"Mert minden ember, akit megsértettünk és megbántottunk, egy azok közül, akiket Jézus testvéreinek nevezett. Amit pedig ellene követtünk el, azt Isten ellen követtük el. Minden ember a Krisztus testvére."

2020. december 10., csütörtök

Márk 9,33-50

 

1. A tanítványok arról vitatkoznak ki a legnagyobb közöttük, de szégyellik magukat emiatt Jézus előtt. Jézus ekkor egy kisgyermeket hoz példának. Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki szolgája. – Fura ez, a mai világban kimondani, amikor a gyermeknek jogai vannak, és nem szolgája senkinek. Azokban az időkben azonban a gyermekek is dolgoztak a szüleiknek. Engedelmességgel tartoztak. Jézus átölelte ezt a gyermeket és azt mondta, hogy aki befogad egy ilyen ’szolgát’, mert Jézusé, az nem is Őt, nem is a szolgát, hanem magát az Atyát fogadja be.

2. Ismeretlen ördögűző. Nem ismeretlen Jézus előtt. Mert Ő tudja, hogy aki az Ő nevét segítségül hívja és csodát tesz, nem tudja mellette gyalázni is Őt. Ha valaki Jézus nevében, csak egy pohár vizet ad nektek, mert Krisztuséi vagytok… nekem feltűnt, hogy már többször említi Jézus, hogy az Ő nevében tesz valaki, valamit. Ha valaki jót tesz az Ő nevében, az Ő gyermekeivel, annak lesz jutalma. Ellenben, aki csak megbotronkáztatja az Ő kicsinyeit, mert hisznek Jézusban, azoknak jobb lenne a legrosszabb is, ami érhetné, mint az ítélet Istentől. Itt beszél a megbotránkozásokról, kézről, lábról, szemről. A kéz a tevést jelképezi. A láb, ahová megy az ember. A szem a célt. Ha bármelyik téves ezek közül, mert körülöttünk a közösségből az ételt adó kéz, vagy a testet vivő láb, vagy a cél visz rossz irányba - Istennel ellentétes irányba, lopásokra, csalásokra, mindenféle gonoszságokra -, akkor jobb, ha kilépünk abból a közösségből, legyen az család, (apa, anya), baráti közösség, munkaközösség, vagy egy egyház, vagy akár egy ország, minthogy elvesszünk örökre a gyehennába, mert velük tartunk a rosszba. Itt azt gondolom Jézus arra is utalt, hogy bármilyen fájdalmas, - pl. akár anyagilag a szakítás – muszáj letépnünk a testrészeinket, és megszabadulnunk tőle, attól a közösségtől. Itt már nem segít az, ha prédikálunk a közösségnek. Hiszen egy valóban megbotránkozott ember, mert agyon alázták Jézus neve miatt, a legkevésbé sem tud a saját – addigi bűnös – közegében, akiktől ráadásul bármilyen formában függ, eredménnyel Jézust hirdetni. Ezt a feladatot Istenre kell hagynia, és el kell hagynia a bűnösöket. Mint egy kisgyermeknek, aki lerázza lábáról a port, és megkeresi azokat, akikhez valóban tartozik.


Nincsenek megjegyzések: