a véreskezűt, a Krisztus ellen lázadót, foglyul ejtette és most már egyedül csak ezért van itt.

Pál öröme az volt, hogy az Úr foglya lehet, nem érdekelte semmi más sem égen, sem földön. Szégyenletes, ha a keresztyén ember arról beszél, hogy ő fog győzni. A Győztesnek olyan teljesen kell győznie felettünk, hogy a győzelem mindig az Övé legyen, mi pedig általa legyünk "felettébb diadalmasok" (Róm 8,37).

"Mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek" (15. v.), Jézus illata - az Ő indulata - áthat minket és bárhova megyünk, csodálatos felfrissülésére leszünk Istennek.

Oswald Chambers

Szolgálni

A TANÍTVÁNY FEGYVERZETE

"Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábait." János evangéliuma 13,14

Szolgálj, amikor csak lehet!

Minden adódó alkalommal szolgálni nem azt jelenti, hogy mi válogatjuk meg az alkalmakat, hanem hogy az Övé legyünk bármilyen környezetben, ahova állított. Közvetlen környezetünkben jelentkező jellemvonásaink mutatják meg, milyenek leszünk más környezetben.

Azok a dolgok, amiket Jézus tett, a legalantasabb és leghétköznapibb dolgok voltak. Ez arra mutat, hogy szükségem van Isten teljes erejére ahhoz, hogy a legegyszerűbb munkát úgy végezhessem el, mint Ő. Úgy használom-e a törülközőt, mint Ő? Törülközők, mosdótálak és saruk az élet közönséges, piszkos dolgai, bármi másnál hamarabb nyilvánvalóvá teszik, milyen fából vagyunk faragva. A Mindenható Istennek kell testet öltenie bennünk ahhoz, hogy legközepesebb kötelességünket úgy végezzük, amint végeznünk kellene.

"Példát adtam nektek, hogy amit én cselekedtem veletek, ti is úgy cselekedjetek" (15). Figyeld meg, milyen fajta emberekkel vesz körül Isten és megalázkodva ismered fel, hogy ezen az úton mutatja meg neked, hogy te milyen fajta ember voltál az Ő szemében. "Most mutasd be ennek az embernek pontosan ugyanazt, amire én rávezettelek!" - mondja az Úr.

Te pedig ezt mondod: "Ó, én mindezt megteszem, mihelyt kimegyek az idegen munkamezőre." Éppígy azt is mondhatnád, hogy a puskaport majd a lövészárokban elkészíted; mire megtennéd, megölnek.

El kell mennünk Istennel a "második mérföldig is". Sokan már az első tíz lépésnél kimerülünk, mert Isten arra kényszerít, hogy olyan úton menjünk, amit nem látunk, és így szólunk: "Várok, míg a nagy válság közelebb jön." Ha nem futunk állhatatosan kicsiny útjainkon, a nagy válságban sem teszünk majd semmit.

Oswald Chambers

"Megszabadítalak"

SZEMÉLYES ÉLETÜNKET KÖRÜLVEVŐ

ISTENI OLTALOM

"Veled vagyok én, hogy megszabadítsalak téged - mondja az Úr." Jeremiás 1,8

Isten megígérte Jeremiásnak, hogy személyesen megszabadítja: "A te lelkedet zsákmányul adom neked" (Jeremiás 45,5). Ez minden, amit Isten az Ő gyermekeinek ígér. Bárhova küld is, megoltalmazza életünket. Személyes tulajdonunk vagy birtokunk lényegtelen, csak egész lazán fogjuk őket, mert ha nem, akkor könnyen ránk tör a félelem, a szívfájdalom és a nyomor. Ilyen szorosan körülvesz minket Isten személyes szabadítása.

A Hegyi beszéd arra mutat rá, hogy amikor Jézus Krisztus szolgálatában vagyunk, nincs időnk önmagunkért síkra szállni. Jézus valóban mondja is: "Ne törődj azzal, hogy igazságosan bánnak-e veled, vagy nem." Ha igazságot vársz a magad számára, elhajoltál a Krisztusnak átadott élettől. Ebben a világban ne keress igazságot, de te mindig légy igazságos. Ha igazunkat keressük, zúgolódni és méltatlankodni kezdünk, önsajnálkozásnak és elégedetlenségnek adunk helyet. 'Miért kell velem így bánni?' - Ha Jézus Krisztusnak kiszolgáltattuk magunkat, nem kell törődnünk azzal, ami ér, akár igazságos az, akár igazságtalan. Jézus így szól: 'Folytasd csak hűségesen, amivel megbíztalak, és én megőrzöm az életedet. Ha magad próbálod védeni magad, kimozdulsz az én oltalmamból.' Ebben a tekintetben még a legkegyesebb élet is istentelenné válik: nem hiszünk Istenben; józan eszünket ültetjük a trónra, Isten nevét pedig csak fölé akasztjuk. Saját értelmünkre támaszkodunk, ahelyett, hogy egész szívünkkel Istenben bíznánk.

Oswald Chambers

Az Atya akaratát cselekedni

HOGY ÉRTED EZT?

"Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja az ő barátaiért... Titeket pedig barátaimnak mondalak." János evangéliuma 15,13.15

Jézus nem azt kéri tőlem, hogy meghaljak érte, hanem hogy életemet engedjem át neki. Péter azt mondja: "Az életemet adom érted" (János evangéliuma 13,37) és így is gondolta; nagyszerű érzéke volt a hősiesség iránt. Baj volna, ha képtelenek lennénk hasonló kijelentést tenni, mint Péter. Kötelességérzetünk csak akkor válik valóra, ha hősiesen elszánjuk rá magunkat. Kérdezte-e már valaha tőled az Úr: "Leteszed-e az életedet énértem?" Sokkal könnyebb meghalni, mint napról-napra letenni az életemet magas elhivatásom tudatában. Nem ragyogó pillanatokért születtünk, de fényükben kell járnunk hétköznapi útjainkat. Jézus életében csak egy ragyogó pillanat volt: a megdicsőülés hegyén, amikor másodszor is megüresítette önmagát a dicsőségtől és lejött a gonosz szellemektől megszállt völgybe. Jézus harminchárom éven keresztül mindig újra letette az életét azért, hogy az Atya akaratát cselekedje, és János azt mondja: "mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi testvéreinkért" (1János 3,16). Ez ellenkezik az ember természetével.

Ha Jézus barátja vagyok, önként és átgondoltan le kell tennem az életemet érte. Nehéz dolog ez és hála Istennek, hogy nehéz. Könnyű a váltságot elfogadni, mert az Istennek került sokba, de nehéz az életemmel bebizonyítani, hogy megváltott vagyok. Isten megment egy embert, megtölti Szentlelkével és így szól: "Most munkáld ki, légy hű hozzám, noha a körülötted levő dolgok hűtlenségre csábítanak". "Titeket pedig barátaimnak mondalak". Légy hű Barátodhoz, gondolj arra, hogy e testben élt életedben az Ő becsülete forog kockán.

Oswald Chambers

Szentek legyetek!

Oswald Chambers:

HA ELJUTUNK ODÁIG

Ahol a bűn és a bánat megszűnik, megkezdődik a hálaének és a szent élet. "Jöjjetek énhozzám."

Máté 11,28

Szeretnék én is odajutni? Most lehet. Feltűnően kevés az igazán fontos kérdés az életben, de Jézus szavaiban erre is van felelet: "Jöjjetek énhozzám!" Ha hozzá megyek, akkor őszinte vágyaimból valóságos élet lesz; valósággal elszakadok a bűntől és énekelni kezdek az Úrnak.

Mentél-e már valaha Jézushoz? Figyeld meg, milyen megátalkodott a szíved, bármit inkább megtennél, mint ezt az egyszerű, gyermeki lépést: "Jöjj hozzám." Ha szeretnél valóságosan elszakadni a bűntől, akkor Jézushoz kell menned.

Jézus Krisztus saját magát teszi próbakővé. Figyeld meg csak, mikor használja Ő ezt a szót: Jöjj! Azokban a pillanatokban, amikor a legkevésbé várod, hallod az Úr halk suttogását: "Jöjjetek énhozzám" és máris vonzani kezd magához. A Jézussal való személyes kapcsolat mindent megváltoztat. Légy eléggé együgyű és menj, bízd rá magad arra, amit Ő mond. Akkor megyünk, ha akaratunkat határozottan elengedjük és mindent önként átadunk neki.

"... én megnyugtatlak titeket", azaz megerősítelek. Nem: "lefektetlek és a kezedet fogva álomba ringatlak", hanem: 'kihúzlak az ágyból, megszabadítalak erőtlenségedtől és bágyadtságodtól, kihozlak abból az élő-halott állapotodból, amibe jutottál, - holott élsz. Betöltelek az élet lelkével és felruházlak felülről való, megelevenítő erővel.' Mi pedig meghatódva arról beszélünk, hogy "el kell szenvednünk az Úr akaratát." Dehát akkor hol marad Isten Fiának fenséges hatalma és életereje?!

HA ELJUTUNK ODÁIG

Ahol az önző érdek kialszik és valódi érdeklődés ébred, "Mester, hol lakol? - Jöjjetek és lássátok meg."

Ján. 1,39-40

"Nála maradtak azon a napon." Körülbelül ennyi az egész, amire legtöbben eljutottunk; aztán felriadunk az adott körülményekre, felébred önzésünk és máris odavan a Jézusban maradás! Pedig nincs az életben olyan állapot, amikor nem maradhatnánk Jézusban.

"Te Simon vagy, téged Kéfásnak fognak hívni.." (43). Isten csak azon a helyen írja fel az új nevet életünkre, ahol kiirthatta belőlünk az önzést, büszkeséget és önelégültséget. Némelyikünkön az új név csak itt-ott pettyekben látható, mint valami szellemi  himlő, hellyel-közzel pedig látszólag rendben vagyunk. Amikor felöltjük legjobb szellemi magatartásunkat, azt gondolhatná valaki, hogy a szentségnek ki tudja, milyen magas fokára jutottunk már el. Csak meg ne nézzen, ha már nem vagyunk abban a hangulatban. A tanítvány olyan ember, akit egészen befed az új név; önzés, gőg és önelégültség teljesen ki van irtva belőle.

A büszkeség önmagunk istenítése, és ma nem a farizeusok, hanem a publikánusok módján van meg. Ha azt mondod: "Ó, én nem vagyok szent" ez elfogadható az emberi gőgnek, de öntudatlanul is káromlod vele Istent. Szószerint azt jelenti: visszautasítom, hogy Isten szentté tegyen. "Túlságosan gyenge és reménytelen vagyok; kívül esem a váltság hatáskörén." Lehet, hogy az emberek előtti megalázkodás öntudatlan istenkáromlás. Miért nem vagy szent? Vagy azért, mert nem akarsz szent lenni, vagy mert nem hiszed, hogy Isten azzá tehet. Azt mondod, az lenne a legjobb, ha Isten - miután megváltott, - egyenesen a mennybe vinne. De hiszen éppen ezt akarja! "Hozzá megyünk és nála otthonunk lesz" (Ján. 14,23). Ne legyenek kikötéseid, legyen Jézus mindeneddé, és Ő hazavisz téged magával, nemcsak egy napra, hanem örökre.

HA ELJUTUNK ODÁIG

Ahol természetadta hajlamaink meghalnak és megszentelten, átadottan élünk. - "Kövessetek engem." Márk. 1,17

A Jézushoz jutás egyik legnagyobb akadálya a hajlamunkadta mentegetődzés. Természetes hajlamainkból korlátokat állítunk magunk elé. Ha mégis Jézushoz megyünk, akkor az első, amire rájövünk, hogy Jézus figyelembe sem veszi természetes hajlamainkat. Azt képzeljük, hogy tehetségünket Istennek szentelhetjük. De hogyan szentelhetnéd Istennek azt, ami nem a tied? Csak egyet szentelhetsz oda neki a magadhoz való jogodat (Róm 12,1). Ha át akarod adni Istennek a magadhoz való jogodat, akkor Isten szent kísérletet visz véghez rajtad. Isten kísérletei mindig sikerülnek. A szent igazi jellemzője a belső eredetiség, amely abból fakad, hogy átadta magát Jézus Krisztusnak. A szent életéből szüntelenül buzog a rendkívüli életnek csodálatos forrása; Isten Szelleme mindig friss vízforrás benne. A szent tisztában van azzal, hogy Isten rendezi el a körülményeket, ennek következtében nem siránkozik, hanem aggodalmaskodás nélkül átadja magát Jézusnak. Tapasztalatodból azonban ne csinálj alapelvet; hadd bánjon Isten olyan személyesen és eredeti módon másokkal is, mint veled.

Ha átadod magad Jézusnak és mész, amikor hív, Ő szüntelenül mondja majd másoknak is - rajtad keresztül: "Jöjj"; és kimégy az életbe, Krisztus "jöjj" szavát fogod visszhangzani. Minden lélekkel ez történik, aki átadta magát és Jézushoz ment.

Odamentem-e én is? Odamegyek-e most?