Jézus temetése. Arimátiai József bátran kérte el a testet. Más evangéliumokból tudjuk, hogy ő egy gazdag ember volt, és a saját sírjába tette Jézust, ahol még nem feküdt senki. Pilátus meggyőződött arról, a századoson keresztül, hogy Jézus meghalt.
Számolás.
Miután 3 óra után halt meg Jézus a kereszten és esteledésig le kellett őt venni, mivel a zsidóknál már este – sötétedéskor - kezdődik a másnap, és az ünnep volt, ezért a temetés nem tarthatott sokáig. Gondolom József lemosta a testet, és úgy tekerte a gyolcsba. Másik evangéliumban szerepel, hogy illattal is megkente. Erre tehát én úgy számolom, hogy 3-4 órája lehetett. Nem sok idő, ha beleveszünk mindent. A kikérést, a szállítást, a mosást, elhelyezést, kőhengerítést stb. Biztos, hogy siettek a temetéssel.
A 7. nap következett – itt én nem szeretem a mai napnevén nevezni, hanem számozni szeretem a napokat, mert csak belebonyolódik az ember. Egyébként is akkor még nem volt Gergely naptár, a Hold fázisa szerint számlálták – indították a hét napos - heteket. Nem szombat, hanem a nyugalom napja volt. 7. Ekkor a zsidó törvényeknek megfelelően nem mehettek oda a tanítványok. Hanem a nyugalom napját követően, a hét első napján reggel találkoztak a tanítványai először vele és látták, hogy ő él. Magyarul egy új hét kezdődött Jézus feltámadásával. /Zsidó levél 4. rész/
Érdekes, hogy feltámadásakor először nőkkel találkozott. Magdalai Máriával, Máriával (József és vagy Jakab, talán ugyanarról az anyáról van szó, vagy kettő különböző, vagy talán épp a saját anyjáról) és Salomé. Nem érdekes, hogy nőkkel találkozik először Jézus? Nekem igen, de nem tudom miért. Megtehette volna, hogy először rögvest tanítványaihoz megy. De nem ezt tette. Vajon miért?
Jézus megjelenéséről röviden számol be az evangélista. Az is zárójelben van, tehát a legrégebbi iratokban nincs benne. De elhangzik benne a legfontosabb: menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik üdvözül, aki pedig nem hisz elkárhozik.
Mintegy lezárásként szerepel az, hogy a tanítványok ezt megtették, hirdették az Igét, az Úr pedig együtt munkálkodott velük a jelekkel. Itt tulajdonképpen vége is a történetnek. Az ember leteszi a könyvet és megnyugszik, jó történet volt. Ha csak egy regény lett volna. És, ha csak ez az egy híradás lett volna Jézusról a Földön, akkor gondolhatnánk ezt. Azonban még számtalan levél, írás, és más is utal arra, hogy ez nem csak egy mítosz a régi időkből, nemcsak egy Homéroszi eposz, ez annál több. Jézus személye, most is élő és ható. És noha kimondhatjuk Vége, mert az Idő Őelőtte semmi, de amíg itt élünk, nekünk is ugyanaz a szerepünk és a dolgunk, mint a tanítványainak, akinek az üzeneteit személyesen átadta. Amíg mi is be nem jutunk a nyugalom napjára.
„Ne féljetek, higgyetek, én vagyok az.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése