Amikor Jézus felment egy magas hegyre, magával vitte Pétert, Jakabot és Jánost. Ekkor elváltozott és fehér lett a ruhája. Dániel próféta könyvében olvassuk ugyanezt, az öregkorúról: „ruhája fehér volt, mint a hó”.
Nekem az volt ma erről a gondolatom, hogy az emberek készek követni náluk nagyobb hatalmakat. Készek engedelmeskedni nekik. Még akkor is, ha kevés – igaz - információjuk van arról, akit követnek. A követés, az emberben mélyen bele van kódolva. Alapjában is beleszületik az ember egy család-, nemzetközösségbe, de később a megélhetésért, jobb létért, más közösséghez is kapcsolódnak az emberek. Akár benne maradnak az eredeti közösségükben, akár kilépnek belőle, és úgy csatlakoznak, vagy követnek másokat. Amikor Jézus mellett megjelenik Illés és Mózes, akkor Péter automatikusan mondja: jó itt nekünk, maradjunk itt, készítsünk sátrakat. Mózes és Illés az ó zsidó közösséget szimbolizálja. Azt a két ember, akiknek teste haláluk után eltűnt, mert Isten elragadta őket, és akik valószínű az utolsó legnagyobb földi csatában újra megjelenek ebben a testben. Ez egy csoda, hogy Isten így rendelkezett ezekről a szent emberekről. Péter itt melléfogott, mert felhő jelent meg, és hang hallatszott: „ez az én szeretett Fiam, reá hallgassatok.” – Isten úgy rendelkezett, hogy Jézussal véget vet az ószövetségi időknek. Figyelmezteti a tanítványokat Isten mennyei hangja, hogy új idők jöttek el. Az ó zsidó közösségnek vége. Ennek megértése Jézus tanításaiban fog számukra megtörténni. És Jézus most már egyre inkább többet beszél a tanítványaival. Tanítja őket. Beszél az elkövetkező szenvedéseiről és haláláról, sőt feltámadásáról. Tanítványai nem értik. Ezért kérdezik meg, hogy nem-e Illésnek kell előbb eljönnie. És Jézus válaszol: ha így lenne, és így is volt, és Illés helyreállította Izraelt, ahogy meghívta őket a megtérésre, és sokan hallgattak is rá, akkor mégis hogy lehet, hogy ez a zsidó közösség mégsem fogadja be az Emberfiát, amikor megjelenik? Miért kell szenvednie és meghalnia? A tanítványai nem értik még. De Jézus emlékezetükben is vési, hogy mindezekről csak akkor beszéljenek, ha már Ő elvégezte a küldetését, hiszen addig nem is érthetik sem a hegyen történt megdicsőülést, sem azt, amiről beszél, hogy szenvedni fog, meghal és feltámad.
A közösséghez való csatlakozásban, az emberek valamikor céllal teszik, valamikor csak belekeverednek és ott vannak. Ha megkérdeznénk az embereket miért van ebben és ebben a közösségben, akkor többnyire a megélhetést hozza fel. Mert itt van mit ennem, van hol laknom, van mit dolgoznom, mert itt vannak barátaim, mert jó itt, vagy azt mondaná: így hozta a sors.
Pedig Isten mindenkit, mindig céllal tesz ide vagy oda, és Nála nélkül nem történik semmi a Földön. Mégis Isten arra érzékenyen felhívta a figyelmet, hogy szellemi dolgokban Fia tanításait kövessük. Jézus tanításait ezért átszövik, hogy a mindennapi életünk felől ne aggodalmaskodjunk, majd Ő gondoskodik rólunk. Jézus az ó zsidó közösség fogalmát újradefiniálja egy újra: Igaz Hit közösségre. Így lesznek az Ő követői Isten gyermekei, már elválasztva az ó idők zsidó nép közösségétől, de mégis azoknak igaz hívő szentjeinek seregeivel szoros közösségben maradva, így lesz a kettő egy nép.
Ezért amikor lejön a hegyről, és meghallja az apát, aki azt mondja: „tanítványaid nem tudták kiűzni a gonosz lelket”, Jézus így kiált fel az apa hitetlensége ellen: „Ó hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek?” Az apa megérti, hogy hitetlen – és ez az első eset most, hogy valaki hitetlenségében közeledett Jézushoz, aki ezért hitet kért tőle: „Segíts a hitetlenségemen!” Jézus pedig segített.
Jézus mindig a probléma gyökerére reagált, és soha sem ment el anélkül, hogy fel ne hívta volna rá a figyelmet, és ha látta, hogy van változásra hajlandóság, mindig segített. Tanítványai is ki tudták volna űzni az ördögöt tehát, de hozzáteszi nekik, hogy az ilyen fajta nem űzhető ki csak imádsággal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése