Szólhat-e hozzánk az ÚR? - Egy gondolat

Ismét gondolatszilánkok, bocsánat, hogy nem rendeztem össze őket még szebben.

----

Számtalanszor szólt az Úr, szolgáihoz.
Nemcsak álomban és látomásban.
Hanem érthető szavakkal is, a mindnnapi tevékenységünk során.
Én magamról is tudom, hogy hozzám is szól.
Sőt még idegen nyelven is.
Nem a nyelveken szólásról beszélek, amikor én imádkozom, hanem arról, hogy amikor Ő szól hozzám.
Hidd el, én voltam a legjobban meglepődve, amikor ez megtörtént. Leírtam és vittem lefordítatni.

Isten nem cél nélkül teszi ezt természetesen, és nem erőlködöm, hogy na most, most, most fog szólni az Úr!
Hanem egyszer csak szól! Amikor Ő akar, a legváratlanabb pillanatokban. Bármikor.
Ezek után sokszor még pluszba kaptam megerősítésként álmot, látást, vagy egy valóságos történést, ami ráerősített erre, amit szívemben hallottam.

Egy történet ezzel kapcsolatosan:
Éppen a 'szentszellembetöltekezésen' gondolkoztam, ezekről a furcsa jelenségekről, ami nekem gyanús volt - 1996-ban, amikor a vonaton utaztam, egy szembeülő öregember rám nézett.
Olyan angyali volt, hófehér hajjal, tiszta ruhában, jó illattal, egészséggel.
 Szerintem angyal volt.
(Tudomásom szerint háromszor volt - fizikális - találkozásom angyalokkal, ez volt a harmadik alkalom. Az előző kettőről itt olvashatsz: Érintések)

Nem tudhatta miről gondolkozom, nem beszélgettünk, de egyszer csak hirtelen azt mondta: "Volt már ilyen, és lesz még, el fog múlni, ne törődjön vele! NEM ISTENTŐL VAN!" - és legyintett.
Nem ismételte meg, és nem mondott többet.

Annyira meglepődtem, hogy hirtelen szólni se tudtam.
Amikor leszálltunk a vonatról követni kezdtem, Kőbánya-Kispesten, hogy megszólítsam és beszéljek vele, de ő eltűnt a tömegben. (Áh, tömeg! szerintem sose volt ott tömeg, de akkor persze igen)

Amikor ezután találkoztam a jegyesemmel, elmondtam neki ezt a történést, miután meghallgatott ezt mondta:
"Jó, akkor a 'Szent Szellemes' új hullám dologgal nem foglalkozunk többet, ez a dolog tehát nem Istentől van."

Később kaptam egy álmot.
A gyülekezetemet láttam, ahogy lassan zöld indák nőnek benne, egyre vastagabbak lesznek, az embereket körülfonják és fojtogatni kezdik őket, vastagságuk egyre nagyobb és nagyobb.
Végül  az egészet belepte ez.

Miután férjem ezt meghallotta, teljesen bizonyos volt benne, hogy a szentszellemesdi, betöltekezés stb. nem Istentől van.
Az üzenet az volt: Ettől a tanítástól menekülni kell.

Mi addig ahogyan mások is össze voltunk zavarodva tőle, és nem tudtuk mi az igaz.
De éreztük, hogy valami nem stimmel.
Ez az ismeretlen ember (szerintünk angyal) volt, akinek egyetlen egy mondatára az egésszel felhagytunk! És később az álom erősítette meg döntésünk.
Talán meredeknek és kevésnek tűnik ez egy ilyen komoly döntés meghozatalára, de tény marad, csak ezért és így hagytuk ott ezt a keresztény új áramlatot, és az ilyen típusú gyülekezeteket, még rögtön az elején.
Később igazolódott: jól döntöttünk, csak így tudtuk épségben megőrizni hitünket.

Nem volt könnyű az áramlattal szembemenni, de férjem nagyon határozott meggyőződést kapott ezzel az öregemberrel és az álommal.
Érdekes, hogy még így ketten sem volt könnyű nemet mondani arra, amire mások, gyülekezetek, tömegek mondtak igent. Miért? Nálam a válasz talán az, hogy maradni szerettem volna testvéreimmel. Mert szerettem őket.

Később sokat szenvedtem 'a szentszellemesújhullám'-tévanításoktól úgy, hogy messzebbről, de láthattam testvéreim hitbeli megrokkanását és, ahogy hullanak tőle vissza a világba, vagy más vallásokba, pszichikai bajokba. Nagyon megviselt ez a tehetetlenség. Ezért kezdtem el írni róla, még 2000-ben. De tudtam, soha senki nem fogja kiadni írásaimat, és íme itt az internet, teljesen ingyenesen.

Láttam a nyilvánvaló tévtanítás következményeit, barátaim Istenben nyugvó hitének megroppanását.
A szemünk előtt hullott szét, mállottak el az Istenben nyugvó hitek.
A valóságban 'láttam' az álmomban látott inda tekeredését, fojtását, ami évekig  tartott, míg a vége teljes hitetlenség, rombolás és pusztulás lett az egyéni, családi hívő életekben.

--- De, még mindig nincs remény nélkül semmi.

1995-ben, amikor az Úr kiküldött a szolgálatra azt mondta nekem - jól körülfoghatóan hallhatóan - a szívembe:
"Menj el keresd meg, ami elveszett, keresd meg az elveszett juhaimat."

Ebben az időben még egyetlen egy gyülekezet életét sem láttam, és nem is hallottam az újhullám közeledtéről.
Isten elhívása ezért számomra még inkább értelmezhetetlen volt, akkor, minden oldalról. Egy egészen más világ volt még, más, mint a mostani. Pl.: otthoni számítógép se volt még! Mobiltelefon se!

A juh nem bárány, hanem anya-juh. A juh már megtért érett keresztények, akik elmentek, elhagyták Istent, vezetők, akik elkóboroltak, elbóklásztak, elmenekültek, beakadtak, elakadtak bokorba, sárban stb.
Ezt csak most értettem meg, egy hete. 18 év múlva. Vagy én vagyok a lassú felfogású, vagy így kellett lennie, hogy most értsem meg.

Megértettem, hogy az én egész eddigi életem és munkálkodásom is mind, valójában ebben a munkában telt.
Megértettem, hogy a rajtam esett mindenféle dolog is prófécia. Egy egész példázat-sorozat. Az egész életem egy merő prófécia. Még hozzá: Az elveszett juhoknak.

Mindegyiknek külön-külön pici erősítő prófécia.
Amiből szemezgethetnek.
Hogy Isten visszaédesgethesse magához őket, azokat, akik beleestek a szakadékba.
Nem buta kicsi bárányok ezek! Hanem juhok. Megijesztett, megtévesztett, elüldözött juhok.

Talán az se véletlen, hogy ezekhez a juhokhoz Isten egy gyenge nőt (is) választott, aki minden tekintetben alkalmatlannak érezte magát erre, és 18 éven át dühödten menekült a feladata elől, az ellenkező irányba.
Én ilyen voltam: dühös. Mint Jónás próféta. Nem hittem el, hogy rajtam kívül senki se látja mi történik a gyülekezetekben? Mérges voltam a vezetőkre, tanítókra, szónokokra. Bizonyos, hogy az én dühöm is több volt mint, ami egészséges lett volna, ahogy bizonyos, voltak megtévesztett jó szándékú vezetők is, akik tévedtek, de azt gondolom még több volt, a tudatosan beépített ember, aki a romba döntés szándékával lettek kiküldve a keresztények közé.

---

A gonosz önmagát dicsőíti.
Azt mondván magáról, hogy Ő a Szent Lélek, vagy az Isten.
Nem átalkodik mondani is, hogy Ő az.

Mi viszont a Mennyben lakozó Atyát és a Fiút dicsőítjük!
És a Szent Lelket, akit adott nekünk, a mi lelkünk segítőjének.
Közel hozzánk, Szívünkbe és Torkunkba.
Isten lehelete. Olyan mely magában hordozza Isten Jelenlétét, Életét.
Mivel Isten, szent! Imádásra és dicsőítésre!
Nem magunkat dícsőítjük, hanem Őt. Őáltala.
Aki ezzel visszaél, megvezet ebben a kérdésben, az gonosz szolga, és önmagát kezdte imádtatni, hogy az ő szavait imádd, kövesd engedelmeskedj, mert valakinek mondta magát. De hamis próféta. Szavai üres szavak, nincs mögötte Isten ereje és hatalma, vagy bizonysága.

Vannak képmutatók, de vannak utánzók is, akik úgy csináltak, csinálnak és csinálni fognak, mintha ugyanaz a kenet lenne bennük, mint az Igazakban.

Nagyon nagy pusztítás, amit a gonosz szolgák végeztek az elmúlt 15-20 évben.
Hogy tömegek, /közöttük a volt keresztény hívők/ akik őszintén keresték a keresztények Istenét odáig eljutottak:
- hogy nincs Szent Lélek!
- Hogy Ő nem személy.
- Nem szent! Csak egy szellemiség.
- A Biblia nem igaz.

Azért történhetett ez, mert ezek az emberek a gonosz tanítókat nézték, hallgatták szent szavaiknak hitt beszédüket, és látták kezüket, ahogy loptak stb. De nem figyeltek oda a belső útmutatójukra.
Ezért lettek a hallgatók közül sokan skrizofének. Meghasonlottak.
Nem bírták összeegyeztetni azt, amit hallanak, tanítanak nekik és látnak. Azzal, amit belül éreznek. Erőszakot tettek a lelkükön, mert nem hitték, hogy igaz lehet, hogy az a 'Nagy' szolgáló valójában gonosz szolga lehet?

Elfelejtettek szelídek lenni, a Szent Lélekhez, és inkább Reá hallgatni.

Ettől, amit a hamis tanítók tanítottak, abban sok igazság volt és lehet!
Jézus is azt mondta a farizeusok tanításáról: megtegyétek, amit mondanak, de ne kövessétek cselekedeteiket!

Sokan csak a hamis tanítókat nézték a pódiumon folyamatosan és abból vonták le, a következtetéseiket.
Isten mutatja az utat, hogy ne is nézzünk a gonoszokra, hogy mit csinálnak. Ők csináljanak, amit akarnak. Nekünk engedelmeskednünk is kell Isten akaratának.

Férjemmel hátat fordítottunk tehát ezeknek és azokra néztünk, akik már életük vége felé közeledve, magatartásukból lekövetkeztethettük, hogy Igaz szolgák. Ők mind szegények, hitük miatt meghurcoltak, börtönbe vetettek voltak, vagy kicsi elrejtett közösségeket hoztak létre.

Valamint azokra belső érzésekre, vagy külső jelekre figyeltünk, amit Isten küldött igazításunkra, és nem a pódiumon ugrálókra, akik haszon- és dicsőséglesők voltak.

Lehet pódiumon állni! Hirdethetjük onnan is az Igét százezreknek, vagy millióknak, bár tehetnénk meg! De személyes életünkben mindig maradjunk meg a megvetettek Jézus Krisztus keskeny útján, mert különben mindent elveszíthetünk a mennyei életünkben. Nem éri meg elveszíteni a rövid ideig tartó emberektől származó földi dicsőségért, az örök életet és az örök jutalmakat.

Legyen kívánatos nekünk Jézus élete!

Aki hallgat az ÚR szavára, 
és engedelmeskedik Neki:
Az az Igaz szolga.