Előszó

Arra gondoltam, hogy felteszek egy-két megmaradt anyagomat, a testvéri közösség témakörében.

Talán egyértelmű lett Olvasóimnak, ezalatt a néhány év alatt, hogy mit jelentett számomra a Puszta.
Nyíltan beszéltem arról, hogy milyen valóságos botrányt okozott bennem, hogy vannak emberek, és embercsoportok, akik ugyanazt az URat hívják segítségül mint én, és nem akarnak velem közösséget gyakorolni.

Az én szemem másképp lát, az én értelmem másképp ítél, mint a nagy politika.
A nagy politikán azt értem, amit az emberek elé tárnak vallási téren.
A nagy politika célja az, hogy fogadd el, hogy a világ ilyen. Többezer egyház, tanítás, és te válassz egyet, és ha egyet választasz, akkor szűnj meg az okoskodásoddal, és éld úgy a hitedet és az életedet ahogy azt az a közösség tanítja.

Mivel azonban én a magam eszével olvasom a Bibliát, a magam szívével hiszek, ezért a magam módján fundamentalista vagyok. Akik tudják mi az, hogy fundamentalista, keresztyén értelmében közeljárnak az igazsághoz, hogy engem beazonosítsanak. De nálam a fundamentalista szó is mást jelent, mint a nagy politikai egyházmeghatározásban.

Arra próbáltam meg rávilágítani, hogy nálam a Szeretet az első, Szent Lélekben.
Ilyen megközelítésben azonban a fundamentalitás tartóoszlopai kilökődnek.
Bár következetesen írom, hogy nem keresztény, hanem keresztyén vagyok, attól függetlenül néha használom a keresztény szót magamra is, nem zavar az írásmódja.

És sokszor leírtam, hogy nincsenek keresztény államok, országok, nemzetek, csoportok, keresztyén értelmében, hanem személyek lehetnek keresztyének, és személyek dönthetnek Jézus mellett. Mégis, vallom, hogy áldott az az ország, vagy csoport, amelynek a királya valóban keresztyén eszmerendszer szerint gondolkozik, az URat vallja királyának és neki akar engedelmeskedni, de semmiképpen nem keverem össze ezt a dolgot azzal, hogy valaki (valakik) kereszténynek vallja magát.

Lehet kereszténynek vallani magunkat, lehet valaki keresztény, és lehet beleírni a preambulumba /az Európai Unió szerződésben is ezt/, de én mégis egészségesebbnek tartom, ha nem írják bele. Mert úgy az igaz.
Keresztyénség, és kereszténység között óriási a különbség. Előbbi Krisztus igazi követése, vállalva a bizonyságtételért a halált, utóbbi csak politika, úgy helyezkedik ahol többet ígérnek.

Ugyanis, amit a nagy politikában kereszténység alatt látunk, ahhoz semmi köze Jézus Krisztus követéséhez.
A homokos, leszbikus papok, és papnők szolgálatába állításának semmi köze Krisztus követéséhez.
Mint ahogy a Da Vinci-kód könyvnek sem. Történelmi okoskodásoknak és kitalációknak sem.

De ugyanígy annak sincs köze, hogy ne közlekedjek autóval, és zárt közösségben éljek, vagy teljes önmegtagadásban Foucauld atya módjára a sivatagi beduinok között.

Annak sincs köze Krisztus követéséhez, ha betöltekezem Szent Szellemmel és rázkódom mint az áramütött.
Vagy állok, mint egy merev karó, és ébren álmodom, amikor rendszeresen kötelezően megjelenek vasárnaponként a templomba, és fizetem az egyház adót.

Amit a nagy világban láttam, annak semmi semmi köze nincs Krisztus követéséhez.

Ha valami közel állt hozzá, az Teréz anya vagy Müller György - hitből indított és hittel fenntartott - munkálkodásának. Mozgatója és célja ezeknek a szeretet (Isten és ember szeretet) volt. (a szolgálat)
De például már semmi köze az Úrnak a világunkban létező Szeretetszolgálatokhoz, amit az állam tart fenn, és szociális végzettség alapján vezethető, de nem kötelező hozzá az Igaz Istenhit, jó cselekedet és szeretet.
Maguk a benne szolgálók sem tartják ezt fontosnak és nyíltan vállalják is. (Az most mindegy, hogy szájukkal a külvilág felé ezt vallják, és ezért kitüntetéseket is vesznek át, az államtól, és államokhoz tartozó alapítványoktól. De cselekedeteikben a valóságban nem gyakorolják a színfalak mögött, és a színfalak mögött az ott állóknak ezt nyíltan is vállalják. 2013. 08. 04.)

Szóval.
Van olyan, hogy maradék.
Ezeket hívtam én keresztyéneknek és én arra gondoltam ez a maradék fog, hatalmas ébredést elindítani.
És mivel az Európai államok hitetlen elvilágiasodott - sodomai, gomorai, és babilóni - bűnben vannak, pogányok, ezért könnyen elképzelhető, hogy Úr - még mielőtt még visszajönne - újra fogja téríttetni, méghozzá, délről, és keletről.
Mert a mostan megtérő, afrikaiak, kínaiak és keleti népek, amiket ellenségeinknek nézünk - nagy politikailag, gazdaságilag és kulturálisan -  leigázzuk őket, vagy fegyverkezünk velük szemben, vagy erőszakosan térítgetnék a keresztény bűnös hitünkre, nemcsak muszlim ébredésnek, de a Mennyből származó keresztény ébredésnek is a részesei.
És az az ébredés valódi megtéréseket hoz, és nem navigáltat bele újra a bűn posványába, hanem az üldözés miatt átgondolják az emberek miért is vállalják a halált. Valóban Krisztusért, a Királyért akarnak meghalni és nem holmi bolond kis világi eszmékért. Ők megismerik az Urat, az igaz testvériséget, a Mennyek Országát és pontosan tudják miért halnak meg.

Szóval nem hiszek abban, hogy belülről, az Európai államokon belül, néhány elkötelezett valódi hívő, keresztyén ember ébredést okozhatna. Sem gyülekezet, sem mozgalom. Ilyen egyszerűen nem történhet meg.
Abban hiszek és tudom, hogy az egységes keresztény egyház létrejöhet és létre is fog jönni, de annak a bűnhöz - konkrétan az Antikrisztusnak - lesz köze, ahol mindent amit tilt a Biblia engedélyeznek, egységesítenek és felszabadítanak, 'keresztény egyház' cím alatt. Ez kívülről valóban egységet hoz, kívánatos, és szép, de belül csak a látszata, hogy Krisztusé maradt. Igen egy másik Krisztusé, az Antikrisztusé, aki  most nem az SS köpenyében jön, hanem az igazság, szépség, és jónak tűnő erényében.

Mondjuk, csak arra lennék kíváncsi, ha fognánk egy most megtérő kínait, elhoznánk az üldözésből, és azt mondanánk: "tessék, itt egy homokos, pedofil pap, vagy tessék, itt vannak a keresztények, ők mind mások, csatlakozz!" Bevezetnénk őt, a mostani egyházügyi folyamatokba, a kisegyháziba, protestánsba és a katolikusba nem fog-e haj-vesztve visszamenekülni az üstbe, hogy inkább meghaljon? Vagy felakasszák házának falára, mint egy kabátot?
Azt hiszitek itt maradna? Mert itt nem fogják üldözni, kocsit tesztek a feneke alá, pénzt nyomtok a kezébe, és Juhiijj boldogság az élet, mehet a tőzsdére? Biztonságot és nyugalmas életet ígértek neki, ő pedig cserébe hagyja ott a Királyt, az Igaz Krisztust?

Szóval egység.
Milyen áron és kivel?
Úrvacsora, és szentáldozás.
Jó néhány évembe beletelt, hogy kemény bírálatot írhassak, közzétegyem.
A következő bejegyzéseim is mind azok, dátumokkal, hogy lássátok, 8 éves gondolataimról vannak szó, és maga az élet üstje próbálta meg hitemet.

Nekem a mérleg nyelve afelé fordult, hogy többet ér

- a megvetés, és hogy senki nem ír a blogomra, meg egyébként se, a hallgatás, vagy meg nem értés, vagy megvetés, vagy üldözés,

 mint a gonosz szeretetlenség (álkrisztus szeretet).

többet ér:

- a szegénység, de igaz élet;

mint a kivagyiság. 

többet ér:

- a magányos úrvacsorám,

mint a közösségi disco élet.

többet ér:

- az évtizedek óta változatlan Lélek által adott meggyőzések bensőmben,

minthogy aktuálisan igazítsam hitem az aktuális nagy politikai irányzatokhoz, amelyek aktuálisan mindig a pénzről, az elismertségről, öndícsőítésről szólnak, és botrányt okoznak az emberi, de főleg Isten bárányainak szívében.

többet ér:

- az igaz szeretet,

mint a képmutatás.

Szóval, nálam kevés lett a szeretet. Kevés, ha szeretsz, az nálam kevés, hogy a testvérem legyél. Az is kevés, ha Jézust szereted, és megvallod Úradnak, kevés lett a szájjal tett megvallás.

Ami szükséges:

Tisztelet, megbecsülés, helyes értékítélettel. 

Tégy igazságot köztem és a világ között!

Rájöttem, ha valaki nem értékel a helyén, (engem), akkor nekem nem kell kiskutyaként utána mászkálnom, győzködnöm a szeretet nevében, nyugodtan hozhatok ítéletet, mert magát az Úrat, és az Ő Szent Lelkét káromolja bennem. Hiába mondja szájával, hogy szeret, ha nem tiszteli és nem becsüli az Úrban tett erőfeszítéseimet, és az Úr munkáját bennem: nem testvérem.

Vagyis, aki nem tiszteli és nem értékeli az igaz életet, Krisztusban, az magát az ÚRat nem tiszteli bennem.
Mindegy, hogy most félelemből, unszimpátiából, vagy egyház dogma tiszteletből teszi ezt, a tényen nem változtat.

Magát az ÚRat nem tiszteli bennem.

Hiába vallja magát kereszténynek.

Márpedig túl sokan csöndben maradtak körülöttem. Túl sok keresztény.
A csönd a legjobb megfogalmazás, a cselekvés nélküliségre.

Fájdalmas feltekintés volt ez részemről. De annál inkább beszédesebb a jelenlegi európai, környezetemben lévő állapotokról.

A csönd környezetem részéről lehet megfigyelés is, de lehet megalkuvás is, gyávaság is, sőt: alattomos gyűlölet is.

Szóval ki is Krisztusban a testvérem?

"Íme az én anyám, és az én testvéreim!

Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, 

az az én fivérem, nővérem és az én anyám."

Szeretet: cselekvő tisztelet, megbecsülés, igaz értékítélet. Kölcsönösen. Az a testvérem, aki valóban meglátja bennem az Embert és az Emberfiát. Aki valóságosan tisztel és szeretetben cselekszik értem.
A továbbiakban kevés lesz, ha a vesztő helyre visznek és az állítólagos testvéreim megveregetik a vállam, ezzel a szöveggel: "jó lesz minden ne aggódj a kivégzésed miatt", ahelyett, hogy egy pohár vizet adtak volna, vagy egy szót szóltak volna az érdekemben, vagy nekem! Félve kérdezem: Esetleg megmenteni?

A következőkben az apostol mozgalomról teszek fel egyszerre bejegyzéseket. Rögtön az 'apostoli mozgalomról' címke alá rendezem, amit még az archive jelzővel is elláttam, jelezve, hogy részemről ez a dolog véglegesen le is van zárva. Az anyag folyamatosan olvasható e bejegyzés alatt.

Még annyit erről az egész őrületről, engem még egyetlen egy apostol sem talált meg. Pedig elég jól kiabálok itt az interneten, azt hiszem. Ennyit a jelenlegi apostolokról.

"Szeressük embertársunkat, és tegyünk másokkal jót, ami egy gyümölcse annak, hogy ismerjük a Mestert. Van egy képünk a Királyok Királyáról, ahogy trónján ül, s előtte a nemzetek. Az Ő rendelete eldöntötte, ki lehet és ki nem lehet örököse az Ő királyságának. A Király ítéletének alapja, hogy mi hogyan bántunk az „Ő atyjafiaival”. 

"Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg." (Máté 25:37-40)

Azt nagyon fontos megérteni, hogy Jézus mit ért az „én testvéreim (atyámfiai)” alatt. A görög fordításban „testvér” szerepel, míg egy másikban „az én családom tagjai”. A teljes Zsidó Biblia ezt úgy tartalmazza, hogy „ezek testvérek az enyéim közül”. Egy másik verzió szerint „testvérek az anyaméhből”. A testvér szó tudja jelenteni az azonos természetes felmenőt, ide tartozik az azonos nép, a honfitársak vagy a hittársak.

Természetesen ezeknek a „testvéreknek” az idézetben személyesen szükségeik voltak. Feltétlenül el kell gondolkodni a „testvéreim” szavak felett és a harsona hív, hogy az Ige „megcselekvői” legyünk (Jakab 1:22). Az idő összefüggése szintén nagyon fontos. Abban a pillanatban Jézus az Ő zsidó tanítványaihoz beszélt; ugyanakkor kevés keresztény író sorolta a zsidó népet, a „testvérek” közé, úgy ahogy az ApCsel 2:29, 3:22 és 13:38 -ban áll. Bárhogyis, mi tudjuk, hogy Jézus, amint Pál is, nagyon szorosan azonosította magát a zsidó néppel akár hittek Ő benne akár nem. (Lásd Róma 9:3, Máté 28:10)."

Sharon Sanders
http://testveremnek.blogspot.hu/2012/09/nevsorolvasas.html