Amerika égni fog

 

Dumitru Duduman
https://www.youtube.com/watch?v=UgnHcfx6jMs

Keresztyén önazonosság és a magyarság megmaradása

Evangélikus (Ittzés István)

 Keresztyén önazonosság és a magyarság megmaradása


"De ha nem hisztek, nem maradtok meg!"

Ézs 7,9c

 

Nemzetünk évszázadok óta sodródik a lét és nem lét határán. A történelem tanúsága; idegen erők eredője határozza meg népünk sorsát. Vezetőink ugyan újra és újra kijelentik, hogy "saját kezünkbe vesszük jövőnket", de ez általában a be nem teljesült ígéretek halmazát gyarapítja. Különben is, éppen ez az igazi oka ismétlődő nemzeti tragédiáinknak. Hiszen az emberi lehetőségek nem csupán végesek, de nem ritkán végzetesek is. Az elmúlt évezredben, minket - tisztelet a kivételnek, - reálpolitikusok vezettek. A reálpolitikus alatt azt értem, hogy csak a látható, emberi tényezőkkel számol, és nem veszi figyelembe a legnagyobb "Tényezőt". Már pedig ha egy matematikai feladatban nem számolok egy tényezővel, az eredmény csakis rossz lehet. Ez természetesen nem csak a nemzeti méretekben igazság, hanem egyéni életünkben is. Most ne gondoljunk arra, hogy más népek is hasonlóképpen éltek, élnek, akár csak az Európai Unió, ahol a vezetők már azt is felháborítónak tartják, ha valaki Istent említi, pláne, ha alá veti magát Isten törvényének és kritikus a világi, liberális szabadossággal szemben. Meg is lesz ennek a végzetes következménye.
Magamra nézve, elsőrendű felelősségnek tekintem, hogy népem iránt érzett felelős szeretet munkáljon a gondolkodásomban és határozza meg cselekedeteimet.
Igen, ez a döntő, hogy mit hiszek, és mit gondolok, mik motiválnak életvitelemben és embertársaimhoz való viszonyulásaimban, döntéseimben. Mindezt akár világnézetnek is nevezhetném, minthogy valójában az is.
Népünknek nagyon sok értékes, mondhatni átlagon felüli tagja volt és van, mégis valami megmagyarázhatatlan enerváltság, sőt depressziós cselekvőképtelenség, bénult lemondás , reménytelenség jellemzi gyakran honfitársaink többségét. A legsötétebben látó nemzet címét sikerült kivívnunk, ami a minden-mindegy egyéni magatartást eredményezi.

Mi ennek az oka?

Nagyon egyszerű: a hitetlenség. Sokan ezt így fogalmazzák meg: ebben az országban nem lehet csinálni semmit, el kell menni innen, csak nyugaton lehet érvényesülni, stb. Sőt, az ország egyik miniszterelnöke sem tartotta szégyennek felszólítani az amúgy is kevés fiatalunkat, hogy külföldön keressék boldogulásukat.
A hitnek, illetve a hitetlenségnek nem csak transzcendens dimenziói vannak, hanem nagyon is immanens ,ebben a földi létben ható jelentősége is van. A hit bizalmi jellege döntő. Hiszen egy házasságot sem lehet bizalom nélkül megkötni, de még egy repülőre sem lehet hit nélkül felszállni, de abban is hinnem kell, amit megvásároltam az jó, működőképes. Hinnem kellene abban, hogy a családom tagjai szeretnek, hogy fontos vagyok nekik, hogy a munkatársaim, vagy a szomszédaim jó indulatúak irányomban, hogy vezetőink valóban a nemzet javáért mindent megtesznek .
Ám éppen ennek mond ellene a történelmi tapasztalat. Alig volt nemzetünk életében olyan korszak, amikor az ország vezetői első renden, ne idegen érdekeket szolgáltak volna. És mindennapos, hogy munkahelyi tulajdonosok és vezetők, munkatársak, szomszédok, ismerősök olykor még barátok, rokonok, testvérek, sőt gyermekeink vagy éppen életünk párja is, haszonlesésből, önzésből , hűtlenségből ellenségünkké lesz. Már a zsigereinkbe épült a bizalmatlanság, a lázadás, a bezárkózás, az elidegenedés. Betegek vagyunk, látjuk ezt, hiszen a féltő szeretet aggódása van sokunk szívében, akik "látnak".
Az Ószövetség prófétáit "látóknak" nevezték. Mert Isten láttatta velük, a jelen következményeként törvényszerűen bekövetkező jövőt.
Érdekes ellentmondásban vannak az emberek. Pesszimisták és reménytelenek és mégsem akarják látni, hogy mindannyian betegek vagyunk, de volna lehetőség a gyógyulásra. Ám a gyógyítás, a terápia előfeltétele a jó diagnózis. Ahogy Izráel életében Isten a nábi, a "látó" által átadta népének üzenetét: "Jaj vétkes nemzet, bűnnel terhelt nép! Gonosz utódok, romlott fiak! Elhagyták az Urat,... Minél több verést kaptok, annál inkább ellenkeztek! Egészen beteg már a fej, egészen gyenge már a szív." Ézs. 1,4-5 Isten elmondja nekik, hogy gyűlöli ünnepeiket, és nem telik kedve a véres áldozatban, eltakarja arcát ha imádkoznak. Akkor mit is jelenthet a vallásosságunk, ha ez sem segít? Kisfiú voltam, még fogtam református papné, anyai öreganyám kezét, megállt
végtelen szomorúsággal a zsinagóga előtt, azt mondta, mintegy magának: "csodálatos énekekkel dicsérték Istent, nagyon szerettem hallgatni, aztán mégis elvitték őket." Mégis! ez a mégis nagyon elszomorított! Nem tudtam én megfogalmazni, csak éreztem, hogy valami iszonyatos titok lappang. Európában a 19-20.századfordulón elvileg keresztyénség volt. Fennen hirdették, hogy az egész világ krisztianizálása küszöbön van, ám nem a nagyvilág lett keresztyénné, hanem ránk szakadt a két világháború minden borzalmával, bal és jobboldali szélsőséges diktatúrák rémtetteivel együtt. Miért? Mert látszatkeresztyének voltunk, valójában elhagytuk Istenünket. Apám hívő ember volt, jogász, járási jegyző, a nagycsalád előtt kifejtette 1944-ben, hogy nem fogják feltartóztatni a szovjet csapatokat, megszállnak bennünket és nem is fogunk belátható időn belül felszabadulni. A rokonok majdnem megverték, mindenki ellene mondott, ő csendesen azzal fejezete be: értsétek meg Isten ítélete ez rajtunk, bűneink miatt. "Bűneink miatt gyúlt harag kebledben elsújtád villámid dörgő fellegekben" /Kölcsey,Himnusz/. Ó de nehéz ezt megérteni, de kikerülhetetlen, hogy akár a mi népünk, vagy bármelyik nép, törvényszerűen learatja bűnei büntetését. A hamis vallásoskodás, képmutatás nemhogy segítene, hanem egyenesen Isten haragját vonja maga után. Hiszen ha vallásosként követem el bűneimet, akkor súlyosabb ítéletre számíthatok. Isten megmondta a diagnózist, de terápiát is adott, Jézus Krisztusban. Az igazi keresztyén hit gyakorlata a Krisztus követés , ha az Ő lábnyomába lépek, akkor az Élet útján fogok járni.


Miben látom a magyarság fő bűnét?

Ahogy Isten mondta Izráelnek: "Elhagyták az Urat!" Mit is jelent ez? Azt, hogy ugyan tudom, hogy van, talán sok mindenben igazat is adok neki, de akarata ellenére cselekszem és élek, tehát gyakorlati módon nem Úr az életem fölött, hanem én vagyok a magam ura, azt teszek amit akarok, és ebbe Isten se szóljon bele. Ő ezt nagyon komolyan veszi és eltávozik, békén hagy, így is mondhatnám Pál apostol szavával, kiszolgáltat saját bűneim következményeinek, le kell aratnom amit vetettem. Ha elhagyom Istent és ez tudatos szembehelyezkedésből fakad, akkor ő is elhagy engem, és akkor én istentelen leszek, az istentelen ember pedig embertelen ember. A humanista gondolkodás abból indul ki, hogy az ember alapjában véve jó. Sajnos ez nem igaz, egyáltalán nem igaz. Amint az elemi mágnesek ereje összeadódik, úgy egy nemzet egyes embereinek bűne is összegeződik. Jézus azt mondta:"A bűn az, hogy nem hisznek énbennem"Jn.16,9 Tehát a bűn a hitetlenség, de a hit így szoktam mondani vektor mennyiség, nem csak nagysága, de iránya is van, ha a hitem nem Jézus Krisztusra, mint Megváltómra tekint, akkor az a hit megcsal, ha magamban, vagy emberi lehetőségekben hiszek. Jeremiásnak azt mondja az Úr:"Átkozott az a férfi,aki emberben bízik, és testi erőre támaszkodik, az Úrtól pedig elfordul szíve! ... De áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, akinek az Úr a bizodalma. mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa.," Jer. 17,5,7
Valóban elénk adta Isten az átok és az áldás lehetőségét, döntés elé állít, várja, hogy komolyan vegyem a diagnózist és kérjem tőle a gyógyulás lehetőségét. Jeremiásnak Isten megmondja, hogy Ő "kardiológiára" küld bennünket, Ő az igazi szív specialista. "Csalárdabb a szív mindennél , javíthatatlan; ki tudná kiismerni? Én, az Úr vagyok a szívek vizsgálója, a lelkek megítélője, mindenkivel úgy bánok, ahogyan élete és tetteinek gyümölcse szerint megérdemli." Jer. 17,9-10 Jeremiás megérti Istent, és így kiált "gyógyíts meg Uram akkor meggyógyulok, szabadíts meg akkor megszabadulok, 17,14. Az ember érzi, hogy ha Jeremiásnak, a szent prófétának is gyógyulásra van szüksége, bűneiből szabadulásra, akkor ki vagyok én, hogy nekem nincs szükségem Szabadítóra, gyógyítóra, drága orvosra. Az Úr azt mondja a szív javíthatatlan, tehát gyógyíthatatlan, "szívátültetésre" van szükség. Jézus Krisztusban ezt ígérte az Úr, hogy kiveszi a kőszívet és hússzívet ültet helyébe. Könyörületes szívet, amelyik megbocsátó, irgalmas szív, amelyik megkönyörül méhe magzatán.


Egy osztrák professzor pár éve azt nyilatkozta, hogy manapság a világ legéletveszélyesebb helye az
anyaméh! Hát nem rettenetes, amit Isten az élet forrásává tett, azt mi a halál völgyévé változtatjuk? A magyar "holokauszt", hogy közel hétmillió gyermek nem születhetett meg! Ha arról beszélek, hogy az ókori keleten a termékenység isteneinek feláldozták szüleik kicsinyeiket, pld. az ökörfejű molok isten izzó bronz szobrának karjaiba tették, azért, hogy jobb termésük legyen, vagy sikerük legyen a háborúban, akkor az emberek szörnyülködnek, miért nem szörnyülködünk ma, amikor anyagi okok, a karrier miatt ölik meg a modern anyák gyermekeiket. Ha semmi más bűne nem volna népünknek, akkor is bízvást számíthatunk Isten haragjára. Ha kicsi ártatlannak nincs irgalom, akkor, hogy lennénk képesek irgalmas szeretettel bánni a másik emberrel.


Az Atya Szíve

Isten kimondta Mózes előtt a nevét: "Kegyelmezek, akinek kegyelmezek, és irgalmazok akinek irgalmazok" De mi ez a feltételes mód? Voltaire azt mondta: a szabó dolga, hogy ruhát varrjon, a cipészé, hogy cipőt készítsen, az Isten dolga, hogy megbocsásson". Azt hiszem, hogy az emberi arcátlanságnak nincs határa, Isten azonban Isten, és nem cipész, fenntartja a jogot arra, hogy kinek kegyelmez és kinek nem, kihez irgalmas és kihez nem! És tényleg, kinek irgalmaz? És kinek kell a kegyelem? Csakis elítélt bűnösnek, akinek már nincs több dobása, jogerős az ítélet és a sztárügyvéd sem menti ki a hóhér kezéből. De hát én, aki kicsi gyermekoromtól fogva templomba járó, bibliás, hívő ember vagyok, nekem csak nem kell a kegyelem? Az a cégéres bűnösöknek kell! Aki így beszél, az még nem állt lélekben igazán a Szent Isten előtt! Mózesnek azt mondja: nem láthat egem ember, hogy életbe maradjon. A mi Istenünk megemésztő tűz! Én már álltam így előtte, átéltem, hogy örökre elkárhoztam, és nincs már számomra bocsánat!
Luther szerzetesként félholtra gyötörte magát böjtölésekkel, virrasztásokkal, korbácsolásokkal és lelkét gyötrő kérdésként kérdezte, hol találok irgalmas Istent? Mert ő a hatalmas, Igazságos és bűngyűlölő Istent látta, és magát az elveszettet. Aztán megtalálta a kegyelmes Istent Jézus Krisztusban, a Kereszt Krisztusában. A keresztfa titkát csak az érti meg, aki állt már Isten szín előtt, az megtudja, hogy az Atya csak annak ad kegyelmet, aki hisz Egyszülött Fiában, aki helyetted és helyettem állt meg Isten ítélete előtt. Tudjátok két ítélet lesz a világon, a bűnösök ítélete, ez már megvolt, ott a Golgotán, és az "igazak" ítélete, / majd a világ végén/ akik nem Megváltójuk érdemében bízva, hanem saját igazságuk tudatában állnak Isten elé. Bátor vagy botor emberek? A bűnösök ítéletét Jézus vállalta fel! Aki bűnét ráveti, aki hiszi, hogy Jézus Krisztus engesztelő áldozatáért Isten megbocsát neki, annak szól az irgalom evangéliuma.
Az Izráeliták talán jobban megértették, vagy megérthették volna a kereszt titkát. A jeruzsálemi templom oltárán áldozhattak , a férfi felvitte a báránykáját, megállt vele a pap előtt, rá kellett tennie a kezét a bárány fejére és felette meg kellett vallania valós bűneit, aztán a pap elvágta a bárány nyakát, fröcsögött a vér és átélte, hogy "valaki" más halt meg bűneiért.
Keresztelő János rámutat Jézusra: "Íme az Isten Báránya ,aki hordozza a világ bűnét!"
Hát ez a nagypéntek csodája ,a kereszt kegyelmes titka. Isten a kereszten kitette Jézusban a Szívét, amely meghasadt, Isten lesújtó ítélete alatt, helyetted és helyettem, érted és értem.
A Szent Kereszt, úgy jött létre, hogy Isten bűnt gyűlölő ítélete és halálos szeretete keresztezte egymást. Isten ezt már évszázadokkal előbb bejelentette: "Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg" Ézs.53,5 Drága biztatás és örök evangélium a megtérő bűnösöknek. Ne félj mert Megváltottalak, neveden szólítottalak enyém vagy, mondja Urunk, aki Krisztusban Megváltott bűntől és haláltól.
Cromwell a nagy hatalmú angol vezér, egyik faluban halálra ítélt egy férfit. A felesége esdekelt férje életéért, de Cromwell könyörtelenül kijelentette, holnap a déli harangszókor meghal a férjed! Az asszony tudta, hogy a harangozó teljesen süket. Délben felment a templom toronyba és megragadta két kézzel a harang nyelvét, a harangozó húzta a harangot, de az nem szólalt meg. Az asszony kezét teljesen összezúzta a harang. Majd odaállt Cromwell elé, felmutatta véres kezeit, a hatalmas úr megrendült ekkora szeretet láttán és szabadon engedte férjét. Mennyivel inkább ad életet a mi Atyánk annak, akiért Szent Fia mutatja fel átszegezett kezeit: "Ha mások megfeledkeznének is,én nem feledkezem meg rólad! Íme tenyerembe véstelek be" Ézs.49,15-16 Jézus kezeibe véste be örök emlékezetül azokat, akik Benne reménykednek.
W. Busch lelkész könyvének címe: "Jézus a mi sorsunk!" valóban így van, ami vele történt az történik a Benne hívővel. Pál így mondja: ha vele együtt haltunk meg, vele együtt támadunk fel! Olyan csodálatos Isten Igéje, ezt is előre bejelentette: "Jöjjetek, térjünk meg az Úrhoz, mert Ő megsebez, de meg is gyógyít, megver, de be is kötöz bennünket, két nap múltán életre kelt, harmadnapra feltámaszt bennünket, és élünk majd előtte." Hóseás 6,1-2


Húsvét az élet ünnepe,

győzelem a halál felett, mint utolsó ellenség, a legnagyobb ellenség töröltetik el a halál, a legyőzhetetlen, amiről azt gondolják, hogy övé az utolsó szó? Valóban a halálé az utolsó szó? Ha a halál mindennél nagyobb, akkor Istennél is nagyobb lenne? Lehetetlen! Az Élet Ura Ő! A Feltámadott mondja Jánosnak a mennyei jelenésekben:"Ne félj, én vagyok az első és az utolsó,és az élő: halott voltam, de íme élek örökké, és nálam vannak a halál és pokol kulcsai." Jel.1, 17-18
Egy teológiai professzort meghívtak szülőfalujába, hogy temesse el a gyülekezet egyik elöljáróját, aki ötven évesen váratlan elhunyt. A professzor úr, hirdette a feltámadás evangéliumát és az összetört szívű özvegy minden drága igénél bekiáltotta, "abból sem lesz semmi"! Sokszor álltam ravatal mellett, szemben a gyászolók sokasága, láttam az arcokon, hogy az élet evangéliuma számukra provokáció volt. Szinte gúnyként hatott, amikor a feltámadás szóba került. Hiszen a halál legyőzhetetlen bizonyítéka ott volt előttük, drága szerettük egy marék hamu, vagy kihűlt és oszlásnak indult élettelen teste. Mit papol akkor ez a fecsegő?! Úgy néztek rám, mintha én öltem volna meg szerettüket. Fájdalmas pillanatok, szívemet ilyenkor a szánalom és az a vágy töltötte be, bárcsak tudnának hinni, hiszen olyan elesettek és reménytelenek. Lassan rájöttem, ők is hívők, de egészen másban hisznek; Ők halálhívők! Mert azt hiszik, hogy a halálé az utolsó szó. Talán éppen ez szomorít el legjobban, hogy népünk halál hívő nép, semmilyen tekintetben nem tud hinni az élet hatalmában. A mi biológiai életünk valójában nem élet, méltán mondja az Úr, az önmagában , saját hitében hívő gyülekezetnek az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy. A biológiai élet végállomása a halál. Logikusan így kell megfogalmaznunk, a biológiai létünk célja a halál. De élet az amelynek vége, célja a halál? Természetesen nem! Lehet, hogy elfogult vagyok, de saját népünk gondolkozásában azt látom, hogy roppant racionális, nem csak a vezetőink, de népünk döntő többsége realista. De realizmusa a testi látáson alapul. A realista a láthatókra néz és teljességgel hihetetlennek tartja, a láthatatlan világ valóságát, így az eljövendő világ Isten országának a valóságát. "Hiszem ha látom"! Tehát az erény így válik csapdává, bűnné, a reménytelenség forrásává! Persze hogy lehetetlen! Embereknek ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges mondja Jézus.
Hittan órák örökzöld kérdése volt, de hogyan támadhatna fel egy porrá lett hulla? Azt a sánta hasonlatot hoztam elő a számítógépen felnőtt nebulóknak, hogy ki tudod venni gépedből a programot? ki. Be tudod egy másik gépbe tölteni? igen. Akkor miért gondolod, hogy Isten a te lelkedet, vagy személyiségedet, nem tudja tárolni, és másik testbe egy mennyei testbe előhozni?! Különös, de ezt általában elfogadták. Jézus korabeli szadduceusok is tagadták a feltámadást. Az Úr Jézus mondta nekik:"Tévelyegtek, mert nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát". Mt.22,29 Amit Jézus akkor mondott, azt sokkal inkább mondhatná a mai templomos embereknek . Szégyen-szemre nagyon kevesen ismerik a Bibliát, és ez végzetes hitünkre nézve, a tévelygés és hitetlenség oka. A protestáns, és ezen belül az evangélikus egyházat szeretjük az Ige egyházaként feltüntetni, de ez csak üres szólam marad, ha keresztyén népünk könyvespolcán porosodik a Biblia és nem mindennapi lelki kenyér, amiből élünk.


Ha az embernek nincsenek távlatai
 
Szánalmas a modern ember, mert elveszítette hitét, hitével együtt élete értelmét, és a reménytelenség vonala alá süllyedt. Ebben a sötétségben minden európai nép osztozik. Jézus mondta: "Én vagyok a világ világossága: aki engem követ nem jár sötétségben hanem övé lesz az élet világossága." Aki sötétségben jár nem tudja honnan jött és hová megy. Tudom, hogy drága népünk csak akkor tudna alapvető életfordulatot venni, ha hinne az Életben. Egészen másként gondolkozik az az ember, aki tudja, hogy az élete nem 60-70 év, hanem hiszi, hogy élete az Örökkévaló Isten örökkévalóságából részesülhet Jézus Krisztus által. Minden átrendeződik! A jelen élet célja nem más, mint megragadni ezt az el nem múló Életet. Ám ha ez nincs, akkor a halál perspektívája bénítja meg az életünket, és nem marad más cél, együnk igyunk, mert holnap úgyis meghalunk. Ez a hedonista életszemlélet, amely az élet célját az élvezetekben tudja csak megragadni. /Carpe diem/
Gyakorlati tapasztalatom, ha szeretem az Urat, ha Ő van életemben az első helyen, ha körülötte "forog" az életem, akkor minden rendeződik, akkor tudom igazán szeretni enyéimet és a hazámat is. Ha földünk nem a nap körül keringene, halott bolygó lenne. De a nap fénye és melege az élet feltételét jelenti számunkra, ahogyan az Isten körül forgó ember élete, Isten szeretetének melegében és az élet fényében futhatja pályáját. Komolyan kell vennünk, hogy a mi humanista emberszeretetünk véges és fogyatékos, önző szeretet. A mi szeretetünknek oka kell legyen. Isten szeretetének egyetlen oka, saját szívének természetéből fakad, ami rászorultságunk miatt áradt és árad felénk. "Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne el ne vesszen , hanem örök élete legyen." Jn.3,16 Isten szeretetének célja az Élet, a megmaradás, a megtartatás testi és lelki értelemben. Ez az /agapé/ isteni szeretet mentő , megtartó szeretet, de ezt vissza lehet utasítani. Sajnos Isten szeretetének mibenlétét értik félre leginkább az emberek. Még gyakran hívő emberek is életük külső sikerességében, ( egészség, jólét, siker) értelmezik, szeret-e az Isten vagy nem. Ez csak ráadás lehet, Isten szeretete az Életre szeretés! "Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet." Lk.19,10

Mivel mélyen meg vagyok győződve, hogy Jézus Krisztus a világ Megváltója és Megtartója minden embernek, ezért tudom, hogy népünk megtartatása világi értelemben is tőle függ. Ezért a keresztyénségünk ilyen értelemben valóban a legfontosabb dolog a világon. Önazonosságunk értelmezése ennek a kikerülhetetlen igazságnak a fényében összefonódik, és akkor vagyok helyes értelemben véve magyar és nemzetemet értelmesen szerető ember, ha keresztyén-magyarként tudom azonosítani magamat. /Szent István-i értelmezés/

De ez a szeretet, különösen a haza szeretete, a népem szeretete, sokszor fájdalmas szeretet, mert aggódó, kétségektől gyötört szeretet. Jeremiás mondta, népem összetöretése egem is összetört. Siratta népét, mert "látott", látta a sötét viharfelhőket tornyosulni hazája egén. Hiába volt a prófétai látás, az isteni ige, inkább elhallgattatták, mert akkor vissza kellett volna fordulni kinek kinek a maga bűnös útjáról. Jézus is megsiratta népét, a szent várost, amely hihetetlen ellentmondásában prófétagyilkos, végül Krisztus-gyilkos várossá lesz:"Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat akik hozzád küldettek, hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogy a tyúk szárnya alá gyűjti a csibéit, de ti nem akartátok! Íme, elhagyottá lesz a ti házatok"Mt. 23,37-38 Tehetetlen síró Isten? Igen, mert nem erőszakolja rá magát az emberre, az isteni szeretet soha nem erőszakos, hanem döntési szabadságot ad , jöjjetek énhozzám mindnyájan, mondja az Úr, de nem mennek. Nincs fájdalmasabb dolog mint a visszautasított szeretet. A szeretet ilyenkor csak sírni tud, siratja azt akiről tudja, hogy mi lesz vele nélküle. Elhagyott lesz a ti házatok, a templom.
Valóban Isten elhagyta a templomot, ezzel egyedül maradt szeretett népe, efölött valóban csak sírni lehet. Ha baj van, ha komoly tragédiák történnek, az emberek mindig felteszik a kérdést, miért engedi meg ezt az Isten, hol volt, vagy hol van most az Isten. W. Busch erre mondja : Isten "úriember", ha elkülditek elmegy. Mi itt Európában elküldtük, sőt kitiltottuk életünkből, iskoláinkból, családi életünkből, gazdasági és politikai életünkből, hát elment, aztán itt maradtunk magunkban. Bizony siralmas helyzet egy ember Isten nélkül, egy család Isten nélkül, egy nemzet Isten nélkül. Istentelen helyzet. Hát ebben vagyunk. Jaj ne mondjuk, hogy ezt csak a kommunisták tették, nem, sajnos nem csak a kommunisták. Alig lehet összegyűjteni állami iskolákban egy-egy hittanos csoportot. Egy alkalommal hittanórát tartani érkeztem, a terem előtt egy felháborodott anyuka várt, nagyon indulatosan számon kért, hogy miért engedtem meg, hogy kisfia részt vegyen a hittanórán? miután osztálytársával bejött. Megtiltja, hogy máskor beengedjem az órára, meg különben is minek ez? csendesen csak annyit mondtam neki, egy hely, ahol megtanítjuk a gyermekeket, hogy tisztelt apádat és anyádat, aztán elviharzott. Hányszor zavartak ki a hittanórákról gyerekekkel együtt , tanárok és takarítónők. Emlékszem egy alkalommal a takarítónő kiabálva kergetett ki bennünket a tanteremből, a gyerekek megbotránkozva kérdezték Pista bácsi miért megyünk ki? Miért nem szól az igazgató bácsinak? Visszakérdeztem, mit gondoltok az Úr Jézus bent maradt volna? vagy feljelentette volna a takarítónénit? Többet nem szóltak, mert még egyszer kétszer kikergetett bennünket ez az idős asszony, aztán egy szép napon bocsánatot ugyan nem kért, de egészen megváltozott, végül bizalmába fogadott, élete nyomorúságait tárta föl előttem, és elfogadta tanácsaimat. Szóval nagy bajban vagyunk, és a keresztyén iskolák is nagy bajban vannak. Ugyan az iskola homlokzatára más cégér került, de vajon belül, a lényeget illetően meg tudjuk-e változtatni a szellemiséget? Valóban krisztusi légkört jelent-e egy magyar keresztyén iskola, ó drága lelkész testvérek és kedves pedagógusok, ez volna az első számú feladatunk! Hogyan? Eléjük kell élni Krisztust! "Nem hatalommal, nem erőszakkal, hanem az én Lelkemmel, mondja a Seregek Ura!" Zak.4,6 Hiszen egy nép megmaradásának alapfeltétele, milyen nemzedék nő fel. Istennel jár, vagy Isten nélkül. Az özönvíz ítéletből egyedül Noé és családja menekült meg, ennek egyetlen okát lakonikus rövidséggel így olvashatjuk : "Noé igaz ember volt, feddhetetlen a maga nemzedékében. Az Istennel járt Noé!" I.Móz.6,9 Hát erre az Istennel járásra kellene megtanítani élő példával gyermekeinket, a következő nemzedéket. Jézus így mondja : Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet, senki sem mehet az Atyához csakis énáltalam." Hála Istennek sokan látjuk, hogy népünk megmaradásának útja a krisztusi út. De csak akkor vesznek komolyan bennünket, ha mi, akik látjuk az Utat, a "keskeny utat", a kereszthordozás útját, járunk is azon. A keresztyén önazonosság vagy identitás tudat, nem eszme, nem ideológia, hanem egy élő személy követése, ahogy énekeljük:

"Jézus hív jertek énutánam! Hűségesen kövessetek!
Lépjetek lábnyomomba bátran! Ne földiekre nézzetek!
Vegyétek föl keresztetek! a keskeny útra térjetek!" /Ev. É. 438/

Miért vesztette el népünk a hitét?

Először is szeretném leszögezni, hála Istennek nem vesztette el mindenki a hitét. Másodszor ismét elutasítom azt a rövidzárlatos kijelentést, hogy a kommunisták miatt. Igen, a kommunisták tudatos ateista és egyházüldöző hatalma mérhetetlen károkat okozott, mert a keresztyének többsége, hagyta, hogy elvegyék hitét, hiszen már nem ez volt a legfontosabb az életében.

Egy asszony temetést jött bejelenteni, meghalt a férje, és soha nem jártak templomba, tudta, hogy valami magyarázatot kellene adnia, miért nem. Azt mondta: tetszik tudni, hogy volt az ötvenes években, el kellett dönteni, Isten, vagy a kenyér, és mi a kenyér mellett döntöttünk. Azt gondolom ennél világosabb magyarázatot nem is adhatott volna. És itt van a kutya elásva, hogy kinek hiszek. Ki is a kenyér Ura? A kommunisták, vagy az Isten? valóban hit kérdése. Emlékszem gyermekoromba arra az ostoba rigmusra: "nem kell nékünk az Isten esője, hoz esőt a Sztálin repülője". Mi keresztyének így imádkozunk: "a mi minden napi kenyerünket add meg nekünk ma"! Bizony nagy különbség van a kétféle hit között.

Az elhitetlenedésnek, a kommunista ideológia sikerének meg voltak az előzményei, elsősorban szellemi síkon, másodsorban az egyház életvitelében. Nem a papságra, hanem az egész egyházra gondolok, minden emberre, aki magát keresztyénnek vallotta, akik mondták ugyan, hogy Uram Uram, de nem cselekedték Krisztus akaratát, és így hiteltelenítették engedetlen életükkel a keresztyénséget.

Amikor a romlás okait keressük, a személyes vádaskodásnak semmi értelme, hanem ahogy Pál apostol rámutat, nekünk nem test és vér, azaz nem emberek ellen van harcunk, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. Mit is ért ez alatt az apostol? Azt, hogy a láthatatlan, transzcendens világnak van egy sötét, gonosz oldala. Az Isten ellen lázadó Sátán és angyalai , a sötét erők és szellemek, amelyek az embert szeretnék eszközül használni, Isten ellenes céljaik elérésére. Sajnos erre mi jó alanyok vagyunk. A Sátán célja mindig is Isten személyének és szavának lejáratása. Aki ismeri a Bibliát az tudja, hogy a mi Urunk a világ Teremtője, fenntartója, Megváltója, aki az övéinek mint mennyei Atya jelentette ki magát. A Sátán célja Istent szeretetlennek, és az ember iránt rossz indulatúnak beállítani, és szava hitelét lejáratni. "Csakugyan azt mondta az Isten?" Ezzel az alattomos kérdéssel elhintette és elhinti a bizalmatlanság, és a lázadás magját az ember szívében. Aki aztán a nehézségek láttán, valóban számon kéri, a számon kérhetetlen Istent, és szembe is fordul vele. A Sátán hozzánk képest nagy hatalom, és mindig a egyéni kívánságaink és vélt érdekeink vonalán támad. Tehát a romlás mögött lássuk az igazi ellenséget, és a Sátán által felhasznált emberben pedig lássuk meg az áldozatot is. A szellemi harcban a Sátán célja, hogy Isten helyére tegye magát. Ezt természetesen csak úgy teheti, hogy a teremtmények szívét maga felé fordítja és magát imádtatja, sőt az emberrel elhiteti, hogy istenek lehetnek, csak Isten irigy és ezt megakadályozandó tiltotta el a jó és rossz tudásának fájától. A Sátán jól ismeri a bukott embert, tudja, hogy ígéretekkel meg lehet szédíteni, és ha dob valami koncot, akkor meg is foghatja. Sajnos ez túl jól működik, mert mi még vallási korrupcióra is képesek vagyunk. Istent, ha egyáltalán kedveljük, többnyire csak azért részesítjük vallásos tiszteletbe, mert vagy félünk tőle, vagy többnyire inkább várunk tőle valamit. Nem az Ő drága Atyai személyéért keressük, minden érdektől függetlenül.

A hitetlenség miatt Isten számon kér

"Isten ugyanis haragját nyilatkoztatja ki a mennyből az emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen," Róm.1,18

A megkísértett ember, a tékozló útját járó ember, szeretné elhitetni magával, hogy nincs számonkérés. Ezt vagy úgy teszi, hogy a halált véglegesnek hiszi, vagy tagadja Isten létezését, vagy ami a vallásos ember kibúvója, arra gondol, hogy különb minden más embernél: "Hálát adok neked Isten, hogy nem vagyok olyan mint a többi ember." Adja Jézus a farizeus szájába, ezt az önelégült imádságot. Tehát akár így, akár úgy keresem a kibúvót , higgyük el nincs kibúvó.
A halál hívőkről már beszéltem. Isten Igéjének nagyon határozott üzenete van azoknak, akik a halálban, mint végső rejtekhelyben reménykednek, ami elrejti őket az isteni számonkérés elől: "Ti ezt mondjátok: Szövetséget kötöttünk a halállal, és egyezségre léptünk a holtak hazájával. Ha jön az elsöprő áradat, nem ér el bennünket, mert a hazugság lesz az oltalmunk és a hamisság a rejtekhelyünk. Ezért így szól az én Uram az Úr: A Sionra egy követ teszek le alapul, szilárd követ, drága sarokkövet alapul, aki hisz az nem menekül el! A törvényt zsinórmértékké teszem, és az igazságot mércévé, Jégeső söpri el az oltalmazó hazugságot, és víz árasztja el a rejtekhelyet. felbomlik a halállal kötött szövetségetek"..Ézs.2815-18

Isten a Sionra valóban letette hitünk drága alapkövét, a "Kősziklát," akiről Mózesnek olyan kedvesen beszélt: Van nálam hely, állj a Kősziklára, a Kőszikla hasadékába állítalak és kezemmel betakarlak. Isten adta ezt a rejtekhelyet, Krisztust, akiben elrejtheti az ember életét Isten haragja elől, Istennél.
Most arról egy két gondolatot, hogy jutottunk el az istentagadásig. Hiszen aki a halált tekinti menedéknek, az sokszor gondol arra, ebben az életben bosszút állhat rajtam az Isten, bárcsak ne volna Isten! Sartre, "Az Ördög és a Jóisten" című drámájában így jeleníti meg ezt a vágyat: "öröm, örömkönnyek üres az Ég!" Micsoda ördögi disszonancia. Egyrészt az ember borzong a gondolatától, hogy mint ember egyedül van, másrészt Istent is kitagadja az Égből, hogy ne kelljen alázatosan bocsánatot és szabadulást kérni Tőle.
A felvilágosodás egy hosszú folyamat volt, aminek egyházellenes célját Voltaire így mondta: tapossátok el a gyalázatost. Eltaposni az egyházat, kitagadni Istent, ez a lázadás célja. Ehhez szállította az Ördög a szellemi municiót, a tudomány tiszteletet parancsoló köntösében. A 18. és 19. században úgy gondolták, hogy a világmindenség végtelen és örökkévaló, és oszthatatlan golyócskákból épül fel. /atomosz/ Egy öröktől fogva létező világnak nem kell, sőt nem is lehet Teremtője. Aztán a 20. században kiderült, hogy a világ nem öröktől fogva van, hogy az anyag valójában energia és információ, hogy egy szürreális világ vesz körül bennünket, a maga hihetetlen csodáival és törvényeivel, egy olyan világ, ahol a látható világegyetem összes energiáinak eredője nulla, ami a "semmiből" keletkezett és semmivé is lehet. Ennek felismerésébe belerendült sok hitetlen ember hitetlensége. Azonban tudomásul kell venni, hogy nem a tudomány ismeretei tesznek valakit hívővé vagy hitetlenné. Hiszen Isten megismerésének lehetősége a teremtettség értelmes vizsgálata révén csak a Teremtő felismerésének lehetőségét kínálja, de Isten személyét az emberi értelem útján képtelenek vagyunk megragadni. Nagyon furcsa és kicsike Isten volna, ha értelmünk górcsöve alá vonhatnánk Őt. Isten megismerése az emberi értelem számára a "vallás" útján sem lehetséges. Most a vallást, mint az emberi transzcendens lehetőségek eszközeként tekintem, amiről sokan azt gondolják mégis csak az emberi léleknek van lehetősége áthatolni az egeken. De ezen az úton csak hamis istenek ismeretére juthat az emberi vallásos fantázia. Isten megismerni csak akkor lehet, ha ő beszél magáról. Keresztyén hitünk éppen ezért beszél az isteni kinyilatkoztatásról, aki nem csak a teremtésben sejteti a Teremtőt, hanem beszél önmagáról az embernek. "Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk"Zsid.1,1-2 Igen, erről az Úr Jézus is bizonyságot tett, hogy a Biblia az Isten hozzánk szóló szava, az isteni Kijelentlés. Maga Jézus Krisztus a testté lett Ige, az az Isten különleges és személyes Megtestesülése és élő személyes Üzenete. Jézus Isten utolsó Szava az emberhez. Isten, a Láthatatlan Isten, láthatóvá , tapinthatóvá tette magát Jézusban. Ő mondta tanítványainak:" Aki engem látott látta az Atyát". Azt gondolom ennél drámaibb kijelentést soha nem tett senki, de nem is tehet, mert Ő az Egyetlen Fiú, a Szentháromság Isten második személye, aki által megismerhető az Isten. "Isten ugyanis, aki ezt mondta: Sötétségből világosság ragyogjon fel" , ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán. " 2Kor.4,6 Krisztus arcán szemlélhetem, és ismerhetem fel, hogy kicsoda Isten. Ha máshol, keresem és más úton szeretnék ismeretre jutni, nem az egyetlen Igaz Istent fogom megismerni. Nekünk olyan Főpapunk van /Jézus Krisztus/ aki áthatolt az egeken mondja az Ige. Ezért igaz: "senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam." A liberális szellemiségen felnőtt ember ezt elfogadhatatlannak tartja, de nagyon egyszerű a probléma, ha Jézus valóban Isten Fia, akkor ez teljesen logikus.
Hittanórákon is örökzöld kérdés volt, főként a kicsik között, de milyen is az Isten? Hogyan is lehetne őt megismerni? Mindig Jézusra mutattam, ismerd meg Jézust és megtudod milyen az Isten. Egyszer én is megkérdeztem a kicsiket, a lábadon mászkáló hangya tudja-e ki vagy te. Kórusban mondták, hogy nem. El tudnád-e mondani a hangyának,hogy ki vagy te? Nem, volt a válasz, de egy kis harmadikos fiú azt mondta,csak akkor, ha hangyává változnék, az gondolom, hogy egy ilyen kis embertől ez zseniális gondolat. Isten azt mondta Mózesnek nem láthat engem ember, hogy életben maradjon, de ha emberré lett, akkor igen, láttuk az Ő dicsőségét mit az Atya Egyszülöttjének dicsőségét telve kegyelemmel és igazsággal. valóban igaz keresztyén hitünk titka, hogy Jézus Krisztus Isten felén fordított arca, és az Ő drága arcán ismerhető fel az Atya, hit által.


Néhány gondolat az emberről:

Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert. Az ember bukása után már lelkileg nem Teremtőjére hasonlít, hanem démonizálódott, "mert rossz társaságba keveredett", és egészen más szellemiség töltötte be az életét. Isten azt mondja az emberről: "az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz" 1.Móz.6,5 Láttuk már ezt a diagnózist, de a legtöbb ember ezt nem fogadja el. Isten nem nyugodott bele teremtménye elvesztésébe, meg akarja menteni és helyre akarja állítani. A modern ember istentagadása a Teremtő tagadását is jelenti. Ezt tudományos eszközökkel igyekeznek elfogadhatóvá tenni. Darwin elgondolása, mintegy szellemi alapot szolgáltatott, hogy nincs szüksége az élővilágnak és az embernek a Teremtőre, mert egy lassú folyamat, az evolúció útján jön létre minden élet. Az új elmélet viszont nem volt képes mintegy ok okozati összefüggést adni az élet keletkezésére. Paul Davies a "Megbundázott világegyetem" című művében írja: "Ám Darwin a biológiai evolúcióból végérvényesen száműzte a teleologiát. /a cél-ok, végső-ok fogalmát/ A darwinizmus lényege ugyanis éppen az, hogy a természet nem képes "előre tekinteni" és előre megfontolni, mi az amire a túléléshez szüksége van. ...Darwin szerint "az evolúció nem tart semerre: nincs iránya, nincs előzetes tervezés." 270.old.
Tehát ha az életnek nincs se célja se oka, akkor az én személyes életemnek sincs. Így nem csoda, akik készpénznek vették az evolúciót és tagadták Isten létét, önazonosságuk igen alacsony szintre került. Hiszen kénytelenek voltak levonni a konzekvenciát; az ember nem több, egy felkapaszkodott majomnál. Így személyes élete céltalan, és ennek megfelelően értelmetlen. Félelmetes következtetéseket vontak már le ebből, akár tetszik akár nem, a hitleri fajelméletet is a darwinizmusra alapozták. A huszadik századvég rendkívüli felfedezéseket hozott a biológiában, ami messzemenő filozófiai kérdéseket is felvetett és egyre több tudós vallotta meg, hogy egy intelligens tervezést mutat az élet, /pld. Antoni Flow marxista filozófus megtagadta ennek felismerésében élete egész munkásságát 82 éves korában./ Megragadó, és valójában igen elgondolkoztató a világ legnagyobb tudósának tartott A. Einstein vallomása:" A felfoghatatlan világmindenségben egy határtalan értelem nyilvánul meg. Az a közkedvelt vélemény, hogy ateista vagyok, nagy tévedésen alapul. Aki ezt tudományos elméleteimből olvassa ki, aligha fogta fel azokat. Teljesen félreértett és nem tesz vele jó szolgálatot nekem. ...Hiszek egy személyes Istenben, és jó lelkiismerettel mondhatom, hogy sohasem hódoltam semmilyen ateista életszemléletnek. Már fiatal diákként visszautasítottam a nyolcvanas évek /1880/ tudományos álláspontját, és Darwin, Haeckel és Huxley fejlődéstanait reménytelenül elavultnak tartom." A 20. század legnagyobb fizikusa látja a tervezettséget, és látja a Tervezőt. Sokan nem látják sajnos ma sem, és úgy adják elő a tanuló ifjúságnak, mintha az evolúció tudományos tény lenne.. Visszatérek egy pillanatra Paul Davies könyvéhez . az írja " A biológiai szervezetek roppant bonyolultak - sokkal bonyolultabbak, mint amilyennek Paley elképzelte. Egy fizikus számára egyszerűen csodálatosak. A rengeteg különféle összetevő szervezetten és bámulatos összhangban működik együtt. Az élő sejtben parányi szivattyúkat, szállítószalagokat, motorokat, rotorokat, turbinákat, légcsavarokat és ollókat találunk, no meg egy sor további, a hétköznapi műhelyekből jól ismert eszköz kicsinyített változatát, amelyek mindegyike a nanotechnológia nagyszerű példája. Az egész együttes felettébb hatékonyan működik." Megbundázott világegyetem 224. old. Ugyanitt lentebb megjegyzi: "A tervezettség megjelenése az élet egyik meghatározó ismérve."
Ha a DNS-re gondolunk, arra a félelmetes nagy programra, ami az élet rendszerét adja, kiderül, hogy mindez szellemi termék. Egyetlen emberi sejtben kétezer darab ötszáz oldalas könyvben lehet leírni a programot . Kicsit szégyenlem is magam az evolúcióban hívők miatt, hogy ilyen nagy hitük van, el tudják hinni, hogy mindez a szellemi csoda önmagától létrejöhetett.. Ernest Kahane amerikai biokémikus kicsit öniróniával írja: "Teljes ostobaság és őrültség azt gondolni, hogy élő sejt önmagától létrejöhet, én mégis ezt hiszem, mert mást nem tudok elképzelni." Tehát hit, bizony a végső kérdésekben a tudomány csak hipotéziseket gyárt, amit képtelenek igazolni. Nincs lehetőségem tovább időzni a problémánál, de nagyon fontos, az emberek hitét, sőt örök egzisztenciáját érintő kérdés. A nagy szellemi hitető egyik csodafegyvere az evolúció. Akár filozófiai, vagy éppen természettudományos elméletek kívánják bizonyítani, hogy nincs Isten, Ő maga bizonyítja be nekünk, hogy van.


A Bibliáról

Úgy tűnik, hogy nincs emberi válasz a végső kérdésekre, és valóban sötétben járunk, de Isten nem hagyja sötétségben azokat, akik neki vallják meg szorongató gyötrő kérdéseiket. Van válasz, de nem a tudomány magaslatain, sem nem a ezoterika titkos kulcs lyukain leselkedve, hanem Isten beszélő Isten beszél magáról és rólunk. Szava számunkra az írott Igében adatott. Jézus mondja el a Gazdag és Lázár történetét, a gazdag a pokolból arra kéri Ábrahámot, hogy küldje el Lázárt a testvéreihez, hogy ide ne kerüljenek a gyötrelem helyére. Akkor elhangzik a válasz: Van Mózesük és vannak prófétáik hallgassanak azokra. Vagyis Jézus a Bibliához utasít . A Feltámadott szemére hányja tanítványainak, hogy milyen rest a szívük, hogy elhiggyék mindazt, amit felőle megírtak a próféták. Aztán megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat. Az Úr Jézus hihetetlenül magasra emelte a Biblia tekintélyét. Egyetlen ióta vagy vessző sem vész el a Törvényből, míg minden be nem teljesedik. Máshol azt mondta az Írás felbonthatatlan. A Biblia tekintélyének és isteni ihletettségének kérdéséről köteteket írtak már. A Biblia szent és Istentől való eredete a keresztyén ember számára rendkívül fontos.
Bizonytalanná lehet tenni a fiatalok hitét tudományos elméletekkel, megbotránkoznak emberek a sok tragédia nyomorúság, halál láttán. Politikai erők is nagy rombolást vittek már végbe a keresztyénségben, de az igazi betegsége, gyógyíthatatlan baja az egyháznak ha elveszti, vagy félremagyarázza Isten Igéjét. Ez Sátán első és azóta is működő stratégiája, Isten Igéjének lejáratása. Az első bibliakritikus a Sátán volt: "Csakugyan azt mondta az Isten?" Ez a legveszedelmesebb, hiszen Istenbe vetett bizalmamat alapjaiban támadja az, aki a Isten kijelentését, támadja. Hiszen hitünk mi másra építhet, ha nem az Isten kijelentett szavára! a lutheri reformáció nyomán létrejött Evangélikus Egyház, hitvallása alapjának egyedül a Szentírást fogadta el. /Sola Scriptura/ ha ezt az alapot sikerül kihúzni a lábunk alól, akkor mire építjük hitünket?
Örök sláger: "a Bibliát is emberek írták", " a Biblia is csak emberi könyv. Egyrészt ez teljesen igaz. Az Egyház tanítása a Testté lett Ige, Jézus kettős természetéről tanít.. Azt valljuk, hogy valóságos ember és valóságos Isten. Az írott Ige természete is ilyen, egészen emberi és egészen isteni könyv. Tulajdonképpen ez a legdöntőbb kérdés a keresztyén ember életében, miként veszi kezébe a Bibliát? csak egy emberi történelem, és vallástörténeti dokumentum, vagy az Élő isten Szava hozzám?! A Bibliát az égő csipkebokorhoz szoktam hasonlítani, egy kis pusztai bozót lángolni kezd, mert Isten ott jelent meg. Vesd le lábadról a sarudat, mert szent hely ahol állsz, inti Mózest az Úr. Levetett sarúval közeledj a Bibliához és úgy nyisd fel úgy olvasd, hogy szent hely az, mert számodra ott szólal meg az Isten. Bárcsak olyan remegő szívvel vehetnénk kezünkbe ezt a drága könyvet, és úgy imádkozhatnánk, mint a kis Sámuel: "Szólj Uram, mert hallja a te szolgád!"
Hányszor átéltem ennek szépségét, és szent félelmes valóságát, hogy Isten a Bibliában szólt hozzám . Fel tudjuk fogni? A hatalmas világteremtő Úr, engem kis bűnös embert megszólít. Ha ezt a Bibliáról vallott hitünket elveszítjük akkor az ember elveszti Istennel való kapcsolatát is. Hiszen én imádságban szólhatok, ő pedig a Szentlélek által élő eleven mai szóvá, nekem szóló isteni Igévé teszi, a hirdetett, vagy az olvasott Igét. Az egyháznak arra van küldetése, hogy hirdesse az Igét. Aznap amikor lelkésszé szenteltek az Útmutató heti Igéje a jézusi felhatalmazás tanítványainak szóló ígérete volt: "Aki titeket hallgat engem hallgat"... Megrendítő megtiszteltetés és szent felelősség!

Tessenek megfigyelni semmit sem támadt a Sátán jobban ezen a földön mint a Bibliát. Már a római birodalomban fizikailag akarták megsemmisíteni, elégették ahol csak feltalálták. Majd tiltások és különféle üldözések érték, de a legveszedelmesebb támadást ma folytatja a Sátán a Biblia ellen. Lejáratja, hitelét veszi, és gyakran az egyház embereinek segítségével a bibliakritika áltudományos módszerével szeretné hitelét elvenni. Az ősi kérdést most változatos és tudományos köntösben hozza elő: "csakugyan azt mondta az Isten? Sajnos nagyon jól működő fegyver. Napóleon azt mondta: "Az emberek mindent készségesen elhisznek, csak ne legyen benn a Bibliában."
Viszont hála Istennek, sokan vannak, akik mégis drága Szentírásként olvassák és napi lelki kenyerük a Biblia


Magamról azokat, amiket Isten tett velem.

A nagy háború vihara közben születtem. Első élményeim, még nálunk gyermekszemmel békésnek tűnő világban éltem át.. Aztán jöttek németek, oroszok, teljes felfordulás halál és pusztulás. Úgy volt a németek "megvédik" a várost, aki tudott menekült, minket akkor már a nem élő Rippl Rónai unokahúga vitt magával a szőlőhegyen lévő villába. Kaposvárra nagyon korán bejöttek azt oroszok. Huszonéves anyám egyedül volt velünk, mikor megjelentek az orosz katonák, engem az ágy alá rejtett, pár hónapos húgomat az ágyba. Nyílt az ajtó és számomra két rettenetes nagy és koszos fegyveres katona lépett a szobába, a dermedt csendben a katonák keresztet vetettek és én azonnal tudtam hogy ki lehet jönni az ágy alól. Négy éves voltam,de tudtam, Krisztus keresztje a védelem jele, az az igazi rejtekhely minden gonoszsággal szemben, csak később tudatosult bennem, legfőképpen a saját gonoszságom ellen.
Ezekben a viharos években amik egyáltalán nem értek véget a háborúval, hanem folytatódott egy nagyon sötét és gonosz istentelen kommunista diktatúrával. Ma visszagondolva hihetetlen, hogy mi gyermekek mennyire átláttunk mindent, persze nem is volt nehéz, mert a metakommunikáció magától értetődő volt. Apám a baloldalainak mondható Veres Péter-féle nemzeti parasztpárt tagja volt. Ez csak azért fontos, mert hamarosan börtönbe kerül teljesen koholt vádakkal. A börtönben nagyon beteg lett és kegyesen megengedték, hogy vihettük az élelmet.
Minden nap iskola után én vittem az éthordót. Egyszer, amikor az idősebb, nagy bajuszú börtönőr nyitotta ki a kaput, megkértem, bácsi csak egy pillanatra szeretném látni apámat, nem lehet dörmögte bajsza alatt. Sírva vittem hazafelé az üres csajkát, az útelágazásnál két kommunista köszöntötte egymást, felemelt ököllel "szabadság"! Engem a nyolc éves fiút olyan gyűlölet fogott el, hogy mint egy vén embernek, meg kellett állnom, mert nem kaptam levegőt. akkor ezen nem sokáig gondolkoztam mert a gyermeki igazságérzetem jóváhagyta, csak sokkal később döbbentem meg. Apámat úton útfélen elfogták és az ávósok elhurcolták, hol az Andrási út 60-ba, hol valamelyik városi laktanyájukba. Hét évig nem engedték dolgozni sem. 53-ban rehabilitálták, persze ez csak annyit jelentett, hogy megengedték, hogy könyvelő lehetett egy vállalatnál, közben már sokadik helyre menekültünk az országba. Aztán jött az ötvenhat. Az ilyen magamfajta 16 éves gyermekeknek szívében ott izzott a gyűlölet a parazsa. Mi hasonszőrű ifjak, úgy gondoltuk, eljött a bosszúállás napja. Édesapán leültetett, mindjárt 24-én, és szelíden de nagyon határozottan azt mondta, fiam három dolgot szeretnék mondani neked: 1, a keresztyén emberek nincs forradalma, 2, ne hidd el senkinek, hogy ez egy hónapnál tovább tarthat, 3, megtiltom, hogy valamiben is részt vegyél. Zavarban voltam, egy olyan családban, ahol anyai és apai ágon 1848 után két üköregapám is Kuffstein várában raboskodott, az Ittzésektől elvették minden birtokukat. Anyai ágon református nagyapám 19-ben Latinka halállistáján szerepelt. Ebben a hazában mindig üldözöttek voltunk, mert magyarok akartunk lenni, és akkor nincs forradalom? Nem értettem, de apám szeretetteljes csendes békessége, gondolkodásra késztetett. Már az előző években megtapasztaltam, nem volt benne semmi gyűlölet, én forrongtam, háborogtam, gyűlölködtem, benne krisztusi békesség volt.

Megkérdeztem tőle édesapámat nem verték meg az ávósok? nem fiam mondta, sohasem, miért nem? kérdeztem, azért mert mindig beszéltem nekik Jézus Krisztusról, és meghallgatták? Igen, mindig meghallgattak. Eleinte nem értettem, aztán rájöttem, mindig olyan volt a tekintete, mintha egy angyal nézett volna rám. Így tudott nézni ellenségeire is, krisztusi tekintettel, mert új szíve volt, krisztusi szíve, aki az ellenségeiben is az elveszett bűnöst látta, akikért meghalt Jézus Krisztus. Tanulgattam tőle a keskeny úton járást, de nekem nem ment, mert nem volt új életem, elfogadtam mert szeretete lenyűgözött, de ott belül, nem értettem egyet vele. Olyan bibliás hívő volt, nagy műveltséggel, kicsi koromban amikor egy szobában laktam velük, mindig arra ébredtem, hogy apám az ágy mellett térdel, vagy ha beteg volt, akkor az ágyban felülve imádkozik.
Érettségi előtt kezembe kaptam az elbocsátó szép üzenetet: "Származása miatt,sem főiskolára sem egyetemre nem jelentkezhet." Szóval gyakorolták a demokráciát, meg az emberi jogokat.. Édesapám megkérdezett, fiam nem gondolod, hogy Isten minden továbbtanulási lehetőséget lezárt előtted, csak a teológia van nyitva számodra, hogy lelkésznek szánt ? Nagyon határozottan nemet mondtam. Két ellentétes dolog munkált bennem, egyrészt egészen őszintén méltatlannak tartottam magamat erre, másrészt egyáltalán nem akartam lelkész lenni. Nagyon megviselt, orvos szerettem volna lenni, így kerültem Ajkára az erőműbe, irányítástechnikát, az akkor fejlődő szabályzás, mérés és vezérléstechnikát tanultam.Itt ért utol Isten kegyelme. Hiszen már rég ott toporogtam a küszöbön. Kicsi korom óta olvastam az igét, imádkoztam és természetesen minden vasárnap templomba jártam, de az uralom kérdése, hogy alávetem-e magamat Isten akaratának, hát erre csak az lehetett a válasz néha igen,máskor nem. Egy hívő mérnökkel találkoztam, sokat beszélgettünk, egyszer megkérdezte, ha most meghalnék hova kerülnék, őszintén válaszoltam: nem tudom. És valóban nem tudtam. Elszégyelltem magamat Isten előtt, hogy az élet legfontosabb kérdésére nem tudom a választ. Aztán leborultam előtte és átadtam a szívemet egészen neki. Ennek aztán komoly következményei lettek. Magam láttam mennyire minden megváltozik az életemben. Talán a gondolkodásom változott meg alapvetően. Ez persze kihatott mindenre. Aztán jött a házasság, majd két év katonaság, gyermekek. Sok próbás helyzetben láttam meg, mekkora különbség hívőként hordozni terheket .Egészen másként viszonyultam a munkához, tanuláshoz, mindent elfogadtam Isten kezéből súlyos betegséget is. 1965-ben az akkor még javában épülő Százhalombattai erőműbe kerültem. A városban kezdtem keresni a hívőket, csak egy kis református közösséget találtam, a lelkész két hetente járt ki Érdről. Akkor huszonöt éves voltam, a korban hozzám legközelebbi testvér 60 körül lehetett. Vasárnap délután volt az alkalmuk családi háznál. Egyébként bejártunk a kelenföldi evangélikus gyülekezetbe. Látogattam Százhalombattán az idős testvéreket, együtt olvastunk Bibliát, így aztán a szocialista városban egy idő után három helyen is bibliaórát tartottunk, csak úgy magunknak.

1986-ban egy csendeshétre hívott idős barátom, Biatorbágyra . Nem akartam elmenni. Valóban nagyon elfoglalt voltam, de Isten valósággal rám parancsolt, mennem kellett. Azon a héten Isten az engedelmesség kérdéséről és a bűneimről beszélt velem. Nagyon megrendítő volt, látni, hogy a hívő életem tele van engedetlenséggel. Az volt az ige, "az engedetlenség bűne olyan mint a varázslás bűne," Sámuel könyvéből .Akkor egész komolyan kértem az Urat, hogy bocsásson meg és ezután szeretném azt tenni amit mond, ha Afrikába küld megyek. Persze a szívem mélyén azt gondoltam, hova küldene máshova, csak ott kell helyt állnom, ahol vagyok. Nem így lett! Lelkészünk szólt nekem , hogy most indul a levelező teológia következő tanfolyama, ott volna a helyem. Minek az nekem Péter bácsi, mondtam. Olvasok én elég könyvet. Aztán napok múlva Isten elkezdett velem beszélni, végül egy hétfői napon postára adtam jelentkezésemet, kedden a vezérigazgató helyettes hivatott, hogy csak nekem, jutalomból nyolc hónap nyugatnémet kiküldetést ajánl. Nemet mondtam, mert tudtam, hogy ez a kísértés, hogy az előző döntésemtől eltérítsen az Ördög. Ekkor negyvenhat éves voltam. Elvégeztem a levelező, majd a nappali teológiát, és ötven évesen lelkésszé szenteltek, és az Érdi gyülekezet hívott meg lelkészének. Olyan kicsi volt ez a gyülekezet, hogy nem tudott fizetést adni , ezért öt évig még fél állásban kénytelen voltam az erőműben dolgozni. Már 17 éve nem volt a gyülekezetnek helyben lelkésze. A felügyelő úr elmondta nekem, hogy az esperestől kértek lelkészt, de azt válaszolta: Érd halott gyülekezet, nem kap lelkészt. Gyula, mondtam, a mi Urunk halottakat feltámasztó Isten, ha benne bízunk van feltámadás és élet. Hála az Úrnak megláthattuk a gyülekezet megelevenedését, és létszámban való növekedését. Igen, ha benne bízunk és nem magunkban. Ugyanez igaz magán életünkre, családi életünkre és nemzeti életünkre egyaránt. Mi, akik hiszünk Jézus Krisztusban, ezt hirdetni kötelességünk.
Nem sokat írtam az evangélikus egyház tanításáról, de azt gondolom, amit írtam, abból kiderül. Mély meggyőződésem, hogy keresztyén felekezetek különbözőségük ellenére mégis együtt állunk Krisztusba és az Ő Megváltó hatalmába vetett hitünkben, és ez az egyház, és ez lehet a nemzet reménysége is, ha mi valóban sóvá és világossággá lehetünk a társadalmunkban, amire mandátumunk is van.


Százhalombatta, 2012.06. 14


Ittzés István ny. lelkész

Találati hely: http://nyisdkiaszemed2012.blogspot.hu/#!/2012/11/keresztyen-onazonossag-es-magyarsag.html

Jézus Krisztus 27 évnyi homoszexualitásból mentett meg

Megrendítő levél a Nagy Gyülekezetnek

Megrendítő levél a 2007. áprilisában Törökországban megölt keresztényekről.
Levél a Szmirnai Protestáns Gyülekezettől a Nagy Gyülekezetnek

Drága Barátaim!

Az elmúlt hét sok szomorúságot hozott. Sokan hallottatok már arról a megsemmisítő veszteségről, amely Malayta-ban történt, egy török tartományban 300 mérföldre északkeletre Antiókhiá-tól, a várostól, ahol először hívták a híveket kereszténynek. (Ap.Csel.11,26)

2007. április 18-án, egy szerda reggel Tilman Geske, 46 éves német misszionárius, három gyerekes családapa, az irodájába készülve megcsókolta a feleségét, búcsúzóul átölelte a fiát és felbecsülhetetlen értékű emléket hagyva neki így szólt: „Viszlát fiam. Szeretlek!”

Tilman a Zirve Kiadótól bérelt egy iroda helyiséget, ott készítette jegyzeteit az új Török Bibliaiskolának. A Malayta-i Evangélikus Gyülekezet irodája is itt volt. A gyülekezet szolgálatában volt, hogy Zirve kiadó nyomtatott és terjesztett keresztény irodalmat Malayta-ban és a környező Kelet Törökországi városokban.

A város másik részén, Necati Aydin 35 éves pásztor, kétgyermekes apa, elbúcsúzott a feleségétől és elindult az irodába. Ugur Yuksel szintén elindult a Bibliaiskolába.

Egyikük sem tudta ezek közül a férfiak közül, hogy az, ami rájuk vár a Bibliaiskolában hitük végső erőfeszítése és próbája, ami beteljesíti belépésüket a dicsőségbe, ahol elnyerik az igazságosság koronáját Krisztustól és minden szenttől, akik az Úr jelenlétében várják őket.

A város másik végén, 10 fiatal férfi, mindannyian 20 év alattiak, végső megállapodást kötött hitük cselekvésben való megnyilvánítására, mellyel kifejezik Allah iránti szeretetüket és a gyűlöletüket a hitetlenek iránt, akik érzésük szerint aláaknázzák az iszlámot.

Húsvét (a feltámadás) Vasárnapján öt ezek közül a fiatal férfiak közül részt vett egy meghívásos evangélizáción, melyet Necati Aydin pásztor és emberei tartottak a város egy szállójának konferencia termében. Úgy ismerték őket, mint híveket és keresőket. Senki nem tudja, mi történt azoknak az embereknek a szívében amint az evangéliumot hallgatták. Megérintette-e őket a Szent Szellem? Meggyőződtek-e arról, hogy bűnösök? Hallották-e szívűk mélyén az evangéliumot? Ma csupán a történetük elejét ismertjük.

Ezek a fiatal férfiak - egyikük egy polgármester fia Malayta tartományban - a Tarikat, vagy egy igazhívő iszlám csoport tagjai. A Tarikat tagság nagyon nagy megtiszteltetés itt; olyan mint egy testvériség (diákszövetség), tagság. Ezek a fiatalok egy helyen laktak, együtt készültek az egyetemi felvételire.
A fiatal férfiak pisztolyokat, kenyérvágó késeket, köteleket és törülközőket szereztek Allah számára végzendő végső feladatukhoz és szolgálatukhoz. 10 óra körül értek a Bibliaiskolába. Megérkeztek és látszólag elkezdődött a Bibliatanulás. Jelentések szerint, miután Necati felolvasott egy fejezetet a Bibliából megkezdődött a támadás. A fiúk Ugur, Necati és Tilaman kezét és lábát a székhez kötözték, mobil telefonjaikon felvételt készítettek arról, hogyan kínozták a testvéreinket majd három órán át.

A kísérő levél szerint az alábbi bekezdést csak az erős idegzetűeknek ajánlott felolvasni:

A kínzás részletei:
Tilman 156-szor, Necati 99-szer, Ugur pedig olyan sokszor volt megszúrva, hogy nem is tudták összeszámolni. Kibelezték őket és beleiket a szemük előtt szeletelték fel. Kiherélték őket és figyelték, ahogy testrészeiket elpusztították. Ujjaikat levágták, orrlyukukat, szájukat és végbélnyílásukat felvágták. Valószínűleg a legrosszabb az volt számukra, hogy testvéreik kínzását nézték. Végül, torkukat fültől fülig felvágták, gyakorlatilag lefejezve őket.

A kiadóház szomszédságában dolgozók később azt mondták, hallották a sikolyokat, de azt feltételezték, hogy ez a tulajdonosok családi veszekedése, így nem válaszoltak.

Ezalatt Gokhan, egy másik hívő és felesége laza reggelt tartott. 10-ig aludtak, hosszasan reggeliztek végül 12:30-kor érkeztek az irodába. Az ajtó belűről volt zárva, kulcsával nem tudta kinyitni. Betelefonált, habár a hívás kicsengett, az irodából nem halotta a telefon hangját. Mobilon hívta testvérét, végül Ugur válaszolt: Nem vagyunk az irodában. Menj a szállodai összejövetelre. Ott vagyunk. Oda fogunk menni mondta titokzatosan. Ahogy Ugur beszélt Gokhan halotta a háttérben a sírást és egy furcsa vicsorgó hangot. Felhívta a rendőrséget és a legközelebbi rendőrtiszt kb. 5 perc alatt megérkezett. Erősen zörgetett az ajtón: „Rendőrség! Nyissák ki!” Eleinte a rendőrtiszt is azt hitte, hogy családi csendháborításról van szó. Ekkor hallott egy vicsorgást és bugyogó nyögést. Ezeket a zajokat emberi szenvedésnek vélte a rendőr, előkészítette a tölténytárát és újra meg újra megpróbálta betörni az ajtót. Az egyik megrémült támadó kinyitotta az ajtót a rendőrnek, aki belépett a szörnyű színhelyre.

Tilmat és Necatit már lemészárolták, gyakorlatilag lefejezték őket a fültől fülig vágással. Ugur torka is hasonlóan fel volt vágva és éppen hogy élt.

Három támadó a rendőr előtt eldobta fegyvereit. Ezelatt Gokhan egy sikolyt hallott az utcáról. Valaki leesett a harmadik emeletről. Lerohanva egy embert látott a földön, akit később felismert, neve Emre Gunaydin. Súlyos fejsérülése volt é s furcsa mód vicsorgott. Megpróbált lemászni az ereszcsatornán, hogy elmeneküljön, de elvesztette az egyensúlyát és a földre zuhant. Úgy tűnt ő volt a támadók vezetője. Egy másik támadót egy alacsonyabb szint erkélyén találtak meg, ott rejtőzködött.

Hogy kibogozzuk a hálót, 6 évet kell visszamennünk. 2001. áprilisában a Török Nemzet Biztonsági Tanács (Milli Guvenlik Kurulu) az evangéliumi keresztényeket nemzeti fenyegetésnek nyilvánította, ugyanúgy, mint az Al Kaidát vagy a PKK terroristákat. A sajtóban megjelenő politikusi nyilatkozatok, rádiós hírmagyarázók és kommentátorok gyűlöletet gerjesztettek a misszionáriusok ellen, akiket azzal vádoltak, hogy fiatalokat vesznek rá, hogy vallásukat felcseréljék.

Ezután a 2001-es döntés után, A pásztorok és a keresztények elleni támadások és fenyegetések elkezdődtek az egyházakban/gyülekezetekben. Bombázások, fizikai támadások, szóbeli és írott fenyegetések csak egyfajta útja volt annak, ahogy a keresztényeket célba vették. A leglényegesebb a média használata volt a propagandában.

2005. decemberétől, egy hosszú összejövetelt követően, mely a keresztény fenyegetésről szólt, Evecit miniszterelnök felesége, Ilber Ortayil történész, Prof. Hassah Unsal, Ahmet Tan politikus, és Aytunc Altindal író/propagandista, mindannyian a saját szakterületükön megkezdték a kampányt, hogy a közvélemény figyelmét a növekvő keresztény fenyegetésre irányítsák, akik megpróbálják megvenni gyermekeik lelkét. Rejtett kamerás gyülekezeti alkalmakról készült felvételeket használtak hogy feltűnően növeljék a kereszténység iránti félelmet és a kibékíthetetlen ellenérzést.

Anakrai hivatalos televíziós válaszában a belügyminiszter önelégülten mosolygott miközben a testvéreinket ért támadásról beszélt. Nyílt gyalázás és tiltakozás közepette a média és a hivatalos nyilatkozatok ugyanazt az üzenetet hirdetik: „Reméljük, tanultatok a történtekből. Nem akarunk itt keresztényeket.”

Úgy tűnik, hogy egy nagykorú tarikat vezető irányította ezt a szervezett támadást. Ahogyan a 2007. januári Hrant Dink és a 2006. februári Andrea Santoro katolikus pap elleni gyilkosságokban is fiatalkorúakat használtak fel a vallásos gyilkosságokhoz, mivel erős irántuk a közszimpátia és enyhébb büntetéssel kell szembe nézniük, mint a nagykorúaknak azonos bűn elkövetése esetén. Még ezeknek a gyerekeknek a szülei is helyeslik ezeket a cselekedeteket. Annak a 16 éves fiúnak az anyja, aki Andrea Santoro katolikus papot ölte meg, azt mondta a kamerákba nézve, miközben fia a börtönbe ment: „Idejét Allahnak fogja áldozni.”
A gyilkosságba keveredett fiatal férfiak előzetes letartóztatásban vannak. A mai hírek szerint a terroristáknak megfelelőn elbírálásban lesz részük, vagyis az életkoruk nem játszik szerepet a szigorú büntetésben. Emre Guynaydin támadó jelenleg is az intenzív osztályon van. A nyomozó hatóságok és ismerősei szerint, ha nem épül fel, félre állítják.

A Török Gyülekezet olyan módón válaszolt Isten dicsőségére, hogy hívek százai és pásztorok tucatjai repültek amilyen gyorsan csak tudtak Malayta kis gyülekezetéhez, hogy bátorítsák a híveket, foglalkozzanak a hivatalos következményekkel és képviseljék a keresztényeket a médiában.
Amikor Susanne Tilman kifejezte óhaját, hogy férjét Malaytában kívánja eltemetni, a Kormányzó megpróbálta megakadályozni, amikor látta, hogy ez nem sikerül, elhíresztelte, hogy: „bűn sírt ásni egy kereszténynek”. Végül egy olyan vállalkozásban, amelyre a keresztény történelem örökre emlékezni fog, Adana (Tarzusz közeli település) gyülekezet férfiai lapátot ragadtak és sírt ástak megölt testvérüknek egy 1000 éves örmény sírkertben.

Ugurt a családja alevi muszlim szertartás szerint temette el szülővárosában Elazig-ban, hívő menyasszonya az árnyékból figyelte a szertartást, mivel családja és barátai nem fogadták el azt a hitet, amit Ugur oly sokáig gyakorolt és amelyért meghalt.

Necati temetése a szülővárosában, Izmir-ben volt, ahol megtért. A sötétség nem érti meg a világosságot. Habár a keresztények kifejezték megbocsátásukat, nem bíztak meg bennük. Mielőtt Malayta-ban repülőre tették volna a koporsót, röntgensugárral átvizsgálták, hogy nem rejt-e robbanó anyagot. Ez nem a szokásos eljárás egy muzulmán koporsóval.

Necati temetése csodálatos esemény volt. A menny felvillanásaként török keresztények ezrei és misszionáriusok jöttek el, hogy kimutassák Krisztus iránti szeretetüket, és tiszteletüket az iránt az ember iránt, aki ki volt választva arra, hogy meghaljon Krisztusért.

Necati felesége Shemsa azt mondta: „Halálának volt értelme, mert Krisztusért élt és Krisztusért halt meg!” Necati egy ajándék volt Istentől. Megtisztelve érzem magam, hogy része volt az életemnek, úgy érzem megkoronáztak tisztességgel, Méltó kívánok lenni ehhez a tisztességhez.

Merész keresztények álltak Necati temetésén, szembenézve a nyilvánosság veszélyével, és ily módon célpontokká váltak. Amint várható volt, az anti-terrorista rendőrség megjelent és filmre vett minden résztvevőt, hogy a jövőben ezt használhassa. A szertartás a Buca Baptista imaházban volt, és egy kis keresztény temetőben földelték el Izmir külterületén.

Izmir kormányzójának két helyettese ünnepélyes arccal állt az első sorban. Hírügynökségek tucatjai voltak jelen, hogy élő hírekkel és képekkel dokumentálják az eseményeket. Ki tudja, milyen hatást váltott ez ki azokból, akik nézték? Ez az ő történetük kezdete. Imádkozzatok értük is.

Miközben ez az eset töltötte be a címlapokat a legnagyobb török újságoknál, Susanne Tilman megbocsátását fejezte ki egy televíziós interjúban: „nem akarok bosszút” - mondta a riporternek. „ó, Istenem, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” - mondta szívből egyetértve Krisztus kereszten elhangzott szavaival! (Luk.23,34)

Egy olyan országban, ahol a szemet-szemért bosszú olyan normális, mint a levegővétel, nagyon sokan felfigyeltek az egyházra és arra, hogy Susanne Tilman életeket változtatott meg. Egy rádiós hírmagyarázó ezt írta: „Többet mondott egy mondata, mint amennyit 1000 év alatt 1000 misszionárius tett volna.”
A Malaytabeli misszionáriusok inkább elköltöznének, mivel őket és családtagjaikat a nyilvánosság megismerte és a város gyűlöletének célpontjai lettek. A maradék 10 hívő rejtőzködik. Mi fog történni a gyülekezettel, ezzel a fénnyel a sötétségben? Leginkább úgy fest, hogy földalattivá válnak. Imádkozzatok bölcsességért, azokért a török testvérekért, akik más városokból fognak odamenni, hogy vezessék a vezető nélküli gyülekezetet. Ne szánjuk meg Malaytat, a nagy várost, a várost mely nem tudja, mit tesz? (Jónás 4,11)

Amikor a pásztorunk Friket Bocket hétfőn egy testvérrel vallomást ment tenni a Biztonsági Hivatalba, akkor bevezették őket az anti-terrotista osztályra. A falon egy nagy térkép volt, teljesen betakarta a falat, ezen kategorizálva az összes Izmiri terrorista sejt fel volt sorolva. Egy prominens oszlopban Izmir evangéliumi gyülekezetei is fel voltak sorolva. A sötétség nem érti a világosságot: „Ezek, akik az egész világot felforgatták, itt is megjelentek.” (Ap.csel.17,6)

„Kélek, imádkozzatok a török gyülekezetekért, ne imádkozzatok az üldöztetés ellen, megtartásért imádkozzatok!”, sürget Friket Bocket pásztor.

A gyülekezet jobbat kapott a testvéreink elvesztésével; gyümölcsöző életet, megújult hitet, égő vágyat az evangélium hirdetésére hogy elűzze a sötétséget Malayta-ban, ezeket nem szabad sajnálni. Imádkozzatok, hogy erősen meg tudjunk állni a külső elnyomástól és külön imádkozzatok értünk, hogy erősek legyünk belső harcunkban a bűnnel, ami valójában legyengíthet minket. Azt tudjuk, hogy Jézus Krisztus ott volt, amikor a testvéreink életüket adták Érte. Ott volt, ahogyan ott volt, amikor Istvánt Tárzuszi Pál szeme láttára megkövezték.

Egy nap a testvéreink haláláról készült felvétel többet mutat nekünk arról az erőről, amiről tudjuk, hogy Krisztus adta nekik, hogy elviseljék végső keresztjüket, a Szent Szellem békéjéről, ami megáldotta őket a szenvedésben a szeretett Megváltóért. De tudjuk, hogy Ő ott volt mellettük. Tudjuk, hogy elméjük tele volt az Isten Beszédével, erősítve őket a szenvedésben, amint a sötététség megpróbálta leigázni az Evangélium legyőzhetetlen Fényét. Tudjuk, hogy amilyen módon csak tudtak, egy tekintettel, egy szóval bátorították egymást, hogy erősek maradjanak. Tudjuk, hogy tudták, nemsokára Krisztussal lesznek.

Nem ismerjük a részleteket. Nem tudjuk, milyen igazságot szolgáltatnak, vagy nem szolgáltatnak a földön. De imádkozunk - és sürgetünk imára -, hogy egy nap legalább egy abból az öt fiúból hitre jusson Tilman Geske bizonyságétele által, aki mint misszionárius életét adta szeretett Törökországáért, és Necati Aydin és Ugu Yuskel bizonyságtételéért, akik a török gyülekezetek első mártírjai Krisztusért.

Bocek 2007. április 24.
Darlene N

Kérlek, juttasd el az országodban annyi imádkozó kereszténynek, ahánynak csak tudod!

Találati hely: http://www.zarandok.hu/?m_id=47&m_op=view&id=97&sessid=KjE5NDUzNDk0MTM0NDQyNjMzNTI2NTQ3OTIx

Jézus üzenete a keresztények számára

Prófétákról elmélkedve

Drága, kedves professzorom, Dr. Komesz Mátyás! Isten éltesse! Olyan sok szeretettel gondolok magára! Hálás vagyok, hogy tanított engem a főiskolán, hogy megismerhettem.  Nagy hatással volt hitemre, gondolkodásomra, és sok ismerettel gazdagított. Köszönöm szépen, bogi 

Alábbi cikk, a Pünkösdi Teológiai Főiskola honlapjáról: http://www.ptf.hu/home/tudomanyos-elet/a-tudomanyos-elet-hirei/drkomeszmatyasazelovizben

Az oltártól a katedráig

Cartoletti Norbert, (eloviz.epk.hu)

CARTOLETTI NORBERT RIPORTJA KOMESZ MÁTYÁSSAL, A PTF TANÁRÁVAL

Széles mosoly, ragyogó szemek, ölelésre kitárt kezek és egy áldáskívánó igevers. Általában ez fogad, amikor egykori tanárommal, Komesz Mátyással, Matyi bátyámmal találkozom. Nem volt ez másként azon az októberi délelőttön sem, amikor azért ültünk le a Pünkösdi Teológiai Főiskola könyvtárában, hogy beszélgessünk életéről, megtapasztalásairól. Műszaki pályán indult, majd katolikus pap lett. Átélte 56-ot, egy autóbaleset alkalmával közel került a halálhoz, de életben maradt, mert Istennek tervei voltak vele. Most 71 éves, nős, egy örökbefogadott gyermekük és 3 unokájuk van. A Lélek embere, aki testére is figyel; egészsége megtartása érdekében naponta tornázik és 120 fekvőtámaszt nyom.

Talán nem tévedek, ha azt állítom, hogy mozgalmas életet élsz. Nekem úgy tűnik, hogy örökké mozgásban vagy.

Igen, azt tapasztalom, hogy nem érek rá semmire.

Nem gondolod, hogy túl sokat vállaltál magadra?

Igaz, hogy túlterhelt vagyok, de annyiban megszoktam, hogy a legtöbb körülöttem élő legalább három ember helyett dolgozik. A mai társadalomban a legtöbb ember az anyagiak miatt kénytelen több dolgot is vállalni. Azért igyekszem vigyázni, mert fizikailag sem bírom már annyira. 2001-ben egy mélypontot éltem át. Napi 12 óra szellemi munkát végeztem a fizikai mozgást elhanyagolva, emiatt teljesen kipurcantam.

Mindezt hogy viselte a feleséged?

Nehezen. Amikor összeházasodtunk, nem folytathattam a lelkipásztori munkát. Elkerültünk egy baptista közösségbe, ahol gyakorlatilag örökké csak szolgáltam. Akkor nagyon sok harcot vívtunk és a feleségem, meg a kislányom is szenvedett emiatt. Végül arra jutottunk, hogy nem szabad mindent elvállalni. Mégis, mindig szembetaláltam magam ezzel. 2001-re annyira kikészültem, hogy fölment a vérnyomásom és nem tudtam aludni. Akkoriban mindenkitől kértem, hogy imádkozzanak értem, de nem azt adta nekem az Úr, hogy „Kelj fel és járj!”, hanem megtanított élni.

Az ekkori nehézségeid vezettek oda, hogy ma nagyon odafigyelsz az egészségedre? Ha jól tudom, rendszeresen tornázol.

Igen. Minden reggel fél órát. Annak az időszaknak az lett a tanulsága, hogy 40 perc szellemi munka után 20 perc fizikai mozgást is kell végezni. Csak így szabad élni. 2001 óta azt mondhatom, hogy minden nap jobban vagyok. 1973-ban volt egy nagyon súlyos autóbalesetem. Kész csoda, hogy életben maradtam. A mellettem utazók közül ketten meghaltak.

Az egészséged fenntartása érdekében az étkezésedre is jobban odafigyelsz?

Igen. Ezt akkor tanultuk meg, amikor Icámnak 89-ben volt egy állandó hátfájása. Járt kezelésekre, de nem javult az állapota. Végül rátalált egy adventista orvosra Szombathelyen. Ő mondta neki, hogy érdemes lenne egy kb. fél éves nyers kúrán részt vennie. Annak idején én próbáltam masszírozni a hátát, hogy enyhítsem a fájdalmait. Olyan volt, mint a drótkötél. Miután elkezdte a nyers kúrát, azt vettem észre, hogy olyan lett a háta, mint a vaj, ugyanis a méreganyagok miatt az izmai teljesen befeszültek. Ennek már 20 éve, azóta semmi baja.

Ez azt jelenti, hogy húsos ételeket nem is esztek?

Pontosabban sertéshúst nem. Rájöttünk, hogy nem mindegy mit eszünk. Inkább baromfit, illetve zöldségeket eszünk, valamint reggelire müzlit. Ez nagyon jól rendbe tette az emésztésünket. Ezen kívül fekvőtámaszokat csinálok, összesen 120-at, meg hajlításokat és ezekhez hasonlókat. Ha szaladni nem is, de helyben futni tudok, közben pedig dicsőítő éneket énekelek. Így a tornát az imádkozással is összekötöm.

A bencések jelmondata az volt, hogy imádkozzál és dolgozzál. A te jelmondatod akár az is lehetne, hogy imádkozzál és mozogjál.

Pénteken például tetőléceket hordtunk, de a napi fél óra torna ennek ellenére kell. Ha nem csinálom, napközben fáradtabb, levertebb vagyok. Nem győzök hálát adni Istennek, hogy 71 éves vagyok, de egészséges. 14 éve tanítok a főiskolán, és mindössze egyszer hiányoztam egy napot.

Itt álljunk is meg egy kicsit és beszéljünk erről a 14 évről. A katolikus teológián doktoráltál és a pünkösdi teológián tanítasz. Hogy kezdődött ez a „házasság”?

87-ben együtt voltunk a Szentföldön Telegdi Józsival, meg Makovei Jánossal. Lelki munkásokat vitt ki az Éjféli Kiáltás Misszió. Az út során összebarátkoztunk, de azt követően sokáig nem találkoztunk. 95-ben Icámmal azért kezdtünk imádkozni, hogy adja meg az Úr, hogy teljes időben foglalkozhassak a Bibliával. Akkor ugyanis egy olyan cégnél dolgoztam, ahol titkárnőknek tanítottam gépelést és szövegszerkesztést. Januárban kezdtünk imádkozni és márciusban felhívott Telegdi testvér, hogy szeretne velem találkozni. Elmentem a Gizella utcai központba, és elmondta, hogy van egy Bibliai Főiskolájuk és szeretné, hogy ott tanítsak. Nem értettem, hogy Józsi testvér ezt hogyan képzeli, hiszen katolikus teológián végeztem és baptista gyülekezetbe jártam. Azt sem tudtam, hogy a pünkösdiek mit hisznek. Megkaptam a Fábián Józsi bácsi által megfogalmazott hitvallást. Megállapodtunk, hogy majd visszatérünk erre a kérdésre. Otthon elolvastam és nagyon tetszett. Egy hónap múlva újra találkoztam Telegdi testvérrel. Annyi kérdésem volt csupán, hogy miben különbözik a baptista és a pünkösdi hitbeli látás. Azt mondta, hogy ha betöltekezett Szentlélekkel, akkor semmiben. Egyre jobban tetszett a dolog. Így augusztustól kötélnek álltam és bekapcsolódtam a munkába.

Kicsit kalandozzunk el a régi időkhöz. Mikor és hogyan fogalmazódott meg benned, hogy pap akarsz lenni?

Én igazából villamosmérnök szerettem volna lenni. 56-ban érettségiztem, és már februárban a villamosmérnöki karra adtam be a jelentkezésemet. A hittel kapcsolatos dolgokat mindig komolyan vettem. Először az érettségi tavaszán hasított belém Isten hívása, hogy menjek papnak és jelentkezzem a teológiára. Szüleim teljesen kiakadtak. Azt mondták, hogy üldözni fognak, meg szerintem az is ott volt a háttérben, hogy családtalan leszek, és féltettek attól, hogy elzüllök. Aztán kötöttem velük egy alkut. Azt mondtam, hogy beadom a jelentkezésemet a műegyetemre, ha felvesznek, akkor elvégzem az egyetemet és utána megyek teológiára, de ha nem vesznek fel, akkor ősszel elkezdem a teológiát. Nem sok esélyem volt, hogy bejussak az egyetemre, mert a piaristáknál, tehát egyházi gimnáziumban végeztem. A szovjet megszállás idején ez nem volt jó ajánlólevél. Később megtudtam, hogy a 24 pontból nekem 22 pontom volt, de nem vettek fel elsőre, csak fellebbezés után. Volt olyan, aki 8 pontot ért el, de felvették, mert jó káder volt. A forradalom után ilyen dolgok derültek ki.

Harmadéves voltam az egyetemen, amikor az egyetemre járva dolgozni kezdtem az akkortájt induló pesti tévéadónál. 64-ig dolgoztam ebben a szakmában. Később még elvégeztem a számítástechnikai szakmérnöki szakot is. Abban az időben a média nagyon fontos politikai eszköz volt, ezért kialakult, hogy ezeken a helyeken csak jó káder dolgozhatott. Ezért itt felmondtam és átmentem a Műszeripari Kutatóba. Orvosi elektronikával foglalkoztam. A felmondásomba beleírtam, hogy olyan helyre megyek, amit itt nem tudnak biztosítani. A főnököm behívott egy magánbeszélgetésre, ahol elmondtam, hogy teológiára megyek. Érdekesen reagált. Azt kérdezte, hogy szerintem a teológia elég jó színvonalú? Végül azzal búcsúzott el, hogy ha valami közbejön, hozzájuk visszamehetek. Erre nem került sor. De akkor tényleg az volt a levegőben, hogy bármikor elvihet a „meseautó” . Az a pap – aki akkortájt velünk, fiatalokkal foglalkozott – például 8 évet ült börtönben emiatt. Szabó pátert, a volt műegyetemi lelkészt 65-ben tartóztatták le és 72-ig volt börtönben egyfolytában. Mind a két ügyben érintve voltam, mert kapcsolatban álltam a letartóztatott lelkészekkel.

Nem féltél, hogy téged is letartóztathatnak?

Dehogynem, de valahogy nem volt bennem szorongás. A teológiára gyakorlatilag egy kihallgatásról mentem, hiszen 64 augusztusában kihallgattak a Szabó páter ügyben. Én azzal a lelkülettel mentem, hogy mindent bele, mert bármikor vihetnek.

Amikor végeztél, rögtön papnak álltál?

68-ban végeztem és akkor már szenteltek is. Aztán felküldtek Pestre, hogy doktoráljak le. Ebben az időben történt, hogy a sipeki káplánt bevádolták, hogy fellázította a falut egy ottani tanítónő ellen. Behívott az esztergomi felszentelt püspök és mondta, hogy „Komesz, Komesz, mégy Sipekre”. Röviden elmondta, hogy át kellett helyezni a káplánt, és engem küld oda helyette, ezért hagyjam abba a tanulmányaimat. Sipeken csak egy évig voltam, majd felkerültem Esztergomba, ahol minden nap reggel és este 10-30 testvér számára magyarázhattuk Isten igéjét, lelkigondozást végezhettem (gyóntatás), vasárnap délelőttönként pedig gyermekeket tanítottunk. Eleinte 25-30-an voltak, de 73-ban már 70-en. Ezen kívül volt ifjúsági csoport, látogattam a kórházban levő betegeket és házassági előkészítő tanfolyamot is szervezhettem, melyen 70 fiatal vett részt. 1972-től az Esztergomi Hittudományi Főiskolán engem is bevontak a papnövendékek tanításába; egyházzenét, majd a végén filozófiát is tanítottam, és vezettem a főiskola mintegy 40 főnyi férfikarát, főként a székesegyázi liturgia során, de evangélizációs alkalmakon is. Aztán kineveztek a bazilika igazgatójának 73. november végén, vagy december elején. Pontosan nem emlékszem, mert december 16-án volt a balesetem, úgyhogy az az időszak teljesen kiesett. Úgy éreztem, hogy a helyemen vagyok, de Urunk Jézus másként gondolkodott erről, és ma már nagyon hálás vagyok neki, hogy erre a tragikus és súlyos közlekedési balesetre ma már így tekinthetek vissza. Mert az is isteni csoda volt, hogy életben maradtam, sőt lényegében teljesen fölépültem, a szolgálat terén viszont egészen más helyre vezetett.

9 hónapig egyfolytában a Baleseti Intézetben kezeltek, majd lábadoztam másfél évig. Ekkor tudtam befejezni a teológián a doktori fokozatokat. Pestre kerültem, ahol sok konfliktusom volt a plébánosommal, aki az állam elkötelezettje volt. Kértem a püspököt, hogy hadd lehessek valahol önálló plébános. Így kerültem 76-ban a lágymányosi szent Adalbert plébániára, ahol egyébként a hétvégi 6 istentiszteletet kb. 1200-an látogatták rendszeresen. 79-ben aztán rájöttem, hogy az egész celibátus, családtalan állapot rosszat tesz a lelkipásztori munkának.

Ezzel a kérdéssel nem foglalkoztál teológus korodban?

De igen. Úgy készültem rá, hogy ezt vállalni kell, ha bele halok is. A lelkipásztori szolgálatom alatt ismertem föl egyre mélyebben, hogy a családtalan állapot az összes pap számára kötelezően előírva nem segíti, hanem gátolja a lelkipásztori munkát. Azután a plébánosi szolgálatom idején ismertem meg Icámat.

Tehát rajtad volt a papi ruha, de az érzelmek már kezdtek kibontakozni kettőtök között. Óriási küzdelem lehetett ez.

Ez a jó kifejezés, hogy küzdelem volt.

Volt esetleg olyan paptársad, akivel beszélgettél erről?

Igen, volt lelki vezetőm, aki előtt ezt feltártam. Ő ezt úgy kezelte, hogy ez olyan kísértés, aminek ellene kell állni. Egy darabig így is volt, de azután azon kezdtünk el imádkozni, hogy Isten mutassa meg, hogy mi legyen kettőnk kapcsolatával. Nem azt kértük, hogy összeházasodhassunk, hanem hogy mutassa meg, mi legyen. Emlékszem, hogy egy napon, november 1-jén jutottunk külön-külön arra a meggyőződésre, hogy összeházasodunk, mert ezt akarja az Úr Jézus.

Emiatt nem gondolkodtál el azon annak idején, hogy protestáns vonalon indulj el?

Nem, mert nem is ismertem őket, meg így voltam beállítva. Viszont már az esztergomi bazilikában prédikáltam arról, hogy azért ne szigetelődjünk el a másik keresztényektől és ne nevezzük őket szektának.

79-ben eldöntöttétek, hogy összeházasodtok. Ekkor fogalmazódott meg benned, hogy írsz a püspöködnek egy levelet, melyben kéred, hogy házas emberként is folytathasd papi szolgálatodat?

Nem levelet írtam, hanem elmondtam személyesen. November közepén mentem el a püspökömhöz és elmondtam neki, hogy december 14-én összeházasodunk és kérem, hogy lelkipásztorként folytathassam a munkámat. „Tudja, hogy nem lehet!” – válaszolta. „Tudom, de én nem tudok mást kérni” – mondtam. Nem csalódást okoztam, hanem megdöbbenést. Azért mertem megtenni, mert biztosak voltunk abban, hogy ez Jézustól való, csak még nem tudtuk, hogy hova vezet. Később egy levélben fogalmaztam meg a kérésemet, és tértivevénnyel elküldtem a római pápának. Egy fél év múlva mentünk megkésett nászútra Rómába is. Megkérdeztük az illetékes kongregációban, hogy megérkezett-e a levelem. A funkcionárius elmondta, hogy foglalkozott vele, de ilyen kérésből van náluk vagy 6000, amelyekkel nem is foglalkozik egyenként a pápa, hanem hivatalosan kijelenti, hogy a celibátus ma is, változatlanul aktuális rendelkezés a világon élő és működő összes katolikus pap számára.

Összeházasodtunk, de természetesen egyházi házasságot nem köthettünk, viszont eszembe sem jutott, hogy felmentést kérjek a papság alól, ami egy esetleges egyházi házasság feltétele lett volna. Így a peremre kerültünk a katolikus felekezetben. Körülbelül egy év múlva kiderült, hogy nem születhet gyermekünk, ezért örökbe fogadtuk Mónikánkat.

Mit tudhatunk róla?

Három és fél éves korában fogadtuk örökbe egy intézetből. Úgy gondoltuk, hogy gyermek nélkül nem család a családunk, és mindenképpen szerettünk volna gyermeket. Soha nem titkoltuk előtte, hogy mi az örökbefogadói vagyunk. Azóta ő felnőtt és férjhez ment. Nagy tanulság a számomra, hiszen Isten úgy megkomponálta az embert, hogy egy ilyen trauma után sem válik családellenessé. Megmaradt benne az, hogy édesanya szeretne lenni. Olyan szeretetben neveli három gyermekét, hogy azt öröm nézni.

Nem mondták még soha, hogy egy kicsit furcsa vagy? Én például eddig csak tőled hallottam, hogy nem ámennel, hanem sokszor hallelujával fejezed be az imáidat, vagy köszönéskor nem békességet kívánsz, hanem egy bibliai szakaszt idézel.

Élvezem, ha furcsa vagyok. A kérdés teljesen jogos. Itt az iskolában is kifigurázták már a köszöntéseimet. Bennem a hivataloskodás ellen van egy örökös lázadás. Én annak idején egy megmerevedett, színvonaltalan vallásosságot láttam. Már katolikus pap koromban is ilyenféleképpen viselkedtem és imádkoztam. Nem szerettem, amikor a forma nincs összhangban a tartalommal.

Néhány éve nyugdíjasként tanítasz. Meddig szeretnél katedrára állni?

Amíg bírom. Már kerestem magamnak utódot, aki jobban képzett mint én, de jelenleg még nem lehet őt bevonni. Nem merek határidőt mondani. Hála Istennek még működik az agyam és naponta igyekszem memoritereket tanulni. Mostanság egyébként ezekkel szoktam köszönni.

Lenne valami jól megfogalmazható üzeneted az Olvasók felé?

Természetesen: Fogadd be a szívedbe Jézust! Ebben az hangsúlyos, hogy Jézust. Sokan beszélnek a hitről általában. Úgy érzem, hogy ilyenkor mindjárt gellert kap az egész, mert a muzulmánok, a buddhisták is hisznek. Ezért hangsúlyozom, hogy Jézust fogadd a szívedbe. Ő éljen akadálytalanul bennem és működjék általam, más szóval újra és újra éljük át a Szentlélekben való megmeríttetést. Ezt kívánom minden Olvasó számára.