Ez az alábbi nem tudom kitől származó írást, 2005. 11. 21. napjával archiváltam.
Nem tudom, hogyan került hozzám, nem tudom ki a szerzője, de azt tudom, hogy a pirossal beleírt saját megjegyzéseimmel visszaküldtem annak, akitől véltem származónak.
Akkoriban terjedt el az apostoli mozgalom, majd hogy atyának szólítsunk embereket stb. a karizmatikus körökben. Én akkor már nem voltam közöttük. De írni irogattam nekik (a vezetőknek), hogy nem jó úton vannak, szerintem. (Persze ki vagyok én?)
Nem tudom, hogy abban a gyülekezetben 8 év után mi a helyzet, van-e még apostolsági mozgalom mostanság, vagy már valami új jött? Nem tudom, hogy átgondolták-e, az én érveimet is, akkoriban. Úgy emlékszem leveleztem egy icipicit a vezetővel, de érdemben nem jutottunk előre az biztos.
Később a Golgota gyülekezetben is volt erről szó, éppen véletlenül mentem oda és Greg mondott egy nagyon ütős prédikációt erről a tévelygésről. Azt a prédikációt is megőriztem írott anyagban. (Az a 2. részben)
Tehát itt az írás, eredetiben arról, hogy bizonyos karizmatikus körökben micsoda is az apostolsági mozgalom.
Pirossal az én megjegyzéseim vannak hozzá.
Apostolság az Úsz-ben
1, Az apostol szó jelentése: kiküldött, elküldött (hírnök, hírvivő, küldönc, futár, képviselő, meghatalmazott) személy, akit megbízója hatalommal ruház fel valamilyen konkrét feladat elvégzésére. A görög szó az aposztolosz pontos visszaadása az arám sálíach szónak. Ezzel a szóval azt az embert nevezték aki teljhatalommal rendelkezik megbízását tekintve. Az Úsz-ben két értelmezése van. Egyfelől jelent gyülekezeti küldötteket akik a közösség nevében járnak el, pl: adományt visznek, fontos üzeneteket adnak át…..stb, (2 Kor 8:23, Ap Csel 15:27, Fil 2:25 ). Másfelől pedig jelenti Jézus Krisztus követeit akiket ő választ ki és hív el arra a munkára amelyet tulajdonképpen apostoli szolgálatnak ismerünk.
A görög köznyelvben az apostol szót azokra alkalmazták, akik a hajókat szerelték fel, és személyzetüket készítették fel a nyílt tengerre való útnak indulás előtt.
Aposztello (g. ige) rendel, parancsol, rendez, igazgat, vezet, szentel, elbocsát küld, ösztönöz, szeget v. cölöpöt bever, hajtóvadászatot vezet.
A héberben is találkozunk a küldött (shalach) szóval (pl. Ézs 6:8). A küldötten kívül ez a héber szó jelenti továbbá a kinyújt, kifeszít, kiterjeszt, hangsúlyoz, kiegyenesít, kitágít, felakaszt - ráakaszt. A küldött a kiküldőjének teljes jogú követe.
Kérdésem:De mit jelent Istennél az apostol szó? Egyébként jelent: hiteles tanút, aki szemtől szembe látta azt, akiről/akitől hírt visz. Hiszen csak így van értelme magának a hírvivő szolgálatnak. És itt nálam, fontos, hogy hiteles tanút mondjak, mivel számomra csak a 12 apostol, az apostol. Ő róluk biztosan tudjuk személyesen látták Krisztust, és személyesen tanította őket Krisztus. Mint ahogy Krisztus is személyesen látta az Atyát, és arról tett bizonyságot, amit látott illetve, amit az Atya neki mondott. Ezért volt Krisztus az Isten apostola.
2, Apostolok az Úsz-ben: Huszonegy apostolt lehet megszámolni akiket név szerint is említ a Biblia.1, Jézus Kr. Ő a tökéletes példája az apostoli szolgálatnak. (Zsid 3:1). 2, Az ún. 12, Júdás helyett Mátyás lesz a 12. (Mát 10:2, Ap Csel 1:25-26). Sokan Pált tartják a 12.-nek de ő ettől eltérően gondolkodik.(1 Kor 15: 5-9). 3, Pál és Barnabás (Ap Csel 14.4 ). 4, Andronikusz és Junia (Rm 16:7). 5, Silvánus és Timóteus (1 Th 1:1, 2:6). 6, Jakab Jézus Kr .testvére (Gal 1:19).
Megjegyzésem:Jézus Krisztus Isten apostola. A 12 Jézus Krisztus apostola. (Jel. 21.14A város falának tizenkét alapköve volt, és azokon a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve.) Pál elfogadhatta Mátyást a 12.-nek, de ettől még lehet, hogy Pál maga volt a 12. Isten szemében. Jakab lehet a 12 közül való. Nem tudjuk, hogy Alfeus fia, nem e azt jelenti, hogy Máriának József utáni férje nem e Alfeus volt. A többi felsorolt név nem volt apostol. A Biblia nem jelöli őket az apostol szóval. Kiküldöttek, de nem apostolok. Ilyen tisztséggel nem jelöli őket a Biblia.
Ez összesen 21, tehát téves az a megállapítás, hogy az apostolság Pál apostollal valamint az első század végeztével befejeződött.
Megjegyzésem:Ebben a kérdésben számomra a fent felsorolt bizonyítékok, nem bírnak bizonyítással. Pál apostol, minthogy amikor élt amikor a leveleket írta, és élt a többi apostol is nem is fogalmazhatott másképp, mint mikor az ajándékokról ír az Ef4:11-ben. Számomra így egyértelmű. Mivel, ha lettek volna Pál apostol után apostolok, akkor a Biblia írt volna apostol avatásról. De konkrétan ilyen megfogalmazásban nem történik ilyen. Timóteus esetében sem. Sőt az egyháztörténelemben az apostolok után nem volt több apostol, a következő generációban sem.
Az ÚSZ –ben nem találunk kijelentést egyetlen ajándéknak a megszűnésére vonatkozóan a gyülekezet korszakára nézve. Azon kívül akik az apostoli ajándék ellen beszélnek a másik négy ajándékot elfogadják ezt pedig nem. Az Ef. 4:11 -ben pedig öt ajádék soroltatik fel az egyház tökéletesbítésére, ami még nem ért véget. A tizenkettő elhívása valóban különleges üdvtörténeti szempontból is. Maga az apostoli szolgálat, ajándék azonban folytatódott. Ne feledkezzünk meg a Lk. 10 –ben a hetvenkét tanítványt is kiküldi Jézus. Minden apostol küldött, de nem biztos, hogy minden küldött apostol is. Az apostol nem csak emberek küldötte, hanem Krisztus küldötte is.
Ef. 2.20-22„Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban, és akiben ti is együtt épültök az Isten hajlékává a Lélek által.”
3, Elhívásuk, kirendelésük.
1, Az elhívás minden esetben az Istentől jön. Az elhívásuk arról szól, hogy Jézus Krisztus apostolai legyenek: ( Rm 1:1,5, 1Kor 1.1, 2 Kor 1:1, Gal 1.1, Ef 1:1, Kol 1:1, 1 Tim 1:1, 2 Tim 1:1, Tit 1:1, 1 Pt 1:1, 2 Pt 1:1, ). Pál felismeri, hogy Isten akaratából és Krisztus és az Atya isten által tölti be az apostoli elhívást. Fontos tehát, hogy Pál tisztában van azzal, hogy nem emberektől, és nem emberek által van az elhívása. Mielőtt a kirendelésük megtörténne a gyülekezet által előzőleg már elhívást kapnak Istentől, ezt láthatjuk Barnabás és Saulus életében is. A biblia szerint önhatalmúlag senki sem mondhatja magáról, hogy apostol csak ha Isten erre elhívta és szolgálatba állították. Az elhívással együtt jár az Istentől kapott hatalom is, ( 2 Kor 10:8). Az apostoli szolgálat az első helyen
megjegyzésem:(Isten nem rangsorol! Az apostolok, mint akiket Jézus Krisztus személyesen tanított, olyan nagy feladattal bízattak meg, hogy hitelesen átadják Jézus Krisztus tanítását. A Biblia, mint az apostolok írott tanításainak gyűjteménye fennmaradt, és általa van ismeretünk Jézus Krisztus életéről, üdvtörténeti munkájáról.)
áll az ajándékok között, 1 Kor 12:28, Ef 4:11. Ez azt is mutatja milyen nagy szerepük van az apostoloknak és hogy miért vágynak sokan rossz motivációval erre a rangos szolgálatra.
A világ is küld fiakat küldetésre, de az apostolok esetében Krisztustól ered elsősorban a kiküldés.
Pál és Barnabás már kirendelésük előtt magkapták elhívásukat a Szentlélektől (Apcsel 13:1-4).
Hogyan ítélhetjük meg, hogy az apostolt mire, és ki küldte ki? 2.Kor 11:12-15, 2.Kor 3:1-5, Gal 1:10- , 2:1-10, Jel: 2
Minden keresztyénnek van küldetése, tehát van apostoli szolgálata, de nem mindenki van apostolnak elhívva.
Megjegyzésem:Ezzel nagyon egyetértek! Hozzátéve már senki nem lehet apostol. Mivel az alap már a 12 apostollal akkor letétetett, és annál más, vagy több nincs. (aki mást hirdet, akár angyalok) A Biblia (teljes írás Istentől ihletett.) A Szent Lélek elvezet a teljes igazságra Jn-ból.
Mt. 11:10 János követségben van, de nem apostoli, hanem prófétai szolgálatában egy konkrét feladatra.
Az apostoli elhívás területekre szólhat, de fontos, hogy legyen az egész eklézsiára elfogadás a szívében, hisz Krisztus apostola, küldötte, elhívottja.
Lk. 6:13 Fontos, hogy az apostol tudja mire van elhívva. Fontos a belső bizonyosság, mert a kísértő először az elbizonytalanítással közeledik („valóban azt mondta az Isten”). Ha nem gondolkodom úgy magamról, ahogy Isten gondolkodik rólam, nem tud kiteljesedni a szolgálatom igazán. Lehet végezni munkát ennek a bizonyosságnak a hiányában is, de ez nem vezet kiteljesedéshez a tudatosság nélkül.
Megjegyzésem:Ide nagyon szívesen írnám, hogy hülyeség. Ez a megfogalmazás, elfogadható egy most megtérőnek, de egy komoly apostolnak? Aki biztos biztonsággal biztos Isteni elhívásának, ajándékainak, akiben olyan ösztöke van, amely ellen nem tud már hadakozni? Aki Istennel rendkívüli kapcsolatban van? Léteznek frusztrált apostolok? Akik nem biztosak küldetésükben? Hogy be kell maguknak azt magyarázni? Nem akarom elbagatellizálni, de ha tényleg bizonygatni kell a küldetést, akkor valami nem stimmel és ezzel a bizonygatással önmaguknak tesznek bizonyságot az „apostolok” arról, hogy Isten nem küldte ki őket, de legalábbis nem gondolják magukat apostoloknak. A lélek és a Szent Lélek mindig együttműködik.
2.Kor 10:8 az apostoli ajándék már az emberek által való elismerés előtt el kezd működni, mert a hatalom melyet Isten az egyház építésére adatott működik szolgálata nyomán. Az apostoli cím önmagában csupán egy tömlő, tartalmat ennek az ad amivel meg van töltve. A gyümölcsök hitelesítik az apostolt és ez után nevezheti magát apostolnak.
Megjegyzésem:Mik ezek a gyümölcsök pontosan, amelyek által valaki magát biztonsággal apostolnak gondolhatja? Milyen plusz lelkiség, ajándék, képesség tartozik egy apostolhoz, ami még az előtt megjelenik, hogy konkrétan apostolnak nevezné magát, pedig már az?
Fontos, hogy az elhívottak merjék felismerni magukban az ajándékot, és a gyülekezetek előljárói is a gyülekezetükben lévőkben működő ajándékot, azt nevén nevezve.
Megjegyzésem:Miért kell az ajándékokat nevén nevezni, és címkézni az embereket? Nem inkább hagyni kell, hogy egyáltalán működjenek, és örvendezni, ha látjuk működni? Milyen dicsőséget akarnánk szerezni azzal, ha tudom magamról, ez vagy az vagyok. Nem e inkább szolgálnom kell azzal, csöndben észrevétlenül, és minden nemű dicsőséget elutasítva, az Úrnak adni azt. Isten használni akar minket és nem felemelni. Isten a Mennyben akar jutalmazni és dicsőséget adni nekünk. Itt és most a Földön Isten minden dicsőséget Önmagának akar adni.
Ezt előbb tanítani kell a gyülekezetekben.
II.Tim 1:6 : hogyan fedezhető fel az apostoli ajándék, és hogyan segíthatő elő ennek a felfedezése. Rendelkeznünk kell kijelentéssel arra nézve, hogy kit mire hívott el Isten. Az ajándék felismerése más apostol, próféta, elöljárók által fontos. Az emberi szinten való elismerést meg kell előzze az Isteni elhívás. Az emberi szinten való kijelentés, megerösítőleg ill. motiválólag hathat, ha azt az isteni bölcsesség motiválja. Rm 9:1 olyan belső bizonyosságnak kell lennie ami nem csupán egy területét érinti személyemnek.
2, Kirendelésük gyülekezeti vezetők által történnek.
A legjobb példa erre az Ap Csel 13:1.4-ben található:
Csel. 13.1
Valának pedig Antiókhiában az ott levő gyülekezetben némely próféták és tanítók: Barnabás és Simeon, ki hivattatik vala Nigernek, és a Czirénei Luczius és Manaen, ki Heródessel, a negyedes fejedelemmel együtt neveltetett vala, és Saulus.
Csel. 13.2
Mikor azért azok szolgálának az Úrnak és bőjtölének, monda a Szent Lélek: Válaszszátok el nékem Barnabást és Saulust * a munkára, a melyre én őket elhívtam.
Csel. 13.3
Akkor, miután bőjtöltek és imádkoztak, és kezeiket reájok vetették, elbocsáták * őket.
Csel. 13.4
Ők annakokáért, miután kibocsáttattak a Szent Lélektől, lemenének Szeleucziába; és onnét elevezének Cziprusba.
A következő alapelveket látjuk itt:
1, Barnabás és Saulus itt úgy jelennek meg még három testvérrel mint próféta és/vagy tanító, (Ap Csel 11:25-26), tehát még nem apostoloknak hívják őket. A tizenkét apostolt is először tanítványoknak írja az Ige és Jézus miután kiküldi őket utána kapják az apostol rangot ( Lk 6:13)
Igen, és pl. a 72 tanítvány nem is kapott apostoli rangot Jézustól.
2, A vezetők ima és böjtélete erőteljes volt. Nagyon fontos eleme Isten akaratának a megismerésére a rendszeres, odaszánt böjt és imaélet.
3, Ennek eredménye a Szent Szellem kijelentése amely valószínűleg prófétálás vagy nyelvekenszólás útján történt. A Szent Szellem ilyen irányú vezetésére mindig készen kell lenni.
4, A Szent Szellem kijelentése elárul egy lényeges dolgot. A két szolgáló Barnabás és Saulus már előzőleg kijelentést kapott a Szent Szellemtől életük ezt követő időszakáról, vagyis az előttük álló feladatról. Ök azonban megvárták amíg ezt az elhívásukat felismerik és a rendelt időben kiküldik őket. Az elhívás név szerint történt ami jelzi a feladat fontosságát.
5, A kijelentés után ismét böjtöltek és imádkoztak. Minden bizonnyal további vezetést kértek és Istentől kértek erőt szolgálatuk elvégzéséhez.
6, A kiküldésük kézrátétel útján történt. Vagyis teljes támogatásra számíthatnak a gyülekezetük részéről valamint nyílvános elismerése Isten kiválasztásának.
7, A Szent Szellem vezetése alatt indultak el,13. vers. A 14.rész 14. versében már apostolokként jelennek meg. Azáltal lettek apostolok, hogy kiküldték őket.
A gyülekezet vezetőinek feladata annak a felismerése, hogy a Szent Szellem kit választ ki apostoli szolgálatra. Miután erről meggyőződtek ki kell őket rendelni a szolgálat végzésére.
Barnabás nem lett apostol.
A két apostol munkájának összefoglalását az Ap Csel 14 26-27-ben olvashatjuk.
Ebben azt láthatjuk, hogy a munkát elvégezték, erről bizonyságot is tettek és üdvtörténeti szempontból lényeges dolog történt, a pogányok előtt az Úr kaput nyitott. A gyülekezet ezáltal szellemi ismeretekben gazdagodott, Isten kegyelmében megerősödött, és bátorítást kaptak szolgálatuk végzésére
4, Az apostolok feladatai
A, Tanítás: Az Úr Jézusról nagyon sok helyen olvasható az evangéliumokban, hogy tanított. A 12 apostol is az ő tanítványa volt mielőtt kiküldte őket apostoli szolgálatra. Jézus mint példakép az egyedüli mércéje az apostoli szolgálatnak mivel Ő az Atya apostola volt, (Zsid 3:1). Ezért tartották az apostolok fontosnak a tanítás szolgálatát. Az apostoli tanítás a gyülekezetek szerves részét képezte. Jól látható, hogy ahol ez megvalósult erős szellemi gyülekezetek jöttek létre. Az első gyülekezetről is azt olvassuk, hogy az apostolok tanították őket, (Ap Csel 2:42). Később már egész Jeruzsálemben ismert az apostolok tanítása, (Ap Csel 5:28). Pál esetében ez személyes feladat is volt, a pogányokat kellett tanítania hitre és igazságra, (1 Tim 2:7, 2 Tim 1:11). Antiokhiában a két visszatért apostol Pál és Barnabás folytatták tanítói szolgálatukat, (Ap Csel 14:28, 15:35). További útjukat a tanítói szolgálat is jellemzi. Korintusban másfél évig maradt az Úr vezetése nyomán Pál és tanította az Isten igéjét, (Ap Csel 18:11), Efézusban is sokat tanított, (Ap Csel 20:20), sőt a római fogság ideje alatt is tanított, (Ap Csel 28:31). A páli levelekben többször van szó arról, hogy az apostol tanitott, (1 Kor 4:11, 14:6, Ef 4:21, Kol 1:28, 2:7, 2 Th 2:15, ). Az apostoli tanításnak a célja kettős, egyrészt a nem hívők számára Isten igazságait bemutatni, hogy ezáltal megtérjenek másrészt a már hívők Ige ismeretének bővítése, és az Isten akaratának megismertetése a Biblia alapján. Az apostolok és próféták lettek megbízva, tehát nem csak Pál, hogy az Isten titkait amelyet kijelentés formájában kaptak tanítsák és tudassák a keresztényekkel, pl Krisztus titka, a házasság titka, a hit titka….stb, (Rm 16:25, 1 Kor 4.1, 15:51, Ef 3:4-6, 5:32, Kol 4:3, …stb). Az apostolok tehát rendelkeznek a kinyilatkoztatáshoz szükséges karizmákkal is. Minden gyülekezetben szükség van a tiszta, biblikus tanításra amelynek hiányában komoly problémák lépnek fel. Az Ige szerint az apostolok segítségével a gyülekezetben tanítói szolgálat is létrejöhet azáltal, hogy felismerik és támogatják azokat akik erre kaptak elhívást, (2 Tim 2:2).
B, Gyülekezetek alapítása, alapvetés: Az apostoli szolgálatnak ez a lényege. Új gyülekezetek alapjainak lerakása, létrehozása. Jézus Kr. apostolairól a tizenkettőröl azt olvashatjuk a Jel 21:14-ben, hogy ők lesznek a mennyei Jeruzsálem 12 falának alapjai. Még a mennyei város is apostoli alapon áll, nem véletlen, hogy a gyülekezetnek is apostoli alappal kell rendelkeznie. Az apostolok tehát alapok, akikre gyülekezetek épülnek, ebben a munkában a próféták is fontos szerephez jutnak. A munka sokrétűsége miatt később már apostoli csoportok jönnek létre és nem ketten vannak mint kezdetben hanem többen. Jézus esetében is megfigyelhető, hogy nem csak a tizenkettő van vele hanem mások is, ( Lk 8 1-3 ). Az Ap Csel 20 1-6-ban Pál társaságában több ember is van akik kisérték őt. Kitűnő szellemi iskola mindenkinek ha egy ilyen apostoli csoporttal lehet együtt. Egy új gyülekezet létrejötte tehát apostoli alapozással kezdődik. Három helyen olvasható ez a munka részletesen, ezek alapján pontos képet lehet alkotni a gyülekezetről, annak létrejöttéről.(1 Kor 3:9-15, Ef 2:20-22, 1 Pt 2:4-9 ). Ezekből a következő dolgokat lehet megtudni.
1, Az apostolok és a próféták az alapjai a gyülekezeteknek. A görög szó ami az alapot jelenti a themeliosz a következő helyeken szerepel többek között.
-a, Kor 3.10-12 a Kár. fordításban fundamentomnak van fordítva, mind a három versben.
-b, Ef 2:20 a Kár. fordításban: alapkő.
-c, Róm 15:20 a Kár. fordításban: alap.
-d, Jel 21:14 a Kár. fordításban: alap.
2, Jézus Krisztus a sarokkő. Erre a görög szövegben egy szó van két alakban.
A szó gónia ill akrogóniaiosz. Az első jelentése sarok, sarokkő, ez szerepel a Mt 21:42, Mk 12:10, Lk 20:17, Ap Csel 4:11 és az 1Pt 2:7-ben, ahol minden esetben Jézus Krisztusról van szó. A Septuagintában is ez a szó szerepel a 118. zsoltár 22. versében. A Kár fordításban minden esetben szegletnek vagyis saroknak van fordítva. A szó másik alakja összesen kétszer szerepel az Úsz-ben, Ef 2:20-ban ill. az 1 Pt 2:6-ban szintén szegletnek van fordítva és szintén Jézusról szól. Ennek a jelentése: valaminek a legvégén lévő sarok ill. sarokkő. Eszerint Jézus Krisztus az akihez viszonyítani kell az alapot mint sarokkőhöz, ettől eltérni nem lehet. Többen zárókőnek értelmezik Jézus szerepét de mivel itt alapozásról van szó nem pedig az épület befejezéséről ezért nem hiszem, hogy ez az állítás tartható.
3, Az apostolok azáltal, hogy alapok egyben teherhordozók is. Minden terhét nehézségét viselik ennek a munkának. Nagy felelősség van a vállukon, hogy mindenben a sarokkőhöz igazodjanak. Nem arra kaptak elhívást, hogy felül legyenek és uralkodjanak hanem arra, hogy alapul szolgáljanak a gyülekezetnek.
4, Az alap letétele után az apostolok szolgálata bizonyos értelemben azon a helyen véget ér. Az Ap Csel-ben érdemes megfigyelni, hogy milyen hamar mennek tovább egy-egy helyről pedig csak rövid ideig voltak ott. Az első út során Ikónum kivételével nem tartózkodtak sokáig sehol. Amikor pedig visszafele jöttek a tanítványok közül véneket választottak és ők folytatták tovább a gyülekezet építését. Alig egy- másfél éves hívők voltak mégis rájuk lett bízva a helyi gyülekezet. Az apostolok nem féltek attól, hogy rossz döntést hoznak imádkoztak, böjtöltek és Isten kezébe tették le a gyülekezetet hit által, (Ap Csel 14:21-23 ). Ez persze nem azt jelenti, hogy többet nem törődtek velük hanem azt, hogy az ő munkájuk, mint a gyülekezet létrehozása befejeződött. Amikor kiderül egy helyen, hogy sok a munka vagy nehézségek lépnek fel az apostolok több időt is ott töltenek. Korintusban kijelentést kap Pál arról, hogy az Úrnak sok népe van itt ezért még másfél évig ott marad,(Ap Csel 18:9-11). Efézusban komoly szellemi konfliktusa támad a Diana kultusszal és még két évet ott tartózkodik, de nem csak ezért hanem azért is mert így tudta megismertetni az
ázsiai tartománnyal Jézus Igéjét,(Ap Csel 19:9-10, 19:23-40, 1 Kor 16:9).
5, A személyes életünknek Jézus Krisztus az alapja, ezáltal lettünk élő kövekké amelynek be kell illeszkednie Isten templomába. Az már a saját felelősségünk, hogy életünk Krisztusi alapjára mit és hogyan építünk. Egy gyülekezet annál erősebb, ha minnél több jó helyen lévő élő kövekből épül fel.
6, A próféták szerepéről röviden csak annyit, hogy az Istentől kapott kijelentések által segítették a gyülekezet létrejöttét. Ez vonatkozott a szellemi harcra, nehézségek esetén bátorított, buzdított valamint Isten Igéjével is szolgált …stb.
7, Az apostolok mindig új területen járnak. Pál azt írja a római gyülekezetnek, (Rm 15:20 ), hogy ahol egy gyülekezet alapja le van rakva ott ő már nem evangélizál. Ott az evangélium hirdetésének a helyi gyülekezet a felelőse. A Szent Szellem vezetése több helyen olvasható az Ap Csel-ben. Pál apostol amikor az ázsiai tartományban akar munkálkodni nem engedi a Szent Szellem azt olvashatjuk, hogy eltiltotta majd nem engedte őket odamenni. Viszont álomban kijelentést kap, hogy menjen Macedóniába vagyis jöjjön át Európába, (16:6-10 ). Nem tevékenykedhetnek önhatalmúlag. A cél minden esetben a Szent Szellem vezetése és irányítása alatt maradni. Az is látható, hogy általában nem egy, hanem több gyülekezet létrehozására küldik ki őket.
C, Gazdasági ügyek intézése: Ezt a fajta szolgálatot is megtaláljuk az apostoloknál. Minden bizonnyal megbízhatóságuk miatt végezték ezt a szolgálatot. Személyükben garanciát láttak az adomány hiánytalan megérkezésére és igazságos felhasználására. Az sem volt utolsó szempont, hogy így még szellemi áldásokban is részesültek az apostolok részéről ott tartózkodásuk idején. Az első gyülekezet életében jól látható, hogy az adományokkal az apostolok rendelkeztek. Akik elhozták adományaikat az apostolok lábai elé tették. Az adomány elosztása szükség szerint történt, (Ap Csel 4:32-37). Az apostolok jól emlékeztek vissza arra, hogy Jézus beszélt nekik arról a tényről miszerint szegények mindig lesznek velük, (Jn 12:8). Ugyanakkor nem olvasunk arról, hogy más szegényeknek akik nem voltak a gyülekezet tagjai, pénzt adtak volna. Pál életében többször is találkozunk ezzel a szolgálattal. Először egy prófétai kijelentés során miszerint éhinség lesz a földön az Antiókiai gyülekezet tagjai adományokat gyűjtöttek a júdeai testvéreknek. Az összegyűjtött pénzt Barnabás és Saulus viszi el és adja át a véneknek, (Ap Csel 11:27-30). Bár még ekkor nem apostolok de a gyülekezet vezetői közé tartoznak. A Galata levélben azt olvassuk, hogy miután kölcsönös megállapodásra jutnak az apostolok a feladatukat illetően, tesznek egy fontos kitételt, a szegényekről meg kell emlékezni, (Gal 2:7-10). Az apostolok tehát fontosnak tartották a szegényebb sorban élő testvérek gondviselését. Mivel abban az időben nem volt még állami szociális ellátó rendszer így a szegényebb testvérek különösen a Júdabeliek támogatásra szorultak. A gazdagabb görög és római városokban élő hívek adományaira többször is szükség volt. A római levélben Pál tesz egy érdekes kijelentést miszerint:
Mert tetszett nékik, és tartoznak is vele. Mert ha a pogányok azoknak a lelki javaiban részesültek, tartoznak nékik viszont szolgálni a + testiekben. Rm 15:27.
Vagyis az apostol szerint a szellemi javakat osztó júdeaiak jogosultak a pogányok támogatására. Ugyanerről, beszél, amikor az apostolokról való gondoskodás a téma, (1 Kor 9:11) és az igei szolgálattevőkről, (Gal 6:6). Az adakozás egyik Úsz-i alapelve a következő:
Mert nem úgy, hogy másoknak könnyebbségük, néktek pedig nyomorúságtok legyen, hanem egyenlőség szerint; e mostani időben a ti bőségtek * pótolja amazoknak fogyatkozását; Hogy amazoknak bősége is pótolhassa a ti fogyatkozástokat, hogy így egyenlőség legyen,(2 Kor 8:13-14).
Ennek gyakorlati példája az, amikor harmadik útja során adományt visz Jeruzsálembe. Az adományt több gyülekezetből gyűjti össze. Rendeletet ad ki a galáciai, macedóniai, akhájai és a korintusi gyülekezeteknek, hogy a jeruzsálemi szenteknek gyűjtést tartsanak, (1 Kor 16:1-4, 2 Kor 8:1-5, 9:1-5, Róm 15:25-28). Az apostol a sikeres gyűjtés után többed magával viszi el az adományt Jeruzsálembe. A legérdekesebb az, hogy Pál rendeletet adott ki, amely kötelezte a gyülekezeteket a gyűjtésre. A görög szó amely az 1 Kor 16:1-ben rendeletként van fordítva egyértelműen azt jelenti, hogy valaki utasítást ad ki ill. kényszerít másokra. Ezt a szót máshol is használja ebben az értelmezésben,(1 Kor 7:17, 11:34, Tit 1:5 ). Az apostoloknak ezek szerint különleges hatáskörük is lehetett az általuk alapított gyülekezetekben. A gazdasági, anyagi ügyek intézése nagy odafigyelést igényel ezért nem mindegy, hogy kik és hogyan szolgálnak velük.
D, Kinevezés, avatás: Az első ilyen eseménnyel a jeruzsálemi gyülekezetben találkozhatunk, (Ap Csel 6: 1-7). Feszültség keletkezett a héber és görög zsidókeresztények között, a probléma oka a görög özvegyasszonyok mellőzése a gondoskodás során. Az apostolok a nagyszámú gyülekezet miatt valóban nem tudtak odafigyelni mindenre, ezért megkérik a gyülekezetet, válasszanak ők hét Szent Szellemmel teljes és bölcsességgel telt férfit erre a szolgálatra. Ők ugyanis emiatt elhanyagolták Isten Igéjét. A kiválasztott hét férfiút ezután az apostolok kézrátétellel avatják be a szolgálatba. Ezzel létrejön a diakónusi szolgálat, később diakonisszák is megjelennek, (Rm 16:1). Az ő feladatuk a gyülekezetben lévő szociális, anyagi ..stb ügyek intézése. A kézrátétellel az apostolok elismerték a gyülekezet döntését és Isten áldását kérték a szolgálatukra. Ennek eredményét jól ismerjük Fülöp és István életéből. Pál apostolnál is gyakorolt dolog volt a kézrátétel. Az első missziói útról visszajövet Barnabással megállnak az általuk alapított gyülekezeteknél és véneket neveznek ki. Konkrétan nem említi az ige, de a feladat súlya valamint a böjt és imádság kiemelése nyílvánvalóvá teszi a kézrátételt. Az újszövetségben minden fontosabb szolgálatra kirendelt személyt kézrátétellel avattak fel. Timóteusnak azt írja Pál, hogy a kézrátétele által kapott karizmát gerjessze, fel valamint a kézrátételt ne siesse el, (2 Tim 1:6, 1 Tim 5:22). A kinevezések, legyen szó bármilyen szolgálatról is, amelyet kézrátétellel erősítenek meg, felelősségteljes döntések. Nem véletlen, hogy ezzel kapcsolatban szinte mindig megjelenik az imádság és a böjt is. A kézrátételt nem csak avatások alkalmával használták az apostolok, hanem más esetekben is. Szent Szellemel való betöltekezésért imádkoztak így, (Ap Csel 8:17, 19:6). Azután gyógyulások során találkozunk az alkalmazásával, (Ap Csel 19:12, 28:8). Ez megerősíti Jézus szavait amelyet ő mondott :
Azokat pedig, a kik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek; új nyelveken szólnak.
Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak, (Mk 16:16-18).
Jelek és csodák sokaságát lehet olvasni az Úsz-ben amelyek az apostolok keze nyomán született, (Ap Csel 5:12, 14:3, 19:11). Nyílvánvaló, hogy szabadítószolgálatot is végeztek kézrátétel útján. A kézrátétel jelentőségét az is mutatja, hogy a hat alaptanításban is megtalálható mint alapismeret,(Zsid 6:1-2).
D, Ima és igehirdetés: Egyike az apostoli szolgálat alapját képező szellemi feladatoknak. Ennek az említését az Ap Csel 6:4-ben találjuk meg először. Az apostolok más tevékenysége ezeknek a szolgálatoknak a rovására ment. Tehát az imádság és az Ige szolgálata az ami jól jellemzi az apostolokat. Az imádságra nagy szükség van hiszen ez által kapnak az apostolok erőt, kijelentést, üzenetet, ..stb. Az imádság által Isten ereje hatalma, nyílvánul meg az életükben. Apostoli szolgálat odaszánt és állhatatos imaélet nélkül nem lehet eredményes. Pál életében jól megfigyelhető mennyire nagy hangsúlyt fektet az imádságra. Imádkozik a gyülekezetekért, (Ef 1:16, 1 Kor 1:4, Fil 1:3-4, 1 Th 1:2..stb), személyekért,(2 Tim 1:3, Fil 4..stb.), vezetésért, (Rm 1:10, Kol 4:3.stb), börtönben,(Ap Csel 16:25)..stb. Maga is arra buzdít, hogy szüntelenül imádkozzunk (1 Th 5:17). Az imádkozás minden formáját meg lehet találni nála. Egész életének, szolgálatának sikere többek között ezen dőlt el. A másik terület az imádság mellett az Ige szolgálata. Itt elsősorban az igehírdetésre kell gondolni, mert nem tantételekről beszélnek ami a tanítás szolgálatát jelenti, hanem aktuális szívbe hatoló prédikációt mondanak. Sok helyen fordul elő ez a szolgálat, gyakorisága jelzi fontosságát. Az igehírdetés alapszava a kérügma és a kérüsszó amelynek jelentése: kihírdetés kihirdet, ezek fordítása ált. prédikálás, hirdetés. Ebben a szóban nem szerepel az ige, csak annyit jelent, hogy hatalommal nyílvánosan ismertté tenni. Aki ezt a szolgálatot végzi azt kérüxnek kihírdetőnek hívják, (1 Tim 2:7, 2 Tim 1:11, 2 Pt 2:5). A kérüx a görög világban azt a személyt jelentette, aki az ekklésziát, (népgyűlést) összehívta. Ugyanezt a szerepet tölti be az ókori Izraelben a kohelet, (káhál=gyülekezet) aki egy karizmatikus prédikátor és szavára ha Istentől felkent volt összegyűlt a nép. Az apostoli prédikációk is ilyenek kellenek, hogy legyenek: tartsa össze a gyülekezetet, erővel és hatalommal szóljon, valamint mozgósítsa Isten népét feladatuk elvégzésére. Az evangéliumot is hírdették prédikálták (1 Kor 9:14, 2 Kor 11:7, Fil 4:15).. stb. Meg kell azonban különböztetnünk a körülmetéltség és a körülmetéletlenség evangéliumát (Gal 2:7). A tartalmát illetően nincs különbség, Jézus a Krisztus, a benne való hit által üdvösség van. A zsidóknak viszont az evangélium nem csak erről szól hanem az atyáknak tett ígéretek beteljesüléséről is (Ap Csel 3:13, 3:22-25, 5:30, 13:32, 26:6). Ami azt jelenti, hogy az evangéliumot nem lehet úgy hirdetni a zsidóknak, mintha Istenről nem hallottak volna soha. A pogányok viszont, Isten nélkül valók (Ef 2:12) ezért az evangélium náluk Jézus Krisztussal a testté lett Igével kezdődik. Az utolsó idők egyik jele a körülmetéltség evangéliumának a hirdetése lesz (Mt 24:14). Ma mivel több népcsoport is él a földön elképzelhető speciális apostoli elhívás is ezen népek közé (1 Kor 9:19-23), (Hudson Taylor Kína, Jim Elliot Auka indiánok, Judson Adoniram Hátsó-India ..stb. ).
E, A Gyülekezet építése: Erről a szolgálatról az efézusi levélben olvashatunk,(4:11-13). Az Igék alapján több dolog kiderül arról, hogy milyen módon épül a Gyülekezet, mint Krisztus teste. Az apostolok itt is vezető szerepet töltenek be. Ha jól megnézzük az apostoli szolgálat valamennyi másik szolgálati ajándékot is tartalmazza. Próféta mert, látással és kijelentéssel is rendelkezik munkája során (Ap Csel 20.29-30), nem véletlen, hogy prófétai szolgálat is áll az alapozás mellett. Evangélista is, mert az evangéliumot hirdeti (Ap Csel 16:10). Pásztor abban az értelemben, hogy felelősséget érez a gyülekezet tagjai iránt és törődik velük (1 Th 2:11). Valamint tanító is mert az alapozás során ilyen szolgálatot is végez (Ap Csel 18.11). Az apostolok tehát kiemelt szerepet töltenek be a Krisztus testében. Három területét látjuk leírva ennek a munkának. Az első terület a szentek tökéletesbítése. Az itt használt szó eredeti jelentése: a régi leszerelése majd új felszerelése, valamint orvosi kifejezést is jelentett miszerint kificamodott tagok helyreállítása, hogy ismét működjenek. Ezt a két tipusú feladatot jól lehet látni Pál életében. A pogányok akik megtértek ált. démonikus háttérből jöttek ezeket kellett leszerelni, megszűntetni a régit, és helyette újat adni Isten szellemét, kenetét a megtérésük után (1Th 1:9, Ap Csel 14:15). Reménységet, reménytelenség helyett vallásos szokások helyett hitet, az élet pogány élvezete helyett isteni életet,..stb. Nem kevés harcába került ez az apostoloknak. A másik feladat a Test kificamodott tehát nem funkcionáló részeinek a helyrerakása. Ez történt amikor személyeket kellett inteni, bátorítani, feddeni, vigasztalni (Fil 4:2, Ap Csel 20:31, Kol 1:28, 1 Th 5:12). Ide tartozik még a hamis tanítások és az evangéliumtól idegen tanok leleplezése, amelyek mérgezik a testet és „izületi gyulladást” okoznak a Testben (Gal 5:1,7,10, Zsid 13:9). A második terület ebből következően a szolgálat munkája, azaz azért kell helyretenni a szenteket, hogy szolgáljanak. Nem lehet megelégedni annyival, hogy egy gyülekezeti tagságuk legyen a híveknek, amint megtörtént az életrendezés és változás, tanítványi csoportba kell őket helyezni ahol lehetősége van a tanulásra, növekedésre és szolgálatra is. Nem öt-tíz embernek kell halálra dolgoznia magát egy gyülekezetben, hanem mindenkinek a kapott karizmák szerint, kell szolgálnia (1 Pét 4:10). Egy gyülekezet annál hatékonyabb minél több szolgáló tagja van. A szentek helyreállítása és szolgálatra való tanítványozás vezet el a harmadik területhez a Krisztus testének építéséhez. Ez pedig rendezett életű, szolgálók nélkül nem megy. A cél nem más, mint a gyülekezetek felnövekedése a Fejhez, Krisztushoz. A szolgálatnak, amelyet bárki is végez azt az alapelvet kell követnie, hogy a test növekedjen. Az apostolok ilyen irányú szolgálata működhet a saját gyülekezetükben rendszeresen, (Ap Csel 15:35), a plántált gyülekezetekben ott tartózkodásuk, látogatásuk idején, (Ap Csel 18:23, 14.21-22), valamint átutazóban, általuk nem plántált gyülekezetben (Rm 15:23-24, 1:10).
F, Átok és ítélethirdetés: Az apostolok által végzett szellemi harc legkritikusabb pontja ez a két tevékenységük. Azt még meg is értik sokan , hogy démont űznek, (Ap Csel 16:18), területi szellemekkel háborúznak, (Ap Csel 19:23-40), de az ítélet és átokmondással már bajban vannak. Különösen akkor zavaros a kép, ha tudjuk, hogy Jézus, áldásmondásra szólított fel, (Mt 5:44). Érdekes módon mind Pálnál mind Péternél megtalálhatók írásaikban az áldásra való felhívás, buzdítás,(Rm 12:14, 1 Pt 3:9-11). A gyakorlati életben azonban nemcsak Pálnál és Péternél, hanem Jézusnál is megtaláljuk az ítélethirdetést ill. az átokmondást. Jézus ítéletet mond a meg nem térő városok felett, és átkot helyez az Isten szolgáit gyilkoló farizeusokra, (Mt 11:20-24, 23:30-36). Péter megátkozza Simon mágust, mert az pénzt kínál a Szent Szellemért,(Ap Csel 8:18-24). Pál ítéletet hirdet a meg nem térő zsidóknak miután azok elutasítják az evangéliumot, (Ap Csel 13:45-51, 18:6) és átkot helyez Elimásra egy varázslóra (Ap Csel 13:9-12). Sőt a Galata levélben kétszeres átok alá helyezi a más evangéliumot hirdetőket, vagyis a tévtanítókat. A Kor.-i első levél végén pedig azt írja, hogy aki nem szereti az Urat átkozott legyen. (M.J. Itt az átok jelentése, hogy Istent hívja tanúul az engedetlen, megtérni nem akaró bűnös ellen. Miszerint az igazság, a megtérésre hívás, az evangélium világos hirdetése és meghallása ellenére sem tér meg az élő Istenhez, hanem a gonosz útján jár.) Ezek alapján látható, hogy az apostolok rendelkeztek azzal a felhatalmazással miszerint átkot és ítéletet mondhattak. Ha jól megfigyeljük ez nem áll ellentétben a hegyi beszédben leírtakkal! Ott ugyanis arról beszél Jézus, hogy a mi ellenségeinket, üldözőinket áldjuk és az apostolok a maguk érdekében egy esetet kivéve sosem mondtak átkot ellenségeikre. Akkor amikor Isten munkájának szándékos és tudatos rombolása folyik valaki részéről, akkor lehet a Szent Szellem vezetése alatt átkot ill. ítéletet mondani. Pál amikor Páfoszban hirdeti az Isten beszédét Sergius Paulusnak, Elimás el akarja téríteni a hitrejutástól. Akkor Pál Szent Szellemmel megtelve átkozza meg, mert Elimás az Úr igaz útját akarta elfordítani, (Ap Csel 13:6-12). Péter szintén átokkal súlytja Simon mágust mert a Szent Szellemet pénzért akarja megvenni, (Ap Csel 8.18-24). Pál a korintusi gyülekezetben lévő parázna férfit aki rombolta a Krisztusban hívők bizonyságtételét életmódja miatt átadja a sátánnak, (1 Kor 5:1-5). Ugyanezt teszi Himenéus és Alexander esetében is akik blaszfémiát követtek el (1 Tim 1:20). Látható tehát, hogy itt nem filléres dolgokról van szó, nem is holmi tyúkperekről, hanem Isten Szentségéről, munkájáról és országáról. Aki ezekben az esetekben is tudna áldani az tegye, de tudnia kell, hogy ezzel Isten munkáját rombolja, hiszen ha áldást mond azzal elősegíti, hogy sikeresebben tudja végezni Istenellenes cselekedeteit. Apostoli tekintély és hatalom kell az utolsó időkben is, hogy az Istenellenes erősségek megtörjenek, (1 Tim 4.1). Az Ósz-ben több példa is található az átok és ítélet témában, ezek alapelvei meg egyeznek az Úsz-i történetekkel, (Jer 18, 2 Kir 2:19-25…stb). Az Ósz-ben található személyes támadás a próféták ellen, azonos volt az Isten ellen való támadással, hiszen ők képviselték Isten akaratát.
5, Az apostolok életformája: Az apostoloknak a feladataik mellett nagyon komoly és rendezett életformával kellett rendelkezniük. Több olyan területről beszél a Biblia, amelyek az apostolok életéről pontos képet mutatnak be.
A, Önellátás: Az apostolok munkájukból fakadóan sok időt igénylő szolgálatot végeztek. Ált. a kiküldő gyülekezetek viseltek gondot a szolgálattevőikre így az apostolokra is,(Tit 3: 13). Az apostolokat szellemi munkájuk eredményeképpen testi vagyis anyagi javak illetik meg (1 Kor 9:11). Pál életében azonban megfigyelhető, hogy amikor csak lehetett és szükséges volt, saját magát tartotta el (Ap Csel 18:3, 20:.34, 1 Kor 4:12a, 1 Th 2:9, 2Th 3:8). Amikor még rabbinak tanult kötelező volt szakmát is tanulnia. Ezzel kerülték el, hogy tanítványaiktól függjenek. Ma is tapasztalható a gyülekezettől függő, más munkát végezni nem tudó szolgálattevők kiszolgáltatottsága. Pál sátorkészítőnek tanult és ezzel a munkával abban az időben el tudta tartani magát. Nem élt tehát vissza az apostolsággal járó előnyökkel, hanem igyekezett példát adni a munkájával is. Előfordult, hogy amikor sok szellemi dolga volt és nem dolgozott adományokat fogadott el (Fil 4:16-17). A gyülekezetnek viszont készen kell állni mindenkor, hogyha apostolokat indít útnak ill. fogad azt anyagilag is támogassa. Ne teher legyen az Úr szolgáinak a támogatása, hanem öröm és mennyei befektetés.
B, Jelek és csodák: Az apostolok életét a legtöbb esetben természetfölötti események kísérik. Pál arról ír, hogy az apostolság jelei közé tartoznak a jelek és csodák valamint az Isteni erők megnyílvánulásai, (2 Kor 12:12, Rm 15:18-19). Tehát aki apostolnak mondja magát, annak egyik bizonyítéka a jelek, csodák és Isteni erők bemutatása. Erre kaptak különleges kenetet. Ha a korai gyülekezetek megalakulását nézzük az apostoli munkát mindig jelek, csodák stb. kisérték: Jeruzsálem (Ap Csel 2:43, 3:1-10, 5:12, 6:.8, ), Samária (Ap Csel 8:6,13), Lidda (Ap Csel 9:32-35), Joppé (Ap Csel 9:36-43), Páfus (Ap Csel 13:10-12), Ikonum (Ap Csel 14:3), Listra (Ap Csel 14:8-11), Efezus (Ap Csel 19:11-12)..stb. A gyülekezetek tehát nem csak kijelentésen, hanem Isteni erők megnyilvánulásai kíséretében jöttek létre. Az apostolok kenetüknél fogva képesek az embereknek bemutatni Isten igazi hatalmát. Erre azért van szükség, hogy a hit ne emberi bölcsességen hanem Isten erején nyugodjék (1 Kor 2:4-5, 1 Th 1:5 ). A hitetlenség azonban egy olyan szellemi atmoszférát hoz létre, amely akadályozza az embereket abban, hogy higgyenek a természetfeletti dolgokban. Az a gyülekezet amely természetfeletti dolgokat él át, sokkal nagyobb hatással tud lenni a környezete számára. A jelek sohasem lehetnek öncélúak, hanem az Isteni üzenetet kell követnie és megerősítenie. Maguk a létrejövő gyülekezetek is az apostolok ismertető jelei közé tartoztak. Egyfajta pecsétjük volt az elvégzett munkáról ( 1 Kor 9:2, Fil 4:1, 1 Th 2:19-20). Jézus is arról beszélt, hogy gyümölcseikről ismeritek meg őket (Mt 7:16a; Jn. 15:8). Egy apostol életét jól lelehet mérni az általa elvégzett szolgálaton. Amely apostolt kirendelték annak eredményt kell felmutatni. Ennek pecsétje a létrejövő élő gyülekezetek. Ez hitelesíti és erősíti meg az apostol elhívását.
C, Odaszánás, felelősség: Azt a szolgálatot amelyre elhívást kaptak az apostolok, életük odaszánása nélkül nem tudták volna megtenni. Fel kellett adni mindent, hogy Isten akaratát betöltsék. Pál azt írja a Filippibelieknek, nekidőlök az előttem lévő célnak. A Kor.-i gyülekezetnek azt írja, hogy nem bizonytalanul vagdosok, megsanyargatom testem a szolgálatra való alkalmasság miatt. Nem törődött a körülményekkel, hozzászokott jóllakáshoz, éhezéshez, szükség és bőség is kijutott neki Az összes apostolnál többet munkálkodott a benne lévő Isteni kegyelem. Élete minden idejét szolgálatban töltötte, még amikor börtönben volt akkor is (Fil 3:14, 4:12, 1 Kor 9:26-27, 15:10, 1Th 2:9-11, Ap Csel 28:31). Céltudatos ember volt, aki élete végén elmondhatta:
„Ama nemes harczot megharczoltam, futásomat, elvégeztem, a hitet megtartottam” (2 Tim 4:7). Komoly felelősség van az apostolok életében a rájuk bízott munkák tekintetében. Pál szívén viselte a gyülekezetek sorsát. A második misszió útját azért is kezdi meg, hogy az általuk előzőleg plántált gyülekezetek és testvéreik állapotáról tájékozódjon (Ap Csel 15:36). Útja során erősítette a gyülekezeteket, bátorított és buzdított. A harmadik útja során szintén találkozunk ezzel a szolgálattal (Ap Csel 18:23, 20:2). Nem hagyta tehát őket magukra, hanem mindenkit szívügyének tekintett. Az apostoli levelekből az is kiderül mennyi mindenre kellett odafigyelnie. Egy helyen azt is írja, hogy az összes gyülekezet gondja is rajta van, (1 Kor 11:28). Ezzel a felelősségteljes odaszánt élettel lehetett elérni olyan eredményeket, amelyek a mai időben is bámulatot keltenek. Az apostolok hozzáállása az elhívásukhoz, magas erkölcsi követelményekben nyilvánult meg.
D, Sáfárság: Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. A mi pedig egyébiránt a sáfárokban megkívántatik, az, hogy mindenik hívnek találtassék.
Ezeket a szavakat Pál mondja a korintusi gyülekezetnek, (4:1). Az apostolok sáfárok, azt a sok szellemi ajándékot és képességet, amelyeket ők kapnak, azokkal el kell számolni. Nem is akármilyen sáfárságról van itt szó, hanem az Isten titkainak a sáfárságáról. Ennek a hirdetésével nem csak az apostolok, hanem a próféták is meg lettek bízva (Ef 3:4-5). Minden szentnek sáfárnak kell lennie, de nem mindenkire van annyi minden rábízva, mint az apostolokra. Akire többet bíztak attól többet is, kérnek számon. Más helyen ezt írja Pál:
„Mert ha az evangyéliomot hirdetem, nem dicsekedhetem, mert szükség kényszerít engem. Jaj ugyanis nékem, ha az evangyéliomot nem hirdetem. Mert ha akaratom szerint mívelem ezt, jutalmam van, ha pedig akaratom nélkül,sáfársággal bízattam meg” (1 Kor 9:16-17). Pált a szükség hajtotta, az evangélium hírdetésének a kényszere nehezedett rá, ebben is hűségesnek kellett lennie. Számonkérés van az elmulasztott dolgokért is. Még egy területét említi Pál a sáfárságnak:
„Most örülök a ti érettetek való szenvedéseimnek, és a magam részéről betöltöm a mi híja van a Krisztus szenvedéseinek az én testemben az Ő testéért, a mi az egyház. A melynek lettem én szolgájává az Isten sáfársága szerint, a melyet nékem adott ti rátok nézve, hogy betöltsem az Isten ígéjét.” (Kol 1:24-25). Pálnak be kellett töltenie az Isten igéjét, vagyis fel kellett tárnia a rábízott kijelentéseket. Három dolgot említ tehát Pál az apostoli sáfársággal kapcsolatban, titkok leleplezése, evangélium hirdetés és Isten Igéjének a betöltése. A három dolog szoros összefüggésben egymással. Mivel lehetnek személyre szóló megbízások is egyes apostolok részére, mint Pálnak, ezért a lista nem teljes.
E, Szenvedés, mártíromság: Ha az apostolok cselekedeteit elolvassuk azonnal szembetűnik az a sok szenvedés, amelyeket átéltek az Úr szolgái. Akár a jeruzsálemi apostolokat nézzük akár a többi apostolt, a munkájukat mindig nehéz szellemi közegben kellett folytatni, ahol nem voltak ritkák a testi bántalmazások sem, (Ap Csel 5:18.40, 14:19, 16:22-23, .stb.). Pál egy egész listát közöl mindazokról a testi szenvedéseiről, amelyeket Krisztusért szenvedett (2 Kor11:23-33). Szintén a második korintusi levélben olvasható még két Igeszakasz az apostoli munka nehézségeiről (6:3-10, 4:5-12). Ezekben többek között szó van azokról a dolgokról is, amelyek a legkeményebb próbák elé állították az apostolokat. Az apostolsággal azért jár együtt a szenvedés, mert olyan helyen végeznek munkát, ahol szellemi hatalmak tartják fogva az embereket. Ezek az erősségek pedig mindent felhasználnak, hogy az emberek ne térjenek meg (Ezért is fontos a kiküldő gyülekezet, gyülekezetek szellemi támogatása). Amikor az apostolok megjelennek a két szellemi oldal konfrontálódik. Pál egyenesen predesztinálva volt a szenvedésre (Ap Csel 9:16).
A szenvedés csúcsa pedig a mártíromság. Az apostoli szolgálatban ennek a lehetősége mindig fenn áll. Pál azt mondja, hogy meghalni is kész az Úr nevéért nemhogy fogságot, szenvedni (Ap Csel 21:13). Máshol pedig arról ír, hogy neki az élet Krisztus a halál pedig nyereség (Fil 1:21). Nem önkéntes mártíromságról beszél az ige, hanem végső lehetőségről, ha már elfogták az apostolt. Az evangéliumokban a szenvedés keresztsége jelenti a mártíromságot (Mt 20:23). Mindezek a tapasztalatok és átélések után Pál, az ő követésére buzdítja a gyülekezetet, amint ő is követi a Krisztust (1 Kor 11:1, 4:16, Fil:3:17 1 Th 1:6, 2 Tim 3.10). Olyan életet kell élnie az Úr apostolainak, hogy példaképek legyenek. Nem csak az apostolok szenvedhetnek mártíromságot, hanem bárki aki Krisztusról tesz bizonyságot.
6,Vizsgálatuk: Mindenki, aki apostoli tekintéllyel lép fel szigorú vizsgálatnak kell alávetni, amennyiben az élete, szolgálata megegyezik az apostoli leírásokkal, el kell fogadni mint Krisztus apostolát (Jel 2:2).
A, Krisztus ajánlólevele: 2 Kor 3:1-4 Az apostol ajánlólevele a körülötte lévő emberek lelki, szellemi növekedése, állapota. A gyülekezet amely rajta keresztül felépült ajánló levele az apostolnak. Az értékelés alapja az ige.
B, Apostoli vezetőktől való elismerés: (Gal. 1:10-2:10 a következő pontokhoz is) Elismerték az apostolok, és a született gyülekezetek is bizonyítják elhívását.
C, Jézus Krisztus kijelentése
D, A Szentlélek elhívása
E, A munka gyümölcse
F, Megfizeti e az árát a szolgálatnak: El kellett hagynia dolgokat, ahhoz, hogy be tölthesse szolgálatát. Árat kellett fizetnie ahhoz, hogy apostoli szolgálatát betölthesse.
G, A személye életének gyümölcsei (Gal. 1:10-2:10)
H, Elszámoltatható (nem kontroll nélkül szolgál)
I, Nem ellentanító és nem magához hajlítja a gyülekezetet: Az apostol együtt munkálkodik a vénekkel a gyülekezet építése érdekében. Az apostol nem hoz be „új” tanítást a vezetőkkel való egyeztetés nélkül.
J, Vállalja a nehézséget is vezetettjeivel együtt
K, Megmarad az elhívásán belül (területileg, helyileg és szolgálatban): A bukott apostolok elhagyják a tönkrement munkát és utazgatva pusztítanak.
L, Az apostol megvárja a munkatársait amíg őket is vezeti a szentlélek: Nem erőszakosan nyomul (Fil. 3:15-16).
Az előbbiekhez még: a 2 Kor 3,4,5,6 fejezetek. Lényeges, hogy a szolgáló tényleg szolgáljon, és ez nyilvánvalóvá legyen azok számára is, akik felé szolgálunk. Az áldás nem abból látszik elsősorban amit a szem lát. Szükséges az összetöretés, ahhoz hogy a kenet ki tudjon jönni a szolgáló életéből. Az áldás nem az egészség, gazdagság, jólét annál sokkal több. Aki az előbbiekkel is rendelkezik az Isten kegyelme, de áldásának nem mércéje.
Zsidó 13:12: a kapukon bemenni akkor lehet, ha megtörténik az aminek a kapukon kívül meg kellett történnie. Nem nyílnak meg szellemi kapuk addig amíg a megtöretés el nem jön és azon át nem megyünk. Zsidó 5 –ben találjuk, hogy Jézus Krisztus szenvedéseiből tanulta meg az engedelmességet. Az engedelmes élet is hozhat létre irritációkat, amiből támadások, szenvedések fakadnak.
