"Mert minden ember, akit megsértettünk és megbántottunk, egy azok közül, akiket Jézus testvéreinek nevezett. Amit pedig ellene követtünk el, azt Isten ellen követtük el. Minden ember a Krisztus testvére."
Hasonlóan gondolom én is. És mivel érint a gyermekvédelem részéről, megosztom veletek:
Kiegészítem aktuális olvasmányomból egy idézettel:
„A bulvársajtó nem egyéb, mint folytatásos rémregény, érdekesség és izgalom, amelynek szereplői miniszterek primadonnák, akadémikusok, nagykövetek és szélhámosok, sikkasztók, futballisták és bankigazgatók, teljesen átregényesítve, izgalomba mártva, az esemény pedig nem egyéb, mint a történet mint szenzáció. A sajtó tulajdonképpen a regény végleges diadala a történeten.”
Egy cikk. Ajánlom elolvasásra: Link Amit hozzáfűznék, tanácsnak, bátorításnak és vigasznak, mindenkinek, aki őszintén keresi Istent: Legyetek óvatosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok. Senki el ne hitessen titeket, mert ahol a pénz, ott vannak a keselyűk. Pihe-puha bársony, könnyed léptek, kedves simogatások, de hamisság, megtévesztés, gonoszság és ámítás, hogy még többet lopjanak tőletek, ha lehet még a lelketeket is. Krisztus felekezetfelettiségéhez, egyetlen egy politikusra, és fiára sincs szükség. Javítsátok ki még a professzorokat is, ha nem így gondolják. Legyetek távol tőle, minél távolabb. Krisztusért kérlek titeket, inkább egy saruban járjátok végig a világot Igét hirdetve, de legyetek távol a hatalomtól! Minden pénzszerzőtől, akik azt hazudják Krisztust hirdetik. Azok a Júdások. Ne törjétek össze a lelketeket, nem éri meg. Ez egy helyi Júdás, antikrisztusi szellemmel, döntsétek el, kell-e nektek, mert sem a világnak, sem az Istennek nem kell. Hamar eljön a bukása.
Amikor 19 éves voltam és gondoltam, hogy beiratkozok egy teológiai főiskolára, akkor találkoztam az adventista főiskolával (Sola Scriptura), mint opcionális lehetőséggel a továbbtanulásomhoz.
Emlékszem a felvételihez vettem egy könyvet, abból kellett készülnöm. Szóbelizni is voltam, találkoztam ott a vezetőkkel. Előttük tettem vizsgát. Nos, mivel akkoriban elég csekély volt a bibliai tudásom, és hatalmas lemaradásban voltam bárkihez is, aki bármilyen keresztény hitéletet élt, a könyvből felkészülnöm kevés volt. Még csak egy éve voltam hívő. Igaz, nekem élő hitem volt.
Amikor megkaptam az írásbeli értesítést, hogy hogyan döntöttek a felvételemet illetően, a postaládából vettem ki a levelet. Emlékszem, hogy soha életemben nem láttam írva olyan kedvesen a nevemet. Sugárzott a szeretet belőle. Még mindig emlékszem a kis borítékra, a halvány iskolai pecsétre, és a kézzel tintával írt nevemre. Mintha nevem szelíden szólt volna hozzám. Sokáig néztem. Még sosem éreztem ezt a nevet, ennyire szépnek. Lassan nyitottam ki. Akkoriban még egyáltalán nem ismertem az adventistákat, se a teológiájukat, azért jelentkeztem a főiskolájukra, mert felekezetközinek hirdették magukat. A levélben az indoklás is megnyugtató volt: hely hiány miatt nem vettek fel. Semmi harag nem volt bennem, úgy gondoltam, ennek így kellett lennie. Inkább az foglalkoztatott, oké, de akkor merre és hogyan tovább?
Ma már többet tudok róluk, bár 20 év alatt - szégyenteljes dolog - vallási tevékenységem során, velük foglalkoztam a legkevesebbet.
Azért tartom méltánytalannak, magammal szemben is, mert úgy tűnik értelmes és kedves emberek helyett, sokkal többet foglalkozom, érdemtelen emberekkel, és azok véleményével.
Ezen mindenképpen változtatnom kell.
Ez volt az első blog, ami úgy ahogy közel állt a szívemhez. Megnyugtató volt nekem, hogy léteznek ilyen emberek is.
Aztán a google+-on találtam egy másik "Kerak Miskolc" A Keresztény Advent Közösség miskolci gyülekezetének megosztásait. Innen is szoktam olvasni írásokat.
Fontosnak tartom, hogy emberek foglalkozzanak a vallással. Vallástörténettel. A közösségek a saját hibájukból tanuljanak, és fejlődjenek szeretetben. Örülök, ha találok ilyen honlapokat. Tágítják a már bennem lévő ismeretet, nemcsak magukról, de saját magamról is, összevetési alapot biztosít.
Szóval határozottan azt érzem, hogy jót tesz a lelkemnek, ha bepillanthatok Krisztust kereső emberek lelkébe, írásaik alapján. Segítségemre vannak. Főleg, ha ezt szelíden teszik, a maguk számára, és én, mint külső szemlélő itt hátul állva, csendesen figyelve tehetem ezt meg.
Az adventista közösségnél tehát látok: egy kedves, finom, nyugodt fejlődést, ami önmagában hordozza az értéket.
Nos, tegnap olvastam az egyik legújabban feltett írásukból.
Az egész írásból a feléig se jutottam, amikor egy vizionál meg is álltam.
Mert 12 éve nekem is volt egy álmom. Amit eddig nem tudtam megmagyarázni.
Egy nagy hajóról álmodtam.
Ellen White pedig itt nagyon hasonlót írt, amint ahogy én láttam, és megnyugodott a lelkem, az ő értelmezésében.
Az én álmom röviden arról szólt, hogy édesapámmal elindultunk a föld alá, ahol hatalmas csarnokok, járatok voltak. Találkoztunk itt mindenféle emberrel, rokonnal, baráttal, de mindig mentünk egyenest előre. Aztán egyszer kiértünk egy hatalmas óceánjáró hajóra. Esett az eső. Sárga mellényben már kerestek minket. Örültek nekünk nagyon, mint egy utolsókat találtak meg. Úgy tűnt aggódtak értünk, hogy elveszünk, mi erről meg mit sem tudtunk. Akkor eltávolodott a kép, és megláttam, hogy ez egy hatalmas hajó, egyre feljebb és feljebb ment a látószög, mire láttam, hogy több ilyen hatalmas hajó is megy az óceánon, egymás mellett, előre. Küldetéssel, vagy mintha maga mögött hagyna valami katasztrófát. Olybá tűnt, mintha csak ez, és csak ez, a hajó lenne a menekülés módja.
Az álmom azért volt fura, mert az udvarunk közepéről indultunk a föld alá, és egy hajón jöttünk ki?
Nos, bemásolom ide Ellen White írását, amelyet magamnak most meg is őrzök:
„A tizenegyedik órában az Úr sok hűséges munkást hív a szolgálatba. Önfeláldozó férfiakat és nőket, akik azok helyére lépnek, akik áldozatul estek a hitehagyásnak, és akiket a halál elragadott. Fiatal férfiaknak, nőknek és idősebbeknek is az Úr ad erőt. Nekik megtért kezük, megtért lábuk, megtért nyelvük lesz, ajkukat a mennyei oltárról való élő parázs fogja érinteni. Állhatatosan menetelnek előre a Mester szolgálatában. Szilárdan előre- és előreviszik a munkát a befejezéshez.” (Ellen G. White, Youth Instructor, 1902. február 13.)
„A tizenegyedik órában ezrek látják és ismerik el az igazságot. »Íme, napok jönnek, ezt mondja az Úr; és ott éri a szántó az aratót, a szőlőtaposó a magvetőt.« (Ámós 9,13) A megtérők száma egyre növekszik majd, olyan ütemben, hogy az egyház megdöbben, és Isten neve dicsőíttetik.”
(Ellen G. White, 43. levél, 1890)
A műnek erre a diadalmas befejezésére vonatkozik Ellen G. White híres és sokak által félreértett kijelentése: „Legyen hitünk abban, hogy Isten a nemes hajót, amely Isten népét hordozza, biztonságosan a kikötőbe viszi.” Ez a mondat a The Review and Herald 1892. szeptember 20-ai számában közölt cikkből való. Ebben az írásában Ellen G. White egy hajóútjának az élményét idézi fel, amikor a súlyos viharban csak a tapasztalt kormányos tudta biztonsággal a kikötőbe vezetni a hajót. Mindenki félt, aggódott, beleértve a kapitányt is, de a kormányos nyugodtan, higgadtan végezte feladatát, és a hajó a kikötőbe ért. Ellen White ezt a történetet alkalmazza hasonlatként Isten műve végső győzelmére. Bizonyságtételének a mondanivalója: a győzelem egyedüli biztosítéka abban rejlik, hogy a legkritikusabb időszakban, a válság tetőpontján Isten maga veszi kézbe a kormánykereket. Nem a hajó adja a biztonságot, hanem a kormányos. Tehát éppen nem a szervezetben való bizakodásra buzdít ez a kijelentés. Figyeljük meg azt is, hogy arról a nemes hajóról van szó, amely Isten népét hordozza, tehát a hívő egyházról, annak végső győzelméről.Ellen G. White sohasem tévesztette el az egyház biblikus fogalmát, ő mindig a hívő maradékról beszélt, amikor az egyház végső diadaláról szólt. Nagyon félreértik tehát ezt a bizonyságtételt azok, akik a szervezettel azonosítják a hajót, és a szervezet megmentő, biztonságot adó voltát olvassák ki belőle.
No, csak az Age of Empires II HD, hardest fokozatán.
Hét ellenséget állítottam be magam ellen.
Jól esett, a győzelem.
Erről ma meg kellett emlékeznem.
Aki nem ismeri, de szereti a stratégiai játékokat, ajánlom.
Az Age of Kinget megjelenése óta játszom. Az egyik kedvenc játékom.
Most nem is tudom már egy évtizede. Miután néhány napja zsinórba győztem egy szövetségessel, ma először állítottam be hardest fokozatra, ilyen vad beállítással, hogy szövetségesek nélkül legyek. Lock teammel.
---
Akkor igyál velem egyet a győzelemre.
Magyarul,
gyerekdalban:
Baj van a részeg tengerésszel,
Baj van a részeg tengerésszel,
Baj van a részeg tengerésszel
Minden áldott reggel.
Haj, hé, de húzz rá egyet,
Haj, hé, de húzz rá egyet,
Haj, hé, de húzz rá egyet
Minden áldott reggel!
Lökd a fenékre a víztömlővel,
Lökd a fenékre a víztömlővel,
Lökd a fenékre a víztömlővel
Minden áldott reggel!
Haj, hé, de húzz rá egyet,...
Dob'bele, itt van a mentőcsónak,
Dob'bele, itt van a mentőcsónak,
Dob'bele, itt van a mentőcsónak
Minden áldott reggel!
Haj, hé, de húzz rá egyet,...
Lógjon a lába az orrkötélen,
Lógjon a lába az orrkötélen,
Lógjon a lába az orrkötélen
Minden áldott reggel!
Haj, hé, de húzz rá egyet,...
Kösd hamar oda csak a nagykorlátra,
Kösd hamar oda csak a nagykorlátra,
Kösd hamar oda csak a nagykorlátra
Minden áldott reggel!
Haj, hé, de húzz rá egyet,...
Bele vele gyorsan a tengervízbe,
Bele vele gyorsan a tengervízbe,
Bele vele gyorsan a tengervízbe
Minden áldott reggel!
Vannak hazánkban olyan helyek, ahol élet van! Az Élet forrása fakadt! Megtérések, gyógyulások, megerősödések, az Ige tiszta hirdetése, az életmentő beszéd által. Ilyen a biatorbágyi belmisszió.
"S mindez minden különösebb szervezés, tervezés és dobverés nélkül, olyan csendben ahogy tavasszal megduzzadnak és kipattannak a rügyek Isten teremtő Szent Lelkének munkája nyomán. Éppen ezért, mindezért legyen egyedül Istené a dicsőség. Ennek a szolgálatnak kezdettől fogva máig az az erőssége, hogy a Jézus Krisztus keresztjéről szóló üzenet hangzik benne."
Cseri Kálmán, református lelkész, a biatorbágyi belmisszióról
"Miért járunk mi ide Biatorbágyra? ... Ez az ötven év egy csoda én ezt teljesen így élem meg, ez egy fantasztikus dolog, erre nincs példa. A 123. zsoltárban olvashatjuk, ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők, ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök. De ha az Úr építi, s ha az Úr őrzi? Nahát ez a magyarázata ennek az ötven évnek."
Mayer Zoltán
"Isten drága kegyelmi ajándéka, úgy ahogy hallottuk, a mi magyar népünk számára ez a hely, hogy amikor mindenütt elhallgattatták az evangélizációt ... Most szégyennel mondom, amikor elhallgattak a férfiak, akkor Isten egy nőt hatalmazott fel arra, hogy folytassa ebben az országban ezt a szolgálatot, és bizony minket férfiakat megszégyenítő hittel, bátorsággal, engedelmességgel, odaszánt élettel végezte a szolgálatot." Ittzés István, evangélikus lelkész
1957-ben, a II. világháború utáni magyar ébredés gyümölcseként indult el hazánkban ez a belmissziós szolgálat.
Trausch Liza (1917-2000) (http://cirrusz.hu/lizaneni/) alapította és 1998 januárjáig vezette. Igehirdetés-köteteit közvetlenül a kiadótól a honlapunkon keresztül is meg lehet rendelni.
1998-tól a szolgálat vezetője Cselényi László (1964), aki 1988 óta állandó munkatársa volt már a szolgálatnak.
Kezdetben sok nehézség közepette kis csoportok számára folyhatott a lélekmentés és lelkigondozás szolgálata. Az ország minden részéről, sőt határainkon túlról is különböző felekezetek, gyülekezetek tagjai keresték alkalmainkat, de sokan olyanok is, akik még soha nem tartoztak semmilyen keresztény gyülekezethez. A szekták tagjainak kivételével, mindenki számára nyitott volt ez a belmissziós szolgálat.
A szolgálat telephelye és alkalmainak száma is egyre növekedett az évtizedek során. Jelenleg az ország több, mint 300 településéről látogatják alkalmainkat évente több mint ötezren, de a határon túl élő magyarság is egyre növekvő számban vesz részt heteinken. Csendesheteinken, alkalmainkon, a gyermek és ifjúsági táborainkban a résztvevők számára kötelező részvételi díj nincsen, hanem 1957 óta névtelen adományokból él a szolgálat. Isten hűségéről beszél az, hogy immár 50 éve lehetővé teszi, hogy minden bel és külföldi egyház és más szervezet anyagi támogatása nélkül élhet, működhet és bővülhet a szolgálat. (A heteinken térítésmentesen biztosítunk szállást és étkezést.) Legyen Istennek hála mindezért.
Küldetésünk:
Az evangélium hirdetése minden embernek. Gyermek, ifjúsági, férfi-női, házaspári, családos heteinken a résztvevők lelkigondozásán túl egészséges keresztény életszemléletre segíteni, a keresztény embereket pedig megerősíteni bibliai-teológiai ismereteikben, de legfőképpen abban, hogy kereszténységüket a hétköznap próbáiban gyakorolni, "megélni" tudják - erre specializálódtak a bibliatanulmányozó és hitmélyítő heteink.
Célunk:
A szolgálatunk felekezetközi belmissziós szolgálat.
Célja: egyedül a Szentírás kijelentésének útmutatása alapján, Istennel való élő kapcsolatra segíteni, abban megerősíteni embereket, hogy aztán ki-ki a maga lakóhelyén legyen bizonyság Isten bűnbocsátó kegyelméről, szabadító hatalmáról, életet formáló munkájáról, üdvözítő akaratáról.
Gyülekezeteket nem alapítunk, hanem résztvevőinket a lakóhelyük szerinti gyülekezetekbe való bekapcsolódásra bátorítjuk. Senkit sem szeretnénk saját gyülekezetéből elszakítani, hanem alkalmainkon a lelki megerősödésükön munkálkodni, hogy aztán saját gyülekezetük hűséges tagjaként erősítsék a helyi gyülekezet munkáját.
Sajnos Nick Vujicic előadására nem tudtam elmenni, ---- brühhhaha sííír, - pedig jegyem is volt. Noel Richards is itt volt. De ma délután egy csodálatos Golgota Gospel koncerten voltam. Nagyszerű kétórás kikapcsolódás. Gyönyörű énekhangokkal, dalokkal. Mark Zeeman, kórusvezető 10 éves munkája, az Úrat dícséri. Erőt adó, vigasztaló: lehet marandóan szépet és jót Magyarországon is csinálni. Köszönjük Golgota Gospel!
Ez az a műfaj, amit élőben kell látni. Aki teheti legközelebb ki ne hagyja őket!
Nick Vujicic, Élet korlátok nélkül című könyvét olvasom.
Egyik jó barátomtól kaptam kölcsön, aki maga is koraszülöttség miatt kerekesszékben van. Lelkesítőleg hatott rá. Ahogy olvasom rám is.
Így bátran ajánlom mindenkinek.
"Mindannyiunknak vannak korlátai. Én soha nem leszek NBA sztár, de nem baj, mert arra inspirálhatom az embereket, hogy a saját életükben legyenek sztárok. Nem szabad annak élned, amid nincs. Inkább élj úgy, mintha bármit megtehetnél, amiről álmodsz. Még ha balszerencse vagy tragédia ér, gyakran annak is van egy váratlan, teljesen valószínűtlen és abszolúte lehetetlen haszna, amit valóra kell váltanod. Lehet, hogy nem megy azonnal. Időnként néha eltűnődsz rajta, mi jó sülhetne ki belőle, de higgy benne, hogy az egész azért történt, hogy jó származzon belőle - néha a tragédiákból is lehet diadal.
Deszkára fel!
2008-ban Hawaii-on tartózkodtam egy előadás miatt, amikor találkoztam a világklasszis szörfözővel, Bethany Hamiltonnal. Talán emlékszel rá onnan, hogy elveszítette a bal karját, amikor megtámadta egy tigriscápa 2003-ban. Még csak tizenhárom éves volt, amikor az történt. Bethany neve már a cápatámadás előtt is jól ismert volt a szörfösök között, de miután kiheverte azt a tragédiát, és visszatért a sporthoz - dicsérvén az Istent, és hálát adva a szerencséjéért -, nemzetközileg is csodálni kezdték bátor szelleméért és csodálatos hitéért. Ma már hozzám hasonlóan ő is utazgat a földgolyón, és hirdeti a hitét.
A célja, mint mondotta:
- Beszélni akarok az Istenbe vetett hitemről, és mindenkinek a tudomására akarom hozni, hogy Isten őt is szereti, s el szeretném magyarázni, nekem Isten mennyire gondomat viselte azon a napon. Elvileg most nem is lehetnék életben, hiszen aznap reggel elveszítettem a vérem hetven százalékát.
A találkozásunkat megelőzően sosem hallottam a teljes történetét, és nem is sejtettem, hogy ez a hihetetlen ifjú hölgy mennyire közel járt a halálhoz. Elmesélte, hogy imádkozott, miközben a 45 percnyi távolságban lévő kórházba siettek vele, és hogy suttogta a rohammentős a hit bátorító szavait a fülébe:
- Isten nem hagy el, sosem hagy cserben - mondogatta neki a férfi.
Elég cefetül álltak a dolgok. Mire végre a kórházba értek, és előkészítették őt a műtétre, kiderült, hogy az összes műtő foglalt. De ki nem találnád, ki mondta le az éppen kezdődő térdműtétjét, hogy az orvosai megoperálhassák Bethanyt.
Bethany saját apja!
Csodálatos, nem? A műtétjét már előkészítették, és már bemosakodtak, így csak le kellett cserélni az apát a lányára, és kezdették is. Az operáció megmentette az életét.
Mivel egészséges, sportos lány volt, akinek hihetetlenül pozitív hozzáállása van, Bethany hamarabb felépült, mint bármelyik orvosa várta volna. A cápatámadás után három héttel már ismét szörfözött.
A látogatásunk alatt Bethany elmondta nekem, hogy Istenbe vetett hite juttatta arra a végkövetkeztetésre, hogy az Ő terve volt, hogy elveszítse a karját. Ahelyett, hogy sajnálni kezdte volna magát, elfogadta a tényt, és tovább lépett. A világ legjobb szörfözőnői ellen vívott első versenyén a harmadik helyen végzett - félkarral! Azt állítja, hogy a karja elvesztítése sok szempontból áldásnak bizonyul, mert amikor jól teljesít egy versenyen, azzal más embereknek is azt sugallja, hogy az életükben nincsenek korlátok!
- Isten meghallgatta azon imámat, hogy hadd legyek az eszköze. Amikor az emberek meghallgatják a történetemet, Ő szól hozzájuk - állítja. - Sokan azt mondják, hogy közelebb kerültek Istenhez, hinni kezdtek Istenben, reményt találtak az életükben, vagy ihletet kaptak, hogy legyőzzék az előttük álló nehézséget. S én dicsérem Istent, amikor ezeket hallom, mert nem én vagyok az, aki tett értük bármit - Isten az, aki segít nekik. Olyan boldoggá tesz, hogy Isten tervének a részese lehetek.
Bethany hihetetlen lelkesedése akaratlanul is magával ragad. Kevesen vethették volna a szemére, ha a cápa támadása után abbahagyta volna a szörfözést. Újra meg kellett tanulnia, hogyan egyensúlyozzon a szörfdeszkán, de ez sem szegte kedvét. Hitt benne, hogy bár szörnyű dolog történt vele, jó származik majd belőle.
A hullámokon nyargalni
Ne felejtsd el ennek a bámulatos lánynak a történetét, ha az élet rádveti magát, és kiharap egy darabot a terveidből és az álmaidból. Mert meg fog történni. Időnként mindannyiunkat ledönt egy váratlan hullám. Megvan rá az esély, hogy neked nem egy cápa lesz a problémád forrása, de bármi is dönt le, gondolj erre a bátor, tizenéves lányra, aki nemcsak túlélte a természet egyik legkegyetlenebb ragadozójának a támadását, hanem eltökéltebb lett, mint valaha, hogy egy nagyszerű életet éljen.
Bethany annyira megihletett engem, hogy megkértem, segítsen megtennem valamit, amit mindig is ki akartam próbálni. Megkértem, hogy tanítson meg szörfözni. Legnagyobb meglepetésemre azonnal felajánlotta, hogy kivisz Waikiki Beach-re.
Marhára feldobott, hogy egy olyan történelmi helyen láthatok neki a szörfözés elsajátításának, ahol hawaii királyok és királynők lovagoltak először a hullámok tetején. De nem kevésbé voltam ideges. Miközben Bethany elkezdett nekem egy szörfdeszkát viaszolni, bemutatott Tony Moniz és Lance Hookano szörfbajnokoknak, akik majd mellénk szegődnek a vízben.
Mint már említettem, ha azon tűnődsz, meg tudod-e tenni mindazt, amit kell, hogy elérd az álmodat, bízz azokban az emberekben, akik segítő kezet nyújtanak, hogy kalauzaid legyenek. Én is éppen így tettem, hogy elérjem a célomat. Jobb szörfös cimborákat elképzelni se tudtam volna. A fűben elkezdték velem gyakoroltatni a deszkán való egyensúlyozást."
Idézet, A Kiadó engedélyével
Nick Vujicic, Élet korlátok nélkül, 93., 94., 95., 96. oldal
/Remélem az engedélyköteles felhasználás utólag engedélyezve lesz. :) Sehol se találtam az engedélyt kérhető emailcímet. Így hát legyen ez a bejegyzésem reklám. :) /
---
Randomkarnáció
(scifi novella vagy mi)
Egyszer volt, hol nem volt, egy világban, ahol reinkarnáció volt a valóság, egy ember elhatározta, hogy nagyon gonosz lesz. Emberként megismerte és elfogadta a reinkarnáció tanát, és elhatározta, hogy igyekszik minél gonoszabb lenni és minél több embert és más élőlényt megölni. De tudta, hogy ha gonosz dolgokat tesz, akkor egyre alantasabb életformában fog újjászületni. Eleinte azt hitte, hogy ez akadályozni fogja a sok gonoszságban amit elhatározott, de aztán rájött, hogy épp hogy ez fogja segíteni. Megölt hát 25 embert, mire a rendőrök lelőtték.
Meghalt és újjászületett farkasként. Egy erdőben élt egy falu közelében. Megölt a faluból 50 embert, amikor a falusiak elkapták és kinyírták.
Meghalt és újjászületett patkányként egy csatornában. Megfertőzte magát veszettséggel és megharapott 100 embert a közeli utcában akik mind meg is haltak. Erre patkányirtást rendeltek el a városban.
Meghalt és újjászületett csótányként egy nagy vendéglőben. Belemászott minden ételbe és így megbetegített 200 embert, akik meg is haltak. Erre csótányirtást rendeltek el a vendéglőben.
Meghalt és újjászületett veszélyes baktéruimként. Hatalmas járványt indított el és megölt ötezer embert. De megtalálták az ellenszerét, és legyőzték.
Meghalt és újjászületett vírusként. százezer embert pusztított el, mire megtalálták a gyógyszert ellene, és legyőzték.
Újjászületett prionként és megölt félmillió embert és több millió tehenet és birkát. De megtalálták az ellenszerét és legyőzték.
Meghalt és újjászületett veszélyes és mérgező molekulaként és így megölt százmillió embert és milliárdnyi állatot. Megtalálták a védekezést ellene.
Meghalt és újjászületett mint atom. Veszélyes atom volt, radioaktív. Sugárzással megölt egy milliárd embert és húsz milliárd állatot.
Meghalt és újjászületett mint elemi részecske. Elkezdett úgy viselkedni, mintha véletlenszerűen működne. A kvantumfizikusok felfedezték és elhitték, hogy a világ működését részben a véletlen irányítja. A kvantumfizikusok megfertőzték a fél világot azzal, hogy ez igaz, és sok milliárd ember elhitte és agyhalott lett tőle.
Hősünk pedig véletlenként élt tovább az idők végezetéig, sok-sok embert elpusztítva.
