Bálám
(név jelentése: a nép elnyelője, megrontója; a nép ura, zarándok).
Bálám története, a Bibliában 4 Mózes 22-24
Érintőlegesen eddig itt (katt) írtam róla
 |
Bálám azt is megkísérelte, hogy Izráelt elszakítsa Istentől /paráznaság és bálványimádás csapdájával/ (4Móz 31,16), azután Isten népe megölte őt.
Az Újszövetségben azoknak a képmutató tanítóknak veszedelmes befolyását példázza, akik Isten népét félre akarják vezetni.
2 Péter levele 2. fejezet:
"De voltak a nép körében hamis próféták is, mint ahogyan közöttetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak közétek becsempészni. Ezekkel megtagadják az Urat, aki őket megváltotta, így gyors pusztulást hoznak magukra. Sokan fogják követni kicsapongásaikat, akik miatt káromolni fogják az igazság útját, benneteket pedig szép szavakkal fognak kifosztani kapzsiságukban. Ellenük már régóta készen van az ítélet, és nem kerülik el kárhozatukat. Mert az Isten nem kímélte meg a bűnbe esett angyalokat sem, hanem az alvilág sötét mélységébe taszította őket, hogy őrizetben maradjanak az ítéletig. Nem kímélte meg az őskor világát sem, hanem csak Nóét, az igazság hirdetőjét őrizte meg nyolcadmagával, amikor özönvízzel borította el az istentelenek világát. Elhamvasztotta és pusztulásra ítélte Sodoma és Gomora városát, intő példaként azoknak, akik istentelenül élnek. Viszont az igaz Lótot megszabadította, aki szenvedett az elvetemültek kicsapongó viselkedésétől. Mert ennek az embernek az igaz lelke napról napra gyötrődött közöttük gonosz cselekedeteiket látva és hallva. Éppen így meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésből, a gonoszokat pedig büntetések között tudja megtartani az ítélet napjára. Különösen azokat, akik tisztátalan vágyaik után mennek, és az Isten felségét megvetik. Ezek vakmerők, elbizakodottak, akik attól sem rettennek vissza, hogy dicsőséges hatalmakat káromoljanak, holott még az angyalok sem mondanak ezekre az Úr előtt kárhoztató ítéletet, jóllehet erőben és hatalomban felülmúlják őket. Ezek pedig azt káromolják, amit nem ismernek, mint az oktalan állatok, amelyek természettől fogva megfogásra és levágásra valók; de hozzájuk hasonlóan is fognak elpusztulni. Ez lesz gonoszságuk bére. Ezek gyönyörűségnek tartják a naponkénti dőzsölést: szennyfoltok és szégyenfoltok ők, akik álnokságaikban tobzódnak, amikor együtt lakmároznak veletek.
Szemük parázna vággyal van tele, és telhetetlenek a bűnben, elcsábítják az állhatatlan lelkeket, szívük gyakorlott a kapzsiságban, átok gyermekei. Ezek elhagyták az egyenes utat, eltévelyedtek, és követték Bálámnak, Beór fiának útját, aki a gonoszság bérét szerette, de aki vétkéért feddést kapott: egy néma igavonó állat emberi hangon szólalt meg, és megakadályozta a próféta esztelenségét.
Ezek víztelen források, forgószéltől sodort ködfoszlányok, akiknek a sötétség homálya van fenntartva. Mert üres, fellengzős szólamokat hangoztatva testi vágyaik kiélésére csábítják feslett életükkel azokat, akik nemrégen szakadtak el a tévelygésben élőktől. Szabadságot ígérnek nekik, bár maguk a romlottság szolgái, mert mindenki rabja lesz annak, ami legyőzte. Mert ha az Úrnak és az Üdvözítő Jézus Krisztusnak megismerése által megszabadultak a világ förtelmeitől, de ismét belekeveredve azokba elbuknak; ez az utóbbi állapotuk rosszabb lesz az elsőnél. Mert jobb lett volna nekik, ha meg sem ismerik az igazság útját, minthogy azt megismerve elforduljanak a nekik adott szent parancsolattól. De betelt rajtuk az igaz példabeszéd: "A kutya visszatér a maga okádására", és: "A megfürdött disznó sárban hempereg!"
---
Bálámnak - szemtől szembe - megjelent az ÚR.
Bálámhoz szólt az ÚR.
Mózes és Bálám közötti különbség: az ÚR szavához való viszony közötti különbség.
Mind a ketten tudták kivel - a leghatalmasabb Mindenható Istennel - állnak szemben. Mindketten találkoztak az ÚRral: "Isten pedig eljött Bálámhoz" /4Móz22,9 és 22,20/
- Mózes szeretetből engedelmeskedett az ÚRnak.
- Bálám félelemből.
Az ÚR szavának való cselekvő-engedelmesség, a külvilág felé nem mutatja jól meg az ember szívének minőségét, mivel a jó megtevése történhet félelemből is.
A kérdés: Az ember vajon milyen szívvel engedelmeskedett? Vajon Isten felé szerető szívvel? Vajon minden kérésének és mindvégig engedelmeskedett-e az Istennek, forrón szerető szívvel?
Bálám nem szerette Istent. /De nem vehette semmibe/. Isten népét sem. Áldást azért mondott Izrael népére, mert erre parancsot kapott: "Áldásra kaptam parancsot." /4Móz23,20/ Mert Bálám félt Istentől, a 'nem engedelmesség' következményeitől.
Olyan parancs végrehajtó volt, aki féltette az irháját attól, aki a parancsot adta: a Mindenhatótól.
Bálám azért félt, mert látott és tudott.
"Az ÚR megnyitotta Bálám szemét." /4Móz22,31/ Látta, hogy engedelmeskednie kell, mert különben: Az ÚR angyala"kivont karddal a kezében" /4Móz22,31/ meg is ölte volna. /4Móz22,33/
"Nekem vigyáznom kell, hogy csak azt mondjam, amit az ÚR ad a számba." /4Móz 23,12/
Ellenben kellett neki a pénz is, Móáb királyától. Mert amellett, hogy az életét féltő gyáva, amellett önző és mohó is volt. Jellemtelen gyáva, kapzsi alak. /Szeme parázna vággyal van tele, és telhetetlen a bűnben/
Nem bírt és nem akart sem a hit, sem a megszentelődés útjára lépni, pedig szemtől szembe látta az ÚRat.
Sőt még engedelmeskedett is az ÚR szavának. Megáldotta Izrael népét. Mégis, bár vannak, akik szemtől szembe láthatják (látják) az ÚRat mégis a bűn útján maradnak. Mint Júdás is. /Isten (népének) ellenségeivel tárgyal, tőlük kapja a pénzét./
Mózes, az ÚR szolgája: "Akivel - szintén - szemtől szemben érintkezett az ÚR." /5 Móz34,10/ szeretetből volt engedelmes, és szeretetből maradt az engedelmesség útján. Tévelygésbe nem vitte Isten népét, sem tévútra, sem a maga hasznára, sem kicsapongásaira nem használta. Sem az ellenségeinek nem szolgáltatta ki.
Móáb királya mondja Bálámnak:
"Mit tettél velem? Elhoztalak ellenségeim megrontására,
te pedig megáldottad őket!"
/4Móz 23,11/
Bálám köztes utat választott a haszonért. Életben is maradjon, de gazdag is legyen.
Bálám egyrészt: engedelmeskedett a Mindenható szavának, mert jogosan félt Tőle,
de másrészt: elárulta - természetesen pénzért - a titkot, Móáb királyának, hogyan is lehet mégis az általa megáldott - Isten áldása ellenére - Izraelt legyőzni.
(Tanácsa: Izraelt átokba, romlásba, vétekbe kell vinni a Mindenható előtt. ---> paráznaságba és bálványimádásba kell őket csábítani, és akkor elveszítik az áldást.)
Majdnem mindegy Bálám milyen volt jellemében, vagy cselekedeteiben; az az egy viszont biztos, hogy ő egy pogány varázsló volt, aki szívében nem tért meg ahhoz az Istenhez, akit szemtől szembe látott, a gonoszság bérét szerette. Pedig még azt is tudjuk róla, hogy "rászállt az Isten Lelke" is. /4Móz24,2/
Minden adott lett volna, Bálámnál, hogy megtérjen és egy Isten szíve szerint való ember szülessen benne.
Minden adott volt, hogy örök életet és örök jutalmat nyerjen.
Jézus mondja:
/Jelenések 2,13-15/
"Tudom, hol van a lakóhelyed: ahol a Sátán trónusa van, de ragaszkodol a nevemhez, és nem tagadtad meg az én hitemet Antipász napjaiban sem, aki hű tanúm, akit megöltek nálatok, ahol a Sátán lakik. De egy kevés panaszom van ellened; mert vannak nálad olyanok, akik Bálám tanítását tartják, aki arra tanította Bálákot, hogy tőrbe csalja Izráel fiait, hogy bálványáldozati húst egyenek és paráználkodjanak. Így nálad is vannak olyanok, akik szintén a nikolaiták tanítását tartják."
Bálám tőre /csapdája/ (paráznaságba és bálványimádásba való kísértés, annak látszatával, hogy egyébként engedelmeskedik az ÚR szavának) és a nikolaiták (pl.: modern tanítványsági, apostoli mozgalom, klérus-laikus felosztás) tanítása egy kategóriában van Isten szeme előtt, egy és ugyanaz --->
BÁLÁM, A ROSSZ ÚT
/elhagyták az egyenes utat, eltévelyedtek, és követték Bálámnak, Beór fiának útját/
Nikolaiták:
Tévtanítók csoportja az efézusi és pergamumi gyülekezetekben (Jel 2,6.15). Az Úr gyűlöli az ő tanításukat, mely szerint a vezető testvérek elnyomják a többieket.
nikola= győzd le, laos= nép
Ahol ez a tanítás elterjedt, ott a gyülekezetekben az emberi szó a döntő, nem a Szent Szellem vezetése, kijelentése. Azokban a gyülekezetekben nincsen jelen az őszinte, Isten előtti, kölcsönös testvéri szeretet - sőt egy minimum elvárható - őszinte, megfélelemlítés nélküli - emberi tisztelet sem.
Ragadványok, önfényezések, öndicsőítő szolgálatok, félelem-keltések vagy átkok lebegtetése, személyi kultusz, személyi nagyságok, - akik sokszor maguk is szenvednek saját tévedéseiktől, nagyságuktól - és a rettegő elnyomottak közössége.
Viselkedésük külsőséges 'udvar'-i-askodásokkal /egymás felé is ál-, hamis, képmutató, alá-fel, tisztelettel/ vakolva.
Ilyen úr-szolga felosztás egyszerűen nem lehet(séges) az igaz keresztyén Krisztus követők között, akik mindannyian Isten Szent Lelkével vannak átitatva.
"De Jézus odahívta őket, /tanítványait/ és így szólt hozzájuk:
"Tudjátok, hogy azok, akik a népek fejedelmeinek számítanak,
uralkodnak rajtuk,
és nagyjaik hatalmaskodnak rajtuk.
De nem így van közöttetek,
hanem aki naggyá akar lenni közöttetek,
az legyen szolgátok;
és aki első akar lenni közöttetek,
az legyen mindenki rabszolgája.
Mert az Emberfia sem azért jött,
hogy neki szolgáljanak,
hanem hogy ő szolgáljon,
és életét adja váltságul sokakért."
Mk 10,42-45
Bizony sajnos lehetnek - sőt biztos, hogy vannak - olyan őszinte Istent kereső keresztények, akik ezt a Jézusi ideát egész keresztény hitük alatt nem tapasztalták, és ezért nem is hiszik, hogy létezhetne a Földön, mert csak a nikolaiták tanítását és azok közösségét ismerik, keresztény gyülekezeteikben.
Egyéb ezzel kapcsolatos:
Álapostolokról
Illúzió
A Bolond
A fenti kép innen: http://www.hebrew4christians.com/Scripture/Parashah/Summaries/Balak/balak.html
Lásd még erről anyagot: http://keskenyut.wordpress.com/2013/10/14/a-nikolaitak-es-balam-tanitasa-abonyi-sandor/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése