"Mert minden ember, akit megsértettünk és megbántottunk, egy azok közül, akiket Jézus testvéreinek nevezett. Amit pedig ellene követtünk el, azt Isten ellen követtük el. Minden ember a Krisztus testvére."

2020. december 28., hétfő

Üldözésekről

 

"A történelmi tapasztalatok csakugyan azt mutatják, hogy a népirtások a legtöbb esetben kiélezett hatalmi játszmák következményei. A gyűlölködés mérgét tudatosan adagoló politikai hatalom akár bel-, akár külpolitikai kudarcaiért bűnbakokká tesz társadalmi csoportokat, bomlasztja, majd élesen megosztja az addig békésen együtt élő közösségeket. Felerősíti a vallási ellentétet, szítja a soviniszta gyűlöletet. Az intézményesített erőszak addig tart, amíg a térségben érintett nagyhatalmak a rendteremtés szándékával be nem avatkoznak. Közben ezrek, tízezrek vagy százezrek sorsa fordul tragédiába."

Alábbi cikket javaslom olvasásra:

https://ligetmuhely.com/liget/uldozes-uldoztetes-nepirtas/


A valdensek - a régmúlttól napjainkig

Magyarországon nem sokat tudunk a valdensekről. Első köztársasági elnökünk, Göncz Árpád kisregénye Sarusok címmel egy valdens prédikátorról szól. „Eretnek nincs, ha inkvizítor nincsen…” szól az írás egyik fő üzenete, - „üldözött és üldöző egymás igazát igazolja”. 

Ha ma valaki az olasz-francia határvidéken található Cotti-Alpok valdens völgyeibe látogat számos meglepetésben lesz része. Nemcsak a valdens hitre tért Kossuth Lajos személyi papírjait és nagy alakú portréját nézheti meg Torre Pellicében, a Valdens Múzeumben. Ellen White, A nagy küzdelem című írásának francia és olasz nyelvű változata is a vitrinben van kiállítva, mivel – ahogy helyi idegenvezetőm 25 éve mondja nekem – senki nem írt olyan szépen a valdensekről, mint ő (E.G. White: A nagy küzdelem/A valdensek c. fejezete).

Jelmondatuk: LUX LUCET IN TENEBRIS – áll címerükben (A világosság világít a sötétben). Utalás az ige világosságára, a testté lett Jézus Krisztus iránti tiszteletükre, hozzá való ragaszkodásukra (János ev. 1. fejezet). Címerükben központi helyen van a Szentírás, amin áll a világosságot adó szövétnek, körülötte hét csillaggal (Jelenések 1. fejezet). Nem csak az igazság tekintélyének forrására utalás ez – a Biblia, és a „világ világossága” Jézus -, de arra történelmi küldetésre is, ami a két advent között Krisztus követőire vár. A különböző korokban élt hívők, Szentíráshoz hű közösségek „csillagai” veszik tehát körül Isten Igéjét.

Ősiségüket a történészek elsősorban Valdó Péterre (1170-es évek evangéliumi szegénységi mozgalma) vezetik, azonban egyes források, az államvallássá váló kereszténység koráig mutatnak vissza. Nem, mint valdensek létezhettek még ekkor, de a Róma hatalmi kereszténysége elől hegyekbe húzódó egyszerű követők csoportjait alkothatták, akiknek a természet nyújtott menedéket (lásd. Wylie – első fejezete). Az Alpok francia és itáliai részén – hágókkal elválasztva – egyaránt közösségeket alkottak. A 13. században helyi rendeletekkel léptek fel apostoli egyszerűséget és igei megújulást sürgető misszióik ellen. Zsinati döntések nevezték őket eretnekeknek, hogy a 14. századtól azután elkezdődjék intenzív üldözésük és kiirtásuk. 

Az egyházban található világiasság, pompa mellett is jobban zavarta őket az emberi hagyományok, tanítások uralomra jutása. Hitték, hogy a Szentírás minden igazság forrása, vagy, hogy a bűnök rendezése imában Istennel, egy személyes kapcsolódás nyomán bármikor megtörténhet. A hit Krisztusban elegendő az egyházi tekintély és hierarchia találmánya helyett. Az egyház tagjai egyetemesen „Krisztus papjai”, mint arról maga Péter apostol is ír. Miközben tehát Európa nyugati felének kereszténységét egyetlen nagy vallási rendszer igyekezett meghatározni, ők a jézusi egyszerűség és hit képviselői igyekeztek lenni. Nem véletlen, hogy sorsuk is ennek megfelelően az üldözés és mártíromság volt.

Talán a leg nevezetesebb – John Milton versében is megörökített - története ennek az 1655-ös húsvéti piemonti vérengzés. Több, mint tízezer valdenset mészároltak le a hegyi havasokban. Az oda menekülők, akár asszonyok, gyermekek voltak ugyanúgy a kegyetlen mészárlás áldozataivá váltak, mint a falvakban maradók. A Torre Pellice – a valdensek „fővárosa” – felett álló Castelluzo csúcsáról százával lökték a mélybe a hitükért menekülőket. 

Az 1680-as években egy újabb üldözési hullám miatt Svájcig menekültek az Alpok legmagasabb hegyein keresztül. Mintegy háromezren hagyták el a szülőföldjüket, hogy életüket mentsék. A kiürített falvakba később 900 fő kísérelte meg a visszatérést. A „dicsőséges visszatérés” 600 embernek sikerült. Az ottani tél és egy téli gyalogos Svájc-Itália utazás nehézségeit aligha tudjuk elképzelni. Két-három méteres hóban, fagyos szélben tették meg az utat – kerülve a hatóságok által ellenőrzött utakat. 

Üldözött kisebbségként időről időre, egy-két ezerre is lecsökkent a létszámuk, majd mire végre újra 10-15 ezren lettek, újabb üldözési hullám tizedelte meg őket. Két évtizednyi békeidőszak után – az 1600-as évek végén – gettóba kényszerítik őket. Itáliában az 1500-as évek közepén már Velencében is volt gettó zsidóknak fent tartva.  A valdenseknek 1600 méteren húzták meg a határt- e felett kellett élniük. Ha figyelembe vesszük, hogy ezen a magasságon csak az év három hónapjában olvad el a hó teljesen, elképzelhetjük milyen kihívással találták szembe magukat. Ebben a rövid időszakban kellet megpróbálniuk az év egészére nézve gondoskodniuk magukról egy olyan tájon, ahol kevés termőterület és sok szikla teszi nehézzé még az állattartást is, nemhogy a földművelést. Ma is látható, ahogy az ott élő kései valdens utódok néhány négyzetméternyi területeket tisztítanak meg a kövektől és tesznek termővé – körülkerítve próbálva védeni termésüket a vadaktól. 

A gettóba kényszerített családok gyermekeit a keresztény térítés jegyében rendelettel szakították el szüleiktől, hogy hegyek tövében fekvő településeken neveljék az igaz hitre. Drámai volt az 1700-as évek kezdete számukra. A katolizálás jegyében ekkor építik a legtöbb a katolikus templomot a völgyekbe – mindez itt Európa szívében, Róma és Svájc között.

Egészen a Nagy Francia Forradalomig tartott a valdensek elnyomása, amikor ismét lélegzetvételnyi szünethez jutnak. A 17. századtól Európa nem reformált hitű fejedelmei, uralkodói közül többen tiltakoztak az elnyomás és öldöklés e történési ellen – olykor eredménnyel. Legfeljebb időszakosan leállított, felfüggesztett üldözések volt a válasz. A valdenseknek hitük szabad megélésére, továbbadására egészen a 20. század második feléig kellett várniuk. Milyen megrázó adatok és számok ezek. 

Ma mintegy harmincezer itáliai és tízezer fős argentin valdens egyház létezik a szórványokban a világ számos más pontján található kisebb közösségeken kívül. Egykor Európa szinte minden országában közösségekkel rendelkeztek, egészen a keleti határokig, sőt azon túl is.

A Bibliát tartották hitük kizárólagos forrásának. Másolták, kutatták, fejből megtanulták egyes részeit és szóban és írásban is megosztották. Azt mondták, hogy a Biblia megőrzésének egyik legbiztosabb módja a fejből megtanulás – nem tudják elvenni az embertől. Elosztották maguk között, hogy ki, melyik iratot tanulja meg. A legfontosabb iratoknak az evangéliumokat tekintették, de a teljes írást használták. Hitvallásuk minden jel szerint egységesen megfogalmazott formában nem volt. Ha valamit mégis annak tartottak, az leginkább Krisztus Hegyibeszéde volt (Máté 5-7. fejezetei). Azt mondták, hogy ebben minden megtalálható, ami Isten üzenetének a lényegét alkotja. 

Teológiai képzésük hat hónapos időszakot ölelt fel. A tanulókat elsősorban misszióba küldték, erre készítették fel. Egyszerű hegyi „misszió-központot” kell elképzelnünk („barba-iskola”, misszionáriusaikat, tanítóikat „barbáknak” nevezték – a barba szó jelentése szakál), néhány négyzetméteres szoba, kőasztallal – kőből volt a padlózat, a falak, de még a tetőn a cserép helyett is hasított kőlapok voltak (erős gerendázat és masszív kőfedél állta a téli hó nyomását). Európa országaiba bocsátották el a kiképzett diákokat. 

Vándorkereskedőkként járták Európát, értékesebb kelméket, ékszereket árusítva. Becsületes üzletfelekként ismerhették meg őket az emberek, akiknek azonban a materiális portékánál mindig volt több is. Ha nyitottság volt rá megosztották keresztény reménységüket, elmondták az evangélium vigasztaló, bátorító üzeneteit. Saját maguk által készített Szentírás másolatokat ajándékoztak az érdeklődőknek. Tudták, hogy életükkel fizethetnek e vakmerő tettükért, ezért nagyon tapintatosnak és körültekintőnek kellett lenniük. Az evangélium kincsét azonban többre tartották kényelmüknél és biztonságuknál. Ez adott erőt szavaiknak és ez tette egyedülállóan eredményessé a valdens missziót.

Magyarországra is érkeztek valdens kereskedők, bár név szerint nem maradt fenn róluk semmi. Sopronban alapítottak kis közösségeket, egész addig, míg az inkvizíció el nem üldözte őket. Házaikat lerombolták.

Arra alkalmas fiataljaikat a féléves barba-képzés után gyakran küldték nagy európai városok iskoláiba, egyetemeire tanulni. Tudták, hogy az evangéliumnak mindenhova el kell jutnia, ezért ha védelmet a hegyekben keresnek is, nem zárkózhatnak be oda. Jézus imájának szavai, amit Atyjához mondott követőiért a fülükbe csengett: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem, hogy őrizd meg őket a gonosztól” (János ev. 17. fejezet). Az így kiküldött diákok egyszerre voltak tanulók és tanítók. Az egyetemeken olyan társadalmi rétegeket értek el, akiket máshogyan nem tudtak volna megközelíteni. Hitük elég erős lehetett ahhoz, hogy ne rendítse meg őket a vallási-filozófiai spekulációk gazdagsága. Ugyanakkor személyes kapcsolataikon keresztül életük és szavaik üzenete egymást erősítően hathatott. Ez a „valdens-missziós” módszer olyan helyeken is eredményes lehetett, ahova másképpen az evangéliumnak nem volt útja. Lényege nem a megtévesztésen alapult, hanem az előítéletek eloszlatásán és a személyes kapcsolatokon. 

Cseh-morva területeken éltek olyan valdensek, akik nemcsak a Hegyibeszédet, de a Tízparancsolat hetedik napi szombatjának heti nyugalomnapként megünneplését is komolyan vették. Kereszténységüket a dogmák helyett sokkal inkább a megélt vallásosság jellemezte. Szorgalmas egyszerű hétköznapi élet; békés emberi, családi kapcsolatok a Tízparancsolat jegyében és az ellenség szeretete; keresztény reménység az e világi múlandó dolgok helyett Isten országában és Jézus dicsőséges szabadító visszatérésében. A gyónásban való emberi, egyházi közvetítő szerepet, az egyházi szentségeket olyan hagyományoknak tekintették, amik csak bonyolultabbá teszik Isten és ember közösségének megélését. Ugyanígy elítélték az egyház halálon túli élettel kapcsolatos spekulatív tanításait és a pokol riadalmaival való fenyegetést. Mivel nem találták meg ezeket a Bibliában, tagadták ezek tekintélyét és kérték az egyházi és világi hatóságokat, hogy hagyják hitük szabad gyakorlását.

A hangsúly a szeretet megélésén volt. Jézus Krisztus egész programbeszédének középpontjában ez az elv, törvény – az önzetlenség szabálya húzódik. Jézus Hegyibeszéde a Bibliában feljegyzett leghosszabb prédikáció a Mestertől, amelyben helyes fénybe állítja a hit, az istentisztelet és a felebaráti viszonyulás ószövetségi tanításait. Kezdete a Boldogmondások pontosan kifejezi, hogy mi a fontos Istennek velünk kapcsolatban. Az a lelki öröm, békesség, aminek útján járva az ember értéket vihet a jellemébe, életébe és kapcsolataiba.

Ez az üzenet, meghívás – „boldogok” - volt a 12. századi valdó péteri valdens ébredés zászlójára tűzve is. Miután a tehetős, életörömöket habzsoló Valdó egy kedves barátja születésnapján szentanúja az ünnepelt váratlan halálának mélye megrendül. Minden értékét veszti, mindem múlandó, ami csak körül vesz bennünket és mi magunk is. Nem tudja korábbi életvitelét folytatni, ezért az evangéliumi változást választja. Más gondolkodás, más célok, önhit helyett istenhit. Meggyőződésévé válik, hogy a lelki változásoknak külsőleg is meg kell mutatkoznia, így felhagy korábbi életvitelével. A „lelki szegénység” boldogságát az e világi egyszerűség választásával, a mulatozás, vagyonról való lemondás békéjével ötvözi. Kincseit a szegények megsegítésére fordítja, prédikációiban megtérésre, saját szegénységünk és Istenre utaltságunk belátására hívja hallgatóit. Mindenét eladja és szétosztja – mozgalmát a lyoni szegények mozgalmaként ismerjük meg. Teológiájuk alapja Istennel, majd emberekkel való kapcsolatunk rendezése, ahogy arról a boldogmondások is tanúskodnak: belátással, szelídségben, megbocsátásban, könyörületben – inkább elviselve a rosszat, mint elkövetve.

A Szentírás használata a valdenseknél nem a szép prédikációkban merült ki. Többnyire egyszerű emberek voltak, nem ékesszóló tanítók. A mindennapi életben igyekeztek megélni Jézus szeretet-törvényének a követését. 

Az állandó háborúskodás, otthonaik és családjuk védelmezése állandó kihívást jelentett kereszténységüknek. Torre-Pellicében, a Valdens Múzeumben járva számos kép ábrázolja az ellenük elkövetett vérengzéseket, ezért is meglepő, amikor a tárlat egy történeti dátumától a valdensek fegyvereit láthatjuk kiállítva. Az önvédelem eszközei mellett lőszerszámok, puskák is láthatók. Mi vitte rá a valdenseket ezek használatára és egyáltalán hogyan is viszonyultak ezekhez az eszközökhöz?

A feljegyzések szerint ötévszázadnyi kegyetlen mészárlás után alkalmaztak ők is állásaik, hegyi hágóik védelmében fegyvert – önvédelemből. Nem támadtak senkit, az eszközök használata közben minden felesleges gyilkolást igyekeztek elkerülni. Feljegyzéseik bőséggel tartalmaznak beszámolókat, amikor Isten különleges a természet erőivel (időjárási körülmények) óvta meg őket. 

Ellenségeikkel mindig egyezséget igyekeztek először kötni. Tárgyalásokat kezdeményeztek, plusz adókat, költséges békefeltételeket is készek voltak magukra vállalni. Számos feljegyzés örökíti meg a világi és egyházi hatóságok sokszor becstelen nyerészkedő, szószegő hozzáállását. Ha ez nem járt sikerrel, akkor jött a harc sajátos felállásban. Néhány száz falusi férfi ellen (többnyire tucatnyian alkottak egy-egy csapatot csak) vonult 10-15 ezer páncélos savoya-i katona, a herceg zsoldosai. 

A valdenseket lelkészeik tanították - a csatában mellettük álltak és óvták a vérengzéstől. Ha sikerült megvédeni állásaikat – terepismeretük akár tízszeres túlerőt is tudott ellensúlyozni – hálaadásra hívták őket, hogy ne bízzák el magukat, ne tulajdonítsák a győzelmet maguknak, és legfőképpen nehogy bosszúállókká váljanak. Az ellenség elkergetése engedélyezett volt, de a mészárlástól a lelkészek a csata közben is óvták a hívőket. A megsebesült ellenség megbecsülése és meggyógyítás kettős missziós céllal is bírt: segíteni a bajba jutott ellenségen, és visszaküldeni az övéihez, hogy mondja el: a valdensek nem akarnak háborút, ölést – pusztán békét és saját hitük gyakorlásának engedélyezését kérik. A zsoldosok pénzért jöttek az ártatlanok ellen pusztítani, és ingyen szeretetből kaptak életet, amikor „ellenségeik”, a valdensek elengedték őket. 

Az első francia nyelvű, eredeti nyelvekből készült francia bibliafordítás is a valdenseknek köszönhető. Nem iskolázottságuk tette ezt lehetővé, de vágyakozásuk, ami nem ismert olyan áldozatot, amit ne adtak volna meg érte. 1532-ben Chanforanban döntötték el, hogy bármi áron készíttetnek egy anyanyelvű Szentírást. A reformáció híre hozzájuk is eljutott, néhány svájci reformátor személyesen is ellátogatott a völgyeikbe. 1529-ben már volt svájci Biblia, 1534-ben Luther is elkészül a teljes német Bibliával.

Bibliájuk, másolataik már korábbról is voltak, azonban a régi fordítások nehézkes szövege miatt is szükség volt egy új, reformált kiadás elkészítésére (végre nem a latin szöveg, hanem a héber-görög eredeti alapján). 

Mai áron számolva mintegy 30 millió forintot kellett összegyűjteniük a bibliaikiadás minden költségének a fedezéséhez. Egyszerű hegyi emberek voltak, akik saját nyelvükön vágytak olvasni Istenről. A nyomtatás Svájcban készült, a fordítás a valdens völgyekben. 

Nemcsak másolták és terjesztették, de őrizték is az igét. Mindennapi használatukban hosszabb rövidebb szakaszok voltak náluk, a zsoltárokból egy részlet, vagy az evangéliumokból jellemző módon. Az üldözések idején fejkendőt viselő asszonyok kulcskarikára fűzhető méretű bőrtokokban rejtettek el a hajukba fűzve értékes igerészleteket. A vándor misszionáriusok általában ruhájukba varrva őrizték a másolatokat. A Szentírás üzenetét hordozó iratok megőrzése – akár másolással, akár életüket kockáztatva elrejtésükkel mindennél fontosabb volt a számukra. Ha megtalálták, az iratot az eretnekkel együtt megégették. 

A könyvnyomtatás előtt egy-egy Biblia felbecsülhetetlen értékű volt – mai mércével talán egy új autó árával ért fel. Még könyvnyomtatás után is 2-3 tehén eladása árán juthattak hozzá, ami akár fél, egy millió forintot is tesz.

A katolikus egyházfő nem is olyan régen ellátogatott Torre Pellicébe – oda ahol pápa még soha nem járt – és bocsánatot kért a valdensektől, az egyház által elkövetett, támogatott bűnökért (2015. júliusában). Komoly gesztus egy évszázadokon át kitartóan pusztított keresztény közösség felé. 

Mégis elgondolkodtató, hogy a valdensek egyrészt már menet közben gyakorolták a megbocsátást, másrészt a meggyilkolt tömegeknek nem sokat számít egy ilyen bocsánatkérés. Akik, tették, azok már nem tudnak, és nem is akartak bocsánatot kérni, egyfajta „történelmi szükségszerűségből” öltek, a korabeli „egészen más viszonyok” között – ahogy ezt felmentőleg magyarázni szokták egyes történések. Ezzel együtt talán mégsem a gesztus maga – amit nem dolgunk megítélni, hiszen a szíveket csak Isten ismeri – vagy a bocsánatkérés erkölcsi logikája az igazi kérdés.

Gyakorlatilag az igazi dilemma alapja, hogy azok a hitelvi kérdések, amik a korabeli üldözéséket előidézték semmit nem változtak a mai napig. A megbocsátás bibliai alapelvei ugyanúgy nem változtak, mint az írás más tanításai – amik ellenében a kegyetlenségek, és a mögöttük álló hit- és hierarchia rendszer létezhettek. Amikor egy argentin származású – tehát a valdens közösséget jól ismerő - egyházi főméltóság bármilyen indítékból is érzékenységet mutat a saját egyháza által üldözöttek felé, az emberileg szép, de nem mutat túl önmagán. 

Paolo Ricca, a 20. század még ma is élő legjelentősebb valdens teológusa szerint az igazi kérdés az, hogy a katolicizmuson belül a pápaságról és az egyházi hatalomról vallott felfogás változott-e. „Egy pápa nélküli katolikus egyház fel sem tételezhető, az már nem katolikus egyház” – jegyzi meg Ricca. Véleménye szerint egy keresztény megbékélés, egység útja aligha elképzelhető addig, amíg Róma a jézusi evangélium és szentírási tanításokon kívüli dogmák és szentségtan képviselője. 

A valdens válasz méltó volt a katolikus egyházfő bocsánatkérésére: a völgyekben készült francia bibliafordítás egy hű másolatát adta ajándékba. Mert Krisztus igéje felette áll minden ember alkotta intézménynek, kinevezésnek, tanításnak és hatalomnak.



Az írás és kép a Valdens Akadémia facebook oldaláról származik. Engedéllyel. Köszönet érte.

2020 karácsony után

 



2020. december 27., vasárnap

2020 karácsony

 

Az EPP és az európai unió majd meg fogja próbálni jegelni a Magyarországon kialakult polgárháborús helyzetet. Mivel, hogy a helyzet komoly. Ezért született ez a Weber cikk is: 

https://index.hu/kulfold/2020/12/27/manfred_weber_orban_viktor_europai_unio/  

A polgárháborús helyzetről azért nem beszélnek még konkrétan, még, nyíltan, mert a helyzet komoly. A helyzetet jegelni kell, ezért beszélnek Orbánról és az ő politikájáról. Ám ettől függetlenül, hogy ők odakint mit mondanak, itt idebent alakulnak a szekértáborok. Illetve csak egy alakul, teljes fegyverzeti és vagyoni arzenállal, amit a magyar néptől loptak. Ez pedig az orbanizmus. Ez a kialakult új vallási mozgalom nem fog engedni az eddig elért törvénybe iktatott jogaiból, helyzetéből, vagyonából. Még akkor sem, ha bizonyítható, hogy mindazt, amit elért mások róvásával, megkurtításával érte el. Nincsenek kevesen az orbanizmus hívei. Harcolni fognak a végsőkig, hiába voltak, vannak kisebbségben, és hiába lepleződött le az egész világ előtt álságos szent beszédeik. 

Tudni kell, hogy innentől fogva, hiába lesz kimondva az igazság minden nap a világ leghatalmasabb országainak vezetőitől, nem változtat azon a helyzeten, hogy Magyarországon sokan a vérüket és az életüket fogják adni az orbanizmus elleni harcban. Az igazság szava most ez. Nem béke lesz, hanem kemény háború.

Az ellenzék fennmaradt médiája sem fogja elhozni a békét, megvilágosító tűpontos irodalmi magasságú írásaival. Az ország átlendült a határon. Nincs szó, ami megváltoztathatná a jövőt.

Nemcsak a most karácsony napjaiban gyorsan elköltött sok-sok ezer milliárd, és persze megint „stadionokra”, nemcsak az egyházakkal kötött paktum, nemcsak az egyetemek autonómiájának megszüntető határozatai, de ezeken kívül több fronton megerősített államhatalom olyan szintű koncentrációja, ami az életfeltételeket veszi el több millió állampolgártól (értsd: embertől). Sőt nemcsak elveszi, de még akadályozza is a hozzáférését. Nem a lehetőségektől foszt meg, hanem az életben maradástól. Amikor majd az emberek húsát közvetlenül fogja érinteni, na akkor kell számolni az elkeseredett tömegek halálával. Olyan forradalom lesz Magyarországon, ami a forradalom minden jellemzőjét nélkülözi majd, mert csupán az emberek jogainak (életének) visszaállításáról fog szólni, olyan szinten, abból a jogi megfosztottságból, amit még a Földnek a legboldogtalanabb keleti féltekén sem ismernek.

És ami még fontos! Orbán Viktor – az orbanizmus névadója, de nem az egyetlen tagja  ismét három lépéssel mindenki előtt jár. Elemi érdeke, hogy mindenkinél okosabb legyen. Lesz majd megint hüledezés, mind idehaza, mind a demokratikus értékeket valló országok vezetőinél. Sok – gonosz  meglepetésre számíthatunk tőle, a magyar emberek részéről pedig kőkemény ökölharcokra. Egyszerűen: sok vér fog folyni és senki se fogja tudni megakadályozni.

Ami ebben az országban zajlik, a Krisztus megcsúfolása. Ha pedig ez így van, akkor Isten irgalmazzon. Hogy lehetséges az, hogy az ország vezetésében keresztyén terminológiákkal beszélnek, de egyetlen teológus se szólal fel ellene, hogy hülyeségeket mondanak? Úgy lehetséges, ahogy a politikatudomány és a közgazdaság szakszavait is átkeretezte ez az orbanizmus. Így vesztette el közpénz jellegét a közvagyon, a keresztény szavak a keresztény tartalmat, a demokratikus intézmények a demokratikus jelleget, a liberalizmus a szabadságot. Kérdem én, Orbán Viktor kormánya több milliárd hitelt vett fel, még az eu-s segély előtt, kitől vette fel? Mire vette fel?

A kormánynak december 31-én kellene nyilvánosságra hoznia a következő három év költségvetési keretszámait. Ám ehelyett egy sima kormányrendelettel mentesítette a törvényi kötelezettség alól a pénzügyminisztériumot, illetve önmagát. A kormány így nem köteles elszámolni a parlamentnek (és tehát az embereknek) az adók elköltéséről, amíg tart a veszélyhelyzet.

 https://nepszava.hu/3103883_a-kormany-nem-tervez-hosszu-tavra

Varga Mihály 3337 milliárd forintos hiánnyal tervez, több mint duplájával annak, amit a parlament a kormányzatnak engedélyezett. Ez a GDP 6,5%-a. Az idei 8-9%-os GDP arányos hiányt nem lehet egyik évről a másikra csökkenteni. Magyarul: kurvára megszívtuk. Három évig ebből a válságból nem lábalunk ki, legalábbis a szegényebb réteg biztos, hogy nem. És mindennek tetejére erre az időszakra az országnak még költségvetése sem lesz!!!

Ezt egyetlen egy volt kormányzat sem merte megtenni Magyarországon a magyar néppel! Egy kifosztott, tönkretett országot fog ránk hagyni az orbanizmus. A kereszténynek mondott szavai, bűvölései szédítették meg a híveit és lopta el róluk még a gatyájukat is.

Ennél vérlázítóbb, szégyenteljesebb kormánya még nem volt a magyar népnek!

Felelős mindenki, aki egyszer is az orbanizmusra, a Fideszre szavazott. Mert mindig lehetett tudni, hogy egy képmutató, hazug maffiáról van szó.

Ehhez képest a bajnais libaeset laza kis képregény:

https://nepszava.hu/3103866_dunaferr-ugy-40-ezer-ember-sorsa-a-tet

https://nepszava.hu/3103816_szabad-szemmel-korai-temetni-a-kozep-europai-liberalis-demokraciat


Márk 15,42-16,20

 Jézus temetése. Arimátiai József bátran kérte el a testet. Más evangéliumokból tudjuk, hogy ő egy gazdag ember volt, és a saját sírjába tette Jézust, ahol még nem feküdt senki. Pilátus meggyőződött arról, a századoson keresztül, hogy Jézus meghalt. 

Számolás. 

Miután 3 óra után halt meg Jézus a kereszten és esteledésig le kellett őt venni, mivel a zsidóknál már este – sötétedéskor - kezdődik a másnap, és az ünnep volt, ezért a temetés nem tarthatott sokáig. Gondolom József lemosta a testet, és úgy tekerte a gyolcsba. Másik evangéliumban szerepel, hogy illattal is megkente. Erre tehát én úgy számolom, hogy 3-4 órája lehetett. Nem sok idő, ha beleveszünk mindent. A kikérést, a szállítást, a mosást, elhelyezést, kőhengerítést stb. Biztos, hogy siettek a temetéssel.

A 7. nap következett – itt én nem szeretem a mai napnevén nevezni, hanem számozni szeretem a napokat, mert csak belebonyolódik az ember. Egyébként is akkor még nem volt Gergely naptár, a Hold fázisa szerint számlálták – indították a hét napos - heteket. Nem szombat, hanem a nyugalom napja volt. 7. Ekkor a zsidó törvényeknek megfelelően nem mehettek oda a tanítványok. Hanem a nyugalom napját követően, a hét első napján reggel találkoztak a tanítványai először vele és látták, hogy ő él. Magyarul egy új hét kezdődött Jézus feltámadásával. /Zsidó levél 4. rész/

Érdekes, hogy feltámadásakor először nőkkel találkozott. Magdalai Máriával, Máriával (József és vagy Jakab, talán ugyanarról az anyáról van szó, vagy kettő különböző, vagy talán épp a saját anyjáról) és Salomé. Nem érdekes, hogy nőkkel találkozik először Jézus? Nekem igen, de nem tudom miért. Megtehette volna, hogy először rögvest tanítványaihoz megy. De nem ezt tette. Vajon miért?

Jézus megjelenéséről röviden számol be az evangélista. Az is zárójelben van, tehát a legrégebbi iratokban nincs benne. De elhangzik benne a legfontosabb: menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik üdvözül, aki pedig nem hisz elkárhozik.

Mintegy lezárásként szerepel az, hogy a tanítványok ezt megtették, hirdették az Igét, az Úr pedig együtt munkálkodott velük a jelekkel. Itt tulajdonképpen vége is a történetnek. Az ember leteszi a könyvet és megnyugszik, jó történet volt. Ha csak egy regény lett volna. És, ha csak ez az egy híradás lett volna Jézusról a Földön, akkor gondolhatnánk ezt. Azonban még számtalan levél, írás, és más is utal arra, hogy ez nem csak egy mítosz a régi időkből, nemcsak egy Homéroszi eposz, ez annál több. Jézus személye, most is élő és ható. És noha kimondhatjuk Vége, mert az Idő Őelőtte semmi, de amíg itt élünk, nekünk is ugyanaz a szerepünk és a dolgunk, mint a tanítványainak, akinek az üzeneteit személyesen átadta. Amíg mi is be nem jutunk a nyugalom napjára.

„Ne féljetek, higgyetek, én vagyok az.”


2020. december 26., szombat

Márk 15,20-41

 

A százados, aki a kereszt előtt állt, és mindezt látta, hogyan lehelte ki a lelkét, azt mondta: Isten Fia volt. Neki megerősítés volt, hogy később megtudta, hogy a templom kárpitja kettéhasadt, amikor Jézus kilehelte a lelkét. Amit hat ökörrel se lehetett kettészakítani.

A gúnyolódók azt mondták a szenvedő Jézusnak, aki azt mondja lerombolja a templomot, három nap alatt felépíti a templomot, mentsd meg magadat szállj le a keresztről. 

Az írástudók és főpapok hasonlóan, így mondták: másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni. A Krisztus Az Izrael királya szálljon le a keresztről, hogy lássuk, és higgyünk.

A főpapok egy erős királyt szerettek volna maguknak. Aki másokat megment. A sokaság, megállás nélküli folyamatos csodákat akar. Mindenki a maga álláspontját látta visszaigazolódni abban, ahogy Jézus meghalt. A vádolók szerint csaló volt. Vagy nem? Mert ha ismerték volna az írásokat, vagy nyitott lett volna a szemük, akkor ahogy mindenki más látta, hogy Ő a Krisztus, ők is látták, de nem akarták elfogadni. Nekik a saját elképzeléseik, döntéseik szerint kellett egy Király, erre a Földre, erre a földi életükre. Nemzetben gondolkoztak!

Miért halt meg Jézus? Le tudott volna szállni a keresztről, de Istennek van egy (menet)rendje, amit az Ószövetségben is kijelentett. Fölötte van a földinek, beleszületett Jézus ebbe a földi valóságba, mint földi ember, hogy megmentse a földi embereket a Mennynek. A Mennyben van Isten Országa. "Az én országom nem e világból van" – mondja Jézus Pilátusnak. Magyarul nem harcol azokkal a földi eszközökkel, amivel a földi uralkodók, nem is szükséges. Ez a világ elmúlik. A Menny örökkévaló. 

Jézus örökkévaló Király, örökkévaló országgal. Jézus megmutatta tulajdonképpen a feltámadásával, hogy a Mennyben van az Ő országa, Felette való ennek a világnak, miközben bevégezte áldozati küldetését, hogy földi embereket vigyen magával országába.

Az isteni menetrend tiszteletében Jézus példát, és utat mutatott nekünk. Ahogyan Ő tisztelte az Atya akaratát, törvényeit, és cselekedte azt, nekünk is így kell, kiállva végig a vérig. Ez az igaz engedelmesség, előtérbe helyezni a mennyei elrendelést, a földi célok, félelmek elé.


2020. december 25., péntek

Márk 15,1-19

 Ismét egy kérdés: "te vagy a zsidók királya?" Mindenki azt a kérdést teszi fel, ami a legjobban izgatja, amire választ szeretne tudni. Pilátusnak politikailag volt fontos ez a válasz. Jézus azonban csak annyit mondott: "te mondod". Majd többet nem felelt. A zsidó vallási vezetők vádolták be Jézust ezzel a vádcímmel, a római helytartónál, aki a császár barátja akart lenni. De Pilátus tudta, hogy mindez koncepciós per, irigységből tették. Pilátushoz felment a sokaság, hogy engedjen el egy foglyot, ahogy szokott az ünnepen. Ekkor folytatott még egy ’beszélgetést’ Pilátus a sokasággal is. Mit tegyen azzal, akit ők a zsidók királyának mondanak? Ők mondják ezt, a sokaság, hogy király. Jézus itt hallgat. Jézus ugyanis más kérdésre válaszol: "Te vagy e az Isten Fia?" "Én vagyok." 

Jézus kigúnyolása is egy palotában történik meg, ahol királyi ruháknak megfelelő színekbe öltöztetik, és megalázták. De Jézus nem a zsidók királya. Hiába teszik fel majd a vádat a feje felé a kereszten. Ő az Isten fia. Az egész Föld minden nemzetének és emberének királya. A magasságos Isten magasságos Fia.

Az, hogy Jézus a zsidók királya, avagy Isten Fia mindig politikai fegyvertény maradt a vallásban. Amit önös haszonszerzésért használták. Mindig túlkapások jöttek belőle, ha csak a zsidókra királyára hegyezték ki. Ez csak egy vád. A teljes igazság: Jézus a zsidók királya IS. Ez alól a zsidók sehogyan se lógnak ki, se pro se kontra, se be se ki. Nekik is Jézus Krisztus az Igaz Bírójuk és Királyuk, mint minden más népnek.


2020. december 24., csütörtök

Márk 14,43-72

 „Ezt az ismertető jelet adta meg nekik.” Erről a hal, jutott eszembe, mint keresztények ismertető jele, de persze itt másról van szó, az ellentetjéről, Jézus elárulásáról, egy csókról. Júdás azt mondja: „fogjátok el, és vigyétek be biztos kísérettel.” Milyen kemény rideg szavak, amelyek tükrözik a volt ’tanítvány’ teljes hitetlenségét. Jézus ugyanis, ha akarta volna mennyei seregeket hívott volna segítségül, vagy szájának leheletével fújta volna el őket. „A nagytanács bizonyítékokat keresett ellene, de nem találtak.” Hamis vallomások alapján ítélték el, mert mindenképp meg akarták ölni. Ekkor elhangzik a világtörténelem legfontosabb kérdése: „Te vagy a Krisztus, az Áldottnak Fia?” – Már nem arról van tehát szó „kinek mondanak engem az emberek”, hanem felteszik neki: ki vagy te? Jézus pedig válaszol, és elhangzik a világtörténelem legfontosabb kijelentése, amin minden, de minden áll vagy bukik: „Én vagyok” … azok pedig együttesen kimondták az ítéletet: méltó a … (méltó minden dicsőségre) a halálra. A világ azóta is így áll, egyesek kimondják, Jézus átkozott, méltó a halálra, mások dicsérik és magasztalják, mint Isten Egyetlen Fiát. És vannak a tanítványok, akiknek milyen sok idő megérteni, felfogni, felvállalni, kinyilvánítani és cselekedni Isten akaratát. Ilyen példaként áll előttünk, Péter apostol. Az ő elbukásával, mert tagadott, de később megtért a nyilvánosság előtti tagadásából. Júdás azonban hitetlen volt és pénzsóvár. Mindketten képmutatók voltak, Júdás Jézus felé és a tanítványok felé, érdekből, Péter azonban félelemből az emberek felé. Nagyon fontos, hogy titokban, szívünk mélyén hogyan gondolunk Jézusra. Ha őszintén Isten Fiának gondoljuk. Ha ez az iránytűnk, akkor Isten mindig meg fog tudni igazítani minket, és megerősít minden gyengeségünkből, hogy nyíltan fel tudjuk vállalni Őt. Nincs az az elbukás, amiből ne tudna helyreállítani, ha szívünkkel hiszünk. Ellenben ha hitetlenek vagyunk, nincs az a csoda se, ami hívővé tehetne.

2020. december 23., szerda

Márk 14,12-42

 Korsó víz. – ez engem nagyon megfogott Lukács evangéliumában is. Ez az egész rész Lukács evangéliumi résszel nagyon hasonló. /Ami új, Péter fogadkozása, hogy kitart Jézus mellett./

Ima a Getsemáné kertben. Gyötrelem Jézusnak. Elalszanak a tanítványok. Jézus tudta mikor jön el az órája. Ezt a részt nagyon sokszor átgondoltam. Nekem nagyon sok tartalom van benne. /Sosem néztem meg a Passió című filmet és nem is fogom. Saját képzelőerőm elég./

Eljött a kovásztalan kenyerek első napja, amikor a húsvéti bárányt szokták áldozni. Ez nagyon fontos időmeghatározás.

Valójában páska, virrasztás, ima, ének, vacsora, gyötrelem, számok, (12, 3, 2, 1) víz, vér, szőlőtő termése, olajfák, pásztor, juhok, feltámadás, előttetek megy, kenyér, az ember fogadkozása, árulás, kitartás, megbukás, a vita, Jézus mindenható tudása is ott van, Jézus feloldása, az összes fontos szimbólum itt van ebben a részben.


2020. december 21., hétfő

Márk 14,1-11

 Közeledett a páska ünnepe. A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogy csellel hogyan öljék meg. Nem az ünnepen, hogy zavargás ne legyen a nép között. Egyesek megharagudtak, hogy az asszony Jézus fejét megkeni drága kenettel. Ez tipikus emberi reakció. Elítélték az asszonyt, hogy elpazarolta a vagyonát, jobban fel lehetett volna használni ezt – valódi és drága - az olajat és tartót. Nem látták, hogy Jézus nem csak egy ember. Jézus azt mondja előre megkente a testét a temetésre, (a feltámadásra) és erről az asszonyról is beszélnek, ahol hirdetik az evangéliumot. Júdás elment elárulni őt. Jézus már tudta, hogy elközelgett az ideje, két nap múlva.

Halála után nem volt idejük megkeni Jézust. Csak begöngyölték gyolcsba. /János evangéliumában másképp van, ott Nikodémus - aloé és mirhát vásárolt 100 fontnyit - a testet a zsidó hagyomány szerint gyolcsba tekerték az illatszerekkel együtt./


2020. december 20., vasárnap

Csillagnézőben

 Egy nagyszerű igehirdetés Almási Mihálytól.

Textus: 4Móz 24,15-17

"Bálám, Beór fia, így szól az a férfi, kinek megnyílt a szeme, így szól, aki hallja Isten mondásait, aki ismeri a Felségestől jövő ismeretet, aki látja a Mindenhatótól kapott látomást leborulva, de nyitott szemekkel: Látom őt, de nem most, szemlélem, de nem közel. Csillag jön fel Jákóbból, királyi pálca támad Izráelből. Bezúzza Móáb halántékát és Sét összes fiainak a koponyáját." 




Márk 13,3-37

 Ez az a rész, aminél sok kérdőjel van bennem. Egy biztos, semmit sem tudok jobban elképzelni, mint azt, ahogy eltűnik az ég. Szinte látom magam előtt, az átélt nyomorúságot, és ahogy az ég az Isten Fiának fényessége előtt eltűnik. Nem kell levegő, nem kell félni, nincs semmi, csak az odaszegezett tekintet az égre. Szinte látom, ahogy Jézus megérkezik seregeivel. Az, ahogy Ő megjelenik már egyáltalán nem földi és bennem sem úgy él. Várom, hogy ezt a pillanatot megéljem. Ha van valami, ami megnyugtató lelkemnek, akkor ez a jelenet. És az az Ige, hogy közel van Ő, az ajtó előtt.

Itt szól az Ige arról, hogy „és akkor elküldi az angyalokat, és összegyűjti választottait a világ négy tájáról, a föld sarkától az ég sarkáig.” Megjelennek az angyalok egy összeomlott Föld felett és összegyűjtik a Jézus Krisztusban hívőket.


Márk 12,35-13,2

 A nagy sokaság szívesen hallgatta Őt, azt hiszem ezzel én is így lennék. Szívesen hallgatnám személyesen az Úr Jézust most is. Jézus beszél az írástudókról, hogy óvakodjanak tőlük. A tanítókra súlyosabb ítélet vár, hogy merre vezetik hallgatóságukat. Azok, akik képmutatók, és színlelésből jónak mutatják magukat, de közben felemésztik az özvegyek házát, nincstelenné teszik őket, őreájuk vár a legsúlyosabb ítélet. Nos, az ember nem is gondolná, hogy büntetés és büntetés között is lehet különbség súlyosságát tekintve. Az embernek talán már nem mindegy, ha büntetést kap? Ezek szerint nem. Kifosztani embereket, egy ámítással, a legsúlyosabb ítélet hozza magával. Jézus körül is gazdag özvegyasszonyok és nők szolgáltak. De sosem használta ki őket, igaz emberként, igaz emberséggel jó tanítóként szolgált közöttük. Az egészséges kölcsönös szolgálat emberek között a krisztusi. Nem a mennyiség a fontos, hanem, a mérték. Magunkhoz képest mi mennyit adunk? Ha nem a fölöslegünkből adunk, hanem már szinte fáj – a titokban tett - adakozásunk, vagy jó szolgálatunk, akkor cselekszünk helyesen. Mert akkor már nem a luxus kirakatnak tettük, hanem igaz teljes értékű áldozatot hoztunk.

Zimányi Józsi bácsi mondta, „jaj nekünk, ha nem üldöznek minket Krisztus nevéért, mert akkor már nem Krisztust követjük” – én ennek módján mondom: jaj nekünk, ha nem fáj áldozatunk, mert akkor még nem tettünk semmit.

Ha sebeimre gondolok, - műtétekre – amit szegény emberek szolgálata során szerzett betegségeim nyomai, fájdalmai, bár kényelmetlen és haszontalannak tűnnek, hiszen azok az emberek már nem élnek, akiket szolgáltam, és csak néhány évvel, hónappal hosszabbítottam meg életüket erőfeszítéseimmel, mégis, nem bántam meg, hogy mértékemen felül is segítettem. A test ugyanis elmúlik, semmi haszna. Az Isten által - szeretetből - másokért hozott áldozat viszont örök. 

Kő kövön nem marad. Még a legszentebb Istennek szentelt földi templom is lehullt. Krisztus megmaradt.


2020. december 13., vasárnap

Márk 12,1-34

 A szőlő.

Ekkor szerették volna elkapni Őt, rájöttek ugyanis, hogy róluk mondta a példázatot.

A fügefa, Isten és az ember közötti kapcsolatot ábrázolja. A szőlő az embereknek szánt szolgálatunkat. A szőlőt gondozni kell. Sok munka. Én élénken emlékszem gyermekkoromból, hogy nagyszüleimhez segítő szomszédok, rokonok jöttek még rajtunk kívül is, hogy metszünk, kötözzünk, kapáljunk, szüreteljünk. És örüljünk. Mert a munkában öröm volt, hát még a szüretben. Minden ilyen munkakapcsolat az emberekkel mindig eseménydús, örömteli volt, akkor is, ha munka volt. Az emberekkel való nevetések, kapcsolattartások ilyenformája nagyon gazdaggá tette az életemet. Nagyszüleim már évtizedek óta nincsenek az élők között, de még mindig élnek azok az emberek, akik örömmel emlékeznek vissza ezekre a napokra, velem együtt. Ilyen megvilágításban ez a bibliai horrorisztikus történet a szőlőmunkásokkal számomra – és szerintem minden normális embernek - maga a botrány. Mégis megtörtént. Noha Jézus műfajilag példázatban mondta el, a történet igaz, szó szerint is vehetendő, Őreá, és a zsidó vallási vezetőkre vonatkoztatva.

Ezek után ellenségei azon voltak, hogy szóval csalják tőrbe. Ha Ő a Messiás, már pedig ennek igen nagy a valószínűsége, hiszen halottakat támasztott, vakot, süketet, némát gyógyított, akkor ők lesznek az ellenségei (a farizeusok és Heródes pártiak). A csapda egyértelmű. Ha Isten Fia Jézus, akkor Ő nagyobb még a római császárnál is. Ha pedig igaz, akkor ezt neki ki is kell nyilvánítani magáról. Ha megkérdezik válaszolnia kell rá, és máris csapdába esett, beperelhető a magát istennek valló császár előtt.

Megjelentek a szadduceusok is, és itt bepillantást nyerhetünk Jézus válaszával a túlvilági életformába is. Megjelentek az írástudók is. Melyik a legfőbb parancsolat kérdéssel, amivel Jézus által megértjük, hogy a szeretet a legfőbb parancsolat, amely az Isten országába delegál.

Horrorból/gyilkosságból - szeretetbe ívelő biblia részlet. A szőlő.


2020. december 12., szombat

Márk 11,1-33

 Jézus bevonul Jeruzsálembe. Előtte és utána egy fügefáról van szó. A jeruzsálemi templom kapuját is egy fügefa faragvány díszítette.

Tehát itt ennél a résznél nagyon erősen A FÜGEFÁRÓL van szó. Vajon mit jelképez? Az ószövetségi zsidó népet? Vagy valami mást? Isten és az ember kapcsolatát? Egyszer végigfuttattam, egy kereső programmal, hogy hányszor és hol szerepel a fügefa a Bibliában. Rögtön az elején az Édenkertben. Meglepő, hogy elég gyakran a szőlővel együtt szerepel. 

Egy élő személyes tapasztalatot írok le. Amikor 14 évvel ezelőtt visszaköltöztem Monorra szüleimhez, ma már azonban újra Budapesten élek, szóval szüleim évekkel előtte, hogy visszaköltöztem Monorra ültettek egy fügefabokrot, a kertünkbe, amit minden télen betakargattak, mert hogy ne fagyjon el. Amikor megérkeztem, éppen azon gondolkoztak, hogy kivágják, mert sosem hoz gyümölcsöt és már évek óta babusgatják. Azt mondtam nekik, várjanak, hadd próbáljam meg én is, amíg itt élek. Mert érteni akartam a Bibliából, hogy Isten miért gondol olyan másképp a fügefára. Ezért a következő 12 évben mindent Isten tanításának vettem, a fügefa személyes gondozásában. Először is abbahagytam a téli betakarását. Sokáig valóban úgy tűnt ez a fa egyszerűen elpusztul. Még évek teltek el, hogy gondoztam, azzal, hogy semmi termés nem volt, csak a nagy levelek és télen a száraz kórok. Elkezdtem metszegetni is, minden tavasszal. Évek és évek, míg a fa elültetésétől 12 év múlva, megjelentek az első gyümölcsök, anyukám boldogan ette meg. Amikor egyszer olvastam valahol, hogy az igazi füge valóban 6 vagy 2x6 év múlva hoz először gyümölcsöt. És szüleim kivágták volna pedig a fa jól működött. Nos, azonban történt még egy érdekesség itt. A kertünkben réges-régen még a nagyapám idejében volt szőlő is. Azt véglegesen évtizedekig el volt tüntetve, tőkéstől ki volt irtva. Mégis, ott ahol sosem volt előtte, a fügefa mellett elkezdett egy kicsi hajtás megjelenni. Apukám gondozni kezdte, és évek, és évek teltek el, mire már bőségesen szüretelhettem a finom igazi kék szőlőt /a fügével egyetemben/, ami magától termett oda a semmiből. Egyszer, amikor már költözni készültünk vissza Budapestre, tehát 14 év múlva, amikor kimentem a kertbe egy szép napon, azt láttam, hogy a szőlő egészen magasan felkúszott a fügefa tetejére, már a gesztenyefára mászik a fügefán keresztül. És ebből értettem meg, hogy Isten üzeni nekem még utoljára ezzel az élő képpel, hogy gondolkozzam majd azon el, hogy Ő miért ábrázolja együtt a fügefát a szőlővel a Bibliában. 

Jézus, itt az Igében megátkozta a fügefát, mert nem volt rajta gyümölcs. Ami másnapra elpusztult. A fügefám gondozásában, amikor először lettek a rügyezésnél kicsi fügék, akkor értettem meg Jézus példázatát. Ugyanis a rügyek után közvetlenül a levelek megjelenése előtt jelenek meg a kicsi füge kezdemények. Vagy már előbb! Erről fotókat is készítettem. Tehát még a levelek megjelenése előtt látni lehet, hogy lesz-e gyümölcse. Zseniális, hogy igaziból láthattam, hogy Jézus nem oknélkül átkozta meg a fügefát, ugyanis már a rügyezésnél ténylegesen előre látható, hogy lesz-e rajta gyümölcs.

Jézus itt a mi hitünkről tesz tanulságot, ha akkora hitünk van, és kérünk, annak meg is adatik. Gyümölcsei lesznek. Nos én hittem, hogy a fügefám ápolása megmutatja nekem Isten tanítását. Sokszor, sokat és sokan üldögéltünk a fügefa mellett, jó barátok, hívők, és rokonok. A kert ékessége lett. Nekem a megnyugvás, ahogy a gesztenyefa alól rátekinthettem. A költözésünk napja előtt, egy dugványt is tettem le a földre, hogyha meggyökeredzik elvihessem tovább. 

A fügefa a mi Istenbe vetett hitünket – bizalmunkat - jelképezi.


2020. december 11., péntek

Márk 10,17-52

 Sokat olvastam már a Bibliát. Ez a rész pedig különösen kedves nekem, sokszor sokat gondolkoztam rajta. Most mégis valami más ragadott meg, mint eddig. Odafutott Jézushoz egy ember és leborult előtte. Nos, ez az ember, már tökéletesnek hitte magát, azelőtt, hogy Jézushoz ment volna. Hiszen jól tudta, minden törvényt betűről betűre betartott, eddig. Ő jó. Ezért Jézus első kérdése: Miért mondasz engem jónak? Megkérdezhette volna azt is, ettől az embertől, mivel a szívébe látott: Miért tartod magad jónak? De nem ezt tette, mert nem sértegetni, hanem tanítani jött. Nos, miért tartjuk Jézust jónak? Válaszoljunk erre a kérdésre mi. Nemde azért, mert mindenét a szegényeknek adta? Amikor Jézus erre az útra hívja ezt az embert, ennek az embernek elborul az arca, mert nagy vagyona volt. Oh mily gyarló az olvasó ember, hogy azon kezd el gondolkozni: miért nem sajnálta meg Jézus, miért volt ily kérlelhetetlen, miért kért ily nagy dolgot ettől a szerencsétlen embertől, hiszen tudhatta volna, hogy egy gazdaságot fenntartani, az egy életvitel? Miért talán bűn lenne, ha valaki gazdag? Talán nem lehetne így is tökéletes, szent, Isten előtt? És ráadásul Jézus ezt megtetézi azzal, amit mond: nehezen mennek be a mennyek országába a gazdagok. – Micsoda! – jajdultak fel a tanítványok, hiszen ez itt egy mindenben tökéletes ember volt, egy pici baja maradt, hogy nem akart megszabadulni – teljesen normális módon – a vagyonától. Hát akkor kicsoda üdvözülhet? Jézus válaszolt a ki nem mondott rémületükre: nehéz az Isten országába bejutni. Könnyebb a tevének a tű fokán. A tű foka az volt, amin csak egy szamár fért el, talán teve is, nagy nehezen, ha térdein csúszik és a púpját áttaszigálják. Talán. Nos, mindannyian mérhetetlenül gazdagok vagyunk. Tetszik, nem tetszik vagyonunkat a szegényeknek kell adni. Pont, ahogy Jézus megalázta magát, miértünk emberekért, és szolgai formát vett fel. Méghozzá egy nincstelen, kiszolgáltatott rabszolgaformát … vagy gyermekformát? Jézus sosem kér lehetetlen dolgot, mindig mindennek értelme volt és van.

Ami nekem még mindig nagyon tetszik: Jézus előttük haladt. A jelmondatom is lehetne.

Ez bizony így van. Akik vele voltak álmélkodtak, akik követték: féltek. Ezek után Jézus megint tetéz, nem elég, hogy már félnek, elkezd ismét beszélni szenvedéseiről és a haláláról. Jézus ismét az Ő követésére hívja őket, de továbblép. Nemcsak a vagyonainkról kell lemondani. Meg kell keresztelkedni, azzal a keresztséggel, amivel Ő. A tanítványok szinte rögvest válaszoltak lelkesen, igen meg tudnak; de ekkor még nem tudták, amit csak később, hogy ez a keresztség a legnagyobb, legmeghittebb, legszentebb, a legvégső. Az igaz szeretet pecsétje. A szenvedés keresztsége.

Ezek után Jerikóba érnek, hol annak idején lehulltak a falak. Itt egy vak ember látni fog, mert azt kéri, hogy láthasson. Nos, tudunk mi is kérni? Hogy meglássuk Jézust? Tudjuk azt kérni, hogy zsigerileg érthessük, higgyük, Ő miért Jó?


Márk 10,1-16

 Nekem az jutott eszembe, hogy a mai világunkban kicsoda kérdezné meg, hogy szabad-e elválni? Az emberek többsége nem. Hívők közül talán egy-kettő. Miért ne szabadna elválni - mondaná a mai ember – ha megromlott a kapcsolatunk? Egy mai pszichológiával, mai társadalomban élő ember számára ez a párbeszéd teljesen értelmezhetetlen a tanítványokkal. A mai világunk parázna nemzetség. Ki is gondolná komolyan a házassági esküt, hogy csak a halál válasszon el minket. A szerelem, a lángolás, és utána az anyagi érdekek mentén alakul minden. 

Jézus itt azt mondja: amit Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza. Egy mai ember már ezen fennakadna. Mi az, hogy a házasságot Isten köti egybe? Nem érthetik szellemi vakságukban, hogy az egész férfi-nő kapcsolat automatikus Isten alá rendelődik. Mert, kezdetben a teremtéskor már így rendelkezett erről Isten. Ezért akárhogy is legyen az esküvő formája, polgári vagy egyházi, akkor is Isten előtt köttetik. Ez ellen senki ki nem bújik. Mint Noé szivárványa olyan szövetség ez. Sőt, ha nyilvános ceremónia nélkül is marad – Isten, mint harmadik láthatatlan tanú ad áldást rá. Nincs olyan, hogy bizonyos emberek kimaradnak Isten természetfeletti törvényeiből. Bizonyos emberek úgy gondolhatják a bűn nem bűn, és számukra nincs ítélet. Hogy a házasságtörő, nem házasságtörő Isten előtt, mert nem vallási ceremónián kötötte házasságát. Pedig nincs olyan, hogy Isten a bűnösöket felmentené, mert nem hittek Benne. Mégis Jézus - később máshol - mondja, hogy a bűn, az hogy nem hisznek Benne. Aki nem hisz Jézusban Isten minden törvényét megszegi. Bűnös. Aki Jézus törvényeit megszegi Isten törvényeit szegi meg. Tehát az, hogy a világ elfajult parázna nemzetség, és nem is értené ezt, hogy elválni nem szabad, az azért van, mert Jézust sem ismerik fel, már eleve vakságban, bűnben vannak. Ez az igei rész megtérés nélkül egyáltalán nem értelmezhető egy világi embernek.

Írja tovább az Ige, hogy ekkor egy gyermeket vittek hozzá.

Ekkor. A két szövegrész össze van kapcsolva. Vannak a felnőttek, szerelmeikkel, házasságaikkal, válásaikkal, butaságaikkal, és Isten elleni lázadásaikkal és a gyermekek.

Jézus azt mondja, aki nem úgy fogadja… Isten országát, mint egy gyermek. És mennyi ilyen gyermeki lelkület van manapság? Nem sok. Csak olyan emberekből áll a világ, akik szerelmek, válások, dorbézolások, anyagi kereset, jólét hajkurászásával, a mindennapi életükkel vannak elfoglalva. De egy csendes magába mélyedés? Ahol azon elmélkedik, mint egy gyermek, hogy nekem anyum, apum itt van, szeret engem én is szeretem őket? Szeretek velük lenni, jó velük lennem – gyermeki attitűd? Hol van a Nagy felnőttekből?


2020. december 10., csütörtök

Márk 9,33-50

 

1. A tanítványok arról vitatkoznak ki a legnagyobb közöttük, de szégyellik magukat emiatt Jézus előtt. Jézus ekkor egy kisgyermeket hoz példának. Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki szolgája. – Fura ez, a mai világban kimondani, amikor a gyermeknek jogai vannak, és nem szolgája senkinek. Azokban az időkben azonban a gyermekek is dolgoztak a szüleiknek. Engedelmességgel tartoztak. Jézus átölelte ezt a gyermeket és azt mondta, hogy aki befogad egy ilyen ’szolgát’, mert Jézusé, az nem is Őt, nem is a szolgát, hanem magát az Atyát fogadja be.

2. Ismeretlen ördögűző. Nem ismeretlen Jézus előtt. Mert Ő tudja, hogy aki az Ő nevét segítségül hívja és csodát tesz, nem tudja mellette gyalázni is Őt. Ha valaki Jézus nevében, csak egy pohár vizet ad nektek, mert Krisztuséi vagytok… nekem feltűnt, hogy már többször említi Jézus, hogy az Ő nevében tesz valaki, valamit. Ha valaki jót tesz az Ő nevében, az Ő gyermekeivel, annak lesz jutalma. Ellenben, aki csak megbotronkáztatja az Ő kicsinyeit, mert hisznek Jézusban, azoknak jobb lenne a legrosszabb is, ami érhetné, mint az ítélet Istentől. Itt beszél a megbotránkozásokról, kézről, lábról, szemről. A kéz a tevést jelképezi. A láb, ahová megy az ember. A szem a célt. Ha bármelyik téves ezek közül, mert körülöttünk a közösségből az ételt adó kéz, vagy a testet vivő láb, vagy a cél visz rossz irányba - Istennel ellentétes irányba, lopásokra, csalásokra, mindenféle gonoszságokra -, akkor jobb, ha kilépünk abból a közösségből, legyen az család, (apa, anya), baráti közösség, munkaközösség, vagy egy egyház, vagy akár egy ország, minthogy elvesszünk örökre a gyehennába, mert velük tartunk a rosszba. Itt azt gondolom Jézus arra is utalt, hogy bármilyen fájdalmas, - pl. akár anyagilag a szakítás – muszáj letépnünk a testrészeinket, és megszabadulnunk tőle, attól a közösségtől. Itt már nem segít az, ha prédikálunk a közösségnek. Hiszen egy valóban megbotránkozott ember, mert agyon alázták Jézus neve miatt, a legkevésbé sem tud a saját – addigi bűnös – közegében, akiktől ráadásul bármilyen formában függ, eredménnyel Jézust hirdetni. Ezt a feladatot Istenre kell hagynia, és el kell hagynia a bűnösöket. Mint egy kisgyermeknek, aki lerázza lábáról a port, és megkeresi azokat, akikhez valóban tartozik.


2020. december 7., hétfő

Márk 9,2-32

Amikor Jézus felment egy magas hegyre, magával vitte Pétert, Jakabot és Jánost. Ekkor elváltozott és fehér lett a ruhája. Dániel próféta könyvében olvassuk ugyanezt, az öregkorúról: „ruhája fehér volt, mint a hó”.

Nekem az volt ma erről a gondolatom, hogy az emberek készek követni náluk nagyobb hatalmakat. Készek engedelmeskedni nekik. Még akkor is, ha kevés – igaz - információjuk van arról, akit követnek. A követés, az emberben mélyen bele van kódolva. Alapjában is beleszületik az ember egy család-, nemzetközösségbe, de később a megélhetésért, jobb létért, más közösséghez is kapcsolódnak az emberek. Akár benne maradnak az eredeti közösségükben, akár kilépnek belőle, és úgy csatlakoznak, vagy követnek másokat. Amikor Jézus mellett megjelenik Illés és Mózes, akkor Péter automatikusan mondja: jó itt nekünk, maradjunk itt, készítsünk sátrakat. Mózes és Illés az ó zsidó közösséget szimbolizálja. Azt a két ember, akiknek teste haláluk után eltűnt, mert Isten elragadta őket, és akik valószínű az utolsó legnagyobb földi csatában újra megjelenek ebben a testben. Ez egy csoda, hogy Isten így rendelkezett ezekről a szent emberekről. Péter itt melléfogott, mert felhő jelent meg, és hang hallatszott: „ez az én szeretett Fiam, reá hallgassatok.” – Isten úgy rendelkezett, hogy Jézussal véget vet az ószövetségi időknek. Figyelmezteti a tanítványokat Isten mennyei hangja, hogy új idők jöttek el. Az ó zsidó közösségnek vége. Ennek megértése Jézus tanításaiban fog számukra megtörténni. És Jézus most már egyre inkább többet beszél a tanítványaival. Tanítja őket. Beszél az elkövetkező szenvedéseiről és haláláról, sőt feltámadásáról. Tanítványai nem értik. Ezért kérdezik meg, hogy nem-e Illésnek kell előbb eljönnie. És Jézus válaszol: ha így lenne, és így is volt, és Illés helyreállította Izraelt, ahogy meghívta őket a megtérésre, és sokan hallgattak is rá, akkor mégis hogy lehet, hogy ez a zsidó közösség mégsem fogadja be az Emberfiát, amikor megjelenik? Miért kell szenvednie és meghalnia? A tanítványai nem értik még. De Jézus emlékezetükben is vési, hogy mindezekről csak akkor beszéljenek, ha már Ő elvégezte a küldetését, hiszen addig nem is érthetik sem a hegyen történt megdicsőülést, sem azt, amiről beszél, hogy szenvedni fog, meghal és feltámad.

A közösséghez való csatlakozásban, az emberek valamikor céllal teszik, valamikor csak belekeverednek és ott vannak. Ha megkérdeznénk az embereket miért van ebben és ebben a közösségben, akkor többnyire a megélhetést hozza fel. Mert itt van mit ennem, van hol laknom, van mit dolgoznom, mert itt vannak barátaim, mert jó itt, vagy azt mondaná: így hozta a sors.

Pedig Isten mindenkit, mindig céllal tesz ide vagy oda, és Nála nélkül nem történik semmi a Földön. Mégis Isten arra érzékenyen felhívta a figyelmet, hogy szellemi dolgokban Fia tanításait kövessük. Jézus tanításait ezért átszövik, hogy a mindennapi életünk felől ne aggodalmaskodjunk, majd Ő gondoskodik rólunk. Jézus az ó zsidó közösség fogalmát újradefiniálja egy újra: Igaz Hit közösségre. Így lesznek az Ő követői Isten gyermekei, már elválasztva az ó idők zsidó nép közösségétől, de mégis azoknak igaz hívő szentjeinek seregeivel szoros közösségben maradva, így lesz a kettő egy nép. 

Ezért amikor lejön a hegyről, és meghallja az apát, aki azt mondja: „tanítványaid nem tudták kiűzni a gonosz lelket”, Jézus így kiált fel az apa hitetlensége ellen: „Ó hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek?” Az apa megérti, hogy hitetlen – és ez az első eset most, hogy valaki hitetlenségében közeledett Jézushoz, aki ezért hitet kért tőle: „Segíts a hitetlenségemen!” Jézus pedig segített.

Jézus mindig a probléma gyökerére reagált, és soha sem ment el anélkül, hogy fel ne hívta volna rá a figyelmet, és ha látta, hogy van változásra hajlandóság, mindig segített.  Tanítványai is ki tudták volna űzni az ördögöt tehát, de hozzáteszi nekik, hogy az ilyen fajta nem űzhető ki csak imádsággal. 


2020. december 6., vasárnap

Márk 8,1-9,1

Kérdez Jézus: Mit gondolnak rólam az emberek? Egy prófétát.

És mit gondoltok ti rólam, akik sokat hallgattok, mindig velem vagytok? Te vagy a Krisztus.

A Sátán az emberek szerint gondolkodik. Nekem az emberek szerint való gondolkodás mindig a pénzt jelenti. Mindent érdekből csinálnak. A jó dolgokat is. A segítést is. A munkát is. Nincs hivatás, nincs szeretet, csak a még több pénz. Először gondoltam, hogy a dicsőségéért is megéri az embereknek, de mostani életkoromra megértettem az emberek előtti tetszelgésük is csak azt a célt szolgálja, hogy még több javuk, pénzük legyen, hiszen önmagukban is tudják, hogy semmirekellő emberek. Először gondoltam, hogy félelemből teszik, hogy öregkorúkra pénzt halmoznak, hogy legyen pénzük fogászra, orvosra, talán félnek az elmúlástól. Ma már tudom, megoldanák másképp, mert céljuk mindenképp a kényelem. Ehhez képest Jézus kijelentése, hogy sokat kell szenvednie és megölik, felért egy lórúgással. Jézus mégis nyíltan beszélt arról, hogy fel is fog támadni. Ezt már ugyanúgy nem hallották meg a tanítványai, mint ahogy a kenyerek szaporítását se értették meg.

Ugyanolyan keményszívűek voltak, mint a farizeusok, akik mennyei jelt követeltek Jézustól. Jézus épp megtette a csodáit, vakot gyógyított, kenyeret szaporított, mi lenne hát ennél nagyobb mennyei jel? Ez már pedig kevés volt. Sosem lehetséges kielégíteni a gonosz szívű emberek igényeit. Nincs az az Isten. A megtérés számukra elengedhetetlen. Mit jelent Jézust követni? Hogyan kell? Jézus a lemondásról beszél. A világról, amely habzsolni és bővölködni, halmozni kíván, és fog is, - csalás, rablás, hazugságok eszközeivel - és magáról és a követőiről, akik nem. Mert hát a test jóléte csak még megoldható pénzből, de a lélek váltsága, amit Isten előtt adni kell? Jézus (ezt) a világot parázna és bűnös nemzedéknek mondja. Joggal.

Jézus a követésére hív fel minket, mert azt mondja, az örök életben majd Ő mindent megad nekünk, amiről itt le kellett mondanunk. Sőt! már itt megadja, 100x annyit, mennyei kincsekben. Csak keressük Őt és az Ő országát.



2020. december 5., szombat

Márk 7,24-7,37

 Azt akarta Jézus, hogy senki se tudja meg az ottlétét, hogy titokban maradjon. Mégis egy görög származású asszony megkereste, aki kérte, hogy a tisztátalan lelket űzze ki a lányából. A görögök filozofikus nép. Az értelem és a sok istenhit hívei. Itt is arról lehet szó, hogy az asszony már jó sok tudóst, orvost felkereshetett a segítségért, ha már egy másik nép, más Istenében hívőhöz járul segítségért. Sőt leborul előtte.

Itt lezajlik egy párbeszéd, ami arról szól, hogy Izrael, Isten népe kap először Isten ajándékából. Az asszony mivel ezt látta, hogy így van, folyamatában van ez a dolog, hogy Izrael népe felé szolgál az Isten most, ezért azt mondta, hogy az éppen asztalnál étkező családnál is hullnak morzsák le, azt a kutyák eszik meg. Tehát szó nincs arról a megkülönböztetésről, hogy nem zsidó származású az kutya lenne, hanem arról, hogy Jézus Izrael népéhez jött, először feléjük szolgált. Ezt a görög asszony megértette, hogy hamarabb kéri, mint erre az idő eljött volna, talán pont azért értette meg ilyen jól, Jézus válaszát, mert görög volt a filozofikus gondolkodásából, de mindenképpen mert hite volt.  Jézusba vetett hite, hogy Ő Istentől küldött, válaszolta, hogy „de a kutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból.” Jézus ezt mondta: „Ezért a szóért mondom: menj el, leányodból kiment az ördög.” 

Az első eset, amit ír a Biblia, hogy Jézus a távolba gyógyított, mire az asszony hazaért, a lánya gyógyultan volt az ágyon.


Márk 6,53-7,23

 

A gonoszságok mind belülről – az ember szívéből – fakadnak. Gonoszság a 

- gonosz gondolatok

- paráznaság

- lopás

- gyilkosság

- házasságtörés

- kapzsiság

- gonoszságok

- csalás

- kicsapongás

- irigység

- istenkáromlás

- gőg

- esztelenség

Ezek teszik tisztátalanná az embert, Isten és emberek előtt, nem az, ha nem tartja meg a – a vallási hagyománnyá lett - mosakodási ceremóniát.

Esztelenséget is gonoszságnak nevezi, pl.: esztelen dolog a határokat feszegetni. Ez meggondolatlanság, vagy a sors önmagunk ellen való kihívása. Akár adott esetben vagányságnak tűnő vakbátorság. Merészség szélsőséges formája, ami öncélú, céltalan vagy veszélyes. Amely bolondság. Mert adott pillanatnak szól, semmi haszna. De esztelen lehet a túlhajszoltság is, értéknek látott célért. Vagy esztelenség az álnyugalom, a restség is, a tétlenség, ha dolog lenne.  Esztelenség az önpusztítás is, droggal, alkohollal. Az önmarcangolás – lelki betegség - indokkal elkövetett rombolás.

Eszes dolog viszont a bölcsesség. Jézus itt nyit erre egy kaput. Minden étel tiszta. Mert biológiailag lebomlik, de nem így minden lelki dolog. A jó lelki dolgok jót gyümölcsöznek, a rosszak rosszat. Az étel ellenben csak étel, elmúlik. Minden lelki dolog/étel viszont meghatároz minket, Isten és emberek előtt is. 

Sok esztelenség lehet, minden embernek magában kell felkutatnia, és felszámolnia, hogy Isten előtt megállhasson a végső számadásnál.


2020. december 3., csütörtök

Márk 6,7-6,52

Jézus elég korán kiküldi a tanítványait, hogy hasonlóan cselekedjenek, mint Ő. Megbízza őket az Ige hirdetésével, és felkészíti őket azzal, hogy ahol nem fogadják be őket, onnan menjenek is tovább. Egyetlen egy vándorbotot vigyenek magukkal. Mint Mózes, amikor megszabadította Izrael népét Egyiptomból.

„Jézus neve közismertté vált.” Már a király is hallott róla. Milyen érdekes, hogy ez a király már egyszer védelembe vett egy szent embert, Keresztelő Szent Jánost. A saját családja ellen kellett megmentenie, de csapdába ejtették, és lefejeztette azt az embert, akitől félt is, akit szívesen hallgatott is, akit védelmezni is akart. Ennyire szabad csak bízni a világi királyokban. Könnyelműek. Világi csábításoknak jobban és azonnal engednek, mint Isten Szent Szavának. („azonnal elküldte a hóhért”)

Az emberek minden városból összefutottak Jézushoz, hogy hallgassák Őt. Itt azt írja az Ige, hogy amikor Jézus meglátta a sokaságot, megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok, és kezdte őket sok mindenre tanítani. Azért tanított Jézus, hogy az Ő népét minden Igazságra megtanítsa, hogy éljenek azok által. Azért tanított Jézus, hogy egy felkészített népet állítson Isten elé.

Lakatlan hely volt ez, ahol nem volt élelem. 5.000 ember (csak a férfiak száma) volt egy helyen. A tanítványok, 200 dénárért gondoltak ennyi embernek kenyeret venni. Egyszer kiszámoltam, a dénár értékét a kenyérből, a mai árfolyamra, és azt a szomorú igazságot láttam meg, hogy a jelenlegi Magyarországon annyi az átlagjövedelem, mint az akkori egyiptomi csapásokkal sújtott Izraelben. Ebből megértettem, hogy Magyarország jelenleg abban az állapotában van, mint amikor megjelent Izraelnek Jézus. Nagyon rossz, szomorú gazdasági állapotban, ami hozza magával, a nagyon rossz szellemi és egészségi állapotot. 

Öt kenyerük és két haluk volt, amit Jézus keze által, megszaporodott, és azt szétosztották a tömegben, úgy, hogy még 12 tele kosárral maradt.

Azt hiszem, ilyen hittel kell Jézushoz mennünk, nekünk tanítványainak, bízni és hinni minden szavában, minden körülmények között.

Jézus a tengeren jár. A hajó az éjszaka közepén, tanítványok küszködnek az ellenszéllel. Jézus el akart menni mellettük. Milyen érdekes. Miközben küszködünk, észre se vesszük, hogy körülöttünk Jézus 'járkál'. Nem jön hozzánk, nem akar beszélni, csak körbejárja a hajónkat. Amikor észrevették, hogy jár körülöttük valaki, szellemet hittek. Jézus azt mondta nekik: bízzatok, én vagyok, ne féljetek! Nem szellem jár körülöttetek. A tanítványok nem okultak a kenyér szaporításból, még nem hittek, kemény volt a szívük. Viszont szerfölött csodálkoztak magukban.


2020. december 2., szerda

Márk 5,21-6,6

Jézus ahogy jár-kel, emberek gyógyulnak meg. Sokan lehettek, aki már Ő előtte sok orvost felkerestek bajaikkal. Ilyen volt a vérfolyásos asszony is. Úgy írja a Biblia sok orvostól sokat szenvedett. Ezt én igazán megértem, mert 16 éves korom óta – 24 éve – folyamatos orvosi kontroll alatt kell élnem, de hála Istennek, nekem nem volt részem szenvedésben az orvosok felől. Nélkülük – a segítségük nélkül - már 24 éve nem élnék. De amikor szenvedtem, kórházi ágyamban, akkor én is felkiáltottam magamban egy sóhajjal: „Isten, ha vagy, segíts nekem.” Így azt gondolom ez az asszony is meghallotta, hogy mit mondanak Jézusról. Nemcsak azt, hogy gyógyít, hanem hogy prófétát, szent embert emlegetnek benne. Talán az a gondolat fogant meg benne, hogy ’megnézem, tényleg Istentől való-e?’ „Hátulról megérintette a ruháját.” Titokban tette, mert hát az Isten úgyis mindent lát. Ő egyébként is már undorodhatott az orvosoktól, csalódott bennük. Talán úgy volt vele, jobb, ha Jézus csak egy kuruzsló orvos, szerencsésebb ránézve, ha ’nem veszi kézbe’, nem is tud róla, ha pedig Istentől van, elég ha csak megérinti, hiszen Isten. 

Úgy írja a Biblia: Jézus azonnal észrevette.

Hogy is ne lehetne észrevenni ekkora bizalmat? Mi emberek, ha csak látjuk, érezzük, ki, mit, hogyan gondol rólunk, Jézusnak pedig látnia se kellett, hogy tudja.

Ez a bizalom! Jézus körülnézett, hogy lássa AZT AZ asszonyt.

Sokan megérintjük Jézust, tolongunk körülötte. Céljaink nyíltak, azt akarjuk gyógyítson meg minket. Segítsen rajtunk. Sok áldozatot hozzunk, sok megvetést is hordozunk hitünkért, de az igazán nagy hit a titokban lévő, belső, amely nincs kihangosítva. Isten értékeli ezt a hitet.

Miután az asszony lelepleződött, elmondta a teljes igazságot. Tehát hogy régtől fogva beteg, sokat szenvedett orvosoktól és ezért tette, amit tett, hogy titokban érintette meg Jézust. Jézus tudta, az egyszerű tettek igazán mély mozgatórúgóit, értékelte azokat. Ezt mondta: „Leányom, a hited megtartott téged”

Így, ilyen egyszerűen: Leányom, a hited megtartott téged. Légy egészséges.

Jézus azért indult el, mert egy elöljáró megkérte, hogy látogassa meg a súlyos beteg lányát. „Jöjj tedd rá a kezed, hogy meggyógyuljon” Jézus mire odaért, a kislány meghalt. Valóban súlyos beteg volt. Nos mi is, nem-e megesik velünk, hogy elbagatellizáljuk mások nyomorúságát, betegségét, fájdalmát? Vajon mi mindig mindent megteszünk másokért? Komolyan vesszük őket? Ez az apa felelősségteljes volt. Tudta, hogy nagy a baj. Az apa nyilván már sok orvost hívott lányához, talán már meg is mondták neki, nincs tovább. Végül tehát nem maradt neki más hátra, amiről hallott: Jézus, aki Istentől küldött. De mire Jézussal hazaérnének, a kislány meghal. Jézus az apa hitét is látta, „ne félj csak higgy” – mondja neki, amikor a küldöttektől meghallja, hogy a lány meghalt. Miben higgyen az apa ezek után? Miben hitt? Abban hitt, amit a körben lévő emberek suttogtak: Jézus az Istentől küldött próféta. 

Miben hiszünk mi emberek, ha Jézusra gondolunk? Ez a kérdés merül fel. Jézus ekkor olyan csodát tesz, amit még előtte nem. Feltámasztja a kislányt a halálból. 

Tanításai során álmélkodtak róla. Miféle bölcsesség, honnan veszi ezeket? Miféle csodák ezek, melyek keze nyomán támadnak? Egyesek felismerik Jézusban a titkos szívük mélyén, hogy Jézus az Istentől jött, ők hisznek, látnak és meggyógyulnak, míg mások azt kezdték mondogatni: „Nemde az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvére? Nem itt élnek-e közöttünk húgai is? És megbotránkoztak benne.” Ha valaki ez utóbbival közelíti Jézust, nem talál csodát, sem gyógyulást, mert Jézus onnan tovább megy. Olyan városokba, falvakba, ahol nyitott szívekre talál.

A kérdés tehát az, ki nekünk Jézus?


2020. december 1., kedd

Márk 4,35-5,20


Jézus egy hajóban volt,  „Más hajók is voltak a nyomában”. A tenger lecsendesítése, nem csak azokat érintette, akik Vele együtt egy hajóban voltak, hanem azokat is, akik más hajóban követték. Nekem erről az ökumenizmus jutott eszembe. A különféle keresztény egyházak, mint hajók. Egymás mellett mennek a viharos tengeren.

Izrael földjén Jézus idejében azok a csapások valósultak meg, ami egyiptomiakra szálltak átokként. Isten azt mondta, ha nem követik az Ő parancsait, Isten népe, akkor nem áldás, hanem átok alatt lesznek. Jézus odaszületett, arra a vidékre, ahol a legnagyobb sötétség volt. Az a föld látott nagy világosságot, ahol és amikor a legnagyobb volt a sötétség. Igen tragikus állapotban volt Izrael a választott nemzetség. Jézus volt az áldás, és a remény, hogy Izrael elpártolásából eredő következményekből megszabadulhatnak. Zsidók számára tilos volt, disznót enni, mégis itt azt olvassuk, hogy disznó nyájat legeltettek. Amit persze tehetett más nemzetiségű ott élő is, de mutatja, hogy ezek az emberek képesek voltak annak a környéknek a lakosait felbuzdítani arra, hogy küldjék el Jézust, mert talán azt mondták, hogy a gazdaságuknak ez nem fog jót tenni. Voltak tehát, akik a szabadulás, gyógyulás, és az áldás - vagyis Jézus, az igazi gazdagság - helyett, a földi gazdagságot választották. Jézus tehát elment onnan. A megszabadított embert pedig továbbküldte, hogy menjen el és tegyen bizonyságot a saját szülővárosában a vele történt csodálatos csodáról.

2020. 12. 01.

Ismét egy kis politika, mert amellett nem mehetek el szótlanul, ha ilyen nagyot durran, mint ez az ereszcsatorna. Nem ma írtam az alábbiakat, egy másik orgiával kapcsolatban, de közlése most lett aktuális, mivel a két ügy célzatában ugyanaz.  


Nagyon meredek volt a kormány húzása azzal, hogy egy emberét „lebuktatja” egy szex orgiás jachtos kiruccanásával. Ez azonban csak egy kampány fogás, arról szólt, hogy az eddig nagyon kereszténynek beállított kormánypárt, hogyan tudja magát átnavigaltatni, a nem keresztény párt címkéjére. Az embereknek már elege volt ebből a keresztény dumából, a keresztényeknek is, meg a nem keresztényeknek is, na meg magának Orbán Viktornak. Valószínű még az egyházaktól is meg akar majd szabadulni. Szükséges volt tehát a kormánynak egy ilyen fajta vezényelt szivárogtatásra. Ha ez a nő valóban ügyvéd lenne, és valóban önként magától szivárogtatna, olyan helyen kellene lenni a világban, a földalatt, egy neve sincs szibériai szigeten, ahol a magyar titkosszolgálat nem tudja kivégezni, azonnali hatállyal. Mert már rég megtette volna ezt a kormány, ha épp nem az ő megbízásból tenné, amit tesz. Annyira több mindenre használja a kormány ezt az nyilvánosság elé kerülést, pont a választás előtt, hogy felsorolni sem érdemes, csak ámulni a sátáni gonoszságon. Egy példát hozok, Orbán ezzel is bizonyíthatja a tudatlan pórnépnek, na meg a külvilágnak, hogy nincs diktatúra Magyarországon. Pedig, de igen. És tudja ezt a demokratikus nyugat, őt meg nem csalja. Megcsinálta ezt már Orbán jó sokszor. Ehhez ért. A buta emberek profi manipulációjához. Amíg azonban van még pénz megteheti, ha már nincs, nincs értelme. A buta, krumpli evő nép marad csak az országban, előbb utóbb elfogynak a dolgozó emberek. A „hanyatló” nyugatra mennek majd, ahol az állam a közpénzt visszaosztja állampolgárainak, pl. az albérlet, és a lakásárakba, a tömegközlekedésbe, a bérek felzárkóztatására. Ahol a hanyatló nyugat politikusai nem tudnak így nyakló nélkül közpénzeket lopni, csalni és ha le is buknak abba, azonnal távoznak. Hogy tehát diktatúra van-e Magyarországon? Igen, az van. Ez az eset is mutatja, ahol végre megérthettük pontosan mit is ért Orbán Viktor „keresztény szabadság” alatt. Ugyanazt, mint a pogány hatalmat gyakorlók: korlátlan hatalmat, orgiát, rablást és uralmat az emberek felett. Egy hazug kígyó ő, akinek szája sátáni romlást beszél, méltó halál lesz neki a pokol kínja. Aki meg még hisz Orbán igaz kereszténységében gyorsan ébredjen fel, mert ez az eset azt is szolgálja, hogy pozícióját megerősítse, azok között, akik körbeveszik és rettegnek most a sarokba bújva, hogy őket a nagy diktátor úr vajon mikor fogja megzsarolni az ő róluk készült kompromitálló felvételekkel? Higgyük el, épp Orbán Viktor körül lévő emberek tudják a legjobban, hogy az ő világuk távolról sem nevezhető kereszténynek, de még tisztességesnek se, a nyugati demokráciát és gazdaság politikát pedig alulról sem súrolják, tudják ők ezt, hogy egy merő képtelen nagy hazugságban élnek a pénz és hatalom szereleméért. Orbán Viktor a világ egyik legnagyobb bűvésze, lenne, ha nem lenne benne sátáni diktatúrára hajló jelleme. Ez az eset egy teszt is volt a kormánynak. A választások jól meg fogják mutatni, mennyire bírja tolerálni Orbán Viktort a magyar nép. Nagyon jól! Ez egy újabb győzelme lesz és megerősítés neki, hogy ezután nyíltan akár sátánista vallású programot is hirdethet ezentúl, nem kell már a keresztényi jelző, a megvezetett vagy lefizetett népnek (mert ebben mindenki benne van, az egyetemi katedrán tanító keresztény atyafitól a pajtájában fagyoskodóig). Mindenevők, csak a név legyen ott: Orbán Viktor. Pedig az, az a név, nem ér semmit. Az egyetlen Igaz név, mi Szabadító Istenünk: Jézus Krisztus.