A negyvenegyedik mérföldkő - 6- 6 - 9 / 41.

Sajnos eljött (vagy hála Istennek) ez a nap is, amikor az utolsó mérföldkővemet osztom meg a 669-es utamon. Végére értem a 669-es utamnak. Ez a mai nap, kezdet és vég. A kezdetet alig várom, a végnek pedig örülök. Hála van szívemben.

Ezt a címkét a a 669-est, 2013. szeptember 1., vasárnap kezdtem el. Egy álom után, amikor hallottam egy női hangot, aki azt  mondta, hogy ne felejtsem el ezt a számot. Hat évig kutattam e számnak a jelentőségét az életemben. Mivel nem találtam mást, hogy hol keressem a Bibliában kerestem meg. Egyesével végigmentem a Biblia könyvein, a 6. fejezetnél megnéztem a 6. és 9. verset. Kicsit, igen belátom, abszurd (és talán bugyutának is tűnt, tűnik, még nekem is). Végigmentem rajta. Ez alatt a hat év alatt, költöztem, többször munkahelyet váltottam, főiskolára kezdtem járni, sikereim voltak és benne volt egy válás is. Amikor elolvastam az aktuális igeszakaszt, mindig jókor jött, jót adott. Nem meglepő, hogy ez a szám, megjelent még az új bankkártyámon is, ami akkor bizonyság volt nekem, hogy az az út amin járok, bár most komornak és sötétnek érzek, de Istentől való, ne aggódjak. Úgy történt.

A jóról beszélek. Tényleg nehéz évek vannak mögöttem, azért sem tudtam ide írni a blogra. Ami viszont most fontos, hogy úgy érzem, ma kezdődik el, valami olyan, amitől már régen menekülök. Végre feladtam a menekülésem. Felmondtam a jelenlegi munkahelyemen, hogy egészen a teológiának és Istennek szenteljem magam, hogy újra tudjak írni.

Valami olyasmit jelent ez, hogy igen, író leszek. Lehet nem én leszek a legjobb író a világon, de én leszek az egyik legjobb baptista író. A cél most ennyi. Hogy ezt, hogy fogom tudni átadni Istennek, az már a hálatelt szívemen múlik. Áttörtem a szürke ködön. Bízom magamban, mert bízok Istenben.

És akkor lássuk a mai és utolsó mérföldkövemet:

"És hallottam, hogy egy hang szól a négy élőlény között a középen: "Egy mérce búza egy dénár, és három mérce árpa egy dénár, de az olajat és a bort ne bántsd". "

"És amikor feltörte az ötödik pecsétet, láttam az oltár alatt azoknak a lelkét, akiket az Isten igéjéért öltek meg, és azért a bizonyságtételért, amelyet megtartottak." 

Jelenések könyve 6. fejezet 6. és 9. vers

Ámen. Így legyen.

A negyvenedik mérföldkő - 6- 6 - 9 / 40.

Kincs akarok lenni az Úrban, másoknak. 

(Más nem is, és itt a pont, de azért folytatom.)

Most ez jutott eszembe, most, hogy úgy érzem elvesztett identitásomat ma újra megtaláltam. Hogy ez hogyan történt? Nem is tudom. Talán azt még kifundálhatom, hogy mikor veszítettem el, Micimackó Malackával meg is beszélte. De hogy pont ma miért is találtam meg? Azt ki tudná megmondani? Sok csillag együttállása. Vagy megannyi eseménysor összeérése, azt kifejteni megint egy újabb élet lenne. Ne is ragozzuk.

Most kicsit felszabadultabb vagyok. Sikerélményekkel gazdagodva.

Lehet nem kellene borúlátónak lennem. Már 9 éve az vagyok.  (vagy több?) Ha lehetne borúlátásért tiltani ebben az országban, akkor bizonnyal az elmúlt 9 évben nem írhattam volna le egyetlen egy sort sem. Hála Istennek írhattam, le is írtam, amit akartam. Ám ami meg késik nem múlik. Ahogy eltelt a 9 év borúlátásomban, úgy telik majd el a következő 9 hallgatásommal?, és ki tudja, hol fogom azt tölteni? Van, amikor már nem kell beszélni, de cselekedni sem. Hanem némán arrébb állni. Ahogy egyszer valaki mondta: "a fű kinő utánad." 
Persze a néma odébbállásom nem is biztos, hogy annyira néma lesz. Az elmúlt pár évben is írtam, a fióknak, és a főiskolának, lesz mit majd felraknom ide a blogomra. Később is fogok írni, ha Isten is úgy akarja, mert én akarok, csak legyen újra erőm és időm.

Egyetértek ezekkel a sorokkal: "A 21. században nyitott, szolidáris, a világot megértő, ahhoz alkalmazkodó társadalomra van szükség. Ha egy kormányzat és társadalma nem ilyet épít, akkor az az ország el fog tűnni, gyorsabban, mint gondoljuk." A keresztyének nem tűntek el, mert belül Krisztushoz és önmagukhoz voltak szolidárisak. Akármennyire üldözték őket. Ezzel a belső önazonosságukkal és szolidaritásukkal vívták ki, hogy létezzenek a világban. Jézus Krisztus Országa a Mennyekben van, és azoknak szívében, akik hordozzák ŐT! Erről fogok továbbra is újra és újra írni itt a blogomon. Mert hiszem nekünk keresztyéneknek, bármit látunk magunk körül, bármit érezzünk ott belül, van remény. Erről a reményről kell számot adnunk, magunknak és másoknak, hogy felbuzduljunk egymás hite által.

(https://168ora.hu/itthon/a-kormany-dramai-gyorsasaggal-hulyiti-el-a-magyarokat-155226?fbclid=IwAR37lvw_6Ysw52cCEtp09fwdDa4J9Dhcz7HifMRpsldD8k27qSLYDvyGIyg)

Valóban nagyon fontos, hogy honnan nézzük ezt is:

"Nagyon fontosnak éreztem Sólyom László egykori köztársasági elnök világos megkülönböztetését, miszerint van a politikai kereszténység és a hitből fakadó kereszténység. Az előbbiről elég sokat hallunk a médiában, ez azt jelenti, hogy az európai hagyományokat keresztény értékként azonosítják. Azt mindenkinek magában kell eldönteni, hogy ez elfogadható-e, vagy sem. Bevallom, hogy én ennek egyáltalán nem örülök, mert ez a szemlélet megzavarja az embereket. De hogy tisztábban lássuk, mindenképp érdemes újra és újra tisztázni, mit tartunk keresztény értéknek: a család védelmét, az élet védelmét, a közjót, a békét. Tehát minden benne van, ami a normális emberi gondolkodásban is. És korántsem magától értetődő, hogy ezeket az értékeket azok a pártok képviselik, amelyek ezt a leginkább hangoztatják."
(https://magyarhang.org/belfold/2018/12/21/beer-miklos-nem-dughatjuk-homokba-a-fejunket/)

Nem mindig az az üldözött, aki a leginkább kiabálja, hogy üldözik. Sőt. - Ennyivel egészíteném ki Beer Miklós fenti szavait a magam számára.

"Ő (Lékai) nagyon megijedt Bulányitól, mert ha elismeri az általa szervezett bázisközösséget az egyház, akkor a kommunista állammal szemben nagyon rossz helyzetbe kerülünk. Az Állami Egyházügyi Hivatalnál nem tűrtek semmilyen rendszerellenes kilengést. Márpedig a fegyveres szolgálat megtagadása ennek számított. Ez egy csapdahelyzet volt, ezért inkább Bulányiról mondtak le: elítélte az egyház teológiai érvekkel azért, hogy az állam ne piszkálódjon. És hagyták bebörtönözni. Az pedig különösen szomorú, hogy a hivatalos vatikáni rehabilitáció után sem állt mellé a magyar egyház. Egyszerűen nem mertek szóba állni vele. Politikai nyomásra elárultuk Bulányi Györgyöt, később pedig kényes lett volna kimondani, hogy neki volt igaza."

később pedig 
kényes lett volna kimondani, hogy neki volt igaza

Pedig ki kell mondani. Kinek volt igaza. Ennyi hallgatás között elveszik az érték, és helyette marad a sok kacat. Ami még világi értelmében is undort keltő, hát még ha a mennyei részét keresnénk.

Ennek ellenére nem szabad elkeserednünk. Van kincs, amit Isten egészen a szívünkbe írt. A világ lehet sötétül, akiknek beszélniük kellene hallgatnak, vagy beszédüket vaslappal, kacattal, sittel fedték, vagy égették, ahogy érték, mégis van remény. A Biblia a kezünkben van. Érdemes vele együtt élnünk s akár halnunk meg. Kell ez a belső mély, bátor elhatározás. Enélkül semmi csodát nem látunk. S csodát ne ott kinn a világban keresd, hanem a szívedben és mások szívében, amikor szavad mennyei lángot gyújt.

Most pedig nézzük a mai mérföldkövet:

"Lehetetlen ugyanis, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, s megízlelték a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szentléleknek, akik megízlelték az Isten felséges beszédét és a jövendő világ erőit, de elestek: azok ismét megújuljanak és megtérjenek; hiszen újra megfeszítik önmaguknak az Isten Fiát, és meggyalázzák őt. Mert az a föld, amely beissza a gyakran ráhulló esőt, és hasznos növényt terem azoknak, akik számára művelik, áldást nyer az Istentől; amelyik pedig tüskebokrot és bogáncskórót terem, az megvetett, közel van az átokhoz; és a vége: megégetés. Felőletek azonban szeretteim, jobbat gondolunk, ami üdvöséggel jár, még ha így beszélünk is." Zsidókhoz írt levél 6,4-9

UI: ide, mert ide, ebbe a bejegyzésembe akartam írni. Szakdolgozatomat megvédtem. Kitűnő értékelést kaptam. A TDK versenyen indultam vele, harmadik helyzet lettem. Ezek a fejlemények igazán mind megleptek engem, és örömmel töltenek el. Ujjong szívem, hogy gondolataim nem falakba ütköztek, hanem kapukat nyitottak. Így legyen. Isten dicsőségére és sok ember megtérésére. Igazán kemény időszak van mögöttem.

A harminckilencedik mérföldkő - 6- 6 - 9 / 39.

"Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel, mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle. De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe meg csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik." Pál első levele Timóteushoz 6,6-9

Ezt a bejegyzésemet köszönöm Évának. Örülök, hogy beszélhettem vele telefonon, számomra igen fontos kérdésben, amikor is a végére megállapíthattuk, hogy elég gyorsan és meredeken változik az életem ... de ...
de majd őreá foghatom a kezdeti nehézségeimet. :)

Három dalt hoztam cserébe nektek. A többiről majd később írok. 

A végére egy "saját felvétel" azoknak, akik, mint én, szeretik a tücsökzenét:

Hoppá! Az igazi 38

Hm. Észrevettem valamit:
A 37. és a 38. mérföldkövem, ugyanarra az Igehelyre sikeredett.  Ezek szerint álldogáltam ama mérföldkőnél? Azért csak haladtam, nem? Az Igehely kétszeresen lett megerősítve és mind a kétszer a hutteriekről szólt.

Kíváncsi lettem, mi állhat az igazi 38. mérföldkövemen. Elő a Bibliát!

"Ne látszatra szolgáljatok, mintha embereknek akarnátok tetszeni, hanem Krisztus szolgáiként cselekedjétek Isten akaratát: lélekből." Efezus 6,6

"Ti pedig urak, ugyanígy bánjatok velük, hagyjátok a fenyegetést, mivel tudjátok, hogy él a mennyekben az Úr, aki nekik is, nektek is Uratok, és aki nem személyválogató." Efezus 6,9

Amerikába, Las Vegas. Have a great day.

A harmincnyolcadik mérföldkő - 6- 6 - 9 / 38.

2019. március 3. vasárnap

Ezt a dátumot, most így le akartam írni. Ez van ma. Kornélia. Nelli napja. 

Boldog névnapot minden Kornéliának. 🌼

2017. májusában írtam, hogy most egy időre elvonulok, tanulni és szakdolgozatot írni.

A szakdolgozatot megírtam. Be is adtam. Most már csak várunk,  hogy megvédhessem.

Szóval még mindig élek.  Így ezután, ahogy az időm engedi lassacskán visszajövök a blogra is írni. 

Pál levele a Galatákhoz 6. fejezet 6.

"Akit pedig az igére tanítanak, az minden javából részesítse tanítóját."

Pál levele a Galatákhoz 6. fejezet 9.

"A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd,

ha meg nem lankadunk."

A harminchetedik mérföldkő - 6 - 6 - 9 / 37.

Ezt a mai napot meg kell örökítenem.

Ütött az aduász.

Ezután megjelenik az életembe 'a szürke veréb', mindig Isten jelének vettem.


"Akit pedig az igére tanítanak, az minden javából részesítse tanítóját. A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk."
Gal 6,6.9

A harminchatodik mérföldkő - 6- 6 - 9 / 36.

... Egyszer réges-régen, amikor elindultam a 669-es úton.

Kavarog bennem minden. Hánykolódom érzelmek sokaságán. Néha csípősen odaszólnék, a világnak, amikor a magam kétségbeesésén egy tompa pillanatra múlatni kezdek. "Áh!" Fordulnék vissza az Audi Szalon bejáratából - "apropó, legközelebb ezt a Q2-est viszem." Eszembejut milliárdos barátném méltatlankodó szava, ahogy mondja: "ezek a márkaszervizek is csak lehúznak pofátlan módon" - jé, egyébként ja, igaza volt. Tudom én tudom én, de azért egy milliárdos szájából ... na jó. De tényleg, aki az aprót nem veri a fogához, nem is való e jó világra. (én se?) Szóval hetykén hátrafordultam volna, röhögve: "na jó, majd jövök." Aztán már másképp gondolom, mert keveréke világmegvetésemnek, arcátlan királyságommal inkább azt mondatná velem: "legközelebb lovas kocsival."
Minek is nekem autó? Egy éve fogalmaztam meg magamnak, hogy ha lesz újra, akkor Isten dicsőségére, az Ő szolgálatába állítom. Ezért van, hogy ez az út, amin járok, valami másról szól. Önismeretről. Arról, mennyire kirohannék a világból, mert mennyi félelem és gátlás is van bennem, és mégis mekkora vonzása a szabadságnak. Pofátlan módon belemondom a világba gondolatom, aztán gyorsan elbújok ... hová is, mindegy, mert ha megtalál is, én győzök, leszedem a lábáról. Valahogy mindig én győzök.
Oldom a gátlásom. Csak én lehetek ilyen, hogy úgy szeretlek, hogy megengeded, hogy teljesen önmagam legyek. S, amikor így önmagam adom, te őszintén szereted ezt a túlzó bogit, aki hetykén, de most tényleg... bárkinek olyan könnyedén megmondja. Én utálom magam ezért, te meg ezért szeretsz. Élmény lehet velem élni, már ha kibírod. Azért tényleg nagyon örülök, hogy vannak akik szeretnek, mások meg jó messzire kerülnek, mert pontosan jól érzik, jaj csak közelembe ne jöjjenek, saját vesztükre.

Megelégedéssel nyugtázom és nyugtatom magam, sikereim kulcsa önmagamban van, elég, ha vagyok. Ezen a gyönyörűséges gyönyörű korrupt Magyarországon. Valami más világ. Emberek között. Oh és túléltem. Mondjuk nem is értem miért kellett volna belehalnom? Vagy, hogy egyáltalán miért is akadtam ki bármin is? Nevetni, nevetni, nevetni. És ha már visszafordulok, ott az Audi Szalon ajtóból, laza mozdulattal azt is mondhattam volna, csak úgy, a Besence utca felé fordulva: "apropo, és ja igen, ott 20 évvel ezelőtt, amikor ... áh - megállnék egy pillanatra mozdulatomba - ööööö, szóval én egy 20 éves lány vagyok, ott állok a buszmegállóban, ahol most hamarosan valaki más fog, és tudja itt, itt e Szalon helyén nem volt semmi más csak mocsár. És nézz jól a fejemre, mert ez az agy úgy rögzített mindent, hogy én még mindig ott állok, és elmegyek a sok prostituált mellett, azon gondolkozván, hogyan szólítsam meg őket Isten Igéjével. Miközben valakit éppen agyonlőttek az autójában egy piroslámpa előtt. Ez Magyarország. És ha az emberek maguktól fel nem kelnek rabasztaluk mellől a Szalonokból, akkor nekem már nem a prostituáltakhoz kell mennem, hanem hozzátok, akik a pénzeteket számoljátok." - Így léptem volna ki az ajtón. Nagyot fordult ez a világ.

"tisztaságban, ismeretben, türelemben, jóságban, Szentlélekben, képmutatás nélküli szeretetben, az igazság igéjével, Isten erejével, az igazság jobb és bal felől való fegyvereivel, dicsőségben és gyalázatban, rossz hírben és jó hírben, mint ámítók és igazak, mint ismeretlenek és jól ismertek, mint halálra váltak, és íme, élők, mint megfenyítettek és meg nem öltek," 

II Korinthus 6,6-9

A harmincötödik mérföldkő - 6 - 6 - 9 / 35.

Holnap kellett volna bejegyeznem, hiszen holnap érkezel meg(?), de ma kezdődött el. A 6-6-9.
"Egyedül megyek tovább, és még Valaki mással." Ahogy a Nagy Bölcs Erdei Manó mondta.

Testvérem!
Isten vigyen Grúziába!

Vigyázz magadra! Vigyázz a könnyeimre.

"Sőt testvér a testvérrel pereskedik, méghozzá hitetlenek előtt. Egyáltalán már az is nagy gyarlóság bennetek, hogy pereskedtek egymással. Miért nem szenveditek el inkább a sérelmet? Miért nem tűritek el inkább a kárt? Sőt ti okoztok sérelmet és kárt, mégpedig testvéreknek! Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalanok, ... nem fogják örökölni Isten országát" I Korinthusi levél 6,6-9

A harmincnegyedik mérföldkő - 6 - 6 - 9 / 34.

Sok mindent kitalál az ember, hogy az előtte álló feladatokat, próbákat, vizsgákat kikerülje.
Most én is vizsga előtt állok, és bár sokszor vizsgáztam az életben, jól is ment, most mégis olyan izgatott vagyok. Lassan nyugszik meg az ember, az elkerülhetetlen dolgok elfogadásában. Holnap már holnap lesz, nincs tovább hátrálás.

Ilyen elkerülhetetlen dolog például, a halál.

a mi óemberünk megfeszíttetett vele, hogy megerőtlenüljön a bűn hatalmában álló test,
hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek.

tudjuk, hogy Krisztus, aki feltámadt a halottak közül - többé nem hal meg, a halál többé nem uralkodik rajta.

Rómaiakhoz írt levél 6,6 és 9. vers

--

Miután a vizsgáimon túlvagyok, jön a pihenés.

A harmincharmadik mérföldkő - 6 - 6 - 9 / 33.

Semmi sem oly nehéz.

A bejgli karácsonyra. Minden oly könnyű. Jézussal.
Nem,  nemcsak a blogon írt írásaimat sajnálom. Sajnálom a komentjeimet is. Az összes levelemet. Mindent, amit leírtam valaha az életemben.

Tudod nem szeretném, ha olvasnának a munkatársaim. A volt munkatársaim. A rokonaim. Az ismerőseim. Az más volt, amikor csak nekik írtam.

Szóval azt se akarom, hogy a tanáraim is olvassanak. Nem mintha nem örülnének neki. De nem akarom.
Nézzük, Apcsel 6,6: Az apostolok elé állították őket, és miután imádkoztak, rájuk tették kezüket.

Milyen egyszerű. Nézd, hogy elrohan az élet.

Orvosnak lenni, csak szeretetből lehet. Majdnem minden munka, csupa sumákolás, csak az asszisztensi nem, ahol kerek-perec leírsz mindent. Leírod: átverés. De az asszisztens keze oly messze, hogy megsimogasson téged. Az orvosban pedig nincs szeretet. Oh, az Igazi Orvos. Az Igazi Orvos mindent tud, és megérint téged. Nem kell neki a pénzed. Mennyire szerettem volna olyan lenni, mint Jézus, igazán úgy érinteni, ahogy Ő ... De az én kezem - mindig úgy éreztem - bűnös. Nem érinthetek vele. Másoktól pedig hallottam, ahogy kérlelnek: 'ne menjen el tőlünk, maradjon velünk.' Nekik bűnös kezem is elég volt. Ki tudná ezt az ellentmondást legyőzni, a kezem, amit tisztának, szentnek látnak, de én bűnösnek?

Szavaim ugyanolyan bűnösek.

Szóval miért is olvasná bárki egy bűnös ember bűnös gondolatait?

De tudod... úgy szeretném elfogadni, hogy valakinek az én kezem is tiszta. Miközben a büszke-gőg széttép, mert áh, oh hogyne tudnám hányan ugrottak volna rá, talán ezren is: Szerető kezemért.

Nehéz dilemmák ezek.

Apcsel 6,9: Megjelentek azonban néhányan a szabadosok, a ciréneiek és az alexandriaik zsinagógájából, valamint néhányan a ciliciaiak és ázsiaik közül, és vitatkoztak Istvánnal.

Most pedig felállítom ezt az oszlopot ide.

Ez nem a vita oszlopa.

Ez a hálaadásé.

Olyan drága vagy 

nekem mint a kisvirág 

a hegytetőn.

Semmivel fel nem

cserélhető.

A harminckettedik mérföldkő - 6 - 6 - 9 / 32.

Néha azon gondolkozom, hiányoznak az értelmi sérültek, hogy taníthatnám nekik a hittant. Néha persze arra gondolok ennek most így kell lennie.

Mindent Krisztusért, és semmit Krisztus nélkül.
Nem tudom, hogy ezt mondta-e valahol valaki, nekem ez jutott eszembe hazafelé a buszon.
Szerintem ez original bogis mondás.

Ha nem Krisztusért csinálja az ember, bármit, pl. a munkáját, vagy a családját, akkor öncélúan magának, és makacsul mások kedvéért, akikért nem akarja. A főnökéért. Előbb-utóbb lázadás lesz a vége. Ha a főnök parancsba nem adja, hogy már pedig 8.00 kor jelenjen meg, nem fog megjelenni 8.00 kor. De ha Krisztusért él az ember, bizony ott lesz 8.00 kor. Bízhat benne a főnöke mindig, minden időben.

Mondhattam fáradt fejemmel magamban, ahogy a buszon ültem. Meg lehet csinálni hogy pontos vagy. Krisztusért. Én nem emlékszem, hogy valahonnan valaha késtem volna. De sok embert láttam, akik igen. Én bárhonnan indulhattam, 90 km-ről arrébb is, mondhattam hányra leszek ott. Más 2 km-ről se tud pontosan beérni.

Mindenki a saját életét kutatja. És mégse. Az életet kutatja. Ha tud róla, ha nem. Minden pillanatban ott van ez a kutatása. Többnyire, és állandó jelleggel téves úton. Ha Krisztus nélkül csinálja.

Mondhattam volna ma a buszon: "és 10 évvel később."
Mondhattam volna magamnak: lásd Bogi, mi lett e gondolattal 10 évvel később. Sosem hagyott cserben az ÚR, és nem hagyott elvarratlan szálakat. A saját életkutatásomban Isten pontos válaszokat ad. Sőt. Teszi ezt úgy, hogy közben másoknak is ad. Ahogy engem tanít az én életem, és én kiszólok e kutatásomból hangosan, akképen a másik ahogy hallja, aki mellettem baktat az utcán, sietve szívébe fogadja. Naná, 10 évig érlelt bor volt ez. Csak hangosan gondolkoztam. Néha talán jó lenne, az utca népének, ha hangosan is beszélnék.

Gyermekvédelem. Most ebben dolgozom. De ez nem olyan ág, amit én választottam. Nem, nem. Én éppen 10 éve menekülök előle. Csak éppen eközben felnőnek az emberek. Szóval gyermekvédelem, gyermekkor, amiből meg kell értenem mivé lesz belőle a felnőtt ember. Szomorú történet. De talán nem reménytelen. Sok-sok hibával, de talán nem elérhetetlen kegyelemmel.
Végtére is én a hospice-ra készülök. A mindent beteljesítő utolsó levegővételre. Talán ahhoz, hogy jó és pontos munkát végezhessek, meg kell ismernem az embert az elejétől, hogy a végére érhessek vele.
Nem mintha nem lettem volna vele már régen a végén, de hát, jobb ha tudatosan az elejére megyek.

Isten mélységes mély emberismeretet ad nekem, miközben észreveszem, egy-egy öntudatlan mozdulatomon, hogy még mindig működik bennem a prófétaság kegyelmi ajándéka. Még akkor is, ha leszedálva érzem magam, szellemileg. De talán ez csak úgy értendő: működik bennem, csak én nem veszem észre a visszaigazolásokat. Mert már arra sincsen erőm.

Mindegy. Most, elmondhatjuk, 'és 10 évvel később'. 

'A két évvel ezelőttiért' - helyett.

Ezt pedig azért kérdezte tőle, hogy próbára tegye, 

mert ő már tudta, mit fog tenni.

Van itt egy gyermek,

akinél van öt árpakenyér,

és két hal,

de mi ez ennyinek?

János evangéliuma 6,6 és 9.

Harmincegyedik mérföldkő - 6 - 6 - 9 /31.

Egy másik szombaton bement a zsinagógába, és tanított.

Volt ott egy ember, akinek a jobb keze sorvadt volt.

Az írástudók és a farizeusok figyelték Jézust: gyógyít-e szombaton; hogy ilyen módon találjanak valamit, amivel vádolhatják. Ő azonban, ismerve gondolataikat, ezt mondta a sorvadt kezű embernek: 

"Kelj fel, és állj a középre!"

Az felkelt és odaállt.

Jézus pedig így szólt hozzájuk: "Megkérdezem tőletek: szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni, életet menteni vagy kioltani?"

Lukács evangéliuma 6,6-9

Megyünk tovább

Kicsit beszámolok magamról.

Igen ma. Amikor fáj a fejem, ég a szemem. 

2016. július 3-án költöztünk fel Budapestre, Monorról. Ez már úgy tűnik végleg.
Már akkora volt egy friss állásajánlatom, amely addigi rehabilitációs szakmai pályafutásomba illett. Kértem, hogy várjanak meg, hogy befejezhessem a költözést. Meg is egyeztünk. Aztán másképp alakult. Kaptam egy másik állásajánlatot. Mivel közelebbi az új lakóhelyemhez azt választottam. Még a szakmámban, de már nem azon a területen. Mindent számba vetve, döntésem lemondás volt részemről.

Tehát a költözés másnapján már dolgozni mentem. Egy új területre, új kollégákhoz.
Az elmúlt egy hónapom ezért sok mindenben gazdag volt.
Visszarázódni a napi munkamenetben már önmagában kihívás. Vágyódni a gondozottak, a szegények, és elesettek után, közben csak papíron olvasni életüket, nagy váltás volt életemben. 
Egyértelműen Istentől vettem ezt az új munkahelyet. A költözést. Akárhogy is visszalépés, mégis előre.

1997. szeptember 19-én volt egy álmom. Annak beteljesülését, Isteni vezetését láttam visszaköszönni. Hogy miért 19 évnek kellett eltelnie, csak tapogatom. Kértem akkor az Úrat, hogy változtassa meg a lelkemet. Ez a 19 évben meg is történt, és most visszahozott álmom helyszínére.
Hullafáradtan.
Alig van erőm gondolkozni.
Az új munka önmagában bőven elég, hogy beletanuljak. Ismerkedjek a kollégákkal, néha visszamenjek meglátogassam a macskám. Biciklizek a környéken, ismerkedjek új lakóhelyemmel.
De már a pislákoló fel-feleszmélésemben, eszembejutnak a kistestvérek. Hiányzik A Szolgálat.
Ki értheti, vagy tudhatja, mi a A Szolgálat?
Az emberek szolgálata?
Egyedül talán a kistestvérek.

Ők egy katolikus szerzetes rend. Egy katolikusnak eretnekség lenne a pápa által jóváhagyott szerzetesrendre azt mondani, hogy szekta. Pedig ma ezt hallhattam egy katolikustól, tudatlanságából, és még csak nem is hallgatott megigazításomra. Szétesett a világunk. Illetve mindig is szét volt esve. Csak most jön napvilágra. Mindenki szeme előtt. Szóval tolonganak a butaságok.

Engem már nem érdekelnek a konvenciók. Hiszen tudjátok, amit gondoltam mindent leírtam ide.
A világunk szétesett.

Ez a világunk most megrémisztheti az embereket. És jól is teszik, ha megrémülnek. De a rémület helyet a hárítás marad. Nem néznek szembe. Nincs erő, nincs alázat, nincs bölcsesség szembenézni a kérlelhetetlen valósággal.

A halál ugyanis néha megváltás, egy beteg embernek. Nekem már nem fáj ezt leírni. De ki tudja rajtam kívül ezt így leírni? Elmondani? Megérteni?
Én hiszek az örökéletben, hiszek Istenben. Mégis fájdalom van bennem. Nem azért mert, hanem mert, ott lenni a haldoklókkal elhívása van bennem, de nem vagyok ott.

Most mégis még mindig egy kicsit parkolópályán kell lennem. Isten tanítani akar. A végtelen türelemre. Tudod mi a türelem? Ha 20 évig vársz. És tudod még 20 évig várni kell. Amikor tudod, hogy Isten kezében az idő. A te időd is. Ő nem siet. Miért is? Hová?

Szóval, hogy ma Mónika kistestvér felhívott, igazi felüdülés volt szívemben. Szinte repülnék. Mindenem megvan, van budapesti bérletem, egy kicsi pénzem, van örömöm. De ami nincs: erőm.
Fáradtan nem lehet menni szegényeket szolgálni.

És hol vannak ők? Hol vannak a szegényeim?

Még tavasszal volt egy gondolat bennem, hogy beiratkozom a baptista teológiára. Meg is tettem, jelentkeztem, fel is vettek. Már most szeptemberben kezdhetek.
Miért jöttek a baptisták? Mert eredetileg odakeresztelkedtem meg. Aztán végtére is annak vallom magamat, ha már teológiailag be kell sorolnom magamat. Mellesleg, a legtöbb testvérem mégis csak baptista, a katolikusok után. Azután pedig tetszett a szak elnevezés, szociális lelkigondozó, ahol még mehetek hospice szakra is. Ez úgy passzolt mindahhoz amit eddig tanultam, gyakoroltam, tehetek rá egy diploma pecsétet is, mindarra a tudásra, amit elértem, és van is még mit tanulnom. Leginkább pedig mégis a baptisták adták eddig az életemben a legtöbb jót nekem. Megérdemlik, hogy nekik ajánljam magamat, dicséretben és tanulásban.

Arra persze kíváncsi leszek hogy a baptista teológián hogyan fognak engem fogadni. Hiszen végtére is baptisták vagyunk. Nem ily szakadár féleségek, mint ami valójában én. Aki keresi az útját.
Keresem? Hiszen már megtaláltam. Jézus Krisztus.

Tudjátok, nem könnyű ez. Én mégis nyílt kártyákkal játszom.
Le nem tagadhatom, mehetek bármerre áldás és öröm fogad. 
Hogy Isten mégis miért vezet így e kettős úton baptisták és a katolikusok között nem tudom, de talán nem is kell most még megértenem. És egyáltalán lehet, hogy nem is kell megértenem. 
Megyek előre. Azt már látom, harc és szakadatlan küzdelem. Elfogadás majd, egyszer, évek.
Talán szükség van az ilyen emberekre, mint én. Talán nincs. Könnyebbé is tehetném a saját életem.

Névnapomra kaptam két könyvet. Naná, hogy azt amit itt alul már bejegyeztem. Így elkezdtem olvasni Maggie Gobran életét. Persze, hogy magamra ismerek, és örülnék, ha még sokan magukra ismernének benne.

Talán kellenek ilyen őrültek, mint én, akiknek semmit nem jelent egy BMW.
Be kell fizetni az adót. A császárnak, ami a császáré, Istennek, ami Istené.

És talán kellenek ilyen őrültek, akikre azt mondják, majdan mint nekem, oly sokan már eddig is: olyan voltál előttem mint egy angyal. - hányszor hallottam, olvastam. Tehát nyomoromban tudhatom: én ezt jelentem. Vigaszom.

Egy angyal? ...
mentem ahová küldött. Álltam, ahová állított. Rád figyeltem. Az emberre. Szerettelek.
Az alázattal kezdődik minden.

Legalább próbáld meg testvérem, hogy alázatos leszel, először Isteneddel szemben. Aztán kérj bölcsességet. Úgy szeretném, hogy megpróbálnád. Mert Isten Ő, hogy megadja.
Legyél te is angyal, hogy meghajtod magad akarata előtt. Más menekülésünk úgy sincsen.
E világ elkárhozott.

Legalább a mi bemenetelünk a Mennybe, szépen történjen.

Szóval, ha alázatos leszel Istened előtt, szeretni fogod az embereket. 

De nagyon.

Ezt akartad tudni, nem?

Hát mára ennyi. Üdvözletem.

Isten áldjon meg,

Budapest, 2016. augusztus 08.

bogi

A Hold után

Azt már senki nem fogja úgy tanítani, mint tanította az élet nekem.
A tenger simogatása.
A sörös pohár habzó barlangrajzát.
A hidegben a motor hangtalan sötét suhanását.

De már a Holdat legalább nem ötben látom, ha hazaérek.
Oh - és most nem is a részegségről írtam.

Azt már sosem fogom megérteni, miért nem gondoltam arra: a pingpongozásnak hangja van?
Hallotta a szomszéd, a nagymamám, a néném, és bárki, aki erre járt.

Vagy a lábam, ahogy az úszómedence falán, víz alatt fordulok, érzem a talpamon.
Azt sosem fogom megérteni, miért nem féltem, soha a víz alatt?

A vízcsobogását.
Annak hívó hangját. Fel se fedeztem, hallom, érzem, és megyek. A víznek élek.
Csak most érzem, tagjaimban, nem kell a parton állnom. Lételemem, hogy beleugorjak.

Sosem kérdeztem meg magamtól, miért nem megyek?
Miért nem veszem le könnyedén magamról a ruhát?
Ahogy tettem.

Milyen fura, nem vártam semmire.
18 ezer forintból autóval is világgá lehetett volna mennem.
Sokkal többem volt. Mégse mentem.

Talán most megkérdezem és te mit teszel magaddal a következő években?

Öntudatlan lázadásom véget ért.
Túl sokat tudok.
És túl vad vagyok.
Bármikor eltűnhetek.
Hallgatom, az életet. Mit mond. Vannak itt emberek.
Mégis járnak az utcákon, hallják ahogy pötyögök, élek.
Gondolkozom.
Eltűnőm olyan könnyed lenne.
Oly szép, nekem.
De hallgatózom én is: talán tényleg szeretnek?
Mily szép lenne elmennem, hirtelen, vinnem magammal minden emléket.
Olyan hívogató az ismeretlen.
Mily könnyed lenne, kezemből letennem az ütőt.
A pattanó labdát engedni tovább.

Talán mindenkinek jobb is lenne, ha eltűnnék hirtelen.
Nem hallaná az utca.
A pingpongasztalt is vihetnék.
Miért is maradjak?

Hisz minden, ami volt, mégis csak bennem volt. Halk tavasz.
Bár hallotta az utca, a tér, ahogy egyszer-egyszer a Földre ér.

Szemem is csak nekem lát műalkotást, egy-egy papír csillanást.
Gyermekségem /örökségem/ is enyém volt, vagy, ha játszottam, pajkosság.
Mindenestől szerettél.
Ennyi igazán elég.

Harmincadik mérföldkő - 6 - 6 - 9 / 30.

"Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz titokban; Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megfizet neked." "Amikor pedig imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg. Ne legyetek tehát hozzájuk hasonlók, mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek tőle." "Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved."

Máté evangéliuma 6. fejezet 6-9. rész

Huszonkilencedik mérföldkő - 6 - 6 - 9 / 29.

A jövő:

Ismét föltekintettem, és láttam, hogy négy harci kocsi jön ki két hegy közül. Ezek a hegyek érchegyek voltak.

Az első kocsiba vörös lovak voltak fogva, a második kocsiba fekete lovak, a harmadik kocsiba fehér lovak, a negyedik kocsiba pedig erős, tarka lovak.

Megszólaltam, és ezt kérdeztem a velem beszélő angyaltól: Mire valók ezek, uram?

Az angyal így felelt nekem: Ezek most indulnak a négy égtáj felé, miután ott álltak az egész föld Ura előtt.

A fekete lovak észak földjére mennek; utánuk mennek a fehérek, a tarkák pedig dél földjére mennek.

Az erősek is előálltak, és indulni akartak, hogy bejárják a földet. Ezt mondta: Menjetek, járjátok be a földet! Be is járták a földet.

Majd odakiáltott hozzám, és így szólt: Lásd, amelyek észak földjére mentek, megnyugtatták lelkemet észak földjén.

Így szólt hozzám az ÚR igéje:

Vedd át a fogságban maradtak adományát Heldajtól, Tóbijjától és Jedajától, akik Babilóniából jöttek. Menj el még ma Jósijjának, Cefanjá fiának a házához, és vedd át az ezüstöt és az aranyat, csináltass koronát, és tedd Jósua főpapnak, Jócádák fiának a fejére.

Ezt mondd neki: Így szól a Seregek URa: Van egy férfi, akinek Sarjadék a neve, mert helyette sarjad, és felépíti az ÚR templomát.

Ő fogja felépíteni az ÚR templomát, és nagy méltóságra emelkedik, trónra lép, és uralkodik. Egy pap is lesz mellette a trónon, és békés egyetértés lesz kettőjük között.

A korona pedig legyen ott az ÚR templomában, hogy emlékeztessen Heldajra, Tóbijjára, Jedajára és Cefanjá fiának a jóságára.

Eljönnek a távol lakók is, és építik az ÚR templomát. Akkor megtudjátok, hogy a Seregek URa küldött engem hozzátok. Így lesz, ha engedelmesen hallgattok Isteneteknek, az ÚRnak a szavára.


Zakariás próféta 6,1-15

Huszonnyolcadik mérföldkő - 6 - 6 - 9 / 28.

Mikeás próféta 6,6-9

Mivel járuljak az ÚR elé? 

Hajlongjak-e a magasságos Isten előtt? 

Talán égőáldozattal járuljak elébe, 

esztendős borjakkal? 

Talán kedvét leli az ÚR a kosok ezreiben, 

vagy az olajpatakok tízezreiben? 

Talán elsőszülöttemet áldozzam bűnömért, 

drága gyermekemet vétkes életemért? 

Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, 

és hogy mit kíván tőled az ÚR! 

Csak azt, hogy élj törvény szerint, 

törekedj szeretetre, 

és légy alázatos Isteneddel szemben. 

Az ÚR hangosan kiált a városnak 

- és üdvös dolog félni az ő nevét -: 

Engedelmeskedjetek a vesszőnek, 

és annak, aki azt rendelte! 

Huszonhetedik mérföldkő 6 - 6 - 9 / 27

Mindenkinek joga van jót írni.

A híreket olvasva csak ámulok. Szóra sem érdemesek.
Keresnék egy olyan csatornát, ami jót ad.
Pl.: A barátság napi megélése.
Nem képekben, nem szavakban. Nem egy honlap felületén. Hanem az élet valóságában.

Tehát jogom van, jót írni. Magamról. Másokról. Istenről, az Egész Teljes Életről.
Nem a facebookon, nem itt a googlon, hanem a szívemben.

Már az is fura, hogy ez a mai napjainkban megfogalmazódott. Bizony ez az agyag és vas keverékéből összeállt, anyag. Nem arany. Nem ékes. A mai korunkban alig akad, ami érték. Nincs értelmes szerető kapcsolat. Ha igen, és mégis, akkor azt meg kell keresni.
Ha valami arany, ebben a világban, a Szeretet fényessége. Jogom van, azt írnom: várom a Mindenhatót. Várom megjelenését, emberi érintésekben, üdvözlésekben, mosolyban, szóban.
 Nem is hiába várom.

Jézus születése megtörtént. Munkája is bevégeztetett. Az Atya jobbján ül dicsőségben.
Velünk van a világvégezetéig mindennap.
Küldi Szent Lelkét nekünk.

Agyag, vas, e semmire való világunk, de felette van arany. Van hely és van csatorna, ami által földi életünk értékes.

Kettősség e dolog, mely földi utunkban rajzolódik. Szükséges rossz, a fájdalom és a por. Szükséges jó a kegyelem, hogy Ő mindvégig velünk van. Nem egy foton látjuk meg, nem egy fényképpel prezentáljuk.

--- > Ez a mérföldkő is megvolt <---

Nem a pénz, a gazdagság a cél. Hanem a szerető élő kapcsolat. Amelyen minden nap dolgozni kell. A barátság.


Ámosz 6,6-9:

Kelyhekből isszák a bort, és finom olajjal kenik magukat, de József romlásával nem törődnek. Ezért majd ők mennek a foglyok élén fogságba, és vége lesz a terpeszkedők mulatozásának. Önmagára esküdött az én Uram, az ÚR. Így szól az ÚR, a Seregek Istene: Utálom Jákób kevélységét, gyűlölöm palotáit: prédára vetem a várost mindenestül. Ha tíz ember marad meg egy házban, azok is meghalnak.

Huszonhatodik mérföldkő - 6 - 6 - 9 / 26

Hóseás próféta 6. fejezet 6. verse és 9. verse

Isten mondja:

Mert szeretetet kívánok, és nem áldozatot, 

Isten ismeretét, és nem égőáldozatokat.

A papok testülete olyan, mint az emberekre leselkedő rablóbanda: 

gyilkolnak a sikemi úton, galádságokat követnek el.

Most

Sok minden megváltozott bennem.
Ahogy a világ is megváltozott körülöttem.

Meleg van. Novemberben. Ez nagyon furcsa.
De valami más is van a levegőben.

Ez a melegség lelkembe is költözött.
A Nap ragyog, ragyoghatna?

Néztem az embereket. Idegennek éreztem magam.
Úgy futottak el mellettem a gyerekek. Mintha itt se lettem volna.
Ugyanott, ugyanúgy, ahogy én is tettem volna, és tettem, gyermekkoromban.
Persze, hogy elgondolkoztam.
Formálódik a tér, a cselekvés minden mozdulatommal.
Az idő pedig szalad, boldog kedves kacagással. Benne voltam. Én voltam.

És persze vagyok.
De már nem az a hangos múlatás, ahogy a történelmet hittem csak és kizárólag úgy múlhat el.
Ez már lassú folyam, halk csobogás.
Alkot-e valamit, egy kezdődő kicsiny forrás?

E kérdés nem mélabús, hisz tudod.
Halk sóhajod, látod, hiszen tudni tudjuk minden folyó valahol elkezdődött.
Oh látni azt.
Talán egy latin órán. Vagy minden minden egyben, az egész életedben.
Láttad a tengert, a hegyeket. Zuhogtál, etettél, itattál, romboltál, építettél, simogattál.
Mindezt hevesen, pedig néha, még akartad is, hogy most mindent átitass a lágy meghittséggel.
Sima víztükör, öblös vízkanyarulatban. Ahol esténként csak a rabló halak, és az aludni térő felharsanó kacsák zavarnak.
Nem megy az.
A forrás kicsiny halk szava, nem megy, sziklákat törő zuhatagban. Sem feszülő víztükör tenger alatt.

És most, itt vagy.
Kicsiny forrás.
Minden mit láttam, éreztem, hittem, annak kezdete itt van bennem.
Megfogható.
Ki hitte volna, mert én nem, hogy ily korán megtalálom.

Ebben a kicsiny forrásban semmi harag.
Semmit nem tud, későbbi halakról, kövekről, kagylókról, fákról, mezőkről, esőről, szélről.
Ez én vagyok.
S ha nem lennék, nem lenne, semmi benne később.

Szemlélem magam.
Széttárt karokkal.
Ennyit hoztam.
Ennyit hoztam? Igen, az a kicsiny pici eredő, egy rejtett szikla hasadékban.

Le akartam írni, hogy már nincs mit írnom. Hiszen te is látod, itt csak egy piciny forrás van.