"Volt egy gazdag ember, akinek volt egy sáfára. Ezt bevádolták nála, hogy eltékozolja a vagyonát. Ezért előhívatta, és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj számot a sáfárságodról, mert nem lehetsz többé sáfár. Erre a sáfár így gondolkozott magában: Mit tegyek, ha uram elveszi tőlem a sáfárságot? Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit tegyek, hogy amikor elmozdítanak a sáfárságból, legyen, aki befogadjon házába."
Lk 16,1-4
"Máshoz nem értek ezentúl magamnak csinálom."
Régen dolgoztam egy élelmiszergyártó cégnél.
A kereskedelmi osztályon dolgozott egy kedves kollégám.
Az volt a dolga, hogy járt a boltokba, és nézte a termékeink fogyását.
Egyszer mesélte, hogy állt a hűtőpultnál és látja, hogy egy bevásárló asszony, lelkesen rámolni kezdi a mi termékünket a kosarába. Válogatás nélkül mindegyiket. Kifejezetten a mi márkánkra utazott. A bevásárló természetesen nem tudta, hogy kollégám a másik oldalon pont azért áll ott, hogy megfigyelje annak a márkájú termékeknek az eladását.
Mivel kollégám, azért volt kiküldve, hogy a saját termékünk eladását figyelje, meglepett örömmel látta ezt a szavak nélküli elismerést, cégünk, és termékeinkkel kapcsolatban.
Természetesen minden cég, vállalat célja, hogy az ő termékét vásárolják, és nem szeretné, ha rossz hírét terjesztenék. Hiszen az eladását rontaná. Egyrészt ezért meg is tesz mindent, először is, hogy kifogástalan terméket gyártson, amit bátran mer vállalni. Másrészt természetesen jobbra és balra is pereskedik és mindenhonnan védekezik.
Ez pontosan így lenne, a keresztény egyházzal is. Csak éppen azzal a formában, hogy rólunk azonban tényleg nem lehetne rosszat mondani. Védekeznünk se kellene. Mert eredményeinkben a legjobb minőséget kellene hozni. Már mint éppen abban a dologban, amiben a
Tulajdonos megbízott minket. Kellene, hogy hozzuk.
Aztán a keresztény egyházak és vezetőik kimagyarázzák, miért is nem... miért is az ellenkezőjét adták el a vevőknek, eddig.
Ha a termékről a cégvezetőhöz rossz hírek kezdenek visszajönni a kereskedelmi osztályon keresztül, természetesen egy jól működő cég, és megbízott cégvezető megvizsgálja mi a baj. Drága az áru? Nem arányos az ár-érték arány? Nem pénztárca barát, nem minőségi? Vagy valaki útközben cseréli az embléma mögöttit? Esetleg nincs szükség, itt és ebben a formában a piacon, erre a termékre? Esetleg a marketing osztállyal van a baj?
Minden esetben el kell gondolkozni egy cégvezetőnek, mi a baj. Azért, mert, ha a helyzet így marad csődbe fog menni. Ezért pedig a Tulajdonos felelősségre vonja. Valószínű megoldásokat kell keresni, a helyzet orvoslásához. Árucsere? Árufigyelés? Olcsóbb? Minőségibb? Más piac? Rossz dolgozók?
Mi a cél? Ha tisztességes nyereség, tisztességes szolgáltatás akkor ehhez mérten a megoldás. Ha a Tulajdonostól erre van megbízva a Cégvezető.
Azonban hacsak az, hogy valahonnan pénzt kell szerezni, hogy a céget fenntartsuk a gyártás továbbmenjen, akkor a cél a fennmaradás, érték-teremtési haszon nélkül ... (?) .... minden maradhat a régiben.
HA a keresztény egyházak - cégvezetők - esetében az a
cél, hogy csak a cég megmaradjon, mindegy milyen áron, minőség és a kitűzött haszon romlására is, - vagyis a Bibliában lefektetett értékek ellenében - akkor az nem a Tulajdonos célja. A Tulajdonos célja, hogy önmaga számára haszonnal záruljon a kereskedés, a kitűzött céllal.
A keresztény egyháznak /Krisztus Testének/ Isten a Tulajdonosa: Mennyei célért.
Vannak Vezetői - tanítói, pásztorai - és vannak Prófétái, akik gyakorlatilag a visszacsatolók, arról, mi is történik a
piacon. Krisztus Testében, és a világgal való kapcsolatban. Korrigálásra való felszólítás is jön, de persze kérdés, van-e a vezetők között, aki hallgat az intő szóra és korrigál, a Tulajdonos érdekeinek megfelelően?
---
És itt kezdődik a hamis sáfár története. Ez egy világi történetbe ágyazott példázat, a keresztény tanítványoknak. Világi emberekkel, világi haszonnal, világi gondolkodással.
Volt egy sáfár. Akit
bevádoltak uránál, /A Tulajdonosnál, a Cégvezetőt/ hogy nem jól kereskedik. (Nem jól dolgozik neki.)
A gazda hívatja a sáfárt: Mit hallok felőled! - mondja neki.
Sáfár gondolkozni kezd. Hogyan védhetné meg magát.
Nyilván, nem fogja tudni.
Ugyanis mindegy, igaz-e a vád, vagy hamis: Nem fogja tudni megvédeni magát a Tulajdonos előtt. Ki tudna mellette tanúskodni, hogy hogyan sáfárkodott? Talán pont azok, akiket a haszon érdekében átvágott?
A sáfárkodás lényege, adni-venni, kamatoztatni, ez egy folyamat. Lehet éppen lefelé áll az áruk értéke, pedig kis idő és felemelkedne az ura javára.
De a Tulajdonos már bizalmatlan.
Mit tegyen?
Kérdezi magától a sáfár.
Magától kérdezi.
Mert rájött, semmi máshoz nem ért, csak ehhez: a kereskedéshez.
Világ.
Jézus egy világi emberről beszél. Illetve kettőről.
Két önző emberről.
Mind a ketten tudják egymásról, hogy a másik is önző. Az önzőség ebben az esetben - a világ szemében - nem bűn, hanem profit. A sáfár ura önzőségét szolgálta ki, ez volt a munkája, ezért kapta a fizetését.
A sáfár rájön, mit fog tenni. Az ő saját önző érdekeire vált ura önzőségének kiszolgálása helyett.
"Máshoz nem értek - ezentúl - magamnak csinálom."
Elmegy azokhoz, akik tartoznak urának, és lecsökkenti tartozásukat.
Csak ő tudja ki mennyivel tartozik.
Az ura nem tudja.
Elmegy és így is tesz. 100-ból, 50-et, és 100-ból 80-at csinál.
Máris van két gazdag ember, akinek hasznot hozott. Két új potenciális főnök.
Ez a két ember bármelyike a jövőben majd befogjad magához, mert
hasznot hozott most nekik.
Bemutatta nekik, hogy ő
jó sáfár.
"Máshoz nem értek - ezentúl, csak - magamnak csinálom."
Nos.
Gazdát váltott tehát.
Régi urától megszabadult.
Mikor pedig régi ura hallja mit tett a régi sáfára, megdicséri.
"Az ura pedig megdicsérte a hamis sáfárt, hogy okosan cselekedett" Lk 16,8 a
Miért dicséri meg?
Érthetetlen a dicséret, hiszen valójában most kára keletkezett neki.
Azért dicséri meg, mert most belátja, valójában a régi sáfára: jó sáfárja volt, annak idején neki is jól sáfárkodott. Tehát mindenképpen nyerességgel zárta kapcsolatát azzal a sáfárral.
De már késő, a jó sáfárja önálló utakra ment, csak magának csinálja, illetve új gazdáinak. Okosan.
"mert e világ fiai a maguk nemében okosabbak, mint a világosság fiai." Lk 16,8 b
A Régi Gazda következtetése:
Aki ugyanis magának jól gyűjt, - akkor, ha bajba kerül - akkor az annak is jól gyűjtött, akinek békében és örömmel dolgozott, akkor amikor ez volt a jól jövedelmező feladata. Hiszen ezek szerint, máshoz nem is értett.
További magyarázat erre Jézustól:
"Aki hű a kevesen, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az." Lk 16,10
"És ha a másén nem voltatok hűek, ki adja oda nektek azt, ami a tietek?" Lk 16,12
Ez a történet, mivel világi emberekkel, világi javakkal van körülírva, hogy tanulságát magunk számára megértsük át kell fordítanunk Isten gondolataira:
1. Tanulság:
Az Atya pontosan tudja ki a jó sáfárja Neki! Ő a Tulajdonos, és Ő a Gazda, az Ő tulajdona, mindaz, amivel mi rendelkezünk, vagyis sáfárkodunk. Ha az Ő javain nem vagyunk hűek? Hogyan kaphatnánk meg a Mennyben, azt, ami a miénk? Tehát: Lesz nekünk saját javunk! Ezért most meg kell tanulnunk, hűen bánni Urunk javaival, hogy megkapjuk a sajátunkat, valamint, most
keveset kaptunk, odaát sokat kapunk.
Még inkább megértve a hamis sáfár történetét: Ha itt jól gyűjtünk, az Atyának, amikor pedig rossz körülmények között üldöznek minket, mennyivel inkább megérdemeljük, hogy odaát megkapjuk jutalmunk.
2. Tanulság:
Isten nem próbálgat minket. Pontosan tudja mire vagyunk képesek, és mit kaptunk Tőle.
Nem hisz a hamis vádaknak a szíveket vizsgálja és pontosan jól látja az eredményeket. Azért, mert Ő az Isten.
3. Tanulság:
A keresztény intézményesített egyházak már nem tartoznak emígyen Jézus Jó sáfárai közé, mert nem ismerik fel, hogy kik az igazi sáfárok, azok, akik az Atyának gyűjtenek.
Ők azok a gonosz szőlőművesek, akik megverik, majd kihajigálják a szőlőből a Tulajdonos szolgáit, és végül magát a Tulajdonos gyermekeit is.
4. Tanulság:
Ha a keresztény egyházakban jutalmat nem, csak verést kapunk, azért mert jól sáfárkodunk Istennek, akkor:
"Mivel máshoz nem értünk, magunknak csináljuk."
---
Tanulság pedig nekünk magunknak keresztényeknek, a keresztény egyházakkal szemben:
"Mivel máshoz nem értünk - ezentúl, csak - magunknak csináljuk."
Mit?
Az Igehirdetést.
Szörnyű, de mi Isten gyermekei máshoz nem értünk, csak az Ige hirdetéséhez. Egyszerűen Jézustól így vagyunk kiküldve. Ehhez kaptuk a felhatalmazást, a felkészítést, az erőt, és minden tulajdonunkat.
"Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek..."
Jn 15,16
menjetek...
"Menjetek el tehát,
tegyetek tanítvánnyá minden népet,
megkeresztelve őket
az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében,
tanítva őket, hogy megtartsák mindazt,
amit én parancsoltam nektek;
és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig."
Mt 28,19-20
Magunknak gyűjtünk.
Kincseket a mennybe.
"Gyűjtsetek magatoknak
kincseket a mennyben,
ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg,
és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el."
Mt 6,20
Hogyan?
Jézus mondta:
"Én is mondom nektek:
szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal,
hogy amikor elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba."
Lk 16,9
Szerezzünk barátokat a hamis mammonból... (?)
Vagyis, ha úgy tetszik:
csináljunk magunknak saját egyházat.
Mi magunk gyűjtsünk bűnösöket a Mennybe.
Hogyan?
5. Tanulság:
Ha
elengedjük a bűnösöknek tartozásukat, megbocsájtjuk az ellenünk, illetve az Atyánk ellen elkövetett bűneiket. Akkor elindulnak a megtérés útján, és barátaink lesznek. Mert megértik, milyen sokat jelent, hogy örökéletet nyerhettek Jézusra mutató szavaink által. A megtérés útján haladva pedig, egyre közelebb jutnak Urunkhoz, és végül testvéreink lesznek, minket pedig örömmel fogadnak majd az Örök hajlékokban.
Ezek a bűnösök, mind a barátaink lesznek, a Mennyek Országában, ha szavaink által rátalálnak a Keskeny útra.
A megbocsájtás, mindig személyes.
Nem lehet általánosságban, sem intézményesített egyházakon keresztül - bocsánatot kérni.
- Bocsánatot kérni és jóvátenni:
- Bűnöket megbocsájtani és feloldozni:
csak személyesen lehet.
Szemtől szembe.
A keresztény egyházak
általános bűnbocsátó gyakorlata hazug. Sőt minden ember minden
általánosságban kimondott nagy-nyilvánosság előtti bocsánatkérése is az. Ugyanis az őszinte bocsánatkérések és megtérések nem általánosak, hanem
mindig személyesek.
A kiengesztelődés, megbékélés, kibékülés is személyes. Egymás közöttiek.
A harag is személyes.
- Ember és ember közöttiek
- Isten és ember közöttiek
Személyes tárgyalásokon, megbeszéléseken, közös sírásokon, kibéküléseken és jóvátételeken keresztül, személyesen mutathatunk kiutat a bűnösöknek, és a mammon gyermekeinek. Tegyük őket Isten gyermekeivé, mutassuk meg a
személyes Útat. (Személyes, személyre szóló, egyedi és Egy személyes névbe vezető Útat)
---
Okos, és buta szüzek.
Menjenek a kereskedőkhöz, mondják az okosak a butáknak.
Menjetek a sáfárokhoz. (Mt 25,9)
Nos, ha a szüzek azzal voltak megbízva, hogy jól bánjanak az olajukkal és okosak legyenek, szépen világítsanak, a sötétben, akkor, ha pislákol a lámpa már veszett fejsze nyele, ha a végén futnak oda, ahol az olajat árulják.
Nyilván lehet vásárolni olajat. Nyilván vannak sáfárok, akiknek van olajuk. Nyilván!
A Szent Lélekkel megáldott tanítói ezek a sáfárok.
De ha már a végén futunk oda hozzájuk, amikor elfogyott a nálunk lévő -
hit-olaja -, nagy bajba kerülhetünk.
Mivel tudni kell, mi mindannyian: sáfárok vagyunk.
Legalábbis itt ebben a szüzek példázatában
a magunk sáfárai kellene, hogy legyünk.
Magunknak kellett volna gyűjtenünk.
De ha a magunkén nem voltunk hűek?
A saját kis olajunkra nem vigyáztunk?
Akkor hogyan kaphatnánk meg a Vőlegényt? Aki sokkal többre bíz majd ezután!
