Üdvözlés Melindának és Márk 5,21-6,6

Nem mehetek el, szónélkül amellett, hogy egy újabb követőm lett.  Bármennyire is sok fáradalmam és elfoglaltságom van. És mint ismeretes megtiszteltetés ez előttem, üdvözölnöm kell.
Külön készülni tehát nem tudtam. Elnézést új követőmtől ezért. Viszont. Ez így alkalom, hogy elmondjam, elkezdtem tanulni a Baptista Teológián. Így egy oda készült, friss ropogós feladatomat megosztom veletek. Ajándékul. Isten áldjon meg új követőm, Melinda. Üdvözöllek. Mai bejegyzésem neked ajánlom.

Egyéni reflexió a Márk evangélium 5,21-6,6 részről:

Jézus ahogy jár-kel, emberek gyógyulnak meg. Sokan lehettek, aki már Jézus előtt sok orvost felkerestek bajaikkal. Ilyen volt a vérfolyásos asszony is. Úgy írja a Biblia sok orvostól sokat szenvedett. Ezt én igazán megértem, mert 16 éves korom óta – 24 éve – folyamatos orvosi kontroll alatt kell élnem, de hála Istennek, nekem nem volt részem szenvedésben az orvosok felől. Nélkülük – a segítségük nélkül - már 24 éve nem élnék. De amikor szenvedtem, kórházi ágyamban, akkor én is felkiáltottam magamban egy sóhajjal: „Isten, ha vagy, segíts nekem.” Így azt gondolom ez asszony is meghallotta, hogy mit mondanak Jézusról. Nemcsak azt, hogy gyógyít, hanem hogy prófétát, szent embert emlegetnek benne. Talán az a gondolat fogant meg benne, hogy ’megnézem, tényleg Istentől való-e’. „Hátulról megérintette a ruháját.” Titokban tette, mert hát az Isten úgyis mindent lát. Ő egyébként is már undorodhatott az orvosoktól, csalódott bennük. Talán úgy volt vele, jobb, ha az így titokban megy, mert ha Jézus csak egy kuruzsló orvos, szerencsésebb ránézve, ha ’nem veszi kézbe’, nem is tud róla, ha pedig Istentől van, elég ha csak megérinti, hiszen Isten. 

Úgy írja a Biblia: Jézus azonnal észrevette.

Hogy is ne lehetne észrevenni ekkora bizalmat? Mi emberek, ha csak látjuk, érezzük, ki mit, hogyan gondol rólunk, Jézusnak pedig látnia se kellett, hogy tudja.
Ez a bizalom! Jézus körülnézett, hogy lássa AZT AZ asszonyt.
Sokan megérintjük Jézust, tolongunk körülötte. Céljaink nyíltak, azt akarjuk gyógyítson meg minket. Segítsen rajtunk. Sok áldozatot hozunk, sok megvetést is hordozunk hitünkért, de az igazán nagy hit a titokban lévő, belső, amely nincs kihangosítva. Isten értékeli ezt a hitet.

Miután az asszony lelepleződött, elmondta a teljes igazságot. Tehát hogy régtől fogva beteg, sokat szenvedett orvosoktól és ezért tette, amit tett, hogy titokban érintette meg Jézust. De Jézus tudta, az egyszerű tettek igazán mély mozgató rúgóit, értékelte. Ezt mondta:

„Leányom, a hited megtartott téged”

Így, ilyen egyszerűen: Leányom, a hited megtartott téged. Légy egészséges.

Jézus azért indult el, mert egy elöljáró megkérte, hogy látogassa meg súlyos beteg lányát. „Jöjj tedd rá a kezed, hogy meggyógyuljon”. Jézus mire odaért, a kislány meghalt. Valóban súlyos beteg volt. Nos mi is, nem-e megesik velünk, hogy elbagatellizáljuk mások nyomorúságát, betegségét, fájdalmát? Vajon mi mindig mindent megteszünk másokért? Komolyan vesszük őket? Ez az apa felelősségteljes volt. Tudta, hogy nagy a baj. Az apa nyilván már sok orvost hívott lányához, talán már meg is mondták neki, nincs tovább. Végül tehát nem maradt neki más, mint, amiről hallott: Jézus, aki Istentől küldött. De mire Jézussal hazaérnének, a kislány meghal. Jézus az apa hitét is látta, „ne félj csak higgy” – mondja neki, amikor a küldöttektől meghallja, hogy a lány meghalt. Miben higgyen az apa ezek után? Miben hitt? Abban hitt, amit a körben lévő emberek suttogtak: Jézus az Istentől küldött próféta. 

Miben hiszünk mi emberek, ha Jézusra gondolunk? Ez a kérdés merül fel. Jézus ekkor olyan csodát tesz, amit még előtte nem. Feltámasztja a kislányt a halálból. 

Tanításai során álmélkodtak róla. Miféle bölcsesség, honnan veszi ezeket? Miféle csodák ezek, amelyek keze nyomán támadnak? Egyesek felismerik Jézusban a titkos szívük mélyén, hogy Jézus az Istentől jött, ők hisznek, látnak és meggyógyulnak, míg mások azt kezdték mondogatni: „Nemde az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvére? Nem itt élnek-e közöttünk húgai is? És megbotránkoztak benne.” Ha valaki ez utóbbival közelíti Jézust, nem talál csodát, sem gyógyulást, mert Jézus onnan tovább megy. Olyan városokba, falvakba, ahol nyitott szívekre talál.
A kérdés tehát az, ki nekünk Jézus?

A vagyontalan szolgálat

Ez a kis könyv nagyon hasznos lesz. Új korszak (new age) a Biblia szemszögéből, Basilea Anyától.
Lassan elkezdem majd beírni.

A könyv egyszerre leplezi le a világ, és a kereszténységbe furakodott ember- /és emberfeletti-/ eszményt.
Ezek a dolgok nem újak, ókortól ismertek. Hatásukat tekintve azonban szemfényvesztőbbek, mint valaha.
Hitetése, hatása az emberekre pedig egyre kiterjedtebb.
Sok keresztény is megcsúszott rajtuk, a saját gyülekezetükben. Sok gyülekezetben jelen van a mai napig, leleplezésük, nemhogy megtörténne, sőt, hanem inkább az igazi Igazságként van tálalva. Keverve Jézussal, Jézus megváltói művével.

Keresztény vezetőinknek olyan mélyrehatóan kellene megtisztulniuk, amire sokan képtelenek, és képtelenek is lesznek.
Pedig, a Biblia felszólít, hogy vizsgáljuk meg vezetőink életét. Sőt, életük végét is. Mennyiben nyugszik a Biblia igaz tanításain. Istennek népe a mérce, és a kezünkben lévő Biblia!

Sok pont van, amiben vezetőink tömegesen vannak megvezetve, és egymást támogatják ebben a félrevezetésben. Ez pedig például a pénz.
A pénz körüli tanításban teljesen Bibliaellenes tanításokat lehet hallani.
Először is a tized témakörében. Nyugodtan elmondhatom, a gyülekezetekben minden jelenleg hallható keresztény tanítás a tizeddel kapcsolatban hazugság, nem Istentől van!

Vezetőink gazdagok.
Noha éppen nekik kellene a legszegényebbeknek lenniük.
Van két kocsijuk, plusz egy a feleségüknek, jó iskolába járnak a gyerekeik, modern házuk van. Rendszeres anyagi bevételük.

Nem régiben hallgattam egy tanítást, amelyben mellesleg megjegyezte az amerikai pásztor, hogy most, hogy nagyon gazdag lett, keresztény könyve által, rájött, hogy vannak szegény emberek, akiket támogatnia kell.
Ezért alapítványokat hozott létre ebből a befolyt jövedelméből, ilyen célra. De megjegyezte, ő még életében nem találkozott hajléktalannal. Eddig egy szegény embert sem támogatott, noha évtizedes pásztori szolgálata van.
Döbbenet!
Szolgáló pásztor, és ő még nem találkozott szegény emberrel, mert ahol él, ott csak gazdag emberek vannak.

Nem, nem ítélet van bennem. Hanem az az igazi egészséges rácsodálkozás:
- Talán nem is olvasta az apostolok cselekedeteit sem?
- Vagy Jézus tanításait?
- És mégis, szolgáló pásztor?
- Soha nem gondolkozott el rajta, hogy a szolgálat nem a gazdag emberek hiúságának simogatása kell, hogy legyen?
- Hogy valami más ez a kereszténység, mint jól tejelő üzlet?
- Több, mint egy jó üzlet a sok közül?

Ez a pásztor büszkén mondta el, hogy most már a bevételének 90%-át adja adományba, és csak 10%-ot hagy meg magának. Hogy őneki megadta az Isten, hogy ne tizedet adjon, hanem kilencvenedet.
Inspiráló, lélekemelő lenne ez a mondása, ha éppen nem az lenne, hogy a magánál hagyott 10% is bőven elég  az eddig elért és fenntartott gazdag luxus életvitelére. Így könnyű szentnek beállítani magunkat, ha semmi áldozattal nem jár ránk nézve.

Ebből a szempontból például irányadó David Wilkerson, aki szintén pásztor volt, de elment a 'szegények' közé - életveszélyes helyre - szolgálni, odahagyva addigi kényelmes pásztori szolgálatát, lakását.
Ez az igazi pásztori lelkület.
Egy vidéki, csöndes kényelmes kis városból hozta el az Úr. Egy a világ számára ismeretlen pásztort. Talán azért, hogy rögvest meg is haljon ismeretlenül a gengszterek késétől? Minderről senki se tudott. A nevét se ismernénk, ha Isten nem áldotta volna meg később a hitből jövő - nehéz, életveszélyesnek tűnő - lépését.

Vagy mindazok, akik belső hitből, kényszerből késztetve az addigi életük szintjéhez képest, lejjebb mennek, hogy azoknak segítsenek, akik valóban szükséget szenvednek.
Lásd Teréz anya Indiába megy a leprásokhoz.
Schweitzer Afrikába megy gyógyítani.

Vagy lehet, 'csak' világítani akarnak, 'csak' egy helyet akarnak, ahol békében imádkozhatnak az emberek, mint amilyen szolgálat Basilea anya szívében is megszületett.
Később az Úr mégis saját elképzelésük fölé helyezi őket, még magasabbra emeli őket, hogy támaszuk lehessenek sokaknak, - szegényházakat tudnak létrehozni, kórházakat, stb. - még többeknek, mint kezdetben hitték volna, hogy az isteni Bibliai menetrendet még teljesebben betöltsék. Isten dicsőségére!

Ezek az emberek olyan kényszer alá jutottak, hogy már többé nem mérlegelték azt, hogy saját magukra nézve milyen hátrányokkal járhat az a szolgálat, amely szívükben megszületett. Lesz-e nyugdíjuk, egészségügyi biztosításuk, egyáltalán fizetésük, vagy lesz-e mit enniük? Totálisan kiszolgáltatták magukat az Úrnak. Ezért teljesen, tudatosan lemondtak ezekről. Azon már rég nem gondolkoztak, hogy az addigi életvitelüket fönn fogják-e tudni tartani. Legyőzte őket a Szeretet.

A szolgálatot a legkisebben, legnagyobb szegénységben kezdték, és a legnagyobb szegénységben maradva áldottan tudták befejezni, hosszú 80 életéveket megélve. Minden éhezés, nélkülözés nélkül. Tehát azok nélkül, amiktől mi átlagemberek rettegünk, ha arra gondolunk, hogy mi lesz velünk, ha mi is ilyen Bibliai tanítás szerint járunk és elkezdjük a szívünkben megszületett szolgálatot.

Ha nem is nélkülöztek, ámde maradt nekik a krisztusi tanítványoknak kijáró üldözés, meg nem értés, szellemi harcok. Pontosan minden úgy telt be az életükben, ahogy Krisztus ígérte nekünk, ha Őt követjük.

Magukra nézve megmaradtak azon az egyszerű, szerény életvitelű szinten, amelyen kezdték, de másokra nézve, ezrek, tízezrek, sőt közvetetten pedig milliók nyertek áldást bátorságukból, példájukból, hitükből.

Anyagiakat maguknak többé nem gyűjtöttek. De annál többet gyűjtöttek a szegényeknek. Ha mindazt a pénzt, amit a szegényeknek kiosztottak - másképpen mondva: magukon keresztül csatornaként közvetítettek - a bankba maguknak eltették volna, elmondhatták volna, hogy a világ leggazdagabb emberei közé tartoznak, ha éppen nem a leggazdagabbak közé.

Igen, ilyen nagyon áldotta meg őket az Isten. De ők következetesen szegények maradtak. Maguknak soha semmit nem tettek el. Nem akartak a világ leggazdagabb emberei lenni. Inkább a Mennybe gyűjtöttek kincseket. Ez az igazi lemondás, a hit javára.

Számomra az amerikai pásztor, és tanítása akkor lenne hiteles, ha minden vagyonát eladná, ahogyan a Biblia tanítja - főképpen azt, amit a könyvéből szerzett - és elmenne a szegények közé szolgálni.
Tudom ezzel az elgondolásommal sokan nem értenek egyet. Mert van egy hamis tanítás ezzel kapcsolatban is, ami megfertőzött minket keresztényeket, márpedig, hogy szükséges, hogy legyenek Krisztus Testében gazdag emberek is.

Én inkább azt mondanám, a Biblia szerint az a helyes, hogyha vannak, akik Krisztus Testébe gazdag emberként jönnek be, de amint belépnek szegényként élik le életüket. Sokkal több haszna lenne a világnak az ilyen gazdag megtérőkből. Akkor is, ha soha többé nem tudna a világ létezésükről.
- Most hirtelen eszembe jutott Batthyányi Strattmann László élete is.

Elrejtettségről

Müller György írta, aki Bibliai értékek szerint élte le az életét, több ezer árvának segítve, sőt mondhatjuk a 19. század legnagyobb hatású embere volt, hogy amikor nyilvános lett szolgálata, és világhírűen ismert mégse lett több bevétele, amit a szegény árváinak adhatott volna, sőt inkább kevesebb.

Tehát Istennek nincs szüksége arra, hogy a te szolgálatodról valaki is halljon. Hogy bejárd a világot, gyűjtést rendezz annak. Isten igazából úgy szereti megáldani a dolgokat, ha elrejted őket. Titokban csinálod.

Vagyis, tedd titokban, és amikor eljön az ideje, úgyis világosságra jön. De az már a szolgálatod szempontjából nem is fontos. Arra semmilyen hatása nincsen.

Nekünk átlaggondolkozású embereknek ezeket az isteni menetrendeket nehéz elképzelnünk. Annyi összeesküvés elmélet fertőzött már meg minket, hogy el se tudjuk hinni ezeket.

Pedig a hit, hit; annak hitnek kell maradnia, mindvégig.

Nos, számomra tehát az ismérvek: ha valaki nyíltan van, gazdag, és nagy hatású pásztor és vezető, és még csak hírből sem hallotta a szegényeket, akkor az gyanús. Akármilyen prédikációt is tart.

Ellenben, aki rejtve volt és úgy tett már nagy szolgálatot - a szegények felé - az Úrnak, és hirtelen lesz ismert a szolgálata, anélkül, hogy szolgálatára a nyilvánosság bármilyen hatással lenne, - kivéve a még nagyobb üldözéseket - az már az Úrtól van.

Ez az oka, hogy blogomban szinte csak ilyen emberektől idézek. Ők befejezték szolgálatukat, meghaltak, és életük végét vizsgálva, áldott emberek maradtak mindvégig. Kicsiben kezdték, több ezer embert érintettek meg közvetlenül, milliókat közvetetten, és kicsinyek maradtak. Szolgálatukból egy fillérrel sem lett több a vagyonuk, sőt vagyonuk nem is lett, de erre a 'vagyontalan' szolgálatra tették az egész életük.

---

Még egy. Így a végére.

Minden szent, egy átlagember. :)

Legalábbis volt. 

Amíg el nem határozta, hogy lesz, ami lesz, elkezdi a szolgálatot.

Farkasok

Beszélgessünk nyíltan Krisztus Testéről.

Ha Krisztus azt mondja, mindnyájan testvérek vagytok, de mégis egyesek kiemelkednek közülünk, és verni kezdenének minket?
Krisztus azt mondta róluk, ők a gonosz szolgák.
Azt is mondta róluk, hagyjátok, hadd növekedjenek a jók között.
De vajon, ha mi észrevesszük, hogy valaki konkoly közöttünk mi dolgunk lehetne? Hadd verjen csak tovább minket? Nézzük, ahogy részegeskedik, és káromolja azt a Szent Nevet és testvéreinket tetteivel és beszédével, miközben elbújik a Szent Név mögé. Engedjük, hogy lopjon, csaljon és garázdálkodjon?
Krisztusban testvéreit, szolgatársait nemhogy szolgáknak, - legalább saját szolgálatában álló szolgáknak - de még egy alávaló embernek se nézze?
Igen, erről beszélt Jézus, amikor azt mondta, hogy lesznek, akik uralkodni fognak felettünk, az Ő nevére hivatkozva, de verni fognak minket.
Hadd kérdezzem meg: A gonosz szolgák, akik úgy kezdték, hogy szolgatársaink voltak, vajon a testvéreink? Vagy a babilóni hatalmaskodók közé álltak megtévesztve szent szavakkal, sima szájukkal a krisztusi bárányokat?
Mi dolgom lenne kritizálni egy világi intézményt? Semmi.
De annál inkább van dolgom egy olyan intézményt kritizálni, ami magára aggatja Urunk parancsait, de megveti annak lelkierejét. Felháborodást szülve minden szolgálótársában.

Ha pedig, azt mondja, ez az intézmény, hogy nem Krisztus Testéhez tartozik, mert csak szociális intézményként működik, akkor ne is használja - ne lopja el - azokat a szavakat, amelyek viszont kizárólagosan Krisztushoz tartoznak. Miért botránkoztatna meg embereket? Ha nincs szüksége Krisztusra és az Ő erejére, ne legyen a szavaira se szüksége.
Világi intézményként, világi szavakkal is vidáman meg fog állni, ebben az elfajult nemzedékben.
A világi államtól a világi pénzt mindig meg fogja kapni szociális cselekedeteiért, hiszen normatív az.

Egyébiránt pedig semmi dolgom ezekkel. Ha már lelepleztünk valamit, akkor az már mezítelen!

Ellenben, aki Krisztus szolgája az szép fehér ruhába öltözött fel. Amely az ő igaz cselekedetei, és az ő bizonyságtétele, amellyel együttesen hitvallást tett Jézus Krisztus mellett.

Ez az a menyasszonyi ruha, amely nélkül nem mehetünk be a mennyei esküvőre.

Továbbá javaslom ennek az intézménynek, hogy ne is vegyen fel hívőket maguk közé dolgozni. Kifejezetten kerüljék azokat. Mert a bárányok egyre hangosabban kezdtek bégetni, és futkorászni, ugyanis észrevették, hogy farkasok terelgetik őket.

Ez az a dolog kedves volt vezetőim, ami nem játék!

Ez az a dolog ugyanis, amiben mi bárányok hiszünk:

hogy Jézus Krisztus, már az ajtóban áll,

hogy elszámoltassa minden szolgáját,

és megítéljen minden gonosz cselekedetet.

Jöjj, el Uram Jézus!

Nos!
Most pedig nincs igazam.
Nyugodtan kellett volna ezt felfognom, ugye?
Csak vidáman?
Játsszunk egy kicsikét.
Hiszen nem ettettek volna meg, csak kergettettek egy kicsikét.
Hiszen mennyire is élveztétek, hogy futok!
Ti meg utánam haraphattatok. Milyen jó kis játék ez, ugye?

Oh! De rájöttem ebben a futásban, ... hogy mégse.
Valóban léteznek a farkasok! Most már báránybőrbe se bújtok, minek?
Késik az Úr ugye? Gátlástalanul jobban vadultok!

Most, hogy szabad vagyok a farkasoktól, én is élvezem!
Csúnya, ronda, rótt szőrötök volt.
Büdösek is voltatok. - Főleg a szátok.
Hosszú éles fogatok, amellyel olyan undorítóan tudtatok vicsorítani és felém kapni.
És ahogy együtt vihogtatok?!
Eredt szátokból a nyálatok. Finom friss bárányhúsra éheztetek?
Élveztétek, hogy erősebbek vagytok!
Mit is tehetne egy kisbárány ilyenkor?

Béget, béget, béget, és megpróbál átugrani a kerítésen.

Sikerült. Átugrottam.

Sziasztok farkasok, további jó üvöltést, és bárányvadászatot kívánok!

Gianna Jessen prédikációjához

- gyűlölet?

segített nekem ez a gianna jessen. (http://testveremnek.blogspot.com/2011/10/gianna-jessen-egy-abortusz-tulelo.html)

- szeretet?

akkor leszek boldog, ha meggyűlölnek?

gyűlölet az igazságért. ?

erőteljes, hatásos beszéd.

oh! ehhez képest hol vagyok én?

no, persze, én nem azt akartam, hogy engem szeressenek, hanem én akartam szeretni.

észrevétlen, hogy senki meg ne hálálhassa. és mivel nem sikerült így szeretnem - mivel mindig meghálálták és  viszontszerettek - cselekedeteim tekintetében, küldetésemet sikertelenként könyveltem el.

Na persze tudom, ilyet más nem tett volna, szeretni és viszontszeretve lenni, a legcsodálatosabb dolgok egyike, és elérendő jó cél lehetne, de nem nekem.

Az igazságot tanítani akartam. Mivel nagy kincsnek találtam, továbbadásra érdemesnek, az Élet eredete, értelme, vége.

De csak az értelmi sérültek hallgattak meg. (Hála Istennek, hogy ők legalább meghallgattak.)

Később ez lett minden kincsem, és jel, az egészségesek nem kívánják Istent, csak az értelmi sérültek.

Jobban beszélt ez számomra mindennél, hogy fájdalmasan beteg a világ. Ugyanakkor egyre több erőt adott, és ad, hogy tanítsam a lelki szegényeket, mert ők megértik és szívesen hallgatják Isten beszédét. 

Szóval, én nem mondtam volna olyat soha, hogy örülnék, ha meggyűlölnének az Igazságért.

De így, hogy hallottam, és egy ilyen előadótól, elgondolkoztam.
A kérdés jogos. Bevállalnám-e, hogy meggyűlöljenek az Igazságért?

Elgondolkodtató.

Mélységes fájdalom van bennem a világ helyzete miatt. Szegényekkel dolgozom. Szegényeket segítek.

De eme kérdés tükrében, és amely lelki megrázkódtatáson az elmúlt hónapokban végigmentem, mást már nem is tudok mondani:

Nem érdekel, ha meggyűlölnének az Igazságért.

Minthogy, nem érdekel már a világválság sem. Nem érdekel.

Úgy égette ki belőlem a sok reménytelen küzdelem, halál, az idegeket, mintha soha nem is lett volna bennem félelem, vagy izgatottság.

Magam sem értem, hogyan vérezhet egyszerre a szívem a szegényekért, és hogyan mondhatom, nem érdekel mi következik ránk.

Elfáradt a lélek?

Oh nem, ennél többről van szó. Érzékeim még soha ilyen élesek nem voltak. Bölcsebb vagyok, mint régebben.

Türelmesebb, minthogy valaha képzelhettem volna. Sőt, még értelmi képességeimmel is tarolok.

Egyszerűen másra nézek. Túllátok eme földi világon. A mennyekben lakozót látom. Aki bölcsen vár, s hallgat.
Tükörképe lettem. 

Ami történhet velünk? 

Hadd mondjam el, a fülembe csengő sírások, sikolyok, hogyan szüntetik meg bensőmet, hogy ne maradjon benne semmi más, csak pusztán a szeretet. Hányszor hallottam, láttam elkeseredett arcokat? Amikor már senki se volt, csak én, utolsó segítségként.

És hányszor szembesültem azzal: én? Én lennék a segítség? 

Lásd be Testvérem az igazságot, nem tudok segíteni senkinek. Ezt most nem az elkeseredés íratja velem, hanem a józanság. A figyelmeztetés. Emberek! Nincs más segítség, csak az Isten!

És mégis, ha másunk nem marad, csak a szeretet, mi vagyunk a világ leggazdagabb embere. Ezt pedig nem a nagyot mondás íratja velem. Hanem a tapasztalat. Emberek! Higgyetek nekem! Szeressétek egymást!

A világ helyzetét én is látom. De nem félek. Az Aki kézben tartja, mégis Isten. Nem naív hit ez bennem, hanem előrelátás. 

Tudom: Isten ad nekünk olyat, amit se pénz, se ember nem adhat. Ha hiszünk: Örökéletet, és amíg élünk kibeszélhetetlen békességet, szeretettel. (...)

... és ha közben mások meggyűlölnek?

elég baj.

De sajnos már nem érdekel.

Lehet rosszabb vagyok, mint gianna jessen? Még arra se vágyom, hogy gyűlöljenek? Pedig ez most, hogy mondta, már egészen kívánatosnak tűnik előttem. Szinte felvillanyoz. Köszönöm neki ezt a szép beszédet, rajtam sokat segített.

bogi

Megszentelődök tekintetedben.

Hogyan lehet?

Még fáradtan is szép vagyok neked!?

Kezem, fáradtan is áldó, előtted!?

Ahogy kisgyermek kapaszkodik bele,

iskolába menet,

vagy inzulint szúr beteg emberbe.

Előtted, minden kis tettem,

óriásira emelkedett.

Szerető ölelésedben halok s születek meg.



Semmi nem marad nekem, csak Te Istenem.

Engedd, hogy Örömmel dicsérjelek!

Jöjj Uram, segíts meg engemet!

A keresztény törvények

Mit jelent egy Krisztus követőnek az örökérvényű - tíz - parancsolatok megtartása?

Na már most, tételezzük fel, hogy Isten, az Ő kegyelme által, - az idők kezdete előtt - kiválasztott engem, hogy az Ő gyermeke legyek. Ez ugye nem is tételezés, hanem igaz, mivelhogy miután hallottam Isten Igéjét, felfogtam és megértettem Isten létezését, szívemmel hittem, értelmemmel befogadtam hit által beteljesítettem az eredendő kiválasztottságomat. ("mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által." Gal 3,26)

Isten sok embert választott ki magának, hogy az Ő dicsőségére legyenek. Nyilvánvaló, kezdetben Ábrahámot választotta ki, az ő hite miatt, és tett ígéretet, hogy Ábrahám utódai mind öröklik Isten ígéreteit. De az is nyilvánvaló, hogy ezekből az utódokból sokan elhajoltak Isten szövetségétől, nem váltak méltóvá az ígéretekre, ezért Isten egy jobb szövetséget hozott Jézus Krisztus által. Nem azért, hogy az elhajolt utódok szövetségi kötelezettségeit megkönnyítse, hanem, hogy féltékennyé tegye őket, olyan néppel, akik test szerint nem Ábrahám utódai.

Mi is lett a teendő, ha már az Ő népének tagja lettem?

"Éljetek méltón ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok" Ef. 4,1

Mit jelent méltón élni?

Tehát Isten elrendelt akarata, hogy Ábrahám utódai közé számíttassak. És mivel hallottam ezt, elfogadtam és megtértem, Jézus Krisztus által nyilvánvaló valami kötelezettségeim is keletkeztek, hogy most már Isten szent elhívott népében élhetek.

"Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra. Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösök." Gal 3,27-29

Ha pedig örökös, nyilván az Isten által adott ígéreteknek megfelelően minden örökösödés minden java, de kötelezettsége is megillet.

Ha ez így van, akkor ha már belekereszteltettem Krisztus Testébe, az Úr népébe, akkor rám is vonatkoznak a kiválasztott néphez szóló parancsolatok. De milyen parancsolatok? A zsidó néphez tartozó parancsolatok?

Mivel Krisztusban, Krisztusba keresztelkedtünk meg, a parancsolatok, nem a mózesi parancsolatok, hanem Jézus Krisztus Urunk új parancsolatai. Ez pedig, röviden összefoglalva: Szeresd az Istent, és szeresd felebarátaidat. (Jézus mondta: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták." Mt 22,37-39)

Ámde az is igaz, az Úr Jézus nem tette érvénytelenné Isten egyetlen parancsolatát sem, mindannyian tudjuk, betöltötte.

A tíz parancsolat (sőt, az ószövetség valamennyi parancsolata) a mai napig érvényben van, minden egyes tétele. Hogyan lehet megtartani a parancsolatokat? Azért teszem fel így a kérdést, mert nyilvánvaló, ha örökös vagyok, minden tekintetben egyenjogú minden más örökössel. Az ítélet mércéje, mégis csak valami, ami arra a kérdésre válaszol, hogyan? Ha örökös vagyok, ez tény, de a parancsolatok megtartása alól még sem mentesít, mivel Isten parancsolatai örökérvényűek.

Azért feszegetem más részről is így ezt a kérdést, mert az is nyilvánvaló mindannyiunk előtt, hogy Jézus Krisztus egyedül állt az Atya elé. Az én bűneimet, a törvény be nem tartásaimat, amit már megtért, megszentelt életemben követtem el, vagy követek még majd el, odaszegezte a keresztfára. A kérdés további taglalása, tehát egészen értelmetlen lenne, hiszen Jézus egy személyként állt az Atya elé, az egész elhívott népért, nép helyett. Mégis, nem lehet valami örökérvényű, aztán mégis semmis. Hogy lehet a test szerint adott Ábrahám utódainak Mózesi törvényei, azután azoknak, akik ebbe kiválasztott népbe belekereszteltetnek, Jézus Krisztus által, már nem kell megtartani az örökérvényű parancsolatokat? Van itt valami ellentmondás?

Szerintem nincs. Mert mivel a váltságot egyedül Jézus Krisztus fizette ki az Ő népéért, ahhoz hozzátenni nem lehet, csak méltón élhetek ehhez az elhíváshoz.

Felteszem a kérdést tehát még egyszer, az Isten népében élve, ha már nem kell betartanom a parancsolatokat, mert Jézus betöltötte azt, hogyan élhetek méltón ahhoz az elhívásomhoz, hogy Isten gyermeke vagyok?

„Mert nyilvánvaló, hogy ti Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, amely nem tintával, hanem az élő Isten Szellemével van felírva; és nem kőtáblára, hanem a szívek hústábláira.” 2 Kor 3,3

No tehát, a szívek hústábláira lettek felírva a parancsolatok, az én hússzívemre is, nem tintával és nem vésve, hanem Isten Szent Szellemével, amelyet Jézus Krisztus küldött el a benne hívőknek.

Péter apostol mondja, aki zsidó törvények alatt állva, zsidó emberként ezt mondja a zsidókból álló gyülekezetének:

"Ellenben abban hiszünk, hogy mi is az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk. Éppen úgy mit ők." (apcsel 15,11) Kicsodák? Ők, tehát a pogányok. No hiszen, amiképpen a pogányok Jézus Krisztus által üdvözülnek, azonképpen a zsidók is, a test szerinti Ábrahám utódai. Micsoda csavar van ebben a péteri mondatban, ugye észreveszed? A zsidók - mózesi törvényeikkel - éppen úgy tudnak csak üdvözülni, mint mi, pogányok, Jézus Krisztus által.

Mindannyian tudjuk ezt, semmi újat nem írtam. De bennem mégis itt van ez a kérdés, hogy lehet a tíz parancsolatot, amely a mi hússzíveinkre lett írva, valóságosan is betartani? Csak nem azért írta oda Isten, hogy ne foglalkozzunk vele? Csak nem dísznek?

Ha másért nem, azért akarom tudni erre a választ, hogy fáradt lelkiismeretünket felmentsük, és felszabadítsuk a boldog hitéletre, hogy mindenféle innen onnan jövő vallási törvényektől hemzsegő kényszereknek ellenálljunk, amelyek azt hirdetik magukról, hogy ők az egyedül üdvözítő karámok. (Milyen sok ilyen üdvözítő karám is létezik a világban!)

Például a szombat megtartása. Mivel senki se tudja mikor van szombat, hát ezt megtartani egészen nehéz is lenne. (Biztos valaki tudja, de én még nem találkoztam vele, nyilván ha tudnám, akkor se tudnám megtartani, ahogyan írva van, mivel fel kellene mondanom a munkahelyemen, az a szombat nem esne ugyanis mindig munkaszüneti napra. Egyedi okoskodásom ez, amelynek tehát nem sok értelme van, csak azért teszem, hogy gondolatokat fakasszak. Előzőekben már kimutattam, hogy Isten szombatja, amely a Hold fázisait követi, semmiképpen nem esik egybe a mi gergely-naptári szombatjainkkal.)

Csak azért hoztam elő így a szombat kérdését, mert jól megvilágítja a keresztények, teológusok, és nagy és kis egyházak vezetőinek zűrzavaros tyotyorászását a tíz parancsolat körül. A széles keresztény körök tanításai szerint, ugyanis, a tíz parancsolatból csak kilencet kell megtartani. Számomra ez igen érdekes, mivel tudok olvasni, és olvasom a Bibliában, hogy a szombatot is meg kell tartani, a tíz parancsolat szerint.

Szóval, azt tudjuk mivel az örökérvényre hozott törvényt - tíz parancsolatot - senki se tudja betartani, bűn alatt vagyunk. Mi is, akik Jézus Krisztus keresztváltáságát elfogadtuk, és már örökéletünk van, folyton folyvást bűnt követünk el, az örökérvényre hozott törvényeket lépten nyomon megszegjük. Hiszen ember nincs is, aki képes lenne betartani. Ez nem is kérdés. Ergo, Isten egész elhívott szent népe, bűnös, Isten örökérvényű parancsolata alapján.

Aki a törvények betartását lehetővé teszi és világosságra hozza nekünk, az Úr Jézus Krisztus, ha visszatért közénk, mint Király, az országában ezek lesznek a parancsolatok, a törvények, amelyet állampolgári jogunk és kötelességünk lesz megtartani. Jogilag fogalmazok. Nyilvánvaló, hogy annak az országnak, annak a törvényeit könnyű lesz betartanunk, megváltozott körülmények, megváltozott gondolkodásunk, és újjáteremtett testünk oka folytán is, de elsősorban azért, mert olyan Királyunk lesz, aki lehetővé teszi, ezeknek a törvényeknek a törvényes betartását. Isten nem törölte el törvényeit, mivel, ha eltörölte volna, akkor saját igazságát, szentségét törölte volna el.

Addig, csak úgy tudjuk megtartani például a szombatot is, mint az összes többi parancsolatot, fogyatékosan.

Hu. Ezt nagyon szeretném még nagyobban írni. Akár tetszik nekünk, akár nem: Krisztus egyháza, jelenlegi földi tartózkodásában fogyatékos, még nem jutott el a teljességre, és az Úr Jézus Krisztus nélkül nem is fog.

Ezért csak egy dolgot tehetünk. A parancsolatok megtartásának krisztusi módja után kutakodunk, amíg várakozunk Krisztusra.

Ehhez az Efezus 4. és 5. fejezeteket, tehát az Újszövetséget használtam: Még mielőtt végigolvasod vedd figyelembe, hogy Krisztus Testében mindenki "gondoskodik önmaga növekedéséről" (Ef 4,16), vagy másképpen önmaga növekedéséről, mindenki gondoskodjék! Krisztus parancsolatai szerint. Mindenki épüljön szeretetben!

Ha mindezeket megtartjuk, Istentől jövő elhívásunkra, kiválasztatásunkra nem hozunk szégyent:

A keresztény törvények

- legyél teljesen alázatos

- legyél szelíd

- legyél türelmes

- viseld el embertársaidat szeretettel

- tartsd meg a Lélek egységét testvéreiddel a békesség kötelékével

- ne gondolkodj és ne élj a pogányok hiábavaló gondolkodása szerint

- erkölcsi érzéked legyen igen éles és tiszta

- szívedet ne keményítsd meg

- semmilyen tisztátalan nyereségvágy ne csalogasson

- semmilyen csalárd, semmilyen gonosz kívánság ne legyen benned

- minden nap újuljál meg lelkedben és elmédben, az új embered szerint, aki Isten által teremtetett benned, valóságos Igazságban és szentségben

- mondj mindig igazat

- ha haragszol is, ne vétkezz

- nap ne menjen le a haragoddal

- többé ne lopj

- ne hazudj

- ne káromkodj

- csak akkor szólj, ha az jó, a szükséges építésére

- ne szomorítsd meg Isten Szentlelkét

- ne legyél keserű

- ne legyél indulatos

- ne legyen benned harag

- ne kiabálj

- ne káromold Istent

- ne tégy semmi gonoszt

- legyél jóságos

- legyél irgalmas

- bocsáss meg minden ellened vétkezőnek

- legyél Isten követője

- éljél szeretetben

- ne legyél parázna

- a gonoszt és gonosz tetteket még szádra se vedd

- szemérmetlen, ostoba, és kétértelmű beszéd távol legyen tőled

- adj hálát mindenért

- légy háládatos

- ne legyél nyerészkedő

- ne legyél bálványimádó

- teremd a világosság gyümölcseit: jóság, igazság, egyenesség

- a sötétség cselekedeteit bátran leplezd le

- ne élj esztelenül, hanem bölcsen

- ne légy meggondolatlan

- kutasd az Úr akaratát

- ne részegeskedj

- telj meg Szentlélekkel

- mondjál testvéreidnek zsoltárokat, Isten dicséreteket, énekeket

- szívedben folyamatosan dicsérd az Urat

- adj hálát Istennek, az Atyának mindenkor

- ha házasságban élsz, engedelmeskedj házastársadnak, szeresd házastársadat

- ha gyermek vagy, tiszteld apádat és anyádat

- ha szolga vagy, tiszta szívvel engedelmeskedj földi uradnak, mint a Krisztusnak, ne látszatra szolgálj

- szeresd az igazságot

- igazulj Istened szentségéhez

- békességben élj mindenkivel

- higgy Istenben

- adj hálát örök életedért

- olvasd Isten beszédét

- mindenkor imádkozz és könyörögj Lélek által

- legyél mindenkor éber és állhatatos az imádságaidban

+1

- menj és hirdesd az Igét, akár alkalmas akár alkalmatlan az idő, hogy Isten általad is megtalálja a már eleve kiválasztott gyermekeit. Jézus Krisztus mondja: "Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet" Mt 28,19 "Hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között." Lk 24,47

Ez minden Isten gyermekének kötelessége. Emígyen a keresztény, krisztusi törvények, Isten Szent Lelke általi betöltése nem más, mint Isten szíve szerinti szombat és minden más örökérvényű parancsolatának megtartása, a Krisztus Királyra váró időszakban.

Így tehát Isten szent elhívott népe, Jézus Krisztus által már egyszer betöltötte a törvényt, Isten Szent Lelke által, pedig folyamatosan betölti.

"Ezért tehát, míg időnk van,

tegyünk jót mindenkivel,

leginkább pedig azokkal,

akik testvéreink a hitben."

Gal. 6,10

Jövel Uram Jézus!

bogi

Ruth története

A hétről.

Egész héten nagyon meleg volt, de nem engedtem munkatempómból. Minden munkát elvégeztem, amellyel a gondozottaim megbíztak. C. bácsit is betoltam a Máltába, a legnagyobb hőségben. A sétát meglepően jól bírtuk, mind a ketten. C. idős bácsi két lábát egészségügyi okokból le kellett vágni, ezért kényszerült tolókocsiba.
Miután fél kettő fele végeztem, haza siettem, hogy ebédet vigyek fiamnak. 20 percet sétáltam a tűző napon. Ezen közben járt az agyam. C. bácsi utolsó gondolatán, ahogy a kőfeszület előtt elhaladtunk és félhangosan orrá alá mondta: "Jézus Krisztus segíts meg!" Ennek apropóján beszélgettünk a múlton, a régmúlt vallásos munkás emberekről, akik a templom előtt tiszteletből levették kalapjukat. C. bácsi kényszermunkatáborban dolgozott 20 évig. Bányában. Az egyik lábát itt vesztette el egy robbanás során. Rettenetesen gyűlöli a kommunistákat, de ugyanilyen gyűlölettel a pedofil papokat is. Egyenes ember. Bűn és bűn között nem tesz különbséget, mindegy ki által történik.
Azt mondta a tűző nap neki nem probléma, volt szőlőjét, hajnali öttől kapálta, délig egy liter bor segítségével. Talán még örült is, hogy ilyen melegben újra megpróbálhatta fizikai erejét.
Ahogy sétáltam haza felé, a kis erdő, és a kistó környékén, számomra is előjöttek a régi emlékeim.
Megtérésem ideje, amikor akkori barátnőmmel sétáltam itt. A nyárfák csendes hangulata. Nyárfákról mindig ő jut eszembe, és megtérésem ideje. Az elragadtatás, ahogy egy hasonló forró napon itt sétálgatva azt nézegettük hová tűntek az emberek. Talán már megtörtént az elragadtatás? Annyit kérdezgettük egymástól, hogy szinte már mi is elhittük. Aztán megnyugodtunk, még se. Tovább beszélgettünk Isten dolgairól.

Ez a hely akármilyen prózai és kicsi, mégis szent számomra. Ennek a kistónak a partján ücsörögtünk együtt, és erősített engem barátnőm, hogy minden rendben lesz az életemben. Habár ő is nagyon aggódik értem, de úgy látja, az én életemben a problémák olyanok, mint a hegyek, magasak, de előbb vagy utóbb szép lassan megmászom.
Jól esett, hogy ezekben a nehéz próbáimban valaki mellettem állt. Hozzá tudtam futni, menekülni, vagy csak ha arról volt szó beszélgetni, imádkozni.
A múltról elmélkedtem hát. Hogy milyen gyorsan elrepül az idő. Hogy mennyire bölcsen kell igazgatni az életünket, hogy téves utak nehezebb helyzetekbe ne sodorjanak. De bennem nem az a bizonyos hurrá öröm van, tök jó mert eddig mindent simán megúsztam. Oh nem! Annyi tragédiát láttam, hogy éppen ez a hangulatom nincsen. Most csak sétáltam a forró tűző napon. Méregettem fizikai erőmet, milyen meglepően jól bírja a vérnyomásom, a lábam és a szívem. Azért öröm ez számomra, mert így tovább tudok szolgálni másokat. Hála Istennek el tudok menni C. bácsiért, és el fogom tudni tolni legközelebb is, hogy kicsit kimozduljon a négy fal közül. Hála Istennek el fogok tudni menni, minden ágyban fekvőhöz, és szobába zárt beteg emberhez, hogy elmenjek nekik a boltba, postára, bankba, vagy otthon segítsek nekik.

Másnap, csütörtökön, ugyanilyen forró napon, délután hittant tartottam, az értelmi- és mozgássérülteknek.
Ruth könyvét olvastam fel nekik. Itt tartunk éppen. Elmondtam, hogy Sámson történetéből látjuk, Isten kiválaszt embereket, ad számukra karizmát, de azok az emberek attól még nem lesznek szentek. Ugyanolyan gyarló emberek mint mi, sőt, néha nagyobb ostobaságokat tesznek mint mi tettünk volna.
Sámson az ellenség leányait szerette. Nőcsábász volt, mondanánk. Ez is lett a veszte. De bűnbánata, és megtérése, végül is lehetővé tette, hogy amiért Isten őt világra álmodta és megáldotta, azt a küldetését bevégezze. Élete végén, élete árán, több ellenségét ölte meg, mint egész életében összesen.
Ezek után tértünk Ruthra.
Először is megmagyaráztam a neveket. A neveknek mindig jelentésük van. A ti neveiteknek is - mondtam nekik. Ebben a könyvben, viszont a nevek jelentésének, a történet mélyebb  és jobb megértéséhez, különösen fontos.
Ruth = barátság, barátnő, megjelenés, szépség, látni fogjuk
Csupa pozitív, bátorító üzenet.
Anyósa neve, Naomi = szépséges, kedves, az én gyönyörűségem, örömem, kedvesem, barátságos

A történet lényege, hogy Naomi férjével, moábita földre költözik Izraelből, mert ott éhség tört ki.
Naominak két fia született, akik moábita feleségeket vettek maguknak. Tíz év együttélés után, azonban meghalt mind a két fia, és a férje is. Egyedül maradt a menyeivel. Mivel Izraelben újra volt kenyér, úgy gondolta elengedi a menyeit, és hazatér. El is indult. Ám a menyei vele tartottak. Akkor szépséges szépen megkérte őket menjenek haza, és házasodjanak újra. Ne kössék magukat ő hozzá, hiszen, még fiatalok. Az egyik menye haza is tért. Míg a másik, Ruth azonban ezt mondta.

"Ne unszolj engem, hogy elhagyjalak és visszatérjek tőled. Mert ahová te mégy, odamegyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg. Néped az én népem, és Istened az én Istenem. Ahol te meghalsz, ott akarok meghalni én is, ott temessenek el engem! Úgy bánjék velem az ÚR most és ezután is, hogy csak a halál választ el engem tőled!" Ruth 1:16-17

 Ennek a fogadalomnak az ízét pár percig ízlelgettük. Tudjátok, hogy kinek mondta ezt? - kérdeztem. Az anyósának. Hányan tennénk ezt a fogadalmat az anyósunknak, amikor szabadon újra elmehetnénk, hogy egy másik férfit keressünk magunknak? A gyerekek értették mit mondok, nagyon tetszett nekik a történet. Tovább olvastam.
Később, amikor megérkeztek Izraelbe Naomi átváltoztatta a nevét, Márá-ra, mert azt mondta, nagyon megkeserített engem a Mindenható, egész családommal mentem el, kifosztottan hozott vissza az ÚR.
Felhívtam a figyelmet, hogy hová térnek vissza, Betlehembe. Ugye emlékeztek, hogy később Jézus Krisztus is itt született. Ruth pedig, Jézus ük-ük nagyanyja lesz. Hogyan?
Ruth nem volt izraelita származású, moábita volt, abból a népből, amelyet a próféták bűneikért különösen megfeddtek, és még Isten házába sem mehettek imádni az URat.
Ruth nem csak hitt Istenben, hanem cselekedeteivel is kimutatta hűségét, anyósához, és új Istenéhez. Izrael törvényeit elfogadta és betartotta. Amikor anyósa azt kérte tőle menjen ki a mezőre az aratók után, hogy szedegese a lehullott gabonamagokat, megtette. Amikor azt kérte, hogy feküdjön Boáz lábához, és tegyen házassági ajánlatot neki, azt is megtette.
Mondtam a gyerekeknek, látjátok milyen rafkos volt az öregasszony. Nevettek. Tudta, hogy Boáz a rokonuk, azt is tudta, hogy kötelessége feleségül vennie Ruthot, és gyermeket támasztani fiának, de tisztában volt vele, hogy mi ennek a törvényes módja, és hogy van még egy férfi, akinek előbb van joga Ruthot feleségül venni. Tehát meg kell kicsit piszkálni az ügyet, hogy valamerre elinduljanak a dolgok.
Ruth engedelmeskedett anyósának mindenben. Boáznak pedig nagyon megtetszett Ruth hite, szeretete, és hűsége. Nyilván, hogy a vének elé vitte az ügyet, és a nép törvényei szerint, törvényesen feleségül vehette Ruthot. Az ügy tehát megoldódott.

Boáz nevének jelentése = vidámság, elbizakodottság, az erősé, erő van benne, bátorság, gyorsaság, erő, elevenség, az erősség Ura
Amely szárnyai alá Ruth menekült. Később fiút szült Boáznak, akit Obéd-nak nevezték el.
Obéd jelentése = tisztelő, imádó, Jahve szolgája, rabszolga
Milyen szép. Ruth és Boáz gyermeke, akit Naomi, úgy fogadott mintha az övé lenne, úgy is mondták Izrael asszonyai, fia született Naominak, megvigasztalta gyászában.
Obéd, Isai apja volt, aki Dávid király apja lesz.

A történet nagyon szép. Főképpen, ha még arra is odafigyelünk, hogy Ruth négyszeres áldást kap a történetben.

Először anyósa:

Bánjék veled az Úr olyan szeretettel, amilyennel te bántál a meghaltakkal és velem (vö. 1,8)

Azután Boáz a későbbi férje: 

"Apróra elbeszélték nekem mindazt, amit anyósoddal tettél férjed halála után: hogyan hagytad el apádat, anyádat, szülőföldedet, és hogyan jöttél el egy olyan nép közé, amelyet azelőtt nem is ismertél. Fizessen meg tetteidért az ÚR, legyen bőséges jutalmad az ÚRtól, Izráel Istenétől, akinek a szárnyai alá jöttél oltalmat keresni." 2,11-12

Azután a nép:

"Tanúk vagyunk! Adja az ÚR, hogy ez az asszony, aki a házadba megy, olyan legyen, mint Ráhel és Lea, akik ketten építették föl Izráel házát. Gyarapodjál Efratában. Legyen híres a neved Betlehemben! Legyen olyan a házad, mint Pérec háza, akit Támár szült Júdának, annak az utódnak a révén, akit majd az ÚR ad neked ettől a fiatalasszonytól!" 4,11-12

És milyen igaza is lett ennek az áldásnak, világhírű neve lett utódjának. Jézus Krisztusnak, Ő az aki felépíti Izráel házát.

Akkor ezt mondták az asszonyok is:

"Áldott az Úr, aki nem hagyott most téged rokoni támasz nélkül! Legyen ő életed megújítója, és gondviselőd öreg korodban! Hiszen menyed szülte őt, aki szeret téged, és többet ér neked hét fiúnál." 4,14-15

És végül a törvény tiszteletéről is szól ez a történet. Arról, hogy az Ige megtartása, önmagában áldást hordozó.

"Lásd, eléd adtam ma az életet és a jót, de a halált és a rosszat is. Ezért parancsolom ma neked, hogy szeresd Istenedet, az URat, járj az ő útjain, tartsd meg parancsolatait, rendelkezéseit és döntéseit, és akkor élni és szaporodni fogsz, mert megáld téged Istened, az ÚR azon a földön, amelyre bemégy, hogy birtokba vedd." 5Móz30,15-16

"Mindezt hallva a végső tanulság ez: Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége! Mert Isten megítél minden tettet, minden titkolt dolgot, akár jó, akár rossz az." Prédikátor 12,13-14

Így jutottunk el Jézus Krisztushoz. Az Igéhez. Aki mindenben az Atya akaratát tette. Aki által, kegyelem alatt élhet a világ. Mert Ő a világ bűneiért halt meg. Isten, Fia halála által, jó indulattal tekint most a Földre. Üdvösségünk útját egészen könnyűvé tette. Aki hisz, annak örök élete van. Hit által birtokoljuk az örök életet. Jézus Krisztus váltság áldozatában való hitünk által.
Íme a kegyelem ideje, számunkra egyenes szabad út lett a Mennybe. Nem vagyunk már bűn alá rekesztve. Minden bűnünket Jézus a keresztre vitte.
Ez az a lehetőség, amelyet felismerve, Jézus képére formálódhatunk. Napról napra növekedve, egyre inkább az Ő hasonlatosságára. Az Ő Szent Lelke által, amelyet elküldött szívünkbe.

Jézus nevének jelentése: szabadító.

üdvöt hozó, üdvözítő, szabadító, megváltó, Jahve az üdvösség, a szabadítás.

Ruth könyvéből láthatjuk, hogy az Ige tiszteletének egyenes következménye a bőséges áldások, bármilyen elátkozott népből is származzunk; hogy mindenkié a kegyelem ideje, a megváltás, és a szabadság. Öröm gyúl szívünkben, hiszen láthatjuk egészen kicsi elég a mi részünkről, szabadulásunkért. Isten minden bűnünket megbocsájtotta. Isten népe is örömmel fogad magába.

A kegyelem és az üdvösség mindenkié. Vegye bárki, ingyen.

Bizton állíthatom, az értelmisérültek: megértették. Áldott legyen az Ő neve!

bogi

Kapcsolódó előadás:
http://kegyelem.net/video/eloadasok/RJ_Elni_egy_keresetbol.htm

2012. január 16. napján felmondtam a Máltában.
Okairól, helyette: 777

Tanúim és barátaim lesztek

"Ti vagytok a tanúim" - így szól az Úr. Az Ézsaiás 43,10-ben. Majd így folytatja:
"és szolgáim, akiket kiválasztottam, hogy megismerjetek, higgyetek bennem, és megértsétek, hogy csak én vagyok. Előttem  nem lett isten, és utánam sem lesz."
Majd kicsit később megint mondja, az Ézsaiás 43,12 ben, és 44,8-ban:
"Ti vagytok a tanúim, hogy én Isten vagyok."
"Ti vagytok a tanúim! Van-e isten rajtam kívül? Nincsen kőszikla, nem tudok róla!"

Jézus Krisztus: "Erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig." Apcsel 1,8
de ezt is mondta: "Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek." (Jn 15,15)
Halleluja! Semmi misztikum, semmi elrejtettség, minden egyenes és világos, amit tudnunk kell tudjuk.
Az ÚR egyenes és tiszta, nem valami homályos szolgálatba hív minket, hanem hogy hirdessük az Ő igazságát, dicsőségét, kegyelmét és irgalmát. Nem valami nagy megfoghatatlan feladatra hívott, hanem hogy egészen hűséges tanúként, mindent elmondjunk másoknak, amiket láttunk, hallottunk, és megtapasztaltunk, vagyis tudunk az egyetlen igaz Istenről.
Mi tart vissza, hogy így cselekedj? Sóvárogva várja a világ az igazságot.

bogi

Várni

Kedves Testvérem!

Milyen nehéz bízni az Istenben, aki elrejtőzködő Isten. Micsoda küzdelem a hitnek, hogy újra és újra higgyen. Nap nap után, megszülessen benne a bizalom, a remény, a hit, noha nem látja azt akiben hinnie kellene. Nincsenek jelek, nincs égből leszálló isteni csoda, csak a puszta kövek, amelyet innen oda rak, hogy építse Isten templomát. És az ellenség, akivel szembeszáll, mert harcol ellene, és annak kísértése, amellyel hol elrettenti, hol erőtlenné teszi, hol csak bosszantja. Ez a rettentes állandó harc! Melynek mintha vége nem lenne.
Aztán rájön az ember, vannak nála kisebbek, akik még nála is nehezebben küzdenek, harcolnak, még gyengébbek. Meggondolja az ember. Mit tegyen? A hadsereg amellyel a dombokon áll, erős, jól felszerelt, míg testvéréé, gyengébb és kisebb. Ha elvonulok, testvérem egyedül marad.
Hát nem arról szól-e Istennek szánt életünk, hogy szeretjük Istent, mint Ábrahám, és szeretjük testvéreinket, és áldozatokat hozunk érte, mint Mózes, Józsué, Dávid?
Erősségem, melyet Istentől kaptam, hogy Istennek ajánljam. Állomásoztassam ott, ahol kell, ahová Isten rendeli, nem az én döntésem. Az értelem, a józanság, a lélek micsoda küzdelme! Kitartani, hinni, várni, tűrni, a láthatatlan Istenért.

bogi

Péter apostol a vízen járt

Oh, én nem tudok a vízen járni, de ha Isten akarja, akkor igen.
Akárhogy szemlélem életem, szüntelen szembesülök vele, mert mélyen írva van benne, csak ember vagyok. Múlandó, gyenge. Minden vágyódásom, akarásom betöltése, Isten kezében.
Péter apostol a vízen járt. De nem azért, mert képes lett volna rá.
Péter apostol a többi apostollal együtt, az egyházat vezette, de nem azért mert képesek lettek volna rá.
Mi keresztyének, milyen hamar elfelejtjük az Istent! Mindig csak harcolunk, küzdünk, de Neki, csak keveset adunk, noha Ő az, aki mind az akarást, mind a cselekvést, mind az eredményt befolyásolja.
Milyen nehéz várni az Istenre! Milyen nehéz elfogadni Tőle, minden körülményünket, ha vihar dúl körülöttünk és bennünk. Járni akarunk a vízen! Uralkodni a lehetetlenen! S lehet, járunk is, néhány percig, amíg újra nem jön bennünk az emberi természet, "ez csak délibáb! ember vagyok, hol vagy Isten?" Így ragad el minket újra és újra gyengeségünk, miért csodálkozunk, emberek vagyunk? Nem istenek. Nem tudunk, sem csodát tenni, sem gyógyítani, de még tanítani sem, ha Isten Szent Lelke rajtunk keresztül meg nem teszi.
Még arra is kevesek vagyunk, hogy bűntelenül, egyenesen éljünk. Mérhetetlenül bűnösök vagyunk, ami megtartott minket, és a mennyekbe emelt, az egyedül Isten kegyelme.
Istennek joga van felettünk ítélni, de Ő már nem ítél meg minket, az ítéletet egészen a Fiúnak adta.
Társadalmi vezetőknek, hatóságoknak is joguk van felettünk ítélni, ha vétkezünk. Lehetünk bár Isten papjai, szüntelenül vétkezünk, minden ítéletre méltók vagyunk. Ki az, aki tökéletes? Álljon elő, hogy megszégyenítsem. Minden büntetésünk jogos. Mégis, habár így van ez, a Szent Isten mégis lehajolt, hozzánk bűnös emberekhez.  Ő az, aki megigazít, és Fia vérére tekintve el nem ítél. Felmentő levelünk a Mennybe van szegezve.
Ha valaki megvásárolt minket, tehet bármit velünk, Övé vagyunk, egészen. Isten nem aranyon, és nem ezüstön vásárolt, hitelt sem fogadott el. Szövetsége, amelyet Jézus Krisztussal értünk kötött, magasabb, örökkévaló.
Kérem is, és kérje minden Isten gyermeke: ha büntetnek elfogadom, gyarló emberként méltó vagyok, minden büntetésre. Isten az, aki megaláz, és Ő az, aki felemel. Melyik becsületemhez ragaszkodhatnék? Minden, ami földi, az múlandó; megdicsőült mennyei valóságomban van, örök, tiszta és tökéletes életem. Isten az, aki ingyen adta nekem. Várom már Uram, így legyen, egészen! Múlandó létem, múljon el, s legyen örök, tiszta életem.

És mégis mentsetek fel Testvérek! Egymás kezében tartjuk gyógyulásunk, megmentésünk, megigazításunk! Imádkozzatok, hogy földi mulandóságunkban méltón éljünk Főpapunkhoz, aki elhívott magához minket!

bogi

Egy szép reggel

Reggel. Boldog vagyok! Az ÚR olyan szép a hajnali fényben. Ha nem lenne semmi csak Ő, az is elég lenne nekem. Az ÚR maga mondta: "Én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek. (Jn 10,10)
Mindennel megelégít, nincs amiben szükséget szenvednénk, ha Ő itt van. Ámde ha Ő nincs velünk, a legnagyobb gazdagság is, üresen vigasztal minket. A palotában magányosak lehetünk.

Eltűnt a hajnali fény az égről, most a Nap veszi át lassan az uralmat. És én boldog vagyok! Mert az Ő ismerete betölt. Eltölt örömmel, hogy még egy kis idő, és mindenki megismeri Őt színről színre, és a Menny gazdagsága a Földre hull. "Mert tele lesz a föld az ÚR ismeretével, ahogyan a tengert víz borítja." - mondja az ÚR. (Ézs 11,9) Bizony ez lesz a kincsünk és örömünk. Saját szemeinkkel látjuk majd meg, hogy így lesz, hogy az ÚR a Jó és Irgalmas Isten, akinek türelme hosszú, szeretete nagy és megbocsátja a bűnt. Mert emberek vagyunk! S azok is maradunk. Mindvégig esendők, nem akar istenekké változtatni, (a Sátán hazug suttogása: istenek lesztek) hanem gyermeki probálkozó emberként gyönyörködik bennünk. Szent Lelkét adja nekünk, (Szent Lelkével siet segítségünkre) meglátogat minket a Földön, saját lelkével táplál, vezet az ismeretre, ad örömöt és bőséget nekünk. Atyánk Ő. Szeret minket, jól tudja vétkeinket, de betölt minket a teljes ismeretével, hogy ne vétkezzünk ellene és megismertet Jézussal a Főpappal, aki érettünk mindenkor esedezik Őelőtte, hogy mindenkor Neki adjunk hálát, és dicsőséget.
Így lesz ez most, és így lesz ez örökké. Ha Ő majd eljön, színről színre látjuk Őt és megismerjük az Istent, hogy Isten és az ember végre, a Világ Világosságában, öröm ujjongással, örökre megbékéljen.

bogi

Öröm

Ma egy régi ismerősömmel találkoztam reggel. Örömeimről beszéltem, amelyben elmondtam, hogy mennyire örülök barátnőim, rendkívüli áldásainak. Valóban rendkívüliek ezek, és nagyon örülök azoknak. Egyébként is, ritka mód jellemző rám, hogy nagyon tudok örülni mások örömeinek. Szinte jobban, mint a sajátjaimnak. Ennek okát nem értem. Már nem is érdekel. Elkönyveltem, ilyen vagyok.

E régi kedves ismerősöm, jegyezte meg, ahogy soroltam örömeimet: "a sajátjaidnak érzed".
Ebben a megszólalásában volt valami él, ami nem hiszem, hogy bántásból eredt - naná, hogy nem - de megütött engemet.
Hordozgattam magamban egész nap: "sajátjaidnak érzed"
"Sajátjaimnak érzem mások örömeit, szomorúságait, vívódásait? Igen, ez igaz. De ... kedves bogi ez így nem jó!" - vitatkoztam magamban. Mint valami zablát úgy használtam, ezt a gondolatot, mely megregulázza féktelen csapongó érzéseimet. Fogaim között morzsolgattam: "sajátjaimnak érzem!
Oh nem! Van ő, és vagyok én." - így erőltettem magam ma.
Milyen gyerekes, ugye! Milyen pihent agyam lehet, hogy ezeken tudok gondolkodni! Belátom és elfogadom, valóban gyerekes lehet.

Haza jöttem.
Na, akkor most, vessünk számot örömeimmel! Elkezdtem kutatni a saját örömeim után!
- sóhaj! - Bizonyosan tele vagyok egyéni örömökkel is, nem szorulok rá, másokéra. :)

Meglepetésemre azonban, nem találtam saját örömöt magamban, egyet se. Barátnőim örömei is messzire úsztak, már azoknak se örültem hirtelenjében. Hát egészen megüresített az Isten, még az örömeimet is elvette tőlem?!

Amikor szombaton a lelkigyakorlaton beszéltem arról, hogy Isten megüresített, és nincsen se apám, se anyám, se testvérem, se házam, se vágyam, ... egészen mindent elkért tőlem az Isten, azt hittem mindenki érti, miről beszélek. ... Oh jaj, de nem értette senki.
Mit jelent megüresítve lenni? Mit jelent, amikor az Isten elkér mindent tőled, ami számodra az élet értelmét jelenti? Mit jelent, amikor árván kiüresedve állok Őelőtte, hogy már csak ahhoz ragaszkodjam, ami nem is az enyém: szeretni végtelenségig?! Mert már csak ehhez ragaszkodtam Isten előtt, és végül, ezt is elkérte. Mit jelent az, hogy Isten elkéri tőlem, hogy többé ne szeressek?
Ezek olyan kérdések, amelyekre a válaszom, biztosan érdeklődésre tarthat számot másoknál is.
Ámde, nem tudom, sem elmagyarázni, sem elmondani, mit jelent Istennek végleg és valóságosan átadni dolgainkat, és hogy ez az átadás milyen kínokkal - és később milyen Isteni örömökkel - járt! Átadni a családom, a barátaimat, - mindazt, ami már az enyém volt - majd a vágyaimat, a hitemet és végül a szeretetemet - mindazt, ami az enyém lehetett volna. Szóval mindent, hogy Isten maga tanítson meg jól kérni, jól elfogadni, hogy Neki egyedül adjam mindenért a dicsőséget.

Ez most nem nagyzolás, bár annak hangozhat! Igen, én is azt hittem, hogy ez nagyzolás és kérkedés; csupán ügyes játék, szenteskedés mások előtt.
Furcsa dolog volt azonban rádöbbenni, mások által, hogy nem az, mert Isten műveli ezt bennem, nem rólam szól. Önmagamhoz is becsületes vagyok! Nem érné meg, ebben világban a szentet játszani.

Milyen jó érzés, hogy azok, akik személyesen ismernek, maguk mondhatják, nem nagyképűségből beszélek nagy dolgokat, hogy mindent elkért tőlem az Isten, hanem ők maguk is tudják, külön-külön megharcoltam ezeket.
Isten előtt állok szüntelen. Nem ügyesen szenteskedem, hanem valóban élem a hitemet. Nem beképzeltség ez, vagy valami nagyot mondás, amikor azt mondom, minden mögött kemény munka áll. De nem szeretem ezt a szót, hogy kemény munka, mert hiszen valójában rendkívül jót szórakozom, önmagam, Isten által való megmunkálásán.

Isten örömet ad. Igen! Most értünk el az én örömeimhez. A saját örömeimhez, amely már nem is az enyém. Az, hogy az ÚR rajtam és bennem dolgozik, azzal másoknak ad örömet. Nekem pedig életet.
Szóval én élek. Egyszerűen, boldogan, kérdések nélkül. Próbálok jót tenni, szeretni, - kiüresedve - Istentől kérve ehhez mindennap az erőt, a hitet, és a szeretetet, mert hiszen nekem már sajátom nincsen.
És mindeközben felkapom a fejemet, egy-egy józan emberi szólásra: hát bogi! nem veszed észre, nem is te élsz! Valaki más örömének örülsz már megint! (vagy) más baján sírsz! - és akkor ilyenkor, mint micimackó, csapkodom a fejem: jaj, jaj tényleg, a fenébe, gondol-gondol-gondol. - Végül úgyse jutok semmire, és minden marad a régiben.
Nekem az élet játék, amelyet az ÚR játszik velem.
Ebből a társasjátékból nem bírok felébredni, mert nem is akarok, mert hiszen, élvezem.

Így haladtam előre gondolataimban, amikor eljutottam ismét valamire. Jézus halk hangja szólt hozzám, bensőmben: Az én örömöm legyen bennetek, hogy örömötök teljes legyen.
Oh! Állj - kaptam rajta magamat - biztos nincsen ilyen ige, már megint csak magamat vigasztalom. Ezért jöttem ide a számítógéphez, hogy ha van a Bibliában, megkeressem. 

"Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen." János evangéliuma 15,11

Így jártam. Hát még se lesz saját örömöm. Nem is baj, mivel, hogy nem találtam egyet se magamban. Maradok barátaim öröménél, és Jézus, a Legfőbb barátom öröménél. Az Ő öröme lesz bennem! Mert hiszen nincs is más örömöm; valóban az Ő öröme, tesz teljessé engemet, betölt, erőt ad, felüdít.
("... minden nyomorúságunk ellenére csordultig vagyok örömmel." 2Korintusbeliekhez írt levél 7,4)

Sírok a sírókkal, és örülök az örülőkkel. Ahogyan Ő, együtt sírt, és örült az emberekkel.
Tudod mi az érdekes? hogy nekem ezt nem kell erőltetni; egyszerűen megy magától. :) és valóban örömmel teszem.

Mindezeket pedig leírtam ide, nem neked kedves TestVérem, mert te ezeket már mind jól tudod, hanem magamnak. Mert én viszont, holnapra elfelejtem, és kezdődik az egész elölről.

Ezért, ha majd később elolvasom, megnyugszom, mert majd holnap is rájövök, semmi rendkívüli nem történt velem, még mindig a régi vagyok, a világ számára, boldog álmodozó! Egy, Istennel álmodó.

bogi

Jézus mondta:

"Eddig nem kértetek semmit az én nevemben: kérjetek és megkapjátok,

hogy örömötök teljes legyen."

János evangéliuma 16,24

Izrael helyreállítása

Izrael - az ókorban és a mai nap is - várja a királysága helyreállítását. Jézus Krisztusban, saját hívei, tanítványai nem csak a Megváltót, de Izrael Királyát is látták. Várták, hogy Jézus az Atyától származó hatalmánál fogva kezébe veszi az uralmat.
A keresztre feszítése, vagyis a halála, ennek a királyságnak a reménységétől fosztotta meg a zsidó népet, illetve azokat, akik Tőle várták hogy Király legyen. Az emmausi tanítványok elbeszélése képezi le a legjobban ennek a várakozásnak a hevességét, és a tanítványok csalódottságát.
"Az, ami a názereti Jézussal esett, aki próféta volt, szóban és tettben hatalmas Isten és az egész nép előtt; hogyan adták át a főpapok és a főemberek halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg. Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izráelt." Lk. 24:19-21

"Amikor együtt voltak, - a tanítványok és Jézus - megkérdezték tőle: "Uram, nem ebben az időben állítod fel újra a királyságot Izráelnek?" Így válaszolt: "Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett." Apcsel 1:6,7

Jézus itt nem azt mondta, hogy nem Ő a király. Hanem, hogy még most nem marad közöttük, mint király. A földi uralom helyreállítása más időkre van elrendelve.

"Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig." Apcsel. 1:8

A kegyelem idejét éljük. "Így szól az én Uram, az Úr: aki összegyűjti a szétszóródott Izráelt: Még gyűjtök azokhoz, akiket összegyűjtöttem!" Ézs. 56:8

Az Úr kegyelméből, azok, akik nem voltak Isten népe, Isten népe lesz. A pogányok népei közül, mindazok akik hisznek Jézus nevében, vérének erejében, üdvözülnek. Ezért szólítja fel Jézus a feltámadása után a tanítványait:
"Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik." Márk 16:15,16
Mindez azért, hogy teljes legyen az üdvözültek száma. Beteljék Isten népének a száma. Ennek az időnek a végét pedig egyedül az Atya tudja. Ezért éljük a kegyelem idejét, Atyánk végtelen hosszútűrőségéről, szeretetéről és türelméről árulkodik az a tény, hogy Jézus - még kétezer év után is - nem jött vissza. Noha - a jelenlévő világ gonoszsága miatt - mi magunk is sóhajtozva vágyunk már Isten királyságában élni, ez a kegyelmi idő, jó reménységre, Jézustól kapott munka számunkra, hogy hirdessük az Igét.

Jó az Úr!

Hogy Izrael mennyire várja királysága helyreállítását nem mese. Amiről csak én tudok negyven történet, amikor hívő zsidó rabbik és velük együtt a zsidó nép is, megtalálni vélték királyukat /egyben a Messiást is/ amely emberekről később persze mind kiderült, - sok áldozat, és fájdalom után - hogy nem azok voltak. A leghíresebb esete ennek, Simon bar Khoba.
A Messiás/Király ígéret Istentől származik. Tehát a rabbik ezirányú keresése jogos. A zsidók, Jézus Krisztusban - még eddig - nem ismerték fel Királyukat/Messiásukat, noha valójában az. (Sokan felismerték közülük - http://www.zsidok-keresztenyek.eu/ ajánlom szeretettel ezt a honlapot)

Jézus a Zsidók Királya. Meghalt, feltámadt, megjelent a tanítványoknak, elküldte őket Ő Róla bizonyságot tenni, és felment az Atya jobbjára. Onnan jön el, akkor, amikor az Atya úgy rendeli. Valóban helyreállítja Izraelt! És ezer évig uralkodik a Földön, azokkal akiket erre kiválaszt.

Áldott legyen az Ő neve!

bogi

S vajon

mit nem adott meg nekem az Isten?

s bármit kérhetek.

  

egészen összenőttem Atyámmal. Az én Uramban.

Most azt tanítgatja, hogy vasvesszővel terelgeti majd a népeket, s én is Vele együtt futok le Gileád hegyeiről.

A hűs reggeli friss levegő átjárja sejtjeimet. Vele szárnyalok le a friss vizekhez, a zöld réteken, hogy szeretettel terelgessem a népeket.

  

Egészen megtanítja, hogy ember vagyok. Pállal tanítja nekem, hogy mindent nekem adott, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszek. Ez az egész földi emberi létem jelenleg, origó előtti.

A kezdet, Vele jön el, amikor eljön, hogy Kezébe vegye a Földet, mint Király, s uralkodjon a népeken.

Amit most élek testben, nem említtetik... még erényeim, bűneim se, nem lesz mire büszkének lennem, mert az Ő Vére, mindent elmos.

Bizony most: halott vagyok, Őbenne. Már most. S bár élek, s Őbenne élek, de cselekedeteim, sem a jók, sem a rosszak mit sem érnek Ő előtte.

S dalom?

Mikor keresem Őt?

  

Amikor keresem Őt, Ő jön, Lelkével. Életre kelt engem. Megöntözi Szívem.

  

S, hogy milyen értéket kaptam én, akkor döbbenek rá, amikor szegény értelmi sérült gyermekeinket becsatolom az autóban.

Vagy amikor becsukom magam mögött az ajtót ahogy az ágybanfekvő gondozottamtól eljövök. Ő mit sem változik. S én minden nap új életre kelek, az Úr kegyelméből.

A Lélek jön, és megérinti azokat, aki kívánják. Vannak, akik kívánhatnák, de nem kérik Őt. S vannak, akiknek még esélyük sincs, hogy Istenhez fohászkodjanak. Micsoda kegyelem, hogy értelmileg egészségesek vagyunk! Hogy mindezekről tudunk gondolkozni.

A Lélek jön. Az ember se nem jó, se nem rossz Isten előtt. Őt nem érdeklik erényeink, mert az ember szíve ifjúságától fogva gonosz. Egyetemben elhajoltunk Istentől. Önmagunktól nem tudunk jók lenni, hogy valami érdemet szerezhetnénk. Még, ha meg is feszítenénk önmagunk, akkor is lehetetlent kérnénk, hogy jónak lásson minket.

Ha Jézust hívjuk szívünkbe, az Ő vére által, egészen mást lát a mi Atyánk. Már nem minket. Hanem Jézus szent szívét, gondolatait, cselekedeteit, érdemeit látja bennünk.

  

Ha rám néz az én Atyám, Jézust látja én bennem. És én elbújva az Ő szárnyai alatt, engedem, hogy védelmezőn elringasson. Bizalommal vagyok az Ő kezében. Egyik nap a másik után, várakozásban telik. Amikor végre megszülethetek az Ő királyságában, az új testemben. Hogy végre Ővele egy lehessek, Megmentőmmel, Királyommal és Testvéremmel. Hogy végre nyilvánvalóvá legyen, előttem is, mivé lettem, hogy Isten dicsősége, felragyoghasson rajtam. Hogy végre elkezdhessem az Életem, Ővele az Ő Királyságában.

  

Olyan hálás vagyok a Léleknek, amely jön, és minden nap, megöntözi szívemet. Új gondolatokat jelent ki az én Atyámról, és az én Uramról.

Csillagoktól a Földre vezet.

  

Jöjj el Uram!

Ági nem figyelt rám. II.

Mi a biztosíték arra, hogy én jól olvasom a Bibliát? Valóban úgy kell-e értelmezni, érteni, ahogy értem? Nincs-e joga mindenkinek úgy érteni, ahogy ő akarja?

Hm. Hányszor feltették nekem ezt a kérdést. Szinte vádlóan. Már reggel tudtam, hogy el fog hangzani felém. Csak arra voltam kíváncsi mikor.
Nincs a kérdéssel semmi baj. Csak nem értem, akkor miért érdeklődnek nálam az emberek, hogy mit hogyan tegyenek, ha végül mégis csak mosolyogva, önmagukat felmentve ez lesz a végkövetkeztetésük?
Nem fontos. Nem jutok előrébb. A Biblia, Isten kijelentett szava. Minden szava igaz. Sem hozzátenni, sem elvenni nem szabad belőle. Az egész Írás Istentől ihletett. Ha az ember hittel, alázattal, odafigyeléssel olvassa, maga a Lélek tanítja neki az Igazságot. A bensőleg felismert Igazság szabaddá tesz, annak megcselekvése, erőt ad, és még tovább generálja, hogy az ember az elkezdett igaz úton járjon. Annak az embernek, aki olvassa és megcselekszi az Igét, belsejéből élő vizeknek forrása fakad. Életet és gazdagságot ad, annak a szívnek, amelyikben fakad, de azoknak is, akik ezt az embert odafigyeléssel meghallgatják.
Élet az mindenkinek Élet és áldás lesz. Nem csak annak, akiben kijelentődik, hanem annak is, aki, mint hallgató szeretettel, és örömmel fogadja. Az a baj, hogy az embereknek megkeményedett a szívük, nem olvassák a Bibliát, akik pedig olvassák elrejtik kincseiket, mert senki se hallgatja meg őket olyan lelkülettel, amilyennel kellene. Hiszen nem fogom a kincseimet a disznók elé vetni. Nagyon kevesen hallgatnak meg engem szerető lelkülettel, és még kevesebben teljesítik, azt amit az Isten az Igében elvár tőlük. Miért gondolom, hogy az a jó, amit én mondok? Nem gondolom. Én a magam életére gyűjtök eledelt és kincseket a Bibliából. Ha más is akar ebből részesülni adok neki. Ha nem akar, nem adok neki. Nem az én számmal és szívemmel van a baj, hanem az emberek szívével.
Honnan veszem a bátorságot, hogy ezeket írjam? Azért, mert nincs mit vesztenem.

Elmondok egy történetet, 2006-ban történt, amikor sok vívódással végül úgy döntöttem, hogy itthon maradok, és imádkozom, és az Úrnak szentelem az egész életemet, kaptam egy levelet.
Feladója Nagy Erzsébet volt, egy Kiadó vezetője. Személyesen ismertem őt férjemmel együtt. Hitemről, hitünkről, életünkről közelebbit keveset tudott, de szimpatikusak voltunk neki. Egy alkalommal, amikor egy Zimányi József előadásra mentünk férjemmel, találkoztunk az ajtóban. Az előadást ő szervezte. Amikor meglátott a tömegben minket, hozzánk jött, megragadott és elvezetett. Azt mondta: "gyertek, imádkozzatok Józsi bácsiért, mert nagyon rosszul van, lehet, hogy nem fogja tudni megtartani az előadást."
Azt gondoltuk férjemmel, hogy bizonyosan már sokan imádkoznak Józsi bácsit körülvéve. Hiszen híres, nagy igehirdető ő, aki valóban megtapasztalta a Jézusba vetett hite miatti üldöztetést. Józsi bácsi előttünk szent volt. Tehát azt gondoltuk, sokan lesznek már ott, mint egy utolsókat választott ki erre a feladatra Erzsébet, még akik talán beleférnek az imádkozók közé.
Igen ám, de nem így volt. A szobában egyedül ült Józsi bácsi. Leültetett minket Erzsébet, és várta, hogy imádkozzunk.  Fiatal, húsz évesek voltunk. Józsi bácsi nyolcvan felé. Nyilvánvaló volt, hogy gyengeségét elrejtette, de nem fogja tudni megtartani az előadást, amire már százan is összegyűltek. Döbbenten ültem a nagy ember előtt. Én imádkozzam érte? Neki kellene értem bűnösért, és a hitben fiatalért.
... Imádkoztunk. Így négyesben. Józsi bácsi az ima végén megerősödött, és megtartotta az előadást. Milyen szép előadás is volt, kár lett volna kihagynom.

Szóval ez a hölgy írt nekem levelet, 2006-ban. Nekem címezte a levelet, noha a férjemnek szokott írni. Az én nevem állt a borítékon. A levél nekem szólt. Valóban Isten ihlette. És hogy miért pont őt használta fel a levél írására a mai napig nem tudom, de életem fordulatának megerősítésében nagy segítség volt, mint egy pont az i-re. A levelet az elejétől a végéig, végigbőgtem. Honnan tudta ő, hogy én bennem milyen folyamatok zajlanak le, évek óta nem találkoztunk és közelebbről nem is ismert? Isten vezette ujjait, amikor írt. Szerintem nem is tudja ő se, hogy használta az Isten.
Amikor így olvastam a levelet, a végén egy ige állt. De mivel annyira sírtam, a meghatódottságtól, a könnyeim elhomályosították az írást, és véletlenül félreolvastam a szöveget. Kicsi hiba volt, de éppen akkor, örökre szólóan, jelentős. Nem nagy szavak ezek. Az én életem.

Az Ige, ahogy olvastam így szólt:

Minden tekintetben megmutatom nektek, hogy milyen kemény munkával kell az erőtlenekről gondoskodni, megemlékezve az Úr Jézus szavairól. Mert ő mondta: "Nagyobb boldogság adni, mint kapni." Apcsel. 20,35.

A hiba pedig ez volt benne: nem megmutatom, hanem megmutattam. Pál apostol írta a gyülekezetének, hogy motiválja őket. De én, úgy olvastam és úgy vettem, hogy Isten mondja nekem, hogy minden tekintetben megmutatja nekem, hogy milyen kemény munkával kell az erőtlenekről, a szegényekről és rászorultakról gondoskodnom. Éppen azokról, akik felé éppen készültem szolgálni.

Ez az Ige, így ahogy volt, félreolvasva, félreértelmezve, könnyeim között, nekem szólt.
Nekem volt szükségem arra, hogy Isten megmutassa, hogy milyen kemény munkával kell az erőtlenekről gondoskodni. Egyedül nekem, és ezért senkire sem akarom, és akartam ezt ráruházni, követendő példává tenni. Isten nekem szánta ezt a szolgálatot. Engem akart megtanítani általa valamire, amit én csak nagyon nehezen fogadtam el Tőle, de végül elfogadtam, és valóban megmutatta, és megmutatja általa azt, amit meg akar nekem tanítani.

Isten ments, hogy valakit az én okoskodásom vezessen. Kövesse mindenki a Lelket, olvassa gyakran, mindennap a Bibliát, és akkor fog tudni válaszolni arra a kérdésre, hogy miért nincs szüksége tanítókra, hiszen a Lélek tanítja őt. Azonban amíg az ember nem olvassa a Bibliát, nem is fog venni belőle kijelentést, és a Lélek sem fogja tanítani őt.

Ellenben viszont, azokat, akiket a Lélek tanít, azokat egyfelé vezeti, a kijelentés. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. Nincs többfelé menetel, hanem csak egyfelé. Egy Egészt ismerünk meg teljesebben. Ha nem jutunk el a közösre nincs is közösségünk. Ha te és én egymással leülünk és beszélgetünk a hitről, de nincsen tisztelet és alázat, elfogadás és megértés egymásfelé, hanem csak a vitatkozásnak valami hasztalan erőlködése, akkor nem Isten dicsőségét szolgáljuk, hanem csak valamiféle emberi értelmetlen okoskodást, jobb esetben filozófiát.

Szeretet nélkül nincsen közös hit. Ezért egység sem lehetséges. Ezek elől ösztönösen menekülök, ha belekeveredem a hasztalan vitába, magamban le is zárom, hogy valami értelmeset mondjak azoknak, akik bolondokká teszik magukat vitatkozásukkal.

Kincseimet azoknak tartogatom, akik értékelik és megbecsüléssel fogadják, nem pedig a kiforgatás vágyával. Nem célom hirdetni az evangéliumot, vagy öncélúan, a pénzért (a fizetett státuszért) és a hírnévért gyülekezetet, egyházat alapítani követőimből. Magamban, Isten dicsőségéért hiszek, ha valaki ebből kamatoztat magának valamit, az bölcs, aki mindent a maga hasznára, építésére használ. Bölcsen is teszi, ha a számára értékesből mélyet merít. Ezért szolgáltatom ki magam nyilvánosan az interneten is. Az Ige az utcákon, és a tereken kiált, hogy mindenki megtalálhassa, aki belőle élni akar. Isten nem rejti el magát. Az együgyűek is megérthetik, ha alázatos, megtört szívvel figyelik. Láthatod, ezért a legnagyobb öröm számomra, ha az értelmi sérülteket oktatom a Biblia ismeretére. :) Bizony, lelkületükkel sok normális embert leköröznek, mert akarják, vágyják az ismeretet. Az egészségesek azt hiszik, hogy már megtalálták. Az a helyes lelkület, ha mindennap úgy kelek fel, mint egy értelmi sérült: Uram, ma is, taníts engem! Taníts a Biblia által, Testvéreim által, az emberek által, a természet által! Taníts engem, minden által, mert együgyű vagyok! 

bogi

UI.: az én szócska túlzott használata nem nagyzolás, vagy fogalmazási hiba, nyomatékosításként használtam. Egyébként is, tudod, hogy olyan nehezen írok is meg beszélek. :) Miért is késztet az Isten olyan embert írásra, aki nem tud írni? Ő tudja. :)

Ági nem figyelt rám.

Félek, hogy a mai munkahelyi monológomat, amelyet Ági munkatársamnak adtam elő, nem talált visszhangra.
Nos, értem én ezt. Mit is akartam mondani? Már eleve az, hogy elmondom, 2005-ben elhív az Úr, hogy imádkozzam Magyarországért, mert nagy bajba fog kerülni, önmagában visszás. Micsoda hóbort az, hogy az Úr kijelent valamit, valakinek? Az bizonyos, hogy ilyen nincsen. Állíthatják sokan. Tehát innentől fogva, amit ő mond, legalábbis óvatossággal kezeljük. El is fogadom. Hiszen, ha próféta szól, vizsgáljuk meg, mit mond (majd vizsgáljuk meg, avagy beteljesedett-e). 2005-ben és még jó néhány évig azt mondtam: Nagy pénzügyi bajba fog kerülni Magyarország, ezért, például, ha lehet senki semilyen hitelt ne vegyen fel. Szóltam én azoknak, akiket csak ismertem, és picit is hallgattak rám. Ám, akkoriban, a nagy puma, Magyarország, állítólag ugrásra készült. Az emberek nyakra-főre vettek fel hiteleket, adósodtak el, semmit sem törödve, semilyen józan mértékre. Nem Isten Igéjére gondolok, hogy arra figyeltek volna, hanem a józan paraszti ésszel kiszámolható mérlegekre. ... Nos amiképpen erre az volt a válasz, hogy de valahol élni kell, és kell az a hitel, és kell az az autó. Az én válaszom is most ez: ha te neked kellett, akkor te döntöttél így.
Hallgatott rám valaki? Komoly ember voltam már akkoris, - vagy akkoriban talán még hitelesebbnek tűntem -  tehát szavamnak mindig súlya volt. Ám, ha előttem nem is mondták ki az emberek, a hátam mögött bizonyosan, vészt-károgónak tituláltak, hiszen senki sem hallgatott rám. Ahogy Isten Igéjére sem hallgat, most sem senki. Legbrutálisabb, hogy a keresztények, a valódi Lélekkel járók sem hallgattak rám. Hiszen azon tanítás volt köreikben, hogy az Úr, megáldja őket, anyagilag is. Tehát, ha bátrak az üzleti életben, akkor áldás száll rájuk. Hiszen Isten akarata az, hogy áldottak legyenek. Oh! Hol voltak a Jézusi tanítások ezeknek az embereknek a szívéből? Nem fogok felsorolást tenni, mi Jézus tanítása az Ő követéséről. Manapság, Jézust csak autóval lehet követni. Manapság Jézust, csak csilicsálé épületekben lehet imádni. Manapság Jézust vendégségbe magunkhoz, csak dőzsölve lehet meghívni. Mikrofonba lehet őhozzá szólni, és csak tömegek előtt. Minimum kiöltözve, ha valaki szegény, jobb ha nem is megy templomba, vagy gyülekezetbe. Hiszen Jézus a hegyi beszédet templomban tartotta, mikrofonba, háta mögött állt a vadi új felszerelésű gyülekezeti kórus, és a világ legdrágább öltönyében szónokolt, amikor a legjobb Audi várta a hegy lábánál.
Igen. Ez volt, és ez ma Jézus követése. Én pedig népszerűtlen, számba nem vett voltam a szegénységre (megelégedett életre) és a józanságra szólító bibliai igéimmel. Voltak nálam szebbet ígérő próféták.
No, persze, ki is vagyok én, hogy figyelt volna valaki is arra, amit Istenről és az Ő követéséről gondolok?
Kövessem ahogy akarom, és mindenki kövesse úgy, ahogy szeretné. Meg egyébként is nem leszek igazságtalan, Jézust követni nehéz. Hiszen Ő is megmondta: az én igám, ronda, és az én terhem ólomnehéz, kisgyerekeknek, és hívőknek elhordozhatatlan. Ne is próbálkozzatok vele!  -
Mt 11,30
Hiszen Jézus azért jött, hogy életünk és gazdagságunk legyen. Nyilvánvaló ezért megengedte, sőt, kérte, hogy a gonosszal, a Mammonnal kössünk szövetséget. Igen. Hogy legyen házunk, ahol lakhatunk, e földön. - Harsogták az ország (ál)prófétái.

Nem bántom a keresztényeket. Akik mentségeket keresnek bűneikre.
Sőt, a világiakat, vagy az ateisták, vagy másban hívőket sem bántom!
De, akkor engem se bántson senki, ha azt mondom: nekem az Úr azt mondta 2005-ben, hogy Magyarország nagy bajba fog kerülni, imádkozzam érte! Képeket mutatott nekem a közeli jövőből. Bajba jutott családokról. Öngyilkosságokról, halálról, félelemről, sírásokról.
Nem is bántam, sem az időt, sem azt, hogy egésznap itthon voltam, nem kerestem pénzt. Felvállaltam a szegénységet, családommal együtt, azért, hogy imádkozzam. Magyarországért. Könnyek között sírtam egy évig, egyedül a szobámba. Nem dolgoztam, csak imádkoztam. Nem is kürtöltem magam előtt, hogy milyen nagy kijelentés hordozója vagyok, és elviseltem a leszólásokat, amikor az embereket figyelmeztettem, féktelen (féktelen? Nem, csak egyszerű) vágyaik követésének rossz hatásaira.
Tudtam, az Úr velem van. Meghallgat engem. Tudtam,bármit kérhetek Tőle, ezért azt kértem, hogy még ne, még ne, még ne. Tartsd Uram ezt a népet kegyelmedben. Tartsd vissza kezedet, ne jöjjön rájuk a veszedelem.
2008-ig imádkoztam így. 2008-ban ezt mondtam: Elfáradtam Uram az imádkozásban és a közbenjárásban, ez a nép csökönyös, makacs és nem változik. Leeresztettem a kezem Uram. Nem járok közben értük, jöjjön, aminek jönnie kell.

Ezért nem lepődök meg semmin, ami jön erre az országra. Ha nem láttam volna előre, évekkel ezelőtt, talán meglepődnék. Ha nem imádkoztam volna, és nem áldoztam volna föl magamat, a népért és később a szegényekért, akkor kárhoztatnám magamat, hogy nem tettem meg mindent azért, hogy a baj elkerülje Magyarországot. De én, itt, a szobámban, egy kicsiny kis ember, mindent megtettem.

Lehet, erre legyinteni, lehet kinevetni, lehet megvetni. Bármit lehet, egyet tudok: én engedelmeskedtem és engedelmeskedem Istennek! - Nem embereknek mondom, Isten előtt vállalom fel, és Ő tudja.

De Ági, ma nem figyelt rám.
A vész közeleg, bennem, csak a cinikust látja, akinek mintha semmi gondja, és mintha legyintene az emberek bajára. Vajh, ha Isten neki mutatja azokat a képeket, ő mit tett volna? És ha már kiégett belőle minden remény, és tudja, hogy eljön, aminek el kell jönnie, mert Isten elvégzett rendelése, mit tenne? Ha tudná, hogy nincs más segítség csak az Úr, csak éppen senki nem törődik az Istennel, mit tenne, gondolna másképp, mint én?
Nem, a helyzet az, hogy az emberek még mindig nem jöttek rá, hogy csak egyedül az Isten segíthet rajtuk. Noha a vész már az ajtajukat nyomja.
Ha már nem is imádkozom, e népért, de lelkemben még mindig sírok. Azért, mert tudom, hogy ez a nép, nem törik meg, nem lesz alázatos, és nem fog Istenéhez fordulni. Jól látom már, nem töri meg sem háborúk vesztése, sem szegénység, sem betegség, sem halál. Dölyfös, kevély, irigy, önző és viszálykodó. A jóra a legkevésbé sem hajlandó, Urát csak addig keresi, amíg ad neki, vagy a bajból kimenti. Szövetséget nem tart Istennel, és nem törekszik arra. A maga feje után megy. Úgy van vele: ha nem segít Isten, akkor nem segít, de én nem engedek. Bár lennék Jónás, hogy visszavághatná valaki a fejemre ezeket, mert a nép hamut szór fejére, és imádkozva kéri Istent, forduljon el tőle a harag napja. Mert kérném, inkább kérném, hogy így legyen, legyen minden szavam hazugság, és egy bokor árnyékában búslakodjam, mert Isten visszavonta, a nép szívből való megtérése miatt, a harag napját. De hol látom én a megbánást? A megtérést? A búslakodást? Hol látom az Isten keresést? Ez a nép fárasztja Istent! Senki sincs, aki hallgassa, keresse, kövesse Őt.

És én is ezt mondom e népnek: nem kell hallgatni az Igére, nem kell hallgatni a küldött őrállókra sem. Tegyen mindenki úgy, ahogy jónak látja. Én se szólok már rég semmit, sem embereknek, se Istentől nem kérek semmit. Ezért a népért sem imádkozom már. A szegényekkel törődőm, és a megtört szívűekkel.
Azokkal, akik hallgatnak szavamra, hátha néhányat ki tudok halászni. Mert Jézus ezt mondta: "De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem." Jn 17,20
Így imádkozom, azokért, akik keresik Istent, a baj óráiban, hogy még megtalálják. Mert már erre is nagyon kevés idő maradt.

bogi

Áginak néhány ige, a mai beszélgetésünkhöz:

 "Istennek minden szava színigaz, pajzsa ő a hozzá menekülőknek. Ne tégy hozzá szavaihoz semmit, mert megcáfol, és hazugságban maradsz!" (Pl. 30, 5-6)

 "Az igaz megérti a nincsetelenek ügyét, a bűnös azonban nem tudja megérteni." Pl. 39, 7

 "Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem! Adj annyi eledelt, amennyi szükséges, hogy jóllakva meg ne tagadjalak, és nem mondjam: Kicsoda az Úr? El se szegényedjek, hogy ne lopjak, és ne gyalázzam Istenem nevét!" Pl 30,8-9

 "Mert ha hétszer elesik is az igaz, mégis fölkel." Pl 24,16

 "Megáldja azokat, akik félik az Urat, a kicsinyeket a nagyokkal együtt." Zsolt 115, 13

 "Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy a szeretete az istenfélők iránt." Zsolt 103,11

 "Az Úr szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, és igazsága még az unokáikkal is; azokkal, akik megtartják szövetségét, és törődnek rendelkezéseinek teljesítésével." Zsolt 103,17-18

 "A bölcsesség kezdete az Úr félelme. A józan eszűek mind eszerint élnek. Az ő dicsérete örökre megmarad." Zsolt 111,10

Megjegyzés a január 20. napi bejegyzéshez

Engedelmesség.
Van egy hamis engedelmesség, és van egy igaz engedelmesség.
A hamis, hamis alázatból származik. Inkább megalkuvás. És csak embereknek, emberek felé szólhat.
Az igaz köntösébe burkolózik, kegyesnek tűnik, de mögötte csak kárhoztatás, és mindenféle undokság találtatik.

Vakengedelmesség vezetőinknek, és parancsolóinknak? Mert Jézus is engedelmeskedett?
Jézus 12 éves korában szüleinek engedelmeskedett, amire a mai Teréz anyai bejegyzés, Lk 2,51 ige utal.
Ha valóban engedelmeskedett volna a földi hatalmasságoknak, vagy csak a saját vallási vezetőinek, akkor a farizeusok és a főpap nem ölette volna meg. Az Igazságnak és az Atyának engedelmeskedett. És mivel így tett számtalanszor akarták megölni. Hiszen Isten gondolatai magasan felette állnak minden emberi bölcsességnek, vagy intézménynek, amelyben emberi hierarchiának lehet és kell engedelmeskedni.
Egy intézmény az Isten szerint járó embert sose fogja helyén értékelni, megérteni. Engedetlennek, lázadónak titulálja, esetleg ha jóindulatú különcnek vagy bolondnak, halála után pedig szentté avatják.

És mégis, én hiszek az engedelmességben. Mert Jézus mondja: Adjátok meg a császárnak, ami a császáré. De! Hozzáteszi, és Istennek, ami Istenné. - mondja akkor, amikor arról tanít minket, hogy hogyan viszonyuljunk a világi hatóságok, világi vezetők felé.
Mennyivel nagyobb Istennek megadni, amivel Istennek tartozunk! Ha pedig ellentétbe ütközik, mert a császár, vagy egy világi vezető Isteni tiszteletet, imádatot követel magának, - volt ilyen a történelemben és még lesz is - akkor az Istennek való engedelmesség mindig előrébb való, üldözés, börtön, vagy halál ellenére is. Ellenben legyünk okosak, mint a kígyók. Nem kell mindig felvenni a harcot a bolond, imádatot követelő vezetőkkel. Valamikor magától megoldodik nyereségünkre, Isten ítéletét hordozzák magukon.
De azt is mondja, közöttetek ne így legyen - az ő követői között - , senki ne legyen a szolgája a másiknak, hanem egymásnak kölcsönös szeretetben szolgáljunk. Sőt a nagyobb a kisebbnek, ahogy Ő megmutatta nekünk.

Engedelmesség. Számomra csak Istennek. Az Ő Lelke énbennem, és minden Őt követőben, elvezet a Teljes Igazságra. Már nincs szükségünk arra, hogy bárki - ember, mint pl. gyülekezetvezető, pap - tanítson, vezessen minket a hitéletben. /Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten gyermekei./ Hanem csak egy dolog maradt: hogy szeressük egymást. Közöttünk nincsenek zsarnokok és vezetők. Mi mindannyian Testvérek vagyunk.

bogi

Betlehem...

szegény volt. Az emberek egyszerűek, hangosak, és szegények. A jászol is, ahol Jézus megszületett. Mária, egyszerű volt. Körülötte hangoskodók. Mit is mondhatott volna? Hogyan fejezze ki, hogy Isten angyala jelent meg neki? Melyik szegénynek, és milyen szavakkal? Ki hallgatta volna meg?
Szívünkben hordozzuk a Királyt. Tudjuk, mint Mária.
Szegény vagyok, Testvérem. Miért szépítsem? Szegénységem szégyellem. Könnycseppem, szívemből fakadt. Mert gazdagsággal fogadtalak volna téged, de szegénységembe kellett. Látod mellettem és körülöttem? Csak bántó körülményeket. Pedig én a legjobbat adnám neked. Sehol nem volt hely hol nyugodtan és gazdagságban elmondhattam volna, amit szívemben érzek. Mint Mária, mondta Betlehemben: csak ez a hely jutott, az Isten gyermekének?

Ahol Jézus élt, Názáret, szegény volt. Az emberek egyszerűek, hangosak, és szegények. Ismét szegénység. Hogy is mondhatta volna el Jézus, és kinek, hogy Ő Isten fia?
A szegénység, nem jó hely. Nem marad hely, ahol lehajthatnád a fejed. A forgatagtól szédülsz. Nincs hely. Nincs nyugalom. Asztalt sem teríthetsz, ünnepi díszbe öltözve, hogy fogadd az isteni vendéget. Az Isten fiának nincs hely. Gazdagságban kellett volna fogadnunk, mint az érseki palotákban vagy a vatikánban. De nézd, csak bolondok, rokkantak, és szegény emberek jutottak neki. És sok-sok hangoskodó gyermek, akik azt kiáltják neki: Hozsánna a Dávid fiának!
Hol hajthatta volna le a fejét? Hiszen a rókáknak van barlangja, de az ember fiának?

Hideg van. Szegénység ez is. Hogy fagyoskodnod kellett, én sajnálom a legjobban. Mint mindent a mai estében. Látod, csak sóhajom van. Gazdaságot adnék neked. Lábod elől a port is elfújnám.
De fagyoskodva mentél az utcán, és bizonyosan a szegénységről gondolkodtál. A paradoxonról, hogyan lehet gazdag valaki és mégis szegény? Csak reméltem vigasztalásul eszedbe jutott Betlehem és Názáret. Az Úr Jézus, ahogy csendesen elrejtve élt, és a szegénység, amelyet élete végéig viselt. Majd harminc éves kora után ezrek zaklatták naponta, hogy végül szegényen haljon meg.

Nincs semmim. Csak a PR nagyon jó. Lehet ezt mondani Jézusról is. Semmije se volt, semmit se adott az ember tömegeknek, mégis követték. Nem csinált reformokat, nem adott gazdagságot. A hangoskodók, hangoskodók maradtak. A szegények, szegények. Nem épített nagy városokat. Minden maradt a régiben... Betlehem, Betlehem maradt.

Csak egyetlen egy kérdést hagyott maga után, amelyet neki tettek fel: Te vagy az Isten fia?
És Ő így válaszolt:
 Te tudod.

bogi

Mert ahogyan Ő igaz

"Mert ahogyan Ő igaz, igazzá teszi azt is, aki Jézusban hisz."
(Rómaiakhoz írt levél 3:26)

"és Ábrahám teljesen bizonyos volt afelől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni."
(Rómaiakhoz írt levél 5:21)

Mert mit is ígért Isten Ábrahámnak?
Sok nép atyjává teszlek. Szövetségem jelét adom neked ehhez.
És Ábrahám nem gyengült meg hitében, mikor százesztendős korára gondolt, és feleségének elhalt méhére.
Ábrahám, hitt az Istennek.
"Ezért Isten ezt "be is számította neki igazságul". De az, hogy "beszámította neki igazságul", nem egyedül érte van megírva, hanem értünk is, akiknek majd beszámítja, ha hiszünk abban, aki feltámasztotta a halottak közül Jézust, a mi Urunkat; aki halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért."
(Rómaiakhoz írt levél 5:22)

Mert elküldetett hozzánk a Szent Lélek. Aki leleplezte a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság, és mi az ítélet.
Mert Jézus mondta:
"A bűn az, hogy nem hisznek énbennem; az igazság az, hogy én az Atyához megyek, és többé nem láttok engem; az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme megítéltetett." (János ev. 16:9-11)

Hát mindezekből látszik, hogy kegyelemből tartatunk meg, hit által. Mint Ábrahám, az ő hite által, aki reménykedve hitte, hogy sok nép atyjává lesz, ahogyan megmondatott.

Ábrahám hitének követője vagyok. Ő az én atyám.

"Azért adatott tehát az ígéret a hit alapján, hogy kegyelemből legyen, és így bizonyos legyen az ígéret Ábrahám minden utóda számára: nem csak a törvény alatt élőknek, hanem az Ábrahám hitét követőknek is. Ő mindnyájunk atyja Isten színe előtt, ahogyan meg van írva: "Sok nép atyjává tettelek."
(Rómaiakhoz írt levél 4:16,17)

Köszönöm neked Atyám az ígéretet, melyet atyámnak Ábrahámnak tettél, akinek a hite által lett az én megmenekülésem. Köszönöm, hogy hitt neked. Köszönöm, hogy engedelmeskedett neked. Tégy engem is hozzá hasonlóvá, hogy a hit útját járjam.
Köszönöm a Te Fiadat, Jézus Krisztust. Mert Ő az, akiben Önmagad megbékéltetted a világgal.
Ő az, aki nem ismert bűnt, de bűnné tetted értünk, hogy Őbenne a Te igazságod lehessünk.
(Korinthusiakhoz írt levél 5:21)

bogi