Ezt a levelet elküdtem egy ismert gyülekezet vezetőnek, 2005-ben.
Kedves Pásztor!
Nagyra becsülöm szolgálatodat, amit az Úrban, az Úrért végzel. A következő levelemet nem tagadom némi indulattal írtam, de ez semmiképp nem személyednek és az Úrban végzett munkádnak szól, hanem egy tanításnak. Kérlek, amennyire lehet, ne a levelem indulatosságára figyelj, hanem inkább annak tartalmára, és amennyire lehet, kérlek gondolkozz el az érveimen amelyekkel éltem. Köszönöm, hogy válaszoltál, és megtiszteltél válaszoddal. Életedre és munkádra továbbra is Isten áldását kívánom, és tudom, hogy Isten meg is fog áldani. Bogi
***
Miért fontos, hogy létezik-e ma apostolság? Miért fontos a pásztornak, hogy apostol legyen? Neki fontos-e ez a meghatározás, vagy a híveinek? A választ rövid meghatározásban így látom: a gyülekezeti rendszer tekintélyelvűsége miatt vált fontossá. De Isten a gyülekezeteket tekintélyelvűségben akarja látni?
Meggyőződésem, hogy Isten minden gyermeke egyben szolgáló is. Minden testvérem, kap Istentől ajándékot, amivel őneki szolgálnia kell mások (hitetlenek vagy testvérei) felé. De én itt a Földön nem ítélhetek, hogy ki szolgál jobban, ki nagyobb nálam, vagy kisebb, mint én. Mert ezt csak a kapott lelki ajándék használatának helyessége, és minősége alapján lehetne eldönteni, de ezt csak Isten tudja.
Mi a Mennyben fogjuk megtudni minden testvérünk felől, hogy ki milyen munkát végzett a Földön, a rábízott Istentől kapott ajándékkal.
Ha pedig én így gondolkozok, akkor szükséges, hogy mindig minden testvér, és szolgáló egymás általi kontroll alatt legyen, és egymást kiegyengessük, ha tévútra tévednénk. Mert mindenki tévedhet. De csak testvéri szeretet által tudjuk egymást meginteni. Ha valaki viszont megkérdőjelezhetetlen feljebbvalónak „kiáltja ki” magát, vagy „kiáltják ki”, és mondja, hogy ő a tekintély, amit mindenkinek feltétel nélkül el kell fogadnia, akkor nincs lehetőség, mondjuk egy „kicsiny” testvér részéről, hogy a vezetőt szeretetben megintse, ha észrevenné tévedését.
Nekünk embereknek itt a Földön nincs semmiféle mérőeszközünk arra, hogy valakit megítélhessünk, nagy tekintély, nagy ember, nagy hívő, nagy szolgáló stb. A gyakorlat most az, hogy a gyülekezet számbeli nagysága szerint ítélnek egy vezető felett, milyen nagy vagy kicsi, gazdag vagy szegény, hogy igaz vagy hamis. Ez téves.
Nincs is szükségünk mérő eszközre, mert Istennek nem akarata, hogy egymást méricskéljük, ki a nagyobb? A mérőeszköz az ember élete végén találtatik, amikor bevégezte életét. És az sem ember kezében, hanem Istennél van. Ha előfeltevések, vagy „látszatok” szerint – pl. hogy biztos, hogy őt Isten nagyon szereti, és nagy szolgálója, mert nagy és sok ajándéka, gyümölcse van - ítélünk és dicsérünk embereket, vezetőként, és adunk nekik vezetői tekintélyt, nem járunk helyesen. Tiszteljük, az embert, a testvért, és a szolgálót. Nem kell neki rangot adni. Őt gőgössé teszi, minket, „kicsiny” híveket pedig megaláz, és frusztrálttá tesz. Nem részvénytársaság a Krisztus Egyháza, ahol az igazgatósági elnöknek két szavazata van, dupla fizetéssel. Hanem földi munka, földi munka, földi munka. Földi jutalom és dicséret nélkül, minden hívőnek.
Tudom nagyon nehéz, de szükséges, hogy ne várjunk, ne keressünk, és főképp ne követeljünk semmi jutalmat sem Istentől, sem emberektől az elvégzett munkánkért. (Lk. 17.10 „Haszontalan szolgák vagyunk, azt tettük, ami kötelességünk volt.”)
Lehet ezt megalázónak tartani, de ez az igei. Isten pedig a mi munkánkat fölöttébb megáldja, és megjutalmazza, már a Földön is, de leginkább majd a Mennyben.
Tisztelem a lelki ajándékokkal megáldott szolgálókat, akik Istennek munkájában állnak, tisztelem bennük az Istent, mert Isten adta nekik az ajándékokat, hogy szolgáljanak. Az én részem a tisztelet, mert ezzel Isten akaratát tisztelem. A „nagy” szolgáló része, hogy viszont-tiszteljen, mint embert és testvért, a bennem lévő Isten Szent Szelleme és ajándéka alapján pedig a szolgálót. Amely szolgáló nem kisebb és nem nagyobb, mint ő, bármi is legyen a szolgálatom.
Hiszen melyik ember lehetne a döntőbíró abban, hogy melyik Isten ajándéka a nagyobb, vagy a legnagyobb? Minden ajándék Istentől van. Minden ajándék Istené. És ráadásul nem dönthet senki emberfia arról, hogy milyen ajándékot kap Istentől, és még ráadásul nem is érdem szerint van, ezt Isten osztja szét kinek, kinek, ahogyan akarja. Akkor egyesek miért viselkednek úgy, mintha érdem szerint kapták volna azt? („Jól van, jó szolgám, mivel hű voltál a kevésen, legyen hatalmad tíz város fölött.” Ezt az igét a nagyobb - még a mostani földi életünkben kapott - lelki áldás okaként magyarázni félremagyarázás.)
Vannak ajándékok, amelyek által több ember tér meg, tehát vannak ajándékok, amelyeknek működése látványosabb. De csak a megtérők száma, és a látványosság alapján ítélkezhetünk egy szolgáló élete, hite, és tekintélye felett? Isten kapitalista lenne, hogy csak a mennyiség, és csak a látványosság alapján dicsér?
Sok elsőből lesz utolsó. Sok nagy szolgálóból kicsiny a Mennyben. Isten minőségi ítéletét nem ismerjük, de biztos, több köze lesz a hívő és Isten közötti kapcsolat minőségéhez, és az Istennek való engedelmességhez, mint bármely - jelenlegi földi - számadatnak.
Az Ef. 4,11-ről:
Az ókorban vagy, Pál apostol vagy, szóval írod a levelet az efezusi gyülekezetnek. Te ki vagy? Apostol, a legnagyobb tekintély az egyházban, tehát ezt a részt, amit éppen fogalmazni kívánsz így kezded: "És ő "adott" némelyeket apostolokul ..." vagy "Ezek közül pedig némelyeket először apostolokká rendelt az Isten az egyházban ..." 1Kor. 12.28
Előre írod időrendi sorrend szerint, de azért is, mert most ez a „tekintély” az egyházban. A tekintély kizárólag onnan és csak onnan származik, hogy Jézus Krisztus személyes tanítványa volt. Az apostolok Jézus Krisztust személyesen látták, személyesen hallgatták, nem a Szent Szellem közvetítése által, mint a mi esetünkben. Jézus Krisztus olyan munkát bízott rájuk, hogy, amit Ő tanított azt hitelesen átadják, szóban és írásban. Nagy, felelősségteljes feladat.
Bizonyítékomként hozom a Róma 12,6-8-at, ahol az apostoli ajándékot nem is említi a Szent Szellemtől kapott kegyelmi ajándékként, és tehát nem is magyarázza meg, hogyan használjuk ezt a kegyelmi ajándékot:
„Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is: ha prófétálás adatott, akkor a hit szabálya szerint prófétáljunk, ha valamilyen más szolgálat adatott, akkor abban a szolgálatban munkálkodjunk: a tanító a tanításban, a buzdító a buzdításban, az adakozó szerénységben, az elöljáró igyekezettel, a könyörülő pedig jókedvvel.”
Viszont számomra elfogadható lehetne abban az esetben, hogy apostolok, konkrétan nem csak a 12 volt, hanem akár a 70 kiküldött is. Azok, akik személyes tanítást kaptak Jézus Krisztustól. De Jézus Krisztus halála után, és az apostolok halála után, nem lehetséges újabb apostol. Magában az egyháztörténelemben, az első gyülekezetek vezetői sem használták már ezt a titulust. Nem azért, mert elfogyott volna belőlük a karizma, és a szellemi tisztánlátás, hanem mert maguk az apostolok fogytak el.
A Szent Szellem pedig mindent megvizsgál, és arról tesz tanúságot, amit lát, Jézus Krisztus küldöttje Ő. Jézus Krisztus különleges nem emberi/testi formában lévő apostola Ő azoknak, akik hisznek Jézus Krisztusban. A mai időkben szükség van e hát nekünk Krisztus hívőknek a Szent Szellemen kívül más, emberi formában lévő apostolra?
Apostoli szolgálatról:
Gal. 1.8-12
"Viszont ha még mi magunk, vagy egy mennyből való angyal hirdetne is nektek evangéliumot azonkívül, amit mi hirdetünk, átkozott legyen! Amint már korábban is megmondtuk, most ismét mondom: ha valaki nektek más evangéliumot hirdet, azonkívül, amelyet elfogadtatok, átkozott legyen! Most tehát embereknek akarok a kedvében járni, vagy Istennek? Vagy embereknek igyekszem tetszeni? Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája. Tudtotokra adom, testvéreim, hogy az evangélium, amelyet én hirdettem, nem embertől származik, mert én nem embertől vettem, nem is tanítottak rá, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából kaptam."
Az utolsó ige az apostoli jellemző, a személyes jelenlét Jézus Krisztus tanításánál. Fontos, hogy, amit az apostol hirdet evangéliumot, ahhoz nincs köze emberi gondolatnak, vagy tanításnak, arról tesz tanúságot, amit közvetlenül Jézus Krisztustól látott, hallott. Ez a Biblia hitelességének alapja. De egy „mostani apostolnál” mi lenne a garancia hitelességére? Mennyből jött angyal, avagy Jézus Krisztus látomásbeli megjelenése, vagy más ember kijelentésére építve? Nincs garancia egy „mostani apostolnál” arra, hogy amit lát, hall, érezz, az közvetlenül az Úrtól kapta. De egy kívülállónak semmiképp nem garancia az, amit egy ember magáról mond. Hiszen én nem ellenőrizhetem le álmait, látomásait, próféciáit, valóban az Úrtól kapta? És az sem garancia, hogy ha egy próféta kijelenti egy emberről, hogy apostol. Mi alapján mondja ezt egy próféta? Le tudom ellenőrizni? Nem.
(... egy román ember ... egy próféta, aki ezt mondja, mint Isten üzenetét: "büszke vagyok rád fiam, ...olyan dolgokat teszel, amelyekről csak álmodtál, olyan helyekre viszlek, amelyekről csak álmodtál stb.". ISTEN ILYET NEM ÜZEN! ISTENTŐL JÖTT PRÓFÉTA ILYET NEM MOND! Isten nem a mi álmainkat valósítja meg. Istent nem érdeklik az álmaink és a vágyaink. Isten a saját tervét akarja megvalósítani! Hallgasd, értsd ezeket jól! Isten a kövekből is fiakat csinál, hogy véghez vigye akaratát. Isten akarata. Lenni alázatosnak Isten akarata előtt! Tudni, érezni és mondani: „Én Isten szolgája vagyok, az ő akaratának megvalósulását szolgálom. Nincs saját akaratom!”)
Egyedüli ellenőrzés kizárólag a Bibliából ered, ez a mérőzsinór. A közös nyelv. Nem lázadásból vagyok a „mostani apostolság” ellen, hanem mert nem értem a Biblia alapján, a közös nyelvünk alapján, miképpen lehetne lehetséges. A „mostani apostolság” egy új fogalom, a közös nyelvünk alapján nem érthető. De most nem is ez a legfőbb bajom, hanem fölöslegesnek tartom ezt az új címkét. A pásztor már eddig is végezte azt a nagy munkát, amit Istentől kapott. Gyülekezetet vezet, pásztorol, tanít, prédikál, gyülekezeteket plántál. Tőlem és sokaktól megkapta a szolgálónak kijáró tekintélyt és tiszteletet apostoli címke nélkül is.
Ef. 2.20-22
„Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban, és akiben ti is együtt épültök az Isten hajlékává a Lélek által.”
Ezt az igét másképp értelmezem, ahogy ti. Szerintem ebben az igében a próféták az ószövetségi próféták, az apostolok a 12. A Krisztus hívők számára az alap, az ószövetség, amelynek nagy része a próféták által írattatott le; az újszövetség, amelynek nagy része az apostolok által írattatott le, és a legfőbb maga Jézus Krisztus drága vére, munkája és isteni mivolta. Minden Krisztus hívőnek ez a három dolog hitének hiteles alapja.
Itt az ige a prófétákat, nem a gyülekezetek működésének alapjaként említi, úgy ahogy ti magyarázzátok, hanem az ószövetségi prófétákra gondol benne. Bizonyításként hozom a Róma 16,25-26 igét:
„Akinek van hatalma arra, hogy megerősítsen titeket az én evangéliumom és a Jézus Krisztusról szóló üzenet szerint - ama titok kinyilatkoztatása folytán, amely örök időkön át kimondatlan maradt, de most nyilvánvalóvá lett, és az örök Isten rendelkezése szerint a próféták írásai által tudtul adatott minden népnek, hogy eljussanak a hit engedelmességére.”
Ettől függetlenül kellenek a gyülekezetekben próféták, tanítók, buzdítók, elöljárók stb. minden, minden szolgálatra, kegyelmi ajándékra szükség van a gyülekezetekben.
Miért szolgálnak?
(Az elkezdett ige folytatása "És ő "adott" némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul,...)
... hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére, míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától; hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől
őhozzá, aki a fej, a Krisztus." Ef. 4.11-15
Minden szolgáló, azért szolgál, hogy akik keresik Jézus Krisztust, és megtérnek, azok mindnyájan eljussanak a hitre, a megismerésben való egységre, és a felnőttkorra.
Bevégezték-e ezt a feladatukat az ókorban élt és elhunyt apostolok?
IGEN.
Mivel itt vagy te is, és én is, akik hiszünk Jézus Krisztus bűntörlő halálában és feltámadásában. Pont úgy, ahogy az apostolok tanították. A Biblia itt van a kezedben, olvashatod, hallhatod, megtérhetsz, üdvözülhetsz és te is szolgálhatsz, hogy mások is megtérjenek. Tehát mi a te feladatod? Ugyanaz, mint egy apostolnak. "hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással." 2Tim. 4.2 "A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szentlélek által." 2Tim. 1.14 "Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt, se engem, az ő foglyát, hanem szenvedj velem együtt az evangéliumért, Isten ereje által." 2Tim. 1.8
Azt mondanám minden Krisztus hívő, apostol. De a Biblia nem hagy kétséget afelől, hogy atyának és mesternek senki ne hívja magát. És senki ne raboljon tekintélyt Istentől, szellemi fölöttiségének tudatában. Még az se, aki felettes, inkább annak kell megaláznia magát minden hívő előtt. Pont úgy, ahogy Jézus Krisztus tette, és példázta, amikor megmosta tanítványai lábát. Mindenkinek a gyülekezetben a legkisebbet úgy kell tisztelnie, meghallgatnia, mintha a legnagyobb lenne.
A teljesítményről
Amit itt az életben nyújtunk teljesítményt, az alapján lesz ránk bízva a mennyei munka. Téves azt gondolni, hogy a Menny egy láblógatós uncsi hely. Nem. Aki e Földön a legkisebb, és a legutolsó, a Mennyben, a legnagyobb, király, és legelső. Ki a legkisebb a földön? Először Jézus Krisztus. Aki a legnagyobb volt, a legnagyobb munkát végezte és a legnagyobb gyalázatot is kapta. De ezért az Isten a legnagyobbá is tette, hogy nevére minden térd meghajoljon. Elsőként is mennyeiekké.
Írja az ige, hogy mi Isten gyermekei vagyunk, papok, de jövendő királyok is. (1Pt. 2.9 „Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket”) Nos, minek királyi tisztség a Mennyben, ha nincs hozzá királyság és az ezzel együtt járó munka?
Tehát azt, hogy „Jól van, jó szolgám, mivel hű voltál a kevésen, legyen hatalmad tíz város fölött” igét (Lk 19:13-27) ne a földi jutalmakra, hanem a jövendő mennyei jutalmakra és 'munkára' vonatkoztassuk.
Mivel xy pásztor a kevés embert hűen vezetgette ezért Isten ezután több embert bízz rá a Földön még a földi életében? Nos, ha ez a tétel igaz lenne, Jézus Krisztus és a 12 apostol mivel csak kevés embert tudott életében igazgatni, xy pásztorhoz és xxyy pásztorhoz képest a Mennyben valójában csak portás szerepet kaphatna, például Péter Apostol. Nem a szám a mérték! De hát a példabeszéd is a számok ellen beszél! Mindenkinek tudni kellene, hogy Isten dicséreténél nem a munka látványossága, és a számértéke a mérvadó, hanem a ránk bízott munka maradéktalan hűséges bevégzése.
(2013 megjegyzésem: mondjuk kíváncsi lennék, ha Péter Apostol 2000 év alatti számbeli megtérését összevetnénk, amit nem személyesen, hanem levelei alapján ért el, és xy és xxyy pásztor számbeli megtéréséhez és munkájához azt hiszem utóbbiak így is alulmaradnának. :) )
Továbbá az apostolok földi anyagi eltartásáról a következő igét szeretném hozni, 2Kor. 11.7-9
„Vagy talán bűnt követtem el, amikor megaláztam önmagamat, hogy ti felmagasztaltassatok, mert ingyen hirdettem nektek az Isten evangéliumát? Más gyülekezeteket fosztottam ki, amikor támogatást fogadtam el tőlük a nálatok végzendő szolgálatra. Amikor pedig nálatok voltam, és hiányt szenvedtem, nem terheltem meg senkit, mert hiányomat a Macedóniából jött testvérek pótolták, és attól, hogy én terhetekre legyek, minden tekintetben tartózkodtam, és tartózkodni fogok.”
Ebből számomra az derül ki, hogy az apostolok munkájukhoz, onnan kértek anyagi támogatást, ahová kiküldték őket, és nem onnan, ahonnan kiküldték őket. Sőt volt, hogy gyűjtést szerveztek a kiküldő gyülekezet számára!
Felkenetésről, a felkenetés céljáról
Ki kit ken fel? Ember embert ken fel? Én úgy tudom Isten ken fel egy munkára. Itt pedig akár van előtte ima, és böjt, akár nincs, Isten ebugatta felken és úgy is hagy. Az apostollá avatással, emberek egy emberi szervezet élére, xy pásztort megválasztották (újra) az emberi szervezet emberi vezetőjének, úgy deklarálva ezt, mintha Isten kijelentésére tennék. Mert xy pásztor azt szeretné, ha azok is, akik nem tartoznak a szervezete alá, de, akik igen azok mindenképp, úgy vennék a tőle jövő tanítást, mintha apostoltól jönne az. Megfellebbezhetetlenül. És ezzel azt is szeretné elérni, hogy el ne jöjjenek a gyülekezetéből azok, akik el akarnának menni. XY azon felkenetési istentiszteleti alkalmon megteremtette a xy-pásztor-katolikus-egyházat. Ahol az első, és főpap ő. Ez nem volt más, mint egy új vallás megalakítási ceremóniája. Vannak, akiknek tetszik a gyülekezetben, vannak, akiknek nem. És vannak, akiknek így is jó, meg úgy is.
XY pásztor – nem megvetendő – célja, valójában egy „jó” rend megteremtése lenne. Vagyis xy pásztor szerint, a célhoz, egy hierarchikus, jól leellenőrizhető, jobban a tekintélyre épülő szervezeti rendszer kell. Jó hír számára, ha a cél valójában nem is ez volt az apostollá kenetéssel, az eredmény mindenképpen ez lesz.
Egyébként nem látom lehetetlennek, hogy xy pásztor ezt az új „apostoli” feladatát a legnagyobb szerénységben és alázatban tegye. Alázatban a gyülekezet vezetői felé. Alázatban Isten felé. .... de vajon a "kis" emberek felé? A „kicsinyek” felé? És az Istentől jött próféták felé? XY pásztor számára a gyülekezetében tekintélyelvűség kell, legalábbis úgy érzi kell, hogy a jó rendet fenntartsa a gyülekezetben. Meg se gondolta, hogy Isten a szeretet útján, a kölcsönös tisztelet útján is ki tud alakítani egy jó rendet a gyülekezetben. Pedig mennyire vágyik erre Isten. Mennyire vágyik Isten arra, hogy végre kinőjünk a kicsinyhitűségünkből, mások pedig a beképzeltségből, hogy végre mindenki mindenkit tiszteljen és szeressen. Mert Isten Lelke lakik bennünk. Isten vágyik arra, hogy az ellenőrzést az Ő kezébe adjuk. Bízunk-e egyáltalán Istenben, bízunk-e egyáltalán a szeretetben?
Átok mondásról
Nincs olyan dolog, amit ne tehetne meg bármely Isten hívő, amit egy „mostani apostol” megtehet. Mindenki, mindenki eljuthat Pál apostol szintjére, az érett felnőttkorúságra. És ez Isten célja. Miképpen ragadjon el minket az Úr, ha nem leszünk megszentelődésben, tudásban, olyanok mind, mint Énok és Illés? Ne áltassuk magunkat, minden Krisztus követőnek el kell jutnia a felnőttkorúságra, egyedül a Biblia, a Szent Szellem vezetése, és a szeretet-közösség által. Nincs több, és nem is kell több, hogy Isten felkészítsen a mennyei munkára.
Úgy gondolom tehát, hogy szükség van ma is Apostolra. Ez, jelenlévő formában, mindenki számára a Szent Szellem. Akikben pedig a Szent Szellem munkálkodik azok mindannyian „apostolok”.
Szervezeti tömörülésünk során természetesen szükség lehet az emberi formális ügyintézésre, tehát arra, hogy legyenek, akik a szervezetet vagy a gyülekezetet gazdaságilag felügyelik, diakónusokra illetve pásztorokra. Ezek az emberek tehát a gyülekezetben végezett munkájuk alapján semmiképp sem lehetnének nagyobbak egyetlen gyülekezeti tagnál sem. Emellett szükséges a szellemi felügyelet is. Szükség van pásztorokra, tanítókra, és evangelizátorokra, sőt prófétákra is a gyülekezeten belül. Amely problémát látok a gyülekezeti felállásban, hogy ezek a lelki ajándékokkal megáldott szolgálók, a lelki ajándékokra hivatkozva uralkodnak, illetve nem emelik maguk fölé a „kicsinyeket”, hanem kiskorúságban tartják őket, a földi dicsőségük megtartása érdekében. Inkább címkéket hoznak létre, és tudásilag feljebbvalóknak hiszik és mondják magukat, miközben mindenkiben a Szent Szellem ott lakozik, és mindenkit tanít, és mindenkit a maga szolgálatába állít. Ők, ahogyan diakónusok sem, ugyanúgy nem lehetnének nagyobbak egy gyülekezeti tagnál sem, a gyülekezetben végzett munkájuk alapján. Hogy pedig ez így is legyen, nekik maguknak, a szolgálóknak kellene a „kicsinyek” előtt meghajolniuk, hiszen minden ember, a hívők is hajlamosak más embereket, akik valamiben kitűnnek közülük, maguk fölé emelni, hogy uralkodjanak felettük. De Jézus Krisztus nem ezt akarta.
Mt. 20.25-28
„Jézus magához hívta őket, és ezt mondta: „Tudjátok, hogy a népek fejedelmei uralkodnak rajtuk, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk. De közöttetek ne így legyen: hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok. Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”
Jézus Krisztus nem akart tekintélyelvű hierarchiát egyik gyülekezetében sem. Nekünk Krisztus hívőknek nincs Áronuk, és ezáltal ennek az Áronnak nincs szakálla, amelyről kenet csuroghatna le. Ellenben van Atyánk, Jézus Krisztusunk, és Szent Szellemünk. Aki mindenben hívőben ott él, munkálkodik és szeretetbeni egységre vezet minket. A tökéletességre!
Monor, 2005. november 20. - december 2.
Boglárka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése