"És felelt Mózes és mondta:
S ha nem fognak nekem hinni
és nem hallgatnak szavamra,
mert majd azt mondják:
nem jelent meg neked az Örökkévaló?"
2Móz 4,1
Milyen nehéz az emberi szív hitetlenségét legyőzni és milyen nehezen helyezzük bizalmunkat Istenbe! Mennyit habozunk, ahelyett, hogy Isten ígéretében bízva elindulnánk. természetünk mindenre kész, csak erre nem. A legvékonyabb szalmaszálba, amely szemünkkel látható, több bizalmat helyezünk, mint a láthatatlan "örök kősziklá"-ba (Ézs 26,4). Szívesen sietünk valami emberi segélyforráshoz, vagy "repedezett kutak"-hoz, mint hogy "az élő víz forrásá"-nál időznénk (vö. Jer 2,13; 17,13).
Feltételezhetnénk, hogy Mózes eleget látott és hallott ahhoz, hogy feladja minden aggodalmát; hiszen az emésztő tűz a sértetlenül megmaradó bokorban, a leereszkedő kegyelem, Isten nagy és dicső címei, az isteni megbízatás és végül Isten jelenlétének bizonyossága a félelemnek még nyomát is elűzhették és szívének csodálatos biztonságot kölcsönözhettek volna. De Mózes tovább kérdez. És az isteni kegyelem egyetlen kérdését sem hagyja válasz nélkül, sőt - mint már említettük - minden újabb kérdés e kegyelemnek újabb és újabb sugarait hozza napfényre. "És mondta neki az Örökkévaló: Mi ez a kezedben? Mondta: Bot" (2. vers). Az Úr úgy akarta Mózest használni, amint éppen volt, és azt felhasználni, amit a kezében tartott. Ugyanaz a bot, amellyel Mózes Jetró juhait őrizte, lett eszköz mind Isten Izraelének megszabadítására és Egyiptom földjének megfenyítésére, mind pedig, hogy Jahve megváltott népének utat nyisson a tengeren és hogy a pusztában Izrael szomjazó seregeinek felüdítésére vizet fakasszon a kősziklából. Isten a leggyengébb eszközöket használja leghatalmasabb szándékainak kivitelére. Egy "bot", egy "koskürt" (Józs 6,5), egy "cipó árpakenyér" (Bír 7,13), egy "üres korsó" (Bír 7,16), egy "parittya" (1Sám 17,40; és 50), egyszóval bármi eszközül szolgálhat Isten kezében az Ő eltökélt művének elvégzésére. Az ember azt képzeli, hogy nagy célok csak nagy eszközökkel érhetők el. Istennek azonban nem ez a módszere. Ő "egy férget" éppen úgy szolgálatába tud állítani, mint a "verő napot" és a "tikkasztó keleti szelet"
(lásd Jón 4,7-8).
Mózesnek azonban ezt a fontos leckét még meg kellett tanulnia. A lecke tárgya nemcsak a bot volt, hanem Mózes keze is, melynek ezt az eszközt Isten munkájában használnia kellett, a tanítás módszere pedig olyan, hogy Mózes ne csak megérthesse, hanem a népet is meggyőzhesse. "És mondta (ti. az Örökkévaló): Dobd a földre! A földre dobta és kígyóvá lett; s Mózes elfutott előle. S mondta az Örökkévaló Mózesnek: Nyújtsd ki a kezed és fogd meg a farkát. Kinyújtotta a kezét, megfogta és bottá lett a kezében. Hogy elhiggyék, hogy megjelent neked az Örökkévaló, az ő őseik Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene" (3-5. vers). Ennek a jelnek mély értelme volt. A bot kígyóvá lett, úgyhogy Mózes elfutott előle, de Jahve parancsára megragadta a farkát és az ismét bottá változott. Semmi sem volt alkalmasabb annak szemléltetésére, hogy a Sátán saját maga ellen fordítja hatalmát. Isten útjai bővölködnek hasonlóan találó példákban. Maga Mózes is ilyen példa volt. A kígyó teljesen Krisztus hatalma alatt áll és ha elérte rettenetes pályafutásának csúcspontját, a "tűz tavába" vettetik, hogy ott munkája gyümölcsét "örökkön-örökké" élvezze (Jel 20,10). Az "ősi kígyó", a "vádló" (Jel 12,9-10), az "ellenség" (1Pt 5,8) akkor mindörökre meg fog semmisülni Isten Felkentjének botja alatt.
"És mondta még neki az Örökkévaló: Tedd csak a kezedet az öledbe; és kezét az ölébe tette; kihúzta, s íme, a keze poklos volt, mint a hó. És mondta: Tedd vissza a kezedet az öledbe. A kezét visszatette az ölébe és kihúzta az öléből, s íme, ismét olyan lett, mint a teste" (6-7. vers). A poklossá vált kéz és annak megtisztulása a bűn erkölcsi hatását, valamint annak módját mutatja be, hogy e hatást Krisztus tökéletes műve hogyan szünteti meg. Az ölébe tett tiszta kéz poklossá lesz, az ismét ölbe tett poklos kéz megtisztul. A poklosság jól ismert képe a bűnnek, amelyet az első ember hozott be és a második vett el. "Miután ugyanis ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is" (1Kor 15,21). Ember által van a bukás, ember által a megváltás; ember által lett a vétek, ember által a bocsánat; ember által jött be a bűn, ember által az igazság; ember által van a halál, ember által szűnt is az meg s felváltotta helyét élet, igazságosság, dicsőség. Nemcsak a kígyó fog tehát örökre legyőzetni és megsemmisülni, hanem utálatos munkájának minden nyoma is annak engesztelő áldozata által, aki "azért jelent meg, hogy az ördög munkáit megrontsa" (1Jn 3,8)
C. H. Mackintosh
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése