Kamaszoknak - házasságról

Káros szenvedélyek?

Levél, 17 éves testvéremnek:
„Kedves Testvérem, gondolkoztam beszélgetésünkön.
Szóval ez az alkoholos dolog. A többiek azért isznak, mert beilleszkedési zavaraik vannak. És egyéb személyiségi bajuk, én téged úgy ismerlek, mint akinek ilyen baja nincsen. Másrészt nagyon fontos tudnod, hogy te nekem nagyon sokat tudsz segíteni szellemi téren, de Isten csak úgy szól a lélekhez, ha az követi Őt. Ha azt akarod, hogy Isten "beszéljen" hozzád foglalkozzon veled és segítsen, szükséges hogy megtartsd a parancsait. Erre ügyelj, mert ha csak úgy várod a segítségét, akkor nem fog segíteni, az embernek folyamatosan meg kell tisztítani magát belülről. Bibliát olvas, elmélkedik és imádkozik. Ismered ezeket, és az emberen kívülről is látszik a hatás, ráadásul bölcseket és okosakat mond, ha kérdezik.
Szóval ne tévelyegj! Inkább legyél szelíd, bölcs, józan, okos, akire mindig számíthatnak a barátai, és akitől mindig lehet okosakat kérdezni, mert okosakat válaszol. Ha részeg vagy, erre nem hiszem, hogy sor kerülhet.
De egyébként ne is forduljon elő többet. Lehet hibázni, de ezek olyan hibák, amiket kerülni kell. Hiszen te megtért ember vagy. Én például, nem cigiztem megtérés után, és semmi olyat nem tettem, amit bánnék most Isten előtt. 
Ez egy nehéz korszak, amiben benne vagy, de vigasztaljon, hogy már nem sokáig tart (max két év). Ilyenkor sokkal nagyobb elővigyázatosság kell. Aztán le fogsz csillapodni, és már könnyebb lesz. Végül diplomaosztás után, egészen megérsz. Mindenki így van vele, csak legyél türelemmel önmagadhoz, Istenhez, nem fogod megbánni, ha végig kitartasz Isten mellett, ezt GARANTÁLOM! Nem akarok okosakat írni, nem tudok, és fölösleges, az a lényeg, hogy ne igyál, ha csak kicsit, néha hétvégén egy kis pohár bort, de még azt is mellőzhetjük, mert ráérsz ezt is nagykorúnak csinálni.

A szexet tekintve,....... ne engedj a világ csábításának a világ hazug, az emberek nem őszinték.
Azt mondják, hogy ez így jó, de közben szenvednek, azt mondják, hogy jó lefeküdni fűvel-fával. Azt mondják, hogy kell a szerelem, a szex. Azt mondják, hogy hülyeség, ha vársz a férjre. Van még egy tanácsom, ha rám hallgatsz, önmagad védelmére, abbahagyod a chat-telést, vagy csak is kizárólag keresztyénekkel. Szűkítsd le a beszélgetéseidet is őrájuk.
Sokat fog segíteni, mert, ha nem is járhatsz keresztyénekhez, akkor legalább Interneten, és az iskolában beszélgethetsz velük Istenről. Sok erőt fog adni, ERŐT. Másik, hogy nagyon sok erőt viszont elvesznek a nem keresztyének, még nem tudod hatékonyan megvédeni keresztyén önmagad, de ha igen, akkor is sok erőt kivesz az állandó védekezés, szükséged van feltöltekezésre is. Figyelj, ezt nagyon fontosnak tartom, lehet, hogy nem értesz velem egyet, de én tudom, miről beszélek. Egyrészt felesleges is időt pazarolni a chaten nem keresztyén, bunkó mezei virágokra, akiknek saját hitük van. Mint embereket persze jó megismerni, de az idő kevés, akkor valakik mással fogsz kevesebbet tölteni, akikkel például építőbb lenne a beszélgetés, tartsd kordában az idődet!
Mindenkinek saját magának kell elszámolni mindennel, mit miért, hogyan csinált. Az ember maga válogatja a barátait is, mondj nemet, legyél akkor bunkó, de csináld jól az életed, csak egy van, és nagyon rövid, most azért tűnik hosszúnak, mert iskolába jársz, de ha kijössz, percek alatt futnak a napok. Egy, kettő és harminc éves leszel, a mostani döntéseid, kihatnak arra, milyen ember leszel harminc évesen. Milyen barátaid lesznek, milyen férjed, tartsd be Isten parancsolatait, és boldog leszel, higgy nekem, ne tapasztald meg a saját károdon a rossz döntéseid hatását. Az élet így is nehéz, de ha arra gondolsz, hogy van Valaki, aki segít, néz, tud rólad, és szólhatsz hozzá, nem hagyj el, akkor az olyan, mintha erős sziklába kapaszkodnál a viharban. Én is számtalanszor megélem, hogy nehéz az élet.

Nagyon drákóinak hangzanak most mindezek, pedig ha megtartod őket, életet jelentenek számodra.  
De hidd el, ez mind nem fontos dolog: szex, alkohol, drog, a sok barát/nő. Bőven elég egy barát is. A lényeg a szeretet, a béke az elfogadás, hogy örömben éljed le az életed, nem dorbézolásban. Mások hasznára és nem kárára.

üvd, Bogi
2002. szeptember 06.”

Házasság és család
„L.C.: Krisztus a családban

Bevezetés

A könyv címét tudatosan választottam ilyen egyszerűnek,

(Angolban: The Christian Family) Nincs benne semmi feltűnő, vagy mellbevágó. Lehet, hogy több olvasót vonzanának az ilyenfajta címek, mint „A boldog házasság kulcsa”, „Családi élet – izgalmas kaland”, A rendezett családi élet titokzatos hatalma”, „A családi élet az öröm forrása”, vagy „Meggyötört szülők új reménysége”.

De nem az a törekvésünk, hogy a felszínes olvasók figyelmét felkeltsük. Aki egy könyvben csupán megromlott családi életének tüneti kezeléséhez keres receptet, erre a könyvre ne fecsérelje az idejét. Csak összezavarná és csalódást okozna neki.
Csak annak érdemes ezt a könyvet kezébe venni, aki kész a családi élettel kapcsolatban kialakult megrögzött szokásait és véleményét felülvizsgálni. Enélkül sohasem fogja megemészteni, még kevésbé gyakorlattá tenni.

Dietrich Bonhoeffer a börtönében írt unokahúga esküvőjére egy igehirdetést. Ebben mondja: „A házasság több mint szerelmetek egyesülése. Értékesebb és erősebb ennél. Mert Isten szent rendelése az, hogy általa tartassunk fenn az idők végéig. Szerelmetekben mindketten csak a mostani napjaitokat tekintitek fontosnak. De a házasság által a nemzedékek hosszú láncának váltatok ez láncszemévé, és ezt a házasságot Isten a maga dicsőségére és az Ő országára való előkészületként rendelte. Szerelmetekben csak a saját boldogságotok mennyországát keresitek, de a házasság által Isten ebben a világban felelőséget tett rátok. Szerelmetek ugyan a ti személyes ügyetek viszont a házasság már olyan, személyetek feletti elhívás, amelyen keresztül Isten szeretne a mennyország valóságából is valamit visszasugároztatni erre a földre …”

A keresztény egyházban éppen ezért adtak a házasságnak olyan szent jelleget és jelentősége, amit az emberek az őskorban nem ismertek. Felszínre hozták és érvényre juttatták az asszonyi méltóságot, amit addig félreismertek. Az asszonynak sem a mózesi, sem a római jogban nem volt meg az az elismert és szent joga, ami a férfinak. A keresztény felfogás szerint az asszony éppen úgy megkövetelheti a férje hűségét, mint férje az övét. Az asszony már nem csak a földi életében segítőtársa a férjének, hanem az örökéletben is örököstársa. (1. Pét.3,7) x

De még ennél is több! Isten az emberiség iránti nagy szeretetét Jézus áldozatában mutatta meg. Ez az áldozat hozta létre az Egyházat. Az Egyházat Krisztussal a szeretet kapcsolja egybe. Ez a szeretet szentebb, bensőségesebb és erősebb minden kapcsolatnál, ami valaha is létezett Isten és emberek között. A kereszténységben a férfi és a nő azt a feladatot kapták, hogy bemutassák ezen a földön azt az egységet, ami Krisztus és Egyháza között fennáll. Ez a mintaképe az önfeláldozásnak, odaadásnak és hűségnek. A régi ókorban a házasság legfeljebb célszerű intézmény volt. A kereszténység a házasságban sokkal fennköltebbet: misztériumot, titkot lát (Ef. 5,32) Az Isten országának képe ábrázolódik ki abban mind a jelenre, mind a jövendőre. 
A családi életet nem úgy nézzük már, amint azt a szigorú neoplatonista bölcsek látták, mintegy ellentmondásként az ember lelki rendeltetésének. De nem is úgy, ahogyan Izráelben az egyik szigorú szekta, az esszénusok fogták fel. Ezek azt mondták, hogy a házasság akadály a mennyországra való felkészülésben. A keresztény család az eljövendő istenországa képmása, melyben a Magasságos akarata a földön úgy megy végbe, miként a mennyben. Tehát nemcsak előiskolája az istenországának, hanem bizonyos értelemben már előleg is az isten országából. x 

A keresztény családban ugyanis bizonyos mértékben meg kellene látszódni a bölcsességnek a jóság uralmának, az engedelmességre való készségnek, az egységnek és az egyre erősödő kölcsönös bizalomnak. Ezek jellemzik a tökéletes Istenországát. x

A szó szoros értelemben természetesen ezeket csak a keresztény egyháztól lenne szabad megkívánni. Igaz, hogy az Egyház magasabbrendű intézmény, mint a család, de a családok életének megszentelődése nélkül az Egyház megépülését sem várhatjuk. Azt az áldást, amit Isten az Egyházon keresztül áraszt ki gyermekeire, a megszentelt családokban kell felismernünk. Ugyanakkor az Egyház erőssége a megszentelt családokban van. x

Nem véletlen az a sorrend, amit Pál állít fel az efézusi levélben. Kezdi az Istenről és az Egyházról szóló magasztos gondolatokkal, majd a családi élet rendjével folytatja. A keresztény családi életben kell megmutatkoznia, miként növekedik az Egyház, és hogyan törekedik a beteljesülésre.
Eszerint a keresztény család nem önmagáért van, hanem Isten dicsőségére és magasztalására rendeltetett. Az emberi boldogság abban csupán melléktermék. Aki a családi élet legfőbb céljának a saját boldogságát és kényelmét tekinti, az nem értheti meg Istennek a házasságra és családra irányuló tervét, hiszen már alapgondolatát sem érti.
A családalapítást célzó beszélgetést rendszerint emberi síkon kezdik. Utána aztán megpróbálják ahhoz Istent jótékony segítőnek meghívni. Úgy gondolják, mintha Isten csupán valami mennyei serkentő lenne arra, hogy felfokozza megrenyhült családi életüket.
Gondolatmenetükben éppen az ellenkező oldalról indulunk ki. A család Isten ügye. Ő hívta azt létre. Belső szerkezetét Ő határozta meg. Célját és feladatait Ő tűzte ki. Ő engedi meg, hogy férfi és nő együtt élhessen. Isten céljára! Így együtt válnak Isten tervének részévé. Az a háztartás, amit megalapítanak, Isten háztartása marad. „Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői!” (Zsolt. 127.17) Isten cselekvése folytán lesznek a gyermekek családtagokká, Isten segíti hajlékhoz az elhagyottakat. (Zsolt. 68.7)

***

Saját hétköznapi módomon mondom:
Valahogy úgy kell szeretni Istent, mint ahogy olyan embert szeretsz, akit nagyon szeretsz, feltétel nélkül (például a gyermekeidet). Van, hogy haragszol rá, vagy nem érted, de igazából szereteted állandó, nem a szeretett személy cselekvésétől függ. Mint ahogy normális esetben Isten szereteted, sem attól függ, hogy most adott e jó dolgot, csodát, vagy sem. A szívünk legmélyén rejtőzik.
Megkérdezem a férjem, miért szeretsz? Azt mondja: nem tudom. De végtelenül szeret, megmagyarázhatatlanul.
Isten feltétel nélkül szeret minden embert a Földön. Te is nagyon kedves vagy neki. És ha megkérdeznéd, Uram, miért szeretsz? Azt mondaná: nem tudom. Az anya is azért szereti gyermekét, mert a sajátja, az övé. Ezzel azt akartam mondani, akár meg vagy térve, akár nem, Isten mindenképpen nagyon szeret téged, mert Ő alkotott, az övé vagy.
(Tulajdonképpen, amikor „befogadod Jézus Krisztust a szívedbe”, az azt jelenti, szellemi oldalról már megértetted: szeret téged az Isten.)

Én mikor megértettem ezt. Olyan lettem, mint az álmodó. Félelmetes, nagy hatású volt.. Szóval, amikor azt mondom, és szívemből mondom: valóban létezik Isten, hát azt nem könnyű elhordoznom. Azért mondom, hogy elhordozni, mert ezt én nem egy valami felemelő érzésként éltem meg. Mert nem az. Bár kétségkívül van egy olyan hatása is. Inkább döbbenet, félelem száll az emberre. Kicsit jobban meggondolja, hogyan viselkedjen ezután az emberek felé, önmaga felé, Isten felé. Az a szó, hogy Isten nem marad többé egy szó. Hanem mint a zsidóknál a JHV. Nem szabad kimondani. Mert ez hatalmas dolog és személyes valaki, ráadásul olyan, akit nem is látok. De ott van az ellenpólus, hogy én viszont csak por vagyok. Ilyenkor érzi az ember micsoda kegyelem, hogy egyáltalán él Isten előtt. A félelem pedig nem a rettegést jelenti, hanem valami olyasmit, amikor szembe találod magadat a megváltoztathatatlan igazsággal.