S vajon

mit nem adott meg nekem az Isten?

s bármit kérhetek.

  

egészen összenőttem Atyámmal. Az én Uramban.

Most azt tanítgatja, hogy vasvesszővel terelgeti majd a népeket, s én is Vele együtt futok le Gileád hegyeiről.

A hűs reggeli friss levegő átjárja sejtjeimet. Vele szárnyalok le a friss vizekhez, a zöld réteken, hogy szeretettel terelgessem a népeket.

  

Egészen megtanítja, hogy ember vagyok. Pállal tanítja nekem, hogy mindent nekem adott, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszek. Ez az egész földi emberi létem jelenleg, origó előtti.

A kezdet, Vele jön el, amikor eljön, hogy Kezébe vegye a Földet, mint Király, s uralkodjon a népeken.

Amit most élek testben, nem említtetik... még erényeim, bűneim se, nem lesz mire büszkének lennem, mert az Ő Vére, mindent elmos.

Bizony most: halott vagyok, Őbenne. Már most. S bár élek, s Őbenne élek, de cselekedeteim, sem a jók, sem a rosszak mit sem érnek Ő előtte.

S dalom?

Mikor keresem Őt?

  

Amikor keresem Őt, Ő jön, Lelkével. Életre kelt engem. Megöntözi Szívem.

  

S, hogy milyen értéket kaptam én, akkor döbbenek rá, amikor szegény értelmi sérült gyermekeinket becsatolom az autóban.

Vagy amikor becsukom magam mögött az ajtót ahogy az ágybanfekvő gondozottamtól eljövök. Ő mit sem változik. S én minden nap új életre kelek, az Úr kegyelméből.

A Lélek jön, és megérinti azokat, aki kívánják. Vannak, akik kívánhatnák, de nem kérik Őt. S vannak, akiknek még esélyük sincs, hogy Istenhez fohászkodjanak. Micsoda kegyelem, hogy értelmileg egészségesek vagyunk! Hogy mindezekről tudunk gondolkozni.

A Lélek jön. Az ember se nem jó, se nem rossz Isten előtt. Őt nem érdeklik erényeink, mert az ember szíve ifjúságától fogva gonosz. Egyetemben elhajoltunk Istentől. Önmagunktól nem tudunk jók lenni, hogy valami érdemet szerezhetnénk. Még, ha meg is feszítenénk önmagunk, akkor is lehetetlent kérnénk, hogy jónak lásson minket.

Ha Jézust hívjuk szívünkbe, az Ő vére által, egészen mást lát a mi Atyánk. Már nem minket. Hanem Jézus szent szívét, gondolatait, cselekedeteit, érdemeit látja bennünk.

  

Ha rám néz az én Atyám, Jézust látja én bennem. És én elbújva az Ő szárnyai alatt, engedem, hogy védelmezőn elringasson. Bizalommal vagyok az Ő kezében. Egyik nap a másik után, várakozásban telik. Amikor végre megszülethetek az Ő királyságában, az új testemben. Hogy végre Ővele egy lehessek, Megmentőmmel, Királyommal és Testvéremmel. Hogy végre nyilvánvalóvá legyen, előttem is, mivé lettem, hogy Isten dicsősége, felragyoghasson rajtam. Hogy végre elkezdhessem az Életem, Ővele az Ő Királyságában.

  

Olyan hálás vagyok a Léleknek, amely jön, és minden nap, megöntözi szívemet. Új gondolatokat jelent ki az én Atyámról, és az én Uramról.

Csillagoktól a Földre vezet.

  

Jöjj el Uram!