Miközben zuhanyoztam azon gondolkoztam, hogy az idősebb embereket miért nem tudom rávenni az ülve zuhanyozásra? Érthetetlen, hiszen nem is olyan rossz. Mit nekem büszkeség? Bánt az valakit, hogy ilyen problémáim vannak? Szép nyugodtan még hajat is mostam. Nem mintha eddig nem mostam volna, de most a hagyományos zuhanyzás közben nyugodtan, egészen más.
Miután végeztem kisántikáltam az ágyamba és lefeküdtem. Egy másfélórás telcsi közben száradt a hajam. Aztán feltekercseltem magam, és befejeztem a mosakodási műveletet. Helyükre tettem magam után a székeket.
Hát ennyi. Mi bajuk az embereknek azzal, ha kicsit másképpen kell szervezni az életüket? Mert valami fájdalmas testrészük nem engedelmeskedik? Nem probléma, alakítsuk életünket magunkhoz.
Miközben tekercseltem fel a lábamat alaposan szemügyre is vettem. Simogattam, mert most már azért kezd visszatérni belé az eredeti vitalitás. Kis megkeményedett, fájdalmas csomók vannak benne, végig a vágások mentén, ahol az erek eredetileg futottak. Úgy tűnik, hogy fájdalmaimat ezek a csomók okozzák, amelyek gondolom nyomják az idegeket.
Ma reggel aztán, már nem bírtam magammal. Szükségem volt egy nagyobb túrára.
S é t á á á á á l n i !
Neki is vetettem magam a kinti világnak. Akkor, amikor senki se gondolta, még én se, felkaptam a nagykabátot és kisurrantam az ajtón. Erősen indultam. Alig láthatóan húztam csak a lábam. A fájdalmaim tűrhetőek voltak. Nem is a lábammal volt a baj, hanem a gyengeségemmel. Egyszerűen gyenge vagyok. De azért elmentem a Sparba, úgy 500 méterre.Ha mások a hátam mögött mondják, hogy sápadt vagyok, akkor bizonyosan rosszul vagyok. Szomorú, hogy ezt kellett megélnem. De tény, még gyógyulnom kell. Nem vagyok a régi. Türelmesnek kell lennem önmagamhoz.
Nehéz a türelem.
Nehéz önmagunkra várni.
Amikor az ember legszívesebben szaladna.
Azért nem panaszkodom. Mivel, hogy sütögetek, főzőcskézek, vasalgatok, vagyogatok. Sőt még számítógépen autóversenyeztem is. Csak hát ugye ez a bezártság. Hajaj.
Nem tudom hol voltam eddig, mintha csak most ébredeznék. Sokáig tartott ez az altatás. Seeegííítség, be vagyok zárva.
Vigasztal, hogy holnap jön az 'új barátnőm', megszabadulok a pólyáimtól, I. kompressziós gyógyharisnyát rendeltem, ahogy az orvos javasolta. Az elkövetkezendő néhány hónapban ővele fogok járni, remélem lesz nekem hűséges erős támasz.
Kezdek leszokni a kávéról, viszont egyre jobban kívánom a bort. Rosszat jelenthet ez?
Vagy csak szimpla vérhiány.... vööööröset!
Értem már Karcsi bácsit meg a többieket, a legjobb gyógyszer a vörösbor. Szerintük vizet még elvétve se szabad inni.
Elfáradtam, most olyan álmos lettem...
Isten áldjon mindenkit,
üdvözlettel,
bogi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése