Imádság az Atyához, Aki a gyengéket és a kicsinyeket szereti

Mennyei Édesatyám!

Te megmutattad Igédben, mennyire kedvedet leled a gyengékben, kicsinyekben és szegényekben. A gyengéknek erőt, a tehetetleneknek támaszt, a szegényeknek a Mennyeknek Országát ígéred. Köszönöm, hogy igazi Atya vagy, Aki leginkább a kicsinyeken könyörülsz meg, mert az ő szegénységük és tanácstalanságuk Hozzád kiált. Ezért köszönöm mindazokat az utakat, amelyeken kicsivé és gyámoltalanná teszel, hogy mindenható segítségedet és szerető Atyai gondoskodásodat élvezhessem. Köszönöm minden vezetésed, mely szegénnyé tesz abban, amire a lelkem, testem és szellemem vágyott: amelyre a lelkem: a szeretetben és tiszteletben; amelyre a testem: jólétben és kényelemben; s amelyre a szellemem: a tudásban, értelmemben és ennek a világnak a megismerésében. Szegény akarok lenni, mert Te mindenkor  megajándékozod a szegényeket: isteni bölcsességgel, és szent egyszerűséggel; földi javakkal, melyek csodás utakon jönnek kezedből, s szívedhez kötnek, boldoggá és elégedetté tesznek; jó tetszéseddel, mely értékesebb e világ minden dicsőségénél. Itt vagyok, Atyám: gyermeked akarok lenni, kicsi, szegény és rászoruló. Milyen jó, ha örömödre élhetek végtelen Atyai szereteted oltalmában, köszönetet mondva Neked boldogan, mint gyermek az Édesatyjának!

                                                                                                                    Ámen

/B.A./