Ismeretlenül is barát!

Oh én annyira szeretném megszólítani az embert.
Úgy, mint barát.
Hallgatni, mint barát.
Mellette lenni, mint barát.

Ha lehetnék barátod... úgy szeretném.

Az elmúlt évek kiölték a segítés vágyát belőlem...

Talán nem is volt bennem... ha elmúlt, ha meghalt...

Talán másik vágy volt az eredetileg...

Csak annyi, hogy szeretlek.(?) Legyél a barátom!

Ismeretlenül is ismerősen is, akárki vagy.

Nekem mindegy.
Lehetsz öreg, hajléktalan, fiatal, néma, vak, vagy sérült...

Tudod, hogy mindenhogyan szeretlek...
mindenhogyan a barátommá lettél.

Tudod azért szerettelek meg, mert megszólítottál.

Azért, mert létezel.

Azért lettél barátom, mert közelembe jöttél.
Mert engem akartál.

Én úgy szeretem, ha némán is mellettem állsz.

Egyszerűen szeretem, ha a barátom vagy.
Ha írhatok neked...

csak néha mondd: "igen, szükségem van rád"
nekem ez elég lesz.

Igen, nekem is szükségem van rád! Barátom!