"Mert minden ember, akit megsértettünk és megbántottunk, egy azok közül, akiket Jézus testvéreinek nevezett. Amit pedig ellene követtünk el, azt Isten ellen követtük el. Minden ember a Krisztus testvére."
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: A Pusztában II. (saját írások). Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: A Pusztában II. (saját írások). Összes bejegyzés megjelenítése

2021. augusztus 7., szombat

Lehet-e valami jó?

 

A jó, mint cél.

Nincs más etika és nincs jobb etikai cél, mint Jézusé. A szeretet a gyengék felemelése. A tanítványi kör létrehozása. 12-ben, 120-ban maximálva. Ez a közösség, ahol még intim kapcsolatban vagyunk. Jézus forradalmi volt. Radikális újat hozott a történelembe, a jó eszméjét. Csak Isten Lelke által tudunk jók lenni. Ő az, aki vonz a jó felé. Mert van abszolút jó. Ha nincs, akkor az emberiségnek vége. Soha nem lesz jövője. De minden arra mutat, hogy van abszolút jó, ami felé az emberek haladhatnak és haladnak.

Ahogy abszolút rossz is van. Ami a megosztottság, gátlástalan fájdalmak okozásában nyilvánul meg. 

A jó: felemel, fájdalmat enyhít, vigasztal, erőt ad, békét, harmóniát teremt. A gonosz elveszi ezeket.

Ez van most világunkban, a gonosz úgy tűnik a felszínen szétzavar, pusztít, fenyeget, zsarol, elveszi amid van. Ebből láthatod, hogy van abszolút jó, és van abszolút rossz. Mind a kettő opcionális, választható. Az emberi tudat e szerint lesz megítélve, beengedve a 'paradicsomba', az Abszolút Jóba. Az abszolút jót választottad, vagy az abszolút rosszat?

---

Ha valamit kértünk az meglesz nekünk. Mivel az emberi elme arra felé fog keresni. A neki megfelelő módon. És végül meglesz. Noha lehet nem is tudja, hogy másképp is meglehetne. Ettől lesz hálás, azért a valamiért egy 'láthatatlan' entitásnak, ami a világegyetem törvénye. Amit mi Istennek, Atyának, Fiúnak és Szent Léleknek nevezünk. Ennek részei vagyunk. Ha kirekesztjük magunkat belőle, magunk rekesztjük ki magunkat, szegjük meg a mindenség egyetemes törvényét. 

Megkapja tehát, amit kér, noha csak az ő elméje hajtotta. Ha hálás lesz. Mert vannak, akik nem hálásak, maguknak tulajdonítják és 'tudják', hogy az ő elméjükből pattant ki a megoldás is. Istenek ők. Ők sosem fognak megelégedni azzal amilyük van. Ők lesznek az abszolút rossz követői. Istenek ők. A sötétség istenei.

De te légy hálás Istennek. Légy a világosság gyermeke. Hagyd a sötétségre a sötétség dolgait. 

---

A halottak nem gondolnak semmire. Se előző életükre, se a jövendőre. Semmire. Nincs bűntudatuk. Ezért halottak azok az élők, akiknek nincs bűntudatuk és felelőtlenül tesznek mindent.

Az önzőség a legnagyobb emberiség elleni bűn. Ha nincs a feltámadás iránti igény, és az ítélettől való 'félelem', akkor az ember öncélúvá és önzővé válik. Gátlástalan lesz. Ezért ’találta’ ki az emberiség Istent a vall-ásokat. Noha jó lehet, az Isten ő maga a világegyetem betartott törvényeivel. Az ember csoportos lény. Együtt kell működnie embertársaival, tisztességesen, a világegyetem törvényével. Ha nem ’fél’ az ítélettől, egy nála magasabb rendűtől, aki az egész örök – halál utáni – életében megbüntetheti, akkor nem lesz jó ember, nem fogja az abszolút jót követni, és megvalósítani a Földön. Ezért kell az Isten hit az emberiségnek. Mert önmagában csupán gonosz. Isten nélkül nincs visszatartóerő, hogy ne legyen nárcisztikus. Gátlástalanul hisz a saját igazában, anélkül, hogy embertársait megkérdezné nem okozott-e bennük fájdalmat? Nincs olyan tudós, bölcs, aki Isten nélkül az Igazak útját járná. Az ember velejéig romlott. Nincs az a tudomány, ami megtisztítaná. De az alázatosak, az Istent keresők, a jót cselekvők, másokkal együtt örülök és együtt sírok, megtalálják Őt, az Abszolút Jóságot, az egyetemes törvényt (aki nekem: Jézus).

A mai sétám eredménye

2015. március 13., péntek

Kegyelem


Amikor az ember hívővé lesz, s veszi Istennek Szent Lelkét, amely betölti őt, tanítja, vezeti, abban, hogy rámutat lelkünkben lévő sötétségekre, az kemény munka. Még sok idő, így Lélek által, hogy egy-egy felfedezett sötétséget megvilágosítunk, megértett mennyei igazságot magunkévá teszünk.

Hosszadalmas munka, pedig jó dolog, amelyért küzdünk, maga a szeretet.
- Sötétség helyett világosság.
- Félelem helyett biztonság.
- Gyűlölet helyett szeretet.

Ebben a lassú előrehaladásunkban meglátjuk, hogy nekünk is, milyen 'hard work', amíg lassan-lassan átadjuk magunkat a Jónak. Nekünk is, akik Lélek által megértettük Isten Igazságát, a megváltás kegyelmét, a Fiú munkáját. Mennyivel inkább nehezebb - vagyis lehetetlen - megérteni Isten megváltó munkáját egy embernek, aki nem vette Isten Lelkét.

Ugyanilyen kemény, eltökélt állhatatosság kell, ahhoz is, hogy a megértett mennyei igazságok mellett végig kitartva megmaradjunk. A világ szelleme szüntelen harcol, hogy a Fiú váltságművét hiteltelenítse, előttünk is, akik már hiszünk.

Az idő haladtával úgy tűnik egyre passzívabbá leszünk életünkben, miközben egyre aktívabban világítunk az Ige fényével. Járjuk a városokat kettesével és hirdetjük Isten Igéjét. Közben az utcán azt látjuk, hogy a világ - a király pénzével - épp kenyeret oszt az éhezőknek.

Jézus az ötezer megvendégelésénél, tanítványainak mondta: ti adjatok nekik enni.
De nem volt ott, csak néhány hal, és néhány kenyér. - A földi király töménytelen aranya, ezüstje nem volt ott.

Nekünk, akik Jézusban hiszünk tétlen szembesülés, megérteni, hogy a legfelsőbb hatalom adja meg, hogy cselekedni tudjunk.
A világ könnyen érti, mert tudja, hogy a legfelsőbb hatalomhoz kell fordulnia, hogy cselekedni tudjon, akár, hogy az éhezőknek enni adjon. Kellenek az engedélyek. Ismeri a királyt, a hatalmi struktúrát, a törvényeket. Járatos is benne. Kikéri és végül meg is teszi, amit ahogy a földi királya engedi.

Jézus tanítványai csak bambán álltak és nézték Jézust, de hogyan adjanak kenyeret az éhezőknek? Most keressék meg Heródest?

Mi hívők, elmaradunk. Jézus nem véletlenül mondja, a világ fiai okosabbak a maguk nemében, mint az Ő követői. Mi egyáltalán nem értjük a Menny törvényeit, és nem is kérjük a Menny Istenét, hogy segítsen. Nem vagyunk benne járatosak, és nem is akarunk. Majd valaki más megteszi, aki kiválasztott, kenettel teljes nagy tanító, vagy egy földi kincstárnok elhozza a földi gazdagságát, alapelven állunk, de ilyeneket egyre inkább nem találunk. Csak Jézus áll mellettünk. Uram, hogy adjunk nekik, nincs itt csak öt kenyér és két hal. (Lk 9,13) Hacsak el nem megyünk... hogy vegyünk ... Heródes pénzével, kifizetjük Heródes pékjeit.

Így Jézus Krisztus követői egyáltalán nem értik, hogy Jézus a legfelsőbb hatalom. Érthetetlen, de Jézus követői számára, Jézus halott, Jézus nincs. Nem értik, hogy bátran kérhetünk Jézustól bármit, mert Ő él és velünk van. Pedig mennyiszer mondta ezt nekünk. 'Előttetek megyek, veletek vagyok, ne féljetek.'

Nem értjük a kegyelem lényegét, mert a világ szerint gondolkodunk. Emberekben. Emberi erőforrásokban. Hiszen ezt látjuk a világ fiai, milyen könnyedén boldogulnak a maguk hatalmi struktúrájában. Náluk a királyuk él - csalhatnak, lophatnak -, nálunk Jézus halott - nincs igazság, nincs becsület, nincs szeretet, nincs csoda. Ezért újra és újra egy földi királyhoz járulunk, aki újra és újra üres kézzel küld el minket, megyünk vissza a mi mennyei királyunkhoz, akit újra és újra nem keresünk és nem találunk - mintha vakok lennénk - pedig Jézus ott áll mellettünk.

A mennyei kegyelem megértése, és az aszerint való élet, az utolsó stádium Krisztus követésében.

Ez a legkevesebb, amit értenünk kell, és a leghosszabb ideig tart, amíg megértjük.

Az utolsó napokban ennek megértése is felgyorsul.
Kérjük Istent, hogy Őmaga Lelke által adjon nekünk megértést, hogy Ő a Mindenható Isten a Legfelsőbb hatalom, felette már nincs több. Mi Ővele állunk a legszorosabb, legközvetlenebb és a legjobb, legbensőségesebb kapcsolatban. Nincs közöttünk más. Nincs közvetítő. Nincs, mert nem kell ehhez emberi beavatkozás.

Müller György írta, hogy minél ismertebb lett a neve, szolgálata, annál kevesebb adományt kapott. Jézust is minél többen ismerték, annál kevesebben tartottak ki mellette. A Getsemáné kertben néhány tanítvány maradt vele, de az is mind elaludt.

Ha egyre inkább kevesebben lesznek körülöttünk, és közben egyre ismertebb a nevünk, az annál jobban mutatja, hogy Krisztus útján járunk. A megalázott kereszt végül egyedül csak a miénk marad, teljesen egyedül.

Ez a végső győzelem, mert ketten maradtunk Istennel. Így leszünk tökéletesen Krisztusra hasonlók, mindenben.

A világ szemében ez érthetetlen, Jézus értelmével, teljesen érthető:

Kegyelemből éltünk, kegyelemből haltunk meg, Krisztusért.


2014. június 6., péntek

Vélemény



Amikor 2010-ben, mint Krisztus hívő, kerestem az egységet a katolikusokkal, megtévedt áldozat voltam, mert hittem, hogy egyfelé megyünk, haza felé, a Mennyei Krisztushoz. Még az ökumenizmusban is hittem.
Egység vagy...? 2010-ben számomra fájdalmas - személyes - pofára esés volt.

Megértettem, hogy az Egység náluk - katolikusoknál, az intézménynél - azt jelenti: 'vissza az EGY KATOLIKUS Egyházba. Add fel minden addigi Istentől vett tapasztalásod, tanításod. Helyette barátságunkat és ölelésünket adjuk neked. Befogadunk téged, ha ezután mindent úgy veszel át, és teszel, ahogy mi mondjuk.'
Viszont nálam nem ezt jelenti. Emiatt és ebben az időben kezdtem írni ezt a jelenlegi blogomat is.

Ökumenizus - keresztény vallások egyesülésének - témakörében személyi, jogi és pszichológiailag brutális embertelenségeket találtam, láttam és tapasztaltam, mind a valóságos életemben, vagy akárha csak az internetet olvastam.

Nagy kényszerítő erővel nehezedett rám, hogy írni kezdjek a SZEMÉLYES  hitbeli életemről, hogy valamiképpen megmutassam a világnak, az intézményeknek, hogy amit a kereszténység neve alatt tálalnak az több mint tévedés, egyszerűen EMBERTELEN. Krisztus azonban maga az EMBER.

Mindaz pedig, ami embertelen, Krisztustalan is, akkor is ha odaaggasszák Jézus nevét a homlokukra.
Ilyen tekintetben mind az emberi jogok, mind az Európai jogok, vagy bármilyen liberális demokratikus eszme messze maga mögött hagyja EMBERSÉGBEN azokat, akik kereszténynek mondják magukat.

A kereszténység ilyetén formája a magyar állammal összefonódva kihányt karikatúrája a szeretetnek és emberségnek. Sőt, messzebb megyek, nemcsak karikatúra már, de már gyilkol a lelkekben.

Ezért minden, ami EMBERSÉGES, az Jézus Krisztushoz mindig közelebb áll. Így bármi, ami jelenleg nem keresztény Magyarországon, az valóságosan közelebb áll Krisztushoz.

Ilyenkor mindig azt a kérdést tenném fel azoknak, akik magukat kereszténynek vallják, hogy ugyan már Jézus Krisztus mikor indított harcot a melegek ellen, a szabad piacok ellen, és úgy általában, kik ellen indított hadat? Mikor üvöltözött gyűlölettől kikelve, és mikor tett be a másik embernek, mikor nem köszönt ellenségének, és mikor taposta azt el?

Komoly aggodalmaim vannak a jelenlegi magyar államvezetés miatt. Nem is azért, amit ahogy csinál, hanem akivel szövetkezve csinálja. Jelen esetben a keresztény egyházakkal. Egyszerűen nem értem miért ér annyit egyetlen egy igaz kereszténynek is, hogy eladja a lelkét az orbanizmus vallásának?

Ha így nézem a dolgot könnyen azt vizionálhatom, hogy négy év múlva 2017-ben már így fog szólni szólamuk: Nemzeti egység, keresztény egység. Egység vagy...? 'Egység vagy megölünk, téged, mint rendszer /szerintük Krisztus Teste/ ellen lázadót! Nézd milyen kegyelmesek voltunk eddig hozzád, vártunk rád.'

El se hiszem, hogy saját maguknak se tűnik fel - itt a kormány politikusokra gondolok -, hogy már MOST átléptek egy olyan határt, amely már nem egyszerű cinizmus, hanem a 10 parancsolat összes megszegése, és az Isten káromlás bűne. Ez már nem ostobaság, nem pökhendiség, hanem Isten-kísértés. Egyáltalán nem lesz jó vége.

Igaz, valóban nagy bátorság kellene, ahhoz Orbán Viktor részéről, hogy bevallja: hazudtunk, éjjel, nappal és délben, vagy hogy is volt? Persze, hogy nem fogja bevallani.
Jobb azt mondogatni, a 'magyar nemzeti egyesült keresztények' ellen lépett fel a világ, és ő a  hős, aki megmenti azt. És jaj dehogy volt keresztény, dehogy volt egységes, és még csak nem is nemzeti. Nem kampány, nem politikai győzelem, hanem minden szava és cselekedete: Isten ellenes.

Szinte érzem, ahogy kettéhasítja az agyamat ez a képtelenség. Hirtelen megszűnik minden ami más, igaz és emberibb. Marad az ócska hazugság, amit a keresztény nemzeti kormányunk, Orbán Viktor főevangélista élén, kontár félcmunkásként meg akarja téríteni a maga kereszténységéhez a bűnös világot. Először is a saját magyar országát, kidobálva belőle mindazt, ami buzi, szocialista, német, gazdag, demokrata, emberséges, tisztességes, vagy piaci alapú stb. És mindezt Jézus neve alatt!

Orbán Viktor miniszterelnök és kormányának munkája előttem olyan, mint a francia Fülöp keresztes hadjárata, anno, amikor 12 éves gyerekeket küldött háborúba. Mind odaveszett, Jézus neve alatt. Ekkora gyalázatot nem hagyok szó nélkül.

És akkor most beszéljünk a Katolikus Egyházról és viselje el most és majd a jövőben is, amikor már szégyelleni fogja, hogy összemossák nevét az orbanizmussal.

Katolikus egyháztól - mint intézménytől, történelmileg egyáltalán - nincs messze a kezdetben szavakkal, később a testin gyilkolás, ha érdekei úgy kívánják. Ehhez más hatalmakkal, országvezetőkkel és ideológiákkal szívesen szövetkezik, hogy a törvényesség látszatában maradjon, magyarul, más végezze a piszkos munkát. Lassú, de nagyon tudatos munkát végez.

A katolikus Egyház, a 2267-es pontban foglalkozik a halálbüntetés kérdésével. Az alábbiakban ezt idézzük: Az Egyház hagyományos tanítása -- a tettes kilétének és felelősségének teljes bizonyítását föltételezve -- nem zárja ki a halálbüntetéshez folyamodást olyan esetekben, amikor ez az egyetlen járható út az emberek életének hatékony megvédésére a jogtalan támadóval szemben. Ha pedig a vérontás nélküli eszközök elegendők a támadó elleni védekezésre és a személyek biztonságának megőrzésére, a hatalom ezekre az eszközökre korlátozódjék, mert ezek jobban megfelelnek a közjó konkrét javainak és inkább összhangban állnak az emberi személy méltóságával. Napjainkban ugyanis, mivel az állam olyan lehetőségekkel rendelkezik, melyekkel hatékonyan tudja büntetni a bűntényt, ártalmatlanná téve elkövetőjét, anélkül, hogy véglegesen megfosztaná a jobbulás lehetőségétől, a tettes kivégzésének szükséges volta "immár nagyon ritka, ha egyáltalán előfordul".
A közjó! A közjó pedig mindig aktuálisan a szelekkel változik. Ha zsidókat kell kiirtani, mert az a közjó, akkor abban segít a Katolikus Egyház intézményi vezetősége. Ha az aranykor békés felállításának érdekében a béke és a rezsicsökkentés a közjó, akkor abban segít. Ha a tudomány oltárán kell áldozni, ott segít.

az állam olyan lehetőségekkel rendelkezik, melyekkel hatékonyan tudja büntetni a bűntényt, ártalmatlanná téve elkövetőjét
Ezt  talán nem is kell bővebben kifejteni, elég ha kirúgatjuk az illetőt a munkahelyéről. A többit a természet elvégzi. A közjóval együtt változik az aktuális bűn fogalma is, mi a bűntény? Például sokáig 2014-ig nem volt az a papi pedofília, ellenben szerintük a husziták, és a puritánok szabad-vallásgyakorlása igen.

Azonban a gyilkosság Jézus Krisztustól és Krisztus követőitől összeegyeztethetetlenül messze áll. Minden verbális, vagy egyéb embertelenséggel együtt. Különböztessétek meg az igazat a hamistól. A Krisztus Követők a Mennybe mennek és a Mennyből, a Mindenhatótól kapják a szabadítást. Egyáltalán nincs szükségük intézményekre, átláthatatlan gazdasági vezetéssel, ájtatoskodó képmutatókkal. Az Igaz embernek a Krisztustól újjászületett szívére van szüksége.

Egyébiránt mindig az a tökéletes a katolikus vallásnak, ha egy államhatalom képviseli az ő szándékait, ő pedig a tisztaság látszatát megtartva elbújhat a szép szavak mögé, lássuk például ezt:

Azt állítja Orbán Viktor(a Kossuth rádióban), hogy a kormány álláspontja szerint minél szigorúbbak a büntetések, annál kevesebb bűncselekményt követnek el. Szerinte az is megérne egy misét, hogy az Európai Unió tiltja a halálbüntetést.
Ezzel szemben a tény az, hogy az Egyesült Államokban, ahol a demokráciák közül a legszigorúbbak a büntetések, és érvényben van a halálbüntetés is, jóval nagyobb az erőszakos bűncselekmények és a gyilkosságok aránya, mint bárhol Európában. Ami pedig Magyarországot illeti, az emberölések száma jelentősen alacsonyabb, mint 1990 előtt volt. Misét mellesleg azért sem érne meg a halálbüntetés (nemzetközi egyezményeket és a magyar Alaptörvényt is sértő) esetleges visszaállítása, mert Ferenc pápa javaslatára tavaly a Vatikánban még a tényleges életfogytiglani büntetést is eltörölték, és a maximálisan kiszabható börtönbüntetés 35 év. Hol misézne akkor Orbán Viktor? http://www.168ora.hu/velemeny/hogy-mi-van-127539.html

Ám ne legyünk igazságtalanok. Az ökumenizmus már javában folyik. Mert már a protestáns egyházak is beálltak a Katolikus pályára.

Katolikus egyház + a protestáns egyházak, - intézményi fúziója - a Keresztény Egy Ház.
Ma és jövőre is őket hívják keresztényeknek. Teljesen tisztességtelenül történt mindez, elfelejtették megkérdezni azokat a keresztényeket, akik egyáltalán nem tapsolnak ehhez a fúzióhoz.

Nem mintha valóban nem tudtunk volna róla 2000-es évektől, akik figyeltek arra, hogy mi történik, mit szándékozik tenni a Katolikus Egyház, hiszen nyilvános dokumentumot is adott ki erről. Szépen látható volt, ahogy szisztematikusan végigvitték, Spanyolországtól kezdve, Anglián át, Németországig és az Amerikai kontinensig. Az anglikánokon keresztül, a karizmatikusokig minden felekezetet végigzongorázva. Még arra is vigyáztak, hogy a népek identitásával, makacsságukkal is törődjenek, utolsó körben hagyták meg, más módszerekkel Magyarországot.

A Katolikus Egyház által kiadott dokumentum egy tíz- tizenöt éves - nyílt! - terv volt, annak idején, lementettem és elküldtem körlevélben minden keresztény testvéremnek. Senki nem válaszolt rá. Érdektelenségbe esett, mert akkor még hihetetlenül irreális volt a megvalósulása.

Ám ma minden a szemeink előtt. 1999-ben aláírtak egy szerződést a keresztény intézményvezetők és 2014-re kész, vége a mű. Lehet, hogy mégis el kellett volna olvasni és el kellett volna hinni, hogy ami ott írva van, azt ők komolyan gondolták, és komolyan is végigviszik? A jelen állás szerint, igen.
/Azóta olvastam sok becsületes protestáns lelkésztől, hogy idővel észrevették a Katolikus Egyház rekatolizációs törekvéseit az ökumenizmus intézményében és teljes jóhiszeműséggel tájékoztattak annak visszásságairól, a megfelelő konferenciákon, sőt ennek hatására egész komplett egyházak kifaroltak a szövetségből, anélkül, hogy erről az újságok megemlékeztek volna. Sajnos az információ hiánya nagy probléma, - főleg Magyarországon - a Krisztus Követők sokkal bátrabbak lennének, ha mindezekről tudnának. Nem futnának fölösleges köröket, hogy személyesen megbizonyosodjanak arról, hogy ez az ökumenikus törekvés így valóban gáz. Annak idején a fórumokat is elmentegettem, a hivatalos protestáns állásfoglalásokat, a cikkeket is, azóta sajnos töröltem, ha valaki esetleg tudja nyugodtan linkelje megjegyzésben./

Egyébiránt, ha ennyire összekavarodik a fejekben a vallás, a társadalom, és a valóság, mint az enyémben, és téves következtetésekre jutok, akkor nem lenne célszerű a Vatikán részéről, hogy elhatárolódjon a nemzetállamok - vallási - reklámszövegétől, amivel választási kampányokat nyer?
Vagy nem lenne célszerű elhatárolódnia azon katolikusnak nevezett szerveződésektől, amelyek hemzsegnek az átláthatatlan pénzektől, csalásoktól és törvénytelenségektől? Ha a katolikus egyház fedhetetlenül tiszta lenne /már az alap elgondolásaiban is/, akkor minden bizonnyal megtenné ezt.

Az emberek élnek, és ahogy a gyakorlatban levegőt vesznek szembesülnek a szlogenekkel és csalásokkal, amelyeket ezen katolikus nevek alatt tesznek meg emberek másokkal. Az én írásaim nem egy galaktikus űrbázison íródnak, hanem a valóságból és az emlékeimből merítenek.

Az ökumenikusságra való törekvés tekintetében feltételezésem tehát óhatatlanul negatív a katolikus és az egyéb keresztény egyházakra nézve.

Tapasztalataimra való tekintettel én a Pusztában lévő Jézus Krisztus követő, mást nem is tehetek, mint:
Meghagyom a Keresztény Egy Házaknak a keresztény nevet. Viseljék sok szeretettel.
A pogány országoknak a keresztény államvezetési címkéket.

Ilyen formán, a mai értelmében: Akik Jézus Krisztusban hisznek és becsületesen élnek, azok nem keresztények.
Tudnak rólunk; Tudjanak rólunk: Ím itt vannak a KRISZTUS KÖVETŐK.

Nagy munkája lesz nekem bebizonyítani bármelyik keresztény intézményesített egyház vezetőjének azt, hogy az ő intézménye és az egységi intézményük az ökumenizmus, és benne a magyar államvezetés, valójában mennyire JÓ, és mennyire Istentől való, az Egységükkel együtt, összeforrva az államhatalommal/.

Amit az elmúlt 22 évben magam előtt láttam kibontakozni, megtapasztalni és zsigereimbe hatolóan fájdalmasan átérezni, arra a világon nincs annyi bocsánatkérés, pénz, vagy fenyegetés, hogy törölné belőlem a Krisztusban megkapott kijózanító Igazságot, és beálljak a Keresztény Egy Házak Pogány Intézményes Szövetségébe.


A szabad döntés joga mindenkit megillett.
Bármi legyen is az ára.


Ezt úgy még olvasni valónak:
http://www.galamuscsoport.hu/tartalom/cikk/384218_a_szent_es_az_alszent

És, hogy mégse beszéltem a levegőbe, figyelmesen meghallgatni a magyar kormány beiktatásán - 2014. 06. 06. - Orbán Viktor beszédét:
http://www.atv.hu/belfold/20140606-ma-alakul-meg-orban-viktor-harmadik-kormanya


2014. május 30., péntek

Egy nyitott levél 1.


"Szabad életre szabadított meg titeket a Felkent, 
álljatok meg hát [ebben], 
és ne tűrjétek magatokon újra a rabszolgaság igáját."
/Gal 5,1/


Ökumenizmus.

2014-ben, a pápa baráti és testvéri jobbot nyújtott a pünkösdi/ evangéliumi kisegyházak tagjainak.

Saját szavaival élve, mint ahogy az Egyiptomban királlyá lett József tette az éhező testvéreivel.

Érdekes szemlélni a katolikus egyház elmúlt 15 évét.

Például a Benedek pápa alatt kinyilvánított tradicionális latin miséhez való visszatérést. Az ehhez való terveket, amely először a nyugat-európai országokat célozza meg.

Majd a valóságot:
- amelyben először lemond Benedek pápa, és ezzel együtt természetesen lemondanak erről a tervükről
- a fokozatosan kibomló pedofil és egyéb gazdasági bűncselekmények nyilvánosságra kerülését, és az ebből kialakuló tömeges megbotránkozásokat, és százeres nagyságokban mérhető kilépéseket a katolikus egyházból.

Ferenc pápától már nem hallani a latin miséhez való visszatérést. Sőt, hanem egész egyházának minden téren való megújulását, amely célja egyre inkább leszámolni a bűnökkel, és egyre inkább erősíteni az ökumenizmust. Folynak tovább a 10-15 éve elindított protestáns egyházakkal való egyesülések, ökumenikus napok, de mellette visszalépés a rekatolizálásban, sőt erős nyílt bírálatok megfogalmazása önmaguk felé.

A latin mise bevezetésének elutasítása a tradicionalisták erős kritikájává alakul, hogy az egyházakkal való fúzió, vagyis az ökumenizmus belső gátjának belső bűnbakjává tehessék. Van mire hivatkozva arról beszélni: Krisztus Teste egy, mikor vesszük ezt észre - erőtlen megfogalmazásában.

Érdekes volt hallgatni erről Beton atyát:




Olybá tűnhet a katolikus egyház ügye sínen van a protestáns történelmi egyházakkal. Mellette mintha rohamléptekkel elindult volna a belső tisztújítása. Sőt már tovább is léptek, kifelé, a kisebb evangéliumi egyházak felé is nyújtaná karját. Krisztus Teste egy, csodák máshol is vannak.

Nem gondolom, hogy a valóság felülírta a katolikus egyház előző terveit. Inkább azt, hogy a katolikus egyházon belül két ökumenikus törekvés van.
Az egyik a tiszta, és Jézus Krisztustól indított:  szívbeli - alulról - indított
A másik az emberi vezetésű: számításból - felülről - vezetett.

Elkerülhetetlen volt, a nyilvánosságra került botrányokból, hogy a katolikus egyháztól a tagok kilépjenek. Inkább annak nagysága befolyásolhatta a hivatalos retorika erős változását.

Én azt gondolom, hogy az Egy világvallás kialakulása katolikus intézmény felülről indított törekvése, és célja, megvalósul. Ebben összeolvadva mindenféle világvallásnak, mozgalomnak helye van. Történelmet, fájdalmas múltat befejezve léphetnek az Egy intézményesített egyház felé. Ebben nemcsak a keresztény kisegyházak, pünkösdisták, baptisták szervezetei, de például már a hinduk is beleférnek.

De beszélni kell róla, hogy egy másik mozgalom is fellelhető az igaz szívekben, ez pedig Krisztus Testének felismerése. Nos ebben már nincsenek vallások, sem intézmények csak a Krisztus követők. Intézménybe se tömörülnek.

Az Egy világvallás törekvőinek hamarosan szembe kell nézniük egy másik valósággal és erre választ is kell majd adniuk. Bár a választ halogatják, de nyilvánvaló tény, már most számukra: nagyon sokan vannak az egyházakon kívül, a Pusztában, akik Uruknak vallják Jézus Krisztust. Éppen úgy ahogy ők tanítják, testben megjelent Isten Fiának. Hisznek Jézus bűntörlő halálában, az Atya személyében, és Szent Lélek munkájában. De nincsenek és nem akarnak semmilyen intézményesített egyházban tagságot. Úgy élik meg Jézus követését, ahogy Jézus rájuk hagyta.

Ezekkel a tömegekkel még nem foglalkoznak sem a hivatalos egyházak vezetői, sem az intézményesített egyházak ellen beszélő összeesküvés-elméleteket propagáló megmondó emberei.
'Amiről nem beszélünk az nem létezik' címe az ügynek!

Pedig én azt gondolom az igazi kérdéseket és válaszokat ennek a Pusztában lévő szentek össztársadalmi tudomásulvétele fogja kigenerálni az intézményesített egyházakból (és az államokból is). Látható lesz, egy szakadék, nem arról beszélnek majd a tagok, és az emberek, hogy egyház az egyházban, hanem arról kik vannak a Pusztában? Nem arról beszélnek már, hogy mindenki tudja, hogy a Katolikus egyházban (is) ott van a Sátán füstje (is), - nem baj - hanem arról, de miért tiszták, akik a Pusztában vannak?
Ahogy ellenreakcióból a bűnre adott válaszukban tömegesen kiléptek a katolikus egyházból, ugyanilyen, sőt ha nem nagyobb méretben láthatóvá lesz a szentek gyülekezete a Pusztában, az intézményesített egyházakon, és az állami rendszeren kívül.

Ez lesz az a vízválasztó, amely döntésre hívja az intézményesített egyházakban még jelenlévő szenteket, akárhol legyenek, hogy felülvizsgálják földi tagságukat. Miért is tagjai az Egy világvallásnak?

---

A szabad jogokról.

Mert a jogok akkor is léteznek, ha nem adják meg őket!

A protestánsoknak, ugyanolyan joguk van, felülbírálni egyházuk vezetését, mint a civil embereknek, saját országuk vezetését.
Ezt megtették a pünkösdista és baptista volt egyháztagok is, sokkal radikálisabban, mint el lehetett volna képzelni.

A hit nem determinál a félelemre. Vagy mégis?
Amiért ezt a lépést nem teszik meg azok a hívők, akik még jelen vannak ezekben az egyházakban, kritikusan és okosan, az inkább valami félelemből fakad, mint azért mert, hogy ostobák lennének.

Érdekes lenne megvizsgálni a félelmek okát, egy hívőben.

Sokszor, sokat hallgattam a külvilágtól elzártan, a belső szobákban, kritizálni egyháztagokat, saját egyházuk vezetésével szembe, de arra, hogy valaki nyíltan ki is mondja a felelős embernek, arra ritkán láttam példát. Kilépéseket, lázadásokat, sokat láttam. Belső reformációt - alulról - azonban lehetetlenség.

---

Az én életem, kritika. Már nem az egyházi vezetés ellen, mert nincs egyházi vezetésem. A múltamról elmélkedem. Amit leírok megtörtént. Persze az igazságnak - egyesek szerint - sok olvasata lehet. Az én igazság-megértésem az én életemet - többször is - gyökerestül módosította.

Beszélhetünk hitről. Az én esetemben végre a félelemtől mentes hitről, ami szabaddá tett a Krisztus Testében nem is létező dogmáktól és egyházi szervezetek ilyen-olyan elvárásaitól.

---

Nem mondhatom meg nem történtnek azokat, amelyek megtörténtek. Amely megtörténések befolyásolták, vagy adott esetben teljesen átirányították az életem további menetét.

Ebben a módosulásban nincs ítélet bennem, azok felé, akik által, ez megtörtént.
Noha az elején persze volt benne indulat. Hiszen én sem így akartam. Végül mégis beláttam Isten vezetése, hogy egyik egyházat a másik után elhagyjam, és mindenféle szervezeti forma nélkül Krisztusban megéljem a hitemet. Ezt neveztem el Pusztának.

Ez a maga nemében az első időkben szokatlan volt. Számomra is és hit- vagy gyülekezeti testvéreimnek is.
Ma már látom, hogy ez a dolog egyre jobban terjed az interneten is.

---

Annak idején az újhullám, az új gyülekezetek lehetőségének megalapítása, a vallásszabadság automatikusan adta a lehetőségét, hogy az emberek gyülekezeti formákba tömörüljenek. Még az olyan lázadók is mint az énfélék.

Később a 2000-es évek közepétől kinyíltak a történelmi egyházak is, erre a lehetőségre.
Szinte minden egyházba el lehetett menni, el is mentem. Sokszor, maga az ÚR küldött.
Bár a saját fejem szerint is, tudtam, hogy nem fog sikerülni az én beilleszkedésem abba a rendszerbe, fölöslegesnek láttam, az ÚR kiküldését. Ma már értem semmi se volt értelmetlen.

Ezekben a 'zarándoklatokban' tudatosodott bennem az az igazság, hogy: egyszerűen felette állok minden földi szervezetnek. Mert Krisztus maga áll felette minden emberi rendszernek. Krisztus Teste a mennyei közösség, a mennyei szentek közössége, a mennybe jutás lehetősége, független minden szervezettől.

Soha nem voltam ellene a földi gyülekezetek létének, de felhívtam a figyelmet, hogy közösségük létének nem az állam biztosít teret, vagy az állam tartja fenn, hanem az Isten.
Továbbá, arra is felhívtam a figyelmet, hogy ebben a közösségben nincs létjogosultsága bűnöknek. Olyan bűnöknek, amit a világi - pogány - állam is büntet. Ezeknek a bűnöknek a takargatása szintén bűn.

Ha valamiért engem - a mindenki által elismert szentet - nem fogadtak be gyülekezetbe, - bár nagyon is be akartak - akkor azért mert nyilvánvaló volt nem alkudom meg a bűnök és a hamis tanok javára.

Egy alföldi parasztasszony nyílt tiszta szívének modorával szólott belőlem az igazság.

Ami megzavarta az egyházi vezető testvéreimet, az nem is a modorom volt, hiszen ilyet naponta hallanak, hanem az intelligenciám. Tartottak tőlem, mert az intelligencia, párosult a műveltséggel, és beleástam magam az ő dogmájukba is, és beláttattam velük, hogy saját magukat is átverik a saját dogmájukban lefektetett szabályokat megszegve. És hogy úgy szabadok, függetlenek a saját dogmákjuktól, hogy közben Krisztustól is elszakadván, bűnökben maradnak. Számomra ez a gyülekezeti élet nyakatekerten bolondság volt.

Kritikusként álltam tehát, de ez a kritika nem Jézus Krisztussal szemben fogalmazódott meg.

Élesen különbséget tettem Krisztus és azok között, akik Reá hivatkozva tevékenykednek.

---

Úgy gondoltam közzéteszek egy régi írásomat.

Kérem, hogy akit érdekel az 'egység az egyházak között' témaköre , ebből a fenti a nézőpontból olvassa el a második levelemet.

Ezt a levelet 2010-ben írtam valóságosan létező körülményekből, valóságos személynek, valóságosan megtörtént eseményekre hivatkozva. Akkor ezt a levelet nem küldtem el a címzettnek, mert hála Istennek, mára már nem is fontos. Az ügy az Úrban megoldódott.

Tanulságul teszem közé, hogy ebből is jó átlátható legyen az a megoldatlan probléma, amely az egyházak között fúzióban is látható. Valamint az is látható legyen, hogy aki Krisztusban van, az nem tud fúziónálni sem egyház szervezettel, sem az Egyesült Egyházak Szervezeteivel. Mert Krisztus és a földi egyházi szervezet között nincs kapcsolat.

Jézus Krisztus az egyéni életek Ura, a szívekben lakik.

Tudomásul kell venniük az egyházaknak, és az Egyesült Egyházaknak, hogy rajtuk kívül, tehát az ő szervezetükön kívül vannak, léteznek Krisztusban hívő igaz emberek.

Olyan emberek, akik nem akarnak egyesülni velük; az ő és szervezeteik bűnei miatt.


Leszögezem, hogy ezek az egyházak tudnak a létünkről. Tudják, hogy a Pusztában vannak ilyen hívők. Tudnak létünkről. Sőt arról is, hogy szám szerint mennyien vagyunk. Tudnak Krisztus Testéről.

Hadd mondjam el, hogy az egyesült egyházak kezében van a pénz, és a hatalom.
Tehát, hogy velünk a Pusztában mi fog történni, az őtőlük függ. Ők tudják, hogy mit terveztek el felőlünk, földi szinten.
Tudják, hogy nem fog már rajtunk a manipulációjuk, a fenyegetésük, megvásárlásuk, de megoldási terveik vannak, hogy felszámolják a felszámolhatatlant.

Békejobbot ajánlanak, de nem engednek saját szervezetükből /saját független hatalmukból/. Mivel a reformáció és megújulás csak felülről megengedett az ő tematikájuk szerint.

Az ő felelősségük, ha velünk bármi történik a Pusztában. Isten előtt kell számot adniuk.
Egyedül az ő felelősségük, ők fognak ezzel elszámolni Isten előtt, mennyiben követték Jézus Krisztus tanításait, szavait a juhok, bárányok vezetésében, és mennyiben egy földi szervezet, vagy saját emberi határozataikat.

Nekünk, egyénileg, mint ahogy minden embernek joga van, dönteni. Krisztus mellett, vagy ellen.
Jogunk van, véleményt formálni, elmondani, és jogunk van dönteni, hogy mit teszünk hitünkkel, és életünkkel. Egyedül Krisztusért, szabad döntésből.

Isten áldjon titeket.
Bogi

Folytatás itt: http://testveremnek.blogspot.hu/2014/05/nyitott-level-2.html

Nyitott levél 2.


Első rész itt: http://testveremnek.blogspot.hu/2014/05/egy-nyitott-level-1.html


NYITOTT LEVÉL 2.

/Neveket utólag megváltoztattam, egyedül Csavardi Samu lelkész úr tiszteletére. Bár pont a nevek változtatásával kissé pamflet és humoros jellegű  lett a történet, főleg nekünk, aminek így utólag azért rendesen örülünk is, mert a nevetés gyógyszer. Utólag is. Remélem majd végül Luxor atya is megbékül.  Velünk. /

Alcím:
Karnak és Luxor igaz története, 
avagy két szembenálló templomtábor esete a harmadikkal.

Csavardi Samu
református lelkész úrnak 2010-ben írt levelem,
(amelyet akkor nem adtam át neki.)
Most utólag nyíltan közreadom. Válaszolhat rá, mindenki, ha akar, mind az összes megemlített, élő személyek. Igaz, amit írtam. Ők minden szavát érteni fogják.

----

A következő alábbi levél írásának helye és ideje: Futóhomok falva, 2010. március 17.


Kedves Lelkész úr!

    Ne haragudj, hogy ezzel a hosszú levelemmel zavarlak. Jobbnak láttam, hogy írjak neked, akár részletesebben is, hogy magamról tájékoztassalak. Egyrészről azért, mert tudom, hogy szívesen veszed, érdekel sorsom, másrészt pedig, hogy közvetlenül tőlem tud, a kétségtelen valóságot. 

    Utolsó beszélgetésünk során, elmondtam neked, azt a fájdalmamat, hogy katolikus barátnőm, Lulu megbotránkozna abban, ha én szentáldoznék. És hogy ez a megbotránkozás bennem milyen viharokat kavart, hogy téged ezért fel kellett, hogy keresselek. Te akkor nagyon bölcsen, és hiszem, hogy Istentől szóltál, elmondtad nekem, hogy nem a teológiai különbségek a fontosak, hanem a kapcsolat, és ajánlottad, hogy fontosabbnak tartsam a baráti kapcsolatunkat. A beszélgetésünk után megkönnyebbültem, mert segítettél nekem, Luluval való kapcsolatom kivételes mélységében megőriznem. Minden bizonnyal Isten nélkül egyébként ez a barátság nem is létezne. Istenben gyökeredzik. Számomra és Lulu számára is maga a csoda. 

    Egy hét múlva, hogy veled beszélgettem, Luluban változások történtek, Isten vezette őt, és megértette, hogy ha Krisztusban vagyunk, és Egy Test vagyunk Krisztusban, mert egy a Test, akkor semmi akadálya nem lehet annak, hogy vele együtt szentáldozzak. Én akkorra már, azonban, eldöntöttem, hogy Istenre bízom magamat ebben a kérdésben, és nem erőlködöm tovább. 

     Luxor atyával (katolikus pap) való beszélgetésem során, Luxor atya elmondta, hogy három feltétele van annak, hogy szentáldozzak, az egyik, hogy úgy valljam meg a Hiszek egyet, a gyülekezet előtt, hogy „hiszek a katolikus anyaszentegyházban.” – ez számomra nem okoz problémát, hiszen a miséken, így szoktam megvallani katolikus testvéreimmel együtt. A református Istentiszteleten pedig ahogy ott szokás. De ez nem zárja ki, hogy ne higgyek a pünkösdista, baptista egyházban is, mert az én hitemben minden keresztény belefér, aki Jézus Krisztust Isten Fiának, és Urának vallja.

    A második feltétele az volt, hogy gyónjak. Ez sem jelentett volna problémát, hiszen a baptistáknál, mivel hogy ott tértem meg és merítkeztem alá, a bemerítkezés előtt kötelező az élet-bűnvallás. Ezenkívül gyakorlat volt az alkalmankénti bűnvallás is, és természetesen én magam is naponként szüntelen az Úr előtt vagyok, hogy bocsássa meg vétkeimet. Nem gond, ezt megtennem egy katolikus pap előtt is.

    A harmadik feltétele az volt, hogy a házasságunk nem szentségi, ezért katolikus pap kell, hogy megáldjon minket, a templomban. Erre azonban, már férjemnek is volt szava. Férjem teljes értékűnek, és Isten áldása alatt lévőnek, szentnek érzi és vallja, velem együtt a házasságunkat. Pünkösdista szokás szerint, szabályos protestáns lelkész által volt 1997-ben az esküvőnk.

Tekintettel arra, hogy a férjem az én földi uram, házasságunk során kölcsönösen megbékélt megállapodásunk, hogy úgy lépünk együtt kölcsönösen érintő kérdésekben, hogy a férjem zárószava a döntőFérjem, megbotránkozott Luxor atya kérésén és kimondta azt, hogy nem fog katolikus templomba menni áldásért, mert ő áldottnak veszi a mi házasságunkat, és erről a gyümölcsök is tanúskodnak.
Ezért én, letéve minden szentáldozásra való vágyamról, teljesen elengedtem a kérdést. Misékre továbbra is jártam.

    Faramuci helyzet alakult ki az én szentáldozásomat illetően. Főképp, ha minden részletét ismernéd. Férjem ugyanis eredetileg evangélikus. Evangélikusoknál tért meg, keresztelkedett meg, erről keresztlevele is van. A jelen állás szerint, ha a férjem akarná, akkor Luxor atya követeléseit, egyetlen egy huszárvágással átvágná. Felmutatná a keresztlevelét, és innentől fogva ő máris szentáldozhat. Furcsa dolog ez a papír.
Természetesen a férjem ennél nemesebb lélek, és vártuk, hogy az Úr mit szeretne.

No, de térjünk vissza arra, hogy miért is keveredtem én a katolikus templomba.

    Jelenleg, úgy fest a dolog, hogy a katolikusok számára egyszerre vagyok vonzó, és egyszerre megbotránkoztató. Pusztán a jelenlétem. Nem kell nekem semmit se tennem, vagy mondanom. Elég, hogy vagyok. Tudod, elég rossz ez nekem így. Én nem akarok senki életében zavart okozni, és főleg nem a hitéletében. Én magam, azért mentem be a katolikus templomban, mert szerettem volna, áldozni, mivel hogy felismertem annak erejét, hogy a naponkénti Úrvacsora, szükséges az én életemhez, és munkámhoz. Nekem mindegy lett volna, hogy protestáns, vagy katolikus Úrvacsorát veszek, de vegyek minden nap, reggel. 

    Igaz lett az, amit az Úr nekem 2007-ben mondott, hogy olyan helyre visz, ahová nem is gondolom. Azt gondoltam, talán Indiába? Nem gondoltam volna, hogy a katolikusokhoz. Igen. Szolgálatom lett a katolikusok között, és talán még az sem véletlen, hogy a Díszbokor Katolikus Szeretetszolgálatban hívott meg az Isten a szociális munkára, a rászorultakon segíteni.

    Amikor elfáradtam a szellemi hadviselésben és már-már elhagytam volna a katolikus miséket, akkor katolikus barátaim kérleltek engem, hogy ne hagyjam el őket, maradjak velük és imádkozzam értük.
Sok támadás ért engem. Főképp a katolikus farizeusoktól. Azokra gondolok, akik teológiát tanultak, vagy valamilyen poszton vannak. Luxor atya sem igazán tudta felmérni, hogy milyen mélyen meg tud bántani engem. Vagy ha csak arra gondolok, amikor megvallottam hitemet, hogy Jézus Krisztusban vagyok. Akkor az egyik csoport-vezető így szólt, megalázva és egészen megsemmisítve engem: TE biztos nem vagy Krisztus Testében! – ezt háromszor ismételte meg. (Erről itt már írtam, olvasd el.)

Ezután az alkalom után, Szőlőtő atya, aki hallott erről az esetről személyesen üzent utánam, hogy az egész katolikus egyház nevében bocsánatot kérjen tőlem. 

     Ami nekem mégis jobban fájt, hogy sok meg nem értést viseltem, a Jézus Kistestvérei Közösségtől is. Ez számomra a legfájóbb, mivel a Kistestvérek lelkisége, egy és ugyanaz az enyémmel. Gondoltam, ha valakikkel velük biztos egy nyelvet fogok beszélni. Mégis… oly hosszan kellene írnom … hogy kihallatszana belőlem a panaszom, amit nem akarok. Ők azért vannak, hogy elvegyüljenek az emberek között és úgy legyenek Krisztus követői... Az összes könyvüket elolvastam, eljártam a lelkigyakorlati napjaikra. Persze ezt nem hivalkodásképp mondom, hanem tényként. Ez tény volt.
Persze, az idő alatt megértettem, hogy szemükben csak megtérítendő pogány vagyok. Noha, nem egyszer mondták, kértek, és hívtak fel ezzel a szöveggel: „Mivel olyan jó kapcsolatban vagy az Úrral, imádkozz értünk!” – nem értem. Ha jó a kapcsolatom az Úrral, hogy meghallgat engem, akkor miért is nem lehet szentáldoznom? Együtt lennünk Közösségben, hogy Krisztus Testét vegyük?
A Kistestvérek szerzetesek, a maguk módján, a katolikus lehetőségeikhez mérten, segíteni akartak nekem, felajánlották, hogy mehetek hozzájuk szentáldozni, ha létrehozok egy közösséget.
Ezt most át is ugrom.

Nem akarok létrehozni közösséget, olyasmit, mint Taizében. Maradok eredeti elhívásomnál, naponként akarok Úrvacsorázni.

    A Kistestvérekkel folytatott közös beszélgetéseken Lulu is részt vett. Éreztem, hamarosan el fog következni az, hogy az én barátnőmnek döntenie kell. Vajon végzetes lesz-e az a számára, hogy egy protestáns lett a barátnője, aki egyben Jézus Krisztusban lelki-társa?
Nem tudom, hogy lassan kidomborodik-e előtted, a helyzetem. Minden bizonnyal igen. Jobban is érted, mint én magam.

     Miután felmértem a helyzetet, hogy nem szentáldozhatom, tulajdonképpen már nem is tartott semmi a katolikus Egyházban. Az én részemről, amiért mentem, azt befejezettnek is tekinthettem volna, hiszen nem értem el, és nem is fogom. Ám azonban, lett egy barátnőm /testvérem/. Így vele együtt egy kicsit másképp állt a helyzet. Úgy éreztem felelősséggel tartozom érte. Nem lehetett csak úgy kilépnem, nem tűnhetek el. Tulajdonképpen beláttam, hogy olyan helyzetbe kerültem, hogy Luluért, akár katolikussá is lettem volna, ha tudom, hogy ezzel segítek azon a disszonancián, amibe ő velem együtt keveredett. Ugyanis, semmiképpen nem biztos, hogy a leendő rendbe, ahová apácaként tér, örömmel fogadják, ha egy protestáns a barátnője. Még akkor is bevállaltam volna ezt az áttérést, hogy tudom, az én részemről értelmetlen az én katolikussá lételem, hiszen hiába leszek katolikus, a katolikus dogma szerinti "szentségtelen” házasságom miatt, nem áldozhatom. Olyan merő pimaszsághoz pedig nem akartunk folyamodni, hogy férjem, azt hazudná, hogy hithű evangélikus, mert van egy keresztlevele, noha nyilvánvaló, hogy még ezt a szent hazugságot is megtehettük volna, Luxor atya soha nem tudja meg az igazi igazságot, miszerint férjem nem köti magát felekezethez.
/Férjemet a jelenlegi evangélikus püspök tanította és keresztelte meg, 17 éves korában./
Mi nem kijátszani akartuk ezt a nyilvánvaló buta emberi intézményt. Egy őszinte Isten utáni vágyam volt, azt akartam betölteni, teljesen egyenes módon.

Ezek számunkra olyan elméleti vargabetűk voltak, amikről még gondolkodni sem volt érdemes, hanem maga a helyzet termelte ki, hogy akkor feltegyük ezeket az ostoba kérdéseket. Mindig ugyanoda lyukadtunk ki: Mi Krisztus Teste? Ha együtt vagyunk Krisztusban, egy hittel, szívvel valljuk Őt Urunknak, milyen dogma választhat el attól, hogy közösen Úrvacsorázzunk/Szentáldozzunk?
 

De lássuk tovább az eseményeket.

    Lulu bérmálkozásra készült, ezzel a céllal felkereste Luxor atyát. Luxor atya felajánlotta neki, hogy magántanításokkal felkészíti őt, és még az idén bérmálkozhat. Az egyébkénti találkozásokkor is - így a gyónásokkor is - személyem ismételten újra és újra felmerült közöttük. Így szóba kerültem az első bérmálkozási találkozáson is. Luxor atya élénken érdeklődött a házasságomról, és a munkámról. Lulu sose értette, hogy Luxor atya közvetlenül miért nem engem kérdez ezekről, és miért nem Krisztusról beszélgetnek, ha találkoznak?

 Ezen az első bérmálkozási tanításon, Luxor a katolikus atya megkérdezte Lulut, hogy milyen közösségbe jár. Majd hozzátette: ugye tudja, hogy a Dodoval - vagyis a velem - való közössége nem közösség?

     Lulu velem együtt mindennap megéli a munkában is, és azonkívül is Krisztust. Valóban Testvéri közösségben élünk, együtt végezzük a szociális munkát, együtt imádkozunk, együtt követjük az Urat. Minden lelki problémánkat, örömünket őszintén megosztjuk egymással. Ez a kapcsolat csak emberi szinten is egy mély barátság, de így Krisztusban megélve, tudjuk, hogy Istentől való, Testvéri. Ezért Luxor testvér kérdése megrökönyödést váltott ki benne. Hirtelen az egész katolikus egyházat kiüresedettnek, képmutatónak érezte. Valóságosan kiéleződött lelkében egy döntés előtti helyzet. Azzal szembesült, hogy őt a katolikus egyház valóban döntés elé állítja, a velem való kapcsolatában és nem akkor, amikor apáca lesz, hanem már most.
Ebben a vonatkozásban, nagyon háttérben akartam állni. Semmiképpen nem akartam befolyásolni Lulu gondolatait. Belátható, és megérthető, hogy milyen nehéz is ez, hacsak azt néztem volna, hogy már pedig nekem is van némi jogom hozzá, hogy harcoljak a barátságunkért. De ezt a döntést, és ennek kiforrását rábíztam. Ha Isten úgy akarja, hogy Lulu az én protestáns létem miatt velem nem tarthat közösséget, akkor legyen, mert lehetséges, hogy az lenne Isten akarata. Istenre bíztam, legyen meg az Ő akarata, ha nekem távoznom kell, távozom.


Az a furcsa, hogy egyáltalán eljut az ember ide. Mintha vallási háború kellős közepén élnénk. Karnak és Luxor között.


    Lulunak van gyóntató, lelkivezető papja, Pán Péter. Pécs környékén él. Vele heti rendszerességgel beszél, telefonon. Alkalmanként találkoznak is.
Szoros, már-már baráti több éves kapcsolat van közöttük. Pán Péter Magyarország egyik hivatalos katolikus exorcistája. Írt egy híres könyvet.
Tavaly ősszel találkoztak utoljára, akkor mesélt neki először rólam hosszabban, és élénken figyelte, hogy milyen véleménnyel lesz rólam, valójában olyan félelme is volt, hogy eltilthatja-e tőlem. De Pán Péter a messziből üdvözölt engem, és örömét fejezte ki a kapcsolatunknak. (De akkor kicsoda Csingiling?!) A könyvét lededikálta nekem.

Luxor atyával történt bérmálkozásra felkészítő utáni napon Lulut felhívta Pán Péter, akinek Lulu természetesen elmondta, hogy Luxor atya, úgy mond eltiltotta tőlem, miképpen velem nem lehet Krisztusban. Pán Péter teljesen kikelt magából. "Megparancsolta" neki, hogy soha többé ne menjen a Futóhomok falvai misékre, ne beszéljen Luxor atyával és ne is találkozzon vele, kerülje, ahogyan csak lehet. Keressen másik papot, másik misét.


Így tehát összeért a kör, amit nekem mondtál, hogy fontosabb legyen a kapcsolatom Luluval, mint a teológiai nézetkülönbség, azt ő is hallhatta lelkivezetőjétől. Úgy döntött, hogy ha őt miattam kizárják a katolikus egyházból, ám legyen, de ő velem közösségben van, és marad, és erről ő nyíltan bizonyságot is tesz, azon az áron is, ha ezért később nem veszik fel apácának.


Lehetséges, hogy nagyon szélsőségesnek tűnik leírásom, de Luluval közösen valóságosan így éltük meg ezt a helyzetet. Szeretném remélni, hogy túlkompenzáltuk és mindent félreértettünk, és szó nincs arról, hogy ő nem lehet katolikus, amiért velem közösséget vállal.

     Egy icipicit elmesélem, hogy ez a helyzet nekem mennyire rossz. Ki vagyok én, hogy csak a létezésemmel ilyen döntések elé állítsak embereket? Miért ne lehetne, hogy rejtetten maradok? Én tökéletesen jól vagyok az Úrban, nincs szükségem arra a feltűnésre, ami körülvesz. Nem akarom, hogy rólam spekuláljanak és beszéljenek az emberek. Luxorral is igyekeztem személyesen beszélgetni, de beszélgetésünk folyamatosan félresiklott.
Mélységében megismertem a katolikus egyházat, elmondhatom, jobban átlátom, értem, a dogma-rendszerét, felépítését, hitét, mint egy átlagos katolikus. Még önmagam is feláldoztam volna, hogy valamiképpen belevesszek és eltűnjek, de a helyzet az, hogy a Katolikus Egyháznak nem kellettem. Túlságosan el vagyok „romolva”. Ha létezik katolikusságra alkalmatlan ember az én vagyok. Túl sokat tudok a Bibliából, a Lélek szabadsága mélyen átjár. Tudta, tudja ezt Luxor is, ezért akart a lehető legszorosabb pórázra fogni, a katolikus törvényeket tökéletesen betöltetni velem, miközben megadta volna a lehetőséget számomra hogy naponként áldozzak. Még ezt az igát is magamra vettem volna, mert vágytam a naponkénti szentáldozásra. Később azért, hogy Luluval való kapcsolatomat szó ne érje. Isten mégis másképp akarta.

    Most akkor mi lesz az én naponkénti Úrvacsorámmal? Három éve, amikor elkezdtem keresni a megoldást saját vágyamra, ki gondolta volna, hogy ilyen nagy vihart kavarok vele? Mit is jelent Úrvacsorázni? Mit jelent Krisztusban lenni? Ilyen kérdésekkel találtam szembe magam és maga az élet válaszolt nekem. És mégis, akkor Uram, most hogyan emlékezzem meg a Te szeretetedről, áldozatodról, feltámadásodról, közösségedről és Testvéreimmel való közösségről? Hogyan lehet, hogy szentnek mondanak a testvéreim, vágyódnak utánam, de senkivel nem lehet közösségem, hogy kidobnak magukból az intézményes egyházi rendszerek? Hát nekem már a pusztába kell mennem?


Tudod nehéz az, amikor az életed átalakul egy mesévé, helyenként rémmesévé, és inkább azt gondolnád, hogy ezt az egészet csak álmodod. Lehetetlenség, hogy megtörténjen.

Három éve, 2007. február .. álmodtam.

Az álmom úgy kezdődött, hogy férjemmel egy hegy magaslatán karonfogva sétáltunk. Hófödte hegycsúcs volt. Ázsiai származású emberek éltek ott. Szegények voltak, mégis üdülőövezet volt. Az egyik házban, rögtönzött módon pingpong világbajnok lettem. Nagyon örült nekem a nép, és nem akartak tovább engedni, de menni akartam. Ahogy sétáltunk tovább, egy hihetetlen hosszú masszív kőhídhoz értünk. Két hegy között feszült. Emberi kéz nem építhette. Férjem elengedett én pedig ráléptem a hídra. Ahogy mentem előre, lenéztem a mélységbe, hatalmas város húzódott alattam, felhőkarcolóival, úgy, hogy a felhőkarcolók teteje még mindig messze alattam maradt. Tériszonyom van. Láttam, erős kőhíd ez, de nem fogok tudni átmenni rajta. Megfordultam. Erre a hátam mögött egy fiatal 16 év körüli lány volt, egy babakocsival, benne a kisbabával. Rám nézett. Mint aki szomorú, hogy nem megyek tovább. Akkor magam elé engedtem és őt követve elindultam a hídon előre.
Ezután lent találtam magam a városban. A föld felett lebegtem egy félméterrel, kékesen valami burokban ragyogtam, és az embereket tanítottam. Akik a mindennapos munkájuktól elgyötörten enyhülést kerestek. Sokan hallgattak engem, de az emberek földből voltak, sarasak, fáradtak. Gyermekeik születtek, akiket feladtak a másik hegyre, hogy ott nőjenek fel, és neveljék őket. Ez a hegy titokzatos volt számomra, nem tudtam mi lehet ott, gyerekeket nevelnek? Erre a hegyre vezetett az a kőhíd melyen elindultam.
Ezután én ott hagytam a városlakókat, mezítláb felmásztam arra a hegyre ahol elkezdtem az utamat a hídon, ahol férjemet is hagytam. A talpam véres lett. Felmásztam, abból a célból, hogyha felérek a tetejére átmenjek a hídon és megnézzem, hogyan nevelik ott fenn azon a másik hegyen a gyerekeket.

És ismét vágás. A Pápa haldoklott. Egy hatalmas várkastély ajtaja előtt álltam. Kopogtam rajta. Mogorva apácák jöttek ajtót nyitni. Bementem. A lépcsőn jött lefelé a Pápa. Odamentem hozzá, megfogtam a kezét és sírni kezdtem, hogy halálos beteg. Ő valamit mondott nekem, valami szépet, majd azt mondta, menjek el, nincs itt keresni valóm, de szépen mondta, szeretetből.
Szomorúan kimentem a várkapun. Az ajtó utánam becsukódott. És én elindultam előre. Hová megyek? A pusztába mentem. A föld kiszáradt, homokos. Egy egyszerű sátorban találtam magam. A puszta homokot kezemmel kezdtem ásni, hogy megtaláljam a kulcsot. A pápa kulcsát. Ástam. Az első arany kulcs, amit találtam, negyven centi hosszú, cirkományos fogóval, de nem volt zárba illő része. A másodiknak volt zárba illő része, de nem volt fogó része, nem lehet a zárban forgatni. És végül megtaláltam a harmadik kulcsot. Az már tökéletes volt.
Boldogan léptem ki a sátorból. És akkor három farkassal találtam szembe magam. Futni kezdtem. Ezután felébredtem. Nem tudom mi lett a vége.


Tudod az a félelmetes, hogy amikor ezt álmodtam, még sehol se voltak az életemben a katolikusok. Nem foglalkoztam a szentáldozás ügyével. Nem akartam még naponként Úrvacsorázni.


Tudtam, hogy ez az álom valami mélyértelmű a jövőmet jelenti, de mit jelent? Ma már pontosan tudom, minden beteljesedett addig a pontig, ahol most állok, hogy kint vagyok már a pusztában, a sátorban.


Kívülről talán úgy tűnik, hogy bármelyik része az életemnek tervezett, és mesterien manipulatív vagyok. De ez nem igaz. Egészében nem tudom, mi lesz a holnapi napom. Csak Istent magát akarom. Őt akarom megölelni. Elvágyódom Hozzá, mindennap, amely napokat itt töltök a Földön szenvedés számomra. Őérte vagyok itt. Őérte öröm szenvednem. Elfogadtam, hogy maradnom kell, és küzdenem, harcolnom, mert Ő azt akarja, hogy itt legyek éljek, harcoljak, így dicsőítsem meg Őt. Nem abban leli örömét, ha magához emel engem, hanem ha itt vagyok és az utolsó percig leélem életemet, a Benne való hitben, és az emberek felé kimutatott szeretetben.


Térjünk a mai napokra. 2010. március hatodikán különösen rosszul éreztem magam lélekben.

Mindent elveszítek ismét. Elveszítettem az esélyét, hogy naponként szentáldozzak. El fogom veszíteni a barátnőmet is? Ismét vakon bízni az Úrban. Mit akarsz Uram?
Ekkor sok imám közben, hogy segítséget kértem az Úrtól, eszembe jutott egy észak-angliai pünkösdista szolgáló. Amikor annak idején 1995-ben gyülekezetbe kezdtem járni egy idős asszony nyomta kezembe az életéről szóló könyvet. Smith Wigglesworth. Tehát életéről olvasgattam az interneten, és valahogy eltévedtem ismét az Úrvacsora témájához. Egy magyarországi pünkösdista szolgáló írásában bátorít a naponkénti Úrvacsorával. És bátorít arra, hogy nyugodtan nők is megtehetik. Mit van nekem veszíteni? Eszembe se jutott, hogy én magam itthon Úrvacsorázhatom. Mindig a férjemre vártam, hogy kiszolgálja számomra.
Miután megbizonyosodtam arról, hogy ezenképpen fogok cselekedni, örömmel kijöttem a konyhába, és közöltem a férjemmel, hogy hétfőtől mindennap fogok Úrvacsorázni, itthon egyedül. Férjem helyeselte. Később hosszú hallgatása után, csak ennyit mondott: de ugye tudod, hogy Smith Wigglesworth is mindennap Úrvacsorázott? Nem, nem tudtam, de ő honnan tudja? Az előkeresett könyvben néhány nap múlva jutottam el arra a részre, amelyben tárgyalja ezt. Valóban voltak vannak Istennek szolgái, akik mindennap Úrvacsoráztak, Úrvacsoráznak. Férjem teljes mértékben megnyugodva, és örömmel vette tudomásul, hogy ezentúl itthon egyedül fogok Úrvacsorázni.
Mily boldogság! Mégse egyedül! Van mindennap, aki szeretetben velem van. Teljes békében, örömben éljük meg a közös Úrvacsorát.

Nem is értem, hogyan tekeredtem vissza a pünkösdista-baptista vonalamhoz? Ez mind azért volt, hogy újra ugyanoda visszatérjek? Egy biztos, végre békét leltem és március 8-a óta, mindennap magamhoz veszem Krisztus Testét és Vérét, és békében vagyok. Az Úr Jézus maga magyarázza nekem Úrvacsora közben az Atyának bemutatott Hálaáldozat lényegét.

Dicsőség legyen neked Uram!
És mégis, szeretném, azt mondani, hogy nem vagyok pünkösdista, nem vagyok baptista, nem vagyok katolikus, nem vagyok református, én Jézus Krisztus követője vagyok. Oh bár megszabadulnánk ezektől a címkéktől, melyek csak elválasztanak minket egymástól. Nem a liturgia, nem a hagyomány, nem a múlt választ el minket egymástól, hanem ezek az átkozott emberi címkék. Már régen mindent ezer éves bűnt megbocsájtottunk egymásnak, de amíg nem fogunk közösen együtt Úrvacsorázni, és békében közösségben lennünk egymással, nincs közöttünk az Egység, akármilyen ökumenikus találkozókat is szervezzünk. Amíg a katolikus pap eltiltja a katolikus hívét a protestáns testvérének gyümölcsöző közösségétől, addig maga az ökumenizmus szent szavai csak egy humbug. Nincs mögötte valóság. Amíg a kiátkozás veszélye fenyegeti katolikus testvéremet, – mert eretnekké lesz - ha velem együtt Úrvacsorázik – oh jaj nem ünnepi alkalmanként, hanem valóságosan mindennap - addig nincs Krisztus Teste egységben az egyházakbanAz ökumenizmus jelen mai nap, csak hazugság. Maguk a vezetők, akik szervezik, állnak az útjába.

Kedves Lelkész úr, kérlek őrizd meg bizalmasan ezt a levelet.
Légy áldott! Köszönöm, hogy elolvastad, szívesen várom válaszod, vagy egy beszélgetést.

Isten áldjon!

Dodo

----

"A nagy parázna több mint valószínű, hogy a keresztény vallás ismert nagy képviselője a Katolikus vallás lesz, vagy annak egy egyesült ökumenikus formája. Keresztény öli a keresztényt. Ezen, valóban van mit csodálkozni. De mi ne csodálkozzunk rajta, mert Jézus megmondta, hogy mindezeknek meg kell lenniük. A Jelenések könyvének 6. részében pedig olyan vértanúságot szenvedett, meghalt szentek lelkeiről olvashatunk, akik már türelmetlenül várják az ítéletet és az Úr bosszúállását. Jézus pedig türelemre inti őket azzal, hogy még néhány kereszténynek, ugyanúgy vértanúságot kell, szenvedne, ahogy nekik is."
Alexander Jay
http://testveremnek.blogspot.hu/search/label/Alexander%20Jay

2014. április 22., kedd

A tized +



A tized témaköre mára azért vált kevésbé fontossá, mert a hivatalos egyházak - eddig is és ezentúl is -

az állami támogatásokkal működnek.

A tized és minden további adomány az egyházak részére nem életszükséglet.
Pénzügyi szempontból felesleges.
A tized csupán a manipuláció része, semmi egyéb.

Azokról az egyházakról beszélek, akik az állam által finanszírozottak.
M.o.-n a mai politikai eseményekben lett láthatóvá, hogy a törvény által elfogadott 13 egyház, ugyanazt a pénzmennyiséget kapja elosztva, amit előzőleg száz között osztottak szét.

Tehát a pénz mennyisége ugyanaz.
Viszont, akiknek leosztják, azoknak a száma csökkent.
Ebből következőleg jóval több jut egy szervezetre, mint eddig.
Ebbe a körbe beletartozik a Hit gyülitől kezdve a katolikus egyházig mind a 13.

Akiktől elvették a jogosultságot - az állami pénzekhez való jogosultságot -
azokra azt mondja a törvény, hogy biznisz egyház, de hadd mutassam be, röviden, hogy azok a business egyházak, akiknél maradt a pénz, mert cserébe az államhatalom kiszolgálói, kereskedői, szócsövei és nem azok, Akire -  a mennyeire - hivatkozva tevékenykednek.

A katolikus egyház, ha kimenne a Hősök terére, és bemutatná, hogy mennyi tagja van, és csak 15 embert tudna felmutatni - a papokon kívül - akkor is ő kapná meg a legtöbb pénzt, az államtól, az államhatalom döntése alapján.

Az adófizetőktől beszedett adókból.
Itt milliárdokról van szó, egy-egy egyház esetében.
Ezeket az egyházakat a profitot termelő adófizetők tartják fenn.

Ugye abban meg tudunk egyezni, hogy a papok, szerzetesek döntő többsége közfeladatot ellátó, tehát közalkalmazott, ami azt jelenti, hogy nem profitot termelő, sőt, tehát tényleges hasznot-adót sem fizető.
A pénzek visszaosztásánál az állam - ha akarna - a legeslegigazságosabb akkor lenne, ha azt mérné fel, hogy melyik egyház tagjai termelik a legtöbb adót munkájukkal.
De persze, mindenki belátja: nem erről van szó. Hanem egy állami rendszer ideológiai kiszolgálásáról.

A katolikus templomok konganak az ürességtől, nem azokra megy a pénz, akik tagjai az egyháznak, vagy övegyek, vagy árvák, rászorultak sőt még csak nem is azokra, akik profitot termelve dolgoznak az országnak és befizetik az 50%-os adójukat.
Minden befizetett adó a rendszer működtetésének költségvetésére megy, a saját rendszerűk, ideológiájuk fenntartására.
Ebbe az adófizetésbe minden ateista, buddhista, iszlamista, keresztény adója benne van.
Tehát, aki adót fizet, akarja nem akarja, támogatja a Hit gyülitől kezdve a katolikus egyházat, és tovább mindet és + még az államhatalmat is.

A kis egyházak, akiket most törvényileg kizártak ebből a - babilóni - rendszerből, Magyarországon, a NER-nek nevezetből, nekik most van itt a lehetőségük, hogy átgondolják a közösségük működésének alapelveit. Akarnak-e az államhatalmon csüngeni, pénzügyileg, avagy sem?

Nemcsak a tized fizetésének gyakorlata visszás, bibliai szempontból, hanem az állami költségvetés - a király - által adott pénz elfogadása is.

Király/a politikai hatalom - történelmi/elfogadott egyházak szövetsége egyetlen egy és ugyanazt a rendszert tartja fenn. Eddig is, és ezentúl is, évezredek óta. Azért babilóniai megnevezésű, mert ez a rendszerelmélet onnan ered.

Totál mindegy mit mondanak magukról, hogy keresztények vagy sem, ők a királyirendszer részei. Király és papság (+bank ).
Ők azok, akik uralkodnak a pogány népeken.
A pogányok választanak maguknak királysági rendszert, választanak királyokat és papokat (+bankokat).
Akik működtetik nekik a pogány rendszerüket.
Jézus soha nem mondta, hogy ne fizess adót, a pogány királyoknak, és robbantsd fel őket.
Azért nem, mert ahová születtél ott van dolgod Istentől.
Amíg csak lehet békességben éljetek, és megütközést ne okozzatok, se a királynak, se az embereknek, ellenben az evangéliumot és az Istentől jövő Igazságot hirdessétek.

Tanítványai előtt állva, Jézus magára mutatott: Nektek én vagyok a Királyotok. Én pedig azt mondom, adjátok meg a császárnak, ami a császáré Istennek, ami Istené. (Mt 22,21)
Ha szükséges adót fizetned, menj fogd ki azt a halat és vedd ki a szájából, add nekik értem és érted.

Jézus persze nem árult zsákbamacskát azt mondta: a világon nyomorúságotok van, de bízzatok, én legyőztem a világot.

Jézus hívei kaptak királyt az Atyától, Jézus személyében. A Mennyből.
Őt várjuk vissza, Ő lesz, aki rendet tesz a Földön.

1995 óta mondom, hogy jobb az állami finanszírozású támogatásoktól külön lenni, azoknak a közösségeknek, akik valóban Jézushoz tartozónak vallják magukat.
Örülök, hogy a törvény által kizárták a kisegyházakat, ebből a támogatási rendszerből, mert így legalább újragondolhatják a Biblia és Jézus szavait. Lehetőségük van úgy élni, ahogy Jézus mondta.
Persze meg kell mondanom, az én szavaim egyáltalán nem kedvesek, a kizárt közösségek vezetőinek, mert nagyon is szerették azt az állam által nyújtott húsos fazekat. Kifejezetten utáltak és utálnak engem, amiért kimondom az igazságot. A szegénység nem kívánatos dolog. A világon nyomorúságotok?

Sőt, ha adományt fogad el a krisztusi szeretet közösség, azt is megnézni, személyenként,  kitől és milyen célból kapják Isten gyermekei. Vissza is lehet utasítani. Sokkal fontosabb az adó személyének szíve tisztasága, mint gondolnánk, lásd Anániás és Safira esetét.

Jézus erre is mutatott példát, amikor a gazdag ifjú követni akarta, de aztán miért is nem követte Jézust? Mert Jézus azt mondta: add el a szegényeknek a vagyonodat, és aztán kövess engem. Nem akart engedelmeskedni Jézus szavainak.
Nem egy ember szavainak, nem egy vezető szavainak, a sok közül, hanem Isten Fiának szavainak.

Jézus a Mennyei Örökkévaló király feltétlen engedelmességet kíván.
Ha Ő azt mondta, hogy add el, és add a szegényeknek, akkor azt úgy kell tenni, mert nekem a követőnek az úgy lesz jó. Abból a tényből kifolyólag, mert Ő a JÓ király, aki tudja, hogy nekem mi az örökkévalóságra tekintve a Jó.

Ő soha nem ellenemre, hanem értem van. Ha a szavaival szemben engedetlenek vagyunk, és nem úgy teszünk, ahogy Ő mondta, akkor létrehozunk egy újat. Egy újat, ahol Jézus ugyan lehet névlegesen a király, de valójába nem az. Mert a saját ideológiánk az. Vagy érzelmeink, félelmeink, vagy emberi vágyaink a vezetőnk.

Ha újat hozunk létre, akkor szavait hazudtoljuk meg. Egy király szavainak nem engedelmeskedni, pedig azt jelenti, nem fogadjuk el, őt királyunknak, csak látszatra.
Ha Jézus szavait hazudtoljuk meg, akkor Ő megítél minket, mert az Ő szava ítéli meg az embereket.
Mindenképpen találkozni fogunk azzal, hogy miképpen álltunk Jézus szavaihoz.
Minden egyes ember találkozni fog azzal a megismertetéssel, hogy Jézust Királynak tekinti-e, és Szavainak engedelmeskedik-e, vagy sem.

Például tekintsünk egy nehéz parancsot: Áldjátok őket, ne átkozzátok, áldjátok.

Jézusnak földi élete során nem volt szüksége arra, hogy leüljön a farizeusokkal egy kávéra, és megdumálják a továbbiakat, mert elfogyott a pénze.

A tizedről személyes összefoglalóm tehát itt olvasható http://testveremnek.blogspot.hu/2012/09/a-tized.html

Hogy pedig mi a szekta - kontra a mennyei papsággal szemben, ahhoz itt javasolnék egy gondolatsoromat, továbbgondolásra:
http://testveremnek.blogspot.hu/2012/11/levitakrol-es-papsagrol.html

A kizárólagosságban nem hiszek, egyetlen egy eszmerendszer sem Jézusé.
Jézus a szívekben lakik, azokéban, akik beengedték Őt.

Valamint Jézus mindenkit hív az Ő országába, senkit ebből ki nem lehet zárni, aki akar be is mehet a Mennyek Országába, ha Jézus szavainak engedelmeskedik.


2013. október 13., vasárnap

Szólhat-e hozzánk az ÚR? - Egy gondolat


Ismét gondolatszilánkok, bocsánat, hogy nem rendeztem össze őket még szebben.

----

Számtalanszor szólt az Úr, szolgáihoz.
Nemcsak álomban és látomásban.
Hanem érthető szavakkal is, a mindnnapi tevékenységünk során.
Én magamról is tudom, hogy hozzám is szól.
Sőt még idegen nyelven is.
Nem a nyelveken szólásról beszélek, amikor én imádkozom, hanem arról, hogy amikor Ő szól hozzám.
Hidd el, én voltam a legjobban meglepődve, amikor ez megtörtént. Leírtam és vittem lefordítatni.

Isten nem cél nélkül teszi ezt természetesen, és nem erőlködöm, hogy na most, most, most fog szólni az Úr!
Hanem egyszer csak szól! Amikor Ő akar, a legváratlanabb pillanatokban. Bármikor.
Ezek után sokszor még pluszba kaptam megerősítésként álmot, látást, vagy egy valóságos történést, ami ráerősített erre, amit szívemben hallottam.

Egy történet ezzel kapcsolatosan:
Éppen a 'szentszellembetöltekezésen' gondolkoztam, ezekről a furcsa jelenségekről, ami nekem gyanús volt - 1996-ban, amikor a vonaton utaztam, egy szembeülő öregember rám nézett.
Olyan angyali volt, hófehér hajjal, tiszta ruhában, jó illattal, egészséggel.
 Szerintem angyal volt.
(Tudomásom szerint háromszor volt - fizikális - találkozásom angyalokkal, ez volt a harmadik alkalom. Az előző kettőről itt olvashatsz: Érintések)


Nem tudhatta miről gondolkozom, nem beszélgettünk, de egyszer csak hirtelen azt mondta: "Volt már ilyen, és lesz még, el fog múlni, ne törődjön vele! NEM ISTENTŐL VAN!" - és legyintett.
Nem ismételte meg, és nem mondott többet.

Annyira meglepődtem, hogy hirtelen szólni se tudtam.
Amikor leszálltunk a vonatról követni kezdtem, Kőbánya-Kispesten, hogy megszólítsam és beszéljek vele, de ő eltűnt a tömegben. (Áh, tömeg! szerintem sose volt ott tömeg, de akkor persze igen)

Amikor ezután találkoztam a jegyesemmel, elmondtam neki ezt a történést, miután meghallgatott ezt mondta:
"Jó, akkor a 'Szent Szellemes' új hullám dologgal nem foglalkozunk többet, ez a dolog tehát nem Istentől van."

Később kaptam egy álmot.
A gyülekezetemet láttam, ahogy lassan zöld indák nőnek benne, egyre vastagabbak lesznek, az embereket körülfonják és fojtogatni kezdik őket, vastagságuk egyre nagyobb és nagyobb.
Végül  az egészet belepte ez.

Miután férjem ezt meghallotta, teljesen bizonyos volt benne, hogy a szentszellemesdi, betöltekezés stb. nem Istentől van.
Az üzenet az volt: Ettől a tanítástól menekülni kell.

Mi addig ahogyan mások is össze voltunk zavarodva tőle, és nem tudtuk mi az igaz.
De éreztük, hogy valami nem stimmel.
Ez az ismeretlen ember (szerintünk angyal) volt, akinek egyetlen egy mondatára az egésszel felhagytunk! És később az álom erősítette meg döntésünk.
Talán meredeknek és kevésnek tűnik ez egy ilyen komoly döntés meghozatalára, de tény marad, csak ezért és így hagytuk ott ezt a keresztény új áramlatot, és az ilyen típusú gyülekezeteket, még rögtön az elején.
Később igazolódott: jól döntöttünk, csak így tudtuk épségben megőrizni hitünket.

Nem volt könnyű az áramlattal szembemenni, de férjem nagyon határozott meggyőződést kapott ezzel az öregemberrel és az álommal.
Érdekes, hogy még így ketten sem volt könnyű nemet mondani arra, amire mások, gyülekezetek, tömegek mondtak igent. Miért? Nálam a válasz talán az, hogy maradni szerettem volna testvéreimmel. Mert szerettem őket.

Később sokat szenvedtem 'a szentszellemesújhullám'-tévanításoktól úgy, hogy messzebbről, de láthattam testvéreim hitbeli megrokkanását és, ahogy hullanak tőle vissza a világba, vagy más vallásokba, pszichikai bajokba. Nagyon megviselt ez a tehetetlenség. Ezért kezdtem el írni róla, még 2000-ben. De tudtam, soha senki nem fogja kiadni írásaimat, és íme itt az internet, teljesen ingyenesen.

Láttam a nyilvánvaló tévtanítás következményeit, barátaim Istenben nyugvó hitének megroppanását.
A szemünk előtt hullott szét, mállottak el az Istenben nyugvó hitek.
A valóságban 'láttam' az álmomban látott inda tekeredését, fojtását, ami évekig  tartott, míg a vége teljes hitetlenség, rombolás és pusztulás lett az egyéni, családi hívő életekben.

--- De, még mindig nincs remény nélkül semmi.

1995-ben, amikor az Úr kiküldött a szolgálatra azt mondta nekem - jól körülfoghatóan hallhatóan - a szívembe:
"Menj el keresd meg, ami elveszett, keresd meg az elveszett juhaimat."

Ebben az időben még egyetlen egy gyülekezet életét sem láttam, és nem is hallottam az újhullám közeledtéről.
Isten elhívása ezért számomra még inkább értelmezhetetlen volt, akkor, minden oldalról. Egy egészen más világ volt még, más, mint a mostani. Pl.: otthoni számítógép se volt még! Mobiltelefon se!

A juh nem bárány, hanem anya-juh. A juh már megtért érett keresztények, akik elmentek, elhagyták Istent, vezetők, akik elkóboroltak, elbóklásztak, elmenekültek, beakadtak, elakadtak bokorba, sárban stb.
Ezt csak most értettem meg, egy hete. 18 év múlva. Vagy én vagyok a lassú felfogású, vagy így kellett lennie, hogy most értsem meg.

Megértettem, hogy az én egész eddigi életem és munkálkodásom is mind, valójában ebben a munkában telt.
Megértettem, hogy a rajtam esett mindenféle dolog is prófécia. Egy egész példázat-sorozat. Az egész életem egy merő prófécia. Még hozzá: Az elveszett juhoknak.

Mindegyiknek külön-külön pici erősítő prófécia.
Amiből szemezgethetnek.
Hogy Isten visszaédesgethesse magához őket, azokat, akik beleestek a szakadékba.
Nem buta kicsi bárányok ezek! Hanem juhok. Megijesztett, megtévesztett, elüldözött juhok.

Talán az se véletlen, hogy ezekhez a juhokhoz Isten egy gyenge nőt (is) választott, aki minden tekintetben alkalmatlannak érezte magát erre, és 18 éven át dühödten menekült a feladata elől, az ellenkező irányba.
Én ilyen voltam: dühös. Mint Jónás próféta. Nem hittem el, hogy rajtam kívül senki se látja mi történik a gyülekezetekben? Mérges voltam a vezetőkre, tanítókra, szónokokra. Bizonyos, hogy az én dühöm is több volt mint, ami egészséges lett volna, ahogy bizonyos, voltak megtévesztett jó szándékú vezetők is, akik tévedtek, de azt gondolom még több volt, a tudatosan beépített ember, aki a romba döntés szándékával lettek kiküldve a keresztények közé.

---

A gonosz önmagát dicsőíti.
Azt mondván magáról, hogy Ő a Szent Lélek, vagy az Isten.
Nem átalkodik mondani is, hogy Ő az.

Mi viszont a Mennyben lakozó Atyát és a Fiút dicsőítjük!
És a Szent Lelket, akit adott nekünk, a mi lelkünk segítőjének.
Közel hozzánk, Szívünkbe és Torkunkba.
Isten lehelete. Olyan mely magában hordozza Isten Jelenlétét, Életét.
Mivel Isten, szent! Imádásra és dicsőítésre!
Nem magunkat dícsőítjük, hanem Őt. Őáltala.
Aki ezzel visszaél, megvezet ebben a kérdésben, az gonosz szolga, és önmagát kezdte imádtatni, hogy az ő szavait imádd, kövesd engedelmeskedj, mert valakinek mondta magát. De hamis próféta. Szavai üres szavak, nincs mögötte Isten ereje és hatalma, vagy bizonysága.

Vannak képmutatók, de vannak utánzók is, akik úgy csináltak, csinálnak és csinálni fognak, mintha ugyanaz a kenet lenne bennük, mint az Igazakban.

Nagyon nagy pusztítás, amit a gonosz szolgák végeztek az elmúlt 15-20 évben.
Hogy tömegek, /közöttük a volt keresztény hívők/ akik őszintén keresték a keresztények Istenét odáig eljutottak:
- hogy nincs Szent Lélek!
- Hogy Ő nem személy.
- Nem szent! Csak egy szellemiség.
- A Biblia nem igaz.

Azért történhetett ez, mert ezek az emberek a gonosz tanítókat nézték, hallgatták szent szavaiknak hitt beszédüket, és látták kezüket, ahogy loptak stb. De nem figyeltek oda a belső útmutatójukra.
Ezért lettek a hallgatók közül sokan skrizofének. Meghasonlottak.
Nem bírták összeegyeztetni azt, amit hallanak, tanítanak nekik és látnak. Azzal, amit belül éreznek. Erőszakot tettek a lelkükön, mert nem hitték, hogy igaz lehet, hogy az a 'Nagy' szolgáló valójában gonosz szolga lehet?

Elfelejtettek szelídek lenni, a Szent Lélekhez, és inkább Reá hallgatni.

Ettől, amit a hamis tanítók tanítottak, abban sok igazság volt és lehet!
Jézus is azt mondta a farizeusok tanításáról: megtegyétek, amit mondanak, de ne kövessétek cselekedeteiket!

Sokan csak a hamis tanítókat nézték a pódiumon folyamatosan és abból vonták le, a következtetéseiket.
Isten mutatja az utat, hogy ne is nézzünk a gonoszokra, hogy mit csinálnak. Ők csináljanak, amit akarnak. Nekünk engedelmeskednünk is kell Isten akaratának.

Férjemmel hátat fordítottunk tehát ezeknek és azokra néztünk, akik már életük vége felé közeledve, magatartásukból lekövetkeztethettük, hogy Igaz szolgák. Ők mind szegények, hitük miatt meghurcoltak, börtönbe vetettek voltak, vagy kicsi elrejtett közösségeket hoztak létre.

Valamint azokra belső érzésekre, vagy külső jelekre figyeltünk, amit Isten küldött igazításunkra, és nem a pódiumon ugrálókra, akik haszon- és dicsőséglesők voltak.

Lehet pódiumon állni! Hirdethetjük onnan is az Igét százezreknek, vagy millióknak, bár tehetnénk meg! De személyes életünkben mindig maradjunk meg a megvetettek Jézus Krisztus keskeny útján, mert különben mindent elveszíthetünk a mennyei életünkben. Nem éri meg elveszíteni a rövid ideig tartó emberektől származó földi dicsőségért, az örök életet és az örök jutalmakat.

Legyen kívánatos nekünk Jézus élete!

Aki hallgat az ÚR szavára, 
és engedelmeskedik Neki:
Az az Igaz szolga.


2013. augusztus 7., szerda

A Valóság.



Tegnap este - elalvás előtt - nézegettem egy-két cikket...

Arra gondoltam, hogy megtévesztésig hasonló ahhoz, amiről én beszélek.
Túl sokan mondják, hogy ki kell jönni Babilónból, menjünk az utcára Igét hirdetni, hagyjuk a pénzt, stb.

Európa utcáin megjelennek a csodák.
Betegekre teszik a kezeiket és ők meggyógyulnak.
Felszólítanak, hogy hagyjuk el a gyülekezeteket, egyházakat stb.

Egy kicsit megálltam, hiszen néhány napja azt írtam, ('Apostoli mozgalomról - archive' címke alatt) lehetetlenség, hogy Európában belülről ébredés induljon.
És ezt még mindig tartom.

Testvérem Angliában azt mondta, hogy tetszene nekem az a hely, mert minden utcasarkon hirdeti valaki az Igét.

Magyarországon nem lehet.
Még fényképezni sem lehet nyilvánosan köztereken, nemhogy kamerázni! Volt, hogy odajöttek hozzánk, hivatalos közegek, hogy fejezzük be.

Vagy Magyarországgal van a baj, és itt valójában üldözik már a keresztényeket, és azokat, akik fényképezni szeretnének. Vagy mégis lehet itt is, ahogy külföldön, vagy hazugság történik az egész világon, egy nagy átverés, ezzel az 'irány ki Babilónból új mozgalommal'.

Az apostolsági mozgalommal kapcsolatban, mintahogy a Pusztában címke alatt tényeket írtam.
Ez a kétségtelen valóság, hogy a keresztény egyházak nem hajlandók közösséget gyakorolni a keresztény hitű emberekkel csak akkor, ha belemerítkeznek az ő dogmájukba, és megtagad minden más keresztényt.
Kétségtelen valóság, az, ami történik a gyülekezetekben, hogy a függöny szakadozottan lógni fog az ablakokon. Simán belátunk rajta és megértjük, hol van itt Jézus Krisztus?

Az én kritikám arról szólt, hogy gyülekezetekben maradva, nincs és nem is lehet egység a keresztények között, amire Jézus felszólított. A bűntelen élet Krisztusban alapelv mentén, saját köreinken belül maradva csak az úrvacsora tárgya körül forogtam. Természetesen érintve visszásságokat is, mégis, központi témám, hogy a testvérek - az Atya kiválasztott gyermekei - tudnak és akarnak egymással úrvacsorai és egyéb közösséget gyakorolni egymással, és nem akadály az esetleges - aktuálisan - fennálló egyházügyi dogma, mert azon túllátnak a Szeretetben - az Atyával lévő közös - közösségük által.

A Biblia alapján a közösség gyakorlására - a mi hitünk alapján - csak bűn lehet az akadály.

Ellenben látok az egyházakon belül egy olyan tendenciát, amely a hatalommal való megalkudásáért cserébe felülről kényszerített közösségi szabályokat vezetne be. A keresztény közösség életébe, vagyis pontosítok Krisztus Testébe. Ez önmagában lehetetlen. Krisztus Testébe ugyanis semmilyen gonosz, sátáni erő nem tud behatolni, befolyásolni. Ezért kettéválasztódik a kereszténység. Lesznek és vannak az intézményesített egyházak, akik a bűnnel megalkudva olyan fundamentális elveket fognak elhagyni, mint, a most nagyon aktuális család-nemiség, szexuális orientáció a teremtésben eredeti Isteni alapokra lefektetett kérdése. Akik a világgal való megalkuvást választják, mindenképpen jól fognak járni, mert az ördög mindig megfizeti - látszatra és egy időre - szolgáit, de erősen veszélyeztetik az örökéletüket és jutalmukat, amit a Mennyekben lévő Királytól kapnának.

Nagyon erős a kényszerítő erő. Nagyon erős a megfélemlítés, és nagyon erős a hatalom, amivel szemben vállalni kellene igaz értékeinket, amit Jézus Krisztustól vettünk át, amikor a Bibliát olvastuk, megértettük.

Ide másolok egy mai hírt, hogy látható legyen mire gondolok:


WASHINGTON | Barack Obama amerikai elnök kedd este (2013. 08. 06.) bírálta azokat az államokat, amelyek törvényei diszkriminálják a homoszexuálisokat. Oroszország a múlt héten fogadott el egy törvényt, amely egyebek közt tiltja a "melegpropagandát".  
"Nem tudom tolerálni azokat az országokat, amelyekben a melegeket, leszbikusokat és transzneműeket hátrányos megkülönböztetés éri, amelyekben megfélemlíteni próbálják őket" - válaszolta egy kérdésre Barack Obama Jay Leno késő esti talkshow-jában.
   A műsorvezető kérdése a Vlagyimir Putyin orosz elnök által az előző héten aláírt törvényre vonatkozott, azonban Obama hozzátette, hogy Oroszország nem egyedi eset, számos más, főleg afrikai országban is üldözik a melegeket és a leszbikusokat. Ugandában például jelenleg is illegális a homoszexualitás, és egy törvénytervezet azt bizonyos "súlyos" esetekben akár halálbüntetéssel is sújtaná.
   "Függetlenül attól, hogy nemi, faji, vagy vallási alapon, esetleg szexuális irányultsága alapján ér valakit diszkrimináció, az minden esetben megsérti azt az erkölcsi alapot, amelyet minden országnak tiszteletben kellene tartania" - fejtette ki véleményét az amerikai elnök.
   Oroszországban júniusban fogadták el a homoszexuális "propagandát" tiltó törvényt, amely bírálói szerint gyakorlatilag megfosztja a gyülekezés jogától a melegeket és leszbikusokat, és lehetőséget nyújt arra, hogy bárkit bíróság elé állítsanak, ha nyilvánosan támogatásáról biztosítja a homoszexuális embereket. Emellett azt is megtiltották az azonos nemű pároknak, hogy orosz gyerekeket fogadjanak örökbe.

---

Én egy olyan csoporthoz szóltam, szólok, akik keresztül mentek azon, hogy jó, igaz, és erkölcsös, bűntelen életükért üldözték őket, megszégyenítették őket, és kirekesztették őket, először is keresztény egyházakból. Akik nem követtek el, sem a Biblia értelmében, sem társadalmilag bűnt, sőt akik nem homoszexuálisak, hanem családban élve élik meg szép, nemes és becsületes életüket.
Akik ki vannak zárva gyülekezetekből, (pontosítok: magukat zárták ki ezekből a bűnössé lett keresztény közösségekből) állítólagos testvér közösségekből, noha jól lehet, velük van az ÚR, érzik, tudják, sőt erről mások is bizonyságot vehettek, maguk azok is, akik kizárták őket.

Olyanok a kizártak, akik nem bűneik miatt vannak kirekesztve, mert 'mások', tehát bűnben lennének, mint, hogy például homokosok, stb., hanem mert igazak és szentek, akik inkább vállalják a magányos Pusztát egyedüllétet, az ÚRral, mint a megalkuvást, ami  a gyülekezeti tagsággal jár, hogy ők is olyanokat is kirekesszenek, akikről kétségtelenül tudják, hogy igazak. Olyanok a Pusztában lévők, akiknek nem tetszik amit a gyülekezetük tesz, vagyis hogy a vezetők a bűnben lévő keresztényeket tolják előre, a liberalizmus, humanizmus és egyéb eszmék zászlaja alatt.
Ezért inkább kilépnek a gyülekezetből, inkább kiállnak az igazak mellett, és szót emelnek az igazság mellett, minthogy az aktuális dogmákat éltessék, amely felmagasztalja a bűnt.

Arra mondtam, hogy túl nagy lett a csönd körülettem.
Mellettem nagyon kevesen álltak ki. Noha erre akár csak jócselekedeteim alapján is sor kerülhetett volna.

Arra gondolok, nyilvánosan, áldozatokat is felvállalva kevesen álltak ki mellettem, noha nyilvánosan ismert volt jellemem, hitem, munkám, a keresztény egyházak, csoportok előtt. Erre mondtam, hogy néhány embert leszámítva nincsenek igaz keresztények a fennálló gyülekezetekben, egyházakban, felekezetekben, vagy csoportosulásokban, akik keresztényeknek nevezik magukat. Mert saját tapasztalat alapján mondom, nem állnak ki testvérük mellett és simán vihettek is volna akár Recskre is stb. Senki nem emelt volna szót mellettem.
Ha kicsi dolgokban nem álltak ki mellettem, hogy velem úrvacsorázzanak, vagy szentáldozhassam stb. másban talán megtennék? Nem, nem álltak ki mellettem, annyi bizonyságot szereztem erről, hogy biztonsággal állítom: ők nem testvéreim. Később se futottak hozzám, se bocsánatért, se bűnvallással.

Akik viszont igen, egy kezemen tudom megszámolni. Azokat, akik hivatalos egyházban vannak, vagy voltak, és nyíltan vállalták a velem való kapcsolatot, és kimondták, hogy igaz vagyok Krisztusban, Isten gyermeke vagyok.

Igazságtalan, és Isten ellenes cselekedet az igazat bűnösnek mondani.

Akik kiálltak mellettem, azokat nagyon szeretem, mert tudom, hogy Isten gyermekei, és velem együtt fogják üldözni később őket. Sajnos már gyakorlati tapasztalataim is vannak erről az én legnagyobb fájdalmamra, hogy miattam bárkit hátrány ért, ér. De ők tudatosan vállalják/vállalták ezt, a kétségtelen igazságért.

Ebből látom, hogy kiéleződött egy háború az igazak és gonoszok között, ami már folyik. Sok gonosz van az egyházban, vagy akörüli csoportokban, akik mondják magukról, hogy keresztények, de üldözik az igazakat. Hamis tanokat csempésznek a keresztények közé, és elfogadtatják azokat a püspökökkel, vezetőkkel.
Egész világra kiterjed ez a munka, és minden keresztény egyház, felekezet, csoport érintve van ebben.
Olyan mintha globális lenne, és vezérelt: kézivezérlésű. Mintha a gonosz szántszándékkal hintené tele a világot konkollyal, kifejezetten a búza közé.

Én nem gondolom, hogy azokat, akiket az Atya kiválasztott megalkuvásból, félelemből maradnának. Mármint a pénz miatti félelemből, hogy nem lesz mit enniük.
Én azt gondolom, hogy nem fognak maradni, életük se lesz drága és nem fogja őket érdekelni, ha az Isten mégis éhezni hagyná őket, (nem fogja tenni) ők az igaz erények mellett fognak kiállni, azok mellett az elvek mellett, amit a Bibliát olvasva megértettek Isten akaratáról.

Az elrendeződés végére mindenki meg fogja találni a helyét. És nem lesz átjárás az igazak és a gonoszok között. Mert az igazak maguk vágják ki maguk közül a gonoszokat, (vágják le lábukat, kezüket, a közösség életéből) ahogy fordítva is igaz lesz=> A gonoszok közössége kiöli maguk mellől az igazakat.

Két keresztény egyház lesz, egy ami látható, és egy ami láthatatlan. Az utóbbit olyan értelmében mondom, hogy valójában ők is láthatóak lesznek, de ők aszerint fogják a hitüket gyakorolni, ahogy Jézus mondta: szegények lesznek és üldözöttek méghozzá pont azoktól, akik előzőleg testvérüknek mondták magukat.
Ez nem az a láthatatlan egyház lesz, amiről a felekezetekben eddig beszéltek. Ez olyan láthatatlan lesz, hogy nyilvánosan látható lesz. Különválasztva a másik keresztény összerendeződéstől.

Azt gondolom Jézus minden szava be fog telni az igazakon, ami azt jelenti, semmi miatt nem kell aggódnunk, mert mindenről Ő fog gondoskodni életünkben. Akik Őt követik nem maradnak árván, nem fognak éhezni és semmi veszedelem nem fogja őket érni, azon kívül, hogy üldözik őket, vagy meg is ölik őket Jézus neve miatt, pont azok, akik kereszténynek mondják magukat (a másik keresztény összerendeződés a keresztény konkolyok közössége által: 3K).

Ez az üldözés nem felekezeti vonalon fog zajlani, hanem hit és cselekedet alapján.
Az Atya kiválasztott gyermekeinek, akiket Jézus megváltott és a Szent Lélek megigazított, nem másik szektát, vagy egyházat hoznak létre.
Azt fogják enni, amit eléjük tesznek azok, akiknek hirdetik az Igét. Valóban egy ruhájuk lesz és nem visznek magukkal erszényt, nem divatból, vagy mozgalmi attitűdből, hanem mert nincs nekik. Értsétek meg, ők tényleg hajléktalanok lesznek, mint Jézus!

Azt gondolom, hogy ez az én általam felvázolt dolog nem keverendő össze az a youtubon terjedő olyan igehirdetőkkel, akik nagyon hasonló dolgokat csinálnak Európa utcáin.
Én nem tudom más államokban hogy van, de villogni kezd bennem a lámpa, ha egy keresztény olyan dolgot tehet, amit valójában mégse tehetne az állami törvények miatt. Nem, nem állhatok ki az utcára igét hirdetni, kamerázni, és imádkozni emberekért az utcára.! Nem, nem terjeszthetem a hitemet! És nem tehetem fel a youtubra, sőt, az hogy ez a blog még létezik, csak napok kérdése!

Lázító és kirekesztőek a gondolataim a már most létező törvények szerint, vagyis a másik keresztény összerendeződés szerint, vagyis a nagy politikai gondolkodás szerint.
Hiszen folyamatosan azt kérdőjelezem meg, hogy azok, akik hivatalosan léteznek egyházakban, azok valóban keresztények-e? Ez már gyűlöletkeltő is lehet. Hiszen mindenki azt mond(hat) magára, amit akar.

Csak az igazak nem mondhatják magukra, 
hogy Isten gyermekei.

Jézust azért ölték meg, 
mert azt mondta magáról ami: Isten fia.

Az Atya gyermekeit azért fogják üldözni, kirekeszteni és megölni, amit mondani fognak magukról: Ők Isten gyermekei.

Nem mondhatunk mást, mert ez az igazság.
Az ítéletben ez fog egyedül szerepelni: azt mondta magáról, hogy Isten gyermeke.

Szerintük ilyen nincs. Szerintük ez a saját egyházi törvényük szerint Isten káromlás lesz, ha nincsenek az ő egyházukban, azok akik ezt mondják, azok Isten káromlók lesznek. Ha ezt közöttük mondod, az ő dogmájukat - bűnjeiket - elfogadva, és nekik engedelmeskedve, akkor nem fognak üldözni, de ha tőlük különállva mondod, akkor meg fognak ölni.

Nézzétek, ez már folyik csak más vonalon. Most a keresztény nagy politikai világ eljátszik egy színdarabot, a muszlimokkal szemben. Már régen elkezdte, de látványosan most fog betetőzni.
Közben, mellette el fog indulni az Atya gyermekeinek is az üldözése, de az még nem lesz nyilvános, és látványos. Még hirdethetjük így az Igét, egy ideig, de már nem sokáig.

Minden az Atya kezében van.
Ő megengedi az embereknek, hogy olyanok legyenek, amilyenek. Megengedi nekik a választás jogát.
Megengedi nekik, hogy kinyilvánítsák magukról, amit ki akarnak nyilvánítani. Megengedi nekik a bűnt, és megengedi nekik az örök halált is. Mert ők döntenek. Ők választanak. Megengedi, hogy ezeket a döntéseiket törvényekben foglalják.
Megengedi nekik, hogy bezárják a kutakat, és elzárják a lehetőségét a gyermekei elől, hogy Igét hirdessenek.
Azért engedi meg, mert nem lesz, akiknek hirdessék már az Igét. Vagyis, el fog jönni az idő, hogy az egész Földgolyó minden lakosa, hoz egy döntést, tudatosan, Isten mellett, vagy ellen!
Nem véletlenül hozza meg ezt a döntést, nem félreértelmezésből,  nem átverik őket, hanem tudatosan dönteni fognak.

Ha nem hirdetheted az Igét semmilyen formában, akkor eljött az Idő. Akkor a környezetedben mindenki döntött, és ezt legálisan törvénybe is foglalták. Ha nincs, aki kiálljon melletted, akkor mindenki kiállt az mellett, aki mellett ki akart állni. Ez nem romintákázásos dolog. Ez a kemény realitás.
A gonoszok a gonosz mellett, az igazak az Atya mellett. A te döntésed az életedbe fog kerülni. Vagy az örökéletedbe, vagy a földi életedbe.

Egyszerűen nyilvánvaló lesz előtted, hogy ki a te testvéred. Vagyis ki a közös atyátok.

Nézd, ennek a világnak már régen vége lenne, ha a mennyei Atya nem tartotta volna fenn, bűnei ellenére.
Nézd, a Sátán már mindenkit megölt volna. Mert embergyűlölő volt kezdettől fogva, most is az.
Van egy kicsi tere, abban mozogva, húzza össze az embereket és tereli egy karámba.
A Sátán eszköz Isten kezében, hogy kiválassza az igazakat a gonoszok közül.
Egyszerűen nyilvánvalóvá válik. Isten már most tudja, ki az igaz, (ki a kiválasztott), ki a gonosz, de megengedte az embereknek, hogy ők maguk is kinyilvánítsák tetteikben. Megengedte nekik, hogy hitük legyen, és nehéz körülmények között, életüket sem kímélve, kiálljanak az Igazság mellett.
A gonoszoknak, a gonoszság mellett.

Tehát az utcai igehirdetés - és csoda - előttem csak akkor igaz, ha azok az emberek legalább hajléktalan kinézetűek lesznek, akik hirdetik az Igét. Ha vidáman mosolyogva, jól öltözve, mintegy színdarabban játsszák el, tele tűzdelve a szabadkőműves jelmutogatásokkal, és jelképekkel, akkor csak a babilóni színdarab játékkelléke.
Ki tudja ki fizeti őket?
Nekem kevés a mosoly. Még az is kevés, ha látványosan meggyógyulnak emberek.

Én magam is eljátszottam, hogy kerekesszékes vagyok, a nyílt utcán felálltam a székből, kiabáltam, hogy meggyógyultam. Reakció? Semmi. Miért. Mert ez a természetes.
Nézzétek, számtalan csodát leírtam az életemből. Reakció. Semmi. Miért, mert ez a természetes. Az embereknek szkeptikusoknak kell lennie. Ha nem az, akkor az fizetett hirdetés. Vagy érdekből való csatlakozás. Főleg, ha kis film is készül belőle.
Ha miután felkeltem a kerekesszékből, ha tényleg beteg lettem volna, és futkároznék, a két templom között, hogy meggyógyultam, jó esetben is bevittek volna a rendőrőrsre, rendzavarás miatt, és nem ujjongtak volna körül az emberek. Ez az igazság, ez a valóság. Gondoljatok a születése óta vak betegemberre (Jn9), akit Jézus meggyógyított, vagy Péter és János, aki a sántát (Apcsel3), a templom kapuban. Ujjongtak az emberek? Nem, hanem kizárták őket  zsinagógájukból, még a szüleiket is! Megfegyelmezték a betegeket is, és azokat is, akik által Isten meggyógyította. Később pedig megölték őket, Jézust, Pétert; és Jánost is forró olajban sütögették, majd száműzték, mert nem halt meg!

Játsszátok el, menjetek ki az utcára, valaki toljon nagy keserűen téged a kerekesszékben, lépjen oda hozzád valaki, imádkozzon érted, kelj fel, kezdj ugrálni, és megláthatod, a kutyát se fogja érdekelni, hogy ez megtörtént. Vagy ha igen, a rendőröket, hogy maradj csendbe.
Nem hiszed? Próbáld ki! Ez a valóság, ennek nincs hírértéke, ha hírértéket csinálnak neki, és happyre jön ki, akkor fizetett hirdetést láttál.
Az igazi gyógyulásoknak, csodáknak ugyanígy nincs hír-értékűk a nagy világ előtt, mi hívők egymás között beszéljük meg, tudunk róla. Szájról-szájra járja be a világot, nem a képernyőkön, sem az internet oldalán.

A kutyát nem érdekli, hogy téged meggyógyított-e az Úr vagy meghaltál!
A kutyát se, a hitetlen embert se és az állítólagos testvéreidet sem.
Senkit nem érdekel, hogy veled mit tett az ÚR, vagy általad. Esetleg mesehallgatási délutánnak jó, mert jól cseng a hangod, ha beszélsz, de hogy az valóság? Hogy az életformáló erő legyen? Az már nem.

Nem hiszed? Ugye.

Próbáld ki, menj gyógyítani embereket, hirdesd az Igét, és kíváncsi leszek, hogy szerepelni fogsz-e a hírekben.
Nem fogsz. Megnyugtatlak.
A kóbor kutyát se érdekli, amit csinálsz. Hogy általad tényleg gyógyít-e az ÚR, stb.
Ellenben, ha látsz a tévében valaki felől híradást, díjat kap érte, és tele van szórva a neve az interneten, hogy milyen jó ember, stb. biztos lehetsz benne, hogy műanyag, csinált dolog, a nagy politika része.
Fizetett hirdetést láttál.

Ha valaki azt hirdeti, ami az igazság, de nem él az igazság szerint, akkor a nagy politika része, és ez igaz azokra is, akik hasonló dolgokat hirdetnek, mint amit itt olvasol, de ha megkapirgálod az életüket láthatod majd, nem élik, azt amit hirdetnek.
Gyülekezetbe fog járni, vagy ő maga lesz a vezetője.
Mégis szed tizedet, csak más néven nevezi. Mégis gazdag.
Mégis két autója van, meg a feleségének is. Mégis van szeretője, vagy mégis homokos.
Mégis kitüntetik. Népszerű az emberek között.
Mégis valahogy meg kell venni azt a kamerát, amin keresztül látod az egészet.
Nézd, az ördög nem fog fizetni téged, csak ha megéri neki.

Vigyázzatok, hogy senki el ne hitessen titeket.

Jézus Krisztus:
SZEGÉNY VOLT
MEGVETETT
ÉS 
MEGÖLTÉK.

Te az Ő követőjévé lettél.

Vigyázzatok, mert a Sátán észrevette, hogy mire készülünk, itt a Pusztában! Megélni igaz hitünket, minden erejével azon lesz, hogy leutánozza, és becsábítson magához, hogy ő is az, akit követni akarsz. Legyetek éberek! Figyeljetek a szavakra és a cselekedetekre, vessétek össze, hogy Jézus, hogyan kérte követőitől, úgy tegyétek. Ne dőljetek be semmilyen újabb mozgalomnak! Akármilyen szépen jelentkezik is be.

Csatolok linkeket, ezeket olvastam tegnap este, még át fogom őket újra olvasni, és még gondolkozom azokon, amiket itt is írtam, ezekről az új jelenségekről, amik megtévesztően hasonlóak azokhoz, amiket én is hirdetek.
http://www.szepi.hu/irodalom/kedvenc/kc_034.html
http://keskenyut.wordpress.com/2013/08/04/utazas-az-intezmenyes-gyulekezeten-kivul-chip-brogden-bizonysaga/

Ajánlom, hogy olvassátok, de ajánlom, hogy éljétek is, és ne tévedjetek más útra, mint ami hirdetve van az Igében. Ne foglalkozzatok az Igehirdetők neveivel, emberek előtti tekintélyüknek, nagyságukkal, ti éljétek a hiteteket. Szegénységben, alázatban, úgy ahogy kiküldte a 72 tanítványát Jézus. Lk 10,1
Éljétek, cselekedjétek. Egyedül, Ne törődjetek senkivel és semmivel.

Új bor, Új tömlő

Én csak annyit mondok, most ezekben a pillanatokban kaptam kézhez - postán - egy hivatalos egyház segítéseiről szóló vaskos, jó minőségű kiadványát.
Félreértés ne essék, tegyék az egyházak, amit ahogyan tenni szándékoznak! Tisztelem munkájukat, amit a szegényekért végeznek, hiszen a szegényeknek szükségük is van rá. (Persze kérdés, hogy ebben a minőségben, ilyen sok pénzt ráköltve -szerintem reklámújságra - nem-e inkább ennek a magazinnak is az árát a szegényeknek kellett volna adni! Valószínű kötelezve volt ez az egyház az állam részéről, hogy ezt megtegyék.)

Mi magunkfajta Pusztai vándorlók figyeljünk oda, hogy ne kürtöltessünk magunk előtt.
A legnagyobb titokban tegyük, amit teszünk jó cselekedeteket, és azok, akik környezetünkben élnek, látván jó cselekedeteinket áldani fogják Atyánkat!
Ha lehet hárítsuk vissza a díjakat, jutalmakat, és ne támogassuk a világot, állami, egyéb kitüntetések átvételével, akármilyen keresztény, vagy jó embernek járó díjakkal jutalmaznának.

Ebben is lehet Teréz Anya is példaképünk. Elhárította a Nobel-díjat, míg végül átvette, de minden pénzadományt rögvest a szegényeknek ajándékozta. Nem csinált fényképeket jócselekedeteiről, a fényképeket az Atya készíti a Mennyből. Ha kívülről szemlélve idegenek teszik ezt rólunk, megvan hozzá a joguk, de mi magunkat ne reklámozzuk. Még akkor se, ha ezzel a kiadvánnyal csak a támogatóinkat értesítenénk munkánkról. Valószínű, ha valaki támogatott minket azért tette, mert erre az Úrtól késztetést érzett, és megbízott bennünk, nem azért, hogy utána abból a pénzből, amit adományozott képeket nézegessen a szegénysorsú embertársairól.

Magunkról beszélek.
Azokról, akik kijöttek az intézményesített egyházakból, és az Úrat követve élik a mindennapi életüket. Adakoznak a szegényeknek, imádkoznak és élik igaz életüket, mindenki javára.
Szó nincs diszkriminációról, hogy valakiket hátrányba részesítenénk. Sőt, mindenki felé szeretetben vagyunk, még azok felé is, akik ellenségesen közelítenek felénk. De nem fogunk az ellenség gondolatai szerint gondolkozni, hogy velük megbékéljünk. Nem fogunk bűnben élni, erőszakot elkövetni, másokat megkárosítani, meglopni.

Tiszteljük  minden Testvérünket, mint minden embertársunkat, de tudomásul vesszük, hogy ők nem tekintenek minket testvéreknek, és maguk előtt kürtöltetnek jó cselekedeteikkel, miközben bűneikben maradnak, hogy még több pénzt gyűjthessenek, elvileg jószándékaikra. Isten áldja meg őket, és imádkozunk értük, hogy teljességgel jól megértsék Jézus Krisztus szavait.

Mi az Úrat várjuk és hiszünk Benne, hogy Őneki nem szükséges a reklám! Megáld, ha megakar. Nem azért mert igaz, igaz cselekedeteimben vagyok, hanem mert az Övé vagyok.
Tévedés azt gondolni, hogy aki azt mondja magáról, hogy bűntelenül, tiszta életet él, az bután szentnek gondolja magát és másokat diszkriminál. Én nem gondolom szentnek magam, a bűn mindig kívánatos. Nekem is. Én is lehetnék leszbikus, tolvaj, hamisító, stb. Hogyne kívánnám a gyönyört, és ami könnyebb a testnek, hogy még könnyebben jobb körülmények között éljek? Talán azt hiszed bolond vagyok én?, hogyne kedveznék magamnak? Mi vagyok én, hogy a szegénységet, a fájdalmat, a kirekesztést, és az üldözést válasszam a könnyebb út helyett, talán mazochista? Nem, én se vagyok az. Én is szeretném a gyönyört! Hogyne akarnám, szeretném, vágyom! A legbűnösebb szenvedélyekkel!!

De a tény, tény marad, Krisztus követése, az igazság útja, nemcsak az ótest megfeszítése, de rám nézve hátrányos a jutalmam ettől a világtól, azért, mert a tiszta egyenes utat választom. Tudomásul veszem Jézus szavait! És Jézus példáját. Őt választottam, tehát az Ő szavait fogadom el, és az Ő által adott körülményekben áldom Őt. Ő pedig azt mondta: e világon hitetek miatt nyomorúságotok lesz, de bízzatok.

Nem diszkriminálom, hátrányt sem okozok azoknak, akik azt gondolják, hogy a bűn jó dolog. Azt mondom, hogy Isten előtt ez nem jó dolog, nem keresztényi, nem keresztény etika, Isten előtt utálatos,  akárki is mondja, még ha a leghatalmasabb keresztény vezető is mondja.

Azt mondom, hogy aki bűnben marad, bűnt propagál, hirdet, terjeszt, támogat - akár nyíltan, akár a háttérből - az nem keresztény. Ennyi. Hiába mondja, hogy Jézus Krisztusban hisz. És hiába mutatja fel maga elé, a szervezete által tett jócselekedeteket. Bárki tud segíteni a szegényeknek és bárki lefényképezheti ezt magáról és bárki kireklámozhatja magát azzal, hogy ő milyen jó ember. Nem kell hozzá kereszténynek lenni.
Miért ragaszkodnak ehhez ők?

Egyébként mostmár ott tartunk, azokat diszkrimánálják, (és hozzák hátrányba munkahelyeken stb.) akik nem fogadják el a bűnös életvitelt. A liberalizmus és humanizmus egyenértékű lett, azzal, hogy mindent szabad, amit a Biblia tilt, ha keresztény köntöst is adnak rá, akkor szerintük pedig Istennek ez mind még tetszik is. Erről beszélnek az intézményesített keresztény vezetőink.

A szombati brit sajtó beszámolói szerint azonban az angliai Essex megyében élő Barrie Drewitt-Barlow és partnere – akit a lapok csak Tony néven említenek – bírósághoz fordult, mivel az anglikán egyház nem hajlandó engedélyezni az azonos neműek templomi esküvőjét. Barrie Drewitt-Barlow a Daily Mail című konzervatív brit napilapnak elmondta, hogy templomban szeretne házasságot kötni partnerével. Kijelentette: örülnek a törvénynek, ám az egyházi tiltás miatt mégsem tudnak élni a lehetőséggel úgy, ahogy szeretnék.
http://www.magyarkurir.hu/hirek/beperelte-az-anglikan-egyhazat-egy-brit-homoszexualis-par

Szerintük minden fundamentalista keresztény, aki a Biblia értékeihez ragaszkodik, egyben diszkriminatív is, mert nem fogadja el, hogy a bűn legalis, mert ők vannak a világbékéért.
Kérem, szerintem a keresztény közösségben nem kötelező lenni, ha valaki nem fogadja el, azokat a teológiai alapelveket, a tiszta életet Krisztusban, annyi más van, és még csinálni is lehet újat. Lehet távozni azoknak, akik házasodni akarnak.
Értenék-e ezek, hogy a házasság mi? Két ember szövetségkötése Isten előtt. Valaki úgy fogja fel, csak emberek előtt, vagy úgy fogja fel, hogy csak magánügye. Akkor az ateisták miért nem perlik be az egyházakat, mert nem adják össze őket?  Adják össze magukat. Ennyire egyszerű.

Ezekből látom azt, hogy egyrészt kézivezérlésű egyház-rombolás folyik most. Másrészt, valóban kihívja az ÚR a Pusztába az igaz gyermekeit, mert be kell látni, elvesztettük ezt a csatát. Elvesztettük az intézményesített egyházainkat. Egyház vezetőink ugyanis megalkudtak a bűn javára. Én magam szeretném, ha ez nem így lenne, de a hírek, amiket kapunk keresztény egyházakról ezt mutatja.

---

Én a magam részéről, sem itt a blogban, sem sehol nem fogok beszélni arról, hogy a jövőben milyen jócselekedeteket fogok tenni a szegényekért, szegényekkel, betegekkel stb.. Ha egyáltalán az Úr megadja, hogy megtegyem.
Tupirozni se fogom vele magam, de ez bántó is lenne azok felé, akik felé szolgálok. Istentől is elrabolnám az Ő dicsőségét.

Ha élek az Isten kegyelméből élek, ha teszek bármit, az Ő kegyelméből tettem és teszem.

Buzdítani tovább buzdítalak benneteket, ti is tegyétek a jót a legnagyobb titokban!