Gratulálok Egerszegi Krisztinának!
Annyira jó érzéssel töltött el, hogy hallottam, kitüntették!
http://www.origo.hu/itthon/20130820-kituntettek-egerszegi-krisztinat.html
És íme az álmom valóság lett, akkor, amikor nem volt víz, mégis, felemeltem őt!
Isten áldja meg!
Álmom Krisztával:
http://testveremnek.blogspot.hu/2013/06/furcsat-almodtam-2013-06-06.html
És, még aznap, hogy az álmomon gondolkoztam:
http://testveremnek.blogspot.hu/2013/06/olimpiai-bajnok.html
Talán úgy tűnik nem is idetartozik, de mégis:
Ma voltam pecázni, a vízparton, de halat nem fogtam. Nagyon alacsony volt a vízállás.
Ellenben, ... észrevettem egy kis fecskét, ahogy a vízben verdesett, odaszaladtam a merítőhálóval és kimentettem.
Letettem a földre, magunkhoz, és hagytuk szárítkozni.
Néha odamentem hozzá, bátorítottam, olyan kedves kicsi kis állat.
Megsimogattam, és mondtam, hogy nem lesz semmi baj, ... pedig már-már azt hittük vége lesz.
Sok vizet nyelhetett. Sokkot kapott.
S mondtam neked: Ő még kicsi! Olyan kicsi.
A fecskerajból eshetett bele a vízbe, ahogy közelébe mentek, inni.
Három óra múlva, gondoltam kézbe veszem, arrébb viszem, mert láttuk, hogy szülei a közelünkben várakoznak rá.
A tenyeremben volt.
Oh milyen szép jelenet volt, ahogy vittem óvatosan tenyeremben.
Te mellettem álltál.
Nem is gondoltuk volna, hogy egyszer csak, ... elindul.
Elrepült a kezemről... épp a víz felé, azt hittem még nincs annyi ereje, és újra beleesik, de két méterrel a vízfelszíne felett repülve, egy nagy kanyart tett és elment az erdő felé. Repült!
Gyönyörű, meghitt látvány volt.
Igazából erről kellett volna egy kis videot készíteni.
Ezután elmeséltem neked, hogy volt egyszer egy rigó család az udvarunkon a fűzfán.
Az egyik kicsi nem tudott megtanulni repülni és kiesett /vagy szülei kilökték/ a fészekből...
én vettem gondozásba, etettem és vállamra téve napokig tanítottam, hogy megtanuljon repülni.
/Bizony anyukája mindig figyelte/
A telken hosszában elkezdtem futni, a vállamon ott volt ő, együtt futottunk.
Vártam, de sokáig nem merte megpróbálni a repülést, ragaszkodott a vállamhoz.
Aztán egyszer megpróbálta, elrugaszkodott a vállamról, kb. 10 méter hosszan repült a földfelszín felett, már féltem is, végleg elmegy, de repülőútja végén leesett.
Odamentem hozzá.
Kezembe vettem, és hagytam, hogy pihenjen.
Másnap újra és megint másnap újra próbáltuk a repülést.
Napokig így ment.
Végül jó barátok lettünk. Vállamról nem tudott elmenni.
Kukacokat szedtem neki a kertből, azzal etettem.
Aztán egy nap reggelén meghalt.
Nem értettem miért.
Unokatestvérem jött, és mondta, hogy lehet, hogy miatta, mert tegnap este a szomszédból, hozott neki szép kövér kukacokat, jót akart adni neki, de sajnos csak ma tudta meg, hogy nem rég műtrágyázott a szomszéd, annyira bánta....
és képzeld, miután elmeséltem ezt neked, hogy mennyire bánta unokatestvérem... annak idején, hogy talán miatta halt meg a kisrigóm, akit meg akartam tanítani repülni ... egyszer csak megjelent az unokatestvérem a tóparton...
soha nem jött utánam, soha nem mentünk együtt horgászni, és most egyszer csak ott volt.
Ez ugyanakkor csoda volt, minthogy az a kis fecske az előbb elrepült a kezemből.
Rögtön el is meséltem neki a történetemet örömmel!
Olyan gyönyörű volt ez a mai nap.
Nem gond, hogy nem fogtam semmit a horgászbotommal!
Annyi, annyi minden más örömöt kaptam és adtam ma!
 |
| Ő az! |
Elrepült!
Végül sikerült!
A kismadár elrepült a tenyeremből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése