2005. július 10-i Istentiszteleti eseményekről
Pásztor felesége, mondanivalója vázlatosan, de szószerinti idézete Bogihoz:
- Lehet, szentebb is vagy, mint én, sőt.
- Nem az üdvösségedet kérdőjelezem meg.
- Sem az Istenbe vetett hitedet.
- Nem is a szereteted, hiszen én is ismerlek régóta és szeretlek.
- De nálunk el kell fogadni a pásztor tanítását, hogy értsd például nem fogok egy Jehova tanújával együtt úrvacsorázni.
Válasz Bogitól, vázlatosan, de szó szerint:
- A bizalmam, a szeretetem hoztam.
- Én szeretlek titeket.
- Elfogadlak titeket, nem kritizálni jöttem.
- De némely karizmatikus tanítással nem értek egyet. A karizmatikus tanításokat kritizálom nem az embereket. Négy évig ezen gondolkoztam, és hiszem, hogy Isten tanított. Segíteni akarok.
Később írtam ezt az alábbi levelet, egy gyülekezeti tagnak, hogy részletesen kifejtve elinduljunk, de végül nem küldtem el. Értelmetlennek tartottam.
Én teljes egészében, mindenestül, minden oldalról a testvéremnek tartalak!
Hogy pedig te nem tartasz testvérednek csak arra épül, hogy nem fogadok el a Pásztor tanításaiból maradéktalanul mindent. De vajon tudod-e, hogy miket?
Ha közös mércénk a Biblia, akkor kérdezem, hol írja, hogy aki a xy Pásztor tanítását, vagy a karizmatikusok tanításait nem fogadja el az nem Krisztus követője?
NEM ÚGY VAN E INKÁBB, HOGY AKIK HISZIK, HOGY JÉZUS KRISZTUS ISTENNEK FIA (AKI MEGHALT ÉRTÜNK, FELTÁMADT, MAJD ELKÜLDTE HOZZÁNK A SZENT SZELLEMET. AKI HISZI EZT, ÉS ÁLTALA CSELEKSZIK ISTENNEK GYERMEK AZ, ÉS ÜDVÖZÜL) AZOK EGYMÁSNAK TESTVÉREI.
DE TI ENGEM NEM FOGADTATTOK BE TESTVÉRETEKKÉNT. MIÉRT?
TALÁN FÉLTEK TŐLEM. BÁR TALÁN TI SE TUDJÁTOK, HOGY MIÉRT. VAGY TALÁN ROSSZ SZELLEMISÉGRE GYANAKSZOTOK. VAGY „CSAK” VIGYÁZTOK PÁSZTOROTOK, TEKINTÉLYÉRE. ÉN PEDIG EBBEN EGY ZAVARÓ TÉNYEZŐ LENNÉK? HÁT HA IGAZATOK LENNE ÉS EZ LETT VOLNA A CÉLOM, AKKOR JOGOS LENNE ELZÁRKOZÁSOTOK.
A CÉLOM VISZONT NEM AZ VOLT, HOGY PÁSZTORT ÉS A GYÜLEKEZETET BÁNTSAM. HABÁR TUDOM, HOGY AZ ÉN HITEM LERONTJA MINDEN KERESZTYÉN SZOLGÁLÓNAK AZ EMBEREKTŐL SZERZETT, VAGY INKÁBB RABOLT TEKINTÉLYÉT, ÉS A DICSŐSÉGET ANNAK ADJA, AKIÉ, JÉZUS KRISZTUSNAK. EZT MONDTAM IS A PÁSZTORNAK ANNAK IDEJÉN.
TUDOM KEMÉNY BESZÉD EZ, ANNAK, AKI ÚGY ÉRZI MÉLTÁN NEVEZHETNÉ MAGÁT KÖZÖTTETTEK ATYÁNAK. HÁT KIÉ A TI GYÜLEKEZETETEK? A TIÉTEK? EMBERÉÉ? AVAGY NEM E INKÁBB ISTENÉ?
JÁNOS EVANGÉLIUMA LEÍRJA, HOGY JÉZUS MEGMOSSA TANÍTVÁNYAI LÁBÁT, OTT TISZTÁN LÁTHATOD HOGYAN AKARJA ISTEN A TESTVÉREK EGYMÁS KÖZTI SZERETETÉT. TUDJUK, HOGY EGYMÁST SEGÍTSÜK AZZAL, AMINK VAN. AKINEK PÉNZE VAN A PÉNZÉT, AKINEK SZERETETE A SZERETETÉT, AKINEK PRÓFÉTAI LÁTÁSA A LÁTÁSÁT. MINDENKI AZZAL SZOLGÁLJON, AMIT NÉKI ADOTT AZ ÚR. De mindenek fölött légyen pedig a szeretet, senki ne tartsa magát különbnek, mert ha Ő megmosta lábunkat, mennyivel inkább nekünk meg kell mosnunk egymás lábát. A tisztelet, a szeretet, az elfogadás, a hierarchia lerombolása mindennapi gyakorlat kellene, hogy legyen közöttünk keresztyének között, de a valóságban szó nincs erről. Mindenki csak tisztségekre törekszik, hogy az emberektől dicséretet, és méltóságot nyerjen. A világban rendben van ez a forma és törekvés, de Isten egyházában?
ÉS VAJON MELYIK TANÍTVÁNYÁNAK ADTA JÉZUS AZ EGYEDÜL ÉS ÜDVÖZÍTŐ TANÍTÁS SZOLGÁLATÁT? PÉTER APOSTOLNAK? EZT A TI PÁSZTOROTOK TAGADNÁ A LEGELŐBB. NO HISZEN MI JÓL TUDJUK EGY URUNK VAN ÉS ŐT JÉZUS KRISZTUSNAK NEVEZIK. AZ Ő TANÍTÁSÁT KELL ELFOGADNI ÉS ASZERINT ÉLNI. MERT HISZEN MINDEN TANÍTÓ TÉVEDHET, DE Ő SOHA. ENNEK HITELES FORRÁSA PEDIG EGYES EGYEDÜL AZ EGY ÉS OSZTHATATLAN BIBLIA. A HITELES FORRÁS NEM EMBEREK, NEM TANÍTÓK, NEM SZOLGÁLÓK, NEM PRÓFÉTÁK. A HITELES FORRÁS A BIBLIA, A SZENT SZELLEM ÉS A MEGTÉRT SZÍV. Ez a három együtt mindenkit elvezet a teljes igazságra. Szükségünk se lesz tanítókra, mert mindenkit az Úr maga fog tanítani. Nos itt van ez a korszak!
GONDOLKOZZ KÉRLEK! TI IS KISZAKADTATOK A BAPTISTÁKTÓL. MIÉRT? MERT GONDOLKOZTATOK, ÉS RÁJÖTTETEK BIZONYOS HIBÁKRA. PEDIG SOSEM KISZAKADNI KELLETT VOLNA A TÖRTÉNELEM SORÁN, HANEM MEGÚJULNI. ÍGY AKARTÁTOK TI IS, ÍGY AKARTA LUTHER MÁRTON IS, ÍGY AKARTA MINDEN PRÓFÉTA.
Én tudom, hogy miért utasítasz el te is. Értem ezt – bocsáss meg a szóért – a szekta gondolkodást. A saját szempontotok szerint igazatok van. De csak aszerint. Mert embereket zártok el a gyülekezetetekből, magatoktól, pásztorotok (és még számtalan karizmatikus kis gyülekezet) pedig igazi prófétai segítők (nem vénasszonyos álomlátók ezek), prófétai látás és tehát megújulás nélkül egyre inkább bekövesedett, tekintélyre épült vallást hoz létre.
Engem más vezérel. Nem a kritika, és nem az ész. Hanem a szeretet. Szeretetből mentem hozzátok is. Ha ezt nem hiszitek vagy nem értitek, akkor mindegy is, hogy írom-e. De ti nem úgy viselkedtettek, mint akik szerettek, vagy elfogadtok engem.
Ez a gyülekezet már nem az, amit 94-ben megismertem. Ott szeretettel fogadtak, pedig okkult, pogány ember voltam. Most egy Lélekkel vagyunk átitatva, még sem szerettek, mert nem akartok közösséget vállalni velem.
Te értelmes ember vagy. Én téged személyesen nagyon kedvellek, bár te biztos nem hiszed, és sajnálom, hogy a múltban nem adódott lehetőség arra, hogy jobban megismerkedjünk. És sajnálom hibáimat. Szerettem volna, ha megismersz, és én is megismerhetlek, és épülhettünk volna egymás hitéből. Mert nekem nagy szükségem van a testvéreimre. Persze lehet, hogy te nem akartad volna ismeretségünket, ezt is megértem. De könyörgök, akkor ezt ne vallási okból, hanem személyes okból tedd, mondjuk az az ok, hogy unszimpatikus vagyok. Mert ezt elfogadnám, de azt nem, hogy nem vagyok a testvéred.
Ne haragudj rám, ezért a levélért egyszerűen nem engedhettem meg, hogy ezeket le ne írjam neked. Inkább légy erős! Fogadd el a tanítást és a feddést tőlem, bár én csak egy senki vagyok. Tudom lehetetlen dolgot kérek, de úgy kérlek, olyan szeretettel a szívemben. Kérlek, hallgass meg engem, és én hadd hallgassalak meg. Legyünk azok, amik vagyunk: Testvérek! Mert nekem ez a legnagyobb örömöm.
Nincs más alternatívám, hogy szavam eljusson hozzád, csak ez a levél. Beszélgetni nem akarsz velem, könyvem elolvasni nem akarod. Hát hogyan érted akkor meg, hogy valójában milyen nagy tisztelettel vagyok munkátok irányában, és hogyan érted meg, hogy nem titeket kritizállak. Hogyan értenétek meg, ha meg sem hallgattok? Hogy szerethetlek titeket, ha kidobtok? Mert engem mélyen megsértettetek azzal, hogy úrvacsorázni nem úrvacsorázhattam veletek. Érzed-e, hogy Krisztust feszítettétek keresztre bennem. Ezután bármit is mondhattatok, a cselekedet számít nem a szavak. Mivel pedig viszont én is bűnös ember vagyok, ha meg is sértődtem akkor, de megbocsájtok nektek, mert tudatlanságból tettétek, amit tettettek.
Mindegy ez már. Imádkozom, hogy Isten segítségetekre legyen. Hogy pedig valami kapcsolat lesz e közöttünk ezután igazán nem tőlem függ, de neked tartozom még egy jó nagy adag jégkrémmel és azt mindenképpen pótolni fogom, mert az nekem annak idején nagyon jól esett.
Az Úr áldjon meg téged!
Maradok továbbra is nagy tisztelettel:
Bogi Monor, 2005. július 12."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése