A karácsony azért is olyan szívet melengető szép ünnep, mert ilyenkor a mi földi rohanásunk közepette megállít az Isten, s összegyűjt, hogy bár egy csodálatos este, esetleg pár napon át felfelé nézzünk, az Ő szíve felé. Azt akarja, hogy csillaglátó emberek legyünk. Ezért szólította meg a pásztorokat angyalok énekével. Ezért bolygatta meg Heródes nyugalmát a bölcsekkel, ezért kerestette ki a jövendölést az írástudókkal. Az ég felé akarta fordítani az emberek szemét. A pásztorok engedelmességgel, Heródes álnoksággal válaszolt. A csillaglátó keleti bölcsek pedig ebben a kétfelé szakadt világban mentek boldogan Jézus felé. Nagy utat kellett megtenniük, pusztaságokon, erődön át, a kétszínű Heródest is útjukba ejtve, gyanútlanul, életükkel játszva haladtak Jézus felé. Messziről jöttek, de boldogan és biztosan vándoroltak, Isten jele, Jézus csillaga vezette őket. Az elbizonytalanodott, csak földi dolgokra figyelő világban csillaglátó emberek voltak. Vajon miképp lettek azzá? Jó lenne tudnunk nekünk is, ha messziről érkeztünk ide. Hátunk mögött talán betegség, gond, bánat, bűn, előttünk sok bizonytalanság van. Vajon merre vezet a jövő karácsonyig életünk útja? Vajon célba érünk-e? De jó lenne, ha nekünk is jelt adna, ha minket is biztos úton vezetne az Isten! Ha mi is csillaglátó emberek lehetnénk!
A keleti bölcsek azért láthatták meg Jézus csillagát, mert tudták, hogy jönni fog, várták és figyelték. Isten vezetését, Jézus szeretett csillagát ma is csak azok veszik észre, akik figyelik, és akik várnak reá. Ma is léteznek ilyen csillaglátó emberek. Vannak, akik nem csak a fegyverükre, a bosszúállásra, a pénzhajszolásra, a földi örömökre figyelne, hanem mindezek felett Istenre. Akik úgy rendezik életüket, hogy legyen idejük Isten számára, azokat Isten vezeti. Ha kórházból, fogságból hazajöttél, érezted-e, hogy Isten nyitott ajtót. Ha igen, akkor csillaglátó ember voltál. Messzi vagy közeli munkahelyedről karácsonyra hazatérve tudtál-e oltalmáért hálát adni Istennek? Ha igen, akkor csillaglátó ember voltál. Belekondult-e már úgy a szívedbe a harang hívogató hangja, hogy elfutotta szemedet a könny? Olvastál-e otthon Isten szavára vigyázva Bibliát? Volt-e olyan prédikáció, amikor azt érezted, hogy neked üzen az Isten? Ha igen, akkor csillaglátó ember voltál.
Igaz, sokszor eltévesztjük szemünk elől a csillagot, néha utat is tévesztünk, és Heródes udvarába érkezünk. De a Jézusra vágyók, Jézust keresők újra megtalálják a csillagot, és nagy örömmel örvendeznek. A bölcsek szeme elől Heródesnél eltűnt a csillag. Akkor ragyogott fel ismét, amikor eltávoztak onnan. Mikor nem látjuk a csillagot, akkor rossz helyen vagyunk. De az övéinek megadja Isten az újra és újra felragyogó csillaglátás boldogságát. Ez a mi karácsonyi örömünk is. Jézus csillagsugarú szeretetének fénye ragyog a karácsonyi gyertyákban, gyermekeink szemében, s az úrvacsora borcseppjeiben egyaránt. Jó most újra látni a csillagot, újra érezni Isten szeretetét és vezetését. Jó most újra Jézust várni, hívni, és vele találkozni. Jó most eljönni hozzá, mint a bölcsek, s letenni ajándékainkat. Aranyunk nincs, kicsi pénzünkből keveset áldozhatunk érte. Hálaáldozatra való tömjénünk helyett jó mondani halkan: köszönöm, Jézusom, hogy meggyógyultam. Köszönöm, hogy megőrizted a férjem, feleségem. Köszönöm, hogy hazajött a gyermekem. A sebgyógyító mirha híján jó szeretettel bekötözni az egymás szívén ütött fájó sebeket. És jó megintetni Istentől, hogy Heródes udvarába, a gyűlölet, irigység és álnokság udvarába vissza több ne térjünk, hanem menjünk haza más úton, a szeretet útján. Jó megérezni, hogy csillaglátó emberekként akar vezetni minket az Isten.
Ámen.
Csiha Kálmán
Adjon az Isten mindenkinek, áldott, boldog szentestét.
Testvéri szeretettel,
bogi
1 megjegyzés:
Áldott, békés karácsonyi ünnepeket kívánok TestVérem!
Megjegyzés küldése