Egyedül

 Gábriel Kata emlékére, élt 53 évet

Bee Gees - Alone

Másfél órája Bee Gees-t hallgatok, ha valakit érdekel. Ütemesen rázom lábaim az asztalon, ha valakit érdekel. Nem, nem tudtam melyik számot keverjem ide fel neked.  Bármelyiket tehettem volna. Mert úgy is tudom, hogy elolvasol és meg is hallgatod, mert szeretsz. Ha ugyan érdekel mit gondolok rólad. Erre a számra gondoltam aztán, ezt ötször hallgattam meg. Mert hát ezerszer akarnám elmondani, akik idén elhagytak, oh már nem fáj, megyek utánuk én is. Magányom az enyém, s annyira szeretem, hogy tőlem még szembe is jöhet. Vagy mellém ülhet a kanapén. Vidáman táncolok. Ha nézem a falon a napsütést. Látom a függöny és a lámpa árnyékát, csak két férfi jut eszembe. Minden éjjel álmodom. A hiány az valami olyan, amit úgyse lehet betölteni, jó lesz megbékélni vele. Visszamenni az időben, és egyszerűen nevetve nemet mondani. Igen. Ez kell. Kellett volna. Ezerszer. Akik idén haltak meg magamhoz ölelem őket, sírok képzeletbeli vállukon, csak úgy, nincsenek velem, csak nevetnek, tudom kinevetnek. Nem is hiányoznak már. Nevessenek. Megbékéltem. Nincs már halál mi felbolygatna, oly szépek a temetők … Hány házat elmosott már, hány folyó. Ők is csak ugyanígy rángatnák lábukat az asztalon, és hallgatnák a Bee Gees-t egymás után.

Bee Gees - Heartbreaker

Egy szó egy érintés

Talán jobban értem már az embert, de még nem eléggé … vagyok finom, hogy még finomabban vegyem kezembe. Még, még értékesebbnek kell látnom az embert.

Talán még nem eléggé jól értem az Istent, a belül lévőt, ki hangosan szól. Talán még nem is vagyok engedelmes, csak csendbe figyelő. Talán néha elhúzom az időt, a mulandót, a végeset. Talán én most egészen magamban szálltam én. Most sajnálom és hálás vagyok. Elengedem és befogadom. Nem, nem haragszom és nem bánom. Nem is örülök és nem is fáj. Az idő. Csak egyszerűen gondolok rád, amiket mondtál. Emlékszem rád ... hogy mit tanítottál, és adtál ... talán egy megbízást. Nem, nem lehet elmondani mit érzek, s talán nem is kell, azt hiszem te most odaát mindent értesz belőlem, és értettél idelent. ... És én? ... Te oly erős voltál... 

Bán Kata emlékére
2020. 03. 11.

Gyász

Annyira nem tudok napi rendre térni. El se hiszem. Egyik kedves régi ismerősömtől és blog követőmtől búcsúzom. Elvitte magához az Úr.

Gyönyörű képeit nézzétek meg, a saját google +-án is. Örök emlék tőle nekünk.

Csuhai Katalin

https://plus.google.com/u/0/111221519469489669731/posts

Hiányozni fog, ... az elmaradt találkozásunk is...

A szeretet nem csoda, hanem az Élet.
Piciny mag, amelyet magában hordozott, és nem tudtuk, nem láttuk, csak egyszer csak, amikor itt volt előttünk. Fényképészete így volt előttem csoda, több mint 30 év személyes távlatából!
A szeretet csodája. Annak örülök, hogy ezt én el is mondtam neki. A közös utca, a közös emlék, a távolság. A megtalált érték.

A többi nekem szóló figyelmeztetés. Jobban kell vigyáznom, és mennem, mennem, tenni, tenni, szeretni. Minden szépet. Nem várni (egy percet se).

Oh jaj, kinek fogom megírni: Milyen szép!