2015. 02. 20.

"Amikor helyes viszonyban vagy Istennel, akkor felszabadultan, szabadságban és örömben élsz, mert te magad vagy Isten akarata, s józan eszednek minden döntése is az Ő akarata számodra, kivéve, ha Ő meg nem állít. A vele való tökéletes, örömteli barátságban elhatározol dolgokat, és tudod, hogy ha elhatározásaid helytelenek, Ő mindig megállít. Amikor pedig Ő megállít, azonnal állj meg."
Oswald Chambers


Olyan kapcsolatba kerültem Istennel, hogy nem is kell kérnem, hogy mutassa meg akaratát az életemben, mert nyitott kapukat adott elém. Ez azt jelenti, hogy közeledek a hitben való élet iskolájának utolsó osztályához.

Ez a helyzet kezdetben, olyan szokatlan volt előttem, hogy magamat hibáztattam, talán már nincs is velem Isten. Egyedül hagyott, egy nyitott ajtóval.

Mivel még mindig nem szól, és nem látom életemben, merre mutat, csak azt tudom, józan eszemmel, hogy kövessem Őt, azon az úton, amin eddig mentem, az Ő követésében, szívemben maradjak tiszta, Isten gyermeke, a magam döntésére kell hagyatkoznom.

Vagy Istenben vagyok, Jézus által, és döntésem helyes, vagy megállít az úton. Még azt se tudom megmondani így lesz-e. Egészen egyedül maradtam, ráhagyatkoztam.
Nem tudok jobbat: Minden józan eszemmel, úgy látom most egyenest előre kell mennem.

Nincs álom, nincs kijelentés, sem akadály, hogy ebben megerősítsen, vagy utam állja el.

A valóság van.

Nem tudom, hogy tud-e még Isten használni, hasznára leszek-e még az embereknek.
Mintha egy 90 fokos mosóprogrammal kimostak volna, és száradok valahol.
Talán összementem, vagy kinyúltam.
Ezen mégsem elmélkedem. Túl vagyok rajta. Megyek előre. Meglátjuk mi lesz.


"Helyes, ha eltűnődünk azon, hogyan végezzünk el valamit rendesen. De az már baj, ha tett helyett tűnődünk. Miután Urunk ilyen csodálatos dolgokat mondott tanítványainak, azt várnánk, hogy a csendességbe küldi őket, elmélkedni a hallottak felett. De Urunk sohasem engedte őket elmerengeni "a holdfényben". Amikor azért keressük Istennel a kapcsolatot, hogy megértsük kívánságát, ezen eltűnődhetünk, de ha időnket álmodozásra pazaroljuk akkor is, amikor Isten megmondta, hogy mit tegyünk: ez már helytelen és soha nincs rajta Isten áldása. Isten ilyenkor azzal kezdi, hogy oldalba löki az álmodozót és ráparancsol: ne ülj, ne is állj, hanem indulj!"
Oswald Chambers