Tartalomjegyzék a Szegénység címkéhez

Steve Sampson: Az örökkévaló birodalomban

Saját írás: Biztos sokan voltak ...

Saját írás: A tized

Saját írás: Keresztségről

Saját írás: Szegénységemben - Szegények barátja

Saját írás: A vagyontalan szolgálat

Saját írás: Az Úr öröme

Basilea Anya imádsága: Imádság az Atyához, Aki a gyengéket és a kicsinyeket szereti

Saját írás: És mégis örülj!

Basilea Anya: Mennyei Jeruzsálem

Willem J. Ouweneel: A kísértésekről

Williem J. Ouweneel: Hit és cselekedet 1.

Williem J. Ouweneel: Hit és cselekedet 2.

Williem J. Ouweneel: Hit és cselekedet 3.

Saját írás: Nyílt levél TestVéremhez

Saját írás: Isten nevei: Atya

Saját írás: S vajon

Saját írás: A híd

Saját írás: Ági nem figyelt rám

Teréz anya: A szegénység vállalásáról

Saját írás: Betlehem...

Saját írás: A Pusztában

Teréz anya: A szegények szolgálatában

Teréz anya: Jézus az életem

Az örökkévaló birodalomban

Belépés a láthatatlan (örökkévaló) birodalomba


Amikor Isten szól, szavai áthozzák a dolgokat a láthatatlan birodalomból a valóságba.

Isten hangjának hallásában az az izgalmas, hogy a Szent Szellem képessé teszi a hívőt az örökkévaló birodalomba való "átkelésre" a Szellem által.

Isten akaratát akkor fogjuk fel, ha belelátunk a láthatatlan (örökkévaló) birodalomba. Ha már az Ő nézőpontjából látjuk Isten akaratát és a dolgokat, akkor visszajöhetünk ide és kijelenthetjük, mit akar Isten elvégezni a természetes, ideigvaló világban.

Józsué még nem lépett be az ígéret földjére, amikor Isten szólt hozzá a másik (örökkévaló) oldalról és kijelentette:

"Minden helyet, a melyet talpatok érint, néktek adtam..." (Józsué 1:3.)

Noé is bepillantott a láthatatlan világba és látta, amint Isten fellebbenti a függönyt a jövendő események elől. Aztán visszatért az ideigvaló (látható) világba, és kijelentette Isten gondolatait. A bárka megépítésével reagált a mennyei valóságra.

Nekünk, újszövetségi keresztényeknek, a Szent Szellem megengedi, hogy túllássunk a természetes szinten lévő dolgokon és benézzünk az örökkévalóba, ha úgy döntünk, hogy az Ő szemével akarunk látni. Amikor látunk, a látottakból valóság lesz és mi bejelenthetjük azt, ami Isten gondolataiban már létezik. Akkor válik az a dolog valósággá természeti szinten is.

A hit híd az örökkévaló (láthatatlan) és az ideigvaló (látható) között. Imában átmehetünk ezen a hídon és úgy láthatunk, ahogyan Isten lát.

Az imádkozás nagyon izgalmas. A valódi ima nemcsak szavakból áll, hanem Istenre való buzgó várakozásból is, amíg (Szellem által) látni nem kezdjük azt, amit Ő lát.

A Szellem ajándékai azokon az embereken keresztül működnek, akik úgy döntenek, hogy belelátnak az örökkévalóba. Amikor elhangzik a tudomány beszéde vagy a prófécia, akkor elfogadhatjuk, átvehetjük a láthatatlan dolgokat, és azok megnyilvánulhatnak a számunkra.


...


Lásd magad úgy, ahogyan Isten lát, ne úgy, ahogyan te látod magadat!

A legtöbb keresztény a méltatlanság érzésével küzd. Eljött azonban az ideje, hogy elhiggyük az evangéliumot. Megdöbbentő, milyen készségesen hiszünk az ördögnek!

- "Egy rakás kudarc vagy" - mondja ő.

- "Tudom" - feleljük mi.

Mégis milyen nehezen hiszünk Istennek!

- "Felettébb diadalmas vagy" - mondja Isten.

- Lennél szíves ezt háromszorosan bebizonyítani?" - feleljük mi.

Mit látsz magaddal kapcsolatban? Úgy látod magadat, ahogyan Isten lát? Olyan sokáig engedtük, hogy az ellenség elverjen minket, hogy elfelejtettük: a legmagasságosabb Isten fiai vagyunk.

Megtanultam, hogy amikor az ördög vádol engem és a gyengeségeimre mutat, akkor így kell felelnem: "Ördög, nem én akartam ide kerülni! A saját ügyeimmel törődtem, a saját pöcegödrömben a világban, amikor Isten elhatározott valamit. Lenyúlt értem, megváltott és megszilárdított az Ő kegyelmében. Isten képes szilárdan megtartani engem, az Ő kegyelmében! Szóval, takarodj innen, ördög!"

Hála legyen Istennek, az Ő gyermeke vagy és Ő megváltott téged. Húzd ki magad, és tégy úgy, mintha az Övé lennél! Hagyd abba a nyüszítést, és kezdd el dicsérni Őt!

Istennek egy konkrét látása van az életed számára. Szánj időt az imádkozásra Isten rád vonatkozó látásáért! Hadd égesse Ő azt beléd! Hadd segítsen meglátnod, mit lát Ő veled kapcsolatban! Amikor elkezded azt látni, Ő elkezdi megvalósítani a látást az életedben.

Ha úgy döntesz, hogy "látni" fogod, akkor kétségtelenül meglátod a megvalósulását.





Találati hely:
Steve Sampson, Meghallhatod Isten hangját című könyvből, 14. fejezet
http://mek.oszk.hu/00100/00186/00186.htm#11

Biztos sokan voltak ...

... úgy, mint én.

Jaj a botrányok miatt!

Mi, akik hiszünk Jézusban, keressük Isten nyáját.

Keressük az ÚR házát.

De jaj a botrányok miatt!

Tegnap rájöttem mi az én betegségem.

Miután egy év után a megtérésem után, gyülekezetet kerestem, és találtam,
onnantól fogva az életem örökös botrányokban telt. Lelkem megbotránkozott és úgy maradt.
Egyik botrány érte a másikat.
A botrányt nem lehet feloldani, nem elég megbocsájtanom, és nem is tudnak tőlem bocsánatot kérni.
A botrány nem ellenem történik, hanem tudok róla, hogy mások ellen követik el.
A botrány súlyos, az Isten nyájának pásztorait érinti, és a bárányok ellen irányul.

A helyek, ahol 17 év alatt megfordultam tócsákká lettek. Sár az.
Vannak benne még halak, mert néhányan találnak még benne valamicske enni- és innivalót.
Csontjuk kiaszott. A remény eltávozott.
Ahogy kezdték a gyülekezetek nem így várta volna az ember a végét.

Én pedig gyűlöltem a rosszat! Érzékeny szenzorom volt. Botrány, botrány, botrány.
Hamar távoztam. Kicsi elég volt, hogy a beépülés vágya is távozzon belőlem.
Ahol nincs az ÚR, nincs az Igazság, elnyomják, távozom.
Persze újra mentem, és újra próbálkoztam máshol. Újra fejjel neki a falnak.
Mert akartam Isten nyájában lenni.

Most, hogy szinte végigjártam az összes keresztény gyülekezetet, felekezet,
majd egyedül magázóként belevetettem magam egy szolgálatba, mint egy felejteni,
a szegények és betegek szolgálatában, de végül az is balul sült el, hiszen, csak úgy történhetett.
Úgy éreztem kész, meg is halhatok. Nincs Istennek nyája.
Vagy lehet, hogy van, de nem találom.

Elveszett bárány vagyok.
Szerintem még sokan.
Az ÚR, azt mondta nekem, amikor megtértem, hogy az elveszett juhokhoz küld.
Keressem meg őket. ("Keresd meg, ami elveszett, keresd meg az elveszett juhaimat.")

Milyen kérés ez?
17 éve mondta. Amikor a szobámba bezárva egyetlen egy gyülekezetet se láttam, és boldog reménységgel hittem, az ÚR elvezet saját nyájához és boldog leszek.

Talán csak most kapizsgálom. Én is elveszett vagyok, és senki nyáj - egyház - nincs, aki engem megtaláljon.

Senki nincs?

Hol van Isten nyája?

Nincs?

Hát Uram, én is elveszett vagyok! Hányszázezer bárányoddal, juhoddal együtt.

Hogyan találjam meg, az elveszetteket,
- ha még engem se talált meg a nyájad?
- ha még én se találtam meg a nyájad?

Vagy Uram?

Te már megtaláltál?

Mit akarsz mondani Uram?

Szólj hozzám, mert hallja a te szolgád!
Végre téged is, nemcsak magamat.

A tized

Akkor lássuk a tizedet.

Nos. Először is tisztázzuk, hogy az egyházak az ószövetségre hivatkozva, tizedet szednek.
Tisztázzuk le először azt, hogy mindegy, hogy most szerepel-e valami az ószövetségben, vagy sem.
Igazából nem érdekli az egyházakat.
Ha kedvük tartaná, akkor nevezhetnék másnak is a pénzszedést, de mivel éppen szerepelt ez a szó az ószövetségben a Bibliában, ezért használják ők is így. De se tartalmi, se nyelvi formai okai nincsenek, hogy ezt minek nevezik. Inkább nevezhetnénk 'a rendszer fenntartási költségének'. Tisztességesebb lenne, de lehet, hogy akkor kevesebben adakoznának, mert a misztikus szavakkal és tartalommal kötve van az ember lelkiismerete.

Az ószövetségben azonban szó nem volt 'rendszer fenntartási költségről'.
Nem azért fizettek tizedet. Nos, nem is fizettek tizedet az emberek. Nem is volt kinek. Ez nem fizetés ugyanis, hanem adás, vagy másképp adomány.

A mai keresztény - főként karizmatikus - gyakorlat szerint, azért fizetünk tizedet az egyházunknak, mert abból áldás származik nekünk. Ez a misztikus része. /Történelmi egyházaknál már letettek erről, csak a temetési költségeinkre futja belőle. A temetésünket bizonyosan garantálják belőle, és ezért a neven is helyesen korrigáltak: egyház adó... ./

Isten igen jó, minden tudatlanságunkat elnézi, és jobban vigyáz ránk, mintahogy mi azt el tudnánk képzelni, még a hülyeségeinket is felhasználja, hogy vigyázzon ránk (Gyermekeire). Istennek nincs szüksége tizedünkre, ahhoz, hogy ránk árassza bőségesen áldásait.

Egy mai 21. századi keresztény számára elég megdöbbentő - és számomra felszabadító is - , hogy mi is valójában a Mózesnek adott rendelkezések szerinti tized?

Az ószövetségben két tized (-fajta) volt:

1./ Az, amit minden évben, a termés (termés, állat, jövedelem stb.) tizedéből elvitt az ember oda, amit az ÚR Nevének lakóhelyének választott, és ott, most jön a meglepetés: Ott azt az ÚR színe előtt, hálaadással, és örömmel elfogyasztotta a delikvens, háza népével együtt, azt a tizedet.

5 M 12,5-18

5 M 26,10-11


2./ Az, hogy három évente, a harmadik év termésének félretett tizedét, a helyben lakó, özvegynek, szegénynek, jövevénynek és lévitának kiosztotta az ember.

5 M 26,12-13

5 M 14,28-29


Ennyi így.

Ha az ószövetségi próféták csepülték a népet a tized miatt, akkor azért csepülték, mert
1. nem emlékeztek meg az ÚRról és nem adtak Neki hálát, örvendezve a tized elfogyasztásával, az Ő Nevének lakóhelyén, az Ő színe előtt.
2. mert nem adták tizedüket a szegényeknek, és a lévitáknak ott, ahol helyileg éltek.

Szó nincs egyházi épületek, papok fenntartásáról. Szó nincs ebből származó áldásról. Ez kötelesség volt, legalábbis lett volna, minden embernek (Isten népében).

Na most, amikor Izrael királyt kért, akkor valóban előjött a tized olyan formája, mint ahogyan most van a világban és a keresztény egyházakban is. 1 Sámuel 8,5-22 Hiszen végtére is a királyság, mint államforma, teljesen pogány szokás volt. Eredetileg nem akarta Isten Izrael népének. Tehát onnan is származik, azért élünk mi is benne, mert pogány államformában élünk, hiszen mi mindannyian, megtért keresztények, pogányok közül jöttünk ki, és pogányok között élünk. Megtértünk és pogány elemekhez tértünk vissza, pontosabban hiszen abból származunk, abból építkeztünk, és építettük fel keresztény egyházainkat.

Semmi csodálkozni való nincs ezen. A jelen állás szerint minden egyház, ami tizedet szed magának, a fenntartási költségekre, az tulajdonképpen a - pogány - király szerepét tölti be. Hamisság részükről a mózesi tizedre és áldásokra hivatkozni ebben a kérdésben.

Az újszövetségben Jézus Krisztusnál szintén nem találunk a tized olyan formájára, mint ami gyakorlat a kereszténységben ma. Jézus és a tanítványok gyűjtöttek pénzt, a szegények javára. Ugye emlékszünk Júdásé volt a pénzőrzési-feladat?
Én még olyat is el tudok képzelni, mert hogy írja a Biblia, hogy Júdás lopott ebből a pénzből, hogy akinél a pénzes zacskó van, garantáltan az az áruló. Azért pedig sokat kell ám hazudni is. Tehát, aki a pénzes zacskót birtokolja, annak egy szavát se hidd. Lehet, hogy ékes épületekben lakik és jól öltözött, de kiművelten és rafináltan hazudik Isten útjairól. Azért hazudik, hogy többet tudjon lopni, magának, a pénzes zacskóból. Egyébiránt pedig már semmi világossága nincs, csak az ékes beszéde, mert irigy, mindarra, ami neked van. Ki akarja csalni tőled így vagy úgy. Emlékezz, Jézus - csókja - 30 ezüst pénzt ért neki.

Szeretnék látni csak egyetlen egy olyan egyházat, - na jó, nem kérek ilyen nagyot, mert nekik fenn kell tartaniuk a királysági rendszerüket, elég lesz egy keresztény közösség is - aki azt mondja a tizedről, amit fenn írtam, vagyis, röviden:

Barátom! Vidd az Úr Nevének lakóhelyére tizededet, és fogyaszd el, örömmel és hálaadással Istened színe előtt házad népével.

Ez olyan egészségesen hangzik, nem?

De legalább annyit megtennénk, hogy három évente, a harmadik év termésének tizedét a lakóhelyünkön - ha nincs a közvetlen környezetünkben, akkor a messzebb - élő szegényeknek, özvegyeknek, jövevényeknek, és Isten szolgáinak adnánk! Szintén örömmel, minden noszogatás nélkül, hiszen ez is írva van.
 2 Kor 9,1

Micsoda áldás lenne ez az ország népére!

Ezen felül pedig:
Gond ne terheljen titeket


UI. Három év. Milyen érdekes, Jézus három évet szolgált a Földön. Szolgálatának harmadik évében Testét és Vérét adta a szegényekért, szegényeknek. --- Eledelül. Valóban minden - ószövetségi - törvényt betöltött. És éppen, hogy nem is csak tizedet adott, hanem az egészet.

---

További fejtegetésem e témakörben, olvasd itt:

http://testveremnek.blogspot.hu/2014/04/a-tized.html

Keresztségről

A keresztség röviden: belemerítkezés Jézus Krisztusba.


Van például:

- Mózes keresztség:                             1Kor 10,2
                                                           "És mindnyájan Mózesben megkeresztelkedtek."

- János keresztség:                               Apcsel 1,22
                                                            "kezdve a János keresztségétől addig a napig"

- Jézus nevében való keresztség:           Apcsel 19,5
                                                           "És akik ötet hallák, megkeresztelkedének
                                                            az Úr Jézusnak nevére."


Én most az Úr Jézus nevében való keresztségről teszek bizonyságot.

Ha valaki hallja az Igét, felismeri bűneit és felismeri, hogy az Atyához csak Jézus Krisztus keresztváltságán keresztül mehet, akkor könyörög Istenhez bűnbocsánatért, vagyis megtér a Mennyekben lakozó Isten családjához. A megtérés kifejezése és előkészülete a mennyei Atyával való szövetségkötésre és annak átvételére, vagyis a teljes keresztség vételére. Mintegy válasz a mennyei Atya meghívására.

"Aki vallja a Fiút azé az Atya is"
(1 János lev. 2,23)

A megtérés röviden: Isten felismerése + helyzetünk felismerése + bűnfelismerés + bűnvallás

Bibliai nevek és fogalmak szerint:

Megtérés (megfordulás) = Az ember Istenhez fordulása; elfordulás a Sátán uralma alatt lévő eddigi élettől. Az odafordulás előfeltétele a bűnbánat (Csel 3,19), azaz saját teljesen bűnös állapotunk elismerése a Szent Isten előtt, és az isteni ajánlat megragadása Jézus Krisztusban hit által (Csel 20,21). Noha maga a megtérés az ember cselekedete, mégis kizárólag Isten ereje által történik (Csel 3,26). Az üdvösség útján az első, föltétlenül szükséges lépés a megtérés. 

János apostol ezt mondja a megtérés és a bűnvallás erejéről:

"Jézusnak, az Ő (Isten) Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól." (1 János lev. 1,7-8)

Megtérés után következik a keresztség, amit valójában három keresztség alkot:

Az első keresztség = a vízben való bemerítkezés.
A második keresztség = a Szentlélek keresztség.
A harmadik keresztség = Jézus parancsainak megtartásából, vagyis követéséből származó, szenvedéseibe való keresztség.


Szerintem mindegyik keresztség elég izgatottá tudja tenni az embert. Vízbe merítésem után én például örömömben repkedtem, alig bírtak elkapni a lepedőkkel, hogy megtörölközzem.

Amíg azonban meg nem történt a bemerítésem, mindenféle támadások, kétségek, és félelmek tudtak megkörnyékezni, a vízbe merítésem miatt.

Mindegyik bemerítés, (vagyis mindhárom keresztség együtt A Keresztség) amíg meg nem történik kétség, félelem, és kísértés. Utána azonban kibeszélhetetlen öröm. Hiszen nem más ez, mint mindegyik meghalás a réginek, és újraéledés, az új életbe. Egyetlen egy születés sem fájdalom-, félelem- és kísértésmentes. Ám utána mindegyik nagy-nagy öröm. Itt önmagunkat szüljük meg, Jézus Krisztus által. Az Ige arról tesz bizonyságot, hogy ha egyszer megszülettünk az örök életre, többé nem halunk meg. Jézus Krisztus mondta, aki hisz nem hal meg soha!
Ez a mi reménységünk, hogy amiképpen Ő van, azonképpen leszünk mi is, hiszen az újjászületés alól ki nem vontuk magunkat.

Ám azonban fontosnak tartottam, hogy A Keresztséget ilyen részletesen, három részre bontva is leírjam. Nem mintha nem lenne ez nyilvánvaló minden egyház és minden keresztény előtt, a harmadik keresztségről azonban kevesen tesznek bizonyságot. A harmadik keresztség a legfélelmetesebb, az ember eltolná magától és mondaná, ez a keresztség csak Jézusnak járt.
Ám azonban A Keresztség együtt teljes, ha mindháromba belemerítkezünk, éppen úgy ahogy Jézus. Jézus követése, abban áll, hogy Ő volt az első, és Ő az utolsó, és mindenben példaképpen állott előttünk. Ha az Övéi vagyunk tökéletesen hasonlítunk Rá. Semmi alól nem bújhatunk ki, ha olyanok akarunk lenni, mint Ő.


1. Keresztség: Az Atyával való szövetségkötés Jézus Nevében.


- Ez a víz alá való merítés. Bemerítkezés.

A vízalámerítés hordoz magában jelképet, amiképpen felismertük, hogy halottak voltunk bűneink miatt, el is temetettünk, - ez a víz alá való merítés - de feltámadunk az új életre, vagyis a Krisztusban való életre, - vízből való kiemelkedés. Az örök életre. Az örök élet, vagyis a mennyei élet csak Jézus Krisztusban van, ezért mondja az apostol:

"Élek pedig többé nem én, hanem él én bennem a Krisztus; és amely életet most élek a testben az Isten Fiában való hit által élem, aki szeretett engemet, és adta ő magát én érettem." (Gal 2,20)

A vízzel való keresztség Noé bárkájának jelképét is hordozza magán:

"Most pedig titeket is megment ennek képmása, - Bárkához hasonlóan - a keresztség, amely nem a test szennyének lemosása, hanem könyörgés Istenhez jó lelkiismeretért a feltámadt Jézus Krisztus által." (1Pt 3,21)

A vízzel való bemerítés a legcsodálatosabb, leglátványosabb és legkifejezőbb része A Keresztségnek, vagyis, hogy új életünk lett.


2. Keresztség: A Szent Lélek keresztség


Keresztelő János mondta, aki Ő utána jön, az fog Szent Lélekkel keresztelni. Vagyis Jézus Krisztus.

Jézus a Szent Lelket csak azután tudta adni, hogy felment a Mennybe, mivel az a Szent Lélek az Ő Lelke. Halála előtt mondja: "Ő (a Szent Lélek) engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít" (János 16,14)

Miután valaki megtér, és vízzel megkeresztelkedik, kézrátétellel imádkozunk érte, mi akik már megkaptuk Jézus Lelkét, a Szent Lelket.

Akiért így imádkoznak Szent Lélekkel belemerítkezik a Mennyben lakozó Atya és a Fiú szeretet-kapcsolatába.

"Mert ha megholt test szerint, de a Léleknek általa megeleveníttetett." (1Pt 3,18)

A megtérésben és a vízkeresztségben meghaltunk testünk szerint, a világnak, a Lélek keresztségben azonban a Mennyből való Lélek által megelevenítettetünk új mennyei (örök) életre. Példa Jézus testi fizikai halála is, aki meghalt test szerint, de él az Ő mennyei Lelke által újjáteremtett testében.

A Szent Lélek keresztségben öveztetünk fel erővel. Nyílik meg a bensőnk az Ige értelmezésére, tanítására, lelkünk táplálására. Általa minderre, amire szükségünk van, megkapjuk. Semmiben sem lesz hiányunk, ami az új életünkhöz szükséges. Sőt, ezenfelül még másokat is Krisztushoz tudunk vezetni, és másokért is tudunk könyörögni, hogy megtérjenek, és megkapják ugyanazon kegyelmeket, mennyei erőket, mint mi. A Szent Lélek által kegyelmi ajándékokat is kapunk, amely által oszlopok leszünk az Ő Egyházában. Ki-ki ahogyan kapja, a mennyei Atyától, a szükséges építésére.


Szent Lélek keresztség jelei:

"Simon pedig ő is hisz, és megkeresztelkedvén Fülöppel vala; és látván hogy jelek és Isteni nagy erők lésznek vala, álmélkodik vala." (Apcsel 8,13)

A mennyei Lélek keresztség megtörténtének vannak erre mutató jelei :

Időrendben:

Első jelei: szóltak idegen nyelven és prófétáltak

"És mikor Pál reájok vetette vólna kezeit, szálla a Szent Lélek ő reájok, és szólnak vala idegen nyelveken és prófétálnak vala." (Apcs 19,6)

Második jele: erő az Ige hirdetésére, csodák, gyógyulások

Ezt mind idősorrendjében és teljességükben láthatjuk pünkösdkor.
Ezen séma ismétlődik újra és újra az újabb és újabb megtérések, vízbemerítések után a Szent Lélek keresztségekben és azt követően.

Állandó jelei: a Lélek gyümölcsei. 

"A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás." (Gal 5,22-23)

Jézus megkeresztelésénél senkinek másnak nem kellett imádkoznia azért, hogy megkapja a Fiú lelkét, hiszen maga Ő volt a Fiú, Ő maga imádkozott az Atyához, és a Lélek galambformájában szállt rá a Mennyből jel gyanánt, jelezvén másoknak, különösen Keresztelő Jánosnak, hogy Ő a megígért Messiás. (Lk 3,21)

Az apostolok többnyire kezüket rátéve imádkoznak a Szent Lélek vételéért, de a Bibliában van más eset is, Kornélius háza népénél látjuk, hogy Péter apostol még csak beszélt hozzájuk, a még vízbe sem merített családhoz, miközben azok bemerítkeztek a Szent Lélekbe. Ekkor ők utólag keresztelkedtek meg vízben.

Keresztelő János szavaival, a keresztségről: http://testveremnek.blogspot.hu/2012/06/akkor-hat-mit-tegyunk.html



3. Keresztség: Jézus követésének keresztje


Jézus a kiküldő parancsban mondta

"Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig." (Mt 28,19-20)

"tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek" felvet egy óriási Jézusi kérdést.

Mert ugyanis, ha megtartjuk az Ő parancsolatait Jézus megkérdezi:

Ki tudjátok-e inni azt a poharat, 
megtudtok-e keresztelkedni azzal a szenvedéssel, 

amely azzal jár, ha az én parancsolataimat megtartjátok?

"Keresztséggel kell azonban még megkereszteltetnem, és mennyire szorongok, míg ez végbe nem megy!" (Lk 12,50)

"Nem tudjátok, mit kértek. Vajon ki tudjátok-e inni azt a poharat, amelyet én kiiszom, és meg tudtok-e keresztelkedni azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?"

Mire ők így feleltek neki: "Meg tudjuk tenni."

Jézus ekkor ezt mondta nekik: "Azt a poharat, amelyből én iszom, kiisszátok, és azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek." (Mk 10,38-39)

Itt elérkezünk, egy olyan kérdéshez, hogy hogyan követjük Őt, hogyan tartjuk meg parancsolatait? Mi is valójában Krisztus Teste? Mi ez a harmadik keresztség? Mit jelent az, hogy mi is kiisszuk azt a poharat, amelyet Jézus kiivott, amelytől még Ő is szorongott?

A harmadik keresztség, a nyilvánvaló harc Babilonia (a Világ) ellen, ahol a végén testszerint, téged Babilonia el fog pusztítani. Noha te szelíd, alázatos leszel mindvégig, a véredet adod Krisztusért, ahogyan Krisztus is az volt, és adta az Ő vérét. Ez lesz a te részed a mennyei Atyával való szövetségkötés pecsétjéhez.(Kivéve, ha az elragadtatás megtörténik az életedben, akkor is a vérig fogsz kiállni, de teljes és tökéletes szentségben megőriz téged, arra a napra.)

"Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt. Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek." János ev. 1,9-13

 A harmadik keresztséget hívják a földi egyházak a Krisztus Testébe való merítésnek. Erről is akarok most írni. Mert az egyházak - azt nem tudom, hogy mindegyik-e - ezt leegyszerűsítették nem a vérig való kiállásra, hanem a kényelmes - pénzbefizetős - gyülekezeti tagságra. Örülök, hogy vannak egyházak és gyülekezetek, mert hirdettetik az Ige, és a nyáj egyben, pásztorokkal és vigyázókkal, nem ez ellene beszélek, hanem rá szeretnék mutatni valamire.

---

Krisztus Teste

Ne haragudj testvérem, ha erről a témáról beszélek még mindig erősen indulatos prófétai a  hangom. Milyen alázatos és szelíd is voltam! Addig, amíg nem találkoztam a külvilággal. Az ÚR rejtekében tartott 20 éves koromig. Szinte alig tudtam valamit a gyülekezetekről, és az egyházakról. Csendesen magának nevelt engem az ÚR. Ezért, amikor a nyílt színen találkoztam a földi egyházakkal, felettébb csodálkoztam, majd vehemensen felizzott a vérem, és 16 éve így maradt.

Ma már eljutottam odáig, hogy ettől az izzástól én szenvedek a legjobban, tehát kértem az ÚRat rejtsen el engem újra. Inkább akarok, szelíd és alázatos lenni, csendesen munkálkodva, minthogy a bűn látását elviseljem. A képmutatás zavar engem.

Egész egyszerűen fogalmaztam meg, minden rossznak gyökere a pénzszerelme. A pénzszerelme, (lehet ezt egyszerű mindennapi megélhetésre is fordítani) olyannyira eltéríti az egész nyájat az Igazságtól pásztorokkal egyetemben. Belesajdult, fájdul a szívem ezekbe.

Aztán azt is észrevettem, hogy sok testvér sok hibát észrevett. De sokan, nem Krisztus felé indultak megoldást keresni.

Erre is csak azt tudom mondani, hogy világi eszközökkel, világi módszerekkel nem lehet Krisztus Testét építeni. Mire gondolok? Sok mindenre. Sok fajta álcélok, álképek kergetésére. Nem lehet szociológa, pszichológia, vagy egyéb tudományos dolgok bevonásával Jézus kiküldő parancsát megvalósítani. A tudományok, a világ vallása. Jézus sokkal egyszerűbb utat mutatott nekünk. Persze az Ő útja annyira rendkívüli, kevesen mernek rálépni.
Ja! Hogy ráadásul nem is kívánatos, mert túl szegényesnek tűnik?

A szegénység témakörében is sokan sokfelé kicsúsztak, pedig a jó szándék vezette őket.

Jézus azt mondta: szegények mindenkor lesznek veletek.
Nálunk testvéreknél a szegények megsegítése, mozgatórugóját tekintve, nem a szociális céljában a cél. Célunk mindenkor a híd építés, az Atya és az emberek között. Minden tettünk, minden szavunk, afelé megy, hogy az Igét elvihessük minden embernek, a szegényeknek is.
Igen, segíteni akarjuk a szegényeket, gyógyítania a betegeket, abból amink van, de elsősorban az Igét akarjuk hirdetni mindenkinek.

Jézus még csak azt se mondta: Légy szegény!
Jézus szegénységprogramjának is sokféleképpen indultak neki. Ha olvasod a Bibliát, mindezekre eljutsz, akkor marad a kiküldő parancs tisztán. És akkor döbbenten állsz majd magad előtt, annak újságában! "Uram! Akkor én most önmagamban egy szekta vagyok?" Hát bizony könnyen megeshet, hogy mi, akik a Biblia Igazságában tisztán hiszünk, Önmagunkban állunk, és Önmagunkban egy szekta vagyunk, az egyházak szemében. Hát ha féltél eddig ettől, hogy kimond magadra ezt, akkor ne félj. Inkább akarom az Urat egyedül követni, vagy néhány hitben és szeretetben járó testvéremmel, minthogy tagja legyek valaminek, aminek célja, eszmeisége és cselekedetei ellentétesek az Igével.

Tehát  a mai állások szerint mi Krisztus Teste?

Én azt gondolom, hogy a fent leírt keresztségek által együtt a mennyei családba kereszteltek minket. Ami azt jelenti, hogy az Atya és a Fiú önmagának pecsétel el. Az Atya és a Fiú kapcsolatába kerülünk. Ebbe a kapcsolatba, még távolról sem egész gyülekezetek, embercsoportok merítkeznek bele. Hanem egyedül Te!

Remélem észreveszed, amit írok. Leírom még egyszer másképp. Amikor megkereszteltek azt mondták neked, hogy most Isten családjába, és Krisztus Testébe is belemerítkeztél. Mindig különválasztották ezt neked, de te észre se vetted ezt a kis kötőszócskát! Így teszik a katolikusok és a protestánsok is. Ez már pedig így súlyos csúsztatás az Igéhez képest.

Az egyházak üzenete tehát az, hogy külön bele kell keresztelkedned a testvérek földi közösségébe, legtöbbször tehát a saját felekezetükbe, vallásukba és gyülekezetükbe.

Az én üzenetem pedig az:

Az Atya és Fiú kapcsolata, lényük és az egész Menny bűntelen! Tiszta! Szent!

Krisztus földi Egyháza, Krisztus Teste, csak az Atya és a Fiú közötti kapcsolatban értelmezhető.

Ezért, tehát

nincs külön mennyei család, és külön földi család.

Tehát csak egy család van.

Nincs külön mennyei család, és külön földi testvérek közössége.

Ezt itt most leszögeztem, itt én azt akarom mondani: hogy az Atya és a Fiú bűntelen! A Velük való kapcsolat is az, az Őbennük való levés is az.

Itt most, arról beszélek, és fogok írni, hogy nincsenek kifogások a Biblia szerint, hogy te még rendelkezel földi testtel ezért szükséges és eltűrhető életedben a bűn, vagyis a Krisztus Testében.

Arra akarok a következőkben rávilágítani, hogy a felmentő kapu, a Sátán csapdája ott nyílt meg, amikor azt mondjuk, hogy Krisztus Testébe kereszteltetünk bele, és ez a Krisztus Teste a földi egyházak, és ezek az egyházak mind esendők, bűnösek, mert hát emberi.

Tehát, az egész csúszás itt kezdődik:

Az, hogy testvérek vagyunk, nem értelmezhető önmagában,

kizárólag úgy, hogy amely felekezetben most benne vagyok az a földi Krisztus Teste,

és ugyanúgy ebbe is belekeresztelkedtél,

mint a mennyeibe.

A földibe is bele kell keresztelkedni? Mai gyakorlat szerint, igen.

És akkor leszel, baptista, pünkösdista, evangélikus stb.

Keresztények, akik így belekeresztelkedtek különféle Krisztus Testébe, aztán beszélnek az Egység Keresztjéről. Akkor most, hogy mi mindannyian valahová belekeresztelkedtünk, küzdjünk azért, hogy egyek legyünk. Nem faramuci helyzet ez? Logikusan gondolkozz! Ne történelmi távlatokban. Mert a történelmi távlatok ismét a Sátán csapdája. Nem a jelenben élünk? Nem egy életem van?


Ezért mondom, hogy akik azt mondják, hogy Krisztus földi Testébe, vagyis egy egyházba, gyülekezetbe stb. 'is' belekeresztelnek, azok, vagyis a pásztorok, lelkészek elindulnak egy rossz úton. Nem akarok bántani senkit, csak azt mondom, ha megkeresztelkedünk, vízzel és Szent Lélekkel, akkor már benne vagyunk az Atya és a Fiú kapcsolatában. Ezen túlmenően abszolúte nem léteznek az Atya és a Krisztus kapcsolatában felekezetek. Abszolúte. Egyszerűen nem létezik.

Létrehoztunk falakat egymás között, de ezek a falak valójában nem léteznek.

Harcolunk a falak ellen, sopánkodunk és sírunk, de egy kivetített kép miatt siránkozunk, ami nincs ott.


Mi ellen is harcolunk?
Nem-e a bűn ellen kell harcolnunk? A bűn pedig, Jézus mondja: hogy "nem ismernek engem".

Nincs két Krisztus Teste.

Nincs száz Krisztus Teste.

Nincs olyan, hogy Krisztus Teste darabokban.

- És olyan sincs, hogy a mennyei Krisztus Teste, tiszta, az a szent maradék, az elrejtett, az a láthatatlan Krisztus Teste, a vakbuzgó lelki híveknek.
- És van a földi Krisztus Teste, a szemünk előtt látható egyház, ami bűnös, tele romlott cselekedetekkel, ezt meg kényszerűségből, vagy testi vágyainknak hasznot húzva belőle elviseljük.

Ezerfajta Krisztus Teste, látható és láthatatlan, rózsaszín, és hetero, ilyen meg olyan.

És aztán ezek a földi egyházak elvárják, hogy mind a két egyházba keresztelkedj meg, a mennyeibe, a tisztába és a földibe, a bűnösbe. És utána, ha lehetséges mindegyikbe, 'vedd fel az egység keresztjét menj, mártózz meg a világba, lépj közösségre az összes földi egyházzal!'

Tanítást is adnak, hogy egyszer és először a mennyei kapcsolatba merítkezz meg, aztán gyere és merítkezz bele a világba is, ami a bűnös egyház, mindenféle vad orgiákkal, színekkel és ötletekkel.

Megszégyenítjük az Istent?!

Mi mindannyian az Atya és a Fiú szent kapcsolatába hivattattunk meg. Nem létezik a mennyein kívül, külön olyan Krisztus Teste, amely foszlik, rohad és férges. Azt a világnak hívja Krisztus! Az a konkoly! Az nem Ő!

"Aki azt mondja, hogy ő benne lakozik, annak úgy kell járni, amiképen ő járt." (1 János lev. 1,6)

"Mit mondjunk tehát? Maradjunk a bűnben, hogy megnövekedjék a kegyelem? Szó sincs róla! Akik meghaltunk a bűnnek, hogyan élhetnénk még benne? Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik a Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk?" (Róm 6,1-4)

"Ha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk." (Róm 6,8)

A mennyei felfogás szerint nincs olyan, hogy a testvérek közös földi bungalója, klubkártyával, felsorolva a megengedett bűnökkel, és ha nincs ilyen klubkártyád nem vagy testvér. A világ vihog rajtunk, testvérek! Mert képmutatásunk mindennél jobban kiviláglik, gyávaságunkkal egyetemben.

A világ becsap minket, ott és ahogy akar. A világ magára süti annak bélyegét, hogy Ő a Krisztus. Ő maga a Krisztus Teste, ezerfajtájában, vegyed, ahogy neked tetszik. Hódolnod és bókolnod kell előtte, meghunyászkodnod és engedelmeskedned minden jó lelkiismereted kárára. Szüntelen keresztrefeszítenek mindenféle rossz dolgokkal, még a látványa is fájdalmat okoz, még a hallása is. Látod, hogy nem a jót cselekszik, de neked a képedbe vihognak, hogy ezt így kell tenni. És te tudod, hogy becsaptak téged. Te nem értesz egyet a bűnnel, de mégis, nem tudod mit kell tenni. Azt mondják neked ez az egyház. Nem érted, hogy lehet, hogy azt mondja mindenki ez a Krisztus Teste, de te viszolyogsz a bűntől, viszolyog benned a Szent Lélek.

Ez azért van, mert a nevet ráragasztják, de attól az még nem az! Legalább annyit tegyél meg testvérem, hogy azzal tisztában vagy, hogy ez nem a Krisztus Teste, mert abban nem érezheti rosszul magát a Szent Lélek. Azért légy tisztában azzal, hogy ez nem Krisztus Teste, mert amikor majd a fájdalomtól nyögve kidobnak belőle, mert te nem akarod a gonoszt velük együtt tenni, pedig a gonoszra majd azt mondják az a jó, akkor ne halljad majd a démonokat sikoltozni, ahogyan téged kéjesen kivihognak: 'Nem tudtad, hogy a világ gonosz?! Azt hitted van Isten?' - ne akkor ébredj fel, a halált kívánva.
(Láttam már hatalmas konkoly földet néhány búzaszállal, errefelé megy a világ?)

Tudjad a világ, ami bűnt cselekszik; Krisztus és az Atya nem cselekszik bűnt, és azok se, akik Ővelük vannak.

"Jézus így válaszolt nekik: "Bizony, bizony, mondom néktek, hogy aki bűnt cselekszik, a bűn szolgája." (János 8,34)

"Tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát." (Zsid 12,1)

Itt persze lehet kibúvókat keresni, az egyházaknak. A jó kibúvókat ott lehet megtalálni, hogy ha a bűn határait tologatjuk. Amiképpen, ahogy tologatjuk ezt a határt, úgy alakulnak ki ezerféleségükben az ezerféle földi egyház.

Hogy mi a bűn? Erre minden pap, pásztor, lelkész, hívő vagy hitetlen másképp válaszol.

Jézus azt mondta, már az bűn, ha valaki kívánsággal néz egy asszonyra. Tehát az ő isteni mércéje szerint már a gondolatban elkövetett bűnök is bűnök, az apostolok rémülten kiálthattak volna fel: 'de Uram! hát akkor kicsoda üdvözülhet? Ki az az ember, aki gondolatban nem vétkezik?'

Jézus kimondatlan kérdéseikre válaszolt így:

"Ha a jobb szemed visz bűnre, vájd ki, és dobd el magadtól, mert jobb neked, ha egy vész el tagjaid közül, mintha egész tested vettetik a gyehennára. Ha pedig jobb kezed visz bűnre, vágd le, és dobd el magadtól, mert jobb neked, ha egy vész el tagjaid közül, mintha egész tested vettetik a gyehennára." (Mt 5,29-30)

No? Tehát mit csináljunk a gondolatainkkal, amik bűnösek? Semmiképpen se dédelgessük azokat, hanem dobd ki hamarjában azokat. Ha már kidobtad, akkor micsoda vihet rá téged arra, hogy a bűnt meg is cselekedd?

Ha pedig már nincs bűn az egyházakban, az egyházak között sem lesz megoszlás. Az ezerféle egyház végre egy. Krisztus Menyasszonya végre egyesülve leplezetlenül, tisztán áll az egész világ előtt. (????) Nem, nem, ez itt nem igaz, nem így fog megtörténni, amire rá akarnék mutatni, testvéreim =======>

=> 

Nem a dogmákat kell egyesíteni!

Amire rá akarok mutatni, az egyházak egyesülnek, bűnöstül-szőröstül mindenestül, és megmarad bennük a bűn?!

Nem, nem, nem.
Krisztus Teste mindig egy volt, sosem volt benne bűn!
Micsoda hazug tanítás ez?

Az Ő Menyasszonya pedig majd a Mennybe emelkedik,
és csodálkoznak majd rajta az emberek.

Azért aztán azon is el kell gondolkozni, ha az egész ház düledezik, nem-e az egész rossz alapokon nyugszik? A falakat lehet ide-oda rakosgatni, de eltalálod-e az alapot?

Én nagyon felteszem a kérdést, hogy kell-e ökumenizmus? És, hogy látványosan kellenek-e ezek a konferenciák, szerződés aláírások, és egyebeket megtennie a keresztény egyházaknak? Hiszen Krisztus Teste mindig is egy volt, szent és tökéletes. Krisztus mindig a Jó Alapra irányította az embereket, soha sem egy másikra, hogy ott húzzanak falakat.

És mivel Krisztus jó felé mutatta, hová alapozzál, Ő soha, de soha nem hullott darabokra.

Én azt gondolom, hogy ezek az egyházak így együtt politikai erőt képviselnek, Babilonban. Politikai rendeződés ez, egy világtörténelmi esemény, világméretű megcsalattatással. De köze nincs a mennyei Atyához, és az Ő Fiához.

Én nem tudom, hogy Krisztus gyermekeinek szükségük van-e ilyen politikai szervezetekre, vagy Egy politikai szervezetre? 

Testvérem, tudod követni Pált, hogy saját kezeddel munkálkodj! Meg tudod tenni, hogy hirdesd az Igét a város szélén. Még gyűjtést is tudsz szervezni a szegényeknek. Sőt, még az üldözéseket is bírni fogod, és imádkozni is bőven fogsz. Talán egy kicsi mag többre megy, mint egy egész hatalmas szervezet. Gyülekezetet is tudsz plántálni. Mire nincsen képességed, amit nem kaptál meg Krisztustól?

---

Krisztus földi Teste, vagyis az Egyház tökéletesen egy az Atyával és a Fiúval, de ez még nem lett nyilvánvalóvá, de attól az még egy. Az egységükben is, ők tiszták és szentek.

A testvérség nem értelmezhető pusztán bizonyos vallási cselekedetek azonos megtételében, azonos dogmákban stb. Nem azért vagyunk testvérek, mert ugyanabban a gyülekezetbe járunk, ugyanabban a felekezetbe, ugyanazokban a hitelvekben hiszünk, hanem azért vagyunk testvérek, mert belekeresztelkedtünk az Atya és a Fiú kapcsolatába.

Vica versa, nem azért vagyunk egyek, mert elfogadjuk sokféleségünket!

Azért vagyunk testvérek,

"Mert mi megismertük és elhittük az Istennek hozzánk való szerelmét." 

(1 János lev. 4,16)

Testvér azt jelenti, ugyanattól az apától származó. Itt most ugyanattól az Atyától, Fiútól és Lélektől származó.

"Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek méltón ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok, teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel, igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével.  

Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is: egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett, és mindenek által, és mindenekben." (Efezusbeliekhez 4,1-6)

Mindezen három keresztségekkel, mindannyiunknak rendelkeznie kell. Ez az a keresztség, amelyben a testvérek egymást felismerik. Nem abban ismerik fel egymást, hogy ugyanazt mondják, vagy ugyanazt prédikálják nekik, hanem abban, hogy ugyanazt teszik.

Vagyis, hogy

"Szerelmeseim, ha az Isten minket így szeretett, minekünk is, egymást szeretnünk kell." (1 János lev. 4,11)

"Erről ismerjük meg, hogy mi az Istennek fiait szeretjük, ha mi az Istent szeretjük, és az Ő parancsolatait megtartjuk." (1 János lev 5,3)

És mivelhogy külön-külön mindannyian benne vagyunk az Atya és a Fiú kapcsolatában, így vagyunk egymásnak is testvérei. Erről ismerjük meg egymást,  hogy felismertük Isten felénk való nagy szerelmét, ezért Isten (Jézus Krisztus) parancsolatait megtartjuk, és szeretjük egymást. (keresztény törvények)

"Szerelmeseim, ha az Isten minket így szeretett, minekünk is egymást szeretnünk kell." (1 Ján lev 4,11)

"Fiacskáim, ne szeressük egymást csak beszéddel és nyelvvel, hanem cselekedettel és valósággal. És ezáltal ismerjük meg, hogy az igazságtól vagyunk, és Ő előtte bátorságosokká tesszük a mi szíveinket." (1 János lev 3,18-19)

Egyetlen egy földi klubba sem akarok tartozni. Csak is a mennyeibe. Ezek a klubkártyák nekem semmit sem adnak, ellenben sokba kerül az éves díjuk.
Ezért egyetlen egy felekezet, vagy egyház klubkártyáját sem kérem, amíg képmutatón megtűrik magukban a bűnt.

Márpedig Isten gyermekeiben nincs bűn.

Ehhez makacsul ragaszkodom.

"Valaki Istentől született, bűnt nem cselekszik, mert annak magva marad abban, ingyen sem vétkezhetik, mivelhogy Istentől született.

Ezen ismertetnek meg az Istennek fiai és az ördögnek fiai. Valaki igazságot nem cselekszik, nincsen Istentől, és aki nem szereti az Ő atyjafiát." (1 János lev 3,9-10)

A mennyei családhoz tartozom. Krisztus tanítványai nem földiek, hanem mennyeik. Istennek gyermekei szüntelen mindennap meghalnak a földieknek és a bűnnek. "Mindennap meghalok" - mondja Pál apostol 1Kor 15,31-ben.

"Ezért tehát, mivel ilyen szolgálatban állunk, minthogy irgalmat nyertünk, nem csüggedünk el, hanem elvetjük a szégyenletes titkos bűnöket; nem járunk ravaszságban, nem is hamisítjuk meg az Isten igéjét, hanem az igazság nyílt hirdetésével ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt.

Ha pedig nem elég világos a mi evangéliumunk, csak azok számára nem világos, akik elvesznek. Ezeknek a gondolkozását e világ istene megvakította, mert hitetlenek, és így nem látják meg a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium világosságát, aki az Isten képmása. Mert nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, önmagunkat pedig mint szolgáitokat Jézusért. Isten ugyanis, aki ezt mondta: "Sötétségből világosság ragyogjon fel", ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán. Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak: Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk; Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben. Mert életünk folyamán szüntelen a halál révén állunk Jézusért, hogy a Jézus élete is láthatóvá legyen halandó testünkben." (2 Kor 4,1-11)

Szentség és Hit

Szeretet

Az Egyház küldetése a Földön, hogy ami még nem nyilvánvaló, azt nyilvánvalóvá tegye, vagyis, hogy láthatóvá legyen Jézus szentsége a mi halandó testünkben.

Az apostol mondta, nincs különbség a hitben, az apostolok, a nagyok és a kicsik mind ugyanazt a drága hitet kapták, ugyanazzal a Lélekkel, ugyanannak a mennyei fiúságnak lelkét.:

"Akik velünk együtt ugyanabban a drága hitben részesültek Istenünk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus által." (2Pt 1,1)

Tehát nem akarom másképp megismerni a testvéreimet, minthogy ahogy írva van a Bibliában. Vagyis, aki testben megjelentnek vallja Jézus Krisztust az Istennek Fiát és szeret engem, az az én testvérem. Nincs más megkülönböztetés.

"Mi tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük testvéreinket: aki nem szereti a testvérét, az a halálban van." (1 Jn 3,14)

"Ha valaki azt mondja: "Szeretem Istent", a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát." (1 Jn 4,20) 

"Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is." (1 Jn 4,21)

---

Krisztus szerelme szorongat

E három keresztség (amely egy egész és tökéletes) után lesz a bizonyságtételünk, amely elpecsétel minket:

"Ő az a Jézus Krisztus, aki eljött víz és vér által: nemcsak a víz által, hanem a víz és a vér által; a Lélek pedig bizonyságot tesz róla, mert a Lélek az Igazság. Mert hárman vannak, akik bizonyságot tesznek: a Lélek, a víz, a vér; és ez a három egy." 1Jn5,6-8

Lélek = Új és örök élet, Istenben, Szent Lélek ereje
Víz = Az Élet hirdetése, az Ige hirdetése, Jézus beszéde
Vér = Ezekért viselt testi szenvedés, az Atya szövetségének általunk való megpecsételése

Egy a test, egy a vér. 

Krisztus Teste és Krisztus Vére teljesen egy az én testemmel és az én véremmel.

Isten előtt tökéletesen egyek lettek.

Ahogyan a mi Lelkünk is egyek.

Ezért lett A Keresztség.

"Mert a Krisztus szeretete szorongat minket, 

mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt; 

és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, 

hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt. 

Úgyhogy mi mostantól fogva senkit nem ismerünk test szerint: 

ha ismertük is Krisztust test szerint, most már őt sem így ismerjük. 

Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: 

új jött létre. 

Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, 

és nekünk adta a békéltetés szolgálatát." 

(2 Kor 5,14-18)

Hogyan mondjam el ennek a bejegyzésnek a rövid lényegét, úgy hogy megjegyezd és értsd?

Ne gondolj most már többet úgy a Krisztus Testével, mint ahogy a földi egyházak tanították, gondold így:

Krisztussal együtt Egy Test.

Vigyázzatok! Mert Babilon ugyanezeket hirdeti, de megveti a mennyei tartalmát.
Két út van, két ajtó. Mind a kettő a végéhez közeledik. Nagyon hasonlóknak tűnnek, mintha ugyanaz lenne, vagy ugyanarról szólna, de mégse.
Van a Krisztus, és van az Antikrisztus.
Kinézetre tökéletesen hasonlóak. Ám mi szeretjük testvéreinket, akik nem szeretnek bennünket, azok nem az Istentől vannak. Nemcsak, hogy nem szeretnek bennünket, de meg is fognak ölni. Ez a vér lesz az utolsó pecsét.
Ennyire egyszerű leleplezni az Antikrisztust.
Mivel Krisztusba keresztelkedtünk létünkkel ítéletet is hordozunk az istentelenek minden gonoszsága felett.

Szegénységemben - Szegények barátja

Kedves TestVérem!


Tudod mi tetszik nekem benned?
Hogy szeretted és szereted a szegénységemet.

Mások a pénzemet szerették volna.

Hiszen nem is úgy találkoztunk, mintha láthattad volna rajtam, hogy lenne pénzem. Hiszen éppen ünnepi öltözetben kellett volna lennem, de a legszerényebb ruhákat választottam, mert minden hívság mindig taszított, ha a barátaimnak csak egy ruhája van.

Emlékszem, amikor másodszor találkoztunk, húsvét ünnepén, milyen szépen ki voltál öltözve, és milyen várakozással vártál rám. Én, amikor előbukkantam a fák árnyékából, a bokrok közül, arra gondoltam, na most, ha meglátsz, most vajon elmész-e tőlem?

De nem láttam rajtad még az árnyékát sem, hogy meglepődtél volna, könnyedén túltetted magad, az éppen aktuális látszati különbségeken.

Voltam már ilyen helyzetben és tudtam, az, aki nem érzi magát feszélyezve ettől a kényelmetlen helyzettől, sőt, még karon is ragad, igazán keresi az Istent /bennem/.

Igen, feszélyezve csak én éreztem magam ezektől a helyzetektől, de csak azért, mert amikor kiszálltam egy-egy autóból, egy-egy beszélgetésből, egy-egy gazdag embertől és utána odamentem az én szegény barátaimhoz, akiknek semmijük se volt, akkor, ha ők tudták volna, hogy én előzőleg kikkel és milyen körülmények között beszélgettem! Erről sosem beszéltem nekik, paráznának és árulónak éreztem magam a szegények körében! Pedig gazdag barátaim is keresték az Istent. Csak ők nagyon kényelmesen.

Isten sokszor rendkívüli helyzetekbe állított, egy-egy pillanatra megállította az időt.

Például egyszer, egy gazdag cégvezető emberhez küldtek munka ügyben, aki kiszólt a titkárnőjének várjam meg, mert személyesen akarja tőlem átvenni az iratokat. Nem értettem miért, de megvártam, a titkárnő unottan tovább reszelgette a körmeit. Feszélyezve éreztem magam, bár én is úgy voltam öltözve, akkor ahogy éppen egy titkárnőnek kell, egy belvárosi irodában, de én sose akartam jól öltözni, miközben barátaim az utcán büdösen, koszosan fekszenek. Ők közvetlenül nem az én barátaim voltak, de tudtam, hogy az én legjobb barátomnak, Jézusnak igen.

Mindig ezen gondolkoztam, azon a napon is, nem hagyott nyugodni ez a gondolat.

Akkor jött ez a gazdag ember. Miközben bemutatkozott meghajolt előttem, és finoman kezet nyújtott. Abban a pillanatban Isten megmutatta nekem azt a mérhetetlen sok pénzt a háta mögött, és ahogy meghajolt, azt is, hogy jó néhány év múlva Magyarország miniszterelnöke lesz.

Nem tudom, hogy akkor vettem-e levegőt. Szerintem nem. A hirtelen jött isteni kijelentés nagysága miatt-e, vagy, azért, mert ez az ember a kijelentés közben meghajolt előttem, az már mindegy is volt.

Az idő egészen megállt akkor nekem. Emberi értelemmel feldolgozhatatlan volt.

Akkoriban senki se gondolta volna, hogy ebből az emberből miniszterelnök lesz. Mivel nem volt politikus.

De én bizonyságul elmondtam néhány testvéremnek, ezt a kijelentést, és kértem, hogy imádkozzunk érte.
Persze, hogy furcsállották.

Magam részéről sokszor sokat imádkoztam érte. Hiszen nyilvánvaló volt, Isten rám bízta. Vagy rám is bízta.

Bizonyságként is szolgálhat, vajon így lesz? Kérdeztem magamtól, és türelmesen vártam, tudtam, hogy így lesz, tudtam, hogy Isten volt, aki ezt megmutatta nekem.

Igen, a kijelentés később - 10 év múlva - beteljesedett, ő valóban Magyarország miniszterelnöke lett.
/Ő Bajnai Gordon volt, ezt nem akartam leírni, de utóbb belátom, semmi gond nincs, ha mindenki tudja, így volt ez./

Erős bizonyságként és megerősítésként: nekem.

(Írhatnám: azokban a napokban, senki más nem tudta a világon, hogy ki lesz, a miniszterelnök, csak én.)

---

Még mindig sokat gondolkozok a szegénység, gazdagság témakörében.
Sok-sok év van a hátam mögött, már lassan két évtized.
Ez idő alatt, ezerféleképpen neki ugrottam.
Voltak hajléktalan Jézus hívő ismerőseim.
És voltak gazdag Jézus hívő ismerőseim.

Az Úr sok mindent ki is jelentett.

Most valahogy oda jutottam, hogy ezt az egész témát elengedem.

Egészen elengedem.

Az Úr, nem az áldozataimat kéri, hanem a szívemet.
Megértettem, a szegény emberek élete Istené.

A gazdagokra sem haragszom. Az ő életük az övék.

Magamra se haragszom, hogy kevés és elégtelen vagyok, hogy bárkinek segítsek.
Mégis, belém zárva e mérhetetlen sok kijelentés miatt azon törekedtem, hogy ama egyszerű tény többé ne feszítsen, mint, amit minden hívő a legtermészetesebben tud, vagyis, hogy kegyelemből élünk, számomra többé ne kereszt legyen: Isten mérhetetlen bőségében élek.

Megértettem, hogy a lehetőség is kegyelem, vagyis, hogy amit Ő adott, visszaadhassam, vagy kamatoztassam Neki.

Feszített, hogy mire visszajön maradéktalanul és jól kamatozva visszaadjam, amit nekem adott, hogy készen legyek. De hát hogyan is lehetett volna visszaadnom, Őnélküle?

Mindig elégtelennek éreztem magam ebben. Mindig úgy éreztem még mindig van, még mindig tudok adni.

Persze önmagam is gátja voltam annak, hogy úgy adjak, ahogy Ő szeretné, hiszen valójában nem mindig akartam adni, úgy, amint Isten kérte tőlem. Mert nem mindig - sőt! többnyire nem akartam engedelmeskedni Neki.

Noha később mindig engedelmeskedtem, de - TestVérem - te jól tudod, ez az engedelmességem a morcos szolga engedelmeskedése volt, és ezért számomra - eddig még - nem kielégítő, és csak magamra vethetek. (Jól leírtam.    és így a végére tényleg csak mosolyogni tudok.  )

De aztán, rájöttem, Istennek nincs szüksége erre. Arra van szüksége, hogy az én szívem telve legyen hálával Őfelé. Hogy zengjem az Ő dicsőségét. Így vagy úgy. Szegényen vagy bőségben. Házzal vagy ház nélkül.

Nyissam meg a szívemet, a szegényeknek és a gazdagoknak, adjam Őt, amikor megadja erre nekem a lehetőséget. Lássam Őt! Áldjam Őt! Dicsőítsem meg Őt! Nem az eredmény a fontos, hanem a szívem.

Lássák meg Őt az emberek, kicsik és nagyok, szegények és gazdagok, az én életemben!

Mert hiszen, ott van az az Ige is, gyűjtsetek magatoknak barátokat a mammon barátai közül, hogy, amikor elfogy, befogadjanak titeket a mennyei hajlékokba.

Oh! Megértettem! Tudod mikor fognak elfogyni az én mammon barátaim? Ha mind megtérnek, és minden vagyonukat a szegényeknek adják, hogy testvéreikkel lehessenek szentségben és igazságban.

Jézus is nehezen érte el a gazdagokat. Azt mondta, a tevének könnyebb átmenni a tű fokán, minthogy egy gazdag ember megtérjen. De!

Hiszen is, lehet én se térnék meg a helyükben. Nem ítélem el őket. Átgondoltam.
A magam életében is nagyon nehéz meghozni olyan döntéseket, amik valóban Krisztusiak.
Ezért könnyebb megtérniük a nagyon szegényeknek, mert nekik már nincs semilyük. Ha ugyan van, aki hirdesse nekik az evangéliumot.
Ha van, aki kimegy a keresztutakra, az utcákra, a parkokba.
Ha van olyan hívő, aki nem szégyelli az evangéliumot. Nem szégyelli Jézus nevét. Nem szégyell odamenni ilyen emberekhez, akiket a világ megvet.
Bizony az ilyen hívőknek gazdag emberek is fogják keresni a kegyét, mert meg akarják majd tudni a választ: miért?

S te tudsz-e válaszolni? Miért mész a legszegényebbekhez?

Azért mert.... mert szeretem Jézust! És Jézus a szegények barátja. Mert nem szégyellem az Ő nevét, ahogy Ő se szégyelli az enyém Atyja dicsőségében.

Én még mindig ezen gondolkozom. Tőlem nem kell félni a rendszernek. Megfigyelhettek, lehallgathattak, lefotózhattak. Aktába bele lehet írni: "Még mindig erről gondolkozik. Semmi se változott. Talán annyi változás, hogy megnyugodott. Azt mondta e bolond: Most már jöhet Isten, én hátravonulok."

Tudod, azt sem kell elfelejteni, hogy a mennyek országában, én - ezidáig - csak kicsi vagyok. Bármennyit evangélizáltam, szolgáltam, vagy áldoztam. De egy valóban hajléktalan, ha megtér királyi trónuson fog ülni! Ahogy egy gazdag ember is, ha megtér és minden vagyonát a szegényeknek adja.

Kedves TestVérem!

Na ezért bennem e feszülés, mert én, a barátaimmal együtt, királyi trónuson akarok ülni. 

Önmagam akarok meghalni, - még pedig boldogan - Krisztusban. Hogy többé már pedig ne én éljek, hanem Ő éljen bennem, mert úgy szeretett engem, hogy önmagát adta értem. (Gal 2,20)

Az én bizonyságtételem pedig igaz.

bogi

A vagyontalan szolgálat

Ez a kis könyv nagyon hasznos lesz. Új korszak (new age) a Biblia szemszögéből, Basilea Anyától.
Lassan elkezdem majd beírni.

A könyv egyszerre leplezi le a világ, és a kereszténységbe furakodott ember- /és emberfeletti-/ eszményt.
Ezek a dolgok nem újak, ókortól ismertek. Hatásukat tekintve azonban szemfényvesztőbbek, mint valaha.
Hitetése, hatása az emberekre pedig egyre kiterjedtebb.
Sok keresztény is megcsúszott rajtuk, a saját gyülekezetükben. Sok gyülekezetben jelen van a mai napig, leleplezésük, nemhogy megtörténne, sőt, hanem inkább az igazi Igazságként van tálalva. Keverve Jézussal, Jézus megváltói művével.

Keresztény vezetőinknek olyan mélyrehatóan kellene megtisztulniuk, amire sokan képtelenek, és képtelenek is lesznek.
Pedig, a Biblia felszólít, hogy vizsgáljuk meg vezetőink életét. Sőt, életük végét is. Mennyiben nyugszik a Biblia igaz tanításain. Istennek népe a mérce, és a kezünkben lévő Biblia!

Sok pont van, amiben vezetőink tömegesen vannak megvezetve, és egymást támogatják ebben a félrevezetésben. Ez pedig például a pénz.
A pénz körüli tanításban teljesen Bibliaellenes tanításokat lehet hallani.
Először is a tized témakörében. Nyugodtan elmondhatom, a gyülekezetekben minden jelenleg hallható keresztény tanítás a tizeddel kapcsolatban hazugság, nem Istentől van!

Vezetőink gazdagok.
Noha éppen nekik kellene a legszegényebbeknek lenniük.
Van két kocsijuk, plusz egy a feleségüknek, jó iskolába járnak a gyerekeik, modern házuk van. Rendszeres anyagi bevételük.

Nem régiben hallgattam egy tanítást, amelyben mellesleg megjegyezte az amerikai pásztor, hogy most, hogy nagyon gazdag lett, keresztény könyve által, rájött, hogy vannak szegény emberek, akiket támogatnia kell.
Ezért alapítványokat hozott létre ebből a befolyt jövedelméből, ilyen célra. De megjegyezte, ő még életében nem találkozott hajléktalannal. Eddig egy szegény embert sem támogatott, noha évtizedes pásztori szolgálata van.
Döbbenet!
Szolgáló pásztor, és ő még nem találkozott szegény emberrel, mert ahol él, ott csak gazdag emberek vannak.

Nem, nem ítélet van bennem. Hanem az az igazi egészséges rácsodálkozás:
- Talán nem is olvasta az apostolok cselekedeteit sem?
- Vagy Jézus tanításait?
- És mégis, szolgáló pásztor?
- Soha nem gondolkozott el rajta, hogy a szolgálat nem a gazdag emberek hiúságának simogatása kell, hogy legyen?
- Hogy valami más ez a kereszténység, mint jól tejelő üzlet?
- Több, mint egy jó üzlet a sok közül?

Ez a pásztor büszkén mondta el, hogy most már a bevételének 90%-át adja adományba, és csak 10%-ot hagy meg magának. Hogy őneki megadta az Isten, hogy ne tizedet adjon, hanem kilencvenedet.
Inspiráló, lélekemelő lenne ez a mondása, ha éppen nem az lenne, hogy a magánál hagyott 10% is bőven elég  az eddig elért és fenntartott gazdag luxus életvitelére. Így könnyű szentnek beállítani magunkat, ha semmi áldozattal nem jár ránk nézve.

Ebből a szempontból például irányadó David Wilkerson, aki szintén pásztor volt, de elment a 'szegények' közé - életveszélyes helyre - szolgálni, odahagyva addigi kényelmes pásztori szolgálatát, lakását.
Ez az igazi pásztori lelkület.
Egy vidéki, csöndes kényelmes kis városból hozta el az Úr. Egy a világ számára ismeretlen pásztort. Talán azért, hogy rögvest meg is haljon ismeretlenül a gengszterek késétől? Minderről senki se tudott. A nevét se ismernénk, ha Isten nem áldotta volna meg később a hitből jövő - nehéz, életveszélyesnek tűnő - lépését.

Vagy mindazok, akik belső hitből, kényszerből késztetve az addigi életük szintjéhez képest, lejjebb mennek, hogy azoknak segítsenek, akik valóban szükséget szenvednek.
Lásd Teréz anya Indiába megy a leprásokhoz.
Schweitzer Afrikába megy gyógyítani.

Vagy lehet, 'csak' világítani akarnak, 'csak' egy helyet akarnak, ahol békében imádkozhatnak az emberek, mint amilyen szolgálat Basilea anya szívében is megszületett.
Később az Úr mégis saját elképzelésük fölé helyezi őket, még magasabbra emeli őket, hogy támaszuk lehessenek sokaknak, - szegényházakat tudnak létrehozni, kórházakat, stb. - még többeknek, mint kezdetben hitték volna, hogy az isteni Bibliai menetrendet még teljesebben betöltsék. Isten dicsőségére!

Ezek az emberek olyan kényszer alá jutottak, hogy már többé nem mérlegelték azt, hogy saját magukra nézve milyen hátrányokkal járhat az a szolgálat, amely szívükben megszületett. Lesz-e nyugdíjuk, egészségügyi biztosításuk, egyáltalán fizetésük, vagy lesz-e mit enniük? Totálisan kiszolgáltatták magukat az Úrnak. Ezért teljesen, tudatosan lemondtak ezekről. Azon már rég nem gondolkoztak, hogy az addigi életvitelüket fönn fogják-e tudni tartani. Legyőzte őket a Szeretet.

A szolgálatot a legkisebben, legnagyobb szegénységben kezdték, és a legnagyobb szegénységben maradva áldottan tudták befejezni, hosszú 80 életéveket megélve. Minden éhezés, nélkülözés nélkül. Tehát azok nélkül, amiktől mi átlagemberek rettegünk, ha arra gondolunk, hogy mi lesz velünk, ha mi is ilyen Bibliai tanítás szerint járunk és elkezdjük a szívünkben megszületett szolgálatot.

Ha nem is nélkülöztek, ámde maradt nekik a krisztusi tanítványoknak kijáró üldözés, meg nem értés, szellemi harcok. Pontosan minden úgy telt be az életükben, ahogy Krisztus ígérte nekünk, ha Őt követjük.

Magukra nézve megmaradtak azon az egyszerű, szerény életvitelű szinten, amelyen kezdték, de másokra nézve, ezrek, tízezrek, sőt közvetetten pedig milliók nyertek áldást bátorságukból, példájukból, hitükből.

Anyagiakat maguknak többé nem gyűjtöttek. De annál többet gyűjtöttek a szegényeknek. Ha mindazt a pénzt, amit a szegényeknek kiosztottak - másképpen mondva: magukon keresztül csatornaként közvetítettek - a bankba maguknak eltették volna, elmondhatták volna, hogy a világ leggazdagabb emberei közé tartoznak, ha éppen nem a leggazdagabbak közé.

Igen, ilyen nagyon áldotta meg őket az Isten. De ők következetesen szegények maradtak. Maguknak soha semmit nem tettek el. Nem akartak a világ leggazdagabb emberei lenni. Inkább a Mennybe gyűjtöttek kincseket. Ez az igazi lemondás, a hit javára.

Számomra az amerikai pásztor, és tanítása akkor lenne hiteles, ha minden vagyonát eladná, ahogyan a Biblia tanítja - főképpen azt, amit a könyvéből szerzett - és elmenne a szegények közé szolgálni.
Tudom ezzel az elgondolásommal sokan nem értenek egyet. Mert van egy hamis tanítás ezzel kapcsolatban is, ami megfertőzött minket keresztényeket, márpedig, hogy szükséges, hogy legyenek Krisztus Testében gazdag emberek is.

Én inkább azt mondanám, a Biblia szerint az a helyes, hogyha vannak, akik Krisztus Testébe gazdag emberként jönnek be, de amint belépnek szegényként élik le életüket. Sokkal több haszna lenne a világnak az ilyen gazdag megtérőkből. Akkor is, ha soha többé nem tudna a világ létezésükről.
- Most hirtelen eszembe jutott Batthyányi Strattmann László élete is.

Elrejtettségről

Müller György írta, aki Bibliai értékek szerint élte le az életét, több ezer árvának segítve, sőt mondhatjuk a 19. század legnagyobb hatású embere volt, hogy amikor nyilvános lett szolgálata, és világhírűen ismert mégse lett több bevétele, amit a szegény árváinak adhatott volna, sőt inkább kevesebb.

Tehát Istennek nincs szüksége arra, hogy a te szolgálatodról valaki is halljon. Hogy bejárd a világot, gyűjtést rendezz annak. Isten igazából úgy szereti megáldani a dolgokat, ha elrejted őket. Titokban csinálod.

Vagyis, tedd titokban, és amikor eljön az ideje, úgyis világosságra jön. De az már a szolgálatod szempontjából nem is fontos. Arra semmilyen hatása nincsen.

Nekünk átlaggondolkozású embereknek ezeket az isteni menetrendeket nehéz elképzelnünk. Annyi összeesküvés elmélet fertőzött már meg minket, hogy el se tudjuk hinni ezeket.

Pedig a hit, hit; annak hitnek kell maradnia, mindvégig.

Nos, számomra tehát az ismérvek: ha valaki nyíltan van, gazdag, és nagy hatású pásztor és vezető, és még csak hírből sem hallotta a szegényeket, akkor az gyanús. Akármilyen prédikációt is tart.

Ellenben, aki rejtve volt és úgy tett már nagy szolgálatot - a szegények felé - az Úrnak, és hirtelen lesz ismert a szolgálata, anélkül, hogy szolgálatára a nyilvánosság bármilyen hatással lenne, - kivéve a még nagyobb üldözéseket - az már az Úrtól van.

Ez az oka, hogy blogomban szinte csak ilyen emberektől idézek. Ők befejezték szolgálatukat, meghaltak, és életük végét vizsgálva, áldott emberek maradtak mindvégig. Kicsiben kezdték, több ezer embert érintettek meg közvetlenül, milliókat közvetetten, és kicsinyek maradtak. Szolgálatukból egy fillérrel sem lett több a vagyonuk, sőt vagyonuk nem is lett, de erre a 'vagyontalan' szolgálatra tették az egész életük.

---

Még egy. Így a végére.

Minden szent, egy átlagember. :)

Legalábbis volt. 

Amíg el nem határozta, hogy lesz, ami lesz, elkezdi a szolgálatot.

Az Úr öröme

Vártam erre a napra!

Ma lejárt a 45 napos egészségügyi biztosításom, ami a munkanélküli segély után járt.
Ezért ma elintéztem, hogy az egészségügyi járulékot ezentúl magam után fizetem. Pontosabban nem én, hanem a férjem. Semmi jövedelmem nincsen. A jövedelmem nulla, azaz nulla forint. Az állam levette rólam a kezét, kiestem a rendszerből. - Magyarországon jelenleg három hónapig tart a munkanélküli segély.

Lett volna a közmunka program még, de meghagytam azoknak, akik valóban éheznek. A mi családunk, ha szűkösen is, de megvan. - A közmunka program jövedelme 47 ezer forint. Egy átlag magyar ember fizetése, rendes munkából 85 ezer forint, plusz a juttatások, ami még 10-20 ezer forintot tehet ki, valamint a műszakpótlékok, és 10, 12 óra munka után szintén magasabb, ha kifizetik.
Az élelmiszerárak, és a benzin is magasabbak, mint Nyugat-európában. Testvérem, Angliában van, ugyanazt a munkát végzi, amit én itt a Máltai Szeretetszolgálatnál dolgoztam, ő 400 ezer forintot keres. És minden kevesebbe kerül ott. Azoknak írom, akik külföldről olvasnak engem, hogy legyen összehasonlításuk a magyarországi szegénység lényegéről. A szegénység Magyarországon, nem csak a nem dolgozó embereket érinti, hanem minden dolgozó embert is, akik átlagbérért dolgoznak. Egy nyugati ember Magyarországon egyetlen egy hetet sem tudna ilyen körülmények között dolgozni, ilyen fizetésért. Kétségbeesetten rohanna haza. Ezt a nyugati tüntetőknek írom, akik tíz, százezresével mennek ki az utcákra, hogy tüntessenek magasabb fizetésért, kevesebb munkaóráért.
Azon igazán nem kell csodálkozni, hogy elindult a kivándorlás Magyarországról. Az élet itt lélekten, szegény, idegörlő. Az emberek totálisan kimerültek és megtörtek. Miközben fortyog bennük az indulat, hogy már megint átdobták őket a palánkon.
Ráadásul, mivel a koncért van a marakodás, mindenki a húsos fazék közelébe könyököl, jobban látszanak, és nyilvánvalóbbak az emberi hazugságok. Minden fajta eszméről lerántódott a lepel. Már nincs szenvedély, amiben hihetnének az emberek. Sem politikai, sem vallási, sem szociális, sem társadalmi. Minden szervezet, minden intézmény többszörösen megbotránkoztatta az embereket. Az emberek, totálisan kiábrándultak.

Ma a polgármesteri hivatalban várakozva találkoztam egy régi ismerősömmel. Kérdezte, hogy meg ismerem-e? Mondtam, persze. Tíz évig dolgozott kint Spanyolországban, most települt haza és fájdalmasan tapasztalta, amit a fent leírtam. Mondtam neki, hogy hamarosan vissza fog költözni, nem fogja itt bírni. Aki már egyszer megízlelte milyen kint Nyugaton az élet, nem fogja tudni elviselni azt, ami itt van. Engem erősítve saját tapasztalait mondta az itteni munkabérekről, a munkások szaktudásáról, hiányáról, az árakról, amelyek 20%-kal is magasabbak, mint Spanyolországban, a vezetők impotenciájáról. Magyarországról minden értelmes, intelligens, jó szakember kiköltözik. Mert egyrészt üldözés is folyik ellenük, másrészt lehetetlenség kijönni ebből a kevés minimálfizetésből. Ez nem a jó öreg magyar panaszkodás, hanem a magyar élet.
---

De én:
Boldog vagyok!

Mert egészen más utakon indultam el.
Az elmúlt hónapokban egyetlen egy helyre se küldtem el az önéletrajzomat, és csak egyetlen egy helyről kerestek meg, ami kölcsönösen nem felelt meg.
Nem abban vagyok motivált, hogy munkahelyem legyen. Hanem abban, hogy felragyogtassam Isten dicsőségét. Tudom az Úr jót tervezett velem. Egészen Reá bíztam magam. Hatalmasan megáldott Lelkiekben, bátorságot öntött a szívembe, hogy az Ő dolgairól beszéljek. Hogy ezt elvehessem Tőle, szükségem volt erre a pénzügyi, fizikai állapotra. A pénz - munkabérem - valójában megkötözött, nem pénzt akarok keresni, hanem valóságosan segíteni akarok a szegényeken! Isten örömét és szenvedélyét vinni az embereknek, de leginkább a szegényeknek.

Akiknek csak beszélek a jövőm terveiről, mind tüzet kapnak. Még a vadidegen emberek is, akik csak először látnak, és azok is, akik távolról hallanak róla. Mivel ilyen sokaknak békében kitágul a szívük az én terveimet hallván, az én szívem is megbátorodik és örömre gyullad. Az én áldozataim tehát nem hiábavalóak. Gondolataim az Úrtól vannak.

Tegnap is kis családom, ahogy este elmondtam Isten újabb gondolatatát, úgy felpezsdültek, mintha rögtön meg is akarnák azt valósítani. Én csak nevettem! Mennyi, mennyi kincs van még Istennél, és Ő csak mosolyog, hogy boldogan adhasson.

Valóban boldog vagyok, mert azok is, akik nem ismernek látom, hogy felbuzdulnak. Nem az én személyem ragadja őket magukkal, hanem maga az ügy - Isten ügyének - szenvedélye. Nem akarok manipulálni, és az érzelmekre hatni, ilyen tekintetben is az Úr teljesen kigyomlált. Egyszerűen csak beszélek. Félelem nélkül mondom el az Úr nagyszerű terveit. Sem gőg, sem büszkeség, sem félelem nincs bennem, ami visszatartana. Elmondom. És látom az öröm tűzét!

Azt hiszem későre értem meg, és mégse. Úgy gondolom minden az Úr kezében volt életemben. Mégha úgy tűnik is későn hozott elő a rejtekéből. Ha Magyarország már romokban, mégis, öröm, öröm, öröm az Úr öröme fakad a szegénységben. Vannak még elrejtett Istennek emberei, akiket az Úr ezekre a szomorú, nehéz pillanatokra tartogatott. Isten jó! Mi pedig emberek vagyunk, akik elfordultunk Tőle. És nem követtük hívását.
Mégis, az Úr volt az, aki megvárta, hogy egészen kiégjünk, és egészen csak Ő maradjon nekünk. Áldott legyen az Úr neve! Ő az, aki megment minket! Minden dicsőség csak Őt illeti meg.

"Az ÚR előtt való öröm erőt ad nektek!"

Neh 8,10

Imádság az Atyához, Aki a gyengéket és a kicsinyeket szereti

Mennyei Édesatyám!

Te megmutattad Igédben, mennyire kedvedet leled a gyengékben, kicsinyekben és szegényekben. A gyengéknek erőt, a tehetetleneknek támaszt, a szegényeknek a Mennyeknek Országát ígéred. Köszönöm, hogy igazi Atya vagy, Aki leginkább a kicsinyeken könyörülsz meg, mert az ő szegénységük és tanácstalanságuk Hozzád kiált. Ezért köszönöm mindazokat az utakat, amelyeken kicsivé és gyámoltalanná teszel, hogy mindenható segítségedet és szerető Atyai gondoskodásodat élvezhessem. Köszönöm minden vezetésed, mely szegénnyé tesz abban, amire a lelkem, testem és szellemem vágyott: amelyre a lelkem: a szeretetben és tiszteletben; amelyre a testem: jólétben és kényelemben; s amelyre a szellemem: a tudásban, értelmemben és ennek a világnak a megismerésében. Szegény akarok lenni, mert Te mindenkor  megajándékozod a szegényeket: isteni bölcsességgel, és szent egyszerűséggel; földi javakkal, melyek csodás utakon jönnek kezedből, s szívedhez kötnek, boldoggá és elégedetté tesznek; jó tetszéseddel, mely értékesebb e világ minden dicsőségénél. Itt vagyok, Atyám: gyermeked akarok lenni, kicsi, szegény és rászoruló. Milyen jó, ha örömödre élhetek végtelen Atyai szereteted oltalmában, köszönetet mondva Neked boldogan, mint gyermek az Édesatyjának!

                                                                                                                    Ámen

/B.A./

És mégis, örülj!

"Meghamisítja-e Isten a jogot, elferdíti-e a Mindenható az igazságot?"(Jób 8,3)

Kedves Testvérem!

Itt vagyok.
Itt vagyok veled, és itt vagyok mindenkivel, aki lelkében megszomorodott.
Itt vagyok, amikor örömet keresel.
És itt vagyok, ha nyugodt vagy, és elégedett.
Itt vagyok emlékeidben, vágyaidban, és jövőképedben.
Mindig itt vagyok. Neked.
Itt vagyok veled, amíg szegény vagy velem.
Megtörtségedben engem keresel.
Itt vagyok, amíg szenvedsz velem, a kicsinyekben és a gyengékben.
Veled vagyok szenvedéseidben, veled vagyok a szegényekkel.
Egészen itt voltam neked, szegénységedben.
Veled és érted lettem szegény.
Én adtam reményt neked.
Vigasztaltalak.
Testvéred helyett testvéred lettem.
Családomban fogadtalak, mert soha el se engedtelek.
Hogy mások nem értették?
Jelenlétem adtam.
Adtam neked, és minden embernek.
Általam lett minden, általam lett újra béke.

Bevallom, akkor szeretlek igazán, ha szegény vagy velem.
Szeretem a szegényeket.
Szeretem azokat, akik Értem lemondanak.
Szeretek mindenkit, akit megtaposnak.
Téged szeretlek.
Te vonzasz engem. Nem a világ.
Ezért beszélek mindig rólad, ezért érdeklődöm mindig felőled.
Itt vagyok neked.
És milyen nagyon szeretem, ha én is ezt hallom tőled.

Szeretlek.
Mondom hangosan, és suttogva.
Szeretlek szegényen, fáradtan, és félelmekkel tele.
Mert veled együtt vagyok szegény, fáradt és félek.
Egészen melléd bújtam.
Hogy együtt örüljek veled.
Jelenlétednek.

Mert nekem csak te kellesz.
Hogy velem legyél.
Egész örökkévalóságon át.
Hogy velem együtt éld át a csodát.
Neked teremtettem mindent.

Örülj testvérem, ha megpihentél.
Örülj velem, ha végre meglátsz engem könnyeid között.
Itt vagyok neked.
Itt leszek neked.
Nem megyek el.
Veled leszek, örökké.

/Isteni testvéred/

Mennyei Jeruzsálem

   "Isten a gyermekei iránti szeretetből teremtette meg a csodálatos Isteni várost, az új Jeruzsálemet, áttetsző aranyból - amely Jézus Krisztus ragyogó arcát tükrözi vissza. Az Isten trónusából áradó világosság az egész várost beragyogja, s a mennyei öröm el nem múló fényt ad neki.
   Milyen csodálatos ott a természet - kristályfolyó csobog át a városon, minden zöldell és virágzik, a csodálatos szépségű fák havonta gyümölcsöt teremnek (Jel 22,2). Akik itt a Földön éheztek és szomjaztak - a szegények, az üldözöttek, a háborúk és természeti csapások áldozatai - most a mennyei gyümölcsöktől felfrissülhetnek mivel azok mennyei erővel bírnak. Aki tudni akarja, milyen az Isten, a mi Atyánk, az gondoljon bele, hogy milyen a mennyei Jeruzsálem dicsősége!
   Ha találkozunk ezzel az atyai szeretettel, s az áldás esőként hullik ránk, és az Ő házának javai fognak táplálni minket, a szívünk csordultig telik majd örömmel (Zsolt 36,9). Akkor majd koronákról fogunk hallani, melyeket viselünk, és trónusokról, melyeken helyet foglalhatunk. Talán maga az Úr Jézus fog megkoronázni minket. S akkor majd nem tehetünk mást, mint hogy lábai elé helyezzük azokat. Hiszen Ő járta végig helyettünk a szenvedés útját, Ő végezte el az áldozatot, vette el bűneinket s tett minket győztesekké vére által. Egyedül Őt illeti a korona! S mégis megkoronáz minket, ha követtük Őt az úton. Ki foghatja fel ezt az isten alázatot?
   Akkor majd véget ér az Atya szenvedése. Ha már valóban hazaérkeztünk, s örökös jogunk lesz az atyai házban, ahol a közelében leszünk, megtelik a szíve örömmel. Mennyire vágyott gyermekei után - s most végre örökre együtt lehet velük, akik az Ő vonásait hordozzák, s ott dicsőséggel koronázza meg őket."

1. fejezet 1. rész A kísértésekről

    "Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, az elszórtan levő tizenkét nemzetségnek; üdvözletemet" (1). Jakab Isten szolgája. Ezt ugyan bizonyos értelemben minden izraelita elmondhatta, Jakab azonban az Úr Jézus Krisztus szolgája. Nem nevezi magát Krisztus testvérének, jóllehet az volt. Pál azt írja: "Ha ismertük is Krisztust test szerint, de már többé nem ismerjük" (2Kor 5,16). Az ilyen természetes kapcsolatok nem lényegesek. Jakab magát csak "az Úr Jézus Krisztus szolgájának" nevezi. Ezt pedig nem mondhatta el minden zsidó ember, csak azok, akik a nép közül "testvérek" voltak.

    "Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, mikor különféle kísértésekbe estek, tudván, hogy a ti hitetek megpróbáltatása kitartást szerez" (2-3). Jakab azonnal rátér a gyakorlati körülményekre, amelyek között a hívők, a testvérek éltek. Ezek a körülmények súlyosak. De éppoly súlyosak számunkra is, akik a végső időben élünk. Minket is sok kísértés támad. De hogyan nézünk ezekre a kísértésekre? Vajon kiváltság-e, "öröm"-e a végső időben élni? Bizonyos értelemben igen. A végső idő különleges alkalmat nyújt a hitre, a gyakorlati istenfélelemre, az Istennek való gyakorlati szolgálatra. A végső időben sok olyan kísértés van, amelyet a korábbi idők hívői nem ismertek. Jakab azt írja, hogy az ilyen kísértéseket tartsuk "teljes örömnek". Miért? Mert minden kísértés beletartozik Istennek velünk kapcsolatos tervébe. Mint hívők tudhatjuk, hogy minden kísértés Isten útjainak egy részét képezi, neveltetésünk érdekében.

    Körülményeink gyakran jelentenek kísértést a számunkra, mert a bűn következményeinek jegyeit viselik magukon. Az 1. fejezetből látjuk, hogy sok testvér számára nagy kísértést jelentett a szegénység. De más körülmények is jelenthetnek kísértést a számunkra, mint a betegség és az éhség, amelyek által az Úr megpróbál minket, ahogyan Ábrahámot is próbára tette. Az ilyen kísértések célja (nevezhetjük őket próbatételnek is) hitünk megpróbálása. Isten próbára tehet bennünket akkor is, amikor vétkeztünk (Jak 5). De minden próbák közt a legmagasabb rendű az, amikor Isten hitünk valóságának megvizsgálása érdekében tesz próbára bennünket, mint Ábrahámot, amikor a kísértések által mutatja meg másoknak, hogy milyen erőt ad Isten az övéinek. Ez pedig a belénk oltott Ige (1,21), ahogy majd látni fogjuk. A kísértések hozzájárulnak ahhoz, hogy a hívők élete Istennek tetsző legyen. Elveszik tőlünk mindazt, ami nem szolgál Isten örömére.

    A kísértések sokszor súlyosak, de a legnehezebb bennük az, hogy gyakran sokáig tartanak. "A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül" (4). Tudunk-e ilyen kitartók lenni a súlyos próbák között? Nem engedünk-e olykor a kísértéseknek, ha hosszabb ideig tartanak? Ez történt Dáviddal, aki - miután Saul olyan sokáig üldözte - végül ezt mondta: "Egy napon mégis el kell pusztulnom Saul keze miatt" (1Sám 27,1). Ezért azután elment Ákishoz, a filiszteusok királyához. Mennyire érthető, és mégis milyen helytelen! A kísértéseknek a kitartást kellene munkálniuk. Ha ez a kitartás még nem érte el az életünkben azt, hogy már csak a dicsőség Urát lássuk, hogy tökéletesen átformálódjunk az Ő képére, dicsőségről dicsőségre, és hogy mindenestől kedvesek legyünk Istennek: akkor a kísértések még nem érték el a célt bennünk. Másfelől tudjuk, hogy a kísértések egész életünk során elkísérnek. Ki kell tartanunk közöttük, míg el nem érjük a célt.

    "Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja, és megadatik neki" (5) Hogyan tarthatunk ki? Hogyan lehetséges a hívő ember számára az, hogy minden őt körülvevő kísértés között is vidám szíve legyen? A felelet: türelemmel és Istentől való függőséggel. Az apostol ezt a két dolgot itt bölcsességnek nevezi. A bölcsesség arra való képesség, hogy Isten Igéjének tanítását, ismeretét, gyakorlatilag is alkalmazzuk. Nem hiányzik-e ez belőlünk gyakran? Sokszor nem válik gyakorlattá az ismeretünk. Miért? Mert hiányzik belőlünk a bölcsesség, a türelem és a függőség. Az igazi függőséget az imádság által juttathatjuk kifejezésre. Ezért szólítja fel itt Jakab a hívőket, hogy csak bátran kérjék Istentől ezt a bölcsességet. Aki ezt megteszi, megtapasztalja, hogy Isten nem tesz neki szemrehányást, hanem készséggel megajándékozza ezzel a bölcsességgel.

    "De kérje hittel, semmit sem kételkedvén, mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, amelyet a szél hajt és ide s tova hány" (6). Nem imádkozunk-e néha valamiért úgy, hogy közben a szívünkben már eldöntöttük, hogy mit akarunk tenni? Ilyenkor az imádság nem más, mint mentség a magunk számára, hogy elmondhassuk: imádkoztunk ezért vagy azért a dologért. Ha magunk készítünk először a szívünkben terveket, akkor ez nem Istentől való függés. Ilyenkor az imádság csak külső szokás. Ilyenkor már nem Isten az, aki vezet minket, hanem saját kívánságaink, vágyaink, vagy a külső körülmények. Mik ezek a külső körülmények? A tenger hullámai és a szelek. Ha hullámok és szelek vezetik az életünket, akkor elbizonytalanodunk, függetlenné válunk Istentől, elfogy a türelmünk, sőt hiányzik a bölcsesség is. Nagyon jól tudjuk, milyen gyakran megtörténik ez.

    "Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól. A kétszínű, a minden útjában állhatatlan ember" (7-8). Ha imádságunk nem a valóságos függőség kifejezője, ha nem igyekszünk őszintén megismerni az Úr akaratát, akkor ne gondoljuk, hogy valamit is kapunk az Úrtól. Akkor ki vagyunk szolgáltatva külső befolyásoknak, ingatagok és állhatatlanok vagyunk minden cselekvésünkben. Az állhatatlanság azt is jelenti, hogy türelmetlenek vagyunk, és nincs bennünk kitartás. Ilyenkor fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy nem az 5. versben említett bölcsesség hiányzik-e belőlünk. Ilyenkor nem jutunk előre az isteni nevelésben.

    A következő versekben Jakab felsorolja, mifélék lehetnek a kísértések. Lehet szegénység vagy gazdagság, vagy egyéb körülmények, amelyek mind Isten gondviselésének megnyilvánulásai. Isten ezeket a körülményeket fel tudja használni - még az ördögöt is felhasználja eszközként, ahogyan azt Jób esetében látjuk -, hogy hitünket és szívünket kipróbálja. A valóban függő hívő megtanul eltekinteni ezekről a körülményekről. Hitének útját nem befolyásolja sem szegénység, sem gazdagság, hanem önmagát Isten igazságának világosságában látja.

    "Dicsekedjék pedig az alacsony sorsú testvér az ő nagyságával, a gazdag pedig az ő alacsonyságával; mert elmúlik, mint a fűnek virága" (9-10). Az alacsony sorsú testvér olyan testvér, aki szegény, vagy társadalmilag alacsony fokon áll. Ezektől eltekinthet, és tudhatja, hogy Isten gondolatai szerint hitben a legmagasabb tisztséget érte el, amit ember elfoglalhat. A gazdag viszont, aki emberi mértékek szerint igen magasra jutott, tudhatja, hogy az igazságnak megfelelően, ha a körülményektől eltekint és Istenre néz, önmagában semmi. Csak addig láthatunk világosan, amíg Isten világosságában járunk, azaz Jakab szerint, amíg engedelmesek és türelmesek vagyunk. Ilyenkor felismerjük magasztos helyzetünket. Tudatában vagyunk annak, hogy a külső körülmények mind mulandóak.

    "Mert felkel a nap nagy hőséggel, és megszárítja a füvet; és annak virága elhull, és ábrázatának kedvessége elvész; így hervad el a gazdag is az ő útjaiban" (11). A végső időben élünk, és ez a világ jelenlegi alakjában elmúlik. Mihelyt fölkel a nap, izzó sugaraival megszárítja a füvet, minden emberi jólétet. A napnak itt kettős jelentése van. Először is fölkel, mint az igazságosság napja (Mal 4,2), mint egy új rendszer középpontja, amelyet Isten az új teremtésben épít majd fel. Ekkor majd a nap áldást jelent az igazak számára, de ítéletet a hitetlenek számára is. Ez vár erre a világra. Ugyanakkor azonban a hívők már ebben az életben megtapasztalhatják "a nap nagy hőségét". Mi egy üdvkorszakkal előbbre vagyunk, mert ennek az új teremtésnek zsengéi vagyunk. Mi már most megtapasztaljuk a nap erejét az Úr ítéleteiben gyakorlatilag a saját életünkön. A levél magyarázata során erre még majd visszatérünk. Itt csak az általános alapelvre világítottunk rá.

    "Boldog ember az, aki a kísértésekben kitart; mert miután megpróbáltatott, elveszi az élet koszorúját, amit az Úr ígért az Őt szeretőknek" (12). Itt az ige boldognak mondja azt, aki a kísértésekben függő viszonyban marad az Úrral, úgyhogy nem a körülményekre, hanem egészen az Úrra tekint. Ilyen módon ki tud tartani a kísértések között. És miután kiállta a próbát, egyszer minden kísértésnek vége szakad. Akkor elnyeri kitartása jutalmát. A hívők, akik kiállták a próbát, elnyerik akkor majd az élet koszorúját. Erre utal az is, amit az Úr a szmirnai gyülekezetnek mond: "Semmit ne félj azoktól, amiket szenvedned kell; íme, a Sátán egynáhányat tiközületek a tömlöcbe fog vetni, hogy megpróbáltassatok; és lesz tíz napig való nyomorúságotok. Légy hív mindhalálig, és neked adom az élet koszorúját" (Jel 2,10). Az ilyen kísértések Isten nevelési tervébe tartoznak.

    Ezeket a kísértéseket nem szabad összetévesztenünk azokkal a kísértésekkel, amelyekről a 13-14. versekben van szó: "Senki se mondja, mikor kísértetik: Istentől kísértetem; mert Isten gonoszsággal nem kísérthető, Ő maga pedig senkit sem kísért". Hiszen mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Jóllehet itt a kísértés ugyanazzal a szóval van kifejezve, ez a kísértés mégsem Istentől indul ki, míg a 2. és 3. versben olyan kísértésekről olvasunk, amelyek Istentől erednek. Mindebből egészen világos, hogy különböző kísértésekről van szó. Itt, a 13. és 14. versben nem a körülményekben rejlő kísértésekről olvashatunk, amelyek próbatételül szolgálnak, hanem olyanokról, amelyek a gonoszból, a bűnös természetből támadnak. Világos, hogy ilyen kísértések nem származhatnak Istentől, mert Istennek nem ez a természete, és nem is kísérthető gonoszsággal.

    Így volt ez az Úr Jézusnál is. Nem volt bűnös természete, és ezért nem kísérthette meg a bűn. Nála egészen világosan láthatjuk a különbséget. A 2. és 3. versben említett kísértéseket jól ismerte. Tudta, mi a szegénység és éhség. Betegségeinket viselte (Ézs 53). Ismerte mindazokat a körülményeket, amelyek között mi élünk. Mindezekben megkísértetett (megpróbáltatott), és így tűnt ki Istenbe vetett tökéletes bizalma. Mindezekben élvezte Isten jótetszését. A 13-14. versekben leírt kísértéseket azonban sohasem ismerte. Mivel bűn nem volt Benne, ezért lehetetlen volt, hogy bűnre való vágyakozás támadjon a szívében. Ezt mi viszont jól ismerjük. Ez a különbség világosan kitűnik a Zsidókhoz írt levélből is.

    A 4,15-ben ezt olvashatjuk: "Mert nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenben hozzánk hasonlóan, de bűn nélkül" (vö. Zsid 2,18). A külső körülményekben, de nem a bűneinkben. A 14. vers világosan megmutatja, hogy ezek a kísértések belőlünk támadnak, amikor bűnös kívánságok vonnak és édesgetnek bennünket.

    "Azután a kívánság megfoganva bűnt szül; a bűn pedig teljességre jutva, halált nemz" (15). Ha valaki kívánságainak enged, azok bűnös cselekedetté válnak, és ez az út végül is a halálba vezet. Az 5,20-ból is látjuk, hogy a bűnös útja halálba végződik. Gyakorlati példáját látjuk itt annak, hogy Jakab miként tárgyalja az igazságot teljesen más nézőpontból, mint Pál. A Róma 7,8-ban ugyanis pontosan a fordítottját olvassuk annak, amik Jakab mond: "De a bűn alkalmat véve, a parancsolat által nemzett bennem minden kívánságot". Jakabnál viszont azt olvassuk, hogy a bűn a kívánságból származik. Ellentmondás lenne ez? Nem, sőt mivel különbözőképpen tárgyalja Pál és Jakab ugyanazt az igazságot, teljesebben átláthatjuk. Pál a mélyebben lévő alapokat tárja fel. Nála a "bűn" a bennünk lévő bűnös természetet jelenti, a kívánságok ebből törnek elő. Jakab viszont a "bűn" alatt a bűnös cselekedeteket érti. Amikor kívánság támad bennünket, az bűnös cselekedetekre visz. Jakab tehát teljesen a gyakorlati oldalról beszél.

    Olyan világban élünk, amelyben mindenütt kísértések vesznek körül, és amelyben súlyos körülményekkel találkozunk, de ezekkel az Úr is ismerős volt. Ehhez járul még az, hogy bennünk van az a bűnös természet, amely az Úr számára ismeretlen volt. Milyen nehéz is az élet itt a hívő ember számára. Mennyire szükséges, hogy Isten nevelő iskolájában tekintetünket egészen az Úrra irányítsuk. Erről szólnak a következő versek. Megmutatják, hogy noha most ebben a kísértésekkel teli világban élünk, és még testben vagyunk, annak kísértéseivel együtt, mégis már egy teljesen új világhoz tartozunk, annak mi vagyunk zsengéi. Milyen nagyszerű dolog ez!

    "Ne tévelyegjetek szeretett testvérek! Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás vagy változásnak árnyéka" (16-17). Tévelygünk, ha ezt a két világot nem különböztetjük meg élesen egymástól. A kívánságok nem Istentől jönnek, hanem önmagunkból. De minden jó adomány, és minden tökéletes ajándék felülről jön, a világosságok Atyjától. Íme, itt egy új világ tárul elénk, egy új rendszer, amelyet Isten alapított, szemben ezzel a régi világgal, a régi teremtéssel, amelyet megrontott a bűn.

W.J.O.